Petőfi Népe, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-10 / 107. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. májas 19. Y - TECHNIK Betonhoz - kavics Világszerte felgyorsult az építkezés: lakótelepek, gyárak, utak, repülőterek, családi házak, nyaralók nőnek ki a földből. Mindez hihetetlen mennyiségű betont igényel, amelynek legfontosabb, iparilag gyártott alapanyaga a cement. Kevesebb szó esik azonban a beton másik lényeges adalékanyagáról, a kavicsról. A betonban az adalékanyagnak szilárdító és térkitöltő szerepe van. Jelentős mennyiségű cementmegtakarítást tesz lehetővé, és jóval olcsóbb is a cementnél. A betonhoz leginkább bányakavicsot vagy folyami eredetű homokos kavicsot használnak fel. A kavicsadalékot elsősorban a szemcseszerkezet, a legnagyobb szemnagyság és a szennyezők mennyisége jellemzi. Az adalékanyag szemcseszerkezetén, ösz- szetételén az adalékban levő különböző átmérőjű szemek (frakciók) egymáshoz viszonyított arányát értik. Az a jó szemcseszerkezetű adalék, amellyel a lehető legtömörebb beton készíthető. Ehhez a frakciókból annyi kell, hogy a nagyobb szemek közötti hézagokat a közepes, ezek közeit az apró, és ezekét a még apróbbak, a finom homokszemek töltsék ki. Ezen túl annyi cementhabarcsra van szükség, amennyi az összes homok- és kavicsszemek körül- burkolásához és beágyazásához épiSen elegendő. Az adalék legnagyobb szemnagyságának általában a 40 milliméteres nagyságot választják, eh'hez adják meg a betonkeverési táblázatokat is. Az adalékanyag szennyezettsége erősen lerontja a beton tulajdonságait. Különösen a szemek felületére ragadt agyag- és iszapszennyeződés veszélyes, mert miatta a cementhabarcs nem tapad tökéletesen a kavicshoz. Ha pedig a cementkő és az adalék között nem jön létre a kellő tapadás, a beton szilárdsága nagyon csökken. A betonkészítéshez ezért csak tiszta, 3 térfogatszázaléknál több iszapos és agyagos szennyeződést nem tartalmazó homokos kavicsot szabad felhasználni. A folyami eredetű kavicsot régi vagy mai folyómedrekből bányásszák. Az NDK-ban most állt munkába a wegelebeni kavicsbányában egy magyar gyártmányú kotróhajó. A hajó 35 méteres mélységig hatol le és évente 216 000 tonna kavicsot termel ki. (MTI, Külföldi Képszolgálat) Európai űrlaboratórium Az űrkutatás új korszakában a „hagyományos” rakéták mellett már az űrrepülőgépek is megjelennek. A rakéták nagy hátránya ugyanis, hogy csak egyszer használhatók fel, feladatuk elvégzése után megsemmisülnek. Az űrrepülőgép viszont akár százszor is megteheti az utat a Föld és a Kozmosz között. A repülés első szakaszában hordozható rakéták gyorsítják az űrrepülőgépet. Az első fokozat két, szilárd hajtóanyagot tartalmazó rakéta, ezek között helyezkedik el az űrrepülőgép üzemanyagtartálya, amely 110 kilométer magasságban kiürül és leválik. Ez a rendszer egyetlen eleme, amely leválás után a légkörben megsemmisül, tehát csak egyszer használható fel. Az űrrepülőgép tehát függőleges helyzetből fog startolni. Az amerikai tervezésű, építésű űrrepülőgép fogja magasba röpíteni a nyugat-európai „Spacelab" űrlaboratóriumot. 1973-ban határozta el a nyugat-európai országok űrkutatási szervezete által összehívott konferencia. Az orbi- tális repülőgép rakterében nyer elhelyezést az űrlaboratórium, amely többször is felhasználható, és 10 év alatt 50 „bevetés” során űrhajós kiképzésben nem részesült szakemberek számára is lehetővé teszi, hogy kutatómunkát végezzenek az űrben. A Brémában már épülő laboratórium 9 tonnányi kísérleti eszközt vihet magával 400 kilométerig terjedő mesterséges holdpályára. A részt vevő nyugat-európai országok a következő arányban járulnak hozzá a fejlesztési költségekhez: NSZK 53,3, Belgium 4,2, Dánia 1,5, Franciaország 10, Anglia 6,3, Hollandia 2,1, Olaszország 18, Ausztria 0,8, Svájc 1, és Spanyolország 2,8 százalék. Ez év közepéig le kell szállítani az űrlaboratórium első példányát, amely 1981 közepe táján indul útnak A Spacelab két részből áll. Egy • A Brémában készülő nyugateurópai űrlaboratórium hosszmetszete. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS.) légmentesen zárt, s a tervek szerint változtatható nagyságú kabinból, amelyben akár négy kutató is dolgozhat, és különféle célú műszercsoportokat tartalmazó panelekből, amelyek a szabadban a pilótafülkéből irányítva végzik méréseiket. Amikor ugyanis az űrrepülőgép mesterséges holdpályára tér, felnyílnak a raktár palástszerű, hatalmas fedőlemezei, és a Spacelab közvetlen kapcsolatba kerül a bolygóközi térrel, amelynek vizsgálatára szerkesztették. Lézerek az oceanográfiában A környezetvédelem és a természeti erőforrások ésszerű fel- használása nagymértékben függ az atmoszféra és a természetes vizek gyors elemzési módszereinek kidolgozásától és bevezetésétől. Az ilyen elemzések szerteágazóak: meg kell határozni a természetes és mesterséges eredetű szennyezők minőségét és mennyiségét; a környezet fizikai állapotát (hőmérséklet, nyomás, a légnemű vagy folyékony tömeg mozgási sebessége stb.) leíró paramétereket, valamint az atmoszféra és a hidroszféra közötti energia- és anyagáramlást. A távolságmérő gyorselemzési módszerek között sajátos helyet foglalnak el a lézerek. Például az atmoszférában levő nátrium és más fémek meghatározására használják az ún. „visszhang- műszert”. Az oceanográfiai kutatásokban lézer segítségével kitűnően meghatározható a tengervíz összetétele, a növényi plankton klorofillkoncentrációja stb. N agyon fontosnak mondotta a tömeg- taka rmán yo zás helyzetének javítását dr. Horváth Gyula, a megyei pártbizottság munkatársa. Az ankéton emlékeztetett a múlt év március 15-i MSZMP KB, valamint a Bács-Kiskun megyei párt- bizottság tavaly november 24-i határozataira, amelyek részletesen foglalkoznak A ezzel a témával. Majd a következőket mondotta: — A szarvasmarha és juh takarmányozásában indokolatlan a túlzott abrakfelhasználás, ennek sem történelmi, sem gazdálkodási hagyományai nincsenek, ugyanakkor az állatok biológiai igénye sem indokolja. A megyében különösen fontos az abrakszükséglet mérséklése, mert évente 12 ezer vagonnal kell ideszállítani az ország különböző területeiről. A szarvasmarha- és juhállomány növelését a tömegtakarmány-ter- meléssel és a gyepgazdálkodás fejlesztésével kell összhangba hozni. Ugyanakkor az is feladat, ahol a területi adottságok lehetővé teszik, hogy növeljék a gazdaságok a gyepekre alapozott húshasznú szarvasmarhatartást. Érdekeltségek - j ellentmondások — Vajon az érdekeltség, a köz- dasági tényezők összhangban van- ' nak-e azzal az óhajjal, hogy kevesebb takarmányból állítunk elő 1 kiló állati terméket — tette fel a kérdést Dormány Miklós, az Országos Állattenyésztési és Takarmányozási Felügyelőség osztályvezetője. — Szerintem nincs érdekeltté téve a mezőgazdaság a tömegtakarmány-termelés növelésében, s különösen nincs a minőség javításában. Ennek oka a takarmányelszámolási, könyvelési rendszerben kereshető. El kell érni, hogy I., II., III. osztályú minőségű tömegtakarmányokat különböző áron könyveljék el a gazdaságokban és terheljék rá az állattenyésztésre. Az általános, hogy termelési költség alapján adják át a tömegtakarmányt az állattenyésztési ágazatnak, függetlenül attól, hogy milyen a minősége. Szili János, az Agrárgazdasági Kutató Intézet munkatársa egy ellentmondásra is felhívta a figyelmet. — A múlt esztendőben 1—8 százalékkal növekedett az állattenyésztésből. származó termékek mennyisége, ugyanakkor a takarmányfelhasználás hatékonysága továbbra is rossz, nem javult. A két tény közötti alapvető’ ellent- ’’ mondás okát nemcsak az állat- tenyésztésben kell keresni. Ugyanis a takarmányfelhasználás hatékonysága, az állattenyésztés ta- karmányköltsége nem attól függ, hogy valójában mennyit használnak fel az ágazatban, hanem attól, hogy a növénytermesztésben hány forintért termelik meg a takarmányt. Érdekes megállapítást tett dr. András László, a Kalocsai Állami Gazdaság igazgatóhelyettese: — Esetenként az abraktakarmány olcsóbb, mint a tömegtakarmány. Ennek oka a könyvelési rendszerben kereshető. Az úgynevezett elszámoló áras takarTakarmánygazdálkodás és energiamegtakarítás • A fűtermésre alapozott legelőn tartják a húshasznú szarvasmarhákat a Kiskunhalasi Állami Gazdaságban. mányátvétel és kimutatási rendszer nem megfelelő, és hamis képet ad a takarmányfelhasználás hatékonyságáról. Az állami gazdaságban 1960 óta foglalkoznak a gyepgazdálkodással, jelenleg fontos szerepet tölt be a gyepek fűtermése a tejelő szarvasmarha-állomány takarmányozásában. Egy liter tejet 43 deka takarmányból állítanak elő, s a tehenenkénti évi átlagos tejtermelés a múlt évben 5103 liter volt. — Négy esztendeje vezettünk be egy olyan módszert, amit javasolhatok a többi mezőgazdasági üzemnek is — folytatta dr. András László. — Két kerületet alakítottunk ki, az egyikben árunövényeket termesztünk, a másikban pedig az állattenyésztési és tömegtakarmányozási feladatokat oldják meg. Ehhez mindkét kerületnek biztosítottuk a gépi, technikai és egyéb eszközöket. Ezzel a módszerrel egy egység kezébe adtuk az állattenyésztés és tömegtakarmány-termelés gondját, s a tapasztalatok szerint elmondhatom, hogy mindez hozzájárult a minőségi tömegtakarmány-terme- léshez, a takarmánygazdálkodás hatékonyságának javulásához. Amit kidobnak 0Zi0bl&k0Sa%k>E9rn A .inrv A fehérjeimport csökkentésének lehetőségeit az ankéton többen is elmondták. Szili János a melléktermékek jobb hasznosítására, az állati eredetű fehérjék előállításának növelésére hívta fel a figyelmet. Babits Antal, a csávolyi Egyesülés Tsz elnöke gyakorlati tapasztalataik alapján jó módszert ajánlott: — Amikor kombájnnal takarítjuk be a kukoricatermést, a morzsoláskor a szemek egy része összetöredezik, s a kombájnszelektoron kérésziül kijut a szabadba. Az összes betakarított kukoricának ez mintegy 10—12 százaléka. Ezt mi mellékterméknek mondjuk, s nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy veszendőbe menjen. Mi ezt is hasznosítjuk, ugyanis a szarvasmarhák takarmányozására alkalmas. — A melléktermékek hasznosítását a rémi Dózsa Tsz-ben mi is fontosnak tartjuk — mondotta Vető József ágazatvezető. — A baromfitrágyát megfelelő eljárással, szárítás, darálás után abrak- takarmányhoz keverjük, ennek mintegy 30—50 százalékát teszi ki. Eddig eredményesen használtuk a pecsenyebárány-hizlalás- ban, s jelentős költségcsökkentést értünk el. — Ezen az ankéton is nagyon sok új eljárásról, módszerről, sőt szabadalomról is hallottunk — vette át a szót dr. Matos Lőrinc, a Jánoshalmi Tsz-közi Vállalat igazgatója —, amelyeket nagy haszonnal alkalmazhatnának a mezőgazdasági üzemek. Sok hasonló kezdeményezés van még hazánkban, sajnos azonban ezek a gyakorlatban lassan terjednek, alig- alig valósulnak meg és lesznek általánosak. Említhetem a kukoricaszár, a búza- és árpaszalma, a borgazdasági melléktermékek feldolgozási technológiáját, vagy a szintetikus anyagok segítségével előállítható teljes értékű ta- karmánykészítést. Magyarországon évente, a számítások szerint, háromezer tonna emészthető feu hérjét tartalmazó melléktermék megy Rönkre csupán azért, mert a feldolgozási lehetőségeket nem ismerik az üzemek, vagy meg sem próbálkoznak a melléktermék- hasznosítással. Hazánkban a mezőgazdasága szabadalmaknak csupán 10 százaléka valósul meg. Ez kimondhatatlanul nagy pazarlásra mutat... Szükségesnek tartom megtalálni azt az ösztönzési rendszert, amellyel érdekeltté lehet tenni a mezőgazdasági üzemeket a melléktermékek és szintetikus anyagok felhasználásában, valamint a találmányok, újítások sorsával foglalkozó szervezetnek is létre kellene jönnie. — Megerősíthetem az elmondottakat — fűzte hozzá dr. Vaik István, az Agrárgazdasági Kutató Intézet munkatársa —, példaként említhetem a lineáris programozás módszerét, amit két évtizede ismerünk, s a takarmányadagok kiszámításához jól lehet használni. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem tangazdaságában ennek segítségével végezték a takarmányozást és egy esztendő alatt 1 millió 200 ezer forint értékű abraktakarmányt takarítottak be. Csaknem tíz éve oktatják ezt a módszert az egyetemeken, tehát a fiatal agrárszakemberek ismerik. Alkalmazni is kellene. Utószó gyanánt... Az őszinte légkörű tanácskozásról azzal a jó érzéssel mentek el a résztvevők; hogy mindarról beszéltek, amely a takarmánygazdálkodás ügyét előrébb viheti, és hozzájárulhat a gondok megoldódásához, valamint az energiatakarékosság további javításához. iKét téma fellelhető valameny- nyi résztvevő véleményében, az egyik: nem lehetséges a takarmánygazdálkodást csupán az állattenyésztés „oldaláról” szemlélni, a vizsgálódásnak — ugyanakkor a tennivalók meghatározásának — ki kell terjednie az abrak- és tömiegtakarmány-termeléstől egészen addig, amíg az állatok elé kerül a takarmány. Ebben a folyamatban is sók még a javítanivaló, amelyhez egyes esetekben országos hatású döntést is vár- « nak. A másik pedig: vannak kiváló módszerek, újítások, sőt szabadalmak is, csakhogy ezek egy része „eilvész”, vagy igen lassan terjed. Másképpen fogalmazva a kutatási eredmények gyakorlati megvalósulása — annak ellenére, hogy a MÉÍM különösen az utóbbi években jelentős kezdeményezéseket és erőfeszítéseket tesz — igen lassú. Az új módszerek alkalmazása nélkül pedig nem számíthatnak a mezőgazdasági üzemek a várt, gyors előrelépésre, a takarmánygazdálkodás színvonalának és hatékonyságának javulására. Csabai Iitváa Körtefeldolgozás Szabadszálláson A konzervipari üzemekben csak tavasz végén—nyár elején kezd igazán pezsegni az jélet, de azért ilyenkor sem tétlenkednek ott a munkások. Azokat az alapanyagokat dolgozzák fel, amelyeket az előző évi termésből elraktároztak. Így történik ez minden esztendőben a Kecskeméti Konzervgyárban, s annak szabadszállási telepén is.. — Akárcsak a gyárban, nálunk is a borsószezon szokta lüktetőbbé változtatni az életet — mondta Oláh Mihályné telepvezető. — Olyankor a létszámunk fele, vagy még többen bejárnak Kecskemétre dolgozni, három műszakba, hogy segítsenek az értékes nyersanyag gyors tartósításában. Később a sárgabarack felezésével folytatódik a munkánk, majd a szilvafelezés következik. A gyümölcsökből benn a gyárban készítenek befőttet és dzsemet. Amit eddig említettem, az kézi munka részünkről. A paprika további feldolgozáshoz való előkészítése, például a fúrása már gépesítve van nálunk. Ottjártunkkor félkész körtebefőttet készítettek a szabadszállási asszonyok és lányok. A Kecskeméti Konzervgyár II. számú telepéről öt kilogrammos üvegekben szállítják ki a községbe az egészben tartósított körtét. A telep dolgozói a lé leszűrése után felezik a gyümölcsöt, s kiveszik belőle a magházat. A megtisztított körtéből a megyeszékhelyi telepen gyártanak kereskedelembe vihető kész befőttet. A téltől tavaszig tartó körteszezon alatt naponta átlag 59 mázsa tisztított árut szállítanak ki a szabadszállási üzemből. Kakas Mária csoportvezető, s egyben a telepvezető helyettese arról tájékoztatott, hogy két szocialista brigádjuk közül a Zrínyi Ilona az ezüst-, a Dobó Katalin pedig a bronzjelvényt kapta meg tavalyi jó munkájáért május 1. alkalmából. A kis közösségek a nyári ízeket őrző, értékes nyersanyag takarékos és jó minőségű feldolgozásában most is példát mutatnak. • Marion Imréné és Karikó Józsefné brigádlag nemcsak az üzembeli munkáját végzi szorgalmasan: nem maradnak ki a társadalmimunka-akciók- ból sem. A telep dolgozói közül az idén negyvenen részt vettek egy nagyszabású községi tisztasági akcióban. Tereket, utcákat hoztak rendbe. Az áprilisi tábor építéséhez ajánlották fel a szabadszállási konzervüzem munkásai. A. T. S. Ősi és új városok Több mint ötmillió állampolgár él a 8 és fél milliós Bulgária 220 városában. A leggyorsabban a főváros lakossága növekszik. Szófia lakosainak száma már meghaladta az egymilliót. Sok az ősi műemlékváros, ahol ugyanakkor a történelmi városmag mellett már a mai kor építészeti arculata is kialakulóban van. A trák őslakók alapították többek között Szerdika (Szófia), Plovdiv és Jambol városát; mások, főleg a Fekete-tenger partján, a hellén kultúrának köszönhetik létüket. Ilyen Várna, Ne- szebar, Szoropol. A római uralom idején a Duna partján létesültek stratégiai. közlekedési csomópont szerepet betöltő városok. A középkori városok között említendő a honfoglaló bolgárok által alapított Pliszka, Preszlav és Veliko Tyrnovo. Az 500 éves oszmán uralom nem segítette az urbanizálódást; akkoriban csak kisebb új települések keletkeztek a legelrejtettebb zugokban. A felszabadulás után az ipar fejlődésével gyors üteművé vált az urbanizáció. Új ipari központok alakultak ki. A falvak helyén városok nőttek és teljesen új városok is születtek. Ezek egyike a dél-bulgáriai Madan, a bányaipar fontos központja. Az alig negyed százados városka ma 17 000 lakosnak nyújt munkát, otthont. (BUDAPRESS—SOFIA- PRESS)
