Petőfi Népe, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-03 / 101. szám
4 • PETŐFI NEPE • 1919. május 3. A légnedvesség mérése A különböző fajsúlyú gázok keverékéből álló levegő kisebb- nagyobb mértékben mindig „hordoz magában” vízgőzt is. Az embernek nincs olyan érzékszerve, amellyel ezt a légnedvességet — páratartalmat — közvetlenül érzékelni tudná. Körülnézve azonban a természetben, felfedezhetjük a légnedvesség jeleit. A fenyőtoboz például száraz levegő hatására szétnyílik, párával telt levegőben összecsukódik. Hasonlóan viselkedik a gólyaorr nevű növény is. A sótartöban levő só összecsomósodik a dús pára hatására, száraz levegőben a kifeszített dobbőr és a bélhúr megereszkedik, elhangolódik. Az emberi hajszál is megérzi a levegő nedvességtartalmának a változásait: a páratartalom növekedésével, illetve csökkenésével arányosan változtatja a hosszát. 1783- ban egy svájci természettudós (Saussure) e tapasztalati tényre alapozva olyan nedvességmérőt — higrométert — készített, amelynek „lelke” egy hosszú hajszál volt. A hajszál hosszának változását megfelelő áttétellel egy skála előtt mozgó mutatóra vitte át és ez lehetővé tette a levegő páratartalmának műszeres megállapítását, leolvasását. Ez a több mint 190 éves műszertípus mind a mai napig jól megállja a helyét, noha természetesen a műszert azóta tökéletesítették. A légnedvességmérők nem tartoznak az általánosan használt műszerek közé. A lakásokban, irodákban a hőmérő többnyire ott függ a falon, sok helyen légnyomásmérőt is felfedezhetünk, nedvességmérőt azonban csak nagyon ritkán. Pedig helyes lenne állandóan figyelemmel kísérni a levegő relatív nedvességtartalmát, különösen a radiátorral fűtött helyiségekben, ahol a kis pára- tartalmú levegő mind az emberi szervezet, mind a szobanövények számára káros. Az iparban, a mezőgazdaságban és a kereskedelemben mér sokkal inkább használatosak a higrométerek. A textilüzemekben például állandóan nagy páratartalmat kell biztosítani a szálszakadások csökkentése érdekében. A mezőgazdaságban és a kereskedelemben fontos megjelölés a „légszáraz" áru. Ezért csak úgy lehet felelősséget vállalni, ha állandóan mérik és megfelelően javítják a levegő páratartalmát. Az üvegházi növénytermesztés is elképzelhetetlen a légnedvesség mérése és szabályozása nélkül, de az állattenyésztésben is egyre fontosabbá válik.-4 • Szovjet gyártmányú szabályozó nedvességtartalom-mérő műszer az NDK egyik gabonatárolójában. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Gyógyszerek a tengerből A gyógyászat szempontjából fontos anyagoknak valószínűleg egész serege rejlik az óceánok víztükre alatt. Nyilvánvalóan következik ez abból, hogy a földi élet formáinak 85 százaléka a tengerekben található, amelyekben mintegy 500 000 faj tenyészik. Ennek ellenére a farmakológia a legutóbbi időkig alig hasznosított tengeri eredetű gyógyanyagokat. Gombák, magasabb rendű algák, valamint gerinctelen állatok szerepelnek azoknak a tengeri szervezeteknek a jegyzékében, amelyekről már bebizonyosodott, hogy baktérium- és vírusölő hatásúak. A klinikai gyakorlatban már olyan tengeri eredetű ve- gyületeket is használnak, amelyeknek szelektív mérgező tulajdonságaik vannak. A tengerekben mintegy 2000 olyan faj él, amelyek fennmaradását ama képességük teszi lehetővé, hogy mérgeket állítanak elő. Az egyik legerősebb ilyen méreg a gömbhalak, sünhalak, naphalak, gőték és egyes dél-amerikai békafajok májának és ivarmirigyeinek alkotóeleme a tetrodotoxin. Kiterjedten használják az idegélettani kutatásban a sejthártyák nyílásainak elzárására. Rákos betegség végső stádiumában kis adagokban görcsoldó és fájdalomcsillapító szerként is alkalmazzák. Helyi érzéstelenítésre ugyancsak bevált. A nyolckarú polip a nyálmirigyei áltaT kiválasztott anyaggal bénítja meg zsákmányát. Sikerült ebből az anyagból egy bonyolult szerkezetű peptidláncot elkülöníteni, amely kutyáknál hatásos vérnyomáscsökkentőnek • Az egyik dán orvos maga Is napi 30 gramm tőkehalmáj- olajat fogyaszt a véralvadásos betegség megelőzésére. bizonyult. Legalább ötvenszer olyan hatékony, mint a korábban e célra használt hisztamin, ace- tilkolin, vagy bradikinin. Az utóbbi évek felfedezése, hogy egy nyugat-indiai szaruko- rállfaj egyes törzseiben viszonylag nagy menyiségű prosztaglan- din található. Legújabban arról számoltak be, hogy két dán orvos a már régóta gyógyszerként használt tőkehalmáj-olajról megállapította, hogy csökkenti a véralvadás zavarait. Megfigyelték, hogy az eszkimók ritkán kapnak véralvadásos betegséget, ennék valószínűleg az az oka, hogy elég hal- májolajat és fókazsírt esznek. A kutatók Grönland legnagyobb kórházában hét éve nem láttak ilyen betegséget. Erdők aratása Az utóbbi években rendkívüli mértékben megnövekedett a fa, mint nyersanyag iránti kereslet. Főleg a különböző műanyag termékek nyersanyagai, a cellulóz keresett cikk és a papírgyárak szükséglete is növekedett. Az Egyesült Államokban ezért a termelés új módszerével, az úgynevezett ,,platán-szilázs”-zsal kísérleteznek. Számos kísérlet során megállapították, hogy a gyors növésű fák közül a platánok a legalkalmasabbak az új módszerhez. A magvakat vagy dugványokat óriási földterületeken egymástól egy méter tér- és távközre ültetik el. A talajt gépi erővel készítik elő. Gyomirtó szerek, műtrágya és esetleg kártevők elleni szerek alkalmazásával előmozdítják a növekedést. Az aratást gépekkel végzik két- három évenként'. A törzsecskéket a föld felett 10 centiméterrel vágják le, azonnal szétzúzzák, és gépkocsira rakják őket. Ez a „szi- lázs” vagy a raktárakba kerül, vagy egyenesen a feldolgozó üzemekbe. Többnyire lombhullás után aratnak, néha azonban vegyi lombtalanító szerekkel gyorsítják a lombhullást. A megmaradt tövek újabb hajtásokat hoznak, amelyek két-három év múlva ismét aratásra éretté válnak. Az új módszer egyik legnagyobb előnye az, hogy a kéreg- telenítés feleslegessé válik, mivel a fiatal kéreg olyan vékony, hogy nem zavdrja a feldolgozás folyamatát. Víz* A szomjazónak egy pohár üdítő, semmi máshoz nem hasonlítható ízű, kellemes folyadék. Amíg issza, nem gondol arra, hogy a víz apró részecskéi magukban hordozzák a patakok, folyók, tengerek békésen építő és pusztítva romboló ereiét. Úgy tanultuk, a vízben keletkezett az élet. A tengert ezért nevezhetik az élet bölcsőjének. De ki ne ismerné — akár hallomásból — a vizek halált, szenvedést hozó, őrjöngő, áradó rohamát? A természet erőit megfékezni, sőt kihasználni, a maga javára fordítani, régóta próbálkozik az ember. Ennek, pontosabban a táplálékszerzésnek egyik legősibb módja a halászat, melynek eredményességét mai napig is a vizek természetrajza befolyásolja elsősorban. Eszközeinek csupán az anyaga változott az utóbbi néhány száz év alatt, az egyenletes, nehéz, gyakran szinte emberfeletti munka fogásai azonosak maradtak. A halászat, ha a természet nevelte halak zsákmányolását értjük rajta, valóban ilyen. A halászat, a mai kor halakkal való gazdálkodása, azonban sokkal bonyolultabb ennél. Az összesen 280 hektáros tiszaalpári Virágzó Halászati Termelőszövetkezetben mindkét értelmezés helytálló. Az előbbi halászatot, tehát csak £i hal fogását a szövetkezet az élő Tisza 92 hektárnyi vízrészén folytatja. Ezen a mintegy 8 kilométer hosszú, a tiszaugi hídtól Csongrád megyéig terjedő folyószakaszon hagyományos módon halásznak. A gazdaságban a múlt évre szóló tervek összeállítói úgy gondolták, hogy 23 mázsa halat képesek ezen a területen elvenni a természettől. A tavaly tavaszi és nyári magas vízállás azonban kedvezett a hálóhúzó, varsázó embereknek, tervüket megtöbbszörözhették, 90 mázsa ponty, süllő, harcsa, csuka lett a zsákmány. Az idén viszont éppen a túlságosan is magas vízszint miatt — hiszen még mindig jóval kívül van medrén a folyó — 30 mázsa hal fogását tervezik. Az a halászatfogalom, ami igazából a halgazdálkodást takarja, a Virágzó Htsz 48 hektáros, úgynevezett tiszaugi holtágán végzett munkára illik. Itt intenzív a gazdálkodás, azaz a nagyobb meny- nyiségű zsákmány érdekében tavaly 110 mázsa kétnyaras pontyot, 116 mázsa felnevelésre, „hizlalásra” váró fehér és pety- tyes busát helyeztek ki ebbe a vízbe. Az itt élő háláknak „asztalt is terítenek” a halgazdálkodók. összesen 810 mázsa keményítőértékű takarmányt, malmi hulladékot, (takarmánybúzát és kukoricát vásároltak és etettek fel a gazdaság szakemberei. Az eredmény a lehalászáskor: 710 mázsa élőhal a tiszaugi holtágról. Ez hasonlít arra, amikor a háziasszony naposcsibét vásárol, és azt tyúkká neveli. A különbség csupán az, hogy a tiszaugi holtágon nagyüzemi módon gazdálkodnak, és nem minden ivadékot vásárolnak.' A csukát például maguk keltetik, a pontyok és a növényevők teljes mennyiségű keltetéséhez azonban már kicsi a keltető. Ez utóbbiakat tehát részben ivadékkeltető gazdaságtól vásárolják meg. Tavaly így a tiszaugi teleltető rendszerben 60 ezer csukát neveltek elő, az alpári holtág mellett épített rendszerben pedig 1,5 millió pontyivadékot, továbbá 500 ezer amurt és busát. Az előnevelt ivadékok egy része aztán bekerül a szövetkezet gazdálkodásába, mint továbbnevelen- dő alapanyag. A többi pedig, például egy együttműködési szerződés keretében — amit ebben az évben még tovább fejlesztenek — a Felgyői Állami Gazdaságba utazik, ugyancsak további nevelés céljából. Az extenzív halászat, vagyis a csak halászás és a halgazdálkodás magasabb szintje között azért van átmenet is. A tiszaalpári Virágzó Halászati Termelőszövetkezetben ezt két Holtágon, a szikráin, vagy más néven lakitelek- tősfürdőin, és a tiszaalpárin figyelhetjük meg. Az előbbi 50 hektár vízfelületnek a neve. Ezen a holtágon nemcsak a szövetkezet gazdálkodik, hanem a horgászok is szívesen keresik fel itt a jó fogást ígérő helyeket. Tavaly erre az 50 hektárra a szövetkezet pontyot, süllőt, csukát helyezett ki, és lehalászott a tervezettnél valamivel nagyobb mennyiségű halat, 38,2 mázsát. A 94 hektáros tiszaalpári holtágon félintenzív a termelés. Ide már 196 mázsa busa is kikerült, 50 mázsa kétnyaras ponty, 80 mázsa amur, 10 ezer előnevelt süllő és ugyancsak 10 ezer előnevelt csuka társaságában. Erről a területről' tavaly folyamatosan, még a jég alól is halásztak, egészen addig, amíg a januári jeges árvíz erősebb nem lett a hálóknál. így a kifogott halmennyiség elmaradt a tervezettől, 600 mázsa lett. Egyszerű volt halászó őseink dolga. A kifogott halat csak ritkán vitték magukkal, hiszen ott helyben is épp oly jóízűen meg- ehették. A mai halászok azonban nem is vállalkoznának — még csak tréfából sem —, hogy egyegy hálóhúzás után a zsákmányolt összes halat együltőhelyük- ben megegyék. így lett a gazdálkodás része a halak tárolása, szétosztása, feldolgozása, sőt, főzése, sütése és eladása is. Tiszaalpáron a szövetkezet központjában van az a haltározó, amely egyszerre 60—90 mázsa halat képes befogadni, míg azok a speciális szállító járművekkel útnak nem indulnak a halboltok-; ba, vagy a halászcsárdákba, sütödékbe. G. E. • A keltetőben Tóth Klára az úgynevezett Zuger- üvegeket tisztítja. Ezekben az edényekben kelnek ki az apró halak. • A központi haltároló egyik tartóhálójában jókora amurok csapkodnak. Halászat és halgazdálkodás Tiszaalpáron A szelj árás kedvezőre fordult Kedden jelent meg a címes hírecske a napilapokban — egyedül a Hétfői Hírek előzte meg őket —, hogy a Brnói Nemzetközi Vásáron rendezett Intermoda nemzetközi divatbemutatón a Magyar Divat Intézet „Travel” és a Kiskunhalasi Kötöttárugyár „Daniela” fantázia nevű modellje aranyszalag-díjat kapott. A jót is elismerni Szerda délben már a helyszínen érdeklődtem közelebbiekről. Miután elsőként Lóránt Kálmán- nénak, a gyár szakszervezeti tanácsa titkárának gratuláltam, mindjárt megkérdeztem. — Milyen visszhangja volt az örömhírnek a gyárban? — Hogy őszinte legyek — még kevesen tudnak róla —, hangzott a válasz, s később hasonlóképpen vélekedett több vezető ember, akikkel beszélgettünk, vagy a folyosón találkoztunk. — Én önöket hogy érte a hír; mikor értesültek róla? — Mi is az újságból. Ügy — hogy részleteket nem is ismerünk ... De gondolhatja, hogy nagyon jólesett... Végre ilyet is olvasnak rólunk. — Ügy látszik, „megfordult a szél”. Bízunk benne, hogy most- már ez marad az iránya. Egy szó mint száz —, letagad- hatatlanul kiérződött a röpke véleményekből is, hogy örülnek a sikernek. S ha mihamarabb működésbe lép a most még tervezett hangos híradó, nemcsak ilyen kellemes fordulatokról, hanem a gyár belső életével kapcsolatos eseményekről, intézkedésekről is gyorsan informálódik a kollektíva. Hogy például a Kötöttárugyárban megindult komoly gyártmányfejlesztési munka máris előidézett fordulatot. S ennek „kicsapódása” — többek közt — ennek a „Daniela” fantázianevű modellnek a váratlan sikere. Már most közbevetem, ha csak erre alapoznánk a „szélfordulást”, joggal mondhatnánk, hogy nem szabad eltúlozni „egy fecske” jelentőségét. Mert hát ugye nézzük csak, mennyi gond, adósság emészti még az energiákat, s vajon mikorra teremti elő a gyár kollektívája a rájuk fordított, és a közös bugyellárisból még hiányzó százmilliókat? Azzal talán kevésbé, hogy folyton ennek emlegetésével „rágjuk a füleket”. Hanem azzal is, ha segítünk, elismerünk eredményes erőfeszítéseket. A modell Végre is már a modellről. Lé- vay Kálmán gyártmányfejlesztési csoportvezető ezzel kezdte: — Az aranyszalagos „Daniela” modell a halasi műszaki és fizikai kollektíva munkájának gyümölcse. Ez persze így szólamsze- lűen hangzik, de a gyakorlatban ez az igazság. ■ Lássuk a közreműködőket: Simonná Pribóczky Anikó tervezte a modellt, Kádár Zoltán gyártmányfejlesztési technikus a kelmét, elkészítése a mintavarrók közül Keló Lajosné szabász, Sárvári Sándorné, Miskei Károlyné, Szatmári Piroska s Hornóczi Lajosné érdeme. Tizenhét ember összedolgozása révén valósul meg a gyártmányfejlesztés; ennyiből áll a csoport. A modellek, kollekciók születésének igen pontos fázisai vannak, kezdve a fonal kiválasztásától — megrendelésétől —, hogy milyen a finomsága, sodra- ta, a keverési arány stb. — a minták kötésén (amit 5 technikus végez nap mint nap), a kelme elfogadásán, modelltervezé- sen, konfekcionáláson át a tömeg- gyártás technológiájának kidolgozásáig — sok-sok lépcsőben. — Negyedévenként 150—200 új modellel áll elő a gyártmányfejlesztési csoport —, mondta Lévay Kálmán arra a kérdésemre, hogy valóban 200-nál több modellt állítottak ki egy bemutatón, amelyekből 100-nál többet választottak ki a belkereskedelem képviselői. A választékkészségre tehát nem lehet panasz. De negyedévenként annyi modell? — Ebből lehet válogatni, s a gyártmányfejlesztési csoport csak akkor ad ki egy modellt, ha kidolgoztuk a tömeggyártást lehetővé tevő technológiát is. — Mi a terv erre az esztendőre? Lesz-e piaca a termékeknek ? Lóránt Kálmánná VSZT-titkár válaszolt: — Kétmillió darab kötöttáru elkészítése áz évi terv. Tavaly egymillió volt. Idén már az első negyedévben több árunkat lekötött a kereskedelem, mint a múlt egész esztendőben. — Döntő többségük exportra megy, annak is körülbelül kétharmada tőkés piacra, egyharma- da pedig a Szovjetunióba. A belkereskedelemé a többi. — Milyen országokba szállítanak? — Kuvaitba, Finnországba, az NSZK-ba. Franciaországba, Olaszországba, Csehszlovákiába. — Biztos piacok? — Mikor az első szállítmányt kiküldtük az NSZK-ba, kicsit maga)n is szorítottam, vajon vajon...? Aztán olyan köszönettel igazolta az átvételt a müncheni Eisenberg-cég, hogy a következő modellből annyit rendel, ameny- nyit a kapacitásunk elbír. „Kommentárként” nyomban megmutatta a kollekció egyik gyönyörű darabját Lóránt Kálmánná; lássam a cég címkéjét is. Ugyancsak mellé tette a Ruber- tex címkével ellátott kötöttárut, amelyet Olaszországba készítettek. Ügy megbízik a megrendelő. hogy az emblémát előre ide- küldte. Ezzel mint saját gyártmányát értékesíti a halasi portékát. Egyébként igazgatónk, Száj- bély Mihály elvtárs jelenleg is külföldön van üzleti körúton... Tervező kellene — Reméljük, az aranyszalagos modell is megteszi a magáét a nemzetközi piacon ... —• Csak baj, hogy nincs mo- delltervezőnk —, vetette közbe Pásztor Mihály, d minisztérium által a gyárbal kinevezett tanácsadó testület tagja. — Nagyon kellene, Simonné Pribóczky Anikó Debrecenbe ment azóta. Nem azért, mert itt nem érezte jól magát; családi okok hívták hazai. Gyenge az iparművészeti képzés, pedig mind nagyobb igény mutatkozik a textiliparban. is. Egy ekkora és ilyen modern gyár legalább egy modelltervező iparművészt megérdemelne. Az i-re a pontot a díjnyertes modellről készített felvétellel szerettem volna feltenni. Lévay Kálmán ekkor fedezte fel meglepetten, hogy még csak fénykép sincs róla idehaza. Kint van minden Brnóban. Azért a tervrajz egy példányára sikerült rábukkannia. így — mivel nincsenek Vitray-mód előtanulmányaim, csak ennyit tudok nyújtani ismertetőül. A „Daniela” — ruhaegyüttes: vállpántos, deréköves női ruha és hozzá egy mellény.' Az egész vaj-, vagy ha úgy tetszik nyersszínű. S a kelme mintája is — természetesen kötött holmi — olyan elegáns, hogy Ba- laton-parti korzózásra, vállalati ünnepségre, színházba, vagy parlamenti fogadásra egyaránt elragadó... Ja és igen: anyaga fele arányban gyapjú, másik fele műszál. S a fonál magyar változata sikerültebb, mint az olasz eredeti volt. A kedvező szél mostmár megvan; minél több jó vitorlamesterre van szükség. Tóth István
