Petőfi Népe, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-29 / 123. szám
1979. május 29. • PETŐFI NÉPE • 3 Ünnepi rendezvények a jubileumi könyvhéten A több mint száz könyvújdonság megjelentetésén kívül számos rendezvénnyel is készül a könyvszakma a jubileumi, 50 ünnepi könyvhét méltó megünneplésére. Az országos megnyitó napján, június 1-én a Liszt Ferenc téri könyvklubban adják át „A szép magyar könyv 1978” verseny díjait; az ugyancsak itt .megnyíló kiállításon számos korabeli dokumentumot mutatnak ibe, egykori könyv ünnepek plakátjait, dedikálásokon készült fotókat, régmáit idők újságjainak, hírlapjainak a könyvnapokat méltató írásait. Levetítik a jubileumra készült „A magyar könyv ünnepe" című dokumentumifilmet is, amelyben Cserépfalvi Imre, Illyés Gyula és Major Tamás elevenítik fel az egykori könyvnapok hangulatát, varázsát. A világ .minden tájáról várnak könyvszakembereket, kiadók, különböző egyesülések vezetőit, az UNESCO nemzetközi könyvbizottságának június 2. és 7. között Budapesten rendezendő ülésére. A Magyar Nemzeti Galériában június 5-én .megnyíló mintegy 2000 kötetet felvonultató kiállítás képet ad a magyar gyermek- könyvkiadás kezdeteiről és a jelenig ívelő fejlődéséről. A tárlat színhelyén irodalmi műsorokkal, bábelőadásokkal várják a legfiatalabb olvasókat, akiknek lehetőséget adnak arra is, hogy kipróbálják rajzkészségüket. A napokban hagyta el a nyomdát a ikönyvnapok, könyvhetek fér évszázados múltját feldolgozó monográfia, dokumentumkötet. A jubileumi kiadványban „A könyvnapok ötven éve” címmel Köves József írt tanulmányt. Az angol, német, franoia nyelven megjelenő idegennyelvű Könyvszemle új száma is az ünnepi könyvhétre jelenik meg. Alkohol - gyermeksorsok Az Egyesült Nemzetek Szervezete 1959-ben lefektetett — a gyermekek jogaira vonatkozó — nyilatkozata egyik alapelve leszögezi, hogy „a gyermeknek joga van az egészséges növekedésre és fejlődésre, ezért különleges gondoskodást, védelmet kell számára biztosítani és a gyermeket védeni kell az elhanyagolás, a kegyetlenség minden formájával szemben.” A nemzetközi gyermekév alkalmából ismertetett adatok tájékoztatnak bennünket arról, hogy a világon, hány millió gyermek éhes, éhezik, analfabéta, vitaminszegény, később .tanul meg beszélni, nem ismeri a higiénia legalapvetőbb követelményeit... és így tovább sorolhatnám. Ez nem csak az elmaradott, hanem a fejlett kapitalista államokban is fennáll. Családok és gyermekek nem tudnak jobb körülményekhez jutni. Ismert, hogy a nagy világvárosok perifériáján úgynevezett bádog lakótelepek állnak. .Egyszóval nyomornegyedek. Itt él a legtöbb, minden szempontból veszélyeztetett gyermek. A halandóság nagy, az állami segítség szinte semmi. Nálunk, valamint a szocializmust építő országokban alapvető a gyermekekről, a családról való gondoskodás. Ez társadalmi méretekben példásan megy. Eléggé nehéz azonban általánosítani a lumpen szülők miatt. Szerencsére kevesen vannak, de problémát okoznak a sok veszélyeztetett gyermek miatt. Felimerül, hogy ilyen esetekben kikről kellene gondoskodni? Egyértelmű: a gyermekekről. Kit kell akkor felelősségre vonni? A hanyag, bűnös szülőt. E „kiskorúakat veszélyeztető” szülőkről az új BTK sem feledkezik meg, mert „a kiskorú nevelésére, felügyeletére, vagy gondozására köteles személy, aki a feladatából folyó kötelességét súlyon megszegi és ezzel a kiskorú ; a, értelmi vagy erkölcsi fejlődését veszélyezteti, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” Sokszor felmerül a kérdés, hogy kiknek adjunk lakást, segélyt, állami támogatást? Ez is egyértelmű, hogy a gyermekeknek, egyszóval az őt nevelő becsületes családnak. Legtöbbet a sokgyermekes családnak. Nem lehet azonban korlátlan állami támogatás alapja, hogy hány gyenmeke van valakinek. Ha nem dolgozik, ha az új lakást „lecseréli” (pénz „lelépésért” rosz- szabbra), ha a gyermekei nem járnak iskolába, mert nem törődik velül^. stb. akikor minden támogatás kárbavész. Az ügyészségen egy-egy panasznapon, vagy jogpropaganda előadások során felvetnek az állampolgárok „kényes kérdéseket”. Sokszor nem jogi problémákat feszegetnek. Többnyire bírálatokat hallunk, hogy az „állam miért tűri”, hogy T. G. segédmunkás rendszeresen „táppénzen” van. Közben az illető kocsmázik, garázsokat épít fusiiban. A két gyermeke állami gondozott egy éve. Az anya összeállt egy férfivel, és elhagyta a családot. Csak a „beteg” apa maradt a lakásban, aki „nem tudott” gondoskodni a gyermekekről. A hivatalosan ki nem mutatható keresete kb. 7000 forint havonta. Az anya 3 ezer forint körül keres, mert bejárónői munkát is vállal, hogy az „új férj” elégedett legyen vele. Az italozó apa és a könnyelmű anya gyermekeit az állam tartja el. (Egy-egy állami gondozott évi eltartási összege kb. 35 ezer forintjába van az államnak.) A szülők „fizetnek” havi 400—400 forint állami gondozási díjat. A gyermekek sírnak a szüleik után. Az intézetben mindenük megvan, csak a meleg szülői kapcsolat és szeretet hiányzik. A felnőtti példák, a rossz szokások sok esetben alkoholistát „csinálnak” az emberből. Egyik alkoholista anyának a kihallgatásán derült fény arra, hogyan lett belőle alkoholista. A vádlott elmondta, hogy: — „Gyenge'fizikumú, vérszegény kislány voltam, a szüleim azt tartották, hogy a gyereknek bort kell adni, mert az vért csinál, étvágyat ad, erősít, így szoktam rá. Fiatalasszony koromban naponta 1 liter meg se kottyant, ma már 3 decitől is eszetlen vagyok. Ilyenkor nem érdekel sem a család, sem a gyerekek. Ha elmentem a boltba, a pénz nagy részét italra költöttem. Sokszor csak kenyeret vittem haza a kicsiknek” — mondta el az asszony. Az alkoholizmus minden vonatkozásában, következményével érzékenyen érinti a családok belső életét, a gyermekek nevelését. Nem egy büntető ügy tárgyalásánál mondják el a tanúk, hogy a „vádlottal csak akkor van baj, ha iszik, mert akkor beleköt az élő fába is.” S ami bajt, veszélyt hozhat felnőtt emberre, hogyan ne lenne fokozott mérgező, károsító hatással a fiatal, fejlődő gyermek szervezetére. Sajnos megtörtént, hogy a felnőttek csupán „tréfából” adtak szeszes italt kisgyermeknek. Utána nagyszerűen szórakoztak szédelgésén, bemondásain. Arra nem gondoltaik, hogy mérgezik a fiatal szervezetet. Ismert tény, hogy a házasságok felbomlásának mintegy egyhar- madát az alkohol, okozza. így gyakorlatilag negatív hatással van az ilyen házasságokban élő gyermekekre is. Sajnálatos, hogy az értelmi fogyatékos kiskorúak nagy része a szülők alkoholizmusának áldozata. A fiatalkorú bűnelkövetők kb. 80 százaléka rossz családi környezet, alkoholista szülők miatt kerül összeütközésbe a törvényekkel. Mintegy 10 százalékuk ittasan követi el a bűncselekményt. A nemzetközi gyermekév ezelőtt 20 éve lefektetett dokumentumából kicsendült, hogy minden gyermeknek joga, hogy egészséges családi miliőben nőjön és fejlődjön. Sajnos, azonban ezeknek a nagyon humánus tételeknek a betartása még kívánnivalót hagy maga után. A felnőttek, a szülők hibájából. Egészséges családmodell kialakításával, pozitív példamutatással kellene következetesebben harcolni az egészséges ifjúságért. Az ENSZ gyermekéve 1979. A gyermekek érdekében született alapokmány leszögezi, hogy a gyermek a fizikai és szellemi fejlettsége miatt különös biztosítékokat és gondozást igényel. Ezért az emberiségnek a legjobbat kell nyújtania számukra és minden eszközzel meg kell óvni őket az alkohol káros hatásaitól. Dr. Babay Imre a fiatalkorúak ügyésze Barangolás Bács-Kiskunban Szabadszállás ■Óv • Kiemelt alsófokú központ a kecskeméti járásban. Hétezer-bétszáz negyvenöt lakosa van, 16 ezer 460 Hektáros a hatara. A község közepén kellemes strand várja az üdülni vágyókat, a falu végén régi csősz- hazban József Attila emlékhely található. TERMÉKENY EGYÜTTMŰKÖDÉS ÉVTIZEDEI (I.) Kicserélt eredmények „Egy kovács nem kovács. Két kovács fél kovács. Három kovács egy kovács." Gyermekkoromban sokszor elmondtuk ezt a versikét. Nem tagadom, nem figyeltünk az elmondottak tartalmára. Csak később, évtizedek múlva ismertem fel; értettem meg — s gondolom játszótársaim többsége is így volt — a versike másik, sokkal mélyebb mondanivalóját, igazabb tartalmát. A csodálatosan izzó vasat az ember elképzelése szerint csak összefogva, az erőket egyesítve lehet alakítani. Azt hiszem, valahogy így vagyunk a magyar—szovjet műszaki-tudományos együttműködési megállapodással is. Szinte mindennap használjuk a kifejezést egy-egy jelentős objektum avatása alkalmából, vaigy kereskedelmi megállapodás kapcsán. De csak később — hónapok, évek, évtizedek múlva — mérhetjük fel igazán, milyen eredményeiket is hozott a műszaki-tudományos összefogás egy-egy témában, vagy területen. Harminc esztendővel ezelőtt kötötte meg a két ország kormánya azt az egyezményt, amely kereteket adott a háború befejezését követő években megkezdődött és egyre szélesebben kibontakozó magyar—szovjet műszakitudományos kapcsolatoknak. Magyarország szempontjából nem könnyű időben született ez a rendkívül fontos megállapodás. A háború súlyos károkat Okozott emberéletben, anyagi javakban, szellemi értékekben. A szó szőrös értelmében vett újjáépítés — az országét és a társadalmi rendjét egyaránt — bonyolult feladatát kellett megoldani. Abban az időszakban, azok között a körülmények között közel sem volt egyszerű véghezvinni a kapcsolatépítés első szakaszát: a kész eredmények cseréjét. Jól érzékelteti a megállapodás fontosságát, hogy az első tíz esztendőben összesen 450 szovjet dokumentációt vettek át a magyar vállalatok. Ugyanakkor a szovjet kombinátokban, üzemekben 350 magyar eljárást alkalmaztak. Természetesen önmagukban a műszaki-tudomány os eredmények nem hozták volna meg a várt eredményeket. A kitűzött célok maradéktalan megvalósítását segítette elő, hogy több mint 1200 magyar szakembernek volt lehetősége megismerkednie a szovjet tudomány és technika legújabb vívmányaival az alkotóműhelyekben, illetve alkalmazásukkal a termelési gyakorlatban. Egyidejűleg 800 szovjet szakértő utazott hazánkba, hogy megismerkedjen a magyar eljárások alkalmazásával, illetve segítse a termelési tapasztalatok átadásával a szellemi termékek hasznosítását. Melyek voltak azok a szovjet műszaki-tudományos eredmények, amelyeknek átvétele új korszakot jelentett egy-egy iparágban? A kohászatban például ilyen a Dunai Vasmű, amely szovjet tervek alapján, szovjet gépek és berendezések felhasználásával készült. A Dunai Vasmű telepítésénél az egyik feladat az volt, hogy a szovjet bányákból származó ércből a komlói szén kokszosításá- vai nyersvasat termeljenek, amely kielégíti az ország egyire növekvő mennyiségi és minőségi igényét a fontos nyersanyagból. Bonyolult műszaki problémát kellett megoldani, hiszen biztosítani kellett a megfelelő minőségű kohókoksz gyártását, majd •ki kellett dolgozni azokat a technológiákat, amelyeknek segítségével, a magas kén- és hamutar- talmú kokszot figyelembe véve, megfelelő minőségű nyersvasat, acélt és hengerelt árut állíthatnak elő. És az eredmény ? A Dunai Vasmű már régóta 1,2—4,3' millió tonna hengerelt árut ad a magyar vállalatoknak további feldolgozásra, illetve exportra. A Szovjetuniótól kapott tervek és berendezések alapján fejlődött á magyar gördülőcsapágy-gyártás. Hazánkban a háború előtt nem volt ipari méretű gördülőcsapágy-gyártás, így az igényeket importból elégítették ki. Ez — főleg az ötvenes években — bizonytalan ellátáshoz vezetett és veszélyeztette a szerszámgépipar és a járműgyártás kibontakozását. A szovjet csapágyápari szakemberek és a tudományos intézetek dolgozói, kutatói tanácsokkal!, gyártási—technológiai dokumentációk átadásán túl gépek, berendezések, mérőműszerek szállításával felbecsülhetetlen segítséget nyújtottak. És az elért műszaki-tudományos eredményekre alapozva szovjet közreműködéssel újították fel a magyar gör- dülőcsapágy-ipart néhány esztendeje. . \ Szovjet dokumentációk, szállítások alapján készült a lakásépítési program valóra váltásában nagy szerepet játszó házgyárak többsége, valamint a vegyipar számos olyan fontos létesítménye, mint a Tiszai Vegyiikombinát, a Százhalombattai Kőolajfeldolgozó Kombinát, a Székesfehérvári Könnyűfémmű. Faragó András (Következik: Közös alkotás közös gyümölcse) KÉPERNYŐ A tanyai valóság tükre Az önmérsékletet tartom az Emberek a tanyáikon sorozat legfőbb erényének. Nagy volt a kísértés, hiszen a városoktól^ falvaktól távol élőkről csak szenvedélyesen, ilyen-olyan elfogultsággal illett szólni. A többnyire futólagos benyomások alapján, előre kialakított szempontok szerint készített sajtócikkek, rádió- és tévéközvetítéseik elég nagy része az összefüggésekből kiragadva vizsgált, ábrázolt valamilyen jelenséget. Volt, aki csodálkozott, volt, aki felháborodott. A lassan befejeződő dokumen- tumfilm-sorozatnál láttunk mélyebben szántó műsorokat, hallottunk több eredeti megállapítást, következtetést tartalmazó összeállítást is. Miért tetszett mégis? A pontos állapotrajz, a hitelesség érdekében szinte csak arra vállalkozott, hogy az egyéves vagy talán hosszabb előkészületeik során felvett nyilatkozatokat, riportokat némileg válogatva csoportosítsa. Ez csak így válik nagyon sokká, ennek köszönhető, hogy a közvéleményben remélhetően reálisabb kép alakul ki a fehér falú tanyák világáról. Korompai Márton rendező és Kapusi Imre szerkesztő-riporter a különlegességek, a szenzációk hajszolása helyett hiteles összkép megrajzolására törekedett. Módszerük Kolumbusz tojása egyszerűségű, ám nagyon megbízható, hatékony: az érintetteket, az érdekelteket kérdezték meg, hogy miként éltek, miként megy a soruk napjainkban, mivel töltik idejüket. iHála az érzékenyen fo- tografáló Bucsi János operatőrnek a képernyőn megjelenők látványa, viselkedése, beszédstílusa is sok adalékkal, jellemző epizóddal egészítette ki az elmondottakat. Ellátogattak Bács-Kiskun megyei tanyákra is, hogy a változó életet, szokásokat, életformákat megörölkítihessék. Legutóbb, az Eladó iskolák alcímű részben, Bocsa környékét vették szemügyre. Az Emberek a tanyákon teljesíti amit vállalt: pontosan tudósít a még mindig több százezer embernek otthont adó külterületi tanyavilágról, kifejezi a társadalmi, gazdasági folyamatok lényegét, mozgását, irányát. Görbetükör A Hónap még keresi saját arculatát, helyét, szerepét. Ám így is a fontos, közérdekű, hatékony, szórakoztató műsorok közé sorolható. Kamlós János igazán rutinos tévés, színházi ember, humorista, újságíró, mégis olykor néhány mondattal bőbeszédűbb a feltétlen szükségesnél. Hiszen a kamerákkal ellesett tények és a magnón megörökített szép szavak ellentéte önmagáért beszél. Lehetséges, hogy Marton Frigyes, a rádiókabaré kitűnő rendezője sem figyelt fel még arra, hogy egy- egy telitalálat-felvétel többet elmond, sejtet, minősít, mint a legszellemesebb konferanszié- szöveg. Hadd idézzem Szegvári Katalin riportját, a jól időzített gyermeknapi „valóságfeltárást”.' Meg hatásosabb lett volna, ha a kérdésekből, kérdésfeltevésekből kicsit is gyakorlott .tévé-hallgató nem érzi előre a poént. Ennek következtében elmaradt a váratlanság, a meglepetés, legfeljebb legyintettünk, hát ezzel is így vagyunk. H. N. ' FILMJEGYZET Meztelen bosszú Úgy látszik, a vadnyugat életét bemutató amerikai filmek áradatában egyre nehezebben talál a filmátvevő szakember igazi értékeket. A nálunk eddig bemutatott westemek között kétségkívül akadtak valóban érdekesek, egyik-másikuk maradandó értékűnek bizonyult és nem egy mozilátogató könnyen arra gondolhatott a nagy igényű válogatás alapján, hogy majd minden vadnyugati film annyit ér, mint a legjobbak. A .most bemutatott Meztelen bosszú című alkotás talán megingathatja ezen meggyőződésükben a nézőknek ezt a részét. Látszólag minden rendben van. A profi biztonságával sorakoztatják egymás után a jeleneteket a film készítői. Felvonulnak a jól ismert figurák: a magányos revolverhős, aki mindig az igazság mellé áll, az elnyomottakat istá- polja, védi, még az élete árán is. Feltűnik a kívülálló, titokzatos jóharát, aki mindent előre megjósol. Vannak durva és végletesen kegyetlen katonák, akik indiánokat mészárolnak le a föld- foglaló telepesek „igazának” tudataiban stb., stb. Azért találhatók a filmben jól sikerült negyedórák, érdekes • A film két főszereplője. részletek. Megragadó és realisztikus például, hogyan barátkozik össze a menekülő — és teljesen indokolatlanul meztelen — indián lány, a főhőssel. Költői szépségű- ek az őszi erdő színharmóniáját fényképező részek. A történet végét azonban már sablonelemek- ből férceitek össze a gyártók, a nézőknek az az érzése, hogy a történet minden részletét látta már valahol , egy másik western- ben. És sajnálkozva gondolnak arra, hogy William A. Graham rendező alkotása meg sem közelíti a nálunk bemutatott olyan alkotásokat, mint a Kallódó emberek, a Chato földjén, a Kék katona, vagy éppen a Délidő. Említésre méltó viszont a Billy cowboyt alakító Cliff Potts játéka. Ezt a fiatall színészt eddig nem láttuk, mint ahogyan az indián lányt játszó Xochitl (neve után Ítélve valóban indián származású) is ismeretlen a magyar mozi] átogatók előtt. Érdemes volt velük megismerkedni. Cs. L.
