Petőfi Népe, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-27 / 122. szám

I • PETŐFI NÉPE • 1919. május 21.

Veszélyeztetett tavi élővilág, veszélyes kutak

Mindenféle tudományág nagy lépésekkel jut előbbre a megoldatlan kérdések megfejtésében. Amit tegnap még a legjobbnak tartottunk, azt ma már nem ajánljuk senkinek. Így van ez a mezőgazdaságban használatos szerekkel, kemikáliákkal is. Persze megváltozott a mostanában forgalomba hozott szerek ellenőrzésének módja is. Sokféleképpen biztosítják a vegyi üzemek, a feltalálók, hogy az általuk készített anyag biztonságosan használható legyen és segítse a még nagyobb, jobb termés elérését. Azokat a szereket, amelyekről bebizonyították, hogy károsak Kivonják a forgalomból, és megsemmisítik. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter rendelettel szabályozta a mezőgazdasági mérgek, a növényvédő szerek felhasználásának. tárolásának módjait. Az ipari mérgek elhelyezése még gondokat okoz. Megoldásnak az úgynevezett méregtemetők létrehozása látszik.

Azok a mérgek viszont, amelyeket a rendelet előtt vontak ki a forgalomból tudatlanságból, hanyagságból úgy és ott lettek „eltüntetve", ahol éppen voltak, ezért most évekkel később, bizony erősen éreztetik hatásukat. Ezt már környezetszennyezésnek mondjuk.

Bács-Kiskun megyében — hazánk más területeihez viszonyítva—igen nagy mennyiségű szeny- nyező arzént találtak. Valószínűleg 1966—67-ben került a föld felszíne alá, ki tudja már, kinek a rendelkezésére, kinek a munkája nyomán. Tény azonban, hogy 1972- ben Bugac térségében fedeztek fel egy jelentős nagyságú arzéngócot. Természetesen, hathatós intézkedésekre került sor. A tanyai lakosságot betelepítették a községbe. ahol nem fenyegette őket az ásott kutak mérgezett vizének „csábítása”. Szomorúan mondják ezt a Bács-Kiskun megyei KÖJÁL szakemberei, hiszen vannak még, akik nem költöztek el, és bár az ivóvizet lajt hordja hozzájuk, a mérgezett kutak vizét öntözésre, állatok itatására, sőt, emberi fogyasztásra még mindig használják, mindenféle tilalom és ésszerű megfontolás ellenére.

vízellátásban. A szennyező góc fel- térképezése is megtörtént már, azonban megszüntetni, kiemelni lehetetlen feladat, hiszen a területet teljesen beépítették.

A Vadkerti-tó tehát arzénszeny- nyezett, ennek mértéke azonban nem akkora, hogy emberre veszélyt jelentsen. Annál is inkább, mivel — és a „beteg" ásott kutaK vizének fogyasztása ezért oly veszélyes — az arzén csak akkor mérgez, ha hosszú időn keresztül fogyasztják. Az élelmiszerekben is előfordulhat ez az anyag, de az így, ugyancsak hosszú időn Keresztül, károsítás nélkül felvehető mennyisége 15-ször nagyobb, mint a vízzel megivotté. A tó veszélyessége így annál is kisebb, mert fürdés, úszás közben nem betegíthet meg senkit, még akkor sem, ha véletlenül nyel is a vízből, bőrön keresztül pedig nem képes felszívódni.

A tó szennyezettsége a környezetvédőknek okoz inkább gondot. A természet öntisztulásra való képessége ismert, csakhogy az iit felhalmozott anyag lebomlásához hosszú évtizedekre van szükség. A KÖJÁL vegyészei, biológusai vizsgálták a tóban élő növények, állatok veszélyeztetettségét. Kiderült, hogy az arzénnak a foszforhoz hasonló hatása van az algákra, tehát a szaporodásukat segíti elő nagymértékben. A túl sok alga a víz minőségének romlásához vezet, az elpusztult algák a tó fenekén felhalmozódnak, bomlásnak indulnak. Forró nyári napokon érezhető is az e folyamatot kísérő „illat”. Ez a természet figyelmeztetése is: ideje lenne Kitisztítani a tó medrét.

Bugac mellé még 1972-ben felsorakozott Tajó környéke is, igaz, itt, kevesebb elásott, arzéntartalmú vegyszerről van szó. A szükséges intézkedések után került sor a megye többi részének vizsgálatára is. így derült ki, hogy a SoU- vadkert melletti Vadkerti-tó vize szintén szennyezett. Megállapították, hogy a tóba beömlő csatornák közül egy szállít szennyezett vizet, de mivel a tó maga szinte lefolyástalan, felhalmozódik benne az arzén mennyisége. Már sikerült behatárolni Soltvadkerten, tehát a község területén belül azokat a helyeket, ahol az ivóvíz nem alkalmas fogyasztásra. Ezek kizárása 'nem okozott gondot az ivóA Bács-Kiskun megyei három arzénszennyezett terület mellé nagy valószínűséggel nem keli többet sorolnunk. Az egész megyére kiterjesztett vizsgálatok eredményei azt jelzik, hogy a fel színi vizek, tavak, csatornák, nem tartalmazzák ezt az anyagot.

A lassan hétesztendős kutatásnak azonban van még egy tanulsága. Az ipari mérgek „temetőinek" ügyét minél előbb célszerűen és hathatósan meg kell oldani. Valamennyi, akár mezőgazdaságban, akár az iparban használatú; veszélyes anyag tárolásáról, felhasználásáról szóló rendelkezést, saját és a következő nemzedékek egészségének érdekében, nagyon szigorúan be kell tartani.

4

• Egyre több a nagy teljesítményű, értékes gép a mezőgazdaságban.

Gazdaságosabbá és biztonságosabbá válhat a gépek üzemeltetése

A mezőgazdasági üzemekbe egyre több, rendkívül nagy értékű gép kerül. Ezek karbantartása, üzemeltetése nem kis feladat. Nagy hozzáértést kíván a több százezer, sokszor milliós értékek kezelése. A korszerű mezőgazdasági üzemekben ma már gépészmérnökök irányítják a géppark tevékenységét.

A fejlődés üteme egyre gyorsul. A technika előrehaladásával azonban nem tartott lépést az általános ellenőrzés, a hatósági kontroll. Ez utóbbi elég bürokratikus, a gépszemlék során, a vizsgálatok alkalmával sokszor párhuzamosan dolgoznak az ellenőrző szervek, felesleges jegyzőkönyveket gyártanak, ami rengeteg időbe, pénzbe kerül. Szükségessé vált tehát a bürokrácia csökkentése, egyszerűbb módszer kialakítása, amely könnyebbé, egyúttal hatékonyabbá is teszi az ellenőrzést.

Ez a szükségszerűség hívta életre három évvel ezelőtt azt az öttagú, szakemberekből álló kollektívát. amely elhatározta, hogy elkezdi egy egységes üzemeltetési gépkönyv szerkesztését. A munka elkészült, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium

egyetértésével a Mezőgazdasági Szövetkezetek Kiskunsági Területi Szövetsége pedig minden támogatást megadott ahhoz, hogy nyomdába kerüljön az anyag. Egyúttal segítséget ad az új rendszer bevezetéséhez.

Felkerestük Tóth Lajos műszaki felügyelőt, az alkotó kollektíva vezetőjét, hogy tájékoztasson az új. komplex rendszerről.

— Erre már rendkívül nagy szükség volt. hiszen a mezőgazda- sági üzemekben alkalmazott gépek. jármüvek gazdaságosabb és biztonságosabb üzemeltetése érdekében nélkülözhetetlen az ellenőrzés. A mezőgazdasági üzemeknek a mindenkori termelési, technológiai színvonalhoz igazodó, teljes vizsgálati rendszerét létre kellett hozni. Eddig ugyanis ilyen nem volt.

Ez egyúttal azt is jelentette, hogy egyes üzemeinkben megnőtt a balesetveszély, a társadalmi tulajdonban jelentős károk keletkeztek és a gépek üzembentartási költségei is indokolatlanul magasak voltak. Mindezek már termelést befolyásoló tényezők.

Általános feladat, hogy az üzemi és a hatósági ellenőrzés összhangban legyen, mert csak így segítik hatékonyan egymást. Az üzemek termelési feladataik végzése során szigorúbban ellenőrizzék az üzemeltetéssel járó szabálytalanságokat. többet kell tenniük azok feltárásáért, illetve

megelőzéséért, megszüntetéséért.

Ezek után nézzük, mi a lényege az új rendszernek?

— A gépkezelőnek közvetlen segítséget nyújt elsősorban azzal, hogy a könyv minden ellenőrzési szempontot felsorol. Az előre rögzített követelmények megkönnyítik a felkészülést az ellenőrzésre, meggyorsítják a munkát és egyszerűbbé teszik a gépek üzemeltetésének, karbantartásának minősítését. A szemlebizottság vezetője — aki erre szakmailag alkalmas — aláírásával szavatolja az üzembiztonságot.

Az ilyen előre átgondolt követelményrendszernek ** — természetesen a vele egységes ellenőrzésnek — önmagában is velejárója a munkafegyelem javulása, hiszen a gép üzemeltetője köteles az előírtakat teljesíteni. Természetesen ez magával hozza a nagyobb technikai fegyelmet, a kezelő a követelményrendszer alapján közvetlenül érzékeli, hogy csak üzembiztos, jó géppel lehet megfelelően dolgozni. Ez a termelésre mindenképpen jó hatással van, hiszen a gazdaságok nagyobb részt vállalnak a gépek biztonságosabb üzemeltetésében.

Miként csökkenti a bürokráciát az új rendszer?

— Az eddigi gyakorlat szerint, a szövetkezet belső ellenőrzési hálózata, valamint négy szakhatóság a gépre vonatkozó összes észrevételeit egyedi szempontok alapján külön-külön jegyzőkönyvben rögzítette. Ezek sok esetben hosszadalmasak voltak. Az új rendszer ezt szükségtelenné teszi. Az egységes szempontok a könyvben megtalálhatók, amelyek alapján az üzemi és a karbantartási állapotokat értékelni kell.

A gépkönyv a gépkezelő, illetve az üzem rendelkezésére áll majd. az ellenőrzés tehát ennek megfelelően történik. A közúton történt vizsgálatokat a könyvbe történt bejegyzések segítségével a szövetkezet vezetéséhez rövid úton el lehet juttatni, és ezáltal a kellő intézkedéseket idejében meg tudják tenni.

Az új rendszer a tesztlapok segítségével egy sor hiányosságot tárhat fel, és ezek megszüntetését határidőhöz köti. A hibák felsorolása sokkal szélesebb körű. mint korábban volt. Ennek egyenes következménye, hogy biztonságosabb az üzemeltetés. Remélhetőleg a közúti közlekedésben is kevesebb balesetet okoznak majd a gépek.

— Mikorra várható az üzemel- tetési gépkönyv megjelenése?

— Reméljük, hogy a már eddig beérkezett megrendeléseket ez évben teljesíteni tudjuk. Nemcsak a megyéből, hanem más országrészekből is jelentkeztek igények. A területi szövetség segíti, hogy minél gyorsabban hozzájussanak az egységes rendszert tartalmazó könyvhöz az üzemek. Az igények kielégítése azonban elsősorban a nyomdai kapacitás függvénye. Tudomásunk szerint a kecskeméti Petőfi Nyomda mindent megtesz rendeléseink mielőbbi teljesítéséért.

K. S.

Molnár Zoltán:

A VERESÉG

(29.) A lengyel valahogy féléviekéit a fél térdére; egyszerre ugrottak, hogy segítsenek neki, egyedül nem bírt egészen feltápászkodni. Halkan. elkeseredetten káromkodott a maga nyelvén. Ahogy sikerült megállnia a lábán, a pisztolyt rögtön a foglya felé fordította.

Uporniczky lassan, méltósággal állt fel.

— Mozogjon, paraszt úr! — mordult rá cipekedő társára a Katona, s már lépett is oda, hogy megragadja a petrencerúd-hord- ágy nyelét.

A parasztnak öltözött úr azonban váratlanul, csípőre tett kézzel odafordult Andráshoz:

— És ha nem vagyok hajlandó?

András csodálkozva nézett rá;

puskája csövét felemelte derék- magasságba.

— Nem hiszem, hogy ezt komolyan mondja, százados úr!

— Tegyük fel, hogy komolyan mondom.

— Azt hittem, megtiszteltetésnek tekinti, hogy viheti ezt a hordágyat. Becsületes magyar proletárasszonyt visz és egy jövendő vöröskatonát.

— Képzelje, nem tekintem megtiszteltetésnek.

András körülnézett; nem árt még egy percet várni. Határozottabban ráfogta a puskát Upornicz- kyre.

— Hát akkor gondolja végig, legyen szíves, hogy mit is tenne ön az én helyemben! Mert. ha át kell vennem a petrencerudat, akkor, aggódom: nem volnánk képesek megfelelően biztosítani az ön őrzését. Ez esetben rögtön felmerül a veszély, hogy megszökik. Képes, nem? Ha megszökik, esetleg az ántánt burzsoá csapatok kezébe kerül. Tekintve, hogy mindeddig vezérkari beosztásban, hm. ... szolgált, fontos információkat szolgáltathat ki az ellenségnek. Bár, bocsásson meg, mindinkább az a gyanúm, hogy a magához hasonlók minden fontos információt már eleve kiszolgáltattak, ebben azért nem lehetek egészen biztos. Óvakodnom kell tehát az ön elvesztésétől. Beláthatja, hogy nincs jogom kockáztatni. Tehát nem tehetek semmi mást: lelövöm.

— Hol tanult logikát?

— A forradalomban.

— Remélem, maga sem veszi komolyan, amit itt olyan szóno- kian előad.

— Bízza rám, hogy komolyan

veszem-e?! De még nem válaszolt arra, hogy mit tenne az én helyemben?!

— Én, barátom, ha maga a kezembe kerül, biztosíthatom, hogy minden teketória nélkül lepuf- íantom! Mellőzve minden szónoklatot és ideológiát.

— Az anyád rohadt istenit...! — rontott volna neki a hegyes ba- juszú katona.

De András rászólt:

— Állj!... Csak szabályosan. Bár az is lehet, hogy nekem is egyből le kellett volna puffanta- nom — fordult megint Upornicz- kyhez. — De egészen biztos nem vagyok benne. A szónoklatért egyébként bocsásson meg! Akárhogy is áll a dolog, szónoklatokat nem köteles végighallgatni. Mindent el fogok követni, hogy átadjam a dandárparancsnokságnak.

— Dandárparancsnokság?! őrültség! Hol van már itt dandár?

— Van dandár! — ordított rá most minden dühével András. — Van dandár! Fogja meg azt a hordágyat!

A géppuska, mintha csak igazolni akarná, hogy valóban van dandár, újra megszólalt. Bizonyára ugyanaz a géppuska; bár nem egészen ugyanarról a helyről; nyilván közben tüzelőállást változtathatott, hogy a románok be ne lőjék.

Uporniczky nem szólt többet. Nem sápadt el, nem mutatott ijedtséget. A lehető legközömbö- sebben tudomásul vette, hogy az eszmecsere véget ért. Odalépett a hordágyhoz, szabályosan beállt a két rúd közé, és lehajolt; megél intette a rudak nyelét, de még

nem ragadta meg. Várta, hogy a katona is megfogja elöl a magáét.

42.

Aranka nem félt. Feküdt ernyedten a furcsa hordágyon, semmi erőt nem érzett magában, és semmi érdeklődést; érzékszervei is szinte kikapcsoltak. Fél karjával fogta a pólyát; de még ezt a legfontosabb feladatát is —, hogy állandóan észlelje a pólyát, s ezáltal minden pillanatban a tudatában legyen, hogy nem veszítette el a gyereket — még ezt is igyekezett öntudatlanul, ösztönösen beidegződéssé, reflexszé alakítani.

Himbálódzott, tehát vitték. Előtte egy-egy, úgyszólván arc és jelleg nélküli emberi lény; eszébe sem jutott volna, hogy megnézze valamelyiket, s nemcsak azért, mert akkor fel kellett volna emelnie a fejét, vagy elfordítani: nemcsak nyakizmainak ettől az esetleges erőfeszítésétől tartózkodott, hanem attól is. hogy egyáltalán befogadjon valamilyen felesleges észleletet. Nem. nem,, semmi, semmi.

Nem is látott semmi mást, mint a kék eget. Még a kerítéseket, fákat, kukoricákat sem látta; semmit, ami mellett elmentek.

Még az ég is, még az is túlságosan elég volt: azt sem kívánta látni. Időnként bé-becsukta, csukva tartotta a szemét. Az ég. ez a tiszta kék ég különben ismerős volt. de nem törte rajta a fejét, s így jó darabig még az sem jutott eszébe, hogy hol és

mikor is látott már ugyanilyen eget. Mintha régen, nagyon régen egyszer már vitték volna, mintha talán ugyanígy vitték volna egy ugyanilyen kék ég alatt... szép tiszta kék ég, leheletnyi felhőfá- tvolokkal... De ez is annyira távoli múltnak tűnt... olyan megnyugtatóan távoli múltnak ...

Közben egyszer az is volt, hogy feküdtek a kukoricásban, a kicsi felsírt, s akkor ő megszoptatta. Ez is emlékké vált, s már erre sem emlékezett egészen élesen, tisztán. A mozdulatai, ahogyan a blúzát kibontotta, s melle bimbóját a pici szájába nyomta, ezek nem tudatos mozdulatai voltak ... hiszen ezek százezer éves mozdulatok, melyek most ösztönösen, tudata és akarata segítsége nélkül őbenne is megmozdultak ... Egyetlenegyre emlékezett világosan: András föléje hajolt aggódva, szeretettel, s akkor ő rámo- solvgott. Ezt tudta, hogy mosolyog.

És ez a mosoly meg is maradt benne, ahogy aztán ringott tovább a hordágyon az ismeretlen hordágyvivők járásának a ritmusára.

S erről a mosolyról gombolvod- tak le aztán még emlékszálak ... Ténfereg a Keleti pályaudvaron, hogy lehetne egy vonatra feljutni... Gyalogol a poroszlói országúton ... a csónak a Tiszán, az ám, a kék éggel . . Belép András, ledobja a derékszíját, tompán puffan az agyagpadlón. András itt van!... És a gyerek is. istenem. hát megszülte a gyereket!... De aztán megint elölről, a rendíthetetlen út. megy, megy

Andrást megkeresni, megy a csúcsos hasával.

Mindez ahogy felbukkant: egyszerre rögződött, és emlékké távolodott benne. S emlékként mítosszá is kristályosuk a nagy időtömbök terhe alatt, melyek elválasztották már ezektől az emlékektől ... Mert mintha nagy idők, nagy, súlyos időtömbök nyomultak volna be a tegnap és a ma közé, s még a ma órái közé is. De hát talán ki sem lehetett volna mindezt bírni másképp; ha nem távolodik emlékké, nem távolodik mítosszá.

Egyszer ugyan felrémlett benne, hogy mindez, amire most, olyan távolian emlékszik, hogy hiszen mindez csak most volt, csak tegnap jött ót a Tiszán, s ma. éppen ma szülte meg a gyerekét. de ahogy erre rádöbbent, meg is rémült, s igyekezett ettől szabadulni, megint gyorsan elfelejteni. s emlékké távolítani. Ö, nem, nem... mindez nagyon régen volt már.

És sikerült. És aztán sikerült úgy éreznie, hogy ez a most se most van, ez a himbálódzás a hordágyon, a kék ég végtelenje alatt, ezekkel az emlékgomolyok- kal á fejében. Hanem ez is csak egy emlékgomoly. ezt is időtömegek köde takarja, ez is ugyanazoknak az emlékeknek egyik része. és folyarrfatosan más emlékek részévé válik, ugyanannak a mítosznak a részévé, mely idővel majd össze kell. hogy álljon, szépen ki kell formálódjon-csiszo- lódjon. András megkeresésének és az ő különös szülésének a mítosza ez. (Folytatjuk)