Petőfi Népe, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-04 / 102. szám

4 • PETŐFI NEPE • 1979. május 4. Sikeres lesz ez az év is A lajosmizsei Gépjavító és Vasipari Közös Válla­lat dolgozói a május 1. alkalmából tartott ünnepsé­gükön arról is megemlékeztek, hogy tíz évvel ezelőtt mindössze heten vettek részt a munkásosztály nagy ünnepén. — Akkor még csak négy hónapja voltunk együtt — emlékezik Herceg István igazgató. — Három me­zőgazdasági üzem hozta létre a Gépjavító Közös Társulást, elsősorban saját gépeik javítására, vala­mint a szabad kapacitást felhasználva, pénzügyi helyzetük javítására. Fejlődésünk jelentős állomása volt 1971, amikor saját erőből megkezdtük, és 1976, amikor befejeztük -r- jelentős mértékű társadalmi munkát is igénybe véve — saját telephelyünk építését. Itt, az 5 műhely- csarnokban megfelelő körülmények között tudtuk teljesíteni terveinket. A Kecskeméti Konzervgyár szakembereinek el­képzeléseit megvalósítva kezdtük el gyártani 1973— 74-ben a különböző konzervipari berendezéseket és célgépeket. Külön említésre méltó, hogy ezek közül több félét azelőtt import útján kellett beszerezni. A zQldbabfeldolgozó berendezéseinkből azóta már legalább negyvenet használnak — nagy megelége­déssel — az ország különböző konzervgyáraiban. Ugyancsak sok zöldség-gyümölcsmosó került tő­lünk a gyárakba, és nagy sikere van a karfiolszele­telő és egyéb célgépeinknek. A múlt évben 52 millió forint volt a termelési értékünk, ennek negyven százaléka élelmiszeripari gép. Az idei hatvan mil­liós termelés hatvan százalékát kapják a konzerv­gyárak és hűtőházak. Néhány éve jelentős partnerünk a kecskeméti MEZŐGÉP Vállalat is. Az általuk gyártott és ex­portált terménytárolókhoz készítünk különböző rész­egységeket, évente mintegy 10 millió forintért. A sikeres múlt év után jól kezdtük az ideit is. Március bégéig, elértük a 15 millió forintos terme­lést — húsz százalékkal többet, mint a tavalyi első negyedévben. A gazdasági vezetés, a párt- és KISZ- szervezet, valamint a szocialista brigádmozgalom jelentős eredményeket ér el a kollektíva megszilár- . dításában. Sláju? 1-i ünnepségünkön 26-an kaptak törzs|árda jelvényt és velük együtt Hír hetvenen rendelkeznek vel% Hit szocialista brigádunk* a ter- i melési feladatok becsület« teljesítésén túl, igen ^ > sok társadalmi munkát végez a nagyközség fejlesz­téséért. Megérdemeltéh kapott az ünnepségen négy kollektíva aranyjelvényt, egy brigádunk az ezüst, egy a bronz folfczat tulajdonosa lett, egy kollek­tíva eredményeit pedig zászlóval ismertük el. Ket­ten kaptak miniszteri kitüntetést, heten pedig ki­váló jelvényt. O. L. • Olajos Miklós gépkocsivezető, nyolc éve dolgozik a kollektívában, s május 1-én a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetéssel ismerték el érdemeit. (Opauszky László felvételei.) • A II. Rákóczi brigád megérdemelten kapta meg a mozgalom arany fokozatát. Képünkön: Gajdácsi István, a kollektíva vezetője, kiváló dolgozó és Muhart Ferenc alapító tag, a Mezőgép Vállalat részére készülő tartószerkezet összeállítását végzi. HÁZUNK TÁJA A kártevők ellen kötelező a védekezés Minden kertészkedő tudja, hogy ha egy viruló kertes tájon a gaz­dák többsége gondosan ápolja fáit, növényeit, de néhány elha­nyagolt kert is akad a szépen mű­veltek között, ezekről újra meg újra fertőződik a környék. Ezért hazánkban is rendeletek szabályozzák a földterülettel ren­delkezők — az egyéni termelők és a kiskerttulajdonosok is közéjük tartoznak — védekezési kötele­zettségeit. E rendeletek pontos végrehajtása egyéni és közérdek, hiszen a fertőző növénybetegsé­gek ellen csak közösen lehet ered­ményesen védekezni. Együttes fel­lépés vethet gátat súlyosabb ha­jolj elterjedésének. A rendelet szerint minden ter­melő köteles figyelni a károsítok megjelenését, védekezni ellenük, s ha úgynevezett zárlati (karantén), vagy veszélyes kártevőket észlel, ezt jelentenie kell a helyi tanács­nak, a járási, vagy a megyei nö­vényvédelmi és agronómiái főfel­ügyelőnek. (A zárlati és a veszé­lyes kártevők jegyzékét a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Értesí­tőben hozzák nyilvánosságra, kü­lönösebben fertőzött vidéken a he­lyi tanácsok figyelmeztetik a la­kosságot a veszélyre.) Ha a termelő elmulasztja az előírt védekezést, a hatóságok szó­ban vagy írásban figyelmeztetik. Ha záros határidőn belül sem vég­zi el a munkát, akkor közérdekű védekezésre kerülhet sor. amely­nek költségeit a mulasztótól adók módjára hajtják be. Ezen felül szabálysértési eljárást is kell in­dítani a védekezést elmulasztó el­len. A növényzet kötelező védelme mellett nagyon fontos az is, hogy a védekezőszerek használati utasításait gondosan tartsák be. Ha eltérnek a megadott tömény­ségtől, a szer esetleg nem fejti ki a megfelelő hatást, vagy ha túlságosan erős, leperzselheti a leveleket. Soha se feledjük: a nö­vényvédő szerek többsége méreg, egyikük-másikuk pedig erős mé­reg! Ezért roppant fontos az egész­ségügyi óvórendszabályok (kesz­tyűviselés, permetezőszemüveg és -kalap, esetleg védőruha hasz­nálata stb.) betartása. Ezek életet, egészséget védenek. De az is fon­tos, hogy a növényvédő szerek csomagolóanyagán feltüntetett egészségügyi várakozási időket tartsuk be. Ha egyidejűleg több szert használunk, értelemszerűen a legtávolabbi határidő érvényes. Amennyiben magunk nem iga­zodunk el biztonságosan a sok­szor bonyolult előírások között, kérjünk tanácsot szakemberektől a legközelebbi mezőgazdasági nagyüzemben, vagy növényvédel­mi és agrokémiai központban. így elkerülhetjük, hogy a fogyasztás­ra kerülő termékekben a megen­gedettnél több növényvédőszer- maradvány legyen, s valaki egész­ségét, esetleg életét veszélyez­tesse. Végezetül szólni kell az idős, munkaképtelen kerttulajdonosok helyzetéről, ök nem hanyagság­ból mulasztják el a kötelező vé­dekezést, egyszerűen nem tudnak az előírásoknak eleget tenni. Pénzért sem rendelhetik meg a permetezést, mert sajnos, kevés helyen alakult a helyi áfész, szak­csoport vagy tsz szervezésében kiskertekben munkát vállaló nö­vényvédő csoport. Nincs tehát más hátra, a kertszomszédoknak, mun­kaképes barátoknak, a faluközös­ségnek, vagy a helyi kertbarát­klubnak kell ezt a legtöbbször csekély munkát átvállalniuk. Nemcsak az idős szomszédon se­gítünk így. Ha nincs elhanyagolt kert, az egész környék növényzete egészségesebb lesz . H. L. Kiváló gépkocsivezetők A Kecskemét-szikrai Állami Gazdaságban a napokban a szo­cialista brigádok vezetőinek érte; kezletén a tavalyi munkaversenyt értékelték. Az elmúlt esztendőben az állami gazdaság 27 brigádjá­nak csaknem nyolcszáz tagja vett részt a mozgalomban. Termelést segítő tevékenységüknek köszön­hető, hogy terven felül a gazdaság 3 és fél millió forint értékű ter­méket állított elő. Jelentősen túl­teljesítették vállalásaikat a gyü­mölcstermelő — az Entz, a Petőfi és a Mohácsi — szocialista brigá­dok, a költségmegtakarításban pedig a Lenin, a Konzervparadi- csom és a Csonka János brigád eredménye kimagasló. Iskolák, óvodák, napközi otthonok, vala­mint a gazdaság területén levő községek szépítésében és a szük­séges egyéb munkálatokban csak­nem 11 ezer társadalmi munka­órában segítettek a szocialista bri­gádok. Az elmúlt évi eredmények alap­ján a Csonka János brigád kapta meg a Vállalat Kiváló Brigádja kitüntetést. Az oklevél átvétele után beszélgettünk a brigád tag­jaival. — Hét éve alakult a brigádunk — tájékoztatott Szomju Lajos, a tizennégy tagú kollektíva vezető­je —, s akkor elhatároztuk, hogy Csonka János nevét vesszük fel, aki a porlasztó feltalálója. Mivel mindannyian gépkocsivezetők va­gyunk, s a munkaeszközünk egyik legfontosabb része a porlasztó, ezért választottuk a feltaláló ne­vét. Jelentős üzemanyag-megtakarí­tást vállaltak, valamint azt, hogy csökkentik a javítási költségeket. — Sikerült a túlteljesítés is — mondotta Szabó György gépko­csivezető. — A különböző megta­karítások értéke ugyanis elérte a 197 ezer forintot. Különösen a ja­vítási költségek csökkentése volt nagy feladat, de végül is az ösz- szefogás eredményes lett. A válla­latnál kétszer több társadalmi munkaórát teljesítettünk tavaly, egyebek között az idős emberek gondozásában, segítésében is részt vettünk. Természetesen még arra is büszkék a gépkocsivezetők, hogy az elmúlt hét esztendőben saját hibájukból nem fordult elő bal­eset. Erről is híres a Csonka Já­nos brigád, valamint arról is, hogy kitűnő egyetértésben, jó kol­lektív szellemben dolgoznak, s egységesen részt vesznek a társa­dalmi munkákban. Legutóbb áp­rilis 4-én a nyárlőrinci óvodánál kőművesmunkát végeztek. Egy raktárhelyiséget építettek. Az idei vállalásuk hasonló az egy évvel ezelőttihez, de több is annál, amelyről Kovács Benő gépkocsi- vezető a következőket mondotta: — A nemzetközi gyermekév al­kalmából egy kommunista szom­batunk munkabérét ajánlottuk fel a gyermekjóléti alapra. Ezen kívül a bükkszéki megyei ifjúsági tá­bor építéséhez ugyancsak egynapi munkabérünkkel járulunk hozzá. Az anyag- és költségmegtakarítás ugyancsak szerepel az idei felada­taink között, és az is, hogy részt veszünk szakmai és politikai to­vábbképzésen. Cs. I. Magyar hajók a tengeren Beszélgetés Kovács Istvánnal, a MAHART vezérigazgatójával • A 11 ezer tonna hordképességű Csokonai hajó, amely 1977-ben épült a lengyelországi Szczecinben. — A MAHART — közel hat­ezer dolgozójával — a magyar víziközlekedés meghatározó része, az összteljesítmény 95 százalékát adja. Erre az évre kétmilliárd fo­rintos forgalmat és mintegy 250 millió forintos nyereséget tervez­nek. Mielőtt a magyar tengerha­józás helyzetére és fejlesztésének irányaira rátérnénk, arra kérem, röviden vázolja a MAHART te­vékenységét. — A vállalat fő feladata sze­mélyek és áruk szállítása, öt szervezeti egységre oszthatjuk: három hajózó — folyamhajózási, tengerhajózási, balatoni hajózási — és két szolgáltató — kikötői és hajójavítói — üzemigazgató­ságra. A legrégebbi hagyomá­nyokkal rendelkező és legna­gyobb teljesítményű ágazat a folyami hajózás, a tengerhajó­zás tulajdonképpen az elmúlt tíz év során fejlődött olyan mé­retűvé, hogy az ma már a nép­gazdaság szempontjából is szá­mottevő. Jelenleg 21 hajóval és több mint 102 ezer tonna kapa­citással rendelkezünk, s ez már elegendő ahhoz, hogy áruink jó részét 'magyar hajók szállítsák más kontinensek országaiba. — Tengerünk nincs, ám kül­kereskedelmünk a nemzeti jöve­delemnek közel jelét realizálja. Mi a magyar tengerhajózás fel­adata ebben a helyzetben? — A magyar tengerhajózás fel­adata kettős: a közlekedéspoli­tikai koncepcióban meghatározott célkitűzések szerint egyrészt de- vizakiímélés — tehát magyar áruk szállítása — másrészt devizaszer­zés, vagyis a népgazdaság, szoro­sabban véve a közlekedés devi­zamérlegének javítása. A magyar külkereskedelem évente 2,5—3 millió tonna tengerentúli árut szállíttat, s e forgalom mintegy tíz százalékát már magyar hajók szállítják. A tengerhajózásból származó tiszta devizahozamunk eléri az évi tizenötmillió dollárt. — Merre járnak a magyar ha­jók? — A magyar tengerjárók ha­gyományos útvonala az 1930-ban megkezdett folyamtengeri hajó­zás első irányainak figyelembe­vételével, a Levantei térség — Libanon, Ciprus, Törökország, Szíria. A hajópark bővülésével lehetőség nyílt arra, hogy növel­jük forgalmunkat az észak-afri­kai országokban, Franciaország­ban és Spanyolországban. Ugyan­csak lehetővé vált, hogy a Szue- zi-csatornán átkelve a kelet-afri­kai országokat is meglátogasssuk. A hetvenes évek elején tízezer tonnás, illetve ennél nagyobb hordképességű hajókat vásárol­tunk. Ezek a hajók már Európa és a Távol-Kelet között közle­kednek. Európából rendszerint Amszterdamból, a lengyel kikö­tőkből vagy Hamburgból Indul­nak, míg Távol-Keleten Bangkok, Szingapúr, újabban pedig a vi­etnami kikötők: Haiphong, Ho Si Min'h város fogadják a magyar hajókat. A korábbi években erőteljes forgalmat bonyolítottunk a dél­amerikai országokkal. Ezek a szállítások azonban jelenleg szü­netelnek, az ottani nem kielégítő politikai viszonyok miatt ugyanis oly mértékben romlott a gazda­sági helyzet, hogy hajóink ebbe a térségbe való járatása veszte­ségessé vált. — Milyen céllal hozták létre a közös libanoni—magyar hajó­zási vállalkozást? — Az arab hajózási piacra va­ló belépésünk, érdekében alapí­tottuk ezt a közös vállalatot, 'két libanoni tulajdonossal. A cég ne­ve AMAL, s feladata a hajózási tevékenység kiszélesítése. Jelen­leg a tengerhajózás területén elég rossz a gazdasági helyzet, nagy a hajótérkínálat, ezért ezt az együttműködést a közeljövőiben nem kívánjuk bővíteni. A gazda­sági és pénzügyi lehetőségek ala­kulásától tesszük függővé ennek a vegyes vállalatnak a további fejlesztését. — Miként fejlődik tovább az elkövetkező években a magyar tengerhajózás? — A magyar hajópark fejlesz­tését három tényező határozza meg: egyrészt a szükséges fej­lesztési alap, másrészt a rendel­kezésre álló gyártási kapacitás és — talán ez a legfontosabb valamennyi közül — a megfele­lően képzett sze'mélyzet (akiknek számát nem tudjuk egyik nap­ról a másikra tetszés szerint növelni). Minden hajónk magyar személyzettel utazik, tisztjeink magyar hajózási főiskolán szer­zik meg a szükséges ismereteket. A következő ötéves tervidőszak során több selejtezendő, kisebb hajót nagyobb kapacitásúval vál­tunk fel, de lényeges kapacitás- bővítést nem tervezünk, mivel az ehhez szükséges személyzettel 1982—83 előtt várhatóan nem fo­gunk rendelkezni. Jelenleg építés alatt áll a Szovjetunióban a 14 500 tonnás Vörösmarty nevű hajónk, amely a magyar tengeri hajópark legnagyobb hajója lesz. A 'biztonság és a környezet vé­delme érdekében korszerűsítjük hajóink rádiónavigációs és egyéb navigációs műszerekkel való fel­szereltségét. Az ENSZ keretén be­lül működő Kormányközi Tenge­részeti Tanácskozó Testület (IM- CO) a második tengerészeti vi­lágnap — március 16. — alkal­mával felhívással fordult a kor­mányokhoz és a világ tengeré­szeihez a hajózás biztonságáért, a tengerek tisztaságáért. Öröm­mel csatlakoztunk ehhez, mert az elmúlt időszakban a velünk egy tengeren működő hajók nekünk is komoly károkat okoztak. A tengerhajózás ma már oly mér­tékben kiszélesedett, hogy fel­tétlenül szükséges a legmesszebb­menő nemzetközi együttműködés az egységes jelzések, hajózási szabályok kialakítása érdekében. F, S. P. • Az autóbuszokat, amelyeket vezetünk, rendszeresen karbantartjuk, Javítjuk — mondja Szomju Lajos brigádvezető. (Straszer £pdrás (elvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom