Petőfi Népe, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-18 / 89. szám

1979. április 18. • PETŐFI NÉPE • 5 Mesélnek a sárguló lapok A Bajai Közlöny hetven, nyolc­van, sőt száz évvel ezelőtti be­kötött példányait lapozgatom. Egy készülő tanulmányhoz gyűj­tök — keresek — bennük hasz­nálható adatokat. A szememet, érdeklődésemet másra szegezem ugyan, de olykor megállítanak munkámban mosolygásra készte­tő, derűt hozó apróságok. Bajai férfi — a császár veje Felkapom a fejem az alábbi cim láttán: „Bajai fiú — Menelik császár veje”. Hűha, ez érdekes. A cikkből aztán furcsa dolog tá­rul elém a századelő időszaká­ból. Abesszínia fővárosából, Ad- dis-Abebából jött a hír — Írja a lap —, hogy egy Fölkel Jak nevű bajai ember, aki ott kint karriert csinált, meghalt. Udva­ri asztalos lett belőle, s később elvette az uralkodó legidősebb leányát. Ez aztán azt is magá­val hozta, hogy részt vett a kor­mányzásban is az egykori bajai inasgyerek. És ö szerelte fel elő­ször bútorokkal a császár palo­táját. Miután éveken át leveleiben beszámolt az ottani életmódjáról, szokásokról, negyvenéves korá­ban meghalt, s udvari gyászt rendeltek el. Ekkor a bajai ro­konok készülődtek a nagy útra, hogy Abesszíniában átvegyék a várt nagy örökséget. Már kivál­tották az útlevelet, amikor jött a hidegzuhany az ottani konzu­látustól: Semmi vagyon nem ma­radt a derék császár-vő után, csupán egy jókora adósság. Meg néhány ócska asztalos szerszám. Nosza, lett szenzáció, nevetés, viccelődés Baján! A Bajai Füg­getlen Újság egyik 1914-ben megjelent száma ilyen címet adott az erről szóló cikkének: „A csalódott örökösök”. Egyéb­ként a cikkből az is kiderül — legyen még nagyobb kacagás, heccelődés —, hogy a bajai asz­talos bizony leveleiben enyhén szólva önkényesen állítgatta, hogy a császári család tagja lett. Borivás — órabérben Íme, a derűs kis cikkecske a Bajai Közlöny 1881. március 20-i számából: Egy német lapban az alábbi hirdetés jelent meg: „A t. ez. borivó urakhoz! Van szeren­csém becse#’ Tudomásukra '>h(t?rti, hogy -mdtóT- fdgva a gyorsabb ke- leifntétim" a" 'Bort nem lit'éfég­ként, hanem óránként mérem; egy órai ivás 14 kr. Bővebben Raab L. bormérésében.” Eddig a szokatlan hir, amihez aztán egykori újságíró kollégánk az alábbi kommentárt fűzte: „Könnyű neki ott — írja —, jönne csak Szabadkára vagy Ba­jára!” Ügy értette, hogy akkor bizonyára ráfizetne az ötletes borkereskedő. (Tegyük hozzá mi most, csaknem száz évvel később, hogy ráfizetne Kecskeméten is.) Miért nincs bajuszuk a nőknek? És mit tudunk meg lapozgatás közben a fenti lap másfél évvel későbbi — 1882. október 1-t — számából? — Hogy egy amerikai újságíró kisütötte: miért nincsen bajuszuk a nőknek. Azért, úgy­mond, mert „egyre beszélnek ..., ha pedig nem beszélnek, akkor mosolyognak gúnyból vagy jó­kedvükben. Az ajkak tehát min­dig el vannak foglalva, érnem marad elég erejük a szakáll s bajusz növesztésére.” V. M. „MILYEN SZÉPEN FEJLŐDNEK A GYEREKEK ÜLTETVÉNYEr’ Iskolaügyi séta Kiskőrösön • A nyolc tantermes, tizenhét tanulócsoportot foglalkoztató iskola. Kiskörösön, csakúgy, mint az ország valamennyi településén, március elején a szülők beírat­ták az iskolába hatéves gyerme­küket. A városi tanács művelő­désügyi osztályán összesített ada- . tok szerint várhatóan több mint kétszázötven elsős kisdiák kezdi meg ismerkedését a betűvetés és számolás tudományával. A tervek szerint a legfiatalabbakbál kilenc tanulócsoportot szerveznek; eggyel többet, mint tavaly. Ám, ha a távozó nyolcadikosok számához viszonyítjuk az újakat, kiderül, hogy csupán hat osztályterem vá­lik gazdátlanná a városban, el­helyezni pedig kilenc tanulócso­portot kell. Az sem ismeretlen tény, hogy a tanterem szűkével bajlódó tele­pülések megyei „versenyében" Kiskőrös vezet. A statisztikai ada­tok szerint jelenleg minden te­remre 75,8 tanuló jut. Más össze­vetésben pedig az kerekedik ki, hogy osztálytermenként 2,8 tanu­lócsoporttal kényszerülnek szá­molni. Képtelen állítás ,..? Meglehet. Három műszakban oktatnak vajon, vagy „emeletes” iskolapa­dokat szerkesztettek? Az iskolai intézmények falai nem képléke­nyek, hogyan tágíthatok tehát év­ről évre tovább? Kiskőrösön két alapfokú okta­tási intézmény működik: a Petőfi Sándorról és a Bem Józsefről el­nevezett általános iskola. A ket­tőben összesen huszonkét tante­rem található. A kérdés, amelynek megfejté­sére Petőfi szülővárosában indul­tam: hogyan lehetséges az, ami képtelenségnek tűnik? És mi lesz szeptemberben, amikor három újabb osztályterem igénye jelent­kezik? Csepp a tengerben Nagy István tanulmányi fel­ügyelő, akitől az ismertetett ada­tokat is kaptam, bizakodni lát­szik. Egy kicsit persze azon az alapon, hogy „soha nem volt úgy, hogy valahogy ne lett volna”. Na, meg azért is, mert reménye van, hogy új napközis termekkel sza­porodik az oktatási helyiségek mVh-jA &?§te59xe>ke­zettol a varos átvett egy jo kar­&A1&SP iroda'há^;, IMItPW hamarosan dolgozni kezdenek a kőművesek. Egy ebédlőt és há­rom nagyobb „termecskét” alakí­tanak ki, ami a helyi oktatási szakemberek számítása szerint hatital enyhíti a napközis, illetve a tanulócsoportok elhelyezésének gondjait. E három új terem ugyancsak csepp a tengerben, de akik na­gyon szomjasak, azokat a csep­pek is felüdítik. Számmisztika A középkorban fontos tudo- • mány volt a számmisztika. Ne­kem Kiskőrösön kellett matema­tikai képességeimet próbára ten­nem, amikor követni igyekeztem a tanulmányi felügyelő magyará­zatát: hogyan lehet -a tizennégy tantermes Petőfi Általános Isko­lát számos helyiséggel „megbőví- teni”. Először is megtudom: a tan-* termek „hivatalos adatai" csak az osztályhelyiségekre vonatkoznak. De van ám még az iskolákban több olyan terem, szoba, sarok, ahol, ha muszáj, hát éppen ok­tatni is lehet. Kiskőrösön pedig muszáj. Nagy István sorolja: — Ott az úttörőszoba, és levá­lasztottak egy folyosórészt is. Ez már kettő. A művelődési központ egyik próbatermét is megkapták, ebben tartják meg a rajzórákat. Ugyancsak a közelben van a já­rási könyvtár régi épülete, eb­ben két helyiséget használnak ok­tatási célra. Ez már1 öt. Na most, rendelkezésre állnak még a test­nevelést és a gyakorlati foglal­koztatást szolgáló termek is ... Itt meg kellett állnunk egy percre, mert nem értettem a dol­got. Miért jelentenek többletet ezek a helyiségek? Kiderült: a szaktantermi rend­szer elsődleges célja a Petőfi is­kolában nem a hatékonyabb ok­tatás, hanem a helyhiány meg­szüntetése. Hiszen másutt, a ha­gyományos oktatási intézmények­ben, amíg a gyerekek tornásznak, vagy a gyakorlati foglalkozásokon időznek, osztálytermük üresen áll. Itt viszont, mivel nincsen senkinek sajátja, amint távozik az egyik csoport, nyomban he­lyükre érkezik a másik. Ha azo­nos időben két osztály tornászik, kettő pedig gyakorlaton van, négy másik helyét szabadítják fel... A gyerekek iskolai vándoroltatá­sának bonyolult tantervi—tanter­mi—matematikai programja tehát elsődlegesen az oktatás lehetősé­geinek' megteremtését szolgáljam • orrpunl I tAíinpWcoan rtrirtr A zsúfoltság határértékei Csefkó Mátyás, a Bem József Általános Iskola igazgatója, tizen­hét tanulócsoport gondjait vette vállára a nyolc tantermes, föld­szintes, jóindulattal is elavultnak ítélhető iskolaépületben. Torna­termük egyáltalán nincsen, s a napközit igénylők elhelyezése is csaknem megoldhatatlan gondo­kat okoz. — Az osztálytermek mellett eredetileg volt egy tankonyhánk és egy úttörőszobánk — magya­rázza. — Ezeket az egyáltalán nem nagy, szobának inkább ne­vezhető helyiségeket ás az okta­tási célokra kellett hasznosíta­nunk. Azt hiszem, elmondhatom: nincsen az iskolának olyan zuga, sarka, amelyet „kétszáz százalé­kosan” ki ne használnánk. Végigsétálva „birodalmán”, be­pillantunk alig lakószobányi he­lyiségekbe, ahol az összepréselt padok között gyerekek szoronga­nak. Egy tenyérnyi kis tálalóban egy fehérköpenyes asszony tíz­órait készítve kenyéroszlopokat halmoz egy tálcára. Megfordulni is.alig tud. A volt könyvtár sem nagyobb, ráadásul egy másik, ki­sebb szobából nyílik. Természe­tesen itt is iskolapadok zűrzava­ra fogad a könyvespolcok előtt; a két helyiséget, amely talán együtt sem tesz ki egy tantermet, szin­tén napközisek népesítik be. Náluk eggyel emelkedik a ta­nulócsoportok száma őszre. Igaz, ők kapják meg a volt szakszövetkezeti irodaépületet. Akkor talán eredeti rendelteté­sének megfelelően ismét használ­hatják majd a tankonyhát és az úttörőszobát. — Ellenkező eset­ben?... Az igazgató vállat von. — Elképzelhetetlen — mondja —, majd a kert felé mutat. — Ne csak a rosszról beszéljünk, nézzük meg inkább, milyen szé­pen fejlődnek a gyerekek ültet­vényei. Mint mondják:elkezdődött Idén ősszel három, s várhatóan jövőre is ennyi a tanulói cso­portok számának növekedése Kis­kőrösön. Bizton a 25. órára tehe­tő az új általános iskola építé­sének megindítása. Mint mond­ják: elkezdődött az alapozás, a kiviteli tervek átvételét a napok­ban várják. Az első ütemben tizenkét tan­termet kívánnak felépíteni, s az épületet újabb néggyel és egy tol-nateremmét égészítik majd"ki. Az ÉPSZER 1980-ra ígéri, hogy a város' 'Ö5r" iskolájának 1 egy' "részét használatba vehetik majd a diá­kok. Mindenki reménykedik és talán — mint írtam —, már a ki­viteli tervek is elkészültek. És közben, még csaknem más­fél évig, a kiskőrösi pedagógusok tovább dolgoznak az adott körül­mények között. Fegyelmezik a mozgásterüktől megfosztott gyere­keket, úttörőszobákban, tankony­hákban, leválasztott folyosórésze­ken. Elkísérik őket közeli épüle­tek, házak tantermeibe, forgal­mas utcákon át, lerövidítve a sa­ját és a diákok jogos tízperces pi­henőit. Az órákon viszont ugyan­azt az ismeretmennyiséget adják le és kérik számon, mint az or­szág valamennyi iskolájában: bo­nyolult matematikát, fizikát, ké­miát és történelmet. Mert a tan­terv előírásai számukra kötelező érvényűek. A társadalom elvárásai a kis­kőrösi diákokkal szemben sem alkotnak kivételt. Az „adott kö­rülményekre” hiába hivatkozna közülük bárki a későbbiekben: a továbbtanulás vagy az életben való helytállás nehezebb vizs­gáin. Pavlovits Miklós PERÉNYI MIKLÓS PABLO CASALS KEDVELT MÜVÉRŐL- A ZENEI HETEK KIEMELKEDŐ ESEMÉNYE Magyarországi bemutató Kecskeméten Üjabban számon tartjuk a te­hetségüket külföldön kibontakoz­tató magyar művészeket. Hasznos és rokonszenves az az igyekezet, hogy önmagunk gazdagítására se­gítsünk munkásságuk értékeinek feltárásában. Gyorsabb, céltudatosabb, haté­konyabb is lehetne ez a folyamat. Az 1931-ben Svájcban elhalt Moór Emánuel egyetlen művének szerdai kecskeméti bemutatójából aligha alkothatunk teljes képet e sokoldalú zeneszerzőről. Valóban lehetetlen modora miatt szorult ki a hangversenytermekből? Pablo Casals tévedett, amikor a század legnagyobbjai közé sorolta? Netán Peter Paul Hoffer véleménye fo­gadható el, aki szerint nem túl­ságosan jelentős komponista, ro­mantikus, impresszionista kifeje­zésmódját kevés személyes vonás színesíti? Összeköttetések, kapcso­latok hiányával magyarázható, hogy nyolc szimfóniája közül — tudtommal — csak a Kossuth*el- nevezésű másodikat szólaltatták meg Magyarországon, ezt is a rá­dióban negyven esztendeje? Lapunkban már 1968 óta sür­getjük az Angliában, Svájcban bemutatott operáinak, dalainak, kamaraműveinek alaposabb ta­nulmányozását és ezekből egy szerzői est műsorának az összeál­lítását. Feltétlenül érdemes vál­lalkozásra biztattuk a szülőváros megyeszékhely zenei illetékeseit. A Wesselényi utcai bérházban töltött gyerekkor mindvégig ked­ves emlék maradt a világjáró zongoravirtuóz számára. A zenei hetek során végre meg­ismerhetjük Moór Emánuel talán leghíresebb alkotását, II. gordon­kaversenyét. A katalán csellómű­vész ezt becsülte a legtöbbre, ezt játszotta több, nagyon fontosnak érzett hangversenyén, így bécsi bemutatkozásakor is. A Megyei Művelődési Központ­ban 18-án este sorra kerülő kon­certen Perényi Miklós és a Kecs­keméti Városi Szimfonikus Zene­kar szólaltatja meg a mintegy hetven éves versenyművet. A méltán a világ legjobbjai között számon tartott egykori csodagye­rek igen intenzíven készül a szer­dai koncertre. Meggyőződhettem erről a kecs­keméti muzsikusokkal közösen tartott próbán, Kemény Endre karmester irányításával igyekez­tek a mű minden szépségét érzé­keltetni, érvényesíteni. A rövid, szusszanásnyi szünet­ben kérdeztem meg, hogy miért vállalta Moór Emánuel II. gor­donkaversenyének a betanulását, miért ajánlja meghallgatását. — Javában próbálunk és egyre erősebben hajt a kíváncsiság mind alaposabb megismerésére. Egyre jobban feltárulkozik előttünk a kompozíció, egyre jobban elárul­ja saját magát. Ügy hiszem olyan ember alkotta, aki csak saját megérzéseivel, megsejtéseivel fog­lalkozott, az alkotási folyamatban stíluskövetelményekkel nem kor­látozta magát. Miért választottam, miért aján­lom? Mert könnyen élvezhető, be­fogadásához nem kell különösebb szellemi erőfeszítés, mert áradó közvetlenségével — remélem — mindenkihez megtalálja az utat, mert jó játszani, hallgatni. Érzésem szerint sok múlik elő­adásán, hiszen Moór Emánuel műveinek hatását feltehetően sa­játos előadásmódja is hathatósan növelte. Technikailag nem tarto­zik a legnehezebb darabok közé, de van vagy féltucat nagyon ké­nyes helye. Sürgetően tekintgetett ránk a kecskeméti zenekar karnagya, bú­csúznunk kellett. Perényi Miklós számára a következő pillanatban szinte megszűnt a világ, átadta magát a muzsika örömeinek. Hom­lokán mély ráncok jelezték, hogy nagy összpontosítással, képessé­geinek teljes mozgósításával szol­gálja a felvállalt ügyet, igyekszik segíteni egy magyar szerző hazai népszerűsítését. H. N. IlliiiMili Az anyanyelv Amint az MTI jelentéséből megtudtuk, 1979-től a már ha­gyományos magyar nyelv hete heíyett az anyanyelvi hetet ren­dezzük meg. Az új név nem je­lent változást: a magyar nyelvi heteket ugyanúgy megtartják or­szágosan, mint eddig, csak az előadások tárgyköre kibővül: a TIT a magyarországi nemzetisé­gek szövetségeit is bevonja a nyelvi hét rendezésébe, és anya­nyelvi ismeretterjesztő előadá­sokkal segíti a nemzetiségek anyanyelvi kultúrájának ápolá­sát. A nemzetiségek lakta tele­püléseken az ő anyanyelvükön tartanak majd előadássorozato­kat. Az anyanyelv hetének közpon­ti rendezvényeit Békéscsabán, április 23-án nyitják meg tudo­mányos ülésszakkal. Ezen az iskolai anyanyelvi oktatás, a két­nyelvűség, az anyanyelv és a kultúra kérdéseit vitatják meg. A TIT országos központjában az országos ismeretterjesztő nemzetiségi munkabizottság ala­kuló ülésén megállapodtak abban is, hogy a németek, szlovákok, délszlávok lakta községben, a Bács-Kiskun megyei Csátalján, ahol a TIT egyetlen nemzetiségi szakosztálya működik, nemzeti­ségi klubot alakítanak, amely a nemzetiségi előadók módszertani központja lesz. Örömmel üdvözöljük a nyelvi hét kiszélesítését, mert így anya­nyelvűnk művelése kérdéseinek megtárgyalása mellett a nemzeti­ségek anyanyelvi kultúrájának az ápolása is intézményesen vá­lik lehetővé. Anyanyelvű ismeretterjeszté­sünknek már 12 év óta neveze­tes állomásai az évenként meg­rendezett nyelvi hetek. Ma már elmondhatjuk, hogy minden év­ben jelentős eredményekről szá­molhattunk be. Ezek a hetek al­kalmat adtak arra is, hogy szám­ba vegyük az elmúlt év eredmé­nyeit. A tavalyi nyelvi hét óta igen fontos műveket ismertet­tünk. Legelőször az O. Nagy Gá­bor és Ruzsiczky Éva összeál­lításában kiadott Magyar Szino­nim aszótárt. Elkészültét nyomon követhettük: Ruzsiczky Éva több kisebb cikkben hívta fel rá a figyelmet, és adott ízelítőt a ma­gyar szóanyag összeállításának szempontjairól. Nagyon -v fontos összefoglaló munka a Földrajzi Nevek Etimo­lógiai Szótárai isv’amelynekx megr alkotása Kiss Lajos érdeme. Je­lentősége az, hogy az eddig csak szétszórva megjelent kutatási eredményeket összefoglalta és kiegészítette. A helynévkutatás előzményei közül megemlítjük Bárczi Géza, szinte úttörő jelle­gű összefoglalását a tulajdonne­vekről (egyik fejezete a földraj­zi neveket tárgyalja), amely A magyar szókincs eredete c. egye­temi kiadványban jelent meg és Kálmán Béla, A nevek világa című nagyon jól használható munkáját. A tavaly megjelent hatodik kö­hete tettel teljessé vált a Magyar nyelvjárások atlasza is Derne László és Imre Samu szerkeszté­sében. Majd 30 évi gyűjtőmunka eredményeképpen szinte az utolsó órában foglalta össze a már bomlófélben levő nyelvjá­rásainkat. Az idegen szavak használatá­nak kérdésében az Akadémia ál­lásfoglalását kell kiemelnünk. Benkő Loránd és Lőrincze Lajos előterjesztését előzőleg a szakem- betek széles köre vitatta meg. Az állásfoglalás a szakszavak magyarítását tűzte ki célul, és rámutatott a rádió, televízió, saj­tó feladataira a felesleges ide­gen szavak visszaszorításában. Tájékoztatást kaptunk arról is, hogy helyesírásunk _ újabb szabályozását készítik elő. Ma még csak tervekről, javaslatok­ról tudunk, de bizonyára olvas­hatunk majd további javaslatok­ról is, mert a nagyközönséget ilyen kérdések nagyon érdeklik. És végül beszámolhattunk az Édes Anyanyelvűnk című nyelv­művelő folyóirat első számának megjelenéséről is. Ettől a folyó­irattól joggal várhatjuk nyelv­művelő munkánk eredményeseb­bé 'tételét. Az anyanyelvi héttől nagyon sokat várunk. Főként abban, hogy a közömbösöket is meg­nyerjük a nyelvművelő munká­nak. Mert sokan vannak közöm­bösek. Ne tévesszen meg bennün­ket az, hogy számtalan a lehe­tőség önmagunk nyelvi tudatos­ságának fejlesztésére. Elég, ha utalunk a nyelvműveléssel fog­lalkozó könyvek nagy számára, a folyóiratok, sőt a napilapok nyelvművelő cikkeire, a rádió és a tévé nyelvi műsorszámaira. Azt is tudjuk, hogy sokan cse- lekvőleg részt vesznek a hibák feltárásában és a feladatok meg­oldásában. Ha ezt vennénk fi­gyelembe, eltúloznánk a nyelv­művelő munka eredményességét. De sajnos sok cikk foglalko­zik a nyelvrontással, az újabb és újabb nyelvi hibákkal, a hely­telen szóhasználattal, a sok mon­datfűzési hibával, a divatos szók elburjánzásával, a hanyag kiej­tés folytán eltorzuló szavakkal, a kiforgatott szólásokkal. Hiba az is. hogy nem élünk nyelvünk gazdag kifejezési lehetőségeivel. Baj van a közéleti nyelvvel is. Felelőtlenül szajkózzák a szava* kát. Pl.-- megítélésem szerint, a támogatás volumene, a tevékeny­ség területén, ebben a szituáció­ban. az évi felfutás, a kapacitás bővítése. A tévé és a rádió sok riportjából könnyen arra követ­keztethetnénk, hogy a szavak nem a közlést, a megértetést szolgálják, hanem a gondolatok elködösítését. Ezért kell mindenkinek részt vennie a nyelvművelő munká­ban. Ezért kell mindenkinek fej­lesztenie nyelvi tudatosságát. Mert csak így lehet megállapí­tani, hogy a beszédben mi a he­lyes. és mi a helytelen. Kiss István Nehéz lenne megmondani, hogy naponta hányszor nyitják ki és hányszor csukják be a kiskunfélegyházi ÁFÉSZ könyvesboltjának ajtaját. Az biztos, hogy nagyon sokszor, hiszen a látogatók szinte egy­másnak adják a kilincset. De nemcsak érdeklődnek, nemcsak lapoz­gatják a polcokra tett könyveket, igen sokat meg is vásárolnak be­lőle. Bizonyítja ezt, hogy az üzlet tavalyi forgalma meghaladta az ötmillió forintot. A bolt dolgozóinak tapasztalata szerint a fiatalabbak többnyire a mai magyar írók műveit, az idősebbek pedig inkább a klasszikusokat keresik. A különböző művészeti kiadványok vásárlói szintén az idősebbek közül kerülnek ki elsősorban. Milliók, könyvre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom