Petőfi Népe, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-11 / 84. szám

HANGULATOS ÖSSZHANGBAN A MÚLT ÉS A JELEN Kevés tanácsi tervező vállalat büszkélked­het azzal, hogy rövid időn belül két építészét tüntetik ki Ybl-díjjal. A Bács-Kiskun megyei Tervező Vállalatnál előbb Kerényi József, most pedig Farkas Gábor építész osztályve­zető részesült a magas szakmai elismerésben. A vállalat vezetőinek kétségkívül jelentős szerep jut abban, hogy egy-egy feladattal kit bíz meg, s végrehajtásához milyen felté­teleket biztosít. Az érdem azonban mégis az alkotóé, ez esetben Farkas Gáboré, akinek tervei alapján felépült Kecskeméten, a Liszt Ferenc utcában, a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatósági főépülete. Aki az utcáról nézi a hatalmas telken levő — fák között megbúvó — házat, elgyö­nyörködik a Kecs­kemét környéki népi építészetet őrző, egyben a modern kort is tükröző stílusában. S ha a látot­tak mondanivalóját keresi, óha­tatlanul a természetvédelemről jutnak eszébe gondolatok. Ha pe­dig a szemlélődő netán az épí­tészethez is ért, elismeréssel nyug­tázza, mi mindent ötvözött egybe sikerrel az építész. A méretezésnél például nem léphettek túl a népi arányokat. A náddal fedett épületet nem lehe­teti 8 méternél szélesebbre építe­ni, még akkor sem, ha a funkcio­nális igényekhez 12 méter szé­lességre lett volna szükség. Sokat meditálhatott ilyen körülmények között az építész, míg az igazga­tó, a felügyelők irodáit, a nyolc­vanszemélyes tanácskozótermet kialakította. Nem lehetett kevesebb gondja a vendéglátói szárnnyal —, ahol a hazai és külföldi kutató­kat szállásolják el —, s a gazdasági szárnnyal sem — ahol a laboratóriumok, a katzán- ház, a gépészet és két gépkocsi el­helyezésére garázs létrehozására volt szükség. Farkas Gábor mind­ezt megoldotta. S ha az épületet belülről járjuk a népi építészeti hagyományok mellett kidomboro­dik korszerűsége is. A helyiségek­ből, a folyosókról kitékintve a nagyméretű üvegfalszerű-ablako- kon át szinte betoppan a termé­szet, a fák, a ritka növények. — Minek köszönheti a sikert? — kérdezem az ifjú Ybl-díjas építészt. — Elsősorban annak tulajdoní­tom. hogy itt születtem az Al­földön és kilencéves korom óta élek Kecskeméten. Hívtak ugyan Budapestre és más nagyvárosok­ba dolgozni, én azonban ezt a vá­rost szeretem, így hát maradtam. Ennyi lokálpatriotizmus kellett is ahhoz a munkához. Enélkül —, vagyis az alföldi táj szeretete, tájai jellegzetességének is­merete nélkül — nem érezhettem volna meg feladatom lényegét. Ez volt az a többlet, amit az egye­temen nem tanítanak. Amikor rám esett a választás, és megbíztak a munkával, na­gyon megörültem. Az építésznek azonban a tervezésben vannak társai, a társvezetők, akiknek munkáját szervezi, irányítja. S én elmondhatom, kitűnő munkatár­saim voltak, akik a feszített vál­lalati tervek teljesítése közepette is elvégezték ezt az egyedi, egy­általában nem szabványmunkát. Sok múlott a belsőépítészen, Udvardy Lajoson, aki nagysze­rűen oldotta meg az épület he­lyiségeinek berendezését. Túlmé­retezni nem lehetett a házat, s ő kiváló szakmai érzékkel mégis az épület hangulatának, stílusának és funkciójának megfelelően bú­torozta be az épületet. Művészien egészítik ki munkáját Probstner János kerámiái. A ház olyan jellegű, amit csak itt és csak most lehetett építeni. Ezért óvakodni kellett — a ha­gyományos és a modern stílus öt­vözése közben — az utánzások­tól, másolásoktól. A díszítések is elvontak, a faragványok nem ki­dolgozottak, hanem j el zésszer űek. Ezek megfogalmazásában kitűnő partnerek voltak a Kiskunsági Nemzeti Park vezetői és dolgozói. A nemzeti park területén talál­ható növényritkaságokkal és ki­tömött állatokkal pedig olyan külső és belső hangulatot terem­tettek, amely összhangban áll az épület jellegével. A ház lényegében egy kis er- dőcskében áll. Bizonyára szem­betűnő, hogy az épülettől fél mé­terre, egy méterre is élő fák áll­nak. TVrrá törekedtünk, hogy mi­nél kevesebb növényzetet semmi­sítsünk meg az építkezéssel. S ami a legnagyszerűbb volt még számomra, hogy az építők is megértették miről van szó. Óvato­san kerülgették, vigyázták a nö­vényeket, s'a lelkes kivitelező gárda a ház építésénél is igé­nyesebb volt saját' munkájával szemben, mint bármikor.--- Van-e kilátása ehhez hason­ló’építészeti megbízatásra? — Nagy örömmel mondhatom, hogy van. Már tervezem az új, 6000 négyzetméteres megyei könyvtárat, amely a bontás alatt álló Batthyány utcában épül majd lel. Az utca elején levő régi szép házak megmaradnak, összhangot alkotva a régi városközponttal. Nem bontják le a beljebb levő gyógyszertári és a mellette levő épületet sem. Ezek mellé kell fel­építeni a könyvtárat úgy, hogy a régi és az új hangulatos és szer­ves egységet alkosson. Nagy Ottó Gazdag nyersanyagforrás: a hulladék • Az elhasznált akkumulátorokból az ólom újra (elhasználható. Az újrafelhasználást alkalmazó technológiákat a kohászat hasz­nálja legrégebben. A fémekből már a XIX. században hiány volt. A kohászati eljárások energia- és anyagigényesek, így az elhasznált fémek kereskedelme felvirágzott. Mennyiségét tekintve a vas- és acélhulladék a legjelentősebb. Mélyhűtött motorok A technika fejlődésének ered­ménye az elhasznált villamosmo­torok és dinamók nagy tömege. A bennük lévő fémek újrafel­használására érdekes eljárást dolgoztak ki. Mélyhűtött (—100 °C alatt) állapotban a vas rideg, a réz rugalmas. A villamosmotoro­kat mínusz 100 °C alatti hőmér­sékletű aprítógépbe helyezik, ahol vas- és acéltörmelék keletkezik, a réz pedig tekercs-csomók alak­jában marad vissza. A fémek közül az ólom visszanyerése a legegyszerűbb. Az iparilag fej­lett országok a használt ólom- akkumulátorok 90 százalékát az ólomkohókban újból felhasznál­ják. Az alumíniumból keletkezik az acél után a legtöbb másodnyers­anyag. Egy kilogramm alumínium előállításához 14 kilowattóra vil­lamos energia szükséges. Az energiatakarékosság egyik forrása a használt alumínium újrabeol- vasztása. Mégis az alumínium újrafelhasználásának aránya az egyéb fémekhez képest kicsi. En­nek egyik oka, hogy a termékek általában hosszú élettartamúak. A földi élet kilátásait számba véve érthető, ha világszerte ku­tatási tervek tucatjai foglalkoz­nak azoknak az anyagoknak az ésszerű felhasználásával, melyek eddig csak hulladék tárgyát ké­pezhették. Hazánk hulladékgazdálkodásá­nak színvonala messze elmarad az európai átlagtól. Ipari ter­melésünk összköltségének 60 szá­zaléka anyagköltség, az ásványi anyagok behozatala 1975-ben 45 százalék volt, és ez az arány az­óta tovább nőtt. így nem lehet közömbös számunkra sem a má­sodnyersanyagok újrafelhaszná­lása, a hulladékok visszajuttatása az ipar vérkeringésébe. Gazdaság­irányításunk ezt felismerve a ha­todik ötéves népgazdasági terv kidolgozásánál a harmincegy fontos téma egyikének a nagyobb mennyiségű és értékesebb hul­ladékok hasznosítását jelölte meg, melynek koordinálásával az Országos Műszaki Fejlesztési Bi­zottságot bízta meg. Szervezett begyűjtés A háztartásokban és az ipar­ban keletkezett hasznos hulladé­kok felhasználásának legfonto­sabb feltétele a jól szervezett begyűjtés. A begyűjtés és forgal­mazás feladatát országszerte a MÉH Nyersanyaghasznosító Tröszt Vállalatai végzik el. 1977-ben a négy legfontosabb másodnyers­anyagból — vasból, fémből, pa­pírból és textilből — 1.4 millió tonnát értékesítettek ötmilliárd forintnál nagyobb értékben. 1976- ban 128 300 tonna papírt forgal­maztak, 1977-ben ez az érték 146 400 tonnára emelkedett és így a hulladék 26 százalékát használta fel az ipar. A felhasz­nálás növekedésének oka a Duna- ' újvárosi Hullámvertikum üzem­be helyezése volt. Ha az ipar igényli, a MÉH Tröszt 1990-ben 450 ezer tonna papírhulladékot tud szállítani. Jelenleg a feles­leges papírt Ausztria, Jugoszlávia és Olaszország vásárolja meg. A fémhulladékok gyűjtése és fel- használása az üzemeken belül bo­nyolódik. Az acélgyártáshoz az ócskavas 50 százalékát használják fel, mely nagyjából megfelel a világátlagnak. A színesfémhulladékokat a k vszerűtlen kohászati berende­zésekben nem tudják újrafelhasz­nálni. A húszezer tonna alumí- mumhulladéknak csak a 16—18 százalékát dolgozza fel az ipar, és így rengeteg villamos energia megy veszendőbe. (Ha bauxitból állítják elő az alumíniumot, tíz­szer annyi villamos áramot fo­gyasztanak, mintha másodnyers­anyagból indulnak ki.) A mű­anyag bevonatú réz- és alumí­nium kábelek újrafelhasználását egy mechanikus berendezés al­kalmazása teszi lehetővé, mely­ben a kábelt megőrlik és így vá­lasztják el a gumitól és mű­anyagtól a fémgranulátort. Mű­anyag másodnyersanyagból ké­szül a TEMIZOL hő- és hang- szigetelő lemez, valamint a VA- l'IG hőszigetelő elem. A magyar szabadalmi eljárások szerint elő­állított építőipari alapanyagokat a MÉH Tröszt forgalmazza. Ésszerű takarékosság Jelenleg egy tonna háztartási szemét megsemmisítése 400 fo­rintba kerül, és a kiterített sze­mét ráadásul még a környezetet is szennyezi. 1981 első felére — mire a téglagyári gödrök teljesen megtelnek a budapesti háztartá­sok hulladékával — működni kezd a szemétégető Rákospalo­tán, mely a fővárosi szemét 60 százalékából évente 112 ezer megawatt villamos áramot, és 440 ezer tonna vízgőzt nyer. A víz­gőz 10 ezer lakás fűtésére lesz elegendő. Az új lakóházak tervezésénél figyelembe kell venni, hogy a korszerű hulladékgyűjtés szelek­tálást igényel, ugyanakkor a moz­gó átvevőhelyek is növelhetik a másodnyersanyagok mennyiségét. A háztartásokban összegyűlt hul­ladékok begyűjtése a lakosság megértése nélkül elképzelhetet­len. Hazánk bőséges másodnyers­anyag-tartalékokkal rendelkezik, melyek kiaknázásához együttmű­ködés. jó szervezés és az ésszerű takarékosság elvén aílapuló új módszerek szükségesek. V. A. Járhatatlan járdák, úttalan utak / Az emberek jó közérzetének, nyugodt, kiegyensúlyozott életé­nek ma már nem egyedüli felté­tele a biztonságos megélhetést nyújtó rendszeres kereset, jöve­delem, vagy éppen a szépen be­rendezett, korszerű lakás. Hiszen mindezekhez szinte nélkülözhetet­len velejárónak tekintik a kör­nyezetük rendjét, kiépítettségét — például a szilárd burkolatú jár­dát és közutat. Ezért is kerülnek szóba a tanácstagi fogadóórákon és beszámolókon gyakorta az ilyen észrevételek, kérelmek, ame­lyekből szerkesztőségünk is ka­pott egy csokorra valót az utóbbi időben. A legközérdekűbbeket most nyilvánosság elé tárjuk ab­ban a reményben, talán ezáltal is segíthetjük az illetékeseket, hogy a településfejlesztési terveikből adódó sürgősségi feladatokat még reálisabban állapítsák meg. s he­lyesen rangsorolják azok elvégzé­sének ütemét. Álljon itt elsőként a NAGYBA- RACSKÁN lakók problémája. Pontosabban az Arany János ut­caiaké, akik a környékbeli — már rég befejezett — építkezés miatt tönkretett járdájukat hosszú ide­je nem használhatják, mivel an­nak felülete gidres-gödrös. Ha esik az eső, valóságos sártengerré változik e terület, amelyet — vé­lekednek olvasóink — nagyon ideje lenne végre helyreállítani, a gyalogos közlekedésre alkalmassá tenni. Majdhogynem az előzőekkel szó szerint megegyező a sérelmük azoknak, akik KECSKEMÉTEN, a Darab utcában laknak. Közülük 14-en írták alá a lapunkhoz eljut­tatott levelet, mely azt tudatja, hogy a szomszédságukban építke­zők teljesen összetörték, felszán­tották a lakásaik menti járdát, út­testet, amely jelenleg balesetve­szélyes. Főleg pedig csapadék al­kalmával válik tarthatatlanná az itteni állapot, melynek haladékta­lan megszüntetését kérik az utca­beliek. CSÁSZÁRTÖLTÉSRŐL Frick Lőrinc tanácstag értesített ben­nünket arról, hogy ^ községet át­szelő forgalmas Bajcsy-Zsilinszky úton, s főleg annak mintegy két­száz méternyi kiépítetlen szaka­szán száraz időben rettenetesen sek a por, esőben pedig a víz, a sár. minthogy a helyi termelőszö­vetkezet a kitermelt napi 2—3 ezer mázsányi tőzegét errefelé fu­varozza lánctalpas gépjárművek­kel. A szállítás népgazdasági fon­tosságával tisztában vannak az ottani lakosok, azt viszont seho­gyan sem értik, hogy a’közös gaz­darág miért nem tartja magára nézve kötelezőnek az általa hasz­nált és néhol mélyen felszántott út tisztántartását, illetve helyre­hozását. Galla László KECSKEMÉTRŐL azt sérelmezi sokak nevében, hogy a vízelvezető csatorna épí­tése miatt felbontott Jász utcán enyhén szólva viszontagságosán lehet csak közlekedni. Ám a men­tősök egyáltalán nem vállalkoz­nak az itteni szállításra. De meg­oldhatatlan a tüzelő és egyéb áru jdefuvarozása is. Az erre sora­kozó házakat, lakásokat ugyan meg lehetne közelíteni a külső- máriavárosi úton át, csakhát azon is gödrök sorakoznak. Olvasónk úgy véli. a voltaképpen nagyon fontos csatornaépítés nem teszi óhatatlanul szükségessé az ott la­kó családok közlekedésének meg­bénítását, s a felelősségteljesebb és pontosabb irányítói, illetve ki­vitelezői munkával elejét lehet venni az ilyesféle kellemetlensé­geknek. Lakatos Sándor ugyancsak KECSKEMÉTEN lakik, mégpedig a Belső-Nyír 3. szám alatt. Több család nevében panaszolja, hogy abból a térségből két út is vezet a városi belterületre, de azok nincsenek portalanítva, s esős időben sárosak. Beteget sem tűd elszállítani a mentőkocsi. Jó né­hány környékbeli lakos szerződés alapján nevel, hizlal állatokat, amelyek takarmányellátását is za várják, akadályozzák e lehetetlen útviszonyok. Levélírónk ezúton is kéri a városi tanácsot, mielőbb könnyítsen a belsőnyíriek lehetet­lenül nehéz közlekedési helyzetén, s legalább ideiglenesen — tehát a mélyedések feltöltésével és a feliilet salakkal, vagy hasonló anyaggal történő beborításával — tegye járhatóvá az említett út­vonalakat! CIKKEINK NYOMÁN Zavartalan a lapkézbesítés Orgoványon... Sajtóposta rovatunkban nem­régen tettük szóvá a szerkesztő­ségünkhöz Orgoványról érkezett közérdekű panaszt, miszerint a kézbesítetlen úságjaikat még utó­lag sem kapják meg az előfize- tók, akiknek egy része a meg­rendelési kartonját is hiába ke­resi a helyi postahivatalban. Ar­ról sem gondoskodnak kielégítő módon, hogy áruspéldányként le­hessen hozzájutni a napi- és he­tilapokhoz. Sorainkra levélben válaszolt a Szegedi Postaigazgatóság helyet­tes vezetője, dr. Lénárd László. Közléséből kiderül, jogos sérel­mekről van szó. melyek amiatt következtek be. hogy a hosszabb ideig beteg kézbesítő helyett — jelentkező hiányában — senki nem végezte el annak munkáját. Ami pedig az említett kartono­kat illeti, azok azért nem voltak megtalálhatók, mert e táppénzes, állományban lévő dolgozó koráb­ban szabálytalan gyakorlatot folytatott: szerzett új előfizető­ket, ám a tőlük beszedett díjjal nerji számolt el a postahivatal­ban. Eme összegek visszafizeté­sere azóta már intézkedett az igazgatóság. Egyidejűleg alapos átszerve­zésre került a belterületi kézbe­sítési rendszer, s mindennek eredményeként jelenleg már nem egy. hanem három postás látja el ezt a feladatot. Ök valameny- nyien az egyéb postai küldemé­nyekkel együtt kézbesítik a la­pokat is, így azok általában ko­ra reggel, de legkésőbb a dél­eiéit ti órákban kerülnek az elő­fizetőkhöz. A szerk. megjegyzése: örülünk eme érdemi intézkedésnek. Még akkor is. ha abból azt tudjuk meg. hogy egye­lőre csak a lapkézbesités zavartalan a több ezer lélekszámú nagyközségben. Pedig — mint azt a lapukhoz röyiddel ezelőtt befutott Jelzések Is tanúsítják — az áruspéldányi ellátás folyamatos­sá tételére is igen sokan várnak. Re­méljük. nem hiába! Ezt javasolja. így látja a Volán Szintén e rovatunkban foglal­koztunk néhány héttel ezelőtt két közérdeklődésre számot tartó tö­megközlekedési gonddal. Először a fülöpháziak érdeké­ben emeltünk szót. Megírtuk, hogy a pénteken délutánonként 3 óra 30 perckor a kecskeméti központi pályaudvarról induló és a kisközségbe tartó menetrend- szerű buszjárat szinte elviselhe­tetlenül zsúfolt, sőt nemegyszer a bérletesek sem tudnak arra fel­szállni. Ügy vélekedtünk. hogy kisegítő járat közlekedtetésével lehetne csak arrafelé biztosítani u kulturált személyszállítást. Majd a kecskeméti Miklovics- falu lakóinak kérését tolmácsol­tuk: a 16-os számú helyi járat az esti órákban legalább óránként szállítsa az utasokat e peremke­rület és rf városközpont közötti útvonalán, ahol a reggeli, a nap­pali és a délutáni órákban meg­felelő gyakorisággal közlekedik. Cikkünkre a Volán 9-es szá­mú Vállalat válaszolt. A Kovács László igazgatóhelyettes és dr. Torna László személyforgalmi osztályvezető által aláírt levélből a következőkről tájékozódtunk: A fülöpházai utasok a hétvé­geken nemcsak az említett idő­pontban induló járattal mehetnek haza Kecskemétre, hanem a ko­rábban közlekedővel is, mely bár iskolabusz — vagyis eredeti ren­deltetése szerint diákokat szállít —, de azon bőven van szabad he!y. A megyeszékhelyről pedig 14 óra 20 perckor indul útjára. És ami a 16-os számú kecske­méti helyi járatot illeti, annak egész napi közlekedtetését már hatodik éve tervezi a vállalat. A megvalósításnak azonban ma is akadálya az, hogy a környékbeli útrzakasz nincs kellően kiépítve. Ennek következménye, hogy ez a járat jelenleg is csak tolatás­sal. szóval nem kis balesetveszély közepette tud megfordulni a miklovicsfalui végállomáson. Ha a városi tanács végre elvégez­tél! a szükséges munkálatokat a szóban forgó útszakaszon, nyom­ban intézkedés történik az em­lített peremkerületiek jogos köz­lekedési igényének maradéktalan teljesítése érdekében. A szerk. megjegyzése: A fülöpházi utasokra vonatkozó ja­vasolt megoldást leegyszerűsítettnek ítéljük meg. Nehezen tudjuk elképzel­ni. hogy a város különböző területein levő munkahelyeken például délután 2-ig dolgozó községbcliek miképpen érhetik el a 20—25 pere múlva induló autóbuszt. Azokról nem is beszélve, akiknek munkaideje az említetteknél később jár le. Az iskolabusz a nyári szünetben nem közlekedik de a fü­löpháziak akkor is járnak rendszere­sen dolgozni a megyeszékhelyre . .. A mlklovicstaluiak buszközlekedési problémáinak rendezése a városi ta­nács intézkedésétől függ. Bízunk ab­ban. hogv a kecskeméti településfej­lesztési programból adódó sürgősségi /eladatok sorában ott található — még pótlólagos bejegyzés révén is — a tö­megközlekedés szóban forgó útszaka­sza. amelynek kiépítése már nem vá­rat sokáig magára! összeállította: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 12-518 Egy ház és Ybl-díjas építésze

Next

/
Oldalképek
Tartalom