Petőfi Népe, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-15 / 88. szám
* VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! •>v<: W**■7 \.vW. -V . :<.* PCTOFt NÉPE AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIV. évf. 88. szám Ára: 1,20 Ft 1979. április 15. vasárnap HETI V1LÁGH1RADÓ 2. oldal A 133 NAPOS GYERMEKÉV 2. oldal ERÖSÖDÖ EGYSÉG, NÖVEKVŐ BIZALOM 4. oldal A TERVEZETTNÉL TÖBB ÁRU VÁRHATÓ t. oldal MŰVELŐDÉS, IRODALOM, MŰVÉSZET 5. oldal KELL-E KECSKEMÉTNEK ASZTALITENISZ? 7. oldal HETENTE EGYSZER ESTE 8-IG “ I. oldal TAVASZIAK KÉTSZÁZEZER HEKTÁRON Vetik a kukoricát Bács-Kiskun megyében ismét gyarapodott az állatállomány. Több takarmány kell az eltartásukra. A tavaszi vetésű növények megyei vetésterülete jóval meghaladja a kétszázezer hektárt, s ennek legnagyobb részén kukoricát akarnak termeszteni a gazdaságok. Az árvíz, valamint a kemény tél okozta károk ellensúlyozására szintén a kukorica termelésének fokozása a legalkalmasabb. A kiskunhalasi járásban 1976 óta csaknem kétezer hektárral nőtt a legfontosabb takarmánynövény vetésterülete. A Bácskai és a Duna melléki TESZÖV körzetében együttesen tavaly 5,6 százalékkal nagyobb területről takarítottak be kukoricát a szövetkezetek. Átlagtermésük 64,3 mázsa. A legmagasabb hozamnak számító kukoricamennyiség 84 mázsa, a legkisebb 31,3 mázsa volt. E kettő közötti, több mint 50 mázsás különbség — a talaj- és a csapadékviszonyok eltérésén kívül, az agrotechnikai mulasztásokat, valamint az egyéb tényezők összehangolásának a hiányát jelzi. A tavalyi munka tanulságait megyeszerte igyekeznek hasznosítani a mezőgazdasági üzemek. Ez határozta meg ősztől kezdve az előkészítési időszakot egészen napjainkig. A jánoshalmi Petőfi Tsz-ben e hét második felében megkezdődött a kukorica vetése. A jánoshalmi szövetkezetben a növénytermesztési főágazat három brigádja egymást felváltva éjjel, nappal dolgozik. E közben gondosan ügyelnek arra, hogy a fajtánként előírt tőszámot, a vetés mélységét pontosan megtartsák, és eleget tegyenek az iparszerű termelés egyéb követelményeinek. Burszki László vezetésével a Bem József szocialista brigád a kukorica további fejlődése szempontjából a legalkalmasabb időben akarja elvégezni a vetést. Kötelezettségvállalásuk teljesítése nem könnyű, hiszen a három brigádnak együttesen a szövetkezet üzemi tábláin, valamint a háztáji földeken 2400 hektár kukoricát kell vetnie, 300 hektárral többet, mint tavaly ilyenkor. A jánoshalmi Petőfi és a többi bácskai, Duna melléki szövetkezet sok éves termelési tapasztalata szerint, ha az egyéb feltételeknek eleget tettek a gazdaságok, akkor az április második felében földbe került kukorica adta a legkiemelkedőbb termést. Az egyéb feltételek: az értékes hibridvetőmag alkalmazása, a fajtának megfelelő tőszám megtartása, a szükséges mennyiségű tápanyag, nedvesség, és a helyesen elvégzett vegyszeres gyomirtás. Bebizonyosodott az is, hogy az egyenletes tőállományú kukorica 10—15 százalékkal nagyobb hozamra képes. Mindezekhez még költséges beruházásokra sem volt szükség. Felelősségteljesebb munkával, gondosabb előkészítéssel, a személyi feltételek javításával el lehetett érni. A solti Rákóczi, a rémi Dózsa, a bácsbokodi Aranykalász, a dunavecsei Béke Tsz, a felsőszentiváni, valamint a bo- rotai közös gazdaság kukorica- ágazatának több éves eredménye ezi bizonyítja. A homokhátsági körzetben pedig a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság, a városföldi Dózsa, a kiskunfélegyházi, valamint a szabadszállási Lenin Tsz takarmánytermelésének évek óta kiemelkedő hozama a példa. K. A. Üjabb és újabb jelek, tények bizonyítják: a nem magyar anyanyelvű emberek többségében megvan az igény arra, hogy a magyar hazához való ragaszkodás, a szoros kötődés mellett megőrizzék nemzetiségi hagyományaikat. Ez többek között azt jelenti, hogy igyekszenek ápolni sajátos kultúrájukat, nyelvüket. A néhány hónappal ezelőtt nagy hazai és nemzetközi érdeklődés mellett lezajlott nemzetiségi kongresszusokon a szövetségek vezetői részletesen beszámoltak az ilyen jellegű eredményekről, gondokról, mindarról a sok irányú és nemes törekvésről, amellyel a hazánkban élő nem magyar anyanyelvűek gazdagítják nemzetiségi tudatukat. Sok szó esett a beszámolókban és a felszólalásokban, vitákban a Bács-Kiskunban élő délszlávok, németek és szlovákok életéről, törekvéseiről is. Minden fontos kérdés, ami a kongresszusokon szóba került, tovább erősítette a megyénkben élő nemzetiségi lakosoknak azt a meggyőződését, hogy egyetlen percre sem szünetelhet a kongresszusi határozatok minél tökéletesebb végrehajtása érdekében kifejtett munka, gondoskodó törődés. Ennek az igazáról azóta is elég gyakran meggyőződhettünk. Méghozzá sokféleképpen. A különböző kulturális fesztiválokon, találkozásokon például a kiskőrösi szlovákok, a hajósi németek és a garai, bajai bu- nyevácok népszerűsítik, közkinccsé teszik sajátosan szép, színes dalaikat, táncaikat, népi játékaikat. Meg sem kíséreljük felsorolni ezzel kapcsolatban mindazt, amit a közös igyekezet eredményeként nemzetiségeink felmutatnak. Ide sorolható — sok egyéb mellett — az is, hogy nemrégiben zajlottak le a szokásos nemzetiségi kulturális körút keretében a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége ctttal szervezett műsoros estek megyénkben, méghozzá ismételten nagy sikerrel. Valamint az is, hogy a már régebben működő nemzetiségi klubok mellé újabbak kezdenek felsorakozni. Egy ilyennek a felavatására kerül sor két nap múlva Csátalján. S jelképesen hangsúlyozzuk, hogy meglehetősen jó ötlet kapcsán — ezt éppen a magyar nyelv hetének megyei megnyitójával kötik össze. Miért mondjuk ezt? Elsősorban azért, mert miközben a magyar nyelv ügyét védelmezzük és gazdagítjuk céltudatosan, nem feledkezünk meg a nem magyar ajkúak nyelvének ápolásáról sem. Nemzetiségeink számos ragyogó példáját adják létük és életrevalóságuk újabb és újabb bizonyításának. Ebben meglehetősen nagy szerep jut a párt nemzetiségi politikájának. Illetve annak, hogy e nemzetiségi politika nem csupán leírt szó marad, hanem a mindennapi gyakorlatban ismételten kipróbált elv, elmélet. Ehhez társul, ezt egészíti ki az a szintén fontos tényező, hogy szép számmal akadnak — mint az egész országban, megyénkben is — olyan németéit, szlovákok és délszlávok, akik hivatásuknak érzik a nemzetiségi tudat állandó, rendszeres és tervszerű ápolását. Ezúttal elsősorban azokra gondolunk, akik fáradságot nem kímélve azon igyekeznek, hogy énekkart, tánccsoportot, nyelvművelő és hagyományőrző klubot, amatőr művészeti csoportot, együttest hozzanak létre, meg falumúzeumot szervezzenek. Ök azok, akik szorgalmazzák a nemzetiségi nyelven írt könyvek, újságok és folyóiratok olvasását, a nemzetközi kölcsönös kapcsolatokat, a csoportos látogatásokat a környező baráti országokba stb. Jó szívvel állapíthatjuk meg, hogy Bács-Kiskun huszonhét nemzetiségi helysége között egyetlen egy olyan nem akad, amelynek falai között ne szorgoskodna legalább néhány lelkes lokálpatrióta. Olyan, aki egyúttal saját nemzetiségének szószólója is. S nem csak azokra gondolunk, akik a párt- és tanácsi vezetésben, meg a népfrontban, a KISZ-ben stb. vezető szerepet töltenek be, hanem azokra is, akik látszólag kevésbé fontos posztokon teljesítenek „szolgálatot” a nemzetiségi lét gazdagításában. Van valami különösen szép és felemelő abban, hogy feltétlenül és félreérthetetlenül vallják magyarságukat, ami az állampolgárságot, a hazafí- ságot, a táj- és nép szeretetét, illeti, ugyanakkor egyetlen percre nem szűnnek meg németnek, szlováknak vagy dél- szlávnak lenni. Értik és tudják pontosan származásukat, múltbéli és jelenbéli életüket, sorsukat; s nem csak értik, de ez utóbbit igyekeznek tudatosan és célratörően alakítani is. Jól tudják például, hogy minden egyes művészeti csoport, nemzetiségi nyelvklub, minden múzeum, könyvtár, de valamennyi ilyen jellegű elöaáÜs, találkozó kiállítás vagy verseny, fesztivál a nemzetiségi tudatot formálja. S ebben a pedagógusoknak, állami és pártvezetőknek, a tömegszervezetekben munkálkodóknak és másoknak rendkívül nagy szerep jut napjainkban. És minden jel szerint a jövőben is. V. M. ■ii—■ mMimi iiiimui mm miii'in un LOCSOLÓKRA VÁRVA (Pásztor Zoltán felvétele.) Üj termékek az ipari szövetkezetekből Szűkebb hazánk negyvenhét ipari szövetkezetének többsége a szolgáltató tevékenység mellett saját termékekkel, vagy kooperációs alkatrész- gyártással részt vesz az árutermelésben is. Ezen a területen a szövetkezetek egyik legfontosabb feladata, hogy növeljék gyártmányösszetételükben az exportpiacokon értékesíthető cikkek arányát, illetőleg segítsék elő a hiánycikkek körének szűkítését a belföldi ellátásban. Szándékban nincs hiány a szövetkezeti ipar részéről, ám a termékszerkezet korszerűsítésére kovácsolt terveket nem könnyű megvalósítani.' Egy-egy új gyártmány előállításának tervezésekor mindig felvetődnek kérdések: milyen eszközökre van szükség az új cikk gyártásához, menynyire használhatók erre a célra a régiek, képesek-e kielégíteni az igényeket minőségileg és mennyiségileg, és így tovább, összegezve: új és korszerű termékek előállítására áttérni befektetés nélkül csak a legritkább esetben lehetséges. Az ipari szövetkezetek többsége pedig évente csak szerény fejlesztési alappal rendelkezik, ami csak a kis lépések taktikájának alkalmazásához elegendő. Mint Szabó Pál, a megyei KISZÖV főmérnöke tájékoztatott, Bács-Kis- kun ipari szövetkezetei a lehetőségekhez mérten korszerűbb termékek készítésére térnek át. A bútorgyártó egységekben az átlagnál jobb eredmények születtek a termékösszetétel korszerűsítésében. A Kiskunfélegyházi Asztalosipari Szövetkezetnél például a csaknem tíz éven át gyártott bútorok helyett tavaly megkezdték a modernebb, szép kivitelű lakberendezési cikkek készítését. A termékváltás tőkés exportot is lehetővé tett, s megnőtt a kereslet idehaza is a félegyházi szekrénysorok és egyéb bútorok iránt. Ap új termékek előállításához •tökéletesítették a gyártástechnológiát. •A Kalocsai Asztalos-, Építő- és Villamosipari Szövetkezet faipari termékeinek jó híre van itthon és külföldön egyaránt. Belföldön a franciaágyak az ismertebbek, amelyek választékát az idén is bővítik. A rusztikus kisbútorok termelése azért növekszik évről évre, mert a nyugati vásárlók igényeit győzik kielégíteni ötletekkel és kitűnő kivitelező munkával. A Bajai Lakberendező, Építő- és Vas Ipari Szövetkezet az ágyszerkezetek, a kerti- és a pincebútor-gamitúrák tőkés exportját készül ebben az évben megkétszerezni, s ez szintén a gyártmányösszetétel céltudatos fejlesztésének köszönhető. A majsai fényes, műbőr csizmát keresték a nők az üzletekben, mígnem két-három éve kezdett kiszorulni a divatos cikkek, élvonalából. Erre a Cipőipari Szövetkezet vezetői új fajta, exkluzív, bőr női csizmák gyártását határozták el. A gazdaságos termelést jól megalapozták, s a tőkés importot kiszorító lábbelik, az új fajta majsai csizmák minden eddiginél nagyobb keresletnek örvendenek. A Kecskeméti Fémipari Szövetkezetben alumínium alapanyagú termékeket készítenek, amelyeket részben külföldön értékesítenek. A változó hazai szükségletekkel is igyekeznek lépést tartani a gyártmánystruktúra alakításánál. A háztáji kertészetet például fóliasátorvázakkal segítik.' Az idén új cikk a szövetkezetnél a televízióantenna, aminek valamennyi hazánkban használatos változatát készítik. Ebben az esztendőben mintegy 100 ezer antennát szeréinek össze a szövetkezet dolgozói. Vállakozó szellemről tanúskodik, amit a Kiskőrösi Vegyes- és Építőipari Szövetkezetről hallottunk: a kologlett nevű vakolóanyag gyártására készül. A hazai találmány olyan építőanyag, amely alkalmas rá, hogy gépi vakolással és simítással dolgozzák fel az épületek belső falfelületeire. Gyors munkát tesz lehetővé, ezért várhatóan nagy karrier áll a kologlett előtt. A Keceli Vegyesipari Szövetkezet hiánycikknek, a dió- és mákőrlőnek a gyártására készül. Egyelőre gondot jelent számára az öntött fémrészek előállíttatása, amire még nem talált partnert. A. T. S. • A Kecskeméti Fémipari Szövetkezet új terméke a tv-antenna, amelyből idén 100 ezer darabot készítenek. (Straszer András felvétele.) ■ .... . ■ • A nemzetiségi tuua formálói (íIhPlVmw üuti „lA’ - • , ■ — >. «' *
