Petőfi Népe, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-12 / 85. szám

f VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIV. évi. 85. szám Ára! 1,20 forint 1979. április 12. csütörtök A SZOJUZON FELKÉSZÜLTEK AZ ÖSSZEKAPCSOLÁSRA T alálkozás a világűrben MOSZKVA Pék Miklós, az MTI tudósítója jelenti: Nyugodtan telt az Interkoz- mosz keretében megkezdődött újabb nemzetközi űrkísérlet résztvevőinek első éjszakája a világűrben. Az űrhajósok a rajtot megelő­ző és azt követő feszített munka után szerdán, moszkvai idő sze­rint fél hatkor tértek nyugovó­ra, és déli 12 óráig aludtak. Az űrhajó parancsnoka, a tapasztalt — ezúttal harmadszor űrkísér­letben részt vevő Rukavisnyikov jelentette a központnak, hogy az űrhajón minden rendben, a mű­szerek jól működnek,' és mind­kettőjük közérzete jó. A Szojuz—33 pályaadatait a nap folyamán háromszor mó­dosították. Ljahov és Rjumin, akik negy­venhatodik napja tartózkodnak a világűrben, szerdán megtették az előkészületeket társaik foga­dására. Nagytakarítást végeztek az űrlaboratóriumban, amely a következő napokban négyük ott­hona, a bolgár és szovjet tudó­sok által összeállított közös kí­sérletek helyszíne lesz. Mint Vlagyimir Satalov altábornagy elmondotta, az állandó személy­zet tagjai átálltak Rukavisnyi­kov és Ivanov időbeosztására, nappal aludtak, hogy a moszkvai idő szerint az éjszakai órákra várható találkozáskor frissen fo­gadhassák türelmetlenül várt lá­togatóikat. A szerda reggeli szovjet lapok vezető helyen számolnak be az Interkozmosz-program folytatá­sáról, közlik a TASZSZ jelenté­sét a Szojuz—33 indításáról, a szovjet és a bolgár űrhajós élet­rajzát. Számos jelentés kiemeli, hogy a rajtra az űrhajózás nagy ünnepe, április 12-e küszöbén került sor: ezen a napon emléke­zik meg az emberiség arról, hogy 13 évvel ezelőtt indult el első­nek a világűrbe Jurij Gagarin. Az évfordulóról szerdán délután ünnepi ülésen emlékeztek meg Moszkvában. (MTI) A jugoszláv nagykövet látogatása • A jugoszláv vendegek a szárítóüzem munkájával ismerkednek. (Pásztor Zoltán felvétele.) Szerdán délelőtt Kecskemétre, a megyei tanácshoz érkezett a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Magyarországon akk­reditált nagykövete, dr\ Vitomir Gasparovics és felesége. A ven­dégeket dr. Gajdócsi István, a megyei tanács elnöke fogadta, dr. Matos László megyei tanácselnök­helyettes társaságában. A megyei tanács elnöke köszöntötte a nagy­követet, s utalt azokra a testvéri kapcsolatokra, amelyek a megyét és a Vajdaságot, illetve Baját és Zombort, Kiskunfélegyházát és Magyarkanizsát összekapcsolják. Ezután a megye politikai, társa­dalmi, gazdasági és kulturális éle­téről tájékoztatta a jugoszláv nagykövetet. A Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság nagykövete dr. Gajdócsi István társaságában a Kecskeméti Konzervgyárba láto­gatott, ahol Hantos József igazgató ismertette a gyár fejlődését, gyárt­mányszerkezetét, termelési muta­tóit, illetve exportját. A vendégek több üzemrészben is jártak, meg­tekintették a szárítót. Délután dr. Vitomir Gasparo­vics és felesége Vaskútra utazott dr. Matos László kíséretében, ahol csatlakozott hozzájuk Mándics Mi­hály, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének fő­titkára, Gál Gyula, a járási párt- bizottság első titkára és Nagy Károly, a megyei tanács járási hi­vatalának elnöke. A Bácska Ter­melőszövetkezetben Vámos Ferenc elnök köszöntötte a magasrangú vendégeket, akik megismerkedtek a közös gazdaság termelésével, melléküzemágaival, a község éle­tével. A jugoszláv nagykövet és felesége ma Kecskemét nevezetes­ségeivel ismerkedik. Befejeződött az úttörővezetők VII. országos konferenciája Megválasztották az országos tanácsot, az elnökséget és a tisztségviselőket Tegnap Kecskeméten, a Megyei Művelő­dési Központ színháztermében az úttörőve­zetők VII. országos konferenciáján részt ve­vő küldöttek és meghívott vendégek plená­ris ülésen folytatták munkájukat. A tanács­kozáson részt vett dr. Polinszky Károly ok­tatási miniszter. Elsőként Papp György, Vas megye küldötte szólalt fel, majd ezt követően Nádor György, az Állami Ifjúsági Bizottság titká­ra az úttörőtáborok további fej­lesztésével kapcsolatos kérdések­ről, illetve a tennivalókról be­szélt. A konferencia további részé­ben felszólalt Kovács Istvánná, Szolnok megye küldötte, dr. Hor­váth Márton, a Magyar Tudo­mányos Akadémia pedagógiai ku­tató csoportjának vezetője, Ta­más Lajos, Somogy megye kül­dötte, Maticsák Lászióné, Sza- bolcs-Szatmár megye küldötte, Paulies István, Veszprém megye küldötte. Szünet következett, majd ez­után Horváth Ferenc, a sárospa­taki főiskola adjunktusa, Dégi László és Papp Istvánná buda­pesti küldött. Takács József, a KISZ Győr-Sopron megyei Bi­zottságának első titkára kért szót. Felszólalt dr. Ábel László vezér­őrnagy, a határőrség országos pa­rancsnoka, az országos úttörőel­nökség tagja és Sólyom Ferenc, a Szakszervezetek Országos Taná­csának titkára. A hozzászólások után ebéd­szünet következett. A konferencia délutáni mun­kájában részt vett dr. Maróthy László, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a KISZ Köz­ponti Bizottságának első titkára. A program elején Nemes Péter, az úttörőszövetség titkára a szek­cióüléseken elhangzott felszóla­lásokat összegezte. Ezután Szűcs Istvánná, az úttörőszövetség fő­titkára összefoglalta á háromna­pos konferencia tapasztalatait. — Az úttörővezetők VII. or­szágos kont'erendiája első napi­rendjének lezárásához érkeztünk és ezekben a percekben arra kell vállalkozni, hogy a több hó­napos előkészítő munka, tanács­kozássorozat, több ezer úttörőve­zető és a társadalom széles körű véleményét, javaslatait meghall­gatva szövetségünk az elmúlt időszakban végzett munkájának mérlegét megvonjuk, felelősen döntsünk a további feladatokban — mondta a főtitkár —, majd így folytatta: — Ebben a körben három nap­ig tanácskoztunk, s jóleső érzés­sel mondom ki — úgy vélem va­lamennyiünk nevében —. hogy ez a tanácskozás elérte célját, betöl­tötte hivatását. Minden elhang­zott sz is a társadalom, az úttö­rőmozgalom továbbfejlesztéséért érzett felelősség szellemében a gyermekek iránt érzett szeretet és gondoskodás jegyében fogal­mazódott meg. gezni. Ez így igaz, de egyet még hozzátennék: szép munka is. — E gondolatokkal kiegészítve kérem a konferencia küldötteit, hogy az első napirend keretében beterjesztett dokumentumokat, a beszámoilót, a határozattervezetet, a működési szabályzat módosítá­sát elfogadni szíveskedjenek —■ mondta végül Szűcs Istvánná. A konferencia küldöttei a be­számolót, a határozattervezetet, a működési szabályzat* módosítását elfogadták. Ezután választásokra került sor. A konferencia küldöttei megvá­lasztották a Magyar Úttörők Szö­vetsége Országos Tanácsának százhét tagját, közöttük Hordós Károlynét, a Kiskecskeméti Álta­lános Iskola csapatvezető-helyet­tesét, Bodor Jenöt, a megyei ta­nács művelődési osztályvezetőjét, Péter Ágnest, a kiskunhalasi járás úttörőelnökét, Gőcze Györgyöt, a bajai Felsővárosi Általános Iskola Tóth Kálmán úttörőcsapatának vezetőjét, Kisné Csányi Anikó me­gyei úttörőelnököt. Az országos tanács ülést tartott, melyen megválasztotta a tizenöt tagú országos elnökséget és a tisztségviselőket. A megyei úttörő­vezetők közül az országos elnök­ség tagja lett Gőcze György. A tisztségviselők választásának eredménye alapján a Magyar Út­törők Szövetségének főtitkára Szűcs Istvánná lett. Az úttörőszö- vetség titkárai: Molnárné Kozma Erzsébet, Feith Bence. Az országos tanács üléséről Cin- kóczi Sándor levezető elnök tájé­koztatta a konferenciát, majd dr. Maróthy László üdvözölte a meg­választott országos tanács, az or­szágos elnökség tagjait, a tiszt­ségviselőket, s további munkájuk­hoz sok sikert kívánt. A háromna­pos tanácskozás — melynek késő délutáni eseményein részt vett Horváth István, a megyei pártbi­zottság első titkára, dr. Gajdócsi István, a megyei tanács elnöke és Németh Ferenc, a KISZ megyei bizottságának első titkára —Szűcs Istvánná főtitkár zárszavával fe­jeződött be. A megfeszített munka után jó kikapcsolódást jelentett az úttö- rőkonferencia küldötteinek az Aranyhomokban rendezett bál. T. L. • A konferencia egyik szünetében Hunya István veterán Bács-Kiskun megyei küldöttekkel beszélget. A kérdések, amelyek bennün­ket foglalkoztattak a jelenben gyökereznek, de a jövőnek szól­nak, hiszen a társadalommal, az iskolával és a családdal szoros egységben ma neveljük a holnap felnőtt generációját, a holnap szocialista embereit. Munkánkban most is mint az úttörőélet mindennapjaiban érez­tük a párt, a KISZ, az egész ma­gyar társadalom figyelmét, lépé­seinket figyelő és egyengető bi­zalmát, úttörővezető társaink és a több mint egymillió gyermek tartalmasabb, örömtelibb úttö­rőéletének igényét a közösen el­határozott és elvégzett tettek le­lkesítő erejét. Jó érzés volt ilyen alkotó lég­körben, ennyi elvtársi és baráti segítő szeretettel körülvéve mun­kálkodni. Köszönjük, hogy fele­lősségteljes hozzászólásaikkal al­kotó javaslataikkal, kritikus és önkritikus véleményükkel kiegé­szítették, teljessé tették a doku­mentumtervezetünket, a beszá­molót, a határozattervezetet és a működési szabályzatot. ♦ Külön köszönöm pártunk Köz­ponti Bizottságának Németh Ká­roly elvtárs által tolmácsolt el­ismerését, köszöntését, azokat a tanácsokat, amelyeket munkánk továbbfejlesztésénél figyelmünk­be ajánlottak. Konferenciánk az úttörőszövet­ség életének jelentős eseménye volt, de joggal fogalmazhatjuk meg, hogy rangos társadalompo­litikai eseményként kezelte az or­szág közvéleménye is. A társadalom komoly figye­lemmel fordult és fordul felénk és ez a gyerekek iránt érzett sze- retetből táplálkozik. Ez a szere­tet beavatja a gyerekeket a fel­nőttek világának örömeibe és gondjaiba, a kérdésekre nemcsak legyint, hanem választ is ad. A továbbiakban a főtitkár a szocialista emberre jellemző ma­gatartási jegyek kialakításáról, a munkára nevelés helyzetéről és gondjairól, az iskola és az úttö­rőmozgalom kapcsolatáról, a KISZ-esek és az úttörők együtt­működéséről beszélt, majd össze­foglalóját így fejezte be: — Tanácskozásunk egész idején sok szó esett arról, hogy milyen munkát és mit jelent úttörőveze­tőnek lenni, hogyan lehet azt vé­gezni. Olyan megfogalmazások hangzottak el, hogy az úttörőve­zető politikai vezető, társadalmi rang, megtisztelő, felelősségteljes munka, nem lehet lelkesedés és nem szabad hozzáértés nélkül vé­(Tóth Sándor felvételei.) A MEGYE LAKOSSÁGÁNAK RÉSZVÉTELÉVEL F ásítási hónap A Duna—Tisza közén a felsza­baduláskor Bács-Kiskun megye mai területének csupán 7 száza­lékát borította erdő. A legfátla- nabb része volt ez az országnak, azonban az elmúlt három évtized alatt olyan gyorsan növelték az erdők területét, hogy jelenleg több mint a kétszerese az 1945 előttinek, eléri a 130 ezer hektárt. Ma Bács-Kiskun 15 százalékát borítja erdő. Jelentős erőfeszítést igényelt a telepítési munka, amely csakis a nagy összegű állami tá­mogatásokkal valósulhatott meg. A megye vezetőinek, erdészeti vállalatainak, mezőgazdasági szö­vetkezeteinek, állami gazdaságai­nak az erdők létesítéséért vég­zett kiemelkedő munkáját 1975- ben azzal is elismerték, hogy a megyeszékhelyen telepítették el a felszabadulás utáni egymillió- módik hektár erdőt. Az erdőtelepítésekben, a fák gondozásában nemcsak a hivatás­szerűen ezzel foglalkozó vállala­tok, üzemek vesznek részt, hanem a megye egész lakossága. Különö­sen sokat tettek a fiatalok, úttörők és KISZ-esek. Az erdő ma már kettős szerepet tölt be. Gazdasági haszna mellett egyre jobban elő­térbe kerül közjóléti, környezet- védelmi szerepe. Szükséges mind a kettő fokozása, s hogy ezt ne feledje fiatal, sem pedig felnőtt, minden évben fásítási hónap ke­retében hívják fel erre a figyel­met, s vonják be a megye lakos­ságát az erdőtelepítési munkába. Bács-Kiskun megyében tovább­ra is nagy lehetőség van új er­dők létesítésére, ugyanis mintegy 60 ezer hektár az olyan terület, amely egyéb mezőgazdasági mű­velésre nem alkalmas. A távlati tervek szerint az ezredfordulóra a megye területének több mint 20 százalékát foglalja majd el az er­dő. Fokozatosan teljesedik ez a terv, így 1980-ig hétezer hektár­ral gyarapodik az erdők területe. A városok körül is jelentős a fá­sítás, olyan zöldövezetek alakul­nak, ahová máris szívesen járnak sétálni az emberek, játszani a gye~- rekek. A parkerdők létesítésében a megyei erdőgazdaság nagy és elismerést érdemlő munkát vég­zett. Két éve már, hogy a kecs­kemétiek egyik legkedveltebb ki­rándulóhelyévé vált a csalánosi parkerdő, de ugyancsak szép és a szükséges létesítményekkel — esőbeállók, padok, stb. — ellátott a kiskunfélegyházi, a kunfehér­tói... és még lehetne sorolni. A nem termelést szolgáló erdők te-* rülete a megyében mintegy 10 ezer hektár, ami nagyon jelentős, és mutatja, hogy Bács-Kiskunban az erdők biztosítják az emberek szociális, üdülési igényét, betöltik a környezetvédő szerepet is. Az erdő segít, hogy az ember köze­lebb kerüljön a természethez, megszeresse és becsülje is, ami ki­fejeződik abban, hogy a megye lakossága, gazdálkodó egységei közügynek tekintik a fák, az er­dőben lévő növények és állatok .védelmét. A megyei fásítási hónap meg­nyitására tegnap került sor Kis­kunhalason, ahol megemlékeztek az eddigi erdőtelepítésekről, s az ebben élenjáró üzemek, dolgozók kitüntetésére is sor került. Cs. I. • A csalánosi parkerdő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom