Petőfi Népe, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-11 / 84. szám

1979. április 11. • PUl'OFI NKPE * ■ 1 GOÖR IMRE: Jelenés A költészet hatalma A magyar irodalomban kü­lönös jelentősége van a költészetnek. Talán azért, mert erősebb szálakkal kötődött a történelemhez, a hazához. Illyés Gyula egv alkalommal a fran­ciáknak így jellemezte költésze­tünket: mindig ellenállás, és meg­őrzés volt benne, szinte a nemzet fennmaradását is jelezte. Egy la­tin versünk a tatárok elleni har­cot idézte, Balassi és Zrínyi a török ellen küzdött. Petőfi az 1848 49-es szabadságharcban halt meg, Radnóti Miklós a fasizmus áldozata lett. S aztán Illyés így folytatta költészetünk bemutatá­sát: a magyar költőknek talán több volt az elvégeznivalójuk mint az európai költőké általá­ban. Sorsuk a nemzet sorsával fonódott össze, Kölcsevtől Adyig. Cushingot, a londoni egyetem professzorát egyszer megkérdez­ték, hogy miért nem ér el nagy sikert a különben európai szintű magyar költészet Angliában? Azért, mert érthetetlen. S miért? Mert nemzeti, válaszolta. Igen, költészetünk ezer hajszálgyökér­rel kötődik e földhöz, ' néphez, tájhoz, történelemhez. S épí ezért ..nehezen” érthető egy idegennek. Hisz mit mondhat egy külföldi­nek Kecskeméti Végh Mihály zsoltára, Tinódi históriája Ali ba­sáról, Batsányi rabéneke, Csoko­nai remény-elégiája, Berzsenyi a „rút sybarita vázt” bíráló köl­teménye, Kölcsey és Vörösmarty nemzet-halál-víziója? Értik-e Vörösmarty Szózatának fájdal­mát, Petőfi beteljesült „egy gon- dolat”-át, Arany fájdalmas hang­ját a szabadságharc leverése után, Ady Gőg és Magógját, Jó­zsef Attila Hazám-ját? Ott is volt „ezernyi fajta népbetegség”, meg „szapora csecsemőhalál"? Lehet, hogy nem értik. De nekünk min­denféleképpen őrizni kell nemzeti hagyományainkat, a magyar líra legjobb alkotásait. Ezért is ün­nepeljük minden évben József • Attila születésnapján a költészet napját Magyarországon. Hogyan őrzik a mai magyar költők költészetünk hagyomá­nyait? Érdemes figyelnünk líránk egyszerre megőrző és megújító voltára: például Illyés Gyula Petőfi és Dózsa példáját idézte, a múlt példáit, s a mához szólva Bartókra figyel, „rendet, harmó­niát” követelve. S talán a leg­erősebb hatású költőnk: József Attila, akihez igazítja lépteit a legtöbb mai magyar költő. Őrzik a történelem emlékét: Illyés és Csoóri sokszor hivatkozik például Dózsára. Kötődnek a népkölté­szethez, a balladák világához és sokszor hivatkoznak a magas Déva várára. Mert mindennapi életünk is ott van a múlt és je­len költői alkotásaiban: a szüle­tés és halál, a szerelem, a játék, a hétköznapok megpróbáltatásai. Illyés írja, hogy „ablakunk min­den pórusunk”, s Benjámin „far­kasok nevelte fiúnak” nevezte magát. De mégis költészetünk sajátos nemzeti volta ellenére túl tud jutni nyelvünk határain. S hó­dít. A nemzetközi költőtalálkozók jó lehetőségek — a baráti isme­rd ségeken túl — a „terjeszke­désre”. A költő kezet nyújt, megbarátkozik a verssel, küsz­ködik a nyelvvel, s lefordítja a vesét, megszólaltatja a másik nyelven. Gara László sokat em­legetett, franciáknak készített magyar költői antológiáján túl talán érdemes utalnunk a nagy francia költő, Guillevic vállalko­zására, aki Az én magyar köl­tőim címmel nagy versgyűjte­ményt tett az olvasók asztalára. S hasonlóképpen jelentősek az angol és szovjet (és más) tolmá­csolások is. 1974-ben Gennadij Ajgi Magyarország költői címen nagyszerű kötetet nyújtott át a szovjet-csuvas verskedvelőknek Janus Pannoniustól Pilinszky Já­nosig és Csoóri Sándorig. Ezek nagyszerű eredmények. Költő- és olvasóbarátaink forgatják Moszk­vától Párizsig a magyar verses­köteteket. Büszkék lehetünk a magyar költészetre — József Attila szü­letésnapján, a költészet ünnepén — mert hosszú évszázadokon ke­resztül együtt lélegzett nemzeti történelmünkkel, megszólaltatva az egyén és a közösség gondjait. Mi jellemzi költészetünket? Fáb- ry Zoltán szavaival így foglal­hatjuk össze: „A költészet: őr­szerep. Amit véd, amit óv, amiért kiáll és kiállt: az az ember!” Szekér Endre GÉRARD DE NERVAL: Április Megjött a szép idő, a porban fény leng s a ház falára lobban, az alkony hosszan ég ma már; s nem zöldell semmi még, a fákon a nap kis rőt visszfénye táncol, s az ág sötét fenn és kopár! Fáraszt e gyors tavasz ma engem, de új látvány csodája lebben esős napok varázsaképp, kibomlik majd a tájak csokra, mint nimfa, nedvesen ragyogva, ha fényes vízből partra lép. (Radnóti Miklós fordítása.) (Pásztor Zoltán felvételei.) Kék-lila láng volt a kabátja őszi arany folyt bronzhajára TÁRNÁI LÁSZLÓ: halottam vagy • Klossy Irén grafikája: Tavasz. ‘ iíríj; snísríoi ANTALFY ISTVÁN: .....•• • t oivoiáíM ií^rnsjl bisM Egy madár az új tavaszt köszönti Ablakunk alatt egy madár köszönti az újrajött tavaszt. Nem az udvarra épített ■ harminc garázs egymásutánját, nem a>z ablakba kirakott perzsaszönyegek diadalát, nem a divatos kiskosztümök ékkövezett eifrálkodását, — a tavaszt köszönti. Az egyszerűség fényét, illatát, békéjét, amely nem mérhető jövedelemmel, pénzzel, ékkővel, csak a szív örömével és szemek mosolyával.., Lengő szoknyában ment a hídon szél fújt utána bátoritón Hóna alá nyúlt térde közt szállt mosolyából vett fénylő mintát Fihozta hozzám im verssé lett tírnek hajóján ■viszi néked-ínén /itídsíiiuiBvoi B. HORVÁTH ISTVÁN: Örök csak az GÁL FARKAS: Beérett szíved ezerholdas vetése, és már pergeti magijait az alázat. Igaz törvény: az évek szabadesése, a többi hazugság, kivetített látszat. Kilúgozódnak életedből a dolgok, összecsapódnak fölötted a végletek, — bár porolnék benned még vágyak és gondok örök csak az, ami sosem létezett. BESZE IMRE: Erdőben Lomha suhintás: fák fölött úsznak a varjak — az égi göpös füstje alászáll, s ráfagy a nyári remények ágialan zöldjeire, feketén. Holnap már fűről álmodik az őz, s a vadász is. A vad, hogy éljen. S a másik, az ember azért, hogy leheverjen a lövés után. » Nem ő vérzik, de neki fáj. Violaszínben Huzatos mezők violaszínben a végtelen sincs messze innen, bíbortollú madarak jönnek szárnyukról csillagok lepörögnek. Nyugszik a szél fákhoz kötözve zengő ág mered égi körökbe s gyantás rügyével tapogatózva más naprendszerek jeleit fogja. Heverek fehér bodzafa-házban virágból megépült palotában ernyős szirmok gótikus rendje pikkelyeket szór a fejemre, deres pénzekkel szórja be arcom — sziklalágyító csókkal egy asszony, mindent bevalló simogatással, minden bűnöm bocsánatával erényre váltva meg összes vétkem a bodzafavirág bűvöletében. Bodzafavirág — fölhabzó sátor szabadíts meg sok nyavalyámtól, fényesítsd be az arcom, a testem, kétely ne lobbanjon szívemben, egy hitű lelkem meg ne szakadjon ágaimból gyümölcs fakadjon, partjaimat mossa fehérre a parttalan csönd hullámverése .; Huzatos mezők violaszínben virágzó bodzafa — száműzött isten. Mert nincs törvénye a reménynek, sziklából fakadjon az ének és benne tisztaság lobogjon lángjától az ég tüzet fogjon, tiporja záporral a földet — bodzafát, violaszín-mezöket. szédítő ablak mint bárány gyertyatartó pecsét jégcsap szemed kéken néz rám halántékom mögött is látlak szavad nincs a vonatsikollyal kivégeztelek halottam vagy már szédítő ablak • Dószegi Balázs: Piros kalapos nő (olaj). PINTÉR LAJOS: r Élni a tudat fővárosában (Naplójegyzet) Pilinszky Jánossal folytatott be­szélgetést hallgatok a rádióban. Egy mondata megüti a fülem — mert igazságára több hónapos naplóírásom közepette magam is ráeszméltem: az apró tények ada­tok, dokumentumok kiválóan al­kalmasak arra, hogy elfeledjék a nagyobb összefüggések tartomá­nyát, elfeledjék a dolgok lényegét. Janus-arcú apró tények: ameny- nyire igazságrészek hordozói, any- nvira az igazság összefüggéseinek elleplezői is! Óvatosan bánjunk tehát a kis hírekkel, apró híresztelésekkel. Nemcsak érettünk vannak, hanem ellenünk is. Ez az oka, hogy idő­közben magam is fordítottam a napló menetén: az apró tények mellé rendre fölsorakoztatni igye­keztem azokat a mechanizmuso­kat is — a világméretű mamipu- láció, vagy egyszerűen világcivi­lizációs szervezés számítógépei ezek —, amelyek apró ítéleteinket világra lökik. E mechanizmusok ismeretében azután ki-ki fölke­resheti az önmagának fontos apró hírek világát. Budapesten a magyarországi kultúrának két palotája, két fel­legvára is van.. Egyik a Lenin kör­úton a Hungária Kávéház fölötti emeleteken a Szépirodalmi Kiadó. Móra Könyvkiadó, napilapok, s az Üj írás szerkesztőségének kő­tömbje. Másik á Vörösmarty té­ren. modern üvegpalota, a Mag­vető Kiadó, a P. E. N. a Szerzői Jogvédő Hivatal, s egyéb intéz­mények új tömbje. Ez utóbbiban beszélgetünk egyik pályatársam­mal a „költészetről”. Azokat a költőket méltatom előtte pár mondattal épp. akik az új magyar költészetben az avantgarde eszkö­zeit, a modernizmus eszközeit legerőteljesebben hasznosítják. Többek között az erdélyi Szilágyi Domokost említem és vajdasági költőket is. Félbeszakít, mondván, e költők tanulmányozása ébresz­tette rá arra, hogy a mi avant- gardunkban mennyi a provinciá­lis elem! fgy felkiáltójellel. Én viszont kérdésnek tekinteném, s ráfelelném: mennyi?, a legjob­bak esetében semennyi, ö azt mondja, hogy az erdélyi és a vaj­dasági magyar kultúra élete mé­retében, mozgásában, impulzusai­ban kicsike, tehát kicsisége a leg­jobb alkotókat is korlátozza. Igen, így jutottunk el a „vidéken él­ni” kérdésköréhez! A népies-urbánus vitáktól nem távoli ez, hisz végül a város és falu ellentmondásainak kérdése a magyar főváros, Budapest és a rajta kívüli szellemi élet ellent­mondásának kérdésévé változik. Ezen elgondolás szerint a nem budapesti szellemiséget fokozot­tan fenyegeti a provincializmus. Magyarul a helyi, szűk körű prob­lémák, érdekek egyoldalú értéke­lése/ túlbecsülése, az országos, nemzeti, nemzetközi arányú kér­dések szem elől tévesztése, a szé­lesebb szellemi látókör hiánya. Részigazság, mondom, hisz min­den ember a látószervét: a sze­mét önmagában rejti, tehát látá­sa belső vezérlésű! Lehet a körü­lötte levő világ berendezésében Vitatható, provinciális, nem azál­tal lát, hanem a szeme által. Kulturális életünk centralizmu­sának kérdése is ez. 1873-ban Pest, Buda és Óbuda egyesítésé­vel, Budapest gyors ipari fejlesz­tésével létrejött a fejletlen ipari ország talaján egy bérpalotákkal, közintézményekkel, színházakkal ékes kapitalista világváros. En­dreit a fejlődésnek a lendületével egyetlen város fejlődése sem tart­hatott lépést. Budapestet e lendü­let az ország szintje fölé emelte, talán túlzott hasítással is. A vidék és Budapest közötti roppant szintkülönbséget a gazdasági és politikai vonatkozásokon kívül a szellemi élet vidéki sivárságának és pesti gazdagságának ellentéte növeli. íme, a 19. századi örökség, amely 1945 után részben bomlás­nak indul: hisz a kapitalizmus berendezkedésének terméke, de részben változatlanul szenlesítte- tik. A szellemi élet területén leg­nehezebb ezt szentesíteni, hisz köztudomású, a túlcentralizálás végső soron antidemokratikus. Ekképp antidemokratikus elvek és gyakorlatok futószalagjait is mozgásba lendítheti. Vagy to­vább működteti. A rossz okfejtés szerint, dogmatikusan elgondolva, a kisebbségi, nemzetiségi irodal­mak például a vidék, a „vidéken élni” kétszeres csapdájában van­nak, hisz végső soron két ország kultúrájának fővárosán is kívül esnek. Persze, mondtam már, nehéz azon „kívülesni”, ami az egyes alkotón belül van, tudatában van, vagy nincs! Minden nagyformátumú alkotó „önmaga tudatának fővárosában” él; a többi, a szociológiai szem­pont pedig elhanyagolható. Most ne hanyagoljuk el mégsem. Néz­zük, hogyan is látja ezt a kérdés­kört 1986-ban Németh László. „Ami jó pályámon ért, majd min­den vidékről jött. Életem legna­gyobb vállalkozásába: a Tanúba Debrecen ugratott bele; a ma­gamírta esszé-folyóirat Kecske­méten talált gondos, ötletes ki­adót, s melegítő kört... aztán életem legnehezebb éveire egy Móricz Zsigmond oldalán megis­mert alföldi város, Hódmezővá­sárhely adott men- és munkahe­lyet, s egy városnyi szeretetet is ráadásul.” Persze, ez a dolgok külső, rózsaszín fala. Németh László is hozzáteszi, hogy a vi­dék úgymond „elmaradtabb vi­szonyok közt él”, a provincializ­mus korlátái: a nehézkesebb tá­jékozódás, a serkentő ingerek hiá­nya befalazhatják az embert. Na­gyon pontos ez a kép. Másik oldalon áll — írja Né­meth László — „a provincializ­mus ellenkező irányú betegsége”, a metropolitizmus. „Ahol sok író él, egyrakáson, aki mind a maga dicsőségével, a hatáskeltés inge­reivel van elfoglalva, ott a jónak látszó recept gyorsan lesz divat, ott az irodalom befolyásolásátirá­nyító csoportok nézeteiből köny- nyen éled a szellemi terror.” Az emelkedni vágyó szellem túl tág, túl laza láthatárt választ, teszi hozzá. Rögtön az emberiségbe, az univerzumba lép, spekulálni kezd, elhullhat, föltáratlanul hagy min­dent, ami körülveszi. Európai mé­retűvé teszi úgyszintén a provin­cializmust. Ez tehát az útkeresés, az élet­helyzet kettős csapdája. Hangsú­lyozottan „kettős csapdája”. ír­tam verset, esszét már Újvidéken, Csongrádon, Kecskeméten és leg­többet Budapesten. Sehol se vol­tam tehetségesebb, vagy tehetség­telenebb, mint amilyen. A szelle­mi élet több, azonos rangú köz­pontjának szükségességében pe­dig hiszek; ha ezek kölcsönösen korrigálják és kiegészítik egy­mást, csak az biztosíthat demok­ratikus működést. Apám a sárban taposott mindig, s végül föllépett egy. csillagra. Tessék ellesni éle­tének modelljét és életenek filo­zófiáját. Sárban akarok taposni én is, s minden gesztusaim által föllépni egy csillagra. Ha akarod, te cselekedj fordítva: járj a csil­lagokon, s hullj végül a sárra.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom