Petőfi Népe, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-08 / 82. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. április I. Bostwick zár Nem minden kérdés lezárása olyan könnyű, mint azt sokan hiszik. Még akkor sem, ha olyan egyszerű szerkezetről van szó mint a Bostwick rácszár. A szóban forgó biztonsági szerkenytű- vel egyébként nap mint nap találkozhat a járókelő, ilyen van ugyanis felszerelve az üzletek bejárati ajtajait lezáró összehúzható rácsokra. A Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyára ezt a zártípust használja a szovjet megrendelésra készülő könnyűszerkezetes üzem- és raktárcsarnokok nagyméretű tolókapuihoz is, és kitűnően bevált. Az államközi szerződés alapján szállítottak az elmúlt években épületvázakat, térelhatároló szerkezeteket, ajtókat, kapukat Uszty Ilimszkbe, s jelenleg is a Szovjetunió más részeibe és több KGST-országba. Az év első negyedében azonban apró, de furcsa akadály gördült a folyamatos szállítás útjába. Hiába rendelt a gyár az ÉPTEK-től (Építőipari Termelőeszközöket Készletező Vállalat) Bostwick biztonsági rácszárat nem kapott, mert az Elzett gyár megszüntette a gyártását. A Bostwick zár nem gazdaságos. Már csak azért sem, mert annyira kevés fogy belőle. Kétségtelenül, a nagy sorozatban való gyártás eleve gazdaságosabb. Az is igaz, hogy párt- és kormányhatározatok ösztönöznek — nagyon helyesen — a korszerűbb, gazdaságosabb termék- szerkezet kialakítására. S ezek- után azzal is egyet lehet érteni, ha az Elzett gyár bizonyos feltételek teljesítése után abbahagyja a Bostwick zárak gyártását. A feltételek teljesítését nevezhetjük játékszabályoknak is. A helyzet ugyanis az, hogy a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyára tovább gyártja a Szovjetunió és több másik szocialista ország megrendelésére az — egyébként kb. 10 millió forint értékű — könnyűszerkezetes műhelycsarnokokat. Az említett zárak nélkül azonban nem szállíthatja le azokat. Nem mondhatja azt a külföldi partnereknek, hogy zár az nincs, azt szerezzenek máshonnan és szereljék fel maguk. Az elmúlt hónapokban a kecskeméti gyár anyagbeszerzői az ország vasüzleteit járták és összevásárolták a még fellelhető Bostwick zárakat. Azután ez a forrás is elapadt, a megrendelők pedig sürgették a csarnokszerkezeteket. Erre a gyár maga kezdte barkácsolni a profiljába egyáltalán nem beilleszkedő zárakat. Hozzátehetjük, egyáltalán nem gazdaságosan, hanem többszörös áron, és ami azt illeti, termékszerkezete sem vált korszerűbbé a zár készítése folytán. Az imént bizonyos játékszabályokat említettünk. Az Elzett akkor járt volna el helyesen, ha a termékeit felhasználó üzemeket előre tájékoztatja, hogy az említett rácszár gyártását megszünteti, s ajánlatot tesz valamiféle hasonló zárszerkezet alkalmazására. Akkor a felhasználó üzemek ugyancsak idejében gondoskodhattak volna a megváltozott zár miatt termékeik gyártásának áttervezéséről. Ha pedig ez nem lehetséges, akkor is van más megoldás. Az például, hogy ha a Bostwick zár készítése már nem gazdaságos az Elzettnek, azért még gazdaságos lehet egy kisebb üzemnek, ipari szövetkezetnek, esetleg egy-egy tsz-melléküzem- ágnak. A zár készítéséhez szükséges szerszámokat (amelyek az Elzettnél már csak ócskavasnak számítanak), és a műszaki leírásokat ugyancsak át lehet ilyenkor adni az új profilgazdának. Mindezt Bács-Kiskun megyei tapasztalatokra alapozva írjuk. Itt ugyanis számos üzem került átszervezésre, s ennek nyomán termékszerkezetük is változott. Am minden esetben gondoskodtak a még kelendő termékek to- vábbgyártásáról mindaddig, míg új profilgazdára nem találtak. A kecskeméti gyár termékeihez használja a 100-as 120-as diopán- tokat. Gyártója az Elzett volt, de gazdaságtalan termék lévén, átadta (ez már helyes törekvés volt) a zalahalápi Mgtsz-nek. Az országos igény 60 millió forint értékű lenne, ebből a diopánttípus- ból. Zalahalápon viszont ennek csupán 50 százalékát tudják legyártani. Ily módon az ÉPTEK a Fémmunkás kecskeméti gyárának igényelt is csak felerészben tudja kielégíteni. A megoldás tehát Itt is csak félmegoldás. Félreértés ne essék, teljes mértékben egyetértünk a korszerűbb, gazdaságosabb termékszerkezet kialakítására való törekvésekkel. Az Elzett gyárban is nyilván szükség van erre. Ilyen jellegű termékváltás a Fémmunkás kecskeméti gyárában Is folyik (amely gyár fontos exportkötelezettségeknek tesz eleget, és országosan kiemelt programokhoz, mint a lakásépítés, kommunális és üzemi létesítményekre szállít vas szerkezeteket). A játékszabályok betartása azonban nagyon fontos, nem elsősorban vállalati, hanem népgazdasági érdekből. Korszerű gépek a városföldi Dózsa Tsz-ben Saját géppel javítják az utakat. Hat kilométer köves és 70 kilométer üzemi föld- útjuk van. A tavaszi munkák zökkenőmentes elvégzése érdekében egyengető géppel igyekeznek járhatóvá tenni a földutakat. 1900 hektáron vetnek az idén kukoricát. Pontosan kidolgozták a munka menetrendjét. Eszerint, "ha az időjárás közbe nem szól, három műszakban, nyolc nap alatt végeznek a vetéssel. A termelőszövetkezet tagja a Bábolnai Kukoricatermesztési Rendszernek. A szakemberekkel együttműködve, kiválasztották azokat a kukoricafajtákat, amelyek a közös gazdaság időjárási és talajadottságai mellett a legmagasabb terméseredményt hoznak. Képünkön: a kukorica vetőgépet készítik elő. (Pásztor Zoltán felvételei) Az MTK nem mindig futballcsapat • Sajnos — szinte közhelyszámba megy már nálunk, hogy egyik-másik újítás sorsa, elfogadásának, majd bevezetésének huzavonája adott időkben és helyeken erősen függ az MTK szemlélet érvényesülésének erejétől. Ja — hogy mi az MTK? Csak az egészen járatlanok kedvéért bontjuk szavakká a három betűbe sűrített tartalmat: MTK = Más Találta Ki! Példánk esetében az újítást, ami enyhén szólva irritál, sért, idegesít, felzaklat másokat, akik esetleg hasonló „ki- taláeión” törték a fejüket, és itt van, X-nek volt képe előbb rájönni! Hát nem szemtelenség? Lehetséges a hiúságon esett sérelemnek olyan változata is, amikor bizonyos egyéneknek — úgymond — szakmailag nem sok közük van a dologhoz, de már az is felkavarja önérzetünket, hogy Y, az a „szürke veréb” egy szellemesen hasznos újítással egyszeriben nevet vív ki magának, s ezáltal föléjük kerekedik. — „Na, de majd teszünk róla, hogy elvegyük a kedvét a kiugrástól!” — Többnyire kimondatlanul forr az irigyekben az egyöntetű szándék, s ügyesen palástolva a legkisebb észrevehető jelét is manővereiknek. zseniálisan elleplezik, melyikük mikor és hol „tart be” az újítónak. 0 No, persze nem ez az általános magatartás, hiszen ha így volna, nem beszélhetnénk az újító mozgalom térhódítása révén elért, milliárdos értékeket jelentő sikerekről. Mindazonáltal az MTK — Más Találta Ki — közelítésmód burkolt cselfogásainak hatása itt-ott sebet ejt az újítókon ... Mint ahogy nem ritkán érik övön aluli ütések azokat, akiknek; természetes életelemük az új utak, megoldások keresése. 0 Életünknek ez az ellentmondása végső soron abból az emberi gyarlóságból táplálkozik, hogy — ha tehetségesek vagyunk, ha kevésbé azok — nehezen viseljük el, ha mások megelőznek bennünket. s jaltai megzavarják azt a kellemes közérzetet, amit megszokásnak is szoktunk mondani. Mert ugye, vitán felül, bizsergetően, ellágyítóan kéjes állapot abban a tudatban élni minél hosz- szabb ideig, hogy — lám csak, „ezen a területen” nincs különb nálam. Aki ebbe túlontúl beleszokik, hallatlan ingerültséggel fogad minden olyan tényt, mozgást — legyen az az ő eddigi babérjait hervasztó újítás —, ami ráébreszti a változó valóságra. Hogy tudniillik, ha ismét „nagy” akar lenni, a megállapodottság, a siker hosszú kiélvezésének langyos vizéből ki kell szállnia. Újból neki kell gyürkőznie. 0 Törvényszerű szerencse, hogy a^MTK — Más Találta Ki szemlélet visszafogó kísérletei mindig már az új, a fejlettebb, a célravezetőbb, a tökéletesebb megjelenése után kapnak lábra. — Addig mi is támasztaná fel a retrográd próbálkozásokat? S ha esetenként váltakozó is a régivel folytatott küzdelem sikere, a győzelem végül is az ú j — az újítók — oldalán következik be. Amivel az átmeneti ellentmondás fel iá oldódik. A hasznos, célszerű újítás sorsa végül is kedvezően megoldódik. 0 Természetesen — az elmondottak „csupán” emberi, morális oldalról befolyásolják némely újítás karrierjét. Tudjuk, vannak műszaki, gazdasági, pénzügyi követelmények. feltételek is, amelyeket — szintén adott helyen és időben — a legragyogóbb újítás útjának egyengetésénél sem letie* figyelmen kívül hagyni. Az is bebizonyosodott azonban néhányszor, hogy azok az imént felhany- torgatott emberi gyarlóságok — hiúság, féltékenység, irigység, tekintélyféltés stb. — eme objektív gazdasági kritériumokkal „takaróznak". E tulajdonságok megszemélyesítői, a döntésre hivatottak zseniális furfanggal ontják a kimagyarázó képleteket, s néha teljes sikerrel terelik el a figyelmet arról, hogy roppant tárgyilagos pénzügyi-gazdasági-műszaki szakszerűségük bástyája mögül „tartanak be kinyújtott lábukkal” az újítónak. Aki talán veszedelmes riválissá válhat — éppen a szakmában. Tóth István Szénakészítés korszerűen A TUDOMÁNY TERMELŐERŐVÉ VÁLIK A mezőgazdaság évezredes gondja a zöldtakarmány betakarítása és lehetőleg veszteségmentes tárolása. Ez abból következik, hogy a zöldtakarmány betakarítása időpontjában még rengeteg vizet tartalmaz, és ha ettől nem szabadul meg, könnyen tönkremegy, elrohad, használatra alkalmatlanná válik. A XIX. század nagyarányú rét- és legelőfeltölté- séie, valamint az állatállomány növekedése következtében a szán- tófcldön termesztett takarmány- növények területe és jelentősége megnőtt. Ezek a növények kedvező hatást gyakorolnak a talaj termelékenységére, valamint más növények termésére, mert jórészt virágzás előtt takarítják be őket, visszamaradó tarló és gyökérmaradványaik pedig jó minőségű szerves anyagokkal gazdagítják a talajt. Az állatok téli szálastakar- mány-szükségletének fedezésére a zöld növényi részeket tartósítani kell. Évszázadok telnek el, amíg az ember felfedezte a szénakészítés hagyományos, de egyre kevésbé követendő módszerét. Az volt a lényege, hogy az ember valamilyen módon — sarlóval, kaszával — levágta a zöld növények föld feletti részét. A szétterített növények a meleg hatására megszáradtak. A szénakészítés azonban elkerülhetetlenül kisebb-nagyobb veszteségekkel jár, elsősorban az időjárástól függően. A széna minőségét rontja a túl erős napsütés, és rájöttek, hogy ha a szárítást a napra bízzák, fakó színű, ízél-zamatát vesztett, viszonylag kevés tápanyagtartalmú szénához jutnak. Ezért a lekaszált füvet rendre húzták, majd a rendet megforgatva szárították. Így a napsugár csak a rend tetejét, illetve forgatás után az alját sütötte. A szárítás egyébként a légáramlatra, a szélre, a meleg levegőre hárult. A szénakészítési eljárásokat az idők folyamán korszerűsítették. Megjelentek a rendsodrógépek, amelyek a lekaszált és megfony- nyadt rendeket henger alakú sodraiba tömörítették. A nap a „hurkának” mindig csak a tetejét érte, és így a sodraton „árnyékban száradt” a takarmány, s lényegesen kisebb veszteséggel készült a széna. A biológiai tudományok fejlődésével megállapították a száradás élettanát. Kiderült a száradási veszteségek fő oka: legkorábban a növények levele szárad meg. Ezzel a vastagabb szárrészek kiszáradása meglassúbbo- dik, hiszen a levelek elhalásával a növények párologtató része is tönkremegy. Ennek a felismerésnek a nyomán újabb szerkezetekkel igyekeztek a száradást meggyorsítani úgy, hogy közben a levelek száradási üteme korlátozódjék. Ilyen meggondolásból szerkesztettek különböző szárzúzókat, szársértőket, amelyek alkalmazási köre még napjainkban is bővül. Működési elvük az. hogy egy szerkezet a kaszálással egyidejűleg a szárat is felhasogatja, vagy megzúzza, így újabb párologtató felületet hoz létre 0 A szovjet 8K KSK—100 automata takarmánynövény betakarító kombájn a brnói nemzetközi vásáron. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Energiatakarékos növénytermesztés Az egyre gyakrabban emlegetett energiagondokkal kapcsolatban nem hagyható figyelmen kívül a mezőgazdaság sajátos szerepe sem. Vitathatatlan, hogy a mezőgazdaság is közvetlenül termel energiát, és a számára sem nélkülözhető és felhasználásra kerülő energia hasznosítása tekintetében a különösen jól hasznosító ágazatok közé tartozik. A növénytermesztésben például a hektáronként 4300 kilowattóra energia igénybevételével megtermelt növényi anyag 17 550 kilowattórát képvisel, tehát valamely növény termesztéséhez felhasznált energia általában jóval kevesebb, mint a termésben megtestesülő. Elfogadható megállapítás az is, hogy több energiát használnak fel üzemen kívül, mint magában a mezőgazdasági termelésben. Mindezek nem menthetik fel azonban a mezőgazdaságot sem az energiatakarékossággal kapcsolatban, mivel mégsem csak a Nap szolgáltatja a mezőgazdasági termeléshez szükséges energiát, a napenergián kívül az elektromos energia, a kőolaj, a fa, a növényi olajak és a biogáz is kisebb-nagyobb mértékben energia- forrásai. Érthetőek tehát azok az újabban egyre nagyobb intenzitással folyó vizsgálatok, amelyek célja elsősorban az egyes növények optimális fény- és hőmérsékleti igényeinek a meghatározásai, mérve ehhez a gyökerek, hajtások és más részek nappali, illetve éjszakai hőmérsékletét. Rendelkezésre is áll ehhez már jó néhány olyan hőmérő, amelyekkel mind laboratóriumig mind szántóföldi körülmények között mérhető a növények hőmérséklete. A hőmérsékletérzékelő és -regisztráló műszer a szöveteknek, a környező levegőnek, a levelek felületi rétegének, vagy éppen a fás növények kéregfelületének, tetszés szerinti koronarészének különböző mélységben levő szövetrétegeinek hőmérsékletmérésére alkalmas. A mérési távolságnak megfelelő kábelmeghosszabbítással 20, vagy akár 500 méter távolságból lehet vizsgálatokat végezni. Mérési pontosságuk eléri a plusz—mínusz 0,25 Celsius-fokot. Jelzőként félvezető mikrotermorezisztorok használatosak náluk. Említést érdemel ezeken kívül a levélhőmérséklet mérésre ugyancsak alkalmas infravörös sugárzást regisztráló műszer. Ez felveti annak a lehetőségét is, legalábbis a jövőben, hogy a levélhőmérséklet mért értékei függvényében lehessen szabályozni a levegő hőmérsékletét, azokban az esetekben, amikor erre szükség és lehetőség van a növénytermesztési folyamat során. Az éjjeli kevesebb fűtőenergiafelhasználás lehetőségét keresve foglalkoznak egyes növények hidegtűrésével. Még átfogóbbak azok a genetikai vizsgálatok, amelyek arra irányulnak, hogy kevesebb fényt, hőt igénylő, és ugyanakkor jól termő fajtákat sikerüljön előállítani. Egy új fajta kialakításához, még Á legnagyobb halászhajó A gdanski Északi Hajógyárban új nagy vízijármű prototípusa készült el. A B—407-es sorozat első példánya az eddigi legnagyobb lengyel halászhajó. A feldolgozó részleggel felszerelt, zsákhálós halászhajó teherbírása 2100 tonna. Kiválóan alkalmas mélytengeri halászatra. Bármilyen éghajlati viszonyok között, sarki zónában is jól üzemeltethető. Fedélzetén műholdnavigációs műszerek is találhatók. A tökéletesített reflexiós mélységmérő műszerek lehetővé teszik, hogy 4000 méterrel a felszín alatt található halrajokat is befogjanak. A halászat úgynevezett két vontatdhálós módszerrel történik. A feldolgozó részlegben naponta 170 tonna halból készíthetnek különféle termékeket, a halfilé- től a hallisztig. (BUDAPRESS — INTERPRESS) inkább az elterjesztéséhez legalább egy évtized szükséges, a gazdálkodás körülményei azonban ennél gyorsabban változnak, és az általánossá vált törekvés, hogy minden lehetséges megoldást fel keli kutatni az állandóan növekvő energiahiány ellensúlyozására, szintén sürgeti a növénytermesztéssel foglalkozókat, más, gyorsabban ható megoldások kidolgozására. Ennek, vagyis az energiatakarékosságnak a jegyében ajánlják újra szemügyre venni a többmenetes növényápolást, tehát az agrotechnikai műveletek számának csökkentését, munkaműveletek és gépek kikapcsolásával, sőti a forgatás nélküli talajművelés és a vegyszeres kezelések kombinációját is. Ha kisebb mértékben is, de kétségtelenül energia takarítható meg, mégpedig minden különösebb feltételek, előzetes ráfordítások nélkül, az ésszerűbb trágyázással, növényvédelemmel, öntözéssel, és ahol lehet, az időben, gondosan végzett szelektálással. Az pedig mindannyiunknak; megszívlelendő, hogy a vásárlók gyakran több energiát fordítanak egyes növényi termékek, élelmiszerek hazaszállítására, mint a termesztők az előállítására. Ha valaki tíz kiló burgonyát (kb, 9000 kalória értékű) Zsigulival visz haza tíz kilométerről (hozzávetőleg 1 liter benzint, vagyis 10 000 kalóriát fogyaszt el), máris több energiát emésztett fel a hazavitele, mint amennyi benne van. K. L. Jubileumi esztendő A Német Demokratikus Köztársaság idén ünnepli fennállásának 30. évfordulóját. Ennek az esztendőnek, az 1979-es évnek a tervei az eddigi eredmények megszilárdítását, és újabb növekedést tűznek ki célul. A nemzeti jövedelem 4,3, az ipari árutermelés 5,5, az ipari munkatermelékenység 4,6 és a külkereskedelmi volumen 9,8 százalékos emelkedését tervezik ez évben. A lakosság nettó pénzjövedelme — ugyanúgy, mint az áruforgalom — előreláthatólag 4 százalékkal nő. Ugyanakkor az árak, a lakbérek, a közlekedési szolgáltatási díjtételek változatlanok maradnak. 235 000 általános iskolát elvégző fiatal számára biztosítottak szakmunkástanuló-helyet. A szociálpolitikai intézkedések között szerepel az évi fizetett szabadságnak további bárom nappal való növelése. (BUDAPRESS — PANORAMA)
