Petőfi Népe, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-28 / 98. szám
1979. április 28. • PETŐFI NÉPE • 3 KÖSZÖNTJÜK A SZOCIALISTA BRIGÁDOKAT, A MUNKAVERSENY RÉSZTVEVŐIT! (Az MSZMP KB május elsejei jelszavaiból) CÉLOK ÉS REALITÁSOK Rugalmas életszínvonal-politika KÉPERNYŐN AZ OPTIMISTÁK Sinkó Ervin kecskeméti kapcsolatai Decemberben a szocialista iparban foglalkoztatottak átlagbére 3894 forint volt, s az 1978. évi havi átlagbér 8,5 százalékkal bizonyult magasabbnak az előző esztendeinél. Ami annyit jelent, hogy a szóban forgó 1 687 200 embernek az életszínvonala is eny- nyivel gyarapodott volna? Vannak, akik egyenlőségjelet helyeznek a pénzbeli jövedelem és az életszínvonal közé, s az új lakásba költözés okozta nagyobb kiadásokat úgy fogják fel, mint — életszínvonal-csökkenést... Soha nem volt mindenkire azonosan érvényes folyamat a reáljövedelem-növekedés, napjainkban végképp nem az. A nyugdíjazás például, vagy az addig kereső gyerek bevonulása, házassága, újabb gyermek születése, a korábbiaktól eltérő beosztás stb., lényegesen megváltoztatja a jövedelmi arányokat a családon belül. Idén megszűnt — a kis- és a külkereskedelem kivételével — a követelményekhez nem kötött, úgynevezett biztosított — 1,5 százalékos — bérnövelés lehetősége; központi forrásokból 500 millió forint használható fel bérkedvezményekre, igaz, a korábbiaknál szigorúbb feltételek mellett. Továbbá; a megszorítások ellenére a hatékonyan dolgozó vállalatoknál az átlagosnál nagyobb a lehetőség a bérnövelésre, ugyanis a progresszív adóteher csökkent. Seregestől említhetünk ilyesfajta mozzanatokat, amik lényege egy: az életszínvonal növelésének céljait föl nem adva, a realitásokhoz kell igazodnunk. Szakszerűbben fogalmazva; a teljesítmény — követelmény — nélküli bérnövekedés megengedhetetlen. Ennek tudatában már érthetővé válik az a széles körben hallható vélemény, hogy legalább a jelenlegi életszínvonal — és áruellátás — stabil legyen. Igen ám, de 1974 óta a belföldi felhasználás minden évben nagyobb volt a nemzeti jövedelemnél! Halmozott terhekkel kell tehát szembenéznünk, s ezért elkerülhetetlen: a lakossági jövedelmek emelkedése szoros összhangban álljon a termelés hatékonyságának javulásával. Más szóval: a további jövedelemnövelést a fokozódó követelmények teljesítéséhez szükséges hozzákapcsolni. S bár bizonyos célok elérését későbbre kell helyezni, az életszínvonal fejlesztésének — nem minden társadalmi rétegre, csoportra azonosan ható — folyamatosságát nem akarjuk föladni. Egészen köznapian: rugalmasabbá kell tennünk nemcsak gazdaságunkat, hanem az életszínvonal-politika gyakorlatát is. Jutott erő arra, hogy január elsejétől 1,3 millió főt érintve, emeljük az alacsony nyugdíjakat; 1,8 milliárd forint jut egy esztendőre, s további 1,7 milliárd az úgynevezett automatikus kiegészítésre. Van, ahol „szakaszolni” szükséges. A családi pótlék átfogó nőve-, lésére nincs fedezet, de elsőként majd a három és több gyermek után fizetendő összeg gyarapítására elő kell teremtenünk a forintokat. Ahogy az életszínvonal sokféle tényezője közül a lakásépítés jelentős teljesítményeinek fenntartásánál is ez a teendőnk. Gyakorlati tapasztalat: az emberek elégedettsége egyre kevésbé függ fogyasztásunknak a múlttal összevetett viszonyától, s mind lényegesebb mozzanatként —bukkan fel a magasabb jövedelműek életvitelének — fogyasztási szokásainak — másolása. E téves irány követése félretolja az életszínvonal-politikának azt a fontos alapelvét, ki-ki úgy éljen, ahogy dolgozik. Pontosan az teremti elő a további haladás szilárd alapjait, ha a keresetek különbségei jobban kifejezik a munkák különbségeit, azaz ha a közösség a mainál valósághűbben értékeli — javadalmazza — a tevékenységek társadalmi hasznosságát, amibe a visszafogás és a többletadás egyaránt beletartozik. — Változatlan főbb célok eléréséhez keresünk — s lelünk — hatásosabb eszközöket a termelésiben és az elosztásban, s ez érvényes — célokra, eszközökre — az életszínvonal-politikában is. Aminek vannak átmeneti — kedvező és kedvezőtlen hatású — mozzanatai. Valamivel jobban éltünk, mint ahogy dolgoztunk, s most az egyensúly megteremtésének szakaszában tartunk. Lehetőségeink úgy tágíthatok, amint teljesítményeink bővülnek, a célok és realitások párosa ezért vonzóbb — mert cselekvésre sarkall —, mint célok és óhajok sóhajtozás- nál megrekedő, pillekönnyű kettőse. M. O. „A proletárdiktatúra elvontság, idea marad, a nevelő, proletárt emberesítő hatása elmarad, illetőleg tehetetlenül meglassúdik, ha annak végrehajtása és gyakorlása a proletariátus vezéreire szi- getelődik el. A közös céllal osztályba kovácsolódott proletáregyéneknek és a közösen meghívott harccal uralkodó osztállyá szervezkedett proletáregyéneknek a maguk külön egyéni életérzésével és minden proletárnak a maga tudatosságával kell életessé, elevenné tenni az osztályt, amely különben szó marad, csupán eszme, gondolat. Az emberi életérzés és tudatosság ott kezdődik, ahol az ösztönösség végződik.” Így kezdődik Sinkó Ervin Proletárdiktatúra és a proletár című vezércikke a Magyar Alföld 1919. május 18-i számában. Az ifjú forradalmár író 1919. május 3-án került Kecskemétre és vette át válságos helyzetben az irányítást. A románok támadása és belső ellenforradalmi mozgolódásuk miatt pánikhangulat keletkezett a városban. Az akkor mindössze huszonegy éves Sinkó jól látta, hogy csak a proletárdiktatúra elvi alapjainak az érvényesítésével, a helyi túlkapások megszüntetésével, a lakosság meggyőzésével szilárdulhatnak meg itt a forradalmi vívmányok'. Arra törekedett, hogy minél több emberrel elfogadtassa a Tanácsköztársaság új rendjét, minél többeket bevonjon a gazdasági, társadalmi építésbe. Az út című június 18-án megjelent vezércikke a forradalimiság fokozását sürgette. Mindenekelőtt az „óriási nevelőmunka” szükségességét hangsúlyozta. Csak azok igazodhatnak el — írta — a bonyolult viszonyok között, akik tudják, hogy „a mi győzelmünk célja nem az elnyomatás, hanem a minden vonalon való felszabadulás lehetőségének megteremtése. Azonban ugyancsak meg kell mondani és mindenkinek félreérthetetlenül, hogy a proletárforradalom győzelmessé csak akkor válhat, ha mindenütt győzött jnár a proletariátus.” ötvennapos kecskeméti városparancsnoki élményeit, tapasztalatait legteljesebben Optimisták című nagy hírű, hazánkban sajnálatos késéssel kiadott regénye tartalmazza. 1918—19 sorsdöntő hónapjairól írt prózai poémáját Kun Béla „kegyetlenül igaznak" mondta. A Magyar Televízió ma este 21.35-kor mutatja be a Nyitott könyv sorozatban az Optimistákat. H. N. •xkki&x* HAMISÍTOTT ÚTLEVÉL, DEVIZA-SZABÁLYSÉRTÉS A tompái határátkelőhely hétköznapjai Alsó fokú központ a kiskőrösi járásban; 9971 lakóinak s?áma. Területe 11 407 hektár. Ásatások során avar kori temetőket tártak, illetve tárnak fel még ma is, bizonyítva, hogy e település igen régi. Határában tőzegbánya működik. Szép strand várja a környék lakóit. • Kedves, de nagyon határozott Gyuris Jánosné pénzügyőr őrmester. Egy olasz gépkocsi vámvizsgálatát végzi. (Tóth Sándor felvételei.) Kecel . ;A / A Jugoszláviába indulók és onnan érkezők, ha közúton akarják átlépni a határt, szívesen veszik igénybe a tompái határátkelőhelyet. Teszik ezt annak ellenére, hogy a magyar és a jugoszláv szakaszon is akad rossz minőségű burkolat, de a távolságot mindenképpen lerövidítik. Január- február és március hónapokban mintegy 90 ezer utas fordult meg itt, április 20-ig viszont mindössze 17 ezer volt a ki- és belépő. E csökkenés okairól érdeklődtünk Tóth Imre pénzügyőr főhadnagytól, a vámhivatal parancsnokától. — Valamelyest valóban csökkent a forgalom, amelyet mi az új devizarendelkezésnek, illetve az élelmiszer-kivitel letiltásának tulajdonítunk. Feltehető, hogy a kevesebb ki- és belépő utas miatt csökkent a vám- és deviza-szabálysértések, illetve bűncselekmények száma. Ebben az évben — bármilyen furcsán is hangzik — vámbűntett nem történt. Vámszabálysértés is mindössze nyolc akadt, ebből négyet külföldi, négyet magyar állampolgár követett el, s a szabálysértés összege alig haladta meg a 46 ezer forintot. Devizabűntettet öt külföldi és három magyar állampolgár követett el mintegy 50 ezer forint értékben. A szabálysértések száma azonban emelkedett. Deviza-szabálysértés 53 esetben fordult elő, főleg ötszázforintosok kivitelével. Ez 85 ezer forintot tett ki. A pénz elrejtésének módozatai rendkívüli változatosak — tudtuk meg a vámőrség parancsnokától — van, aki fogpasztás tubusba, van aki a gallérjába, varr- ja, vagy női fehérneműbe dugja cl a pénzt. Érdekes, hogy a külföldiek próbálkoznak leginkább. Andrejics Radojub jugoszláv ál• Tóth Imre pénzügyőr főhadnagy, a vámhivatal parancsnoka lampolgár például harminchat Abba-, Boney M.-hanglemezt próbált behozni gépkocsija hátsó üléstámlája mögött, 9 ezer forint értékben. Természetesen leleplezték. Feltehetően Borsos Augusz- tin jugoszláv állampolgár régen járt nálunk, s ezért száz darab golyóstollat, kétszáz gombolyag hímzőfonalat, farmer- és harisnyanadrágokat próbált behozni 10 ezer forint értékben. Ö is, akárcsak Negri Carlo, aki huszonkét hanglemezzel akart bejönni az országba, rajtavesztett. A forgalomellenőrző pont parancsnoka, Varga Lajos határőr hadnagy arról tájékoztatott, hogy ebben az évben már hat alkalommal fordult elő, hogy külföldi állampolgárok hamisított útlevéllel szerették volna átlépni a határt. Amikor erről beszélgettünk, jelentették, hogy egy újabb ilyen eset történt. Abdu Ehimia Dad Moamd afgán állampolgár útlevelében lapcserét, törlést, javítást és hamisítást észlelt Kozma István határőr, a Jakabszállásról bevonult kiváló katona. Az útlevelet magunk is láttuk, s miután felhívták rá a figyelmünket, nem volt nehéz megállapítani, hogy az afgán fiatalember milyen módon akarta becsapni a magyar hatóságokat. Az alapos útlevél- és vámvizsgálat után a Közel-Keletről érkezett fiatalembert visszakísérték Jugoszláviába. — Néhány nappal ezelőtt — mondta Varga Lajos határőr hadnagy — még ennél furcsább esetünk történt. Egy korábbi időpontban már visszautasítottuk Avannach Teddy nigériai állampolgárt, mert nem volt kiterjesztve az útlevele Magyarországra. Ismét jelentkezett. Fondorlatosabb volt, mert a magyar bélyegzőre celuxrszal egy statisztikai lapot ragasztott, olyan színezetet adva ennek, mintha hivatalosan végezték volna el ezt a műveletet Szőke István határőr azonban éber volt, s észrevette a csalást. A vám- és pénzügyőrség, a határőrség beosztottjai, parancsnokai együtt dolgoznak a határon, jól együttműködve feladataik ellátásában. Ezért is tartják Tompát olyan határátkelőhelynek, ahol nem lehet kijátszani a törvényeket. A határőrök, a pénzügyőrök nagyon udvariasak, de határozottak, nem tűrnek lazaságot, s ez így van rendjén. Gémes Gábor • Az afgán állampolgárt — aki hamisította útlevelét — vámvizsgálat után visszakísérték a határra. Kocsis Lajos pénzügyőr szakaszvezető a bőrönd tartalmát vizsgálja. Újdonság az állatkertben Növekszik a mezőgazdasági termelés A meglévőknél nagyobb, a közép-amerikai szigetvilágból származó madárpókot kapott ajándékba a budapesti állatkert. Az ök- lömnyi, sötétbarna állat egerekkel és nagytestű rovarokkal táplálkozik. Rendkívül szelíd,* s ezért máris az állatkert látogatóinak egyik kedvence. A mezőgazdasági termelés növekedésének átlagosan 4 százalékos üteme arról tanúskodik, hogy a növénytermesztők és az állattenyésztők általában jól élnek a lehetőségekkel — mutatott rá Ro- mány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter pénteken a MEDOSZ központi vezetőségének ülésén, amelyen a mezőgazdaság helyzetét és a fejlesztés tennivalóit vitatták meg. A termelésben mind kisebb az ingadozás, s ez is mérsékelhető, ha a gazdálkodók erőteljesebben felszínre hozzák a növény- és állatállomány genetikai tartalékait. (MTI) TANYÁK, SORSOK, TÖRTÉNETEK A két Hegyi Hegyi Balázsék történetét hónapokig beszélték az emberek... A Hegyi-tanyán minden reggel Ferus kelt elsőnek. Mire az apja kiment az istállóba, ő már kialja- zott, és letisztogatta a jószágot. Úgy értette a dolgát, hogy a tehenek egyetlen szavára odébb léptek, s a legvadabb növendékbikák is megszelídültek, ha a közelükbe ment. Mesélte is az apja mindenkinek, hogy milyen fia van. Volt is mit mondania. A tanyákon senki nem kaszált úgy, mint Ferus. Egy fél óra alatt annyi lucernát vágott, hogy nem fért föl a kocsira. Úgy metszette a szőlőt, hogy szinte belelátott a szemekbe, mennyi termés lesz bennük. Fél kézzel fölemelte a legnehezebb ekét is. Olyan volt, mint az apja. Arról is tudta mindenki, hogyan tud dolgozni. Úgy is hívták őket: „a két Hegyi”. Büszke is volt az öreg ország- világ előtt. Ferusban látta hűtlen fiai után, akik otthagyták a tanyát, az utódját, ki majd az örökébe lép. Ez volt az, ami értelmet adott a'z életének. Titokban lemondatta a nagyobbakat a jussról. Kielégítette őket, jókora summával hozzájárulva hol egy autóhoz, hol egy házépítéshez. Mikor mindennel végzett, úgy hozta haza a hivatalos papírt, mint aki világraszóló ütközetet nyert. Vagy öt év telt el közben. Ferus ezalatt kitanulta a motorszerelői mesterséget, és a tsz gépüzemébe került. Mindenki azt beszélte róla, hogy nagyszerű szakember. Az elnök egyszer azt mondta valakinek, hogy ha Hegyi Feri nem lenne, becsukhatnák a boltot. Az öreg Hegyi azonban elengedte a füle mellett ezeket a megjegyzéseket. Ö azt látta, amit akart. Hogy a fia, mielőtt munkába megy, ellát otthon mindent, s hogyha hazajön, két másik ember helyett dolgozik a háztájiban. Neki ez elég volt. Még az sem mondott semmit, hogy Ferust aratás idején néha éjszaka ás elhívták egy-egy elromlott kombájnhoz. Ő készült a fia huszonötödik születésnapjára. Akkor akarta neki odaadni a tanyát. A születésnap szombatra esett. Ferus egy kicsit elkésett az ebédről. Mikor megérkezett, ragyogott a boldogságtól, és egy- szuszra elhadarta az ünnepi asztalnál, hogy az elnök kinevezte a gépüzem vezetőjének, meg hogy adott neki egy szobát a központban, mert most már ott kell laknia. Az anyja sírni kezdett. Hegyi Balázs nem szólt semmit, csak felállt, és kiment a házból.' lEgy fél óra múlva találtak rá, mikor keresni kezdték. A fészerben fölakasztotta magát. Mellette ott volt a kettétépett örökösödési végzés. Tóth Tibor Barangolás Bács-Kiskunban
