Petőfi Népe, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-09 / 57. szám

1979. március 9. • PETŐFI NÉPE • 5 Oktatáspolitikánk időszerű kérdései Beszélgetés Kornidesz Mihállyal, a Központi Bizottság osztályvezetőjével ÚTTÖRŐÉLET Az utóbbi évek oktatás-fejlesz­tési tendenciáit figyelembe véve hogyan minősíthetjük a közokta­tás helyzetében, feltételeiben be­következett változásokat? A legnagyobb fejlődés az óvo­dáknál történt — amit egyre in­kább a közoktatás szerves részé­nek is tekintünk pedagógiai funk­ciója miatt —, 1970-ben az óvodás korú gyerekek 57,7 százaléka járt óvodába, jelenleg arányuk 83—84 százalék. Azonban az óvoda pél­dája mutatja legjobban azt is, hogy a fejlődés ellentmondásos, a társadalom igényei még e dina? mikus növekedési ütemet is meg­előzik, hiszen például az elmúlt évben 34 400 gyerek felvételét kel­lett hely hiányában elutasítani. Az általános iskolai tantermek száma 1970 óta mintegy 2300-zal növekedett, s 35,4-ről 32,7-re csökkent az egy osztályteremre jutó tanulók száma. Az iskolaépí­tés, tanterembővítés mértéke azonban ennél jóval nagyobb volt, hiszen pótolni kellett az elavult, tanításból kivont épületeket, emellett sok tantermet a körze­tesítés, illetve az elnéptelenedés miatt kellett a használatból ki­vonni. A fejlesztés üteme azonban itt sem megfelelő, egyes területeken a feszültségek növekedtek is. Kü­lönösen a nagyvárosokban, az új lakótelepeken, a gyorsabban fej­lődő településeken okoz gondot a tanteremhiány, hiszen ezeken a területeken a gyermeklétszám igen gyorsan növekszik. Sok he­lyen kell visszaállni a kétműszá- kos oktatásra, de előfordul he­lyenként a napi háromszori vál­tás is. örvendetesen növekedett a napközis ellátás aránya — 18,8 százalékról 34,4 százalékra —, de a gondjainkat itt is tükrözi az, hogy bővíteni egyre inkább csak az alsó tagozatosok számára tu­dunk. (Az alsó tagozatosok 47,2 százaléka, a felsősöknek viszont csak 19,4 százaléka a napközis.) Jelentősen nőtt — csaknem 9 ezerrel — az általános iskolában tanító pedagógusok száma. Külö­nösen az utóbbi években történt sok intézkedés a pedagógusképzés növelésére, ennek kedvező ha­tása főként ezután várható. Nem tudtuk azonban elkerülni, hogy átmenetileg ne növekedjék a ké­pesítés nélküliek aránya, s ma is sok helyen okoz gondot a szak­képzett pedagógusok hiánya. Azt hiszem, ez a vázlatos fel­sorolás is érzékelteti, hogy a fej­lődés ellenére sok területen van­nak a közoktatásban megoldásra váró feladatok, feszültségek is. És ha ehhez hozzávesszük az' ok­tatás korszerűsítésének felada­tait, amelyek minden oktatási for­mában szükségszerűek, s jórészt ezután következnek, akkor nyil­vánvaló, hogy erőfeszítéseinket tovább kell növelni. A demográfiai helyzet változá­sait is figyelembe véve, mi vár­ható a következő években? Köztudott, hogy a jelenlegi fe­szültségek viszonylag alacsony tanulói létszám mellett alakultak ki. Az elkövetkező 3 évben azon­ban kb. százezerrel növekszik az óvodás korú gyermekek száma, és tíz év múlva 300 000-rel lesz több az általános iskolai tanuló. Eb­ből eredően a következő eszten­dőkben gondosabban kell szám- bavennünk, hogy anyagi lehetősé­geinket mire fordítjuk. Az bizo­nyos, hogy a létszámcsúcsra nem tervezhetjük a fejlesztés ütemét. Erre nincs is szükség. Átmeneti megoldásokat is kell keresnünk. Szükség lesz olyan átmeneti jel­legű épületek létrehozására, ame­lyek segítségével iskolaépületein­ket — ott, ahol erre szükség van — tantermekkel, napközi otthoni helyiségekkel bővíthetjük. Szük­ség van a közművelődési és egyéb ifjúsági célokat szolgáló intézmé­nyek segítségére is. Ennek már számos példáját látjuk több he­lyén oly módon, hogy napköziben ezeket az épületeket az iskolák rendelkezésére bocsátják. Ezen kívül természetesen más megol­dásokat is kell keresnünk. A Központi Bizottság 1972- ben átfogóan értékelte a magyar közoktatásügy helyzetét, és meg­szabta fejlesztésének irányelveit. 1978 szeptemberében, amikor a párt vezető szervei megvizsgál­ták e határozat végrehajtásának tapasztalatait, milyen következ­tetésekre jutottak? A feltételek gyarapodása mel­lett az 1972-ben megfogalmazott politikai és pedagógiai célok meg­valósításában is jelentős eredmé­nyek születtek: megkezdődött az iskolarendszer egészét átfogó tar­talmi korszerűsítés, erősödött az oktatás és nevelés egysége. Eb­ben nagy szerepe van a nevelő- testületeknek, a pedagógus párt- szervezeteknek, az iskolák irá­nyítására egyre nagyobb figyel­met fordító állami és pártszer­veknek. Szélesedtek és tartalma­sabbá váltak az iskolák társadal­mi kapcsolatai, sok segítséget nyújtanak az ifjúság neveléséhez a társadalmi és tömegszervezetek. Jelentős politikai eredménynek tartjuk a művelődés, a tanulás növekvő társadalmi megbecsülé­sét. A határozat végrehajtásának üteme egyenetlen, néhány fontos területen az előrehaladás a szük­ségesnél lassúbb. Így például az iskolák oktatási-nevelési színvo­nala közötti különbségeket nem sikerült kellően csökkenteni. A társadalmi-gazdasági válto­zások menet közben új követel­ményeket is támasztanak az okta­tás iránt, ami még jobban ösztö­nöz a korszerűsítésre, az iskolai munka hatékonyságának növelé­sére. Ezért növelni kell az iskolák szerepét a tudatformálásban, a marxista—leninista világnézet, a politikai elkötelezettség erősítésé­ben. Nagyobb feladatok hárulnak az iskolákra a népgazdaság menv- nyiségileg és minőségileg is vál­tozó szakemberszükségletének kielégítésében. A következő években — az 1972-es határozatnak megfelelően — továbbra is az általános isko­lák és a szakmunkásképző isko­lák fejlesztésére kell az erőket összpontosítani, hiszen e két is­kolatípus szerepe a legalapvetőbb. A Központi Bizottság 1972-es határozatának egyik fő politikai célja az oktatás tartalmi korsze­rűsítése. Hol tartunk most ezen a téren? Indokolt-e arról szól­ni, hogy most érkeztünk el a közoktatás fejlesztésének legje­lentősebb állomásához? Az egyik legfőbb tennivaló va­lóban az oktató-nevelő munka tartalmi színvonalának emelése. Ennek legfőbb eszköze jelenleg az új nevelési tervek, az új tanter­vek bevezetése, az új tankönyvek elkészítése és kiadása. Mindez az elmúlt tanévben lényegében már elkezdődött, és azóta is bővül, folytatódik. A tantervek megújí­tását alapvetően két körülmény tette szükségessé. Az egyik, hogy 1963 óta — amikor az eddig al­kalmazott tantervek készültek — jelentősen változott, fejlődött a társadalom, és a tudományos meg­ismerés is előrehaladt. Ezeket a változásokat a régi tantervek nem tükrözhették, az idő túlhaladta egy részüket. A másik körülmény az, hogy a kedvezőbb szocializá­ciós feltételek hatására a mai 6 éves gyerekek lényegesen éretteb­bek, testi és szellemi fejlettsé­gükben meghaladják a 15—20 év­vel ezelőtti generációk szintjét, többre képesek. Ez azt jelenti, hogy a gyerekek tudását, gondol­kodását főleg az óvodában és az alsó tagozaton újabb, játékos ele­meket magában foglaló módsze­rekkel az eddiginél jobban lehet és kell is fejleszteni. Az új oktatási és nevelési ter­vek kifejezik, érvényre juttatják azt a törekvésünket, hogy a tu­dományos ismereteket az életko­ri sajátosságoknak megfelelően olyan összetételben és színvonalon kell a fiatal nemzedékeknek ok­tatni, ami biztosítja korszerű műveltségüket és megfelelő össz­hangban van a társadalmi köve­telményekkel. Nagy vita folyt a műveltségi arányokról, az egyes tantárgyak ismeretanyagáról és ebből — helyesen — több me­gyei lap is kivette a részét. Min­den javaslatot, ötletet természe­tesen nem lehetett elfogadni. Ezek egy része egyébként egymásnak is ellentmondott, voltak, akik a humán, mások pedig a reál mű­veltség javára akarták lényege­sen megváltoztatni az arányokat. Végül is a tantervekben a társa­dalmi és a természettudományi ismeretek aránya lényegesen nem változott, a viták tanulságaként is az alakult ki, hogy e két nagy tantárgycsoport feladatát nem he­lyes szembeállítani. Csakis együtt tudják kialakítani a társadalmi élet, benne a gazdaság követel­ményeinek megfelelő emberi tu­lajdonságokat és a. szükséges tu­dást. Ugyanakkor azonban mind a humán, mind a reál tárgyak tar­talma korszerűbb lett. Jobban fi­gyelembe veszik a tudomány mai állását, fejlettségét, különösen vo­natkozik ez a matematikára, és az anyanyelvi oktatásra. A történe­lem és az irodalom tananyaga na­gyobb figyelmet fordít a hozzánk közelebb álló korokra, s elmé­lyültebb tanulmányozásra ad le­hetőséget. Mindez a világnézeti nevelés szempontjából is alapve­tő. Az általános iskola 8. osztá­lyában bevezetik az állampolgári és társadalmi ismeretek oktatását, amely segíti, hogy a tanulók meg­ismerjék hazánk társadalmi éle­tét, a szocialista építést, a közös­ségek, a lakóhely, a tanács, az állami tevékenységet. Az általá­nos iskolákban és a gimnáziumi oktatásban új tantárgy, a „tech­nika” váltja fel a korábbi gya­korlati foglalkozásokat. Az 1963-as óratervekkel szemben jelentős változás az is, hogy növekedett a testnevelési órák száma, a fiata­lok testkultúrájának, fizikai ed­zettségének fejlesztése érdekében. Bár tudjuk, hogy az új tanter­vek, tananyagok szemléletükben is, tartalmukban is jobbak, líor- szerűbbek ,a réginél, alkalmasak az oktatási-nevelési célok szín­vonalas megvalósítására, mégsem gondoljuk, hogy hibátlanok, tö­kéletesek. Bevezetésük tapaszta­latait gondosan kell elemezni, a gyakorlat próbája alapján a szük­séges korrekciókat is meg kell majd tenni. Az új tantervek bevezetése a pedagógusoknak nagy feladatot jelent. Nemcsak amiatt, mert az ismeretanyag, a tananyag válto­zik, hanem azért is, mert új mód­szerek kialakítását — az eddigi­nél nagyobb önállóságot — kíván tőlük a reform. Az új tananyagok, tankönyvek bevezetése a szülők számára is gondot jelent. Egyik-másik oly annyira eltér a hagyományostól, az általuk tanulttól, hogy gyerme­keik otthoni segítése nehezebb lesz. A pedagógusok persze azt szeretnék, ha a gyerekek az is­kolában mindent megértenének, és otthon csak az ismeretek téte­les megtanulása, gyakorlása len­ne a feladat. Ez azonban nem mindig van így. Ezért türelmet kérünk, és támogatunk minden olyan kezdeményezést, ami az új tananyagok szülők közötti megis- « mertetését szolgálja. A közoktatás tartalmi fejlesz­tésének egyik leglényegesebb eleme a középfokú képzés, s an­nak összehangolása a népgazda­sági igényekkel. Hogyan fejező­dik ki ez a követelmény oktatás- politikai gyakorlatunkban? A középfokú iskoláknak a szü­lők és gyermekek tanulás iránti igényét úgy kell kielégítenürüp, hogy az összhangban legyen a népgazdaság szükségleteivel es lehetőségeivel. A 70-es évek fejlődését átte­kintve megállapíthatjuk, hogy a középfokú oktatás tulajdonkép­pen már általánossá vált, hiszen ma már az általános iskolát be­fejezők több mint 90 százaléka továbbtanul. Ezzel párhuzamo­san a középfokú oktatás belső arányai — céljainknak megfele­lően — a szakmai képzés javára módosultak. Ebben a tanévben már az első osztályos tanulók 53 százaléka szakmunkásképzőbe, 27 százaléka szakközépiskolába, 20 százaléka gimnáziumba jár. Ezek az arányok már jobban megfelel­nek az egyéni törekvéseknek és a társadalmi igényeknek egyaránt, mint a korábbiak. Most a fő feladat itt is a tan­tervi reform megvalósítása, a kö­zépfokú iskolák képzési céljainak, tartalmi munkájának korszerűsí­tése. A gimnáziumokban bevezetik a fakultatív oktatási rendszert, s ez lehetővé teszi a tanulók számára, hogy a harmadik osztálytól kezd­ve érdeklődési körüknek megfele­lően egy-két tantárgyat elmélyül­tebben tanuljanak, illetve a. gya­korlati életben jó hasznosítható ismeretekre tegyenek szert. Az ipari és mezőgazdasági szak- középiskolák képzési célja meg­változott, a tanulók az érettségi mellett szakmunkásképesítést is kapnak, s felkészítik őket a szak­irányú továbbtanulásra. A szakmunkásképző iskolákban a szélesebb szakmai alapozás, a konvertálhatóbb képzés érdeké­ben az egymáshoz közelálló szak­mákat összevonják, számuk 190- ről mintegy 130-ra csökkent. A 80-as évek elejétől térnek át az új szakmajegyzék szerinti kép­zésre. « Mindent egybevetve elmondha­tom, hogy az utóbbi években egy nagyszabású és átfogó folyamat kibontakozásának lehetünk tanúi. Ez nem egyszerűen a mennyiségi viszonylatokat érinti, hánem sok­kal inkább a közoktatás tartalmi jegyeit. A korszerűség követelmé­nyeivel szoros összhangban kez­deményezzük, szorgalmazzuk eze­ket a változásokat. Lépéseinket behatárolják mind az objektív, mind pedig a szubjektív feltéte­lek. Ezekről sohasem szabad meg­feledkezni, megteremtésükért ösz- szefogott és széles körű társadal­mi együttműködésre van szükség. R. I. Amint azt az elmúlt héten hí­rül adtuk, a Tudományos Techni­kai Üttörőszemle járási és városi vetélkedőinek győztesei március 21-én, Kiskunhalason mérhetik össze tudásukat —, ha úttörőve­zetőik, szaktanáraik elegendőnek tartják ismereteiket erre a nagy mérkőzésre, és benevezik őket. A beérkezett nevezések alap­ján közöljük, kik azok az úttörők és kisdobosok, akik csapatukat, (iskolájukat) képviselhetik alig két hét múlva, Halason. A bajai járásból a társadalom- kutatókat Piry Katalin, Boros Il­dikó, Szőnyi Gábor, — a termé- szetkutatokát pedig Birki Ilona, Hepp Zoltán, és Posztronya Jó­zsef képviseli. Faragó Mária, Mondweil Anita és Paksi Györgyi orcsz nyelvi versenyen vehet részt. A járás nemzetiségi isko­láiból a szerb-horvát nyelvi ve­télkedőre a hercegszántói, bácsal­mási, bácsbokodi, garai és katy- mári úttörők, a német nyelvűre a garai, katymári, csátaljai, és ne­mesnádudvariak neveztek. A kis­dobosokat Sümegi András és Pan- Iconics Dániel képviseli. Gombos Judit, Horváth Dezső és » Kiss Judit a kiskunfélegyházi út­törők közül társadalomkutató ka­tegóriában indulhat. A természet­kutatókat Héjjá István, Kiss Beatrix és Kanyó István képvise­li. Az orosz versenyre Jéga Ágnes, Lombos Emese és Sugár Judit mehet. A kisdobosokat Berecz András és Mészáros Judit képvi­seli. A Vendéglátó kiskunhalasiak közül a Szüts József úttörőcsa­pattól érkeznek a vetélkedőre a társadalomkutatók Kövecs Ildikó, Kovács Zsolt, Kiss Marianne, — és a természetkutatók, Kappás Tibor, Petrovics Hajnalka és Szűcs Ildikó. Az ifjú technikusok a Petőfi úttörőcsapat legjobbjai: Bednarik Attila, Molnár László és Rékasi Zoltán. Az orosz nyelv barátai két kategóriában, két csa­pattól, a Fazekas Gábor, — és az Ady Endre úttörőcsapattól ér­keznek; Bodicsi Erzsi, Lakos István, Terbik Klára —, illetve Kiss Andrea, László Erika és Péli Edit. A két kisdobos pedig Mohos Anita és Gyurcsek Tamás. Vöröskeresztesek Kecskeméten, a 607-es Szak­munkásképző Intézetben rendez­ték meg az elmúlt napokban a kecskeméti járás elsősegélynyúj­tó tanfolyamán részt vett úttö­rőinek vetélkedőjét. Az ötödikes és hatodikos pajtások nyolc út­törőcsapattól érkeztek. Elméleti és gyakorlati feladato­Pajtások! örülünk annak, hogy Sas­szem öltözékének hiányosságait felfe­deztétek. Mi is Közöljük a helyes meg­fejtést, azzal a megjegyzéssel, hogy szinte valamennyien kisbaltáról, fej­széről Irtatok (természetesen elfogad­tuk ezt is!), de egy igazi indiánnak tomahawkja van! Ha más alkalommal hasonló kép elétek kerül, ugye, már tudni fogjátok, ti is! A helyes megfejtés: 1. A tomahawk- nak nincs nyele. 2. A fejdíszen az egyik tolinak nincs vége. 3. A másik tolinak nincs szára. 4. A ruha jobb uj­ja hiányzik. 5. A jobb mokaszinnak nincs feje. 6. A bal lábszára hiányos. A kiskunhalasi járás társada­lomkutatói Csincsák Judit, Misky Sarolta és Rácz Teréz —, a ter­mészetkutatókat Tóth János, Macska Tibor és Sugár Zsuzsa képviseli. A technikusok hárma­sa: Dusnoki László, Szabó István és Szerencsés András. Orosz nyel­vi vetélkedőn Barina Erika, Ancsa Margit és Fejes László vehet részt. Kissipos Zoltán és Görhöny Imre kisdobos — győztesként me­het Halasra. A kalocsai járás úttörőit képvi­selik a solti társadalomkutatók: Kecskés Attila, Nagy Gábor és Petróczki Zoltán, — és az orosz nyelvi vetélkedőre induló Ballal Béla, Benedek Erzsi és Piukövics Ildikó. A hartai úttörőcsapat tag­jai a természetkutatók: Varga Ernő, Gillik Éva és Grabicza Ró­bert. A szlovák nyelvi vetélkedő­re a dunaegyházi, — a szerb-hor- vát nyelvűre a bátyai pajtások hármasát nevezték. A kisdobosok közül Bolyó Judit és Szombati Márta vetélkedhet. A kecskeméti járásból Mihályi Anikó, Szél István és Arányi László, a társadalomtudományok ismeretében jeleskedett —, míg Kiss Lajos, Nagy Julianna és Szatmári László a természetku­tatók között vetélkedhet. Az orosz nyelvi vetélkedőn indulhat Sztana Éva, Szaszkó Andrea és Kollár Mária. A két kisdobost Kunbaracsról (Hirmann Judit) il­letve Lajosmizséről (Sípos Dóra) delegálták. A bajai pajtások közül a ter­mészetkutatókat Bácsi Zita, Kő­szegi György és Szentjóbi Szabó Tamás —, a társadalomkutatókat Odor Edit, Sághegyi Imre és Ti­bor Tímea képviseli. Kirschner Miklós, Nagy László és Tinusz Zsolt a technikusok legjobbjai- ként vehetnek részt a vetélkedőn. Horváth Kornéliát, Simor Zsu­zsát és Vörös Annát az orosz nyel­vi vetélkedőre nevezték be. Knézy Krisztina és Eleki Zoltán kisdo­bosként vetélkedhet. Pajtások! Még néhány óra és letelik a nevezési határidő. Mi a lapzártáig beérkezett nevezéseket tudtuk közölni —, és kívánunk jó felkészülést helyezést a me­gyei döntőn. vetélkedője kát oldottak meg, a szakértő bí­rálók előtt, nagyon jól. Az első helyen a lakiteleki úttörők csapa­ta végzett — a csapattagok: Kalló Etelka, Csinger Andrea, Kovács Rózsa, Fehér János, Seres Róbert, — a másodikba a kunadacsi, a harmadikba az. izsákiak kerültek. Selmeci Katalin 7. A jobb oldali virágnak nincs szára. 8. A bal oldali virág egyik szirma hiány­zik. 9. A kötény dísze hiányos. A szerencsés nyerteseknek könyvet adtunk postára, fme, a névsor: Panko- vics Dániel, Felsöszentiván; Kovács László, Kecskemét; Kőkai Pál, Agas- egyháza; Dömötör Sándor Üsződ; Acsal József. Tiszabög; Fekete Zoltán Kis­kunfélegyháza; Rauscher Erika László- falva; Andó Jutka, Soltszentlmre, Hor­váth József, Baja, Papp Géza. Kecske­mét. Rejtvényfej tők nek Magyar kultúra Varsóban • A népművészeti kiállításon A varsói Adam Mickiewicz Iro­dalmi Múzeum 1978 decemberé­ben nyitotta meg a. Krúdy Gyula életének és munkásságának szen­telt kiállítását. A múzeumnak ez az első, magyar témájú irodalmi kiállítása, mely viszonzása Stanis­law Wyspianski alkotó munkás­ságát bemutató, budapesti kiállí­tásnak. Krúdy alakját műveinek első kiadásai, mai kiadványok és len­gyelül megjelent regényéi idézik. Az íróról alkotott képet néhány, megőrzött használati tárgy és az író személyes emlékei egészítik ki. A fényképek Krúdy kedvenc tar­tózkodási helyeit, barátait hozzák közelebb a látogatókhoz. Decemberben fejeződtek be a varsói Magyar Intézet fennállásá­nak 30. évfordulója alkalmából rendezett jubileumi ünnepségso­rozatok. Az eltelt három évtized alatt az Intézet, Lengyelország fővárosában oly népszerű magyar kulturális központ rendkívül gaz­dag és sokféle tevékenységet vég­zett, rengeteg találkozóra, előadás­ra és filmbemutatókra kerítve sort. A Magyar Intézet népszerű­sítette elsőként Lengyelország­ban Petőfi Sándor, Arany János, Móricz Zsigmond műveit, Liszt Ferenc, Bartók Béla, Kodály Zol­tán zenéjét. A varsói Magyar Intézet kiállí­tásai politikai és történelmi ese­ményeket ábrázoltak, de szemlél­tették a magyar kultúra vala­mennyi területén jelentkező ered­ményeket is, így a magyar festé­szetet, grafikát, szobrászatot, nép­művészetet. Az Intézet jubileumi ünnepsé­geivel egy időben került sor a Fiatal Magyar Népművészek Stú­diójának kiállítására. A látoga­tóknak alkalmuk nyílik, hogy megtekintsék 30 fiatal magyar népművész — fazekas, fafaragó, kovács, kosárfonó és takácsmester müveit. • A varsói Krúdy-kiállításon Halasra indulnak a győztesek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom