Petőfi Népe, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-27 / 72. szám

1979. március 27. • PETŐFI NÉPE • I

Sajtófotó ’78 címmel kiállítás nyílt a Kulturális Kapcsolatok Intézetének kiállítótermében. Képeink a kiállítástól:

m3

v’**wmll**r

WM

m

• „Balettnövendékek” című képével Benkő Imre, a Magyar Távirati Iroda totóriportere nyerte az 1978. évi World-Press Fotókiállítás „Kultúra és Tudomány” kategóriájának aranyérmét. (MTI-totó, Ben- kó Imre felvétele — KS.)

• Bal oldali

képünk:

Vidám

ballagás

a Műszaki

Egyetemen.

Jelmezes

felvonulás

az utcán.

(MTI-fotó,

Branstetter

Sándor

felvétele

— KS.)

• Az alsó kép:

Baróti Lajos szövetségi kapitány. (MTI-fotó, Németh Ferenc felvétele — KS.

Új könyvek

A groteszk a nevetségeset az ijesztővel egyesítő valami; jelenség, stílus, esztétikai kategória, ábrázolásmód. Slawomir Mrozek a groteszk Magyarországon is jólismert mestere, mai túlcivilizált, agyonbonyolított világunk fonák helyzeteinek nagyszerű ábrázolója. A modern, sokszor már automatizált, öntudatlanul is cselekvő ember Mrozek elbeszéléseiben éppúgy hajlik a lustaságra, mint a túlbuzgóságra, a tudatlanság vagy tudálékosság egyaránt sajátja. Mrozek írásművei szuggesz- tív, megdöbbentő hatását a helyzetek feje tetejére állításával, vagy az abszurdumig történő végletes feszítésével éri el. A nálunk is kedvelt, neves lengyel szerző kitűnően tudja bemutatni a komikumban rejlő tragédiát. Mély tartalmúak ezek a látszólag egyszerű felépítésű, ritkán a csattanóra épített novellák. Rádöbbentenek arra, hogy a mindennapok megváltoztatása, a felesleges görcsök feloldása az elsődleges az író számára, nem a kivételes helyzetek ábrázolása. Ez az írói világ nem pesszimista, abszurd komikuma nem a beletörődést sugallja, hanem a harcot a közöny, a rossz beidegződések ellen. Mrozek Zuhanás közben című kötete az Európa zsebkönyvek sorozat legújabb köteteként jelent meg.

Franciaországban különböző vasútállomásokon a tehervagonokban, azok tetején, különböző emberi testrészeket fedeznek fel. Bestiális gyilkosságról cikkeznek a lapok. Később gondos munkával, a vasúti menetrend alapos tanulmányozásával állapítják meg, . hogy a vagonoknak egy ugyanazon vasúti felüljáró híd alatt kellett elhaladniok. Ebből az alaphelyzetből bontja ki korántsem csupán detektívregény- igényű prózáját Marguerite Du- ras. A francia szerző 1942 óta több mint tíz regényt írt, nálunk a Naphosszat a fákon című három kisregényt tartalmazó kötete ismert, a most megjelent Oroszlánszájon kívül. Azt már kevesebben tudják róla, hogy a világhírű Szerelmem, Hirosima, valamint az Ilyen hosszú távoliét című filmek forgatókönyveinek írója. Új könyvének alaphelyzete a gyilkosság, de az írónőt nem a gyilkos kilétének felfedezése, a nyomozás körülménye, izgalma éidekli, hanem a gyilkos személye, személyisége, mert bizonyítható, ésszerű indok nincs. ,Az Oroszlánszáj izgalmas, érdekes olvasmány, mégsem krimi a hagyományos értelemben..,,A bűnügy kibogozásával egy fura, retjelmes kisváros titkai is kitárulnak előttünk.

A húszéves Modern Könyvtár 375. kötete az 1978. évi Nobel-dí- jas Isaac Bashevis Singer A sátán Gorajban című regénye. Singer előző, magyarul megjelent művében (A rabszolga) egy ember életútjával, itt egy közösség életével ismerteti meg az olvasót. A történet Gorajban, egy lengyelországi kis zsidó településen játszódik a XVII. században. Vándor kabbalisták azt állítják, hogy még abban az évben, vagyis 1665-ben a Messiás elröpíti őket az Ígéret Földjére. El-, illetve felszabadulnak az évszázados erkölcsök, soha nem látott dolgok történnek, s Goraj megnyomorított, megtizedelt népe vándor próféták játékszerévé válik.

Z. F.

Foglalkozásuk: filmszínész

Két esztendővel ezelőtt színházi berkekben érdeklődéssel vegyes csodálkozással fogadták a hírt, miszerint a filmgyár éves szerződést kötött színészekkel. Saját társulatot szervezett. Pedig ez a megoldás nem várathatott magára tovább, mivel a színházak többségének kiszámíthatatlan műsor- és próbarendje — a néhány kivétel közé számít talán leginkább a Madách Színház, ahol a színészek fél évvel előbb tudják, hogy a következő hat hónap melyik napján mikor próbálnak és mit játszanak — az egyeztetést, a ..színészgazdálkodást” rendkívül megnehezítette. A rendezők amint végigolvastak egy forgatókönyvet, nem tudtak színészekben gondolkozni, hogy melyik szerepet kivel játszassák, mivel kétséges volt, hogy mikor kit és melyik színház ad ki egy-egy szerepre.

Az első éves szerződést Garas Dezső, Bujtor István, Monori Lili — ő az egyetlen, aki azóta egészségi okok miatt kivált a társulatból — Temessy Hédi, Szakács Eszter, Szerencsi Hugó és a két frissen végzett főiskolás, Kishon- ti Ildikó és Tarján Györgyi írták alá a filmgyárban. Ez volt tehát a „kezdőcsapat”, mely azonban korántsem oldotta, oldhatta meg az egyeztetési nehézségeket, s nem is az volt a cél, hogy minden magyar filmről ugyanazok az arcok köszönjenek vissza.

Ezért már eredetileg az volt a terv, hogy a kezdeti kísérleti időszak után bővítik a társulatot. Az első év tapasztalatai igazolták, hogy bevált a hagyományoktól kissé eltérő kezdeményezés, s ma már a filmgyár színésze Apor Noémi, Bánfalvi Ágnes, Meszléri Judit, Pásztor Erzsi, Sáfár Anikó, Soós Edit. Madaras József, Ambrus András, Bemcze Ferenc és Gera Zoltán is. S Gábor Pál filmes osztályából öt fiatal szerződtettek gyakornoknak, hogy biztosítva legyen az utánpótlás.

A kérdés azonban vitathatatlan és kikerülhetetlen: Vajon a színpadhoz szokott színészeknek nem hiányzik-e a napi próbák lázas feszültsége, az esténkénti megújulás, a közönséggel való közvetlen kapcsolat és a taps sikerélménye. Ez az aggodalom azonban felesleges, mivel a filmgyári szerződés nem jelent egyet a színpaddal való szakítással. A filmgyárban ugyanis hónapokra előre pontosan kidolgozott munkaterv szerint dolgoznak, így a színészek tudják mikor érnek rá, s vállalhatnak színházi elfoglaltságot. S élnek is ezzel a lehetőséggel. A Vígszínházban játszik például Bujtor István, aki rövidesen átvesz egy szerepet a győri Kisfaludy Színházban is, a Pesti Színház új Örkény István-darab- jában Garas Dezső nyújt emlékezetes alakítást, Pásztor Erzsi a Vígszínházban készül egy szerepre, Ambrus András nevét megtalálhatjuk a Thália Színház színlapján csakúgy, mint a Játékszín plakátján. Sáfár Anikó a Radnóti Színpadon lép a közönség elé; Kishonti Ildikó pedig esztrád- műsorral járja az országot.

A MAFILM és a színházak kapcsolata az utóbbi években tagadhatatlanul javult, ennék alapján született az a szerződés is, melyet a győri Kisfaludy, a pécsi Nemzeti és a budapesti Népszínházzal kötöttek, kölcsönösen egyeztetik a színészeket, így a színházak és a

• Garas Dezső a Mélyvíz című filmben Sándor Pál rendező* vei.

• Sáfár Anikó (bal oldalt) a Táltosfiú és a világfa című tévéjátékban. (MTI-fotó, Friedmann Endre felvételei — KS.)

filmgyár is tudja, kire mikor lehet számítani. A Népszínházban bemutatott Hasfelmetsző Jack című Hernádi-darab például közös produkcióban készült, a filmgyár nemcsak színészekkel, hanem a szcenikusokkal, világosítókkal és műszaki személyzettel is hozzájárult a színpadravitelhez. A MAFILM tehát nemcsak kér, hanem ad is. A színházi rendezők sem idegenkednek már a műfajváltástól, így Ádám Ottó és Sík Ferenc is rendezett már filmet, s az idén nyáron filmrendezők fogják színpadra állítani a gyulai Várszínház produkcióit.

A filmgyárban a színészt éppen olyan alkotó művésznek tekintik, mint a rendezőt vagy az operatőrt. Nem köteles például valaki elvállalni egy olyan szerepet, melyről úgy érzi, nem neki való. Színházban ez viszont elképzelhetetlen, mivel a szerepvisszaadás munka,megtagadásnak minősül, s így könnyen szerződésbontással járhat. A filmgyár vezetői viszont azon vannak, hogy a színészek megtalálják az önmegvalósítás minden formáját. Ezek a színészek erkölcsi megbecsülésének jelei. de vajon milyenek a filmgyár anyagi feltételei? Minden színész a színházi gázsijának megfelelőjét kapja-e, s azt számítják át filmgyári napidíjjá, illetve pau- sálévá. Vegyünk egy példát: ha valakinek történetesen havi ötezer forintos szerződése van, az egy évben hatvanezer forint. Ebből leszámítanak ötezer forintot, az egy hónapi szabadság gázsiját, a fennmaradó ötvenötezer forintért pedig annyi napot kell felvevőgép előtt töltenie, ahányszor a napi filmgázsija bennfoglaltatik az ötvenötezer forintban. Ha többet foglalkoztatják az illető színészt, természetesen külön napidíjat kap, de ha nem akad az egyéniségére elég olyan szerep, mellyel a kötelező felvételi napok számát teljesíteni tudná, a fizetését akkor is megkapja.

A filmgyár elve, hogy csak szakmailag elégedett és emberileg kiegyensúlyozott színészekkel lehet valóban igényes alkotó munkát végezni. Az emberi kiegyensúlyozottság egyik el nem hanyagolható alapja pedig a szakmai elégedettség...

A.T.

ZELEI MIKLÓS:

A KEZDET

Egy életút dtkumentumai

Nem fontos, mi a neve e történet hősének. Nem a név különbözteti meg, hanem életének az a változása, amit a fel- szabadulás hozott el neki, és sok-sok ezernyi társának. Így ez a sors összeköti azonos életpályájú társainak tömegeivel. Mindnyájukat az emlékezetes dátum: 1945. április 4. indította el az új úton, hogy a botladozó, gyötrődéseken bukdácsoló első lépések után megtudhassák végre, kik is ők tulajdonképpen.

I.

Az elemi iskolát 1939-ben kezdtem. Jakócs Dániel tanítóm felemelt a két tenyerén és azt mondta:

— Hát már te is iskolába akarsz járni?

Olyan kicsi és satnya voltam, hogy nem hitte a koromat senki. Nagyon szerettem tanulni, és év végén, amikor a református templomban vizsgázni kellett, verset mondtam. Ott volt az igazgató, id. Mezey Gyula, a leendő másodikos tanárom Bőrös Lajos, és búcsúztató tanítóm is, akire mindig szívesen emlékszem visz- sza. Voltak még más neves személyek is, mint például Bakonyi Kristóf református lelkész. Nagy sikert arattam a verssel:

,.Kicsi hangya a fű alatt,

Ni, hogy siet, ni, hogy szalad. Nagy morzsa van a szájában, Kisfiának vacsorára.

Jaj, dehogyis lépek rája,

Mit enne a fiacskája“!”

És most el kell mondanom őszintén, hogy amilyen jó gyerek voltam elsős koromban, ugyanolyan rossz voltam másodikban. Tanítóm Bőrös Lajos csak azért nem buktatott meg, mert akkor nem szabadul meg tőlem. A következő két osztályban megint nem volt baj. Kiugró tehetség sohasem voltam, a közepes átlagnál sem voltam gyengébb. Nagyon ügyetlen voltam, kedvenc tantárgyaim nem voltak. A testnevelést kivéve mindent egyformán szerettem.

Osztálytársaimra nem emlékszem mert életem vitelében nem játszottak szerepet. Ami pedig ezek után említésre méltó, azok a helyek ahol szolgáltam.

Az első helyre, nem nagyon emlékszem, mert nem mondták meg a gazda nevét. Disznókra kellett' vigyázni, és mindig elloptam előlük a tökmagot. Amikor rájöttek, azt hazudtam, hogy az orvos olajos magvakat rendelt. Hogy mennyi fizetést kaptam, nem tudom. Nem mondták meg anyukáék. A másik helyem a következő nyári iskolai szünetben Csáky Pál gazduraméknál volt. Mi ott laktunk nem messzire, bérlők voltunk. Ha jól emlékszem, havi negyven pengőért adtak oda. Ez 1944-ben már igazán nem számított nagy pénznek. A tanya négy kilométerre volt a várostól. Onnan jártam be leventébe. Dohi Gyula főhadnagy űr volt az oktatónk. Egyszer elővette a revolverét és megkérdezte:

— Ki a gyáva? Ki fél?'

Az álljon ki a sorból, és egyből főbe lövi. Természetes, hogy senki nem állt ki. Csáky gazduram- nak volt egy keresztlánya, Szappanos Katalinnak hívták. Sokat beszélgettünk. Az istálló mellett volt egy takarmányos, ahol szecskát is vágtunk, ott pihentem, ha engedtek, és ott kérdezte meg Kati, tudom-e, hogy születik a gyerek? Tizenkét éves létemre nem tudtam, ő pedig még tizenegy éves se volt, és mégis olyasmiket mesélt, hogy szemem-szám elállt a csodálkozástól.

Fia is volt a gazdámnak. Velem egyidős, de olyan erős, hogy féltem tőle. Igaz, ritkán jött ki a tanyára, s ha kijött mindig Kain al foglalkozott. Egyszer Kati meg is mondta, milyen rossz Palkóval feküdni.

Életemben először ott szívtam cigarettát. Egy mézeskocsi bebo- |i ült az árokba és egy csomó Levente cigaretta esett a mézbe.

összeszedtünk Katival tíz darabot, Kati lopott hozzá piros fejű gyufát, ami mindenen gyulladt.

Pénteken délután leventébe kellett menni, de a nadrágom odahaza volt a szülői háznál. Haza kellett menni érte. Útközben valakitől megtudtam, kikapok, ha hazamegyek. Nem gondoltam miért. A biztonság kedvéért magammal hívtam Katit is azt híve nem kapok ki, ha vendég van a háznál.

Rosszul számítottam. Ahogy anyuka meglátta mellettem a kislányt, azt mondta:

— Eredj szépen haza, kislányom, ennek a gyereknek semmi szüksége kíséretre. Hazatalált volna egyedül is.

Kati elment.

Anyuka odahívott a kukorica közé és azt kérdezte:

— Hogy került cigaretta a zsebedbe?

— Nem tudom.

Nagyon kikaptam, aztán jött a bátyám, és tőle is kaptam két nagy pofont.

— Én már sokkal idősebb vagyok nálad, kenyeret keresek és mégsem cigarettázom.

Ősszel Csákyéktól hazamentem' mert már a környékben voltak az oroszok. De odahaza nagyon mostoha volt a sorsom, azon gondolkodtam, hogyan lehetne megszökni.

Aznap a szüleim a lakásban voltak, imádkoztak, mi meg az istállóban, jászolban, jászol alatt priccsen, ki hol tudott, meghúzódtunk. Hatalmas robbanástól vágódott ki az istálló ajtaja. Később tudtuk meg, hogy a bomba tőlünk alig ötven méterre esett le. Nagy csöndesség következett s órák múlva láttuk, hogy jön néhány puskás ember piros csillagokkal. A hallottak után feltartott kézzel fogadtuk őket. Mindent átnéztek és germanszkit kerestek.

Egy szép napon sikerült régi dédelgetett vágyam. A szüleim tudták, hogy a lövészárkokban bunkerekben sokféle edényt lehet találni, és elküldték, ohgy nézzek szét pár lövészárokban. Én el is mentem. November volt már, első utam Rózsa Imréhez vezetett. Nem laktak messze tőlünk. Féltem, hátha anyukáék keresni fognak, s azt kértem Rózsáéktól, ne mondják senkinek, hogy náluk vagyok.

Nem is árultak el, de egy hónap után meguntak, és átadtak Tóth Sándor gazdának. Tóth Sándor gazda nagyon szerette a bort és szeretett káromkodni is. A szemei mindig véresek voltak. Volt neki egy tehene, egy lova és egy borja is. Meg pár tyúk, amiket eldugott a padláson. Egész télen mezítláb járatott, és párszor jól eltángált. Nem is sokáig voltam nála, csak 1945 márciusáig. Megszöktem tőle. Egyik nap, úgy szürkület táján bejött két román katona, és megkérdezték gazdu- ramtól, hogy van-e szalonna vagy más ennivaló. A gazdám azt mondta, hogy nincs, de én erről nem tudtam, mert ők kint az istállóban tárgyaltak, én meg a konyhában morzsoltam. Hozzám is bejön a két román katona, és kérdik.

— Hallgass, kenyér, szalonna van?

Kisebb koromban úgy tanultam, hogy aki hazudik, azt megbünteti az Ür Jézus. Megmondtam a két románnak, hogy van kenyér meg szalonna is.

— Hol?

Én pedig megmutattam, hogy fent a padláson. Persze felmentek, megtalálták a tyúkokat is, és mindent elvittek. Engem megdicsértek, és adtak három jelvényt' Ezután jött a fekete leves. A gazduram nagyon megvert.

— Na, az anyád piszkos iste-' nit, te rohadt kölyök! Nem kapsz zabáin!. Én igyekszik mindent eldugni, te meg elárulsz. Megállj, ha holnap visszajövök a városiból, falakaszitilaik

Nagyon féltem és elhatároztam,' hogy amíg a városban úár, megszököm. Utólagosan ^belátom,’ elég csúnyán cselekedtem, de akkor minden vágyam a bosszú volt.

Azt tettem ugyanis, hogy ami-; kor elment, bezártam az istállót megettem a kenyeret, amit adott,1 megettem egy kisebb köcsögből a lekvárt, a köcsögöt akarattal összetörtem, a lakást bezártam, a kulcsokat jód messzire eldobtam, és elindultam a jászberényi úton.

II.

Mire a nyolcas kilométerkőhöz értem, nagyon elfáradtam. Jött egy trágyáskocsi, sánta ló volt elébe fogva. Én megkérdeztem:

(Folytatása következik.)

Sajtófotó 78