Petőfi Népe, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-22 / 68. szám

2 • PETŐFI NÉPE » 1979. március 22. (Folytatás az 1. oldalról.) A Tanácsköztársaságnak, vagy ahogy a nyugati sajtó gyakran emlegette, „a magyar kommün- nek” világszerte sok barátja és támogatója volt, de voltak el­lenségei is: a győztes imperia­lista birodalmak urai és a szom­széd államok — uralmuk meg­szilárdítását féltő — fiatal ural­kodó rétegei, A kormányzótanács felismerte, hogy a veszély nem annyira be­lülről, mint inkább kívülről fe­nyeget, s megalakulásának nap­jától fogva szüntelen erőfeszíté­seket tett külpolitikai pozíciójá­nak javítására. A Tanácsköztársaság kormánya mindvégig arra törekedett, hogy minél több tőkés országgal épít­sen ki kapcsolatot. Ezt kívánta az ország létérdeke, a politikai, gazdasági helyzet megszilárdítá­sa. A magyar proletárállam a marxizmus—leninizmus . eszméi­nek szellemében a nemzetek ön- rendelkezésének alapján állt. Megmutatkozott ez nemzetiségi politikájában is. A nemzetiségek jogait az internacionalizmus el­vének megfelelően biztosították. A nemzetközi kapcsolat bővítése Ehhez támogatást Szovjet- Oroszország harcban álló mun­kásai és katonái részéről kapha­tott csak a magyar proletárál­lam, amelynek hős katonái kö­zött százezer magyar internacio­nalista harcolt. Soraikban me­gyénkből ott volt Ligeti Károly, Vágó Béla, dr. Forgács Dezső, Tóth Mihály és sokan mások. önbecsülésünk és a történelmi igazság azt diktálja, hogy a pél­da igényével foglalkozzunk a Tanácsköztársaság külpoli ti ká j á- val, a nemzetközi kapcsolatok bővítésére irányuló erőfeszítései­vel, hogy mutassunk rá a leg­újabb történeti kutatások alapján arra, hogy a Tanácsköztársaság kormánya szinte reménytelen helyzetben kezdett a proletárha­talom felépítésének békés, ked­vezőbb körülmények között sem könnyű munkájához. Legnagyobb elismeréssel, tisztelettel kell te­hát szólnunk az 1919 tavaszán folytatott emberfeletti munkáról, tanulságokról, a történelmet, a társadalmat formálni kívánó kommunisták erőfeszítéseiről, terveiről. Meggyőzően láttatni, érzékel­tetni kell, hogy „a kommunisták nem feledkeztek meg ígéreteik­ről”, „nem csapták be a hábo­rúban kimerült munkásokat, a falusi szegénységet, az éhező tö­megeket”, mint ahogy azt a Horthy-rezsim hirdette. A harcot rákényszerítették a proletárál- ' lamra, vállalni nemzeti és in­ternacionalista kötelessége volt, létével függött össze; az esetle­ges győzelem a gazdasági stabi­litást és politikai viszonyok meg­szilárdulását hozhatta volna. A 133 nap valóban nemigen adhatott a honvédelmi harc mel­lett többre lehetőséget, mint a szocializmus koncepciójának meghirdetésére, a tervek, elgon­dolások felvázolására, de jó né­hány területen nagyszerű kezde­tekre is. Szocializált gazdaság A kormányzótanács már első, „Mindenkihez!” című kiáltványa hangsúlyozta, hogy a proletár- diktatúra oélja a szocializmus megvalósítása. Kimondja: „hala­déktalanul meg kell oldani a nagybirtokok, a bányák, a nagy­üzemek, a bankok és a közleke­dési vállalatok szocializálását. A földreformot nem törpebirtoko­kat teremtő földosztással, hanem szocialista termelőszövetkezetek létesítésével kell végrehajtani.” Mai visszatekintésből a meg­valósítandó célok és feladatok egy része utópisztikusnak tűnik, főként a tempó és az igen rö­vidnek gondolt átmeneti időszak miatt. A tudományos elemzések, különösen a szocializmus építése későbbi gyakorlatának bizonyító példáival erről nem hagynak két­séget. Ugyanakkor a rendkívüli módon sürgető idő és az ügyet szolgáló szándék is kétségtelen. A szocializálás gyors lebonyo­lításában nagy szerepet játszot­tak az üzemi tanácsok és a szakszervezetek. Az ipar irányí­tása erősen centralizált volt, az ágazati elv érvényesült. Gyorsan zajlott a bankok és pénzintéze­tek szocializálása, de már bonyo­lultabb volt a kiskereskedelemé. Ahol azt mereven oldották meg, ott gyakran ellátási gondok je­lentkeztek. A lakások államosítása njéllett a legtöbb gondot az agrárpoliti­ka okozta. A nagy- és közép­birtokokat kisajátították, a kis- birtokokat meghagyták. Rende­letet hoztak a szövetkezetek lét­rehozására. Ezek mai fogalmaink szerint inkább olyan állami gaz­daságok voltak, ahol a munkás- tanács, a helyi tanács, a demok­ratikus légkör biztosította a dol­gozók ellenőrzési, beleszólási jo­gát. Noha a cselédek lelkesedés­sel szövetkeztek, mégis — ma már tudjuk — a földosztás el­mulasztása a Tanácsköztársaság egyik súlyos tévedése volt. A nyomor felszámolásához, a termelés szerkezetének átalakítá­sához évekre lett volna szükség. A tanácshatalom vezetőinek éles­látását és nagy felelősségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy világosan felismerték: ha­ladéktalanul mindent még kell tenni a nép életkörülményeinek azonnali megjavításáért. A ma­gasabb és pontosan fizetett bér­rel, a lakbéruzsora eltörlésével, az ingyenes orvosi kezeléssel, a szegény proletárgyerekek üdülte­tésével például, melyek elisme­résre is késztettek, érdekeltséget is teremtettek. Talán legtöbbet a művelődés- politikában tudott tenni a Ta­nácsköztársaság. A szocialista forradalom egy viszonylag elma­radott országban győzött. A la­kosság 33 százaléka volt analfa­béta. Bevezették a nyolcosztá­lyos általános iskolát, államosí­tották az iskolákat, a színháza­kat, a könyvkiadást, írói direk­tóriumok működték, létrehozták az írók—művészek szakszerveze­teit. A művészet hatalmas lendü­letet vett, nagyszerű, elkötelezett alkotók váltak irányítókká is. Az ellenforradalmi terror Bár a Vörös Hadsereg példát­lan hősiességgel harcolt, sok győzelmet aratott, a külső erő­fölény, a kisantant támadása, a belső árulás, mint mindannyiunk előtt ismeretes, megdöntötte a Tanácsköztársaságot és az alko­tó munkát szörnyű vérengzések­kel, az ellenforradalom terrorjá­val váltotta fel. A Tanácsköztársasággal volta­képpen megdőlt az őszirózsás forradalom, a magyar polgári demokrácia is. A küzdelem még­sem volt hiábavaló. 1918—1919 forradalmainak egyik döntő és történelmi jelentőségű eredmé­nye, hogy létrejött a Kommunis­ták Magyarországi Pártja. A for­radalom harcai nevelték, for­málták a magyar kommunista mozgalom első nagy nemzedékét. Mi büszkék vagyunk a forra­dalomra, tisztelettel ünnepeljük évfordulóit és a napi munkában váltjuk cselekvéssé, hasznosítjuk tanulságait, törekvéseit, tapaszta­latait. Az ellenforradalom úgyneve­zett nemzeti hadserege augusztus 9-én Horthy vezetésével elindult Szegedről a Dunántúlra. A „hor­da” főhadiszállása Siófokon volt. A fővezérség szervezetten, aljas brutalitással gyilkolta, kínozta a forradalmárokat. A tiszti különít­mények százával fogták el a munkástanácsok tagjait, és álla­ti kegyetlenséggel végezték ki őket. A kegyetlenkedésekben élen jártak a Prónay-, Osten- burg-különítmények, Héjjas Iván, Francia-Kiss Mihály aljas, szadista bandái. Kecskemét, Izsák, Orgovány, Lakitelek a mártírok vérével iratkozott fel a tragikus sorsú városok, községek listájára. November 19-én éjjel 33 kommunista foglyot hurcoltak magukkal Héjjas Ivánék és Fran­cia-Kiss Mihályék, s végezték ki őket a tőserdei, az izsáki és az orgoványi erdőben. Közöttük Berkes Ferencet, Berényi Pált, Hajma Józsefet, Lugosi Istvánt, Neumann Imrét. A nemzetközi közvélemény nyomására kikül­dött antant misszió vizsgáló bi­zottsága december elején 62 holttestet talált a lajosmizsei er­dőben, de a kecskeméti és Kecs­kemét környéki rémtettek a fel- szabadulásig megtorlafclanok ma­radtak. Az ellenforradalom ura­lomra jutását követő három hó­napban országunkban ötezer em­bert öltek meg, több mint 70 ezret zártak börtönbe, internáló­táborokba. Százezerre volt tehe­tő az emigrációba kényszerültek száma. A felszabadulás A történelem sokszor próbált bizonysága, hogy egy nép forra­dalmát nem lehet kivégezni. A kommunisták és a baloldali szo­ciáldemokraták az ellenforradal­mi rendszer negyedszázada alatt is folytatták küzdelmüket a ki­zsákmányolás és az egyre erő­södő fasiszta diktatúra ellen. A munkásosztály harcaiból erőt merítve, a fehérterror tombolá- sa közepette állt talpra a kom­munista párt és dolgozott az illegalitás körülményei között. Számos vezetőt adott a kommu­nista Internacionáléba, bekapcso­lódott a szomszédos országok munkásmozgalmaiba. Bár mun­kájukhoz erőt adott a Szovjet­unió léte és a nemzetközi pro­letariátus támogatása, a felsza­badulás tette csak lehetővé a Tanácsköztársaság elképzelései­nek, terveinek megvalósítását. A felszabadulás gyökeresen új fordulatot hozott. Megváltoztak a nemzetközi erőviszonyok. A Szovjetunió antifasiszta harcára támaszkodva Kelet-iEurópában a népi demokratikus államok egész sora alakult. Felbomlott a gyar­mati rendszer. Ma már a kapitalista-impe­rialista világgal egy szocialista világrendszer néz szembe és bé­kés versenyt kínál. Célja: a né­pek jóléte, a magasabb életszín­vonal, a javak igazságos elosz­tásává mind humanizáltabb kör­nyezet kialakítása. Gazdasági építőmunka Engedjék meg, hogy röviden szóljak a gazdasági építőmunka feladatairól, hiszen ezekben nem­csak napjaink izgató, feszítő, dön­tő .Hér4^„J»8^Mlpgk meg,, ha­nem 1919. tervei,, messzi céljai.i^.,n A szocializmus építésének jelen-, légi szakaszában a gazdaságpoli­tikának és a gyakorlati gazdasági munkának meghatározó szerepe van fejlődésünkben. Ennek meg­felelően a Központi Bizottság az elmúlt években több olyan átfogó határozatot hozott, amelyek kije­lölik a gazdaság fejlődésének fő irányát. A kormányzati és közép­szintű irányító szervek, valamint a gazdálkodó egységek legfontosabb feladata most az, hogy maradékta­lanul végrehajtsák, a gyakorlat­ban valósítsák meg a helyes gaz­daságpolitikai célokat. A felszabadulás óta ■>— s külö­nösen az ötvenes évek végétől — népgazdaságunk nemzetközi ösz- szehasonlításban is elismerésre méltó dinamikával fejlődött, s ez­zel összhangban jelentősen nőtt népünk életszínvonala, javultak életkörülményei. Néhány éve meg­kezdődött az intenzív fejlődésre való áttérés szakasza, melynek ne­hézségeit tetézik az energia- és nyersanyagár-robbanással elin­dult világgazdasági válságjelensé­gek. Ezek együttes hatását gazda­sági életünk nem tudta kellő ru­galmassággal, szerkezeti átállással és hatékonysággal kivédeni, az ár­viszonyok pedig úgy alakultak, hogy a megtermelt nemzetijöve- delem-többletünk nagy részét a cserearányromlás miatt az utób­bi években elveszítjük a nemzet­közi piacokon. Az átlagosnál nagyobb ütem A kényszerítő gazdasági erővel jelentkező feladatok megoldásáért kell ma mindenkinek mindent megtennie ebben az országban, Bács-Kiskunban és természetesen a munkahelyeken, a termelőmun­kában. Adottságaink és lehetősé­geink ésszerű, hatékony kihaszná­lásával járulhatunk hozzá leg­eredményesebben a népgazdaság egyensúlyának javításához. E cél elérése az elkövetkező évek leg­főbb feladata. _ Bács-Kiskun megye djnamikus fejlődése egy évtizeddel később kezdődött az országéhoz képest, de azóta az átlagosnál nagyobb fej­lődési ütemmel csökkenti öröklött és hosszú ideje halmozódó elma­radását. Sokat fejlődött a megye gazdasága és infrastruktúrája a IV. ötéves tervben, s a felzárkó­zás folyamata az V. ötéves terv első három évének eredményei­ben ugyancsak lemérhető. Ötödik ötéves tervünket meg­változott — nehezebb és bonyo­lultabb — közgazdasági körülmé­nyek közijtt és szűkülő erőforrá­sokkal kell teljesítenünk. A mun­kaerő-tartalékok egyre inkább fogynak, s az utóbbi években ál­landósult az építési teljesítőképes­ség hiánya. A műszaki-technikai színvonal tekintetében hátrányos helyzetű gazdasági egységeinket az intenzív fejlesztési követelmé­nyek nehéz feladatok elé állítják. A külgazdaság gondjai nyomán komoly értékesítési nehézségekkel küzd néhány könnyűipari és élel­miszeripari vállalatunk. Az említett körülmények elle­nére a változó közegben is eddig időarányosan teljesítettük az V. ötéves terv legfontosabb célkitű­zéseit. Ha le is kell mondanunk néhány fejlesztési elképzelésünk­ről, a legfőbb gazdaságpolitikai, társadalompolitikai célokat elér­jük, s néhány nagyon fontos terü­leten túl is teljesítjük terveinket. A terv eddigi végrehajtását rö­viden úgy jellemezhetjük, hogy a mennyiségi célkitűzéseké a legtöbb területen megvalósultak, a terv­teljesítés e tekintetben időará­nyos, vagy azt meghaladó. Jelen­tős fejlődés tapasztalható a minő­ség, hatékonyság javításában is, de ezekben az előrehaladás las­súbb a tervezett és szükséges ütemnél. A következő években mindenekelőtt ebben kell többet és-eredményesen tennünk, A megye ipara áz ütóbbi évek­ben folyamatosan mérséklődő lét­számgyarapodás mellett az orszá­gos átlagot meghaladó ütemben növelte termelését. Ipari üzemeink egyik legfőbb feladata a külgaz­dasági kapcsolatok változó köve­telményeihez igazodó termék- struktúra kialakítása. Tudjuk, hogy ez korszerű információt, ala­pos átgondolást, jó előkészítést igényel, mégis lényegesen gyorsí­tani kell a végrehajtást, mert az élet nem tűri a halogatást. Fon­tos feladatunk a megye élelmi­szeriparának olyan fejlesztése, ami lehetővé teszi, hogy a mező- gazdaság által megtermelt nyers­anyag a termőhely közelében, a népgazdaság számára legelőnyö­sebb módon feldolgozható és érté­kesíthető legyen. Az építőiparunk a tervek szerint — az országos átlagot lényegesen meghaladó ütemben — fejlődött az elmúlt három évben. Építő szer­vezeteink jó munkáját segítette az a tudatos erkölcsi és anyagi tá­mogatás is, amelyet a megye párt- és tanácsi szervei biztosítottak az ágazat számára. Emellett sem zavartalan a me­gyei építőipar munkája és fejlő­dése. Gyakori még a késve és a tervezettnél jóval drágábban, sok hibával átadott létesítmény, s a felújítási munkák túl hosszú ideig tartanak. A megye mezőgazdasága a ter­veknek megfelelően fejlődött. Pél­damutatóan kivette részét olyan fontos központi célok és kormány- programok megvalósításából, mint a zöldségtermesztés fejlesztése, a szőlő-gyümölcs telepítése, a hús- és tejtermelés fokozása, a háztáji termelés fellendítése. A búza elmúlt évi 45,1 mázsás hektáronkénti átlagtermése meg­előzi jó néhány hagyományosan gabonatermesztő vidék termés- eredményét is. Nagyon fontos — politikailag is jelentős — a zöld­ségtermelésben a tervezettet szá­mottevően meghaladó fejlesztés, amely lehetővé tette a lakosság jó színvonalú ellátását, a tartósító­ipar számára a* nyersanyag bizto­sítását és az export növelését. A megye egyik legjellemzőbb termelési ága, a szőlőtermelés nem fejlődött a terveknek megfelelően. Ennek legfőbb oka r- a kedvezőt­len időjárás mellett t—, hogy az elöregedett ültetvények nagy­mértékű csökkenését nem követ­te megfelelő ütemben az új, kor­szerű nagyüzemi telepítés. Az állattenyésztésre az utóbbi években sokáig jellemző ciklusos­ságot sikerült megszüntetni. En­nek kedvező hatását mind a szarvasmarha-, mind a sertéste­nyésztésben érzékelhetjük. (Az or­szágos állomány egyharmadával Bács-Kiskun minden más megyét megelőz.) A háztáji és kisegítő gazdasá­gokban produkált nagyságrendre jellemző hogy a kisgazdaságok a megye mezőgazdasági bruttó ter­melési értékének több mint egy- harmadát adják'. Lakásépítési tervünket eddig időarányosan teljesítettük, s az V. ötéves tervünkben szereplő 25 ezer lakást az egyre keményebb pénz­ügyi gondok ellenére is meg fog­juk építeni. Célcsoportos lakásépí­tési tervünket azonban valame­lyest csökkentenünk kell, az állam teherbíró képességéhez alkalmaz­kodva. A lakásépítéshez kapcsolódó lé­tesítményeknél eddig tapasztalt lemaradást nagyobb részt pótolni fogjuk a következő két évben — a kereskedelmi üzletek kivételé­vel. Különös gondot fordítunk a tervezett gyermekintézmények és általános iskolai tantermek meg­építésére, amelyeknek továbbra is elsőbbséget biztosítunk. Az egészségügyi fejlesztések kö­zül az 1200 kórházi ágy létesítése a legjelentősebb feladat. Most már tervszerűen halad a 680 ágyas me­gyei kórház beruházása és várha-r tó, hogy a tervezett hafáridőre — 198Q végérefja-.elkészüL .... 0 A2' óilödáí ’ %Ihéíylfitéáf'íéí{étöségé további' ötezer gyermek- -számára - nyílik meg "a példás 'társadalmi' * összefogással megvalósuló fejlesz­tések eredményeként. A bölcsődei helyek száma több mint ezerrel növekszik. Mindkét típusú gyer­mekintézménynél körülbelül 35— 40 százalékkal nagyobb fejlesztés valósul meg az eredeti tervünkhöz képest. Az általános iskolai tanterem­fejlesztési terv maradéktalan tel­jesítése érdekében anyagi erőin­ket és az építőipari kapacitást is koncentráljuk. Ennek eredménye­ként 213 tanterem megépítésével számolunk, amelyből 92 váro­sainkban — főleg lakótelepeken — valósul meg. Az V. ötéves tervben minden eddiginél több, kétezer kollégiu­mi helyet építünk az általános és középiskolások, s a szakmunkás- tanulók részére. A szükséges előrelátással Megyénk gazdasági fejlődését tömören úgy jellemezhetjük, hogy az alapvetően tervszerű nyomvo­nalon halad, a meghatározott fel­adatokat váltja valóra. Az egész népgazdaságot érintő változások ugyanakkor kihatnak megyénk gazdaságára is, és módosítják az aktuális gazdaságpolitikai célokat, a fejlődés eszközrendszerét és ütemét. Ebben a helyzetben mindén gazdálkodó egységtől el lehet vár­ni, és meg is kell követelni a fe­gyelmezett — a népgazdaság ér­dekeivel összhangban álló — ma­gatartást és cselekvést. Minden eddiginél nagyobb je­lentősége van a vezetésben a kellő előrelátásnak, a szakmai hozzáér­tésnek, a körültekintő és rugalmas gazdálkodásnak és kezdeményező­készségnek. További előrehaladá­sunk kulcsa a termelő munka ha­tékonyabbá tétele, a megfelelő termékszerkezet kialakítása és a minőségi követelmények érvénye­sítésével a munkafegyelem, a kül­kereskedelmi tevékenység javí­tása. A nem termelő szférában a fej­lesztések következetesebb rangso­rolását, az ésszerű, takarékos szemléletet és magatartást kell ál­talánossá tenni a napi munkában, de hosszú távon is. Tisztelt Elvtársak! 1919 öröksége, tanulságai ma, 60 év távlatában a változott körül­mények között is időszerűek. Ak­kor 133 nap alatt embert feleme­lő csoda volt születőben, de vér- befojtotta az imperializmus. Ma a szocialista építőmunkát nem fenyegeti ilyen voszé.ly, mert. biz-.. - tonságot ad a szocialista tábor, a Szovjetunió ereje, és mert az egész világon, nem hagyhat»-,figyelrnaoii kívül a munkáspártok szolidaritá­sa, a haladó erők elkötelezettsége* szimpátiája. A XX. század közelmúlt évtize­dei a tények erejével igazolják^ hogy az ember, ha elveszíti em­berségét, a birtokában levő fegy­verekkel ma mór képes elpusztí­tani az egész világot. Ebben az új történelmi helyzetben az éle­tet, a biztonságot, a kiutat, a ha­ladás irányát a szocialista világ­rendszer védi és szabja, meg. Az a világrendszer, amely együtt büszke a győztes Nagy Októberi Szocialista Forradalomra és a Magyar . Tanácsköztársaságra, amely őrzi és megvalósította mind­kettő történelmi tapasztalatait, kegyelettel emlékezik elesett hő­seire és nagy-nagy szeretéttef tisz­teli az élő hősöket. A két forradalom, amely törek­véseiben, céljaiban ugyanazt kép­viselte, ugyanazért harcolt, küz­dött, immár hat évtizede bizonyít­ja, hogy megváltozott a világ, új térképet alkotott a fejlődés, hogy százmilliók vívták ki a szabadsá-, got, sok nép a szuverenitást, és az is bizönyos, hogy az emberiség jövőjét, boldogulását, haladását a szocialista világrendszer formálja, határozza meg. Éljen a Tanácsköztársaság dicső emléke! Éljen és erősödjön a szo-í cialista világrendszer! Éljen a kommunista pártok közötti'-Mer- nacionalizmus és szolidaritás! Él­jen a béke! A krími delegáció vezetőjének felszólalása Dr. Gajdócsi István ünnepi be­széde után a nagygyűlésen fel­szólalt Roscsupkin Alekszandr Mefogyijevics, az Ukrán Kommu­nista Párt Krím területi Bizott­ságának másodtitkára. — Az Ukrán Kommunista Párt Krím területi Bizottsága, a test­véri terület kommunistái és vala­mennyi dolgozója nevében köszön­tőm Önöket, s az önök személyén keresztül a testvéri magyar népet, a Magyar Tanácsköztársaság di­csőséges 60. évfordulója alkalmá­ból — mondta felszólalása elején, majd így folytatta: — 1919 tava­szán a Magyar Tanácsköztársaság létrejöttét a magyar munkásmoz­galom kifejlődése, valamint Marx, Engels és Lenin eszméinek az or­szágban való elterjedése készítet­te elő. Magyarország dolgozói for­radalmi harcának fejlődésére nagy hatással volt a Nagy Októ­ber. Ahogy Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára megjegyezte: „Lenin halhatatlan eszméi, az orosz for­radalom lelkesítő céljai magukkal ragadták az öntudatos magyar dol­gozók hatalmas tömegeit”. Felszólalásának további részé­ben a területi bizottság másod­titkára hangsúlyozta, hogy az el­ső szocialista forradalom időszaká­ban teremtődtek meg a szovjet— magyar barátság alapjai is. A Ma­gyar Népköztársaság sikerei, ame­lyeket a Magyar Szocialista Mun­káspárt vezetésével értünk el. őszinte örömmel töltik el a szov­jet embereket, akiket a barátság és a szocialista nemzetköziség szoros szálai fűznek a magyar néphez. Széles körűek és sokoldalúak az (Folytatás a 3. oldalon) 1 ÜNNEPI NAGYGYŰLÉS KECSKEMÉTEN

Next

/
Oldalképek
Tartalom