Petőfi Népe, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-17 / 64. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. március 17. A METRÓ RÉSZÉRE GYÁRTJÁK KISKUNHALASON MAI MONOLÓG Munkáról, könyvről és a hivatásról • A Fémmunkás Vállalat kiskunhalasi gyára a budapesti metró Kőbánya—Kispest közötti szakaszának építéséhez különböző méretű, egyedi gyártású rácsos tartószerkezeteket készít. Az idén 25 millió forintos megrendelést kapott a gyár a metró építőitől. (Pásztor Zoltán felvétele.) MUNKAHELYÜK A VILÁGPIAC %ó^izerkere!||edők Kockázatvállalás. Helytállás. Versenyképesség. Kezdeményezés. ÜJí- tás. Refrénszerüen visszatérő szavak. A valóság nem ismer varázsigéket, ezért a Jó jelszavak is olykor üresen csengenek. Becsüljük tehát azokat, akik munkájukkal példát mutatnak, a szavaknak értelmet, tartalmat adnak. Mindenki tudja, hogy a gyógyszer különleges áru. Más mint a kenyér, a ruha, vagy az építőanyag. A fejlesztők és a gyártók, a patikusok és a külkereskedők munkája, gondja sem a szokásos. ~A kipróbált és ismert gyógyszerek tömeggyártása, értékesítése bevált recepteket, pontosan körülírt sémákat követ, de minden eredeti, új termékért meg kell járni a Kálvária-hegyet. Évente átlagosan 10—12 valóban eredetinek mondható gyógyszerújdonság születik a világon. Vegyészek és gyógyszervegyészek kezdik a munkát. A tapasztalatok szerint nem kevesebb, mint 10 000 új molekulát állítanak elő, amíg közülük egyetlen vegyületet gyógyászati célra alkalmasnak találnak. Ha már megvan az új ve- gyület, és szabadalom védi, akkor még további 6—8 év szükséges az új eredeti gyógyszer kifejlesztéséhez, törzskönyvezéséhez. A különböző laboratóriumi, kémiai, fizikai, mikrobiológiai vizsgálatok, az állatkísérletek, a klinikai kutatások nemcsak időt, hanem pénzt is igényelnek. Egyenként átlagosan 6—8 millió dollárt. Egyebek között pl. a szigorú előírásoknak megfelelően 20 generáción át — egéren, tengerimalacon és szükség esetén kutyán, vagy majmon v— ellenőrzik: az új gyógyszer nem okoz-e magzati károsodást. fontos feladata a gyógyszerpropaganda. Példaként említjük, hogy a gyógyszer-értékesítésre létesített indiai—magyar vegyesvállalat 400 dolgozójából 100 az orvosok felkeresésével foglalkozik. Tájékoztatják őket az újdonságokról és ajánlják azok alkalmazását. Az új gyógyszerekért folyó harcban a piacért, a hírnévért, a haszonért folyó éles verseny tükröződik. Az újítás létkérdés. A magyar gyógyszeripar 70 külföldi licencet vásárolt az utóbbi években. A más országokban értékesített hazai gyártási eljárások és technológiák száma együttesen hasonló nagyságú. A Medimpex gyógyszerkínálatában rendszeresen — így jelenleg is — található új és eredeti magyar készítmény. A Chinoin találmánya a Deprenyl—MAO—B, a Parkinson-kor therápiájában, az idős korban fellépő idegrendszeri betegségeknél, a kéz remegésénél alkalmazható eredményesen. A CAVINTON, a Kőbányai Gyógy- szerárugyár eredeti készítménye agyi értágító. Az Egyesült Gyógyszervegyészeti Gyárban kifejlesztett Sanegyt új vérnyomáscsökkentő gyógyszer. A Gyógyszerkutató Intézetben az idegfeszültséggel és vegetatív zavarokkal járó megbetegedések orvoslására dolgoztak ki gyógyszert Grandaxin néven. Világpiaci helyzetünk szilárd Miközben a gyógyszergyárak tömege kerül csődbe világszerte, a magyar ipar megszilárdította világpiaci helyzetét. Hazánk a gyógyszerexportban az egy lakosra jutó kivitelt tekintve Svájc után a második, abszolút értékben pedig a 10—11. a világ ranglistáján. A nemzetek közötti teljes gyógyszerforgalom 5 százalékát magyar készítmények alkotják. A fogyasztást messze meghaladó mértékben, átlagosan évi 20 százalékkal nő a magyar gyógyszerek vásárlása a legigényesebb piacokon. Hogyan sikerült? A módszereket elemezni, a jó tapasztalatokat általánosítani és széles körben hasznosítani kellene, de az informátorok —, dr Toldi Ferenc vezérigazgató-helyettes és dr. Gyulai Péter főosztályvezető-helyettes — tartózkodóak. A MEDIMPEX — mondják — kizárólag külföldre dolgozik, a hazai közönség előtt szívesebben népszerűsítik a gyárakat. A múlt egyébként is nyitott könyv, izgalmat, titkot, bizonytalanságot csak a jövő hordoz. Arra keresik a választ, mi lesz 1090-ben. Hogyan bővülhet a magyar gyógyszerek piaca az eddigi ütemben? A készülő távlati terv szerint a jelenlegi 22 ország helyett, 35—40-ben működik tudományos és kereskedelmi iroda 1090-ben. A magyar érdekeltségű külföldi gyógyszergyárak száma a jelenlegi 2-ről 20-ra emelkedik. A visszaszámlálás logikája szerint napjainkban kell felfedezni azokat az új és eredeti vegyületeket, amelyek a 80-as évek végén a korszerű gyógyszerek hatóanyagaivá válnak. A MEDIMPEX távlati terveit is a gyógyszeriparral teljes összhangban készíti. Közösen gondolkodnak, együtt, összehangoltan cselekednek. Közös kasszába kerül minden nyereség. így összefogva erősebbek és messzebbre látnak. K. J. Tilos reklámozni Miután kész és kipróbált az eredeti készítmény, bevezetése, a propaganda még további 1—1,5 millió dollárt felemészt. Az új gyógyszereket ugyanis a nagyközönség körében reklámozni tilos. Az orvosokkal kell azokat megismertetni. Ezért a forgalomba hozatalt megelőzik különböző tudományos tanácskozások és értekezések, valamint rendszeres, szervezett orvosi látogatások.; A piaci munka döntő és költséges része e sajátos propaganda. A gyógyszerfogyasztás világszerte egyenletesen évi 6—8 százalékkal növekszik, függetlenül a konjunkturális ingadozásoktól, így az árrobbanást követő világ- gazdasági válság hatását lényegében nem érzékelte a gyógyszerkülkereskedelem. Igaz, a verseny e sajátos piacon már előzőleg igen erősen kiéleződött. A Kon- tergán és más szerek körül támadt nemzetközi botrányok szolgáltak ürügyül a 60-as évek végén a gyógyszerfejlesztés és -propaganda megszigorítására. Az intézkedések a multinacionális vállalatok monopolhelyzetének megszilárdítására, a gyengébb versenytársak kiszorítására vezettek. Két mázsa jegyzőkönyv Jellemző pl., hogy az egyik' új magyar gyógyszer NSZK-beli engedélyezéséhez az egészségügyi hatóságokhoz benyújtott dokumentáció (klinikai jegyzőkönyvek, laboratóriumi vizsgálatok) anyagainak súlya elérte a 2 mázsát. Itt jegyezzük meg, hogy az új magyar gyógyszerek kifejlesztésében NSZK-beli' 'és amerikai szakemberek is részt vesznek. Közreműködésük elsősorban a hazai szűkös klinikai kutatókapacitásokat bővíti. A külföldi magyar vállalatok és érdekeltségek másik • A posta a főváros új lakótelepeinek telefonvonallal való ellátását konténerekbe épített telefonközponttal kívánja megoldani. A prototípust a kőbánya-újhegyi lakótelepen helyezték el. Egy-egy konténeres telefonközpont ezer előfizetőt kapcsol a hálózatba. Ilyen központot kap tervek szerint még az idén Kiskunhalas és (kettőt) Baja is. (MTI-fotó — E. Várkonyi Péter felvétele — KS.) „Szóval, maga most egy művelődő munkásőrről szeretne írni... fis miből gondolja, hogy ehhez én vagyok a legmegfelelőbb interjúalany? Hiszen ma már sokkal kevesebbet forgatom a könyveket, mint régebben. Volt idő, amikor még szinte ki sem nyitottam a szemem, máris a földön kotorásztam, hogy kézbe vegyem az este elejtett könyvet. Hát, mostanában erre nincs idő: könyv helyett a kávés csésze után nyúlok, amit már este odakészítek az éjjeliszekrényre, miközben hajnali fél ötre felhúzom a vekkert. Szóval, felhörpintem gyorsan a kávét, öltözöm: fürgén kapkodom magamra a ruhát, mert hideg van. Vaskályhával fűtünk, az olajkályhát valahogy sose tudtam megszokni: nem bírom a szagát, ráadásul ha a párologtatóból kifogy véletlenül a víz, az ember feje csaknem szétrobban az oxigénhiánytól. (Egyébként szeretek itt lakni. Mert úgy nézze meg ezt a házat, hogy kőműves ezen alig dolgozott: az alapok betonozásától a futófalazásig, a stukatírozá- sig itt mindent mi csináltunk ketten, a feleségemmel!...) „Ugye, az öltözésnél tartottam? Na. Utána rohanok, etetni a nut- r iákat. Most ezekkel foglalkozom: hatvanhárom van belőle, pedig tavaly kezdtem. Dobok eléjük egy kis kukoricát, aztán ülök fel a motoromra és hajtok, mert reggel hatra kint kell lennem valamelyik telepen. (Néhány hó- nrpia, hogy eljöttem az állami gazdaságból haza, az alsószent- iváni téeszbe dolgozni. A sertés- tenyésztő ágazat vezetője vagyok, két telepet irányítok, ahol az ötszáz anyakoca mellett negyvenkét ember dolgozik.) Ma reggel például az egyes telepre mentem először, mert új fűtő jött, azt kellett munkába állítani. Az illető már ott volt, nagy örömmel üdvözölt — és egy üveg pálinkával. Nagyon begurultam: ember, le ne merje csavarni róla a kupakot a műszak végéig! Hát mit képzel?! Hogy részegen dolgozik itt a százezreket érő kazán mellett?! — Ez volt hozzá az első szavam. Persze, megsértődött. Jön utánam egy fél óra múlva, hogy gumicsizmát, meg szekrényt kér, meg ezt, meg azt, mert az neki jár, s amíg meg nem kapja, addig a lapát nyelét sem fogja meg. De bizony ' megfogjar“* mondtam neki, mert addig itt semmit nem kap, amíg be nem bizonyította, hogy tud dolgozni becsülettel! Megszelídült azért, és két órakor hozta az üveget, győződjek meg róla: sértetlen rajta a kupak, nem ivott belőle egy kortyot sem. Ezután átmentem a szarvasmarhatelepre, ami ugyan nem hozzánk tartozik, de a főállattenyésztő megkért, hogy nézzek át időszakonként, ellenőrizzem az egyik brigádvezetőt, mert problémák vannak vele. Később visszamotoroztam újra a sertéstelepre és ... de várjon ezt már nem is mondom tovább, mert estig jegyezhet, ha egy napomat az utolsó betűig le akarja írni. Képzelheti, hogy van mit csinálnom egy olyan telepen, ahonnét tavaly például tizenöt- millió forint értékű jószág került ki — négy és fél millió forintos nyereséggel! Persze, ez nem volt mindig annyi, de mióta odakerültem, sikerült a takarmányfelhasználást csökkenteni, csaknem másfél kilóval. Ám javaslom, hogy munkáról ne essék több szó. Ott folytatom, hogy délután hazajövök. Ilyenkor fáradt vagyok, pihentetésül mindig a hobbimhoz menekülök: a vadászathoz. Tegnap például agancsot faragtam. Ezeket az őzfejeket, amiket itt a falon lát, mind én tömtem ki, és ezeket a vaddisznóbőröket is én készítettem ki. Vaddisznóra nagyon szeretek vadászni! Az csak az igazi sport, mert az ember lejárathatja a lábát, amíg egyet sikerül puskavégre kapni! Utána megint egy kis munka következik, etetem a nutriákat. Bizony, este lesz, mire azzá válók, amit maga keres bennem: művelődő munkásőrré. Persze, ebben is van valami, mert olyan nincs, hogy én valamilyen iskolába ne járjak. Most például a marxista esti egyetemet kezdtem el. És természetesen átnézem minden este a lapokat: a Vadászt, a Kisállattenyésztők Lapját, a Petőfi Népét, és a Népszabadságot rendszeresen olvasom. Az utóbbi kettőre mostanában nagyon nagy szükségem van: hetvenháromban ugyanis elvégeztem egy tanfolyamot, és azóta szakaszparancsnok vagyok a munkásőrségnél. Kiállni az emberek elé, tanítani és irányítani őket — ezt bizony nem lehet képzetlenül, olvasatlanul, tudatlanul. De ma már az élet minden területén követelmény ez. Nálunk például a sertéstelepen most tértünk át az ISV-rendszerű állattartásra, ami egyebek mellett annyit jelent, hogy a malacok nem ömleszve kapják az eleséget, hanem tudományosan meghatározott adagolás szerint. Adagolni kell a gyógyszereket is. Ez ugyan nem az én feladatom, de miután én irányítom az illetékes szakemberek tevékenységét is, értenem kell hozzá. De értenem kell a kazánhoz is, és minden gépi berendezéshez, amit a telepen használunk. Azt nem állítanám, hogy azért, mert ez minden tekintély alapja. A beszélgetésünk kezdetén említett kis affér az új kazánfűtővel is azt bizonyítja, hogy a tekintély alapja elsősorban a következetesen emberséges, de ugyanakkor következetesen szigorú magatartás. Áhhoz viszont, hogy az ember ilyen tudjon lenni, bizony tudni is kell. Én igyekszem megszerezni ezt a tudást. Szeretnék művelődő munkásőrből egyszer azzá válni, ami egyébként valamennyiünk célja kell, hogy legyen: művelt munkásőrré. Mert higgye el, hogy csak látszatra ellentétes fogalmak ezek: könyv és fegyver. Én legalább is azt tartom, hogy a könyv, a tudás is fegyver; s nekünk egyre inkább erre a fegyverre van szükségünk ...” Elmondta: Pólyák József Lejegyezte: Káposztás János BESZÉLGETÉS A TANYÁN „Az ember nem élhet tétlenül” »»»ró»:*»»: Óriási eper- és akácfák őrzik — óvón, féltve — az öreg tanyát. A márciusi délutánon csendes a vidék, csak az arcukat simogató, kellemes szél hallat magáról; meg a környék egy-két kutyája és az a kevéske madár, amelyik már „szólani”, énekelni próbál a közeledő tavaszról. Az esőáztatta, viharszaggatta ház előtt kicsi pad, felette csengő az udvari kapun. Amint megnyomjuk, máris kint terem a gazda, s tessékel befelé bennünket a jó meleg szobába. Tanyán vagyunk? Vagy péSig egy városi értelmiségi ember irodaszerű szobájában? Ez itten a kunbaracsi tanyai gazda otthona, vagy egyik fővárosi alkotó szellemi műhelye? Bizony, ha az ember csak úgy bekötött szemmel csöppent volna be ide, aligha találná ki az igazat egykönnyen. Televízió, rádió, lemezjátszó, magnetofon. És kép a falon,: nagyméretű olajfestmény. Könyvek, folyóiratok, újságok garmadával. Például a Pallas Lexikon teljes nagy sorozata. Az Operakalauz. Gyümölcsészeti, borászati szakkönyv. Földgömb a szekrény tetején. Kényelmes fotelekben üldögélünk beszélgetés közben; vigyázunk lábunk alatt a szőnyegre. Ha kinézünk az ablakon, a jellegzetes, hangulatos kunbaracsi tájban és a ragyogó kék égben gyönyörködünk. Valójában azonban inkább csak gyönyörködnénk. Ha a házigazdánkra nem kellene oly annyira odafigyelni. De rá kell figyelni: minden érdekes, izgalmas, amit mond, □ □ □ Az emlékek, melyeket felelevenít. Hogy az ókécskei jobbágy- ssrjak, a szülei miként küszködtek annak idején élettel, sorssal, természettel, háborús időkkel. Megélhetési gondokkal. Hogy az apja miként tanult meg írni—olvasni a börtönben a rendszeres fél adag kosztjáért. A régi Üjkol- légium, ahová iskolába járt. „Ismerték Magyar Ilonkát, a csodá• Bagó Lajos a sok elismerést kifejező oklevelek, emlékek között a kunbaracsi tanyájában latos tanítónőt, aki elsőnek kapott negyvenöt után Kossuth-díjat? Nos, neki sokat köszönhetek.” Ilyeneket kérdez, mond a házigazdánk: Bagó Lajos, a kunbaracsi tanyai ember. Messzire néz, elgondolkozva, azután ezt mondja: — Az apám aztán tudott küzdeni, akarni, cselekedni. Erős akaratú, nagy elszántságú ember volt. Egyszer — mesélt róla sokszor — felkerekedett és elment Mathiász Jánoshoz, aki akkor már hírneves ember volt. Beállított és azt mondta: szőlővel akar foglalkozni, segítsen neki. És a nagy kutató-kísérletező támogatta is. Meglátta benne az okos gazdálkodót. — Ismerte Kocsis Pali bácsit Is? — kérdezem. — De mennyire! Évtizedeken át járt ide hozzám; először kerékpáron, azután pedig autón. Mondjak róla érdekes dolgot? Egyszer szőlészeti szakkönyvet kértem tőle, mire ő nevetett: Szakkönyv? Az ugyan nincsen! Igen: tudja hány év telt el, amíg a Kozma Pál tudós könyvét megszerezhettem, elolvashattam? Na, de hagyjuk a múltat! Azt mondja, hagyjuk a múltat, ám azért kissé elidőzik még az egyik példaképénél, aki nagy hatással volt rá: Mészöly Gyula akadémikusról szól elragadtatással, hosszan, sokáig: Csodálatos ember volt — hangoztatja —, engem valósággal lenyűgözött a tudásával. □ □ □ Ami azt illeti, ő sem panasz-, kodhat: nem maradt éppen tudás nélkül, sőt. Könyvek százait olvasta el, tanulmányozta sorban. Amikor azt kérdezem, mit olvasott legszívesebben, így válaszol: — Mindenfélét. Én soha, semmire nem mondtam, hogy engem nem érdekel. Miért is mondtam volna, hiszen sóvárogtam — ma is — a tudásért, az újabb és újabb ismeretekért. Azért fabrikáltam csillagászati távcsövet, ezért szerkesztettem mikroszkópot, ezért tartottam mindig kéznél a térképet, a földgömböt. Ennek érdekében járattam lapokat, folyóiratokat. Azt tartottam mindig: az ember nem élhet tétlenül. — De hiszen vetem közbe gyorsan — ön kétezernél több hibridet törzskönyvezett le itt a szőlőjében! A „Baracsi rubint” például az egyik büszkesége! Hát már eleve nem lehetett tétlen! Erre a közbeszólásomra sietve reagál: — Az más. Az a munka, a hivatás. Én arra gondoltam, hogy az ember mit kezdjen a szabad idejével. Amikor sokan csak úgy „lógnak”, „téblábolnak”, céltalanul ücsörögnek vagy jönnek-men- nek. Az ilyesmit elítélem. Az ember cselekvésre született, tépelő- désre, tűnődésre, gondolkodásra. Arra, hogy örökké keressen, kutasson, hogy újra és újra rájöjjön valami újra, hogy eljusson új felismerésekhez. — S a pihenés? Az talán nem fontos? A hatvanhat esztendős férfi erre ezt mondja: — Pihenni nem csak úgy lehet, hogy lógatja az ember a lábát. S főleg nem csak úgy, hogy kikapcsoljuk az eszünket. Én akkor pihenek, ha változatos az elfoglaltságom. Meg persze akkor igazán, ha lelkesít az, amivel foglalkozom. □ □ □ Körülnézek közben ismételten.’ Az asztalon az Élet és Tudomány legújabb száma, kinyitva. Olvasom a cikk címét: „Hogyan működik a kvarcóra?” Mellette az Ezermester, az Univerzum egy- egy száma stb. Tovább beszélgetünk. Csak ámulok, mennyi minden érdekli Lajos bácsit. íme, néhány téma, ami szóba került ezen a délutánon, csak úgy emlékezetből: a latin nyelv mennyire él még; Mária Terézia tizennyolcadik századi telepítései; a vallás és a filozófia kapcsolata; újabb pedagógiai törekvések stb. Legalább ilyen sokat elárul az, amit Bagó Lajos kapcsolatairól megtudok. A falu ezerkétszáz lakója közül eddigi életében legalább háromszázzal szoros kapcsolatban állt. Vendégül látta az ország különböző részeiből érkezett embereket. Olykor politikusokat, tudósokat, ismert személyiségeket is. Egyikőjük ezt írta be emlékül az itt látottakról, a környezetről: „Ez egy darab Magyarország”. Varga Mihály Konténeres központ
