Petőfi Népe, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-13 / 36. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BÄCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIV. évf. 36. szám Ára: 1,20 forint 1979. február 13. kedd Szakmunkástanulók kulturális versenye Az immár két évtizedes múltra visszatekintő hagyományos versengésre, kulturális találkozóra gyűltek egybe vasárnap Kecskeméten három megye — Bács-Kiskun, Békés és Csong- rád — legjobb amatőr művészeti csoportjai, együttesei. A diákszínpadok tagjai mellett ezúttal a citerások és a néptáncosok szórakoztatták a népes közönséget a Megyei Művelődési Központban, illetve a szervezést lebonyolító 623. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet új, impozáns épületében. Délelőtt kilenc órakor a művelődési központban Krajcsovicz Mihály, a megyei tanács csoport- vezetője, a szakmunkásképző intézetben pedig Érsek György, a KISZ kecskeméti bizottságának titkára nyitotta meg az évente ismétlődő vetélkedőt. Mindketten hangoztatták annak fontosságát, hogy a leendő szakmunkások napi munkájuk végzése mellett saját művelődésükkel is törődjenek. S azt iiS többek között, hogy az ilyen és hasonló találkozók mindig jó alkalmat nyújtanak a fiataloknak a nemes szórakozásra éppúgy, mint különféle tehetségük kibontakoztatására. A Megyei Művelődési Központ 6zínháztermét zsúfolásig megtöltötte a — többnyire fiatalokból élló — közönség. Sokan tapsoltak a makói, orosházi, szegedi, kiskőrösi, kecskeméti és más diák- színpadoknak, melyeknek tagjai mese- és pódium játék okát, verses összeállításokat, oratorikus feldolgozásokat vittek színre, eléggé változó színvonalon. A zsűri — Keleti István rendező elnökletével — úgy határozott a produkciók megtekintése után, hogy az első díjat a kecskeméti 623. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet irodalmi színpadának ítéli. A lelkes és tehetséges tagokból álló együttes — ár. Tusni András rendező irányításával — Móricz Zsigmond Pillangó című alkotásának rövidített változatát adta elő hitelesen, művészi igényességgel. Második lett a makói 601. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet diákszínpada, a Lúdas Matyi című népmese-feldolgozás színre vitelével. A citerazenekarok a 623. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet nagytermében mutatták be műsoraikat. Teljesítményeiket — Halkovics Jánossal, a Magyar Rádió zenei szerkesztőjével az élen — ugyancsak szakmai zsűri értékelte. Ügy határoztak, hogy az első díjat a gyulai 613. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet együttesének adják. Sikeresen szerepeltek még többek között a kiskőrösi 621. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet citerásai is. A néptáncegyüttesek bemutatkozására ugyancsak a Megyei Művelődési Központ színháztermében került sor. Vincze Miklós táncpedagógus közreműködésével a bírálók úgy határoztak, hogy a gyomai Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakmunkásképző Intézet táncosai kerülnek az első helyre. Az első és második helyezettek mindhárom kategóriában részt vehetnek majd az év tavaszán az összevont megyei kulturális szemléken. V. M. Tűz es víz A természeti csapások ősidők óta kísérik az ember életét. Nincs olyan esztendő, hogy emberek ezreit elpusztító földrengésekről, hatalmas árvizekről, és tűzvész okozta károkról ne érkezne híradás a világ valamelyik pontjáról. Hazánkban a kiöntött patakok és folyók szinte minden évben próbára teszik az ország teherbíró képességét, a vízügyi szakemberek tudását. Pedig a népgazdaság költségei között milliárdos összeg évről évre, amit a védekezésre fordít az állam. A töltések egyre erősebbek, a szabályozás egyre hatékonyabb, s azt olvassuk a jelentésekben, hogy a most mért maximum akkora, hogy ennél a magasságnál azelőtt kiléptek a folyók a medrükből. A védelem tehát ezidáig kiállta a próbát. És mégis, teli van ilyenkor az ország feszültséggel, hiszen a hírközlő szervek, a televízió segítségével szinte szemünk előtt zajlik a megfeszített munka. S látjuk azt is, hogy ez a biztonság mennyire viszonylagos. Mert házak sokasága került víz alá, ha csak napokra, csak átmenetileg is. S együtt érzünk azokkal, akiket kitelepítettek otthonukból, mert tudjuk, hogy az elpusztult, megrongálódott értékek pótlása még akkor sem könynyü, ha ilyenkor soron kívül érkezik a segély. Talán ennek a tájékozottságnak is köszönhető, hogy amikor a napokban a tiszai nyárigát felrobbantásáról érkezett hír, a közvélemény már így fogadta azt: csak így tudják megmenteni az árvíztől a déli részeket... A víz alá került megművelt földek valóban kárt szenvednek, mégis ezt kellett tenni, hogy az emberi hajlékokban ne essen kár. S miközben egyik szemünk most a vízen, mert ez jelenti a legújabb veszedelmet, másik szemünk még mindig a zsanai gázkitörést figyeli, ahol naponta változik a helyzet. Valaki azt mondta még a tűz keletkezésekor nem rosszindulatú tréfálkozással: No, most legalább megtanulja az ország Zsana nevét is egy időre! Hát alaposan megtanulhatta ... Annak örülnénk, ha mihamarabb el is felejtené — a gázkitöréssel kapcsolatban. Ami azonban Zsana környékén végbement, azt nem lehet és nem szabad elfelejteni. Az emberi helytállás itt tömegméretekben jelentkezett. Akadtak egyéni hősök is, a legnagyobb veszélyt önként vállaló szakemberek, akik életüket kockáztatva végezték és végzik el a különböző elzáró műChilei szolidaritási nagygyűlés Kecskeméten Huszonhat évvel ezelőtt, február 12-én alakult meg a Chilei Dolgozók Egységközpontja, s ezen a napon a haladó világ szolidaritását fejezi ki a chilei néppel. Az évforduló alkalmából tegnap Kecskeméten, a Megyei Művelődési Központban a Szakszervezetek Országos Tanácsa, az ÉDOSZ központi vezetősége, a Szakszervezetek Bács-Kiskun megyei Tanácsa rendezésében chilei szolidaritási nagygyűlést tartottak. Borsodi György, az SZMT vezető titkára köszöntötte a nagygyűlésen részt vevő több száz dolgozót, a gyárak, üzemek, szövetkezetek, intézmények képviselőit, a meghívott vendégeket, közöttük Hugo Roblest, a Magyarországi Chilei Anitifasiszta Bizottság titkárát, a Chilei Szakszervezeti Központ alapító tagját, Bénchámin Friast, a Chilei Szakszervezeti Központ vezetőségének tagját, dr. Dobrónaki Gyulát, a párt Központi Bizottságának tagját, az ÉDOSZ elnökét, Ligeti Lászlót, a SZOT alelnökét, Rostás Istvánt, a Magyar Szolidaritási Bizottság chilei akcióbizottságának elnökét, Kata- nics Sándort, a megyei pártbizottság titkárát, dr. Gajdócsi Istvánt, a megyei tanács elnökét, dr. Kőrös Gáspárt, a városi pártbizottság első titkárát. A szolidaritási nagygyűlésen Balogh Károlyné, az ÉDOSZ főtitkára mondott beszédet.1 Felidézte a kegyetlen, barbár fasiszta pucs- csot, a chilei junta megdöbbentő telteit, a chilei nép szenvedését, majd így folytatta: — A chilei nép vérrel és áldozattal is igazolta, hogy nagyon szereti a szabadságot. S hogy ezért kész a harcra, azt az egyre sűrűbben érkező új hírek mindennél jobban igazolják. A szakszervezeti mozgalom erejét, s a nép elszántságát tükrözi a múlt év május elsejei megmozdulás szerte az országban. Csakúgy, mint az élelmezési munkások sztrájkja — amelynek következtében hetven embert száműztek — a textilmunkások sztrájkja több nagyüzemben, vagy a chilei bányászok harca a munkához való jogért, a bányák bezárása ellen jól mutatja a chilei nép küzdelmét. — A fasiszta rezsim durva támadást indított a szakszervezeti szabadságjogok ellen is — mondta az ÉDOSZ főtitkára. — A katonai kormányzótanács a múlt év októberében feloszlatta a hét legnagyobb chilei országos szakszervezeti szövetséget. Ezzel akarják elhallgattatni, megbénítani a szak- szervezeti mozgalmat. A munkások becsapására, a nemzetközi közvélemény félrevezetésére a fa• Balogh Károlyné, az ÉDOSZ főtitkára beszédét tartja. (Pásztor Zoltán felvétele.) siszta rezsim a maga saját forgatókönyve szerint választásokat rendezett, s ezt a csalárd választást arcátlanul szabadnak nevezte. Mint azt Balogh Károlyné a továbbiakban elmondta, a chilei dolgozók és az illegalitásba kény- szerített szakszervezetiek egyre erőteljesebben és határozottabban követelik a munkanélküliség felszámolását, a nyomor enyhítését, az emberi és politikai jogok visz- szaállítását, a nemzetközi egyezmények és az ENSZ-közgyúlés határozatának végrehajtását. — A chilei testvérszakszervezetünk megalakulásának 26. évfordulóján ismét megerősítjük szolidaritásunkat chilei munkástestvéreinkkel, a haladó szakszervezeti mozgalommal — mondta az ÉDOSZ főtitkára. — Mi, magyar szervezett dolgozók egyetértünk a Szakszervezeti Világszövetség, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, s a szolidaritási világkonferencia határozatával, amely elítéli a fasiszta rezsim újabb súlyos támadását a chilei dolgozók szakszervezeti jogai és szabajüságjogai ellen. — A szolidaritás egyben arra is kötelez bennünket, hogy tetteinkkel mindennapi munkánkkal, a szocalizmus építésének újabb sikereivel tegyük még szilárdabbá egységünket. A világ haladó közvéleményével, minden becsületes munkással mellettük állunk — fejezte be beszédét Balogh Károlyné. A nagygyűlésen felszólalt Bénchámin Frias. Elmondta egyebek között a fasiszta rezsimnek a szakszervezeti szabadságjogok ellen indított durva támadását, a szakszervezeti vezetők letartóztatásának körülményét, s arról a szinte emberfeletti erőkifejtésről is beszámolt, amelyet a szakszervezeti munka ilyen körülmények között igényel. A felszólalások után a nagygyűlés elnökségéhez jayaslat érkezett, hogy a magyar szervezett dolgozók névében küldjenek a szolidaritást kifejező táviratot a Chilei Országos Szakszervezeti koordinációs bizottsághoz, a dől-' gozók egységes frontjához. A szolidaritási nagygyűlés kultúrműsorral fejeződött be. T. L. Szovjet-francia külügyminiszteri megbeszélések Moszkvában megkezdődtek a megbeszélések Andrej Gromiko szovjet és Jean Francois-Poncet francia külügyminiszter között. Francois-Poncet látogatásának közvetlen célja az, hogy előkészítse Valery Giscard d’Estaing elnök tavasszal esedékes moszkvai utazását, s a szovjet külügyminiszterrel előzetesen áttekintse a napirendet, valamint az államfők elé kerülő dokumentumokat. A hétfői megbeszélésen a nemzetközi politika több időszerű profolémáj áról esett szó,' közöttük az enyhülési folyamat fejlődéséről, a fegyverkezési hajsza megszüntetéséről és a leszerelést célzó tényleges intézkedésekre történő áttérésről. Áttekintették a kétoldalú kapcsolatokat is. A tárgyalásokat tárgyszerű, baráti légkör jellemezte. (MTI) veleteket. Az ö nevüket, reméljük, az első helyre írják majd fel az alföldi olajmezők meghódításáért küzdő emberek névsorában. De mellettük még nagyon sokan izzadtak, megfeszült izmokkal és idegekkel, hetekig alig pihenve fáradoztak, tömlőt cipeltek, vízsugarat irányítottak, úttalan utakon át járműveket vezettek és gyalogoltak, katonák és rendőrök, civilek és karhatalmis- ták, magyar és szovjet tüzérek, lőmesterek, ellátó és anyagszállító részlegek vezetői és beosztottjai. Ha valami imponáló volt és maradt ebben a munkában, az éppen a kitartó összefogás, az összehangoltság és a helytállás tömeges szép példája. Ami arra utal, azt bizonyítja, hogy nehéz helyzetekben — és reméljük máskor is, ha szükséges —, a szocialista embertípus legszebb jellemvonásai törnek felszínre példamutató, gyors hevülettel. A tüzet újból eloltották, de még dolgoznak tovább, amíg a kitört gáz ismét engedelmeskedik az elemeket megzabolázni képes embernek. S készen állnak a veszély elhárítására a Tiszánál is, itt a megyehatáron, a Tisza-Kunsági Vízgazdálkodási Társulat, az érintett gazdaságok, valamint a központi ár- és belvízvédelmi szervezet szakemberei, csatasorba állított munkásai. Bízunk benne, hogy az 6 munkájukat is siker koronázza. T. P. „TENGERT LÁTTAM..,” Árvízi képek a Tisza mentéről „Értesítjük a lakosságot, hogy a Tisza-Kúnsági Vízgazdálkodási Társulat a károk mérséklése végett úgy döntött, hogy tervszerűen beengedi a megáradt Tisza vizét árterületünkre. A gáton február 9-én délben robbantással nyitnak kaput. Felhívjuk a lakosságot, hogy a Kelenben, az Erdőalján, a Mentettréten, vagy bárhol még benn levő szénát, kukoricaszárat és egyebeket a jelzett időpont előtt szállítsa el!’’ Nem minit régen, a harang fél- reverésével, hanem hangosbeszélőn adta tudtára a tanács Alpá- ron a lakosságinak: Jön az árvíz! Elönti a legjobb termőföldeket, hogy a földművelőknek és a halászembereknek az idén keményebben kelljen megdolgozniuk minden falat kenyérért. • Február 9. déli tizenkét óra. A zavaros vizű Tisza a fölrobbantott nyárigáton, a tiszaugi híd, illetve Bokros közelében — „mintha el akarná nyelni a világot” — beront a négyezer hektárnál nagyobb árterületre. Az ár tizedikén délután Alpár- nál eléri a Nagykutat. Itt hajdan gémeskút állt, vályúval, ide hajtották itatni, deleltetni a réten legelő községi gulyát. A löszmagaslatra kuporodott falu lábánál megtorpan a folyó. Az ártérre vezető lejárónál csónakkikötőt létesítettek. Az alpári Tisza Vadásztársaság tagjai és önkéntes segítői megkezdték a vadállomány mentését a vízből még kimagasló földhátakról. Tucatszám hordják ki a még élő és a vízbefúlt őzeket. — Mekkora kár éri a szövetkezetei? — Hétfőn reggel kérdezem a tiszaalpári közös gazdaságok vezetőitől. Seres Imre, á Búzakalász Tsz elnöke nagy számot mond: hatmilliós veszteségre számítanak. Ha a víz május közepéig visszahúzódik, és a várható . zöldár már nem tud bejönni, akkor a kárt a 85 hektár őszi búza, és a 75 hektár lucerna helyének bevetésével, kukoricával mérsékelni tudják. A Búzakalász területének több, mint húsz százalékát öntötte el a víz. A Tiszatáj Tsz-től 492 hektárt vett el a folyó, tudom meg Ki- szely Gyula elnöktől. Huszonkilenc hektár őszi búza került víz alá és mintegy 360 hektár, kukoricatermesztéshez foszfor és káli műtrágyával előkészített szántó- területet. A várható kár 2—2,2 millió forint. • A tiszakécskei üdülőterületet rőzsével és homokzsákokkal erő* sített gát védi. Az ár nem kedvez a halászoknak sem, pedig ők a vízből élnek. Kádár Mihály, a Virágzó Htsz elnöke arról panaszkodik,' hogy az alpári és a szikrai holtágban benne maradt kétszáz mázsánál több, kifogásra váró haluk. Széjjelhordta őket az árvíz.’ Az idei halhozamot is csökkenti a nem kívánt bőség, mert a szövetkezet vizeinek tervszerű benépesítése lehetetlen. A Tisza tetőzése előreláthatólag csak a hét második felében éri el szűkebb hazánk területét.' Á. Tóth Sándor • Ezeket az őzeket élve sikerült kimenteni. (Tóth Sándor felvételei.)
