Petőfi Népe, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-11 / 35. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1979. február 11. FOKOZÓDIK A MINŐSÉGI ELVÁRÁS Összehangoltabb baromfihús-termelést diktál a piac Az utóbbi években megkétszereződött a magyar vágott baromfi kivitele, s ezen belül két és félsze­resére nőtt a libamáj-, valamint a házinyúlexport. Az iparnak a továbbiakban is jelentős feladata lesz a hazai fogyasztói ellátás mellett az export­áru-termelésben. Ehhez minden feltétel adott az ágazatban, ahol a feldolgozás korszerűsítésével, fejlesztésével egyidejűleg példaszerűen oldották meg a tenyésztői' háttér kialakítását. Az ipar és a partnergazdaságok együttes tevékenységének eredménye, hogy két évvel előzték meg az 1980- ra tervezett termelési és fogyasztási ütemet. Je- jelenleg az egy főre jutó 10,5 kilogrammos évi baromfihús-fogyasztással másodikak vagyunk Eu­rópában, a világon is csak az Egyesült Államok és Kanada előz meg bennünket. Tojásfogyasztá­sunk is hasonlóan alakul. Az állattenyésztés tartalékai Ennek ismeretében kell to­vábblépnie az iparnak, illetve a tenyésztő gazdaságoknak. Ezek után mi a teendő az ország leg­nagyobb baromfihúsgyárában — kérdezzük Csizmadia Istvántól, a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat igazgatójától. — Marad a kapaoitás maxi­mális kihasználásához méretezett évi 50 ezer tonna nyersáru fel­dolgozása, amely közel 50 száza­lékos termelésnövekedést jelent az 1970-es évekhez viszonyítva. Ugyanakkor folytatjuk a kiskun- halasi gyár rekonstrukcióját és a hatékonyabb termelést segítő technológiai feltételek megterem­tését. Gondosabban ügyelünk termékeink esztétikusabb megje­lenítésére, hogy a minőség mel­lett csomagolásban is állják a versenyt. Mindezekkel együtt, a magyar baromfi piacképességé­nek tovább növelésében közös az érdekeltség a tenyésztő üze­mekkel, a partnergazdaságokkal. Meggyőződésem, hogy van még tartaléka a gazdaságosabb áru­termelésnek a baromfitenyésztő gazdaságokban. Az egy kiló csir­kehús előállítására felhasznált Mint ismeretes, a kormány az V. ötéves terv időszakában ex­portfejlesztési célra 45 milliárd forint hitelkeretet létesített. Eb­ből azok az ipari és mezőgazda- sági termelő üzemek igényelhet­tek, amelyek a tőkés piacon jól értékesíthető áruk termelésének növelését tűzték célul. A Magyar Nemzeti Bank elnökének tájékoz­tatója szerint a hitelek nagyobb részét a vállalatok a tervidőszak első felében vették igénybe, ami azért is kedvező, mert az új ex­portkapacitások nagy része még 1980 előtt üzembe helyezhető lesz, s növeli a tőkés piacra küldhető áruink mennyiségét. Bács-Kiskun megyében az ipa­ri vállalatok, szövetkezetek, az állami gazdaságok és téeszek ed­dig csaknem 700 millió forint hi­telt igényeltek és kaptak is ex­portfejlesztő beruházásokra. Ezek a gazdasági szervezetek zömmel befejezték beruházásaikat, ame­takarmány sok helyütt lényege­sen több az optimálisnál, s ezen a berendezések felújításával, a tartástechnológia tökéletesítésé­vel lehet segíteni. A meglevő ba­romfitelepek korszerűsítése vár­hatóan jól szolgálja majd a minőség javítását is, jelenleg ugyanis túlságosan ingadozik és esetenként alacsony a baromfi átvételi súlya és baj van az áru egyöntetűségével is. A súlyon aluli, vagy pedig a nem megfe­lelő takarmányon nevelt barom­fi piacképtelen. Ezért mindkét fél részéről figyelembe kell ven­ni a kereslet és kínálat egyre szigorúbb törvényeit. Az idei év szerződéskötéseiben e téren is összehangoltabb feladatokat tű­zünk ki a partnergazdaságokkal. Ugyanis a jelenlegi értékesítési lehetőségek nem indokolják a lyeknek kézzel fogható eredmé­nyei is vannak már. A mezőgaz­dasági üzemek elsősorban a kü­lönböző termelési rendszerekhez vásároltak korszerű gépeket, az ipari szervezetek pedig a ter­mékszerkezet korszerűsítésére, modern technológiák, berendezé­sek beszerzésére fordították a hi­teleket. Az eredményekhez tartozik az is például, hogy az exportfejlesz­tési hitelt igénybe vevő állami gazdaságok tavaly a tervezettnél 600 ezer dollárral több bevételhez juttatták a népgazdaságot. Az iparban a kecskeméti MEZŐGÉP Vállalat — amely a traktorfülke- gyártás korszerűsítésére vett fel pénzt — 100 ezer dolláros több­letbevételhez jutott. Az ipari szö­vetkezetek közül a Bajai Lakbe­rendező, Építő- és Vasipari Szö­vetkezet kerti bútorok, a Kalo­csai Asztalos-, Építő- és Elektro­mosipari Szövetkezet rusztikus bútorok, a Lajosmizsei Kefe-, Seprű-. Fa- és Vasipari Termé­keket Gyártó Szövetkezet pedig fa tömegcikkek gyártásának bőví­tésére vett igénybe exportfej lesz­nagyobb fejlesztést, a több áru­termelést. A „lélegzetvételnyi” szünetet — az utóbbi évek nagy­arányú termelésrekonstrukciója után — a tenyésztői munka ja­vítására kellene felhasználnunk. Saját telepeinken és a mezőgaz­dasági üzemekben a mostani törzsállomány szelektálása meg­felelő alkalom erre. Vonatkozik ez elsősorban a libára, de a te- nyésztyúkállománynál is van javítani való. A kecskeméti vál­lalat köztudottan, az iparágon belül, a nagytestű baromfiaik fel­dolgozására specializálódott, ép­pen ezért a keresletnek megfe­lelően kell összehangoltságot te­remteni az ipar és a tenyésztő gazdaságok között. Rugalmasab­ban kell követni a piacot a ter­mékarányok változtatásával: ke­vesebb kövérlibából több jó mi­tő hitelt. Sikerrel, hiszen erre az évre jóval több tőkés megrende­lést kaptak, mint korábban. Az MNB elnöke ugyanakkor ar­ra is felhívta a figyelmet, hogy a népgazdaság egyensúlyi helyzeté­nek javítására további jelentős erőfeszítésekre van szükség. Még igényelhető exportfejlesztő hitel, ám olyan gazdasági szervezeteket részesítenek előnybe, amelyek rugalmasan gazdálkodva gyorsan üzembe helyezhető beruházásokra fordítják a pénzt. Hangsúlyozta, hogy ilyenek a közép- és kisüze­mek. Bács-Kiskun megyében a gyár­egységi rendszer miatt kevés az önálló megyei székhelyű vállalat. A hitelpályázatokat pedig a vál­lalati központok adják be. Je­lentősebb tanácsi vállalat is csak egy van, tehát nálunk maradnak az ipari szövetkezetek, amelyek még számításba jöhetnek hitel- igénylés szempontjából. Gondot okoz azonban az, hogy a külső piacokra való betöréshez tapasz­talatokra. kellő jártasságra van szükség, s mondjuk meg őszintén, nőségű májat kell kitermelni, és a többit szabadban nevelt, pe­csenyelibaként értékesíteni. A szerződéskötések tapasztala­tai szerint a baromfitenyésztő üzemekben is számolnak a köz­gazdászok, a meglevő feltételek között az állomány felnevelésé­nek, tartásának gazdaságosságát javítják. A broiler pecsenyecsir- ke-termelésben az egy négyzet- méterre jutó húselőállítás még nem mindenütt van teljesen ki­használva, s felszámolásra vár a gazdaságtalan étkezési tojáster­melés. Ez utóbbi ugyanis csak ott éri el a jövedelmezőség ked­vező szintjét, ahol ketreces to­jóházakban tartják az állományt. V. E. ezzel nem sok ipari szövetkezet dicsekedhet. Természetesen ez sem leküzd­hetetlen akadály abban az eset­ben, ha a külkereskedelmi válla­latok a maguk széles körű jár­tasságukkal kellő és megbízható információkkal sietnek az ipari szövetkezetek segítségére. Most tehát arra lenne szükség, hogy a külkereskedelmi szervek — hogy úgy mondjam, súgjanak —, vagy­is jó ajánlatokat tegyenek hosz- szú távon keresett, minden pia­con jól értékesíthető áruk gyár­tására. Sőt, abban is kell, hogy segítsenek, hogy műszakilag meg­felelő, minőségileg a tőkés piacon elfogadott árucikkek készítésére készülhessenek fel a kis- és kö­zépüzemek. Amennyiben az említett felté­teleket a megyei kisipari szövet­kezetek vállalkozóbb része és a külkereskedelem együttesen meg­teremti, Bács-Kiskunban is van­nak még lehetőségek a népgazda­ság egyensúlyi helyzetét javító exportáru-alapok növelésére. N, O. I. Az alapkövetelmény Népgazdasági tervünk közép­pontjában az idln a) nemzetközi fizetési mérleg kedvezőtlen voná­sainak mérséklése áll. Ez szabja meg a termelésfejlesztés ütemét, a kereskedelempolitikát, az ex­port-, valamint az importkövetel­ményeket. A mezőgazdasági ter­melés fejlesztésével kapcsolatos terv — népgazdaságunk ezen ága­zatában továbbra s dinamikusan kell növelni a termelést — az ér­deklődők előtt ismeretes. Az is tudott, hogy a tavalyi eredményt — a több mint 180 milliárd forin­tos mezőga|zdasági bruttó terme­lési értéket — az idén változatlan áron számolva is három-három és fél százalékkal kell túlszárnyalni. Csak külföldön adható el Látszólalg az állattenyésztés elő­irányzatának teljesítése az egysze­rűbb, mert a termelésnövelés üte­me a mezőgazdaságon belül itt kisebb az átlagnál. A múlt esz­tendő termelését — mintegy 86 milliárd forint értéket — 2 száza­lékkal kell az állattenyésztésben túlhaladni. E mellett lényegesen javítani kell a termelés gazdasá­gosságát, az állattenyésztésben hasznosított erők, eszközök, anya­gok hatékonyságát. Az állattenyésztés termékeinek — vágóállat, hús, húskészítmény stb. — nagy hányada kerül ex­portra. Fogalmazhatunk így is: ae állattenyésztés termékeinek egy része csak külföldön adható el. A hazai ellátást ugyan még lehet javítani de annajk a szintje olyan, hogy a legtöbb állati termékből nem tudnánk a teljes hazai ter­melést itthon értékesíteni. Ezek után egyértelmű: az állattenyész­tés olyan mértékben fejleszthető, amilyen mértékben termékei az ország számára előnyösen, tehát gafedaságosan értékesíthetők az országhatárokon túl is. Teljesen nyilvánvaló, hogy az állattenyésztés termékeinek ex­portgazdaságossága nemcsak a mezőgazdaságon múlik. Sok függ a feldolgozóipartól, a feldolgozás színvonalától, minőségétől, a cso­magolástól, a szállítás ütemezésé­től, Ennek megfelelően a feldol­gozóipar" tennivalói is' sokrétűek. Fgyik terület feladatait sem meg­oldani, sem átvállalni nem tudja a másik. így kinek-kinek a ma­ga portáját kell rendben tartania.­A termelés hatékonysága, gaz­daságossága szempontjából a jó az lenne, ha a két nagy terület, a mezőgazdasági termelés és a feldolgozó ipar azonos érdekeltség alapján dolgozna, vagyis a végter­mékben lenne érdekelt. Ez azon­ban egyelőre — egészent kicsi terület kivételével — még nincs így. Nincs általános recept Ha sok mindenben eltérő is az állattenyésztés és a feldolgozó ipar érdekeltsége, ha a mezőgaz­dasági üzem nem is ismeri kellően a külföldi piac igényeit, (s ha is­meri is, az ösztönzés nem egyértel­műen sarkall az igények kielégí­tésére), egy dologban tiszta, a kép. Csak akkor válik az állattenyész­tés, az itt előállított termékek ex­portja jobban a hasznunkra, ha kevesebb ráfordítással, tehát ol­csóbban tudunk termelni. Ehhez fel kell tárni esztendőről eszten­dőre, újra, meg újra minden gaz­daságban a kínálkozó lehetősége­ket. A tartalékok feltárása még egy- egy állatfaj esetén is sok kerület- részlet alapos elemzését, vizsgála­tát követeli. Tájegységenként, gazdaságonként más-más tartalék hasznosításai kerülhet előtérbe. Arra, hogy hol, mit kell másként, jobban csinálni, nincs recept. Né­hány áltarános érvényű, vagy na­gyon sok helyütt érvényes tétel persze adódik. Ilyenek: a helyes fajtamegválasztás, a fajta- és a tartásviszonyok összhangja, a ha­tékonyabb takarmányozás lehető­ségei, az állategészségügyi kö­vetelmények betartása, a fegyel­mezett munka. A felsorolást le­hetne folytatni. Itt említhető a tojástermelés idei terve. Tojástánc Érdemel néhány szót a tojás­termelés már csak azért is, mert ez mutatja a termelés hazai sza­bályozásának és az exportpiaci követelményeknek az eltérő vol­tát, s azt, hogy néha másban ér­dekelt a népgazdaság, az ország és másban a termelő üzem. A hazai piac nem veszi fel a hazai teljes tojástermelést. így a tojás egy része csak exportpiapon ad­ható el. Az étkezési tojás azonban külföldön csak nagy állami támo­gatással értékesíthető. A külföldi vevő tehát lényegesen kevesebbet fizet egy tojásért, mint amennyit itthon a felvásárló ad érte. Ilyen körülmények között — figyelem­be véve sok minden egyebet, pél­dául a tojástermeléshez szükséges fehérjetakarmány-behozatalt is — az állam számára, az ország kö­zössége számára kifejezetten vesz­teséges a tojáskivitel. Ennek el­lenére tavaly a hazai tojásterme­lés 100 millió darabbal nőtt. Az idén a terv szerint 200 millióval csökkenteni kell, .mezőgazdasá­gunkban a tojástermelést, s ezzel kapcsolatosan intézkedése^. Tör­ténnek, vagy részben már .történ­ték. (Ügy, hogy lehetőleg a nagy­üzemi termelést fogják vissza, s ne a kistermelőit, mert ezt akkor, ha a tojásértékesítés külföldi le­hetőségei kedvezőbbre fordulnak, nehezebb újra bevonni a terme­lésbe.) Az állatitermék-termelés gazda­ságosságának javítása — miköz­ben a teljes ágazatot figyelembe véve a termelés is bővül — min­denek előtt a termelési részletfo­lyamatok javításával érhető el. A gazdaságok többségében nem kö­vetnek már el durVa, szembeötlő hibákat. A részletek aprólékos ja­vítgatása pedig következetes, tü­relmes, gondos munkát, nagy áll­hatatosságot követel. F. I. (Következik: összhang a ter­melésben.) Exportfejlesztő hitelek az üzemeknek Jerzy Edigey * MacAreck FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY (25.) A korzerv ugyan­olyan íaletes, mint a rózsaszínű lazac, de a vevő elhatározta, nem vásárol többet annak a cégnek a termékéből, amelyik rászedte. Bizonyítja ezt az is, hogy az ára sokkal alacsonyabb, mint a rózsaszínű lazackonzervé. A vevő tudja, hogy a lazac az egyik legdrágább hal. Éppen ezért nem hisz abban a cégben, amelyik oly olcsón adja el az igazi la­zacot. A beszéd után MacAreak úr a következő javaslatot tette: 1. A cég vezetősége hat hóna­pig teljhatalommal ruházza fel 2. az új igazgatónak joga lesz saját ár- és eladási politikát folytatnia, és joga lesz kivon­ni a már üzletben levő árut is 3. az ideiglenes vezető meg­szerzi a megfelelő eszközöket a termelés fenntartása érdekében 4. fenntartja magának azt a jogot, hogy olyan reklámhadjá­ratot folytasson, amelyet jónak és szükségesnek vél, hogy a cég áruját a piacon bevezesse 5. MacAreck úr három évig megkapja a jelenlegi ár és az általa megállapított ár közötti különbség felét 0. MacAreak úr teljes anyagi felelősséget vállal minden csele­kedetéért a hat hónap alatt, amíg egy személyben vezeti a céget. A cég vezetősége hosszú vita után elfogadta a feltételeket. Tu­lajdonképpen nem volt más vá­lasztásuk. Mégis, amikor látták a megbí­zott igazgató első húzásait, akik arra szavaztak, hogy adják kezére a céget, sajnálták lépésüket. Ezek az első utasítások furcsák voltak. MacAreck úr mindenekelőtt ki­vonta a forgalomból a konzervet és áron alul eladta egy dél-ame­rikai cégnek. Megparancsolta azt is, hogy makulatúrának adjanak el minden régi feliratos csomago­ló papírt. Helyettük másokat ren­delt, a legjobb grafikusoknál. Az új csomagoló papíron nagy be­tűkkel az állt: „Fehér lazac”, az­tán egy stilizált lazac, amint a vízesés előtt a magasba szökken. Még az eddigi formáját is meg­változtatta a doboznak. Az új drá­gább volt, de sokkal szebb. Ezt követően a New York-i tő­kés megparancsolta, hogy a maxi­mumra fokozzák a termelést. Mégsem adtak el egyetlen doboz­zal sem. Mind a gyár raktárába került, és onnan küldték a saját nagykereskedelmi üzletükbe, amely minden állam fővárosában és nagyobb városban volt. A cég vezetősége és a felügyelő bizott­ság tagjai kénytelenek voltak el­ismerni, hogy szó, ami szó, ennek a „diktátornak” nem rossz a fan­táziája. Nem számolt a költségek­kel sem. Bár sem a hal, sem az íz, látszatra semmit sem válto­zott. ez az elegáns csomagolás sok­kal tetszetősebbé tette. Végül, amikor már elegendőt gyártottak, elkövetkezett az új vezető utolsó csapása. Hatalmas reklámot csaptak a napilapokban, és az időszaki kiadványokban, a rádióban és a televízióban, a hir­detőoszlopokon és az autóbuszo­kon. Speciális játékokat — kis fe­hér lazacokat — osztogattak a gyerekeknek ingyen az üzletekben és az áruházakban — és mind­egyiken ez a jelmondat volt: „A MI LAZACUNK A LEG­JOBB, MERT SOHASEM VÖRÖ- SÜDIK”. E gigantikus reklámhadjárat megkezdésének napján a fehér la- zacog dobozok megjelentek min­den élelmiszerüzletben. Az ára sokkal magasabb volt, mint a cég régebbi terméke. Sőt, maga­sabb volt a konkurrens cég ter­mékénél is. Az eredményre nem kellett so­káig várni. Két héttel később a körzeti nagykereskedelmi válla­latok új szállítmányokat kértek. A raktárak hamar kiürültek. A gyár három műszakban kezdett dolgozni. Az egész Alaszkában felvásárolták a halat és speciális prémiumokat állapítottak meg a halászoknak, akik a legjobb ered­ményeket érték el. Igaz, a rek­lámakciót kissé csökkentették, de továbbra is mindenütt lehetett találkozni ezzel a felirattal: „a mi lazacunk a legjobb, mert so­hasem vörösödik.” A konkurrens cégek követelték a levételét. Más cégek véleménye szerint ez a mondat a vevőben azt az érzést keltette, hogy a többi lazac húsa is fehér, csak a feldol­gozás alatt nyer különös színt. Ezért ezt „becstelen konkuren­ciának” nevezték. Az Egyesült Államokban az ilyesmit nagyon szigorúan pénzbírsággal büntetik. Mister MacAreck határozottan visszautasította a konkurrens cég követelését, hogy hagyja abba ed­digi reklámtevékenységét. Hosz- szan tartó pereskedésre került sor, ami az alaszkai gyár győzelmé­vel ért véget. Az ügyvédei bebi­zonyították, hogy ezek a szavak: „sohasem vörösödik”, nem jelenti azt, hogy más cégek termékei rosszak. Az ügyes halbiológusok megállapították, hogy mielőtt a kis lazacok elérnék a megfelelő nagyságot, ugyanolyan fehér a hú­suk, mint más halaknak. Csak akkor lesz rózsaszínű, ha megha­ladta azt a bizonyos nagyságot. És éppen eddig az időszakig — bizonyították a védők — vonatko­zik a jelszó „a mi lazacunk a legjobb, mert sohasem vörösödik”. Így a cég felmentő ítéietef RSpott és elutasították a konkurrencia által követelt kártérítést. 21. — És mindez hogyan végződött? — kérdeztem Henlót, amikor meg­szakította elbeszélését. — A céget nem egy fél, hanem majdnem másfél évig vezettem. Nem tudtam korábban visszalép­ni, mert nem akartak engedni. Amikor a konszern már a saját lábán állt, megszöktem Alaszká­ból, vissza az Egyesült Államok­ba, ahol melegebb az éghajlat. Istenem! Mennyit sóvárogtam én ott, a Yukon folyó partján! Ha télen köpött az ember, hallatszott a csattanása. Mire a nyál leért a földre, jéggé fagyott. Nem sokat segített ott a bunda. Amikor jöt­tek a nagyobb hidegek, olyan öt­ven fokosak, a dolgozószobámba vitettem a heverőmet, és hetekig nem mozdultam ki. A hőséget jól bírom, de a hideghez sohasem tudtam hozzászokni. — És a céggel az elszámolás? — A vezetőség és a felügyelő bizottság tagjai nagyon becsületes és szolid emberek voltak. Csak kissé balkezesek és nem volt meg­felelő tapasztalatuk egy olyan nagy gyár vezetéséhez. Nagyon rendesen számoltak el velem. Visszatérítettek mindent, amit én fektettem be, saját jószántukból magas fizetést ítéltek meg, amíg ott dolgoztam, aztán a megálla­podás szerint három évig fizették a magas tantiémet. Amikor elkö­szöntem tőlük, köszöntő levelet és magas prémiumot adtak, amit jótékonysági célra ajándékoztam Alaszkában. — Nagyon szép gesztus volt a részedről. — Sohasem törődtem a pénzzel. Inkább a megszerzése imponált nekem, mint a birtoklása. Amikor megkaptam azt a prémiumot, már elég gazdag voltam, hogy ilyen gesztust megengedhessek magam­nak. — Az az ötlet a reklámjelszó­val — tulajdonképpen nem is öt­let, hanem egyszerűen tréfa —, komoly összeget hozhatott neked a konyhára. — Nem panaszkodhatom. Ami a reklámot illeti, Amerikában a jó ötletet, vagy a jó tanácsot kőny- nycn pénzre válthatod. El sem tudod képzelni, milyen hatalom az amerikai reklám. Minden vál­lalatnál a reklámfőnök a legfon­tosabb személy a vezérigazgató után. Az óriási, az eszközökben nem válogató konkurrencia mel­lett a termelés könnyebb, mint az eladás megszervezése. Mivel a reklámra költött összeg adómen­tes, az ipar néhány ágazatában különféle kampányokra költenek: rádió-, televízióadásokra, pályáza­tokra stb. (Folytatása következik.) • Előkerül a rejtett máj, s minőségétől függ értékesít­hetősége.

Next

/
Oldalképek
Tartalom