Petőfi Népe, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-11 / 35. szám

VILÄG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BACS-KISKVN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIV. évf. 35. szám Ara: 1,20 forint 1979. február 11. vasárnap TŰZHARC A TÁMASZPONTON Összecsapások Teheránban Százötven halott, kétszázhetven sebesült Szombaton délelőtt is folytató­dott az elkeseredett csatározás a Teheránhoz közel fekvő Dósán Tappeh légitámaszpont és kikép­zőtábor Khomeini-párti tisztinö­vendékei és fiatal tisztjei, illetve a sahhoz hű császári gárda egy­ségei között. A szembenálló fe­lek helikoptereket és harckocsi­kat is bevetettek egymás ellen. A légierő tagjait felfegyverzett pol­gári személyek segítik. A teheráni rádió szerint az ösz- szecsapás szombaton délelőtt# a főváros területére is átterjedt. Az egyik szegénynegyedben a fegierő tagjai a háztetőkről lőtték a sah- párti katonákat, s a helyi lakosok segítették a repülősöket a tüzelő­állások elfoglalásában. A lakosság az egész városban tömegtüntetésekkel fejezte ki tá­mogatását a légierők iránt. A te­heráni egyetem előtt 15 ezer em­ber részvételével gyűlést tartot­tak. Ezután a résztvevők megin­dultak a városon keresztül a légi- támaszpont felé. Khomeini mintegy tízezer híve a városban összecsapott a sah- párti katonákkal. A tüntetők bar- rikádokat emeltek, majd felgyúj­tották azokat. A katonák fegyve­rüket használták a tömeg ellen. A Khomeini környezetéből szár­mazó és a szemtanúk — köztük a városban tartózkodó külföldi új­ságírók — által közölt adatok alapján a szombat délelőtti tehe­ráni összecsapásoknak összesen mintegy 150 halottja és 270 sebe­sültje lehetett. (AP, Reuter, AFP, DPA, MTI) VÉDEKEZÉS AZ ÁRVÍZ ELLEN Lassan feltöltődik az alpári árterület Pénteken délben tervszerűen beengedték a megáradt Tisza vi­zét a tiszaugi hídtól Csongrádig terjedő, Lakiteleket, Tőserdőt, Ti- szaalpárt és a Csongrád megyei Bokrost érintő árterületre. A nyá­rigát két pontján robbantással tették szabaddá az utat a folyó előtt, 737 centiméteres tiszaugi vízállásnál. Ugyancsak pénteken Tiszabögnél is a kisebb kárt oko­zó módját választották az árterü­let víz alá kerülésének, s felrob­bantották egy ponton az ottani védővonalat. A Tisza-Kunsági Vízgazdálko­dási Társulat dolgozói a robban­tás után sem hagyták őrizetlenül a gátakat. A Tiszaugtól Csongrá­dig húzódó 13,5 kilométer hosszú­ságú védővonal két végénél éj­jel-nappal őrszolgálatot tartanak, és rendszeresen jelentést tesznek rövidhullámú adó-vevő készülé­ken a társulat Tiszaalpáron talál­ható ügyeleti központjának. Szombaton reggel arról tudósí­tották a központot, hogy a 9-én éjjel huszonkét órakor mért 748 centiméteres tiszaugi vízszint megállt, nem emelkedett tovább. Ebben közrejátszik, hogy a gá­ton nyitott kapuk révén lassúbb a duzzadás. Mint a központi védelmi ügye­letet ellátó Szunyi József tájé­koztatott, a gátőrök arról is je­lentést tettek, hogy a 13 350-es és a 13 40Ö-as szelvény közt átlépett a víz a gáton. A megállításáról azonnal intézkedtek, háromszáz homokzsákot küldtek a helyszín­• őrszolgálatban re. Meg kellett akadályozni, hogy a Tisza egy harmadik bejáratot mosson magának, s hogy szétrom­bolja ott a földből épített sán­cot. A védelmi munkához a tár­sulat tiszakécskei kubikosbrigád­ját mozgósították. Az alpá- riak az Alsó-tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság szegedi szakmérnök­ségének rendelkezésére |Utak, ott vesznek részt a harmadfokú védekezésben. Tiszaalpár térségében előrelát­hatólag február 12—13-án tetőzik majd a Tisza, 810 centiméter kö­rüli vízszinttel. A. T. S. A KSH MEGYEI IGAZGATÓSÁGA JELENTI: Bács-Kiskun 1978. évi gazdasági-társadalmi fejlődéséről 1978-ban Bács-Kiskun megye társadalmi és gazdasági éle­te az előző évekéhez hasonlóan fejlődött. A lakásépítés, va­lamint az egészségügyi és szociális-kulturális ellátás színvo­nalának növekedése következtében tovább javultak a lakos­ság életkörülményei. Az országos gondok enyhítéséhez azon­ban a megye nem tudott kellőképpen hozzájárulni, mert Bács-Kiskunban is jelentős mértékű volt a felhalmozás, a beruházás és növekedtek a készletek. A beruházások helyzete Annak ellenére, hogy a köz­ponti szervek a beruházási lendü­let fékezésére szigorúbb hitelezé­si és támogatási feltételeket te­remtettek, 1978-ban a megyében a beruházások mértéke megha­ladta az előző évit. Az állami és szövetkezeti gazdálkodó egysé­gek többnyire a gyorsabb megté­rülés és a nagyobb jövedelmet biztosító beruházásokat részesí­tették előnyben, ezáltal a koráb­binál erőteljesebben szorgalmaz­ták az élő munkát helyettesítő gépbeszerzéseket. A Magyar Nem­zeti Bank adatai szerint 3,9 mil­liárd forintot fordítottak beruhá­zásra — folyóáron számítva —, 18 százalékkal többet az előző évinél. A pénzeszközök csaknem egyharmadát az ipar, egytizedét pedig az építőipar használta fel. Az ipar beruházásai egyébként a többi ágazaténál szerényebb ütemben — alig 5 százalékkal — növekedtek a kivitelezői kapaci­táshiány miatt. Az állami mező- gazdasági üzemek 1978. évi beru­házása 29 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. A felhasz­nálási többlet csaknem teljes egé­szében az ültetvénytelepítéseknél és a gépi beruházásoknál jelent­kezett. A megye területén az elmúlt év végén 105 olyan fontos létesít­mény kivitelezése volt folyamat­ban, amelyek eredeti költség- előirányzata meghaladta a 25 millió forintot. Ezek teljes költ­sége 13,5 milliárd forint, amely­ből az elmúlt évre 2,6 milliárd fo­rint felhasználást ütemeztek, aminek csak mintegy 90 százalé­kát teljesítették. Ily módon né­hány beruházás kivitelezése át­húzódott erre az évre. A folyamatban levő jelentősebb megyei beruházások készültség: foka: A Halasi Kötöttárugyárnak — amely állami nagyberuházás — 1978-ban már a befejező munká­latait végezték. A 619 millió fo­rintos teljes költségelőirányzatból év végéig 589 millió forintot hasz­náltak fel. A kecskeméti 680 ágyas új megyei kórház költség- előirányzata 932 millió forint, be­fejezési határideje 1980. A kivite­lezés jó ütemben halad, az épít­kezés kezdeti időszakában történt lemaradást az elmúlt év végéig mind műszakilag, mind pénzügyi­leg pótolták. Ipar A megyébe települt szocialista ipar termelésének növekedési üteme a korábbi évekhez képest lelassult. A termelés volumené­nek növekedése — lényegében az országossal egyezően — 5,2 szá­zalékos volt. A szocialista ipar­ban foglalkoztatottak száma — az országos átlaggal ellentétben — élelmiszer-ipart vállalatoktól ke­rült ki. Az előző évinél lényege­sen több került exportra paradi­csomporból, borból, savanyúság­ból, élő állatból. A csontos nyers­hús külkereskedelmi értékesítése viszont alig haladja meg az egy évvel korábbit. A nehézipari ex­portcikkek közül magnetofonból és hidroglóbusztól több kerüli 1978-ban kiszállításra, fürdőkád­ból viszont — a zománcozó üzend rekonstrukciója miatt — külföld^ re is kevesebb jutott. (Folytatás a 3. oldaton) 1978-ban tovább nőtt. A korábbi évekénél mérsékeltebb — mintegy félezer fős — létszámgyarapo­dásnak azonban mindössze 40 százaléka volt fizikai foglalkozá­sú. A termelőerők növekedése és jobb kihasználása következtében az,egy munkaórára jutó termelés 6 százalékkal volt magasabb az előző évinél. A termelésnöveke­dés 85 százaléka a termelékeny­ség emelkedéséből származott. A termelés növekedési ütemé­nek mérséklődése főképp — a ko­rábbi év szintjétől országosan is elmaradó — élelmiszeripar ma­gas megyei részarányából ered. A tartósítóipar ugyanis a zöldség- és gyümölcsfélék érési idejének két­hetes eltolódása miatti hátrányt nem tudta pótolni. A Kecskemé­ti Konzervgyár zöldborsóból kö­zel negyedével, hüvelyes babból tizedével több konzervet, paradi­csomból viszont alig háromne­gyedét, lecsóból pedig az előző évinek a felét sem tudta megter­melni. Lényegesen csökkent a gyümölcsszörp, a vegyes íz és fi­nomíz gyártása is. Az előző évi­nél számottevően rosszabb szőlő­termés miatt a Közép-magyaror­szági Pincegazdaság szőlőfeldol­gozása 1978-ban mindössze 37 ezer tonna volt, az 1977. évinek alig több. mint a fele. , A könnyűiparban, amely 1978- ban szintén nem tudta növelni termelését. A kereslethez való al­kalmazkodás az iparágban még nem elég rugalmas, ami néhány vállalatnál komoly nehézségeket okozott az év folyamán. A megyei székhelyű szocialista ipar értékesítése 1978-ban 15,2 milliárd forint volt — a növeke­dési ütem mérséklődött —, s csak 4,4 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. Ezen belül az export részaránya az átlagosnál kissé gyorsabban — 6 százalék­kal — nőtt. Az export több mint háromnegyede a minisztériumi • A mezőgazdaság 12 százalékkal kevesebb zöldségfélét termelt. Tartalékok Fiatal volt, teli ambícióval és lelkesedéssel. Két napra rá, hogy átvette diplomáját je­lentkezett a munkahelyén. Nem mondhatni, hogy nem fogadták szívesen. Bemutatták akinek kellett, kijelölték az íróaszta­lát, majd útjára bocsátották. „Holnap reggel nyolckor talál­kozunk” — figyelmeztették bú­csúzóul. v Másnap egy köteg sebtében összeválogatott iratot tettek eléje, hogy tanulmányozza őket. Ismerkedjen meg vele, mivel is foglalkozik munka­helye. A paksamétával né­hány óra alatt végzett. Ült és várt. Munkára, feladatra, ar­ra, hogy kipróbálják mit ér 6. Hogy bebizonyíthassa, nem hiába tanult tíz féléven át az egyetemen. Napokig nem történt semmi. Röstellt volna munkát koldulni, egyrészt mert, a törzstagok nyilvánva­lóan jobban tudják, mire fel van 6 közöttük, másrészt pe­dig mert látta, a többiek se halnak bele a sok munkába. Unatkozott, igaz, nem sokáig. Nyelvet kezdett tanulni. Már eléggé jól ment neki az an­gol, amikor végre valahára megbízták egy üggyel. Az ügy­gyei — gondolta ő, hiszen el­ső munkája volt ez a cégnél. A feladatot néhány óra alatt megoldotta, ismét a szótár, a könyv következett. Aztán me­gint egy-két feladat, majd is­mét a nyelvtanulás. Nemré­giben múlt két esztendeje, hogy—az ismertetett menet­rend szerint alakulnak nap­jai. Mint mondta, nincs oka az elkeseredésre. A kollégák se tesznek többet. Tudni éppen tudnának többet teljesíteni, ám egyszerűen nincs rá szükség, jól elvannak a hivatalban na­ponta nyolc órán át. Csak az a félő — vallotta be halkan —, hogy ilyen munkatempó mellett még azt is elfelejti lassacskán, amit az egyetemen tanult. A parányi részfelada­tok megoldása nem kénysze­ríti tornára az elméjét. Rutin­ból megoldható minden. Szellemi tunyaság. Talán ez lehet az összefoglaló elneve­zése az előbb ismertetett ta­pasztalatoknak. Légkör, amely csak arra alkalmas, hogy lan­gyossá váljék a régebben for­rongó tudás, elmúljon a kedv a munkára, a nagy, az egyre nagyobb feladatok megoldásá­ra. Hősünk nyelvet tanul, 6 legalább csinál valamit. És a többiek? Aligha hiszem, hogy téved­nék, ha azt mondom: nincs nálunk kellőképpen kihasznál­va a tudás, a felkészültség. Persze, ahány ház, annyi szo­kás, munkahelye válogatja, hol milyen a helyzet. Mondják: a munkamegosztás manapság ta­pasztalható magas színvonala az oka, hogy elegendő csupán a rájuk eső réfizt elvégezniük, tudniuk a szellemi dolgozók­nak. Mondják, de nem lehetek köteles hinni benne. Ahol a napi nyolc órai munka nem több két-három órai munka­végzésnél, ott aligha csupán a beszélgetők, a kávézgatók, a körmüket festők a hibások. Már csak azért se, mert a fent nevezettek elvégzik a munká­jukat — eredményesen. Arról nem tehetnek, hogy a felada­tok száma, s nehézségi fol(a nem illeszkedik felkészültsé­gükhöz, tudásukhoz. Hogy miért kell beérniök ennyivel? Ezernyi lehet az ok. Sok vezető ódzkodik pél­dául kipróbálja helyettese tu­dását, fél attól, hogy a másik bizonyít. Lefőzi őt, s akkor el­érkezhet a helycsere időpont­ja. A fiatalok és az idősebbek viszonya is sokszor hasonló. A huszonéves még ráér bizonyí­tani, várja ki hát a sorát — érvelnek —, s mit sem törőd­nek vele, hová tűnik a kez­deti ambíció, a tudni és ad- nivágyás. Aztán „felnőnek a gyerekek”, s szélsőséges eset­ben kinevezésükkor már az előttük járók elveit vallják Várakoztatják, tartaléksorba teszik a náluk fiatalabbakat, ugyanazon érvek alapján, mint amelyeket korábban könyör­telenül elutasítottak. Újrakez­dődik tehát a kör, s marad minden a régiben. Mérnökökkel beszéltem nem­rég, akik szenvedéllyel me­séltek róla, mennyi szellemi tartalékuk van. De elképze­léseikről még azt sem tudhat­ják meg, hogy helytállóak-* egyáltalán. Nem adatik meg nekik még a kudarc lehetősé­ge sem. így aztán bátran hi­hetik, hogy zseniális az elgon­dolásuk. Honnan tudhatnák az ellenkezőjét? Az elmélet meg­maradt elméletnek, a gyakor­lat próbája nélkül. M. P. • Az ipar 5,2 százalékkal növelte a termelést. A Tisza és környéke — repülőgépről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom