Petőfi Népe, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-09 / 33. szám

1979. február 9. • PETŐFI NÉPE • 5 BÍZTAK BENNEM ÉS A TUDÁSOMBAN Az érvényesülés nem reménytelen A pályaválasztás — nehéz döntés. Nagyon sok fiatal meg­bánta már, hogy hamis elképzeléseknek engedelmeskedve választott egyetemet, főiskolát, szülői rábeszélésnek, divat­nak engedve térítette el saját magát a neki való pályáról. Ebben közrejátszik az is, hogy a fiatalok gyakran félnek a nehéznek tartott műszaki tárgyaktól és bizonytalanok a jövőjüket illetően. Félelmük legfeljebb csak akkor indokolt, ha nem hivatásból, hanem csak jobb híján kísérlik meg a bejutást. Az pedig, hogy mire mennek majd a mérnöki dip­lomájukkal, rajtuk is múlik. Sikeres orvos is csak abból lesz, akinek megvan hozzá a tudása és a tehetsége, ez alól a mérnökök sem kivételek. A kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főis­kolán elsőként végzett fiatalok visszaemlékezé­se is tanúsítja, hogy az üzem­mérnökök ér­vényesülése le­het, hogy küz­delmes, de egy­általán nem re­ménytelen. Michelsz László, a békéscsabai Forgácsolószer­szám Gyár fő­mérnöke, így idézi fel a pá­lyakezdés éveit: — Utolsó év­ben a főisko­lán központi beszédtémánk volt, hogyan fogadnak majd bennünket a ter­melésben? Hol lesz a helyünk a technikusok és az egyetemet vég­zett mérnökök között? Aggodalom­ra az adott okot, hogy mi voltunk az elsők, akik kikerültünk az inté­zetből. A gyár vezetői kollégaként fogadtak és már az első naptól komoly feladatokkal bíztak meg. Azóta is tapasztalhattam, hogy az iparnak olyan műszaki szakembe­rekre van szüksége, akik az elmé­leti tudásukat át tudják ültetni a gyakorlatba. Pásztor Gyulát társadalmi ösz­töndíj kötötte egy Szabolcs me­gyei állami gazdasághoz, de nem tudta összeegyeztetni a gépgyártás­technológiát a mezőgazdasággal. — A szakmai elhivatottság ér­zése azt diktálta, hogy keressem a végzettségemnek megfelelő, vagy ahhoz közelebb álló munkahelyet, így kerültem a Csepel Motorke­rékpárgyár nyírbátori üzeméhez. Mint a lakatos üzemrész vezetője, fiatalon — 21 évesen — el kellett fogadtatnom magamat a nálamnál jóval idősebb szakmunkásokkal. Ha nincs a géplakatos szakmám— amelyet még a főiskola előtt sze­reztem meg —, kétlem, hogy si­került volna. Első, igazi szakmai sikerét a fő­iskolán tanultaknak köszönhette. Elvállalta egy 22 millió forint ér­tékű, exportra készülő vasszer­kezeti munka gyártásának a le­vezetését. — A bonyolult rajzokon a jól képzett szakemberek sem tudtak egyértelműen eligazodni. De va­kon bíztak bennem, az iskolában szerzett elméle­ti tudásomban, és napról nap­ra dolgoztak az éjszakákon át rajzolt skicce­imről. Ez volt az első és leg­emlékezetesebb vizsgám az életben. És ez a 25—30 méter hosszú, 6 méter magas Foretika festőegység, tu­domáson sze­rint ma is üzemel a cseh­szlovákiai Sko­da gyárban. Sok, hasonló példát sorakoz­tathatnánk fel. Az üzemmér­nökök szere­pének fontossá­gát hangsú­lyozza Szabó Béla is, a GAMF fő­igazgató-helyettese. — Ha az üzemmérnök nem tud­na többet, csak annyit, hogy a meglevő technológiát magasabb szintre emelje, már ez is hasznos a népgazdaságnak. A jelenlegi technikánk nem a legkorszerűbb, de ezt is üzemeltetni kell valaki­nek. És nem a nagy elméleti tu­dással rendelkező ember fogja a szükséges hétköznapi tennivalókat elvégezni. A műszaki szakember- képzésben nagyon nagy fontossá­got tulajdonítok a technológuso­kat nevelő főiskoláknak. Ezért jöt­tem ide 15 éve, és vállaltam azt, hogy tanár leszek gépészmérnöki diplomával. Kell a jó szakember. Az alföldi városok tele vannak gépipari üzemekkel és sürgető fel­adat a fejlesztésük. A mezőgazda­ság is gépesített. A drága beren­dezések javításához, karbantartá­sához, üzemeltetéséhez nem ag­rárszakemberek, hanem gépész­technológusok kellenek. ,.Mind többet beszélünk mosta­nában a hatékonyságról. Ha va­laki eleget akar tenni a mostani elvárásoknak, kénytelen korszerű, hatékony módon termelni és ez főként automatizálással érhető el. A vállalatok előbb-utóbb eljutnak abba a helyzetbe, hogy keresni fogják az automatizáláshoz értő üzemmérnököket. Ez nem játék a szavakkal, hanem létkérdés.” Fekete Rudolfot idéztem, az MMG Automatika Művek vezér- igazgatóját, a GAMF egyik alapí­tóját. Tanácsként és hasznos útra- valóként mindazoknak, akik most választanak pályát maguknak. Vadas Zsuzsa • Szabó Béla: „Az alföldi váro­sok tele vannak gépipari üze­mekkel.'’ (Fényképezte: Straszer András.) • A Budapesti Gyermekszínház január 31-től mutatja be G. Kosai— A. Tozsibajev: Dzsomárt szőnyege című legendáját. Rendező: Seregi László mv. A képen: Balogh Zsuzsa, Erdélyi György. (MTI-fotó — Horváth Éva felvétele — KS.) Művelődés ­ahogyan a népi ellenőrök látják Az oktatás vagy a művelődés területén dolgozó szakemberek számára is érdekes és tanulságos olvasmány az a Kiskőrösön ké­szült jelentés, amely a járási-vá­rosi NEB elmúlt évben végzett vizsgálatairól ad átfogó képet. Az iskolák működési és felújí­tási kereteinek felhasználását vizsgáló jelentés például rámutat, hogy bár a gazdálkodó szervek többsége a rájuk bízott eszközök­kel ésszerűen gazdálkodik, a vizs­gálatot végzők több olyan körül­ményt is feltártak, amelyek hát­ráltatják a szóban forgó intéz­mények munkáját, fejlődését. Megállapították például, hogy az intézmények többsége nem ké­szít — létesítményekre lebontott — karbantartási és felújítási ter­vet. annak ellenére, hogy az ilyen célokra fordítható összegek nagy­sága már öt évre előre látható. A tervszerűtlenséget tovább nö­veli, hogy a felújításokat nem előzi meg az elvégzendő munka és a vállalkozó kapacitásának felmérése, sőt, gyakran elmarad­nak a szerződések és a visszaiga­zolások is, aminek következtében a kivitelezés elhúzódását — netán elmaradását — nem követheti fe- lelősségrevonás, jogi szankció. Sok gondot okoznak az iskola­padok farostlemezből készült, ezért gyorsan tönkremenő író­lapjai is, amelyeket szinte éven­te cserélni kell. Az audiovizuális eszközök leg­többjének a kapcsoló szerkezete gyenge, s szintén idő előtt tönk­remegy. Fokozza a gondot, hogy ezek javítása-cseréje gyakran el­húzódik, ami egyrészt csökkenti az oktatás hatékonyságát, más­részt pedig többletkiadást okoz, mert új eszközök vásárlására készteti az intézményeket. Hasonló következményekkel jár az intézmények vezetőinek rossz gyakorlata is: sok helyen ugyanis késedelmesen, január helyett áp­rilisban rendelik meg az iskolai taneszközöket, aminek következ­tében az új taneszközök már csak a következő évben lesznek hasz­nálhatók az oktatásban. Egy másik vizsgálat a vállala­tok és a szövetkezetek kulturális alapjainak felhasználását ellen­őrizte, és megállapította, hogy a mezőgazdasági szövetkezeteknél a kulturális alap jelentős részét is szociális, jóléti célokra használják fel: például — az idős, nyugdíj- korhatár feletti tagok helyett — a gazdaságok ebből a pénzből fi­zetik a betegbiztosítási járulékot és ebből adnak segélyeket a gyer­mekgondozási szabadságon levő nőknek. Nehezményezte a vizsgálat azt is, hogy a kulturális alapok leg­nagyobb részét belföldi és külföl­di utazások finanszírozására for­dították a termelőszövetkezetek, s az egyéb kulturális tevékenysé­gekre — például az ismeretszer­zésre, a színházlátogatásra, vagy a könyvvásárlásra — aránytala­nul keveset költöttek. A gazdálko­dás fegyelmét azonban legfőkép­pen az sértette, hogy a vizsgált egységek egy része a kulturális alap terhére, reprezentációs költ­ségeket is elszámolt. K. J. x-x-x-x-x-x-x-xí-x-xí-x-xixí-xtt-xwxttíttwxixwxwxrexwxttwsíxwxíxwsxwxwxí •::í:*x-íA¥:??:::WíííxW:W^^ Jerzy Edigey MacAreck FORDÍTOTTA: IfAfVO^nO^i BÁBA MIHÁLY 4 r (23.) Az elsőben a sajtó- konferencia, a másodikban né­hány röntgenkészülék. Egyszerűen bekapcsolták, amikor fényképez­tek. Nemcsak az urán teszi tönkre a filmet. Kis távolságban megte­szik ezt a Gamma-sugarak is. — Nem értem, akkor miért há­borodtál fel, hogy az egyik újság­írónál leleplezted a Geiger-féle készüléket. — Meg kellett játszanom ezt a jelenetet. Kezdettől az volt a cé­lom, hogy végül se az újságírók, se a cég három főnöke ne higgye el azt, amit mondok. Pedig az őszinte Igazságot mondtam. — És ha a „New York Herald Tribune” tudósítója nem veszi elő a Geiger-féle műszert? — Ettől nem féltem. Tudtam, hogy minden újságírónak volt a zsebében és a táskájában. Ha mindez Lengyelországban törté­nik, a mi sajtóképviselőnk sem üres kézzel ment volna el. — Mégis nagy volt a kockázat. A cég három ura egyszerűen el­tekinthetett volna a szerződés 15. pontjától, és a nyakadban marad a bánya. Akkor mit csinálsz? — Kockázat minden üzletben van. Kockázatos még az úttesten is átmenni. Elméletileg persze megtehették volna, hogy nem vá­sárolják vissza. Akkor nehéz, de nem veszélyes helyzetben lettem volna. Egy kis áldozattal és Brett mérnök tanácsára újra meg lehe­tett volna indítani a termelést, de sok hasznom nem lett volna, be­lőle. Az egész azonban nem volt olyan reménytelen, mint gondo­lod. Végül is nem vesztettem vol­na semmit. Sőt, még kerestem volna is rajta. Persze nem olyan gyorsan, mint Bracken, Stern és Kane urak jóvoltából. — Magyarázd meg nekem: a New York Herald Tribune miért közölte azt a cikket az uránról? — Nem volt nehéz megjátsza­ni egy kis komédiát. Wardcltybe előbb Brett mérnök utazott, aki pontosan felmért mindent. Ugyan­akkor sokat kerengett a környé­ken, hogy minél több ember lás­sa. Ezt követően már hárman mentünk oda: én, Brett és egy fiatalember, a segítőnk. Az volt a feladata, hogy minél több ember­rel kössön ismeretséget, és híresz- telje el, hogy milyen drágán vá­sárolom meg a kimerült bányát. Megismerkedett a helyi lap tu­dósítójával is. Ekkor a kisegítőm részegen elfecsegte annak az új­ságírónak, hogy kihallgatta a be­szélgetésünket az uránról. — Az újságíró azonnal kapott a szenzá­ciósnak ígérkező híren és a leg­nagyobb lapnak, a New York He­rald Tribune-nek telefonálta meg a hírt. — Látom, hogy a legrészlete­sebben kidolgoztál mindent, és pontosan végre is hajtottad. — Természetesen. Meglepetés már nem érhetett. Na, de elég erről ennyi. Holnap is nap lesz — nevetett Henio. — Menjünk aludni. Másnap, amikor visszatértem a szállodába, mister Henry Mac­Areck kékesszürike Mercedese már a parkolóban állt. Ezen á napon barátom kissé kedvetlen volt. Hogy egy kicsit kedvre de­rítsem, javasoltam, hogy látogas­sunk el a szczecini teniszklub­ba. Ez hatott, mert Henio meg­mozdult és rossz hangulata nyomtalanul eltűnt. Ezt az alkal­mat is felhasználtam; megkér­tem, hogy meséljen tovább ka­landos életéről. — Látom, úgy véled, hogy én egy csirkefogó, füllentős ember vagyok — mondta a barátom. — Azt gondolod, hogy soha nem csináltam semmit, csak különféle „vállalkozásokat” szerveztem. Ez nem igaz. Néha szerveztem ilyes­mit, de kimondottan csak ak­kor, amikor üzérkedőkkel volt dolgom, és úgy akartak engem is becsapni, mint előttem száza­kat. Olyan kő voltam, amelyen kicsorbult a legerősebb ameri­kai üzlet. Ezen kívül összeszedtem né­hány fillért, becsületesen keres­kedtem, néha játszottam a tőzs­dén, és gyakran nem feledkezve meg a magam keresetéről sem, megmentettem másokat a csőd­től. Ilyen például a „fehér la­zac” ügy — nekem köszönhető, hogy sok ember nem vesztette el megtakarított pénzecskéjét, és sok munkás nem maradt munka nélkül. — Akkor hát mesélj a „fehér lazac” ügyről — nógattam. öreg gesztenyefa alatt ültünk, kényelmes fotelban. Előttünk, a hálón túl, fehérbe öltözött fiatal fiúk rohangáltak a labda után. Kellemes, meleg este volt. Ilyen szép nyári esték talán csak Szczecinben vannak. — Micsoda országi Milyen nagyszerű ország! — ismételte ábrándozva a barátom. — Meny­nyivel szebb Itt, mint Alaszká­ban. (Folytatása következik.) Híradás a Béke téri úttörőkről Egy úttörő- csapat „arca” esztendők alatt alakul ki, raj­zolják meg a csapat tagjai. Ez a rajz ter­mészetesen képletes, ak­ciók sikeres végrehajtásából, megvalósított ötletekből, kiváló úttörők tetteiből áll össze. Így van ez a kecskeméti Béke téri iskola úttörőcsapatánál is. A többi, ugyancsak jól dolgozó társaiktól természetesen ők is különböznek. Azzal, hogy az idei Mi vi­lágunkért mozgalom célkitűzé­seit ők, hétszázhúszan, kisdobo­sok és úttörők saját elgondolásuk alapján valósították meg. Az iskola előcsarnokában az út­törőtanács tagjainak ötlete nyo­mán most a megyeszékhely ti­zenkét utcájának mártír-névadója életútját ismertetik. Gondos gyűjtőmunka előzte meg ezt a be­mutatót — de megérte! Olvassák az úttörők éppen úgy, mint az is­kolába érkező felnőttek. A csapat vezetőjével, Egri Ist- vánnéval, és az iskola igazgató­jával együtt nézzük meg a vá­rosszerte emlegetett udvari KRESZ-pályát, és a cementből közösen készített, állandóan hasz­nálatban levő pingpongasztalt. Apró pelyhekben esik a hó, még­is többen játszanak ekkor is, va- lamenniyen napközisek. Egyikük kézenfog, mutatja az asztallap ol­dalába karcolt neveket. — ök csinálták, az egyik már nincs itt, az én testvérem ... Ért­hető büszkeség csendül ki hang­jából. A százhúsz négyzetméteres ügyességi pályát ezekben a na­pokban vékony hóréteg borította, a felfestett jeleket inkább sejte­ni, mint látni lehet. Itt gyako­rolt, készült, és ért el kimagasló sikert az azóta már ipari tanuló­vá lett Lengyel Jóska az elmúlt évben. Szívesen emlékeznek rá most is az udvaron friss levegőt szívó napközisek. — Jóska nagyon szerette ezt a pályát — mondják. — Szívesen próbálta ki kerékpárral az ösz- szes számba jöhető forgalmi hely­zetet. Hogy a sok gyakorlás hasz­nára vált, azt az országos verse­nyen elért első helyezés is igazol­ja. Innen Bécsbe, világversenyre mehetett Jóskat ahol negyedik lett. A csapát tágjai e szép sike­rek után határozták el, ők sem adják alábbi Az iskola udvari főfalán szép emléktáblát helyeztek el az el­múlt esztendőben: Lidicére, a térképről letörölt cseh kisváros gyermekeire emlékezve. Az apró koszorúk, virágok azóta sem hiá­nyoznak a márványtábla közelé­ből. A Béke téri Katona József csa­pat pajtásai nagyon szeretik a természetjárást, a sportot. Á sok természetjárás mellett jutott ide­jük önálló táborhely kialakításá­ra is: Felsőtárkányban! Nagyon megszerették ezt a helyet. Nem csoda, hiszen akár naponta lát­hatták hazánk egyik legszebb ré­szét, a Szalajka-völgyet! Richter Erzsi pedig jó munkája jutalmául az NDK-ba, Wölfisbe. indulha­tott! Hamarosan indulnak a tavaszi túrák is, úgy tervezik, a Bükk „rejtelmes” részeire. Egyelőre azonban a korcsolyapálya épség­ben tartásán fáradoznak — úgy tűnik, kevés sikerrel, hiszen az idő melegebbre fordult. A terveknek persze most sin­csenek híjával: javában készül­nek a Tanácsköztársaságról szóló vetélkedőre. Az úttörőszobában, ami egyúttal egy kis könyvtár is, javában folyik a jegyzetelés, ké­szülés. A Képes történelem köte­tei — pedig sok van belőle — szinte állandóan kézben vannak. A szorgalmasak rendre indulnak a városi könyvtárba, keresni a Kecskeméttel kapcsolátos adato­kat. A nemzetközi gyermekév al­kalmából a csapatvezetőség rajz­pályázatot hirdetett. A bármilyen technikával készült jó rajzokat természetesen díjazni fogják, az alkotó korát figyelembe vevő ka- . tegóriákban. Ezekben a napokban már javá­ban készülnek a farsangi karne­válokra, klubdélutánokra. Sorra kerülnek a kulturális szemlére készülők bemutatói is. és a tudo­mányos-technikai úttörőszemlére is indulnak a Katona József út­törőcsapat tagjai. Az úttörőszobát, a folyosókat járva sz:embeötlik az iskola tisz­tasága, rendje. A kisdobosok és úttörők szeretnek ide járni, vi­gyáznak a környezetükre. Csön­getnek, nyílnak a tantermek aj­tói, jókedvűen, mégis fegyelme­zetten tódulnak ki a pajtások. A csapatvezetőt nyomban köz­refogják, és az elmúlt napokban olyan nagyszerűen sikerült be­főtt-kupáról szólnak. — Mi is volt ez a különös ne­vű mérkőzés? Negyven üveg szil- vabefőttön osztoztak a résztve­vők, a nyertesek és a vesztesek. Remekül szórakoztak, sportoltak — és ették a szilvát jó étvággyal. — Milyen üzemek, vállalatok patronálják a csapatot? — kér­dezzük a lányoktól. — A Petőfi Nyomda KISZ- szervezete, a Közúti Építő Válla­lat szocialista brigádjai, a Fém­munkás Vállalat... — Ifivezetők közül kik dolgoz­nak sokat? , _ Tóth Ilonka, Borsos Edit... __ Ki az a társatok, aki ebben a z úttörőévben tanulással, közös­ségi munkával, mozgalmi tevé­kenységgel különösen kitűnt? A csend csak pillanatnyi. Szin­te egyszerre mondják ki a negye­dikes Zsiga Kati névéit. A kitű­nő tanuló, szerény kislány na­gyon szépen szaval, az idén vá­lasztották meg rajtitkárnak. Esz­tendők óta tanul zenét: gordon- kázlk. Karácsony előtt pedig nagyszerű meglepetést szerzett valamennyiüknek: első lett az or­szágos gordonkaversenyen! A si­kernek a csapat minden tagja szívből örült, és annak is, hogy Kati éppen olyan vidám, szerény kisdobos maradt, mint eddig volt! Búcsúzóul megkapom a Béke téri úttörők jelvényét, amelyet az Iskola hajdani tanóra, Goór Imre grafikusművész tervezett. Ezt mint összetartozásuk apró szim­bólumát hordják a csapat tagjai köpenyükön, díszíti újságjukat, a Diákszót is. Selmecl Katalin Rej t vény fej tőknek ©1 ® Él ü ®| m m Él Pajtások! Az Itt látható betudom Ínó­kat rakjátok úgy egymás mellé, hogy a betűk folyamatosan olvasva egy ma­gyar költ« nevét adják eredményül. Akiknek sikerült, levelezőlapon küldje be szerkesztőségünk elmére, február 18-lg. Címünk változatlan: Petőfi Népe Szerkesztősége, Kecskemét, Szabadság tér 1/a. A levelezőlap címoldalára Ír­játok- rá: Ottörőrejtvény! A helyes megfejtést beküldők között tíz darab könyvet sorsolunk ki. és postázunk el­mükre. BIOLÓGIAI SEGÉDESZKÖZÖK • Az Országos Tnnazergy ár­tó- és Értéke­sítő Vállalat 2. számú gyár­egysége az Idén több mint hatvanmillió forint értékben állít elő szem­léltető eszkö­zöket. A hazai igények kielé­gítésén túl ex­portra Is gyár­tana*. A ké­pen: Sxarvas- bogarak pre­parálás után. (MTI-fotó - KS)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom