Petőfi Népe, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-06 / 30. szám

1979. február 6. • PETŐFI NÉPE • 5

LENGYEL PLAKÁTOK

Mikes Lajos portréjához....

• A Lengyel Tájékoztató és Kulturális Központban plakátkiállítás nyílt tizenkét grafikusművész munkájából. A képen: Látogatók a kiállításon. (MTI fotó - KS)

KENDŐZETLENÜL

Kivagyiság

Az iskolai szülői értekezleten a farsang kérdéséről tanácskoztak. Arról nevezetesen, hogy jelmezbe bújtassák-e a harmadikos gyermekeket a zenés, táncos délutánra? Szabjanak, varrjanak-e az asszonyok estéken át odahaza, indián, cowboy,, csipkerózsika, krampusz öltözéket, utazzanak-e Pestre a férfiak a jelmezkölcsönzőbe sújtásos huszármentéért, piros csizmáért, kardért, avagy sem?

A beszélgetés során újabb és újabb ötletek támadtak az iskolai farsangi mulatság fényének és pompájának emelésére, amikor váratlanul az igazgató lépett be az osztályba. A tantestület vezetője azért jött, hogy elmondja; a pedagógusok nem fogadnak el tárgyi ajándékot a szülői munkaközösségtől az év végén. Az történt ugyanis, hogy egy nyolcadikos osztály szorgos felnőtt képvisélői fejenként hatszáz forintot gyűjtöttek össze ajándékvásárlás céljára. Ha tehát —f hangsúlyozta az igazgató —, ha most, vagy később hasonló szándékokat forgatnának a fejükben, ő még időben figyelmeztet mindenkit: tegyenek le róla. A köszönet kifejezésére elegendő a virág is.

Az igazgató távozása megváltoztatta a vitát, s végül is a szülők úgy döntöttek, elegendő, ha a gyerekek ünneplő ruhában farsangolnak. Azt hiszem az emberek hajlamosak elfeledkezni a józan ésszerűség határairól.

Hát igen — fűzöm tovább most már nyilvánosan a beszélgetés gondolatmenetét — a mértékkel gyakorta bajban vagyunk. Különösen az ünnepi alkalmakkal. Iskolákban, hivatalokban, s egyebütt. Hallottam már nyolcadikos osztályfőnöknek ajándékozott arany „emlékkarperecről”, amelyet lázért adtak, mert megtudták, hogy az előző évfolyam szülői ezüst karkötőt vettek. Ezt pedig ők mindenképpen felül kívánták trom- folni. És hallottam egyen-es- télyi ruhákról, amelyeket nyolcadikos lányoknak varrattak az anyukák a bankettre.

Ezek a bankettek amúgy is kiváló alkalmak a mértéktelen ünneplésre. Értesültem már tánccsoportok alakulásának ötéves évfordulóját kísérő díszebédékről, évet záró, évet nyitó nagyszabású fogadásokról. Hallani orvosokat százasokkal erővel megkörnyékező betegekről, akik sértésnek, 'sőt Imegaláztatásnak veszik a ^visszautasítást, vagy búcsúzó „főnökök” számára kéretlenül vásárolt arany emlék /pecsétgyűrűkről, nemesfém cigarettatárcákról, „kivilágos kivirradtig” tartó munkaebédekről, és -a rátartiság sok egyéb tanújeléről, amely ott lappang a borravalóban, a dínomdánomban .és az önmutogatás sok más formájában is.

Nem kétséges, a „kivagyiság” évszázados dzsentri szokása vidáman burjánzik napjainkban. A nagybőgős homlokára tapasztott ötszázas formájában, és a „majd mi megmutatjuk, hogy különbek vagyunk” számos megnyilvánulásaként.

Pedig az egyéniség és a képesség fitogtatásának van egy másik, a felsorolt példáknál sokkal közhasznúbb hagyománya is. Nem dzsentri, de népi, paraszti eredetű. A napszámosoké, a kubikosoké, az aratóké. Akik a közösen végzett munkában igyekeztek az élre törni, hogy megmutassák: ki a legény a gáton. P. M.

Mikes Lajos neve nem ismeretlen a modern magyar irodalom olvasói előtt. Mikes, aki a 20-as évek irodalmi életének kiemelkedő szervezője és bátorítója volt, egy sor tehetséges író felfedezője, mint felejthetetlen szerkesztő irodalmi életünk legendás figurájává vált. Neve egy korszak írónemzedékével forrt össze. Az Est-Lapok irodalmi rovatvezetőjeként 1923-tól 1930-ban bekövetkezett haláláig fontos szerepet vállalt az irodalmi élet szervezésében. Mikes a rovat indításakor a magyar újságírás hagyományát, a tárcairodalmat keltette életre a legkitűnőbb írók közreműködésével.

Színvonalas novellákat, verset, folytatásos regényt közölt. Űj tehetségek felfedezésével és támogatásával szerzett tekintélyt lapjának és szerkesztői munkájának. A tehetséges, fiatal írókat — írásaik közlése mellett — ügyesbajos dolgaikban is segítette. Jelentős anyagi támogatást biztosított számukra. Könyvtára vasárnaponként a fiatal írók rendelkezésére állt, akik gyakran keresték fel otthonában.

A polihisztor szerkesztőtől szellemi útravalót is kaptak. Az Est- Lapok Rákóczi úti szerkesztősége valóságos találkozóhely volt, ahol a még teljesen ismeretlen írójelöltek mellett a kor nagy írói is összefutottak. Mikes nem mulasztotta el ilyenkor, hogy ne mutassa be új felfedezettjeit.

A kezdő írók hamar otthonra találtak szárnyai alatt. Mikes kedvencei, tehetséges felfedezettjei az utókortól a „Mikes-fiúk” elnevezést kapták. Köztük volt: Erdélyi József, Pap Károly, Szabó Lőrinc, Illés Endre, Dernői Kocsis László, Gelléri Andor Endre.

Az Est-Lapok, e tekintélyes, virágzó lapkonszern irodalmi rovatvezetőjeként Mikes viszonylag nagy hatalmat élvezhetett az irodalmi élet kialakításában. A Pesti Napló, Az Est és a Magyarország gazdag irodalmi anyagot közölt, nagy példányszámban jelent meg, és viszonylag magas honoráriumot fizetett. Mikes — helyzeténél és rátermettségénél fogva — olyan irodalmi rovatot alakított ki, amely ebben a korban a Nyugat jelentőségével vetekedhetett. Szerkesztői tevékenysége Osvátéhoz mérhető.

• Mikes Lajos portréja 1930-ban.

Mikes Lajos sokoldalú, gazdag egyéniség volt. Nehéz körülményei ellenére szerezte meg széles körű tudását. Kitartó munkájával, tehetségével és gazdag szerkesztői tapasztalataival a 20-as évek irodalmi életének egyik kiemelkedő szervezőjévé vált. Pályáján végigtekintve: a költő, a műfordító, az újságíró-szerkesztő, a kritikus szakadatlan munkával szolgálja az irodalom ügyét. 1930 augusztusában szívroham következtében halt meg egy bécsi szállodában. Holttestét kettős érckoporsóba zárva hozatták haza. A Kerepesi temetőben augusztus 23-án mély részvéttel kísérték utolsó útjára. Ravatalánál a beszédet mondó Móricz Zsigmond és Erdélyi József személyében két nemzedék búcsúzott tőle. Emlékező írásaikban pályatársai és tanítványai örökre megőrizték a feledhetetlen szerkesztő alakját.

A Petőfi Irodalmi Múzeum nemrégiben megvásárolta özv. dr. Mikes Lajosnétól a Mikes-hagyaték fényképanyagát. Mikes alakja, jelentősége mostanság mintha elhomályosulna irodalmi közgondolkodásunkban, irodalomtörténeti tudatunkban. Alakját felidézendő mutatunk be néhány fényképet a Petőfi Irodalmi Múzeum Mikes- vonatkozású képanyagából.

P. Macht Ilona

• Mikes Lajos temetésén Móricz Zsigmond mond búcsúbeszédet 1930. augusztus 23-án. (Polyvás Béla felvételei. — KS.)

Az idegen szavak használata

Mindig időszerű kérdés volt, ma méginkább az, mivel az Akadémia állást foglalt az idegen szavak használatának kérdésében, amint ezt egy MTI-jelentésből is megtudhattuk: Benkő Loránd és Lőrince Lajos előterjesztését a szakemberek széles köre vitatta meg az akadémiai állásfoglalás előtt: Az állásfoglalás szerint az egyes tudományok művelői „tegyenek újabb erőfeszítéseket a terminológiai tisztaságért, a fogalmak világosabb meghatározásáért, s így váltsák fel a pótolható idegen szakkifejezéseket fogalmilag tisztázott és érthető magyar megfelelőivel.” A közművelődésben fontoä szerepű intézmények (rádió, televízió, sajtó) is „törekedjenek a maguk területén a megértést gátló, fölösleges idegen szavak használatának visszaszorítására.”

A határozott állásfoglalásra már régóta vártunk, hiszen az el- burjánzó felesleges idegen szavak már szinte a megértést is akadályozzák. A technika és a tudományok fejlődése újabb és újabb fogalmakat vet fel, amiknek nevet kell adni. Legtöbbször az idegen nyelvekből megismert szó kerül át minden mérlegelés nélkül, sokszor rossz alakban is. Néhány tudományág szaknyelve szinte hemzseg az idegen szavaktól. Egy nyelvművelő szerint ennek az oka „szakmai gőggel párosult nagyképűség”.

Ezek az idegen szavak átterjednek a köznyelvbe is. Sokan tudásukat, vagy inkább tudálékosságukat fitogtatják velük. Mivel az új gyorsan terjed, a kevésbé iskolázottak is átveszik ezeket a szavakat. Ma már ezek járványszerűen fertőznek. Egy ismertetésben pl. arról volt szó, hogy minden sportágban megtalálható a futás. „S hogy ez egy vágtázónál más, mint például az autómodelleket körben forgató .gépésznél’: evidens.” De az is evidens, hogy az illető a kifejezési készség legmagasabb csúcsát az idegen szavakban látja. Ezt a szemléletet tükrözi ez a kifejezés is: konkrét, reális akcióprogram. Telitalálat! Mind a négy eleme idegen szó. Szerencsére vannak kivételek is. „Milyen speciális feladatuk van? — kérdezte egyszer egy riporter a tévében egy munkavezetőtől. Mire az magyarul így kezdte feleletét: „A mi sajátos feladatunk az...”

Az idegen szavak használata a nyelvművelés egyik fontos kérdése. Jómagam a hivatalos állás- foglalásnál határozottabban ellenzem használatukat. Igaz, nehéz megállapítani, hogy meddig idegen egy nyelvünkbe került szó. Aki először használta őket, annak a búza, iskola, család, asz- szony, fátyol, tárgy szavak is idegenek voltak. A kántor és a friss szó pedig szinte teljesen azonos kiejtésű latin, illetve német alakjával. És ma már mindezek jövevényszavak, nem számítanak idegennek.

Nyelvészeink ma már bizonyos esetekben befogadják az idegen szavakat is: ha magyar szóval nehezen vagy egyáltalán nem helyettesíthetők (rádió, televízió, kultúra, technika, stílus); ha bizonyos stílusrétegben más szavak helyett, azokat felváltva használhatók, (buksza, butélia, okuláré, rekomendál), ha jó magyar szó híján a szaknyelvekben van rá szükségünk (infrastruktúra).

És végül ha tömören fejeznek ki valamit, amit csak több szóval lehetne körülírni (reprezentál).

Az idegen szavak megtörik a magyar nyelv egységét, kirínak a nyelvből. De a rádió, kultúra stb., szavak ellen semmi kifogásunk nem lehet. A hotel, koncert, kommentátor, deklaráció, specialitás szavakra magyar megfelelőik ellenére is szükség lehet. Amikor Budapesten megindult a metró, nagy vita volt, hogy minek nevezzék el. Nagy izgalommal követtem a vitát, és megörültem, hogy győzött a józan ész, és metró lett a metró. Így minden Budapestre látogató idegent is eligazít a nagy M betű.

A következőkben felsorolok néhány szót, amelyeknek nehéz lenne magyar megfelelőiket találni. A kampány szónak csak körülírható a jelentése: gyorsított ütemű, összefogott, összehangolt munka valaminek az érdekében. Ugyanígy több jelentésű az orientálódik ige is: tájékozódik; új környezetével ismerkedik; valamivel 'kapcsolatot teremtve hozzá igazodik. A komplex szó jelentése: bonyolult, összetett, több módszert együttesen alkalmazó (pl. eljárás). A komplexbrigád csak több szóval írható körül: sokrétű feladat elvégzésére több szakma, ill. szaktudomány dolgozóiból összeállított munkacsoport. Ugyanígy a melioráció: a talaj termékenységének (öntözéssel való) fokozása. A komplexmelioráció magyar megfelelőjének kitalálását vagy inkább megalkotását olvasóinkra, főképpen pedig a szakemberekre bízom.

Nemrég egy barátom arra kért, mondjam meg, hogy a reprezentál igének mi a magyar megfelelője. Őszintén bevallom, hogy az eszembe jutott javaslatok az ige jelentésének csak egy-egy árnyalatát fejezték ki. De hogy is lehetne a következő jelentéstömeget egy szóval kifejezni: eleget tesz a hivatali állásával, társadalmi szerepével együtt járó formáknak, ill. így szerepel a közéletben.

Az újabb keletű légi deszant kifejezést, amelynek jelentése légi úton szállított rohamcsapat, nem fordították magyarra, pedig nyugodtan mondhatták volna már ismert szavakkal ejtőernyős alakulatnak. Ez utóbbi példa a szaknyelvek eljárására utal: az új fogalmakat átvett idegen szóval nevezik meg. Pedig amikor már meggyökerezett az idegen szó, nehéz a magyar megfelelőjét helyette elfogadtatni.

Kiss István

.V.V.V.V.V.:

mmm

Jerzy Edigey

MocAreck

FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY

(20.) — Második nap délutánján inni kezdtünk. A farmerem gyötört, hogy adjam el neki a részvények felét. Én csak a 25 százalékát adtam.O meg csak hajtogatta a magáét. Sokat ittunk, úgy tettem, hogy kezd megártani a szeszt Ó meg csak ismétli: Add el, add el! Ügy tettem, mintha a nyelvem akadozna, és végül is neki, de csakis neki, a barátomnak, eladtam.

— Vedd meg az egészet — monr dóm. összecsókolóztunk és megírtuk a szerződést. Akkor Mac- Areck sírt egy sort, hogy nem akar becsapni, sem kisemmizni. Tehát a szerződés végére írtunk egy záradékot, hogy három hónapig jogunk van érvényteleníteni a szerződést, ha visszafizetjük a vételárat és MacAreck úrnak ezenfelül még háromszázezer dollár kártérítést fizetünk. Ezután még- egyszer összecsókolóztunk. Utána a sárga földig leitta magát a fickó. Amikor kijózanodott, újra, meg újra köszönetét fejezte ki, és továbbra is mondogatta, hogy ő becsületes ember, és ha akarjuk, a szerződés értelmében visszalép a vásárlástól.

— Ha, ha, ha — kacagott hangosan Albert Stern úr —, sokáig fog arra várnli.

— Százhúszezer dollárról adott csekket és kötelezte magát, hogy két hónap alatt kiegyenlíti a vételárat. Banki garanciát kaptam, és jogot a részvények eladására, ha két hónapon belül nem egyenlíti ki a számlát. A garancia kitűnő.

A társak gratuláltak Bracken- nek, az ügy nagyszerű elintézéséhez. A pénz már zsebükben volt és kinevethették MacAreck urat, aki aranybányát vett, de hamarosan csak egy szánkóútja marad. Ügy kell neki. Ha olyan hülye, hogy amikor bányát vesz, ahelyett, hogy alaposan megvizsgálná, a környéken futkároz, meg a hányókon egy gyermekded játékkal.

A három társ jó humora mindössze három napig tartott. A legközelebbi csütörtökön Kané úr, mint a bomba robbant be az irodába és már a küszöbről ordította:

— Te Bracken, te vagy a leghülyébb és nem az a MacAreck, akin olyan jót mulattál. Szépen elintézett bennünket.

— Mi történt? — kérdezte csodálkozva Bracken úr.

— Olvasd — dobta le az asztalra Kané úr a „New York Herald Tribune” legfrissebb számát. — Szélkakas! A szélkakason nevettünk! Most ő nfevet a három ostobán. Leginkább Brackenen, hogy úgy rászedte!

Bracken úr felvette az újságot és hangosan olvasta:

„Szenzációs felfedezés Nebras- kában”.

Marty Brett, fiatal geológus, aki nemrégen tért vissza Kongóból, ahol a híres uránbányában dolgozott, néhány nappal ezelőtt tett szenzációs felfedezést. A Nebraska állambeli Wardcityben a régi aranybánya látogatásakor a Geiger-féle készülék segítségével megállapította, hogy a bánya meddője magas százalékú uránércet tartalmaz. A felfedezésnek óriási jelentősége van az USA atomipara számára, feleslegessé teszi az importot. E régi bánya tulajdonosa, mister Henry MacAreck, egyik rtapról a másikra milliomos lett. Aranybánya helyett, mely még a termelési költséget is alig fedezi, kifogyhatatlan

mennyiségű uránnal rendelkezik, és méghozzá a felszínen, a med- dóbányában. A „New York Herald Tribune” elhatározta, hogy tudósítót küld Wardcitybe. A legközelebbi számokban így a szenzációs felfedezés további részleteiről számolhatunk be.”

17.

A cikk felolvasása után csend lett az irodában. Elsőként Stern úr szólalt meg:

— Szeretném tudni, honnan szagolta ki azt az uránt? Amikor az ember aranybányát akar venni, akkor nem megy Geiger-féle műszerrel a zsebében.

— Most már értem! — mondta Mr. Bracken —, amikor Wardcitybe megérkeztünk, a város szállodájában laktunk, a tulajdonosa, mint régi ismerősét üdvözölte a taknyos Brettet.

— Számomra világos! Minden elő volt készítve. Uránt kerestek, és Wardcity. közelében megtalálták. Akkor érdeklődni kezdtek a régi aranybánya iránt. MacAreck mintha véletlenül ismerkedett volna meg Brackennel és megjátszotta a naiv embert. És a barátunk horogra akadt. Még tanácsot is adott neki, hogy játsszon a tőrzsdén, és ahelyett, hogy a részvényeknek csak a felét adta volna el neki, amint az az Alaba- mából való gazember akarta, eladta neki az összesét. Hogy nevettek rajtunk!

— Ne háríts mindent' rám. Te is olyan okos voltál. Hiszen együtt határoztuk el, hogy eladjuk neki az összes részvényt. Én a magam

feladatát a lehető legjobban teljesítettem. Nektek kellett megfelelően előkészíteni a bányát, hogy ne legyen olyan rettenetesen elhanyagolt. Ha nem sajnáltatok volna néhány dollárt, s megkértek egy specialistát, az biztosan felhívta volna a figyelmeteket az uránra. De számotokra kár volt minden dollárért és az adásvételi szerződést nyugodtan aláírtátok. Most meg üvöltőtök: — Bracken a bűnös, ő adta el a részvényeket. Mit tehettem volna?

— Hagyjátok abba a veszekedést! Stern úr volt hármójuk közül a legnyugodtabb. — Megtörtént, és ezen már nem lehet vál- toztaítni. És senki sem bűnös. Brecken a lehető legjobbat akarta. Ki gondolta volna, hogy ott van az az átkozott urán? Végül is ezen az üzleten elég jól kerestünk. Hiszen a vételár háromszorosáért adtuk el. Ha nem fedezik fel az uránt, akkor ugyanaz a Kané, aki most oly rettenetesen szidja Breckent, kezet csókolna neki a remek üzletért.

— Én nem mondom, hogy Brecken összebeszélt MacAreck- kel — mondta Kané —, de megüt a guta, hogy egy alabamai fajankó átvert bennünket. És ha arra gondolok, hogy az üzlet több milliót ér, és az a mi kasszánkban volt. Kerestünk. De mit jelent az, hogy kerestünk néhány százezret, amikor más rögtön milliókat inkasszál be.

— Most már semmit sem tehetünk — mondta szomorúan Stern.

A New York-i újságban megjelent hír, bőséges kommentárral, megjelent csaknem minden újságban. Wardcitybe özönlöttek az újságírók és részletesen beszámoltak a rerfdkívüli felfedezésről. A New York Herald Tribune részletesen írt a kis városkáról, ahol néhány hónappal korábban alig volt élet, hiszen a régi aranybányát teljesen elhanyagolták, végül eladták.

A lapok hírül adták, hogy a bányát mister Henry MacAreck gazdag ültetvéríyes vette meg, akinek első dolga volt, hogy a bányát bezárta és minden alkalmazottat elbocsátott. Fény derült arra is, hogy a bánya megvétele előtt mister MacAreck és Marty Brett fiatal mérnök, aki korábban évekig dolgozott az európai és afrikai uránbányákban, még a bánya megvásárlása előtt többször járt a kis városban, felmért minden területet.

„Mister MacAreckhez sokkal nehezebb bejutni, mint a Fehér Házba — írták a lapok. — A bánya és a területe teljesen megváltozott. A hatalmas területen minden fát kivágtak, minden bokrot kiirtottak, sőt még a füvet is lekaszálták. A területet három méter magas szögesdróttal vették körül, ötven méterenként hatalmas reflektorok világítják meg. A tíz méter magas őrtoronyban két-két fel fegyverzett őr. A szögesdrót mentén hatalmas, vad kutyák száguldoznak. A közeibe sem lehet férkőzni. Hatalmas táblák jelzik azt is, hogy „magán- terület, idegeneknek tilos a bemenet”. A régi bánya egykori bejárata valóságos erődítményre hasonlít.

(Folytatása következik.)