Petőfi Népe, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-06 / 30. szám

U*~G-, VILÄG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIV. évi 30. szám Ára: 1,20 forint 1979. február 6. kedd Szekér Gyula Moszkvában Szekér Gyula, a Miniszterta­nács elnökhelyettese hétfőn Moszkvába érkezett, ahol részt vesz az orenburgi gázvezeték építésében együttműködő orszá­gok kormányközi bizottságának ülésén. A repülőtéren Szekér Gyulát fogadta Szabit Orudzsev gázipari miniszter és más szov­jet személyiségeik. A fogadáson jelen volt dr. Szűrös Mátyás, a Magyar Népköztársaság moszk­vai nagykövete is. (MTI) Harcban a természet erőivel J. oldal Világhírű nagyvállala­taink: a Videoton «. oldal Kedvezményes téli vásár I. oldal A TIZENHARMADIK NAP ZSANÁN Eloltották a lángokat A sikeres vasárnapi előkészület után hétfőn eredménnyel járt a zsanai gázlángoltás: 3 perc alatt „elfújták” a két lángoszlopot, s néhány perc után kellően lehűlt az akna, illetve kialudt a mellék­láng is. A turboreaktív generáto­rok 30 perces művelete során — a levonulással együtt — befejező­dött a lángokkal való küzdelem. A lángok eloltása után még az eddiginél is veszélyesebb és ne­hezebb feladat hárul a zsanai gáz­kitörés elfojtásán munkálkodó kitörésvédelmi brigádokra. A gáz állandó ömlése mellett kell eltá- volítaniuk a megrongálódott kitö­résgátló alkatrészeit és üzembe helyezni az újat. Ehhez azonban először vízteleníteni kell az ak­nát, majd képmagnó segítségével felmérik a tennivalókat, s ezután kerülhet sor arra, hogy megkezd­hessék munkájukat a speciális felkészültségű szakemberek. Öt kitörésvédelmi brigád — mintegy negyven fő — fegyelmezett, ösz- szehangolt munkával küzd a gáz­kitörés mielőbbi elfojtásán. Eh­hez több százan teremtik meg a biztonságos feltételeket. A fővá­rosi!} kívül több megye, illetve város tűzoltóosztaga teljesít itt kemény szolgálatot a honvédség és a rendőrség segítsége mellett. Bár a lángokat már „elfújták”, a további műveletekhez újabb ezer köbméteres víztározót építet­tek, s ezzel együtt 3000 köbméte­res víztározó szolgál biztonsági alapul. Táplálására, mivel a he­lyi források kimerültek, a 4 kilo­méterre levő vízgyűjtő csatorná­ból vezetik a vizet a helyszínre. Fontosságára jellemző, hogy az izzó akna állandó hűtéséhez má­sodpercenként 12—14 köbméter vizet fogyasztottak a vízágyúk, a turboreaktív generátorok üzemel­• Az utolsó, sikeres oltási akciót zényli. tetéséhez pedig, ugyanennyi idő alatt, 20 köbméter vizet kellett, illetve kell adott esetben továb­bítani a nagy teljesítményű szi­vattyúknak. Pótlására mindaddig szükség van, míg a zsanai gázki­törést el nem fojtják. Előfordul­hat ugyanis, hogy a levegő gáz­telítettsége — az elfojtási előké­születek során — eléri a maxi­mumot, s akkor újra be kell lob­bantam a gázt. Ehhez állandóan mérik a helyszínen és három ki­lométeres körzetben a levegő gáz­telítettségét, szennyezettségét, ami hétfőn még a megengedett alatt volt. Éjjel is állandó ügye­letet tartanak, s robbanásbiztos térvilágítás mellett pedig folytat­ják a különböző műveleteket, hogy mielőbb befejeződjön a küz­delem a természeti erővel. V. E. Vecsernyés Imre százados ve­• Segesdi József, az OGIL mun­katársa a gázkoncentrációt méri az akna szélén. (Tóth Sándor fel­vételei.) KEVESEBB ENERGIA - NÖVEKVŐ TERMELÉS Takarékosság az ipari szövetkezetekben Az idei esztendő egyik fontos feladata az energiával való takarékosság. A napokban két ipari szövetkezetben ér­deklődtünk arról, hogy milyen módszerekkel valósítják meg ezt a népgazdasági szempontból jelentős célkitűzést. — Szövetkezetünkben már ta­valy kezdődött az energiával va­ló takarékosság — mondta Cson­tos Gáspár, a kecskeméti BÁCS- MOB1L Szövetkezet elnöke. — Eredményeinkre a következőek a jellemzőek. Az 1977. évi 34,6 mil­lió forintos árbevételünk elérése 1,8 millió forintos rezsiköltség­gel sikerült. Ennyit költöttünk abban az évben elektromos ener­giára, fűtőolajra és más, a ter­meléshez szükséges dolgokra. A múlt évi árbevételünk 39,2 mil­lió forint volt s a gondosan el­készített takarékossági intézkedé­si terv, illetve annak végrehaj­tása eredményeként a rezsink már csak 1,7 millió forint volt. Az idén természetesen még többet kell termelnünk, szeret­nénk még tovább szélesíteni a javílást-szolgáltatást, de a ko­rábbinál is nagyobb gondot for­dítunk a takarékosságra. Jó mód­szernek bizonyult a többi között, hogy a tmk dolgozói megfelelő ügyeleti terv szerint munkaidő után őrjáratot tartanak, lekap­csolják a felesleges fényforráso­kat, megszüntetik a fűtést, szó­val ügyelnek arra, hogy sem­miféle energiahordozó ne men­jen kárba. ♦ A lajosmizsei Kefe, Seprű, Fa és Vasipari Termékeket Gyártó Ipari Szövetkezet a múlt évben 204 millió forint értékű árut adott át megrendelőinek s eb­ből 75 millió forint értékű tőkés exportra került. — Az idén mintegy 220—230 milliós termelést kell elérnünk — mondta a napokban Sipos Mihály elnök. — Termékeinkből mintegy 85 millió forint értékű a tőkés államokba kerül. Éppen a napokban kaptunk az NSZK- ból 1 millió márkás megrende­lést különböző kefeárukra. Természetesen mindent elköve­tünk azért, hogy termelésünk gazdaságos legyen és a minőség állandó javítása mellett megfe­lelő mértékben csökkentsük az önköltséget. Szövetkezetünk gé­pesítési fokát az is jellemzi, hogy mintegy 450 elektromos motort használunk a gépek meg­hajtásához. A múlt évi áramfel­használási számlánk 1,7 millió forint volt. Az idei célkitűzé­seink közül az egyik legfonto­sabb az, hogy a növekvő terme­lést ne kövesse növekvő áram­számla, sőt, az idén még a ta­valyinál is kevesebb villanyára­mot szeretnénk elhasználni. Igen sok segítséget kapunk a szocia­lista brigádoktól, akiknek válla­lásai között fő helyet foglal el az energiával való takarékosság is. Kántor István, a kefegyártó részleg vezetője a legnagyobb el­ismerés hangján emlékezik a Május 1. brigádról. A kollektíva a múlt évben a Szövetkezet ki­váló brigádja címet nyerte el s most újabb elismerés váromá­nyosai. — A brigád 14 tagja 32 gép­pel dolgozik és ezek működésé­hez — miután van olyan beren­dezés, amelyet három villany- motor hajt — összesen 98 elek­tromos erőforrás szükséges. Azt hiszem, nem kell bővebben rész­letezni, hogy e gépek ésszerű felhasználásával van lehetőség az árammal való takarékosságra. — Hamarosan elkészülünk az idei vállalások kidolgozásával — mondja Gáspár Sándorné bri­gádvezető. — De van olyan, amelyet már a gyarkolatban is alkalmazunk. A több géppel dolgozók gépeinek termelési se­bessége nem egyforma, a tömőé például nem győzi a levágó üte­mét. Nos, az új módszer szerint a levágó gépet csak akkor kap­csolja be a kezelő, ha összegyű­lik ötven kefe és folyamatos munkára van lehetőség. Ha ez a mennyiség elfogy, akkor a há­rom villanymotor által üzemel­tetett levágó „pihen". Előzetes számítások szerint legalább 15— 20 százalékos lesz így az áram­megtakarításunk. Az önmeózás megszigorításától azt várjuk, hogy a —' jórészt anyaghiba miatti — múlt évi 3 százalékos selejtünk az idén nem éri el az 1 százalékot. O. L. MÁJUSBAN MEGRENDEZIK AZ EURÓPAI BIZTONSÁG HETÉT Elfogadta az idei akcióprogramot a Béke-világtanács BERLIN Kocsis Tamás, az MTI tudósí­tója jelenti: A Béke-világtanács négynapos rendkívüli ülése — a bizottságok és a kontinenstalálkozók résztve­vői által előterjesztett jelentések jóváhagyása után és a tanácsko­zás legfontosabb dokumentumai közé számító 1979-es akcióprog­ram, valamint a záróközlemény elfogadásával — hétfőn befejezte munkáját. A tanácskozáson 97 or­szág és Nyugat-Berlin küldöttei mellett 36 nemzetközi szervezet képviselői is részt vettek. Az ided, igen gazdag és széles körű akcióprogram első helyén az imperialisták újabb fegyverkezé­si lépései és agresszív összeeskü­vései elleni harc áll. Április 5. és 12. között ennek jegyében kerül sor az ázsiai és a ^sendes-óceáni térség békéjének és biztonságá­nak hetére, május 7. és 13. között pedig megrendezik az európai biztonság hetét. A békemozgalom idei programjában is nagy súlyt kapnak a világ válsággócainak felszámolását követelő akciók. A BVT támogatja az el nem kötele­zett országok szeptemberben Ha­vannában megtartandó csúcsérte­kezletének sikerre vitelét. A BVT 1979-ben kiveszi részét • A képen: Romesh Csandra, a BVT elnöke beszél. a gyermekek nemzetközi évének megünnepléséről, a 15 éve meg­gyilkolt Martin Luther King szü­letésének 50. évfordulójáról való megemlékezésből, és változatlanul nagy figyelmet szentel az apart­heid-elleni és az emberi jogok megsértése elleni harcnak. A BVT berlini ülésén elfogadott állásfoglalások a latin-amerikai és karib-tengeri térség imperialis­ta nyomás ellen harcoló népeit támogató nyilatkozattal és a cip­rusi helyzettel foglalkozó szolida- . ritási nyilatkozattal egészültek ki.' ' (MTI) Megkezdte munkáját a szovjet-amerikai együttműködési vegyes bizottság MOSZKVA Moszkvában hétfőn megnyílt a szovjet—amerikai tudományos­műszaki együttműködési vegyes bizottság VI. ülésszaka. A tár­gyaló küldöttségeket Vlagyimir Kirillin, a Szovjetunió miniszter- tanácsának elnökhelyettese, a Szovjetunió tudományos és mű­szaki állami bizottságának elnö­ke, illetve Frank Press, az Egye­sült Államok elnökének tudo­mányos és műszaki tanácsadója vezeti. Vlagyimir Kirillin a vegyes bizottság ülésszakát megnyitó be­szédében rámutatott, hogy a szovjet—amerikai együttműködés a tudomány és a technika több fontos területén, így az orvos- tudományban, a környezetvéde­lemben, a villamos fémkohászat­ban, a mikrobiológiában, a szá­mítógépek alkalmazása terén si­keresen fejlődik. — Az együtt­működés kedvezőbb feltételei esetén azonban lényegesen na­gyobbak lennének a közös mun­ka eredményei — emelte ki Ki­rillin, hangsúlyozta, hogy a Szovjetunióban nagy jelentőséget tulajdonítanak a két ország kap­csolatai továbbfejlesztésének. Az amerikai küldöttség veze­tője kijelentette, hogy a két or­szág közötti tudományos-műsza­ki együttműködés fontos része a kapcsolatok stabilizálásának. Ki­emelte, hogy 1977—78-ban az együttműködés nem volt olyan széles körű, mint 1976-ban, mind­azonáltal az amerikai félnek megelégedésére szolgál, hogy az együttműködés szelleme tovább fejlődik és ez lehetővé teszi, hogy a közös munka újabb terü­leteit jelöljék ki. (MTI) SZÁZ ELLENZÉKI POLITIKUST LETARTÓZTATTAK Az iráni hadsereg Baktiar mellett áll Az elmúlt két napon Iránban mintegy száz politikai személyi­séget tartóztattak le, köztük volt minisztereket, valamint ellenzéki politikusokat. Teheráni, jól tájé­kozott források szerint a letartóz- tatási hullám legújabb áldozatai között van Ali Szajed Dzsavadi, a januárban alakult „Mozgalom” nevű. ellenzéki politikai párt ve­zetője, aki egyben Irán egyik leg­ismertebb írója is. A letartózta­tottak többsége ellen általában az a vád, hogy „korrupciós botrá­nyokba” keveredtek. Baktiar miniszterelnök több íz­ben leszögezte, meddig hajlandó elmenni Khomeini ajatollah tevé­kenységének engedélyezésében. Vasárnap esti rádiónyilatkozatá­ban a kormányfő ismét hangoz­tatta, hogy „Iránnak csakis egy kormánya lehet”, és — mint mon­dotta —, szó sem lehet arról, hogy Khomeini „valódi ellenkor­mányt” hozzon létre. Baktiar élesen válaszolt a főpap azon bejelentésére is, hogy az „iszlám köztársaság” megalakítá­sa érdekében szent háborút indít­hat. „Minden golyóra golyóval (Folytatás a 2. oldalon.) Szakmaválasztás Az utóbbi hetekben meg­szaporodtak az általános isko­lás tanulók figyelmének fel­keltését célzó hirdetések la­punkban is. A Fémmunkás Vállalat Kecskeméti Gyára például öles betűkkel kilenc vasas szakma elsajátítására serkenti a gyerekeket. A má­sik, ugyancsak nagy terjedel­mű hirdetés a kiskunfélegy­házi Petőfi Sándor Gépészeti Szakközépiskola könnyűszer­kezet-lakatos tagozatára hívja fel az olvasók figyelmét, hogy a családi beszélgetések, kö­zös tűnődések alkalmával mind több helyen gondolja­nak erre az intézményre, s e középfokon képzett szakmára is. Hiszen gyakorta nem éve­ken át érlelődő elhatározás, hanem csupán futó ötletek, váratlanul felmerült gondola­tok hatására döntenek a szü­lők a pályaválasztási kérdé­sekben. Az osztályfőnökök ugyan hivatásuk tudatában rendszeresen foglalkoznak az úgynevezett döntéselökészítés­sel, s ajánlanak foglalkozáso­kat a már kialakultabb ér­deklődésű tanulók számára. Az igazság azonban az, hogy a nyolcadikosok többségének nincs komolyabb érdeklődése egyetlen pálya irányában sem, ami pedig van, az álta­lában csupán a gyermeki fan­tázia képzeletvilágán, és nem a realitáson alapszik. így te­hát a pályaválasztás meg­könnyítésén és célszerű befo­lyásolásán fáradozó tanárok munkájának eredménye meg­lehetősen bizonytalan. Sokan is panaszolják: már­már sikerül meggyőzni a gye­reket egy úgynevezett hiány­szakma előnyeiről, távlatairól, amikor megjelenik otthon a családban egy „jólértesült” nagybácsi vagy keresztmama, és harsányan előadott vélemé­nyének hatására a továbbta­nulási jelentkezési lapra egé­szen más iskola neve kerül, mint amit annak előtte el­határoztak. És nem tudni miért, de ezek a jólértesült rokonok általában azokra a pályákra „noszogatják” a fia­talokat, ahol mindig nagy a túljelentkezés. Felmerül tehát a kérdés: mit lehet tenni annak érde­kében, hogy szülő és gyer­meke már nyolcadikos korára a választandó pálya valósá­gos ismeretében és végleges elhatározásra jusson? Olyan, népgazdaságilag is hasznos döntésre, amelyet nem vál­toztat meg a rokonság egy pillanatnyi és felelősség nél­kül hangoztatott ötlete. A legutóbb megrendezett megyei pályaválasztási napok szervezői felismerték azt a nyilvánvaló tényt, hogy a gyermekek döntését lényegé­ben a szülők hozzák, s nem a tanulók. Ezért az előadások középpontjába ezt a problé­makört állították. A beszél­getéseken szó esett arról, hogy bármennyire is nehéz, de az osztályfőnököknek leg­alább annyit kellene az apu- kák-anyukák meggyőzésével foglalkozni, mint csemetéik­kel. Igen ám, de ennek meg­valósítása nagyon körülmé­nyes. Ennél viszont sokkal ered­ményesebb kísérletnek látsza­nak az „Egy üzem — egy is­kola” mozgalom keretében szervezett pályaválasztási szakkörök. Kecskeméten a BÁCSEP, a sütőipari vállalat, a Fémmunkás, a habselyem és a nyomda teremtett már he­tente egy-két délutánján al­kalmat arra, hogy a hatodi­kosok—hetedikesek beléphes­senek a gyárkapukon, és ked­vükre barkácsolva a műhe­lyekben a gyár profiljának megfelelő szakmákkal ismer­kedjenek. A gyermekek így szerzett élménye alaposabb és mélyébb mint amit az alkalmi gyárlá­togatásokon kaphatnak. Hi­szen egy bonyolult üzem el­ső látásra — valljuk be — nem túl megnyerő. A gépek zaja, a műhelycsarnokok nyüzsgése, a munkafolyama­tok követhetetlensége, a fia­talokat inkább riasztja, mini­sem kedvüket ébresztgeti... Nem így azonban ezek a szakkörök, amelyek beszoktat­ják a gyereket a gyári világ­ba. A tanulók lépésről lépésre értik meg a gépi termelés bo­nyolult összefüggéseit, a mun­kafolyamatokat, összebarát­koznak az ott dolgozókkal, s a gyár megismerésével együtt odatartozási érzésük is kifej­lődik. Tapasztalataikat és be­nyomásaikat otthon megbeszé­lik szüleikkel és az esti esz­mecseréken lassan és termé­szetes módon kialakul a csa­lád egységes elhatározása. Az így létrejött döntéseket a va­lóság szüli, nem az ötlet, és éppen ezért maradandónk is lesznek. Ügy is fogalmazhat­juk: létrejön a szakmaválasz­tás és a hivatásérzet korai, pedagógiailag és népgazdasá­gilag egyaránt célszerű egysé­ge. P. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom