Petőfi Népe, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-03 / 28. szám

/ 1979. február 3. • PETÖFT NfPF • 7 Nem óhaj kérdése Korábbi évek gyakorlatával el­lentétben — mint más nagyköz­ségekben — Bácsalmáson is rész­falugyűléseket tartottak. Mint mondani szokás, jobban megnyíl­nak az emberek ezekben a ki­sebb közösségekben, valóban el­beszélgetnek egymással a veze­tők, egy-egy terület szakemberei s a választópolgárok. Négy — bácsalmási részfalu­gyűlés jegyzőkönyveiben búvár­kodva első pillantásra megálla­pítható, hogy válaszadások dolgá­ban — úgymond — nem maradt kenyér nélkül Szigeti Mihály ta­nácselnök. Nyilvánvalóan nem sokat mondana a megyei lap más helységekbeli olvasóinak olyan — sajátosan „helyhez kötött” kérdé­sek, illetve az ezekre adott fele­letek ismertetésével, mint példá­ul, hogy egy bizonyos bódét le­hetett volna 20 méterrel odébb tenni, mert akkor jobb volna a belátás egyik utcából a másikba, s hasonlók. Ehelyett inkább a nagyobb lé­legzetű témákban és több felől firtatott néhány kérdésre térünk ki, amelyek megismerése a más­hol lakókban is rezonanciát kelt­het. Egyik ilyen érdekes ismétlődő kérdésfeltevés az volt, hogy mi­kor lesz Bácsalmás város, é3 mik a feltételei a városi rang eléré­sének? Miként állnak ennek tel­jesítésével pillanatnyilag? Azt beszélik... Noha nem célszerű idő előtt mintegy ráhangojni sajtópropa­gandával sem egy-egy számba jö­hető helység lakosságát a város­sá válás „eljövetelére”, lévén az sok nehéz feltétel megvalósulá­sának függvénye, és időpontjára nézve is bizonytalan. Hiszen ha valamiben, akkor ebben igazán nem hagyható figyelmen kívül a helyiekén kívül az országos terü­letfejlesztési koncepció, meg a népgazdaság teherbíró képessége sem. Mégis, amikor már valahol rendre úgy teszik fel a kérdést, hogy „Sokat beszélnek arról, s igaz-e?” — olyankor leghelyesebb az őszinte, tárgyilagos tájékozta­tás. Olyan eligazítással, hogy „Ez ma még nem aktuális, ne is-Tog- lalkozzunk vele” csak rontanánk, és mende-mondáknak, sunyi sür-, getáseknek, még tán közságveze- tés-ellenes hangulatkeltésnek is teremtenénk táptalajt. Szigeti Mihály tanácselnök nem kerülgette a forró kását, s mindjárt világos beszéddel kezd­te a részfalugyülések hallgatósá­gának informálását: „Hogy Bács­almás mikorra lesz város, nem tudom, azt jelenleg senki sem tudja megmondani.” Miután annyit előrebocsátott, hogy a most folyó fejlesztések, be­ruházások, mint a csoportos la­kásépítés, út- és vízhálózat-bő­vítés, szennyvízcsatorna-, autó­szerviz-építés, jórészt a várossá fejlesztést szolgálják, rátért a fel­tételek megismertetésére. Azokat a nagyközségeket lehet várossá nyilvánítani, amelyeket középfokú kategóriába soroltak. Bácsalmás jelenleg csak részle­ges középfokú központ. Feltételek A várossá válás feltétele, hogy legalább 8000 lakos éljen a bel­területen, a helység vonzáskör­zetébe legalább 30 000 személy tartozzon. Ez utóbbi náluk — Mélykút nélkül — 28 ezer em­ber. A belterületi lakosság szá­ma 1975 óta — amikor is még 1008-an . éltek külterületen — emelkedik. — Mivel előzőleg fel­tett kérdésre már tájékozódtak a résztvevők arról, hogy jelenleg 8900—9000 körüli a lakosság lé- lekszáma, a többire következtet­ni tudtak. További feltételek. — A von­zási területről bejáróknak fog­lalkozást kell biztosítani. Az ösz- szes foglalkoztatottak legalább 30 százalékának a szolgáltatásban kell dolgozni; most még csak 10 százaléknál tartanak. Városi színvonalú gyógyászati és szociális ellátottságnak kell lenni, öregek napközi otthona működik, de szociális otthon még nincs Bácsalmáson. Párhuzamos osztályú középis­kolának és diákotthonnak kell lenni. A tanácsháza felszabadulá­sa után (a tanács új épülete a Fürst utcában lesz, most készül a kiviteli terv, és 1981 májusában szeretnék felavatni) a jelenlegi diákotthonhoz csatolva általános és középiskolai diákotthon fog működni. Szükséges, hogy a lakosság vá­sárlása elérje a városokra jellem­ző egy főre jutó forgalmat, az 1000 lakosra eső bolti alapterület 360 négyzetméter legyen, a venT, djéglátó alapterület pedig 234 néjgyzetmáter. A kereskedelmi forgalom jónak mondható, mivel 25—30 ezer forint az egy főre jutó vásárlás értéke. Feltétel még a bolti eladótér. Legalább 400 embert befogadó színházterem, B típusú könyvtár, városi színvonalú középületek is szerepelnek a kívánalmak között. • A sportcsarnok (1976). A Művelődési Központ felépíté­sével ezekből már teljesültek fel­tételek. Követelmény, hogy a belterü­leti utak 60 százaléka szilárd burkolatú legyen; még csak 21 százalékuk az. Az már megvan, hogy a belterületi lakások 50 szá­zaléka vízvezetékes. Feltétel köz­ponti szennyvíztisztító megléte, s a lakások 50 százalékának bekö­tése; erre még a lakosság tíz százalékának van lehetősége. A legfontosabb feltételek isme­retében a lakosság is reálisabban méri fel a kilátásokat. Ehhez al­kalmazkodva céltudatosabban, konkrétabban képes saját közre­működésének felajánlásával gya­rapítani a lehetőségeket. S tud differenciálni, ésszerűbb megoldá­sokra javaslatokat tenni, amikor a nagyközség fejlesztési terveiről nyilvánít véleményt. Okos egyszerűség A tisztánl #áju Wtotfb ijsfc okos egyszefuieg rs, 'amíyyl Szi­geti Mihály a részfalugyűléseken egy-egy gazdálkodási, vagy költ­ségproblémát bemutatott, érzékel­tetett. Elmondotta például, hogy a tanács nem gazdálkodó szerv, annyi pénze van, amennyit a vállalatoktól, szövetkezetektől kap. Saját bevétele csak 1,5—2 millió forint, viszont körülbelül 30 millió forinttal gazdálkodik. (Adó címén 2 916 000 forintot ka­pott a tanács a tsz-tűl) Tehát a vállalatoktól is függ, hogy a tanács mennyi fejlesztést tud végrehaj­tani. A harmincmillióból éven­te 16 milliót használnak fel az intézmények — iskolák, diákott­honok, napközi otthon, művelődé­si otthon, bölcsőde stb. — fenn­tartására, 14 millió forint pedig a fejlesztési és a beruházási alap. Ilyen háttérben még érthetőbb volt az olyan kérdésre adott vá­lasz, hogy „A csatornahálózat megépítéséhez miért kell a la­kóknak családonként 9000 forintot fizetni ?” A köz javára történő építkezé­seknél tudniillik a tanács meg­szabhatja a hozzájárulás össze­gét. Egy folyóméter csatorna megépítése több mint 6000 forint­ba kerül, s ez egy lakóház előtt kb. 120 000 forintra rúg. A tár­sulat a tagoknak 10 évi kedvez­ményt adott, ami úgy havi 80 fo­rintot jelent. A csatornahálózat első ütgme 30 millió forintból tel­jesül. Vagy vegyük a nagy tanácsi erőfeszítéssel folyó útépítést. A nagyközség 70 kilométernyi útjá- ból csak 15,7 kilométer szilárd burkolatú közút. Az ezzel össze­függő egyik kérdésre, hogy —az Árpád vezér utcában vagy a Köz­társaság utcában mikor lesz kö­vesét? — nemcsak annyi volt a válasz, ami szerint az utóbbiban terveznek ilyet, és építését 1980 végén vagy 1981 elején kezdik el, hanem még ez is hozzájött: a kö- vesutak fejlesztéséhez sok pénz kell, 1200 méter hosszú ilyen út kiépítése 10—12 millió forintot emészt fel... A bácsalmási részfalugyűlések igen sokrétű véleménycseréjéből a „legvastagabb” kérdéskör — a várossá válás feltételeit érintő néhány kapcsolódást emeltük ki ezúttal. Gondoljuk, kiérezhető eb­ből is, hogy a városi rang elnye­réséhez vaskos objektív folyama­tok vezetnek. Persze — arról szó nincs, hogy a helyi társadalom „szubjektív” átgondoltan lelkes erőfeszítései, összefogása mellőz­hető lehetne a célba jutáshoz. • A művelődési központ (1975). VÁROSSÁ VÁLNI • 30 lakásos OTP-házsor (1974). • 15 új lakás (1976). (Archív felvételek.) Tóth István .■.■.•.v.v.v.v.v.w.viv.w.v. mmsmm .vXw.wXvX*! «te mm NE TEREMTSÜNK ALKALMAT... 1. Kulcs a lábtörlő alatt Megyénkben a vagyon elleni bűncselekmények száma egy év alatt mintegy négyezer. Ebből magánszemélyek sérelmére 2800 —3000-ret követnek el. Ez érték­ben mintegy 6 millió forintot je­lent, amelynek csupán 30 száza­léka térül meg. Az egyes lopá- sokfa, betöréses lopásokra jel­lemző kárérték az 5—10 ezer fo­rint, de ez az összeg minden év­ben növekszik. A rendőrség e bűncselekmények 60 százaléká­ban elfogja a tetteseket, ám hát­ráltatja munkájukat, hogy a kár­vallottak későn — olykor hóna­pok múlva — tesznek bejelentést. Mindezeket a megyei rendőr-fő­kapitányság bűnügyi osztályveze­tőjétől tudtuk meg, aki példák százait tudja elmondani azokról a megkárosított emberekről, akik szinte odakínálják értékeiket a bőnözőknek. Hallgassunk meg egy ilyen, szinte nevetségesnek tűnő, de na­gyon is gyakran előforduló pél­dát. Kunszálláson Sz. Istvánná feljelentést tett ismeretlen tettes ellen, aki behatolt lakásába és ott a hálószobatükör asztalán el­helyezett dobozból ellopott egy 35 ezer forint, egy 10 ezer fo­rintról szóló takarékbetétkönyvet és egy 5 ezer forintos autónye- remény-betétkönyvet, valamint 5500 forint készpénzt. Az összfeg jelentőségére való tekintettel nagy apparátussal láttak mun­kához. s természetesen megkér­dezték, a betétkönyvek bemuta­tóra, vagy fenntartásra szólnak-e? Mint már ilyenkor lenni szokott, a betétkönyvek bemutatóra szól­tak, tehát bárki .pénzre válthat­ta őket. A nyomozók, mint minden esetben, nemcsak a bűnügyi technikát, a tudományos módsze­reket hívják segítségül, de vizs­gálják a bűncselekmények elkö­vetését elősegítő okokat is: ho­gyan tudott behatolni az ismeret­len tettes a lakásba? Nem volt nehéz dolga. Ugyanis a háztulaj­donos — bölcs előrelátással — a lábtörlő alá „rejtette el” a lakás­kulcsot. Arról talán már felesle­ges lenne szólni, hogy 55 ezer forintot még otthon sem bizton­ságos elzáratlanul hagyni. A másik példa még az előző­nél is jobban bizonyítja, meny­nyire felelőtlenek vagyunk ön­magunkkal és értékeinkkel szem­ben. U. Mihály Petőfiszálláson egy tanyán lakik, s reggel mun­kába indult. Délután 3 óra táj­ban került haza, s úgy nagyjá­ból mindent rendben talált. A szokásos módon leakasztotta az ajtófélfába ütött szögről a lakás­kulcsot, bement a szobába, s ott megdöbbenve tapasztalta, hogy valaki felforgatta a lakást. Nyomban a televízióasztalkához lépett, ám a fiók üresen táton­gott. hiányzott belőle a 30 ezer forint készpénz. Amikor a nyo­mozók a helyszínen jártak, U. Mihály felháborodottan ismétel­gette: „Hogyan tudott bemenni a lakásba.” A nyomozók voltak kénytelenek megmagyarázni, hogy a betörőnek nagyon könnyű dol­ga volt, ugyanúgy nyitotta ki az ajtót, mint ő, hiszen a kulcsért még le se kellett hajolnia. E két betöréses lopás — min­denki előtt világos — nem tör­ténhetett volna meg, ha maguk a kárvallottak jobban gondolnak értékeik megóvására. Am a láb­törlő alatt, az ajtófélfa mellé akasztott kulcs egy zsákmányra leső bűnözőnek — még ha nem is talál ekkora értéket — valódi csemege. Meg kell jegyeznünk, hogy a két példa szenvedő ala­nyai nyomban a rfvnrtfirséghez fordultak segítségért, de nem mindenki teszi ezt. Figyeljük csak meg a következő esetet. A kecskeméti tanyavílágban történt. Negyvenezer forint kész­pénzt loptak el, s a tulajdonos az általa vélt időpont után három nappal — akkor .volt dolga a vá­rosban — tett bejelentést. (Köz­ben persze, a család tagjai össze­vissza járkáltak és minden nyo­mot eltüntettek.) A meglopott embert kérdezgették a rendőrök, kire gyanakszik, ki járt a tanya körül, hol vdlt a pénz stb. Vála- szolgatott, s egy jó félóra múltán, amikor már kezdték kifogyni a kérdésekből, úgy mellékesen, ki­bökte, nem ez az első eset, há­rom hónappal ezelőtt 20 ezer fo­rintját lopták el. Nem tett beje­lentést, mert véleménye szerint úgy sem sikerült volna elfogni a tettest. Ilyen módon valóban nem, hi­szen a késői bejelentés, a nyo­mok elmosódása nem segíti, ha­nem hátráltatja a rendőrség munkáját, s így a tettes kilété­nek megállapítását is. Mint a fenti két példában, itt is a be- záratlan lakás volt az előidéző ok. Egy jó zár, bankban elhelye­zett pénz mindezt a károkozást, s a rengeteg munkát megelőzhet­te volna. Gémes Gábor KÖZÉPPONTBAN: AZ ÜT- ÉS LAKÁSÉPÍTÉS Az 1979-es költségvetésről és fejlesztésről döntött Kiskunhalas város Tanácsa A kiskunhalasi Városi Tanács csütörtök délutáni ülésén, rövid vita után, elfogadta a végrehajtó bizottságnak az 1979. évi tanácsi költségvetésről szóló határozati javaslatát, amely 186,8 millió fo­rint bevételt és kiadást tűzött ki célul. Úgyszintén jóváhagyta a testület a 102 millió forintos fej­lesztési alap felhasználásának részletes ütemtervét. Az írásbeli előterjesztéshez So­mogy vári József né pénzügyi, terv- és munkaügyi osztályvezető fűzött gondolatébresztő megjegy­zéseket. Hangsúlyozta: a rendel­kezésre álló pénzt ész- és szak­szerűen kell elkölteni a szociális és kommunális ellátás színvona­lának mérsékeltebb, illetve foko­zottabb emelése érdekében. A ta­nácsi költségvetés 48 millió fo­rinttal haladja meg az V. ötéves terv eredeti, 1979-re vonatkozó előirányzatát. Ez — egyebek kö­zött — a mezőgazdasági szakkö­zépiskolának és a szakmunkás- képző intézeteknek városhoz tör­tént csatolásával, azaz tanácsi fenntartásba vételével magyaráz­ható. Visszatérő téma a halasi utak. csatornák elkeserítő állapota — mondta az osztályvezető. Ez azonban most már nem csupán anyagi, hanem kivitelezői kapa­citás kérdése is. Tavaly például 2,7 millió forintot nem tudtak felhasználni, mert nem akadt építési vállalkozó. A megmaradt összeggel együtt így csaknem 10 millió forintot kell az idén föld­utak karbantartására, utcák, jár­dák korszerűsítésére, csapadék­víz-elvezető csatornák létesítésé­re fordítani. E programból emel­jünk ki egy komolyabb tételt: a Hősök tere, a Lenin tér, vala­mint á Thorma, a Jósika, a Vasút és a Brinkus utcák burkolatának helyrehozása 1,9 milliót, ezzel párhuzamosan a csatornaépítés 1,4 milliót igényel. A szociális és egészségügyi ága­zat 10 millió forinttal többet kap, mint az elmúlt esztendőben. A szociális gondozásban jelentős előrelépés tapasztalható: a segé­lyek maximumát (1100 forintot) fizette eddig is a tanács. Bizton­ságosabbá válik a kórház gazdál­kodása, a közelmúltban növeke­dett a rendelőintézet, illetve az üzemorvosi órák száma, s az át­szervezés eredményeként három új gyermekorvosi körzetet alakí­tottak ki. Hamarosan megkezdő­dik egy új 50 személyes szociá­lis otthon építése is. Az 1979. évi fejlesztési elő­irányzat 77 százaléka — 79 mil­lió forint — a célcsoportos la­kásépítést, és az ahhoz kapcsoló­dó intézmények létesítését szol­gálja. A Kossuth-lakótelepen 1980 végéig együttvéve 300 la­kást adnak át az igénylőknek; az első hatvanba a jövő év már­ciusában költözhetnek be. Ezen­felül az Április 4. kertvárosban 14, a Félszabadulás úton 60 bá­nyászlakás készül el 1979 máso­dik. illetve harmadik negyedében. Minden valószínűség szerint au­gusztus 31-ig birtokba vehetik az apróságok az új 80 helyes böl­csődét és 150 személyes óvodát. A gázhálózat bővítésére az el­következő két évre mintegy 8 millió forintja van a DEGÁZ- nak; az idén 50—60 lakást köt­nek be, jövőre pedig már gáz­zal fűthefcnek a kórházban is. A tanácstagok ezután meghall­gatták dr. Karácsonyi Frigyet egészségügyi osztályvezető beszá­molóját a szociálpolitikai felada­tok végrehajtásának tapasztala­tairól, s az idős emberekről való társadalmi gondoskodás soron le­vő tennivalóiról. Bejelentésekkel, interpellációkkal zárult a tanács­ülés. K. F. Cipők tavaszra, nyárra • A Duna Cipőgyárban ebben az évben két és félmillió pár tavaszi cipőt és egymillió hatszázezer pár szandált gyártanak. A képen: prés alatt ragasztják a talpakat. (MTI-fotó — KS.) AZ ANYANYELV HETE Országos ismeretterjesztő nemzetiségi munkabizottság alakult Üj név — gazdagabb tartalom: az anyanyelv hetét rendezik meg 1979-tŐl a hagyományos magyar nyelv hete helyett — jelentették be a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat országos központjában, az országos ismeretterjesztő nem­zetiségi munkabizottság alakuló ülésén. A TIT ezentúl a magyar- országi nemzetiségek szövetségeit is bevonja e hét rendezésébe és szövetségekkel tavaly ősszel kö­tött öt évre szóló együttműködési megállapodás szerint anyanyelvi ismeretterjesztő előadásokkal se­gíti a nemzetiségek anyanyelvi kultúrájának^ ápolását. Az anyanyelv hetének központi rendezvényeit Békéscsabán, ápri­lis 23—24-én tudományos ülésszak nyitja meg. Itt előadások és re­ferátumok hangzanak el az iskolai anyanyelvi oktatás, a művelődés szolgálatában. A kétnyelvűség, az anyanyelv és a kultúra címmel. A nemzetiség lakta telpüléseken is a nemzetiségek anyanyelvén tartanak majd előadás-sorozato­kat ebben az időszakban. Az ülésen elmondták azt is, hogy a Bács megyei Csátalja köz­ségben — ahol a TIT egyetlen nemzetiségi szakosztálya működik — nemzetiségi klubot alakítanak A németek, szlovákok, délszlávok lakta község — előreláthatóan mór tavasztól — ismeretterjesztő rendezvények színhelye, s a nem­zetiségi előadók műhelye, módszer­tani központja lesz. A nemzetiségi munkabizottság, amelynek a TIT országos köz­pontjának és a nemzetiségek szö­vetségeinek képviselői a tagjai — figyelemmel kíséri és támogatja az ezután megalakuló megyei nemzetiségi munkabizottságok te­vékenységét, javaslatokkal, elő­adói segédanyagokkal, módszerta­ni kiadványokkal segíti a nemze­tiségi előadók munkáját, a TIT- szervezetek nemzetiségi ismeret­tel jesztő tevékenységét. Évenként elemzi az együttműködési megál­lapodásban foglaltak végrehajtá­sának tapasztalatait és javaslato­kat dolgoz ki a munka továbbfej­lesztésére. Az alakuló ülésen meg­vitatták és elfogadták a nemzeti­ségi ismeretterjesztés idei mun­katerveit. Ezek alapján az ünnepi könyvhéthez kapcsolódóan elő­adásokon ismertetik a német nemzetiségi irodalmat. ezen­kívül a szlovák néprajzi—honis­mereti vándortábort is bekapcsol­ják az ismeretterjesztő tevékeny­ségbe. Baján, június 30-án a II. országos délszláv folklórfeszti­válon megtárgyalják a nemzetisé­gi előadócsoportok tevékenységé­nek tapasztalatait. Román nyelven is megemlékeznek a Magyar Ta­nácsköztársaság megalakulásának 60. évfordulójáról, valamint a ma­gyarországi román nyelvű álta­lános iskolai tanárképzés harminc évéről. (MTI) i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom