Petőfi Népe, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-27 / 48. szám

1979. február 27. ® PETŐFI NÉPE • 3 FELÜLVIZSGÁLJÁK A VÁROSRENDEZÉSI TERVEKET Nemcsak a mának építünk... Milyen legyen az új városközpont? Melyik terület alkal­mas a beépítésre? Hogyan lehet gazdaságosabban, előrelá- tóbban építkezni? E kérdésekre az utóbbi időben rohamosan fejlődő városaink többsége helyesen válaszol. Különböző okok miatt azonban még sok helyütt ellentmondásos a város- fejlesztés. Az 1971-ben kormányhatározattá emelt országos településhálózat-fejlesztési koncepció soron levő felülvizsgá­latának és a szakmai körökben jó ideje tartó vitának egyik legfontosabb tanulsága: bizonyos lazulás mutatkozik a ter­vezés és a megvalósítás kapcsolatában. A hatvanas évek közepén Több, mint háromezer telepü­lésünk közül ezernek az ötvenes- hatvanas évekből származik a rendezési terve. E tervek alapoz­ták meg városaink nagyarányú építését a hatvanas évek köze­pétől. Űj lakótelepek sora épült, városközpontok alakultak át. Olyan rendezési megoldások szü­lettek városaink többségében, amelyek lehetővé tették, hogy szép és modern környezetben él­hessenek az emberek. De azzal a hatalmas anyagi ráfordítással, amit népgazdasá­gunk a városi infrastruktúra megteremtésére — út, villany, közművek, intézmények — és ál­talában, a városépítésre áldozott, nem mindenütt arányos az ered­mény. Sok esetben baj van a tervszerűséggel, az előrelátással. A legnagyobb hiba, hogy nem gazdálkodnak jól a városok a beépítésre szánt területtel. Gya­kori, hogy a rendezési tervek előírásait figyelmen kívül hagy­va, nem tartalékolnak helyet ké­sőbbi beruházásokra. A mennyisé­gi fejlesztés, a sürgető lakáshiány sokszor háttérbe szorította a mi­nőséget, a jövő szempontjainak figyelembevételét. Ügy tűnik: néhol csak a jelennek építenek. Időről időre — s ez most is aktuális — felül keli vizsgálni a rendezési terveket. A vizsgálatok megállapították: időközben jó néhányuk elavult, tehát nem mindenben volt alkalmas egy- egy tervidőszak városépítésének megalapozására. Az általános, az egész városra vonatkozó rendezé­si tervek nyolcvan százalékát új­ra kell készíteni ebben a terv­időszakban. Tervezők és kivitelezők Nem hunyhatunk szemet az olyan rendezési tervtől eltérő in­tézkedések fölött, amelyek na­gyobb területet, nagyobb közös­séget érintenek, s aligha korri­gálhatok, vagy ha igen, a telepü­lést fölösleges kiadásokkal ter­helik. Egyik fiatal városunkban történt: iparterületbe ékelődő régi óvodát bővített a tanács, több milliós költséggel, olyan lakóterület ellátására, amelyet nagy forgalmú út választ el az óvodától. A ráfordítás elpazarolt pénz. Az óvodát — később ha­tározatban mondták ki — rossz fekvése miatt 'megszüntetik ... Gyakori továbbá, hogy közterüle­teket olyan helyen fásítanak, amelyeken majd forgalmi út vagy csomópont épül. Az egyik városban, ahol ez történt, a kö­vetkező választ adták az intézke­dés indokolására: ha majd meg­kapjuk a hitelt az útépítésre, nem fogjuk sajnálni kivágni a fákat... Példákkal is bizonyítható: hiányzik a folyamatos kapcsolat a tervezők és a megvalósítók kö­zött; a nem szerencsés „műszak- váltás” következtében nincs min­dig lehetőség a tervek megvál­tozott feltételekhez való alkalma­zására. Az Építési- és Városfej­lesztési Minisztérium — a terü­letrendezés-fejlesztés irányító főhatósága — éppen ezért új tí­pusú tervezésre, szintézisre ösz­tönzi a városok tervezőit és a városépítést irányítókat: a terü­letrendezési és a fejlesztési ter­vezés koordinálására. Ez az ösz- szehangoltság adhat használható segítséget a végrehajtáshoz. Meg kell szüntetni a városrendezési tervezés eddigi csupán feltáró, javaslattevő, ötletet adó, csak nagy távlatokban gondolkodó gyakorlatát. Be kell kapcsolni ezt a programot a városépítés napi feladatainak megoldásába. Nagyon fontos, hogy a tömeges lakásépítésekre, amelyek alapve­tően meghatározzák városaink modern arculatát, másfajta ren­dezési programok készüljenek. Olyanok, amelyeknek alapján va­lamennyi városrendezési kérdés eldönthető. Amely adatokat nyújt a beépítési tervhez és a beruhá­zás sorrendjéhez, . menetéhez. Amelynek alapján elvégezhető az alapvető közmű- és útfejlesztés. Amelynek alapján megindulhat a kisajátítás, a bontás, a közmű­vesítés. A városközpontok sorsa A másik, városainkra jellem­ző nagyarányú változás a város- központok újjáépítése, amelyek­hez szintén részletes rendezési terv készül. Átépítésüket külön jogszabályok irányítják. Jelentő­ségük igazgatási, kulturális, ke­reskedelmi és más téren egyaránt meghatározó. Fontos tehát, hogy rendezési terveik a gyakorlatban pontosan megvalósuljanak. Ke­rülni kell — pénz sincs rá, értel­metlen is —, hogy a városköz­pontokat hivalkodó, költséges épületekkel tűzdeljék tele. Nem mindig a tervező hibájából tör­ténik ez ... Külön gond a város­képi jelentőségű részletek, épü­letek megőrzése. A városrendezési és fejlesztési tervezés integrációjának megte­remtéséhez alapvetően más kap­csolat szükséges az építők és a tervezők között, mint ami eddig volt. Az új követelményeknek csak a tanácsokkal, s az ágazati szervekkel való szoros együttmű­ködéssel, együttgondolkodással lehet megfelelni. Ezek a biztosí­tékok a jövő tervszerűbb, har­monikusabb városépítésére. J. E. BUSÓJÁRÁS A KÓLÓ TÉRTŐL A DUNÁIG » Farsangi karnevál Mohácson A mohácsiaknak meglehetősen régi és érdekes szokása a téli, farsangi busójárás. Ilyenkor nemcsak a helybeliek, a város és a sziget lakói, de az egész környék is, szinte az egész Baranya megye megmozdul. Mindenkor, színesen ka­vargó, látványos és fergeteges rendezvénysorozattal igye­keznek az érdeklődő közönség kedvébe járni. Az itt élő nem­zetiségi lakosság a magyar anyanyelvűekkel közösen őrzi és ápolja sajátos szokásait, hagyományait. Az idei öt napon át tartó bu­sójárás már a múlt hét péntek­jén elkezdődött a dél-dunántúli Schneider Lajos-emlékverseny- nyel, amelyen három megye — Baranya, Somogy és Tolna — legtehetségesebb népdaléneke^ei vettek részt. Ez másnap folyta­tódott, majd este színpadra lép­tek a pécsi színház művészei. Közben néprajzi, történeti, vala­mint nép- és iparművészeti ki­állításokat látogathatott a közön­ség. Ám a hangulat csak a har­madik napon emelkedett a tető­fokára, amikor elkezdődött a sok­sok látványossággal kecsegtető farsanigvasárnap. Délelőtt kilenc órakor már mindenfelé szólt a zene; dél­szláv, német és magyar dallamo­• Ez a két kiskőrösi szlovák éne­kes asszony már derűsen nézhet szembe a fényképezőkkel: siker­rel szerepeltek a Kossuth Mozi színpadán. kát sugároztak a hangszórók, amelyek Mohács egész területét behálózták. A feldíszített utcá­kon és tereken valósággal egy­más hegyen-hátán tolongtak az emberek. A Kóló tértől a Duna- partig hömpölygőit az emiberára- dat. A helybeliek és a vidékről érkezettek, meg a külföldiek lát­hatóan igazából élvezték a talán minden eddiginél nagyobb mére­tűre sikerült közös népi játékot. A város legkülönbözőbb pont­ján énékeltek, táncoltak a hely­beli és meghívott népi együtte­sek, amatőr csoportok tagjai. A népviseleti ruhák díszes ragyo­gása külön színt adott a far- sangvasámapnak. Miközben ál­landóan szólt a hangos térzene, zavartalanul folyt a népművé­szeti vásár. Tömött sátrak előtt a mézeskai ácsos, az álarcfaragó, a kékfestő, valamint a réz- és bőrdíszműves kínálta tetszetős portékáit. A népművészet meste­reinek kitűnő munkái iránt nagy volt az érdeklődés. Egész nap nem hagyott alább a karneváli hangulat, s a közön­ség száma tovább növekedett. Gépkocsikon és buszokon egy­aránt újabb csoportok érkeztek, s kapcsolódtak be a hangulatos programba. A filmnézők és fény- képezők kedvükre forgathatták masináikat, hogy megörökítsék az élményt. Az álarcos busók, a tarka rongyruhákba öltözött far­sangolók úton-útfélen ijesztgették és kacagtatták a közönséget. Oly­kor meg táncra perdültek, jele­neteket rögtönöztek, máskor meg kitömött zsákokkal és hangos ke­replőkkel hadonásztak, egetverő zajt csaptak, sikongattak és du­dáltak. És persze mindez azzal volt teljes, hogy az eszem-iszom sem hiányzott. Kitettek magu­kért a hivatásos és alkalmi ven­déglátósok és a bazárosok is. V. M. • Maga készíti a mohácsi idős ember ezeket a fonott kalapokat. • íme az álarcfaragók egyik tet­szetős műve. Az üzemi demokrácia a SZOT elnökségének napirendjén Legyenek közérthetőbbek és tömörebbek az üzemi demokrá­cia fórumai elé terjesztett tájé­koztatók, javaslataikat pedig le­hetőleg több változatban készít­sék el a vállalatok, hogy a dolgo­zók azokat alaposabban mérlegel­hessék — egyebek között erre hívta fel a gazdasági vezetőket hétfői ülésén a SZOT elnöksége. Az üzemi demokrácia fórumai ma már alkalmasak arra, hogy állásifoglalásaikkal, javaslataik­kal segítsék a helyes vállalati döntések kidolgozását és azok végrehajtását. A vállalati szak- szervezeti tanácsok és bizalmi testületek közvetlenebbé tették a dolgozók részvételét a vezetés­ben. A közelmúlt hetekben pél­dául nagy felelősséggel vizsgál­ták: milyen intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy a nehezebb feltételek mellett is helytáljon a vállalat. Ahol alternatív meg­oldásokat javasolt a vezetés, többnyire a nehezebbet válasz­tották, hogy az új feltételek mel­lett is mód legyen jelentősebb bérfejlesztésre. A legkezdeményezőhb fórumok a szocialista brigádvezetők ta­nácskozásai. Innen indultak el a munkaverseny-feJajánlások, s egyben azok a javaslatok is, ame­lyek a vállalati szervezés javítá­sát, a jó munka féltételeiőek megteremtését szorgalmazzák. Az üzemi demokrácia fejlődése tehát jó úton halad, bár még távolról sem zökkenőmentes. A vállalatok javaslatai nem min­dig áttekinthetőek, s nem ritka, hogy már eldöntött intézkedé­sekhez „kérik” a dolgozók véle­ményét. Még mindig gyakoriak a párhuzamos értekezletek, vagyis ugyanazt a témát — gyak­ran ugyanazok a dolgozók — több helyen is megvitatják. Fö­lösleges vagy nélkülözhető érte­kezletek jócskán akadnak, pedig az üzemi demokrácia hatékony­ságát nem az értekezletek szá­ma, hanem a javaslatok értéke, a jó kezdeményezések végrehaj­tása fejezi ki. (MTI) Vetőmagellátás Harmincnyolcmillió tasak vető­mag már kinn van a boltokban, a kistermelők és a kiskerttulaj- donosok a tavalyihoz hasonló, kiegyensúlyozott, jó zöldségvető- mag-ellátásra számítanak. Vala­mennyi zöldségfaj szaporítóanya­gához már most hozzájuthatnak a vásárlók. A speciális vetőmagvak iránti keresletet importból fede­zik. A 10—20—50 dekás zöldségve- tőmag-csomagokba a tavalyinál lényegesen nagyobb arányban drazsírozott vetőmag kerül. A drazsírozott magból kikelő növé­nyek ritkítására nincs szükség. Ezzel a vetőmaggal lényegesen egyszerűsíthető a zöldségtermesz­tés, csökkenthető a kézi munka. Takarmányvetőmagból az idén a tavalyinál 20 százalékkal nagyobb mennyiséget árusítanak a kistermelőknek a vetőmagból- tok. (MTI) Baráti kapcsolatok A KÖZELMŰLTBTN AZ MSZMP Bács-Kiskun megyei Bi­zottságának propaganda- és művelődési osztálya érdekes témá­jú tanácskozást tartott. A testvérmegyei kapcsolatokba bevont szervek, intézmények vezetőit, képviselőit tájékoztatták az együttműködés helyzetéről és a továbbfejlesztésre vonatkozó elképzelésekről, feladatokról. A jelenlevőket is meglepte, bár aktív résztvevői a munkának, hogy milyen terebélyes fává nőtt — képletesen szólva — az a másfél-két évtizede elültetett fács- ka, melyet a megye társadalmi, politikai, gazdasági életében így nevezünk: baráti kapcsolatok. A rendszerint pártközi kapcsolatokkal kezdődő együttműkö­dés legtöbb esetben kiszélesedett, s ma már részese a megye szinte valamennyi társadalmi szervezete, jelentős intézménye, szervezői az üzemek, gazdaságok, sport- és kulturális szervek, az úttörő és ifjúsági mozgalom, s igen szépen fejlődik a városok közötti összefogás is. CSAKNEM KÉT ÉVTIZEDES múltra tekinthet vissza a Szov­jetunió Krím területének és Bács-Kiskun megye vezető párt- szerveiníek együttműködése. A térben meglevő nagy távolság ellenére, ami elválasztja a két testvérmegyét egymástól, egyre gazdagabb, tartalmasabb, sokrétűbb ez a kapcsolat. Közreját­szik ebben bizonyára a sok termelési, gazdasági hasonlóság is, a fejlett szőlő- és gyümölcskultúra, mely egészen konkrét ta­pasztalatszerzésre adott és nyújt a jövőben is lehetőséget. A kü­lönböző tudományos és kutatóintézetek, élelmiszer-termelő üze­mek, gazdaságok mellett már több mint harminc testvérválla­lat működik együtt, keresi a hasznos módszereket, amelyek még közelebb hozhatják egymáshoz a különböző kollektívákat. Megszokottá, rendszeressé vált, hogy a jeles évfordulókon na­gyobb turistacsoportok utaznak barátságvonattal a közös ren­dezvényekre, a testvérmegyei napokra, de időközben is számos szakmai csoport látogat el egymáshoz tanulmányozni a politi­kai, gazdasági, kulturális munka egy-egy fontos ágát. Az ifjú­sági szövetségek delegátusai a fiatalok politikai oktatásának, képzésének tartalmi tapasztalatait tanulmányozták, az úttörő­vezetők a pionírok körében végzett világnézeti mevelőmunká- val ismerkedtek. A vendéglátásban dolgozó ifjú szakmunkások szakmai bemutatóval és tanácskozással egybekötött turistaúton vették részt. Az ifjú kommunisták küldöttei a megyék forra­dalmi, munkásmozgalmi emlékhelyeivel is megismerkedtek. A fizikai dolgozók gyermekeinek hagyományos csereüdültetése mellett öntevékeny gyermek művészeti csoportok cseréjével és úttörő technikusok kölcsönös kiállításával szélesedett az együtt­működés. Lehetne sorolni a szakszervezetek, a fogyasztási szövetkeze­tek, a sportszervek és -egyesületek közötti kapcsolatok eddigi eredményeit is. Egyre gyakoribbak a meghívások az öntevé­keny művészeti csoportok,, együttesek számára. Tartalmas és szép kivitelű kiadványok jelentek meg kölcsö­nösen egymás eredményeinek megismertetésére, bár ezekből •még többre is lett volna igény. ÉRTHETŐEN nagy jelentősége van megyénk életében déli szomszédunkkal, a jugoszláviai Vajdasággal kiépült kapcsola­toknak. A -megyei szintű pártközi kapcsolat mellett is igen sok­irányú az előrelépés. Különösen figyelmet érdemel ezek között is Baja és Zombor városok együttműködési szerződésekkel rend­szeresen megújított kapcsolata, de létrejött az együttműködés Kiskunhalas és Kanizsa között is. Sor került színházak és kép­zőművészek alkotó — kölcsönös előadásokban, kiállításokban megnyilvánuló — tapasztalatcseréjére. Sok lehetőséget rejt ma­gában a fcishatármenti forgalom bővítése, s a termelési tapasz­talatok kicserélése. A nemzetek közötti kapcsolatok szerves részét képezi a ro­mániai Álba Júlia és megyénk pártdelegációja által megkötött együttműködési munkaprogram megvalósítása. A pártbizottsá­gok küldöttei a gazdasági élet pártirányításának kérdéseit ta­nulmányozták. Sor került az ifjúsági szövetségek delegációi­nak cseréjére, vállalatok képviselőinek látogatására, népi együt­tesek fellépésére, sajtókapcsolatok felvételére. A Bács-Kiskun megyed Tanács és az olaszországi Modenái Tartományi Tanács között egy évtizede létrejött kapcsolat párt­közi együttműködéssel is bővült a közelmúltban. Kecskemét város Tanácsa és a franciaországi Arcuelli város tanácsa, Kis­kőrös és Tarnov között úgyszintén fejlődő kapcsolat alakult ki. Az előbbiekben csak vázlatosan említett nemzetközi kapcso­latok szervesen beilleszkednek hazánk ilyen irányú kapcsolat- rendszerébe. Ápolásuk, fejlesztésük éppen ezért nagy felelősség­gel is jár. Elősegítik, hölgy a szocializmus építésének tapaszta­latait megismertessük barátainkkal, elősegítve a kölcsönös tá­jékozódást és eligazodást. Elvtársi módon keressük az összekötő •szálakat, tiszteletben tartva mások véleményét, fejlődésük sajá­tosságait. Ügyelni kell arra, hogy a továbbiakban a kapcsolatok főleg tartalmi vonatkozásban bővüljenek, s eninek alapja a gondos tervezés, a programok valóban tapasztalatcsere jellegű megszer­vezése és összehangolása. Ma még előfordul, hogy ezek a prog­ramok külsőségeiben túlméretezettek, néhol a formaságok ural­ják, sok az ismétlődés, a kapcsolatok nem épülnek egymásra, hiányzik a tudatos felkészülést segítő dokumentáció. Az említett értekezleten többen szóvá tették, hogy milyen szegények va­gyunk megyei, városi kiadványokban, tájékoztató anyagokban. HASZNOS VOLT ezeknek a tapasztalatoknak az összegezése, melyek segítenek majd e fontos politikai munka és társadalmi tevékenység még jobb elvégzésében. Aminek a haszna végül is a szocialista internacionalizmus fogalmának megértésében, az emberi kapcsolatok egyszerű és összetettebb formáiban is ki­fejeződő népek barátságának elmélyítésében jut imajd érvény­re. S ez napjainkban különösen időszerű, el nem odázható és nem lebecsülendő feladat. T. P. KÉPERNYŐ Állandóság, rugalmasság, rögtönzés Agyonszabályozott, oda-vissza biztosított világunkban, a hetek­kel, hónapokkal előre kitervelt műsorrend szorításában arra kényszerült egy hete Sugár And­rás, hogy túllépje a megszabott időt, néhány percig szóval tart­sa a közönséget. Így is lehet, ör­vendeztek a nézők. A tekintélyes riporter bátorságát, leleményessé­gét dicsérte szinte minden ma­gyar lap, szokatlan eseményként emlegették a természetes műsor­vezetői reagálást. A hatalmas szervezet lomha­ságából adódó késéseket azonban a legügyesebb munkatárs sem hozhatja be, keltheti életre a ké­sői bemutatásig megöregedő, el­haló műsorokat. Csak akkor szól­hat bele a tévé hatékonyan a dolgok menetébe, csak akkor for­málhatja erőteljesen a közgon­dolkodást, csak akkor segítheti közös céljaink elérését, ha meg­találja a szükségszerűen óriási tartalék és a napi igények, a tévéújság lényegéből adódó gyors alkalmazkodás közös nevezőjét. A mozgékony technika révén ma sokkal gyorsabban eljuthat bárhová a televízió, mint a kez­deti években, s ez általában a következtetésekből sejthető. A hatalmasra duzzasztott szervezet, a kockázatot a minimumra csök­kentő szemlélet akadályozza el­sősorban a gyorsabban, fogéko­nyabban, rugalmasabban követel­mények érvényesítését! Az elmúlt hét azt a reményt táplálja, hogy nem lesz mindig így. Óriási érdeklődés kísérte a kínai támadás hátterét megvilá­gító szovjet dokumentumfilm ve­títését. A magyar közvélemény egy kubai összeállításból és egy jól szervezett, őszinte légkörű kül­politikai vitaműsorból is tájéko­zódhatott az indokínai fejlemé­nyekről, a várható eseményekről. Ezek az adások meggondolkoztat- túk az embereket, megállapítások, kinyilatkoztatások helyett, több­nyire tényeket soroltak, így se­gítették a valódi helyzet megis­merését. A közönség ma már el­sősorban a televíziótól várja a szükséges információkat, magya­rázatokat, az összefüggések fel­tárását. A „pohár körül” rendezett ke- rekasztal-beszélgetés is azt jelzi, hogy a korábbinál jobban odafi­gyel a tévé saját műsorainak visszhangjára. Az esti híradó ja­nuár 17-i adásában látott pohár­riport alaposan felkavarta a ke­délyeket — mint azt a Rádió és Televízió Űjság is megállapította —, mindenki várta a folytatást. Feltehetően az elmarasztaltak is keresték, követelték a bizonyít- ványmagyarázás lehetőségét, de aligha csak ennek a nyomásnak tulajdonítható a gazdasági életünk visszásságait, ellentmondásait szemléletes példán feltáró riport megvitatása. Arra persze vigyázni kell, hogy a több szemoontú, több érdekű megközelítésben ne sikkadjon el a felelősség, a mélyebb, körülte­kintőbb, az esetlegességeket ki­iktató elemzés ne csökkentse a mulasztások, az ésszerűtlenségek miatti felháborodást, a jobbítás szándékát. A Filmszem különkiadása is a műsorszerkesztés frissülését mu­tatja. Már egy héttel a díjkiosz­tás után — az olvasókra bízom, hogy elismerésnek vagy az eddi­gi gyakorlatot ironizáló megjegy­zésnek tulajdonítják a „már” ki­emelését — átfogó, okosan elem­ző képet kaphattunk az idei ma­gyar játékfilmszemléről. H. N. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom