Petőfi Népe, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-23 / 45. szám

2 • PETŐFI NfiPE • 1979. február 23. {' s e ni c nyék sorokban BUDAPEST __________________ Csütör tökön Casablancába uta­zott a Magyar Szocialista Mun­káspárt küldöttsége, amely Ve­res Józsefnek, a Központi Bi­zottság tagjának vezetésével részt vesz a Marokkói Haladás és Szo­cializmus Pártja II. kongresszu­sán. (MTI) BERLIN Oskar Fischer, a Német De­mokratikus Köztársaság külügy­minisztere a szovjet kormány meghívására február végén—már­cius elején hivatalos látogatást tesz a Szovjetunióban — jelentet­ték be Berlinben. (MTI) praga______________________ Pozsonyban folytatta munkáját a Szocializmus és béke címmel rendezett háromnapos nemzetkö­zi tudományos értekezlet, ame­lyen a szocialista országok — kö­zöttük Magyarország — békemoz­galmának, valamint a nemzetközi demokratikus szövetségek egész sorának képviselői vesznek részt. (MTI) LUSAKA ____________________ A z Erich Honecker vezette ál­lami és pártküldöttség csütörtök reggel befejezte háromnapos zambiai látogatását. Az NDK kül­döttsége Lusakából a Mozambiki Népköztársaságba, az afrikai kör­út negyedik, s egyben utolsó ál­lomására utazott. (ADN) TAJPEJ_____________________ A tajvani kormányzat csütörtö­kön az „észak-amerikai ügyeket egyeztető tanács” létrehozásával hivatalosan lefokozta az Egyesült Államokkal fenntartott kapcsola­tait. A korábban nagyköveti szin­tű kapcsolatok további ápolására hivatott testület életre hívását — hosszú tárgyalások után — már február 15-én bejelentették. Az Egyesült Államok tajpeji nagy- követségét a „tajvani Amerika- intézet” váltja fel. Mindkét — lényegében tanácskozó — testület március 1-én, vagyis a Washing­ton és Peking közötti nagykövet­csere napján kezdi meg tevékeny­ségét. (AFP) Czinege Lajos üdvözlete Czinege Lajos hadseregtábor­nok, honvédelmi miniszter csü­törtökön táviratot küldött D. F. Usztyinovnak, a Szovjetunió mar- salljának, a Szovjetunió honvé­delmi miniszterének. A táviratban a miniszter a szov­jet hadsereg és haditengerészeti flotta megalakulásának 61. év­fordulója alkalmából a Magyar Népköztársaság Honvédelmi Mi­nisztériumának Katonai Tanácsa, a Magyar Szocialista Munkáspárt Néphadseregi Bizottsága, a Ma­gyar Néphadsereg parancsnokai, katonái elvtársi üdvözletét, őszin­te jókívánságait tolmácsolja a szovjet hadsereg és haditengeré­szeti flotta személyi állományá­nak, katonáinak és parancsnokai­nak, valamint személy szerint Usztyinov marsallnak. Folytatódik a tiltakozás a kínai agresszió ellen (Folytatás az 1. oldalról.) Fidel Castro végezetül elmond­ta, hogy az Egyesült’. Államok el­len vívott háborújában orvosok­kal segítették Vietnamot, jelen­leg viszont közel ezer polgári szakértő segédkezik az ország új­jáépítésénél. Hasonló módon eliitéli a kínai agressziót szerdai sízámában a Granma, a Kubai KI’ lapja. • Az amerikai diplomácia mossa kezeit a délkelet-ázsiai fejlemé­nyek ügyében, s megpróbál poli­tikai tőkét kovácsolni a maga szá­mára. Ez tűnt ki Richard Holbrooke-nak, a keleit-ázsiai és csendes-óceáni ügyekért felelős amerikai külügyi államtitkárnak csütörtöki kijelentéseiből. Holbrooke elismerte, hogy Teng Hsziao-ping kínai miniszterelnök­helyettes januári washi ngtoni lá­togatásán a zárt tárgyalásokon is közölte az amerikai korrhánnyal: katonai lépésre készülnek Viet­nam ellen. „Washingtoni tudott róla, hogy valami készül — csak a konkrét időpontot nem ismer­tük” — mondotta a vezető kül- ügyminisztériumi tisztviselő. Holbrooke megismételte az is­mert washingtoni érvet, amely szerint Carter elnök ellenezte a kínai terveket, s ezt közölte Teng Hsziao-pinggel. Holbrooke amerikai lap- és rá­diószerkesztők tanácskozásán be­szélt. A kérdésre, hogy miért tá­madta meg Kína Vietnamot, a külügyi államtitkár az ismert pe­kingi érvekkel válaszolt: Kína demonstrálni akarta erejét — és „válaszolt a vietnami határsérté­sekre". Közismert, ezzel szemben, hogy Kína határprovokációk hosz- szú sora előzte meg az általános támadást. A külügyi államtitkár aggodal­mát hangoztatta, hogy ha a har­cok kiterjednének, veszélybe ke­rülhetnek az Egyesült Államok szövetségesei, mint például Thai­föld. A csendes-óceáni amerikai 7. flotta erejét változatlan szinten tartják — közölte. * Az Egyesült Államok csütör­tökön hivatalosan kérte az ENSZ Biztonsági Tanácsának összehí­vását, hogy „megvizsgálják a délkelet-ázsiai helyzetet, s annak összefüggéseit a nemzetközi bi z- tonsággal”. Andrew Young, amerikai ENSZ-nagykövet közvetlenül a bejelentés előtt, Washingtonban azt mondotta: meg kell fontolni, foglalkozzék-e a világszervezet a délkelet-ázsiai fejleményekkel. Előfordulhat ugyanis, hogy az ENSZ-ben összekapcsolják a Vi­etnam elleni kínai támadást az­zal a segítséggel, amelyet Viet­nam Kambodzsának nyújt. Ez azután oda vezethet, hogy Kína végül nemzetközi határozatra hi­vatkozik, majd, amely feljogosít­ja: „csapatai Vietnamban ma­radhatnak mindaddig, amíg viet­nami csapatok vannak kambod- zsában” — fejtegette Young. Az amerikai külügyminisztéri­um szóvivője és a minisztérium más illetékes vezetői elkerülték az állásfoglalást a számukra kí­nos kérdésben. (MTI—VT/NY). * Az Egyesült Államok és nyuga­ti szövetségesei támogatják Kína Vietnam ellen irányuló agresszió­ját — állapítja meg a BTA bol­gár hírügynökség külpolitikai szemleírója. A Fehér Ház jóváha­gyásával veszélyes ügylet zajlik: korszerű fegyverrel látják el a támadót. A helyből felszálló Kar­rierekkel eddig csak a NATO-or- szágok fegyveres erői rendelkez­tek. Mindez olyan kritikus idő­pontban történik, ami egyértel­művé teszi Washingtonnak és Londonnak a kínai agresszióhoz való viszonyulását. Még egy jellemző tény: a Viet­namra rátörő kínai hadosztályok közül tízet az éppen megszünte­tett tajvani frontról helyeztek át. Ez csak az amerikai—kínai köze­ledés következtében vált lehetővé. * Veszelin Gyuranovics, a Szövet­ségi Végrehajtó Tanács (kormány) elnöke, a Belgrádban akkreditált külföldi újáágírók részére sajtó- értekezletet tartott. Nemzetközi kérdésekről szólva a délkelet-ázsiai helyzetre, Kína Vietnam elleni támadására vonat­kozó kérdésre a következőket fej­tette ki: — Sajnálkozással és aggoda­lommal figyeljük, hogy a világ e térségében a Vietnam területére való katonai betörés következté­ben megromlott a helyzet. Véle­ményünk szerint az összeütközés, a konfliktus csak békés úton old­ható meg. Elsőrendű, teendő a kí­nai csapatok kivonása Vietnam területéről, s aztán a vita békés tárgyalásokon történő rendezése, az államközi kapcsolatok ismert, Jugoszlávia által az el nem köte­lezett mozgalomban is következe­tesen képviselt elvei alapján. ♦ Csütörtökön hazánkban is foly­tatódtak a tiltakozások a kínai -agresszió ellen. A MEZŐGÉP Tröszt több mint 37 ezer dolgozója ítélte el a bar­bár támadást és támogatásukról biztosították a hős vietnami né­pet. A BHG Híradástechnikai Válla­lat pártalapszervezetei, szakszer­vezetei, és KISZ-bizottságai va­lamennyi gyáregységben, üzem­ben, röpgyűléseket szerveztek, s a vállalat dolgozói nevében tiltako­zó táviratot juttattak el a kínai nagykövetségre. Hasonló röpgyű- lésekre került sor a Láng Gépgyár üzemeiben, műhelyeiben. Az Országos Szövetkezeti Ta­nács Elnöksége, 3 millió szövet­kezeti tag nevében, testvéri szo­lidaritását fejezte ki a békés épí­tő munkájában megtámadott vi­etnami néppel. A mezőgazdasági, erdészeti és vízügyi dolgozók ezrei is tiltako­zó röpgyűléseken fejezték ki fel­háborodásukat a kínai agresszió miatt. A Komárom megyei bányászok röpgyűléseken követelték a kínai támadás azonnali és végleges be­szüntetését. Táviratban ítélték el a pekingi vezetés kalandor, a vi­lág békéjét is fenyegető akcióját, a vasutasok, s több más iparág dolgozói. A gyűlésekről tiltakozó táviratokat küldtek Kína buda­pesti nagykövetségére, s „Viet­nam veled vagyunk” tartalmú táviratokban fejezték ki szolidari­tásukat a vietnami budapesti nagykövetségnél. A katolikus papok Somogy me­gyei békebizottsága nyilatkozat­ban ítélte el Kína Vietnam elleni támadását: „Felelősségünk és hi­vatásunk tudatában tiltakozunk Kína erőszakos, és a világbékét veszélyeztető lépése ellen. Együtt­érzésünket fejezzük ki azzal a vietnami néppel, amely a háborús nyomokat még jószerével el sem takarította. Csatlakozunk mind­azokhoz a tiltakozásokhoz, me­lyek akár hívők, akár más jó- akaratú emberek részéről történ­nek” — hangzik a nyilatkozat, amely békét, a súlyos problémák megoldásához pedig tárgyalásokat követel. (MTI, AFP, Reuter, TASZSZ) Ugo La Maifa kapott megbízatást az új olasz kormány megalakítására Pertini köztársasági elnök csü ­törtökön Ugo La Maifát, a Köz- társasági Párt (PRI) elnökét je­lölte miniszterelnöknek a szerdán visszalépett Andreotti helyett. A 76 éves La Maifát az olasz nagytőkéhez szorosan kötődő po­litikusnak ismerik. Jó kapcsolatot tart fenn Washingtonnal is. Kü­lönösen jó viszony fűzi a Fiat fő- részvényeseihez, az Agnelli-csa- ládhoz. La Maifa tavaly köztársa­sági elnökként is szóba került. Moro idején azzal hívta fel ma­gára a figyelmet, hogy szorgal­mazta a kommunisták bevonását a kormányba. Újabban elkanya­rodott ettől a vonaltól, és lénye­gében megalkudott azzal a Wa­shington által is támogatott ke­reszténydemokrata törekvéssel, hogy az OKP-t távoltartsa a kor­mánytól. (Az olasz nagytőke is erre az álláspontra helyezkedik.) La Maifa kormányalakítási kí­sérletét — nehéz vállalkozásnak — tartják Rómában. Annál is in­kább, mivel a Kereszténydemok­rata Párt leszögezte: La Maifá­nak is ugyanazon korlátok között kell maradnia, amelyeket pártja Andreottinak állított fel. Ugo La Maifa az elnöki palo­tából távozóban kijelentette, arra kapott megbízatást Pertinitől, hogy igyekezzék helyreállítani a felbomlott ötpárti parlamenti többséget, és megszerezni ennek a többségnek a támogatását egy új kormány megalakításához. La Maifa fenntartással fogadta el megbízatását, s bejelentette, hogy kormányalakítási konzultációit pénteken kezdi el. Ha La Maifa tanácskozásai nem járnak sikerrel, akkor — a csütörtöki olasz sajtó egyöntetű véleménye szerint — Olaszország­ban a parlament feloszlatása és idő előtti választások kiírása vár­ható. (AFP, DPA) Irán két héttel a forradalom után Az iráni sah által kinevezett utolsó kormány az uralkodó menekü­lését mindössze 26 nappal élte túl. Eleven bizonyítéka ez annak, hogy lényeges társadalmi bázisa nem volt. Az iráni tömegeket egyesítette a szabadulás vágya az abszolút monarchia önkényuralmától: ez veze­tett Baktiar gyors bukásához. Már a nagy forradalmi fordu­lat időpontjában előrelátható volt, hogy mindazok a társadalmi és politikai problémák, amelyek az önkényuralom elleni harc idő­szakában szükségszerűen háttér­be szorultak, a győzelem után újra megjelennek. Hiszen a mo­narchiát az elvetélt földreform, az erőltetett iparosítás, a polgári és baloldali ellenzékre nehezedő terror aknázta alá. A megdöntött önkényuralmi rezsim helyébe te­hát új politikai rendszert kell létrehozni, ez pedig igen kényes és bonyolult feladat. Az első két hétben a mélyeb­ben fekvő gazdasági-társadalmi kérdések megközelítésére termé­szetesen nem kerülhetett sor. A forradalmi mozgalom, amelynek szellemi vezetője a siita egyház vezéralakja, Khomeini volt, egye­lőre a konszolidálás elsődleges problémáival volt elfoglalva. Első helyen szerepelt ezek kö­zött al kormány létrehozása és helyzetének megszilárdítása. Is­meretes, hogy Khomeini Bazar- gan személyében olyan, 73 esz­tendős politikust nevezett ki mi­niszterelnökké, aki sajátos rhó- don egyesíti magában az iszlám elvek iránti hűséget egy racionális és modern technokrata szakértel­mével. Khomeini koalíciója Ami Bázargan kormányát ille­ti, annak összetételét az jellemzi, hogy a miniszterelnök-helyettesi posztokat Khomeini személyes bi­zalmasai, a legfontosabb miniszte­ri tárcákat viszont a polgári na- cionailista Nemzeti Front politi­kusai töltik be. A három minisz­terelnök-helyettes között a leg­fontosabbnak tűnik Ibrahim Jaz- di. aki az úgynevezett „forradalmi ügyek” felelőse. Khomeini má­sik két bizalmasa, Sabbaraian a hatalomátvétel szervezeti problé­máival, Entezam pedig a tájékoz­tatási kapcsolatokkal foglalkozik. A miniszterek között a Nemsieti Front három kiemelkedő szemé­lyiségét találhatjuk meg: Szand- zsabi, a front vezetője külügymi­niszter; Foruhar munkaügyi mi­niszter lett, a belügyminisztériu­mot pedig egy ügyvéd-politikus, Dzsavadi vette át. E pillanatban tehát kormány- szinten az jellemzi a helyzetet, hogy Khomeini közvetlen kör­nyezetének koalíciója jött létre a polgári nacionalista vezetőkkel. Ennél baloldalibb erő nem kapott képviseletet a hatalomban. Az iráni kommunistákat illetően Khomeini és más vezetők úgy nyilatkoztak, hogy az 1949 óta betiltott kommunista párt a ké­sőbbiekben kifejthet legális te­vékenységet. Azt azonban nem titkolták, hogy kormányszinten nem hajlandók együttműködni a Tudeh-párttal. Tábornokok kivégzése A kormányhatalom vonatkozá­sában az első napok két említés­re méltó fejleményt hoztak. Az egyik az, hogy gyors és erőtel­jes intézkedések történtek az iráni hadsereg „lefejezésére”. Úgynevezett „iszlám különbíró­ság” két ízben is tárgyalta e hadisereg vezetőinek ügyét. Elítél­ték és kivégezték a titkosrendőr­ség, á SAVAK több mint egy évti2:edig volt vezetőjét, Nassziri tábornokot, Nadzsi tábornokot, az isafahánl helyőrség parancsno­kát, Rahimi tábornokot, aki Te­herán katonai parancsnoka, majd a rendőrség főnöke volt, és Koszrodad tábornokot, a légide- szant-csapatok parancsnokát. A második perben még négy táborr nokot ítéltek halálra és végeztek ki. Tekintve, hogy a szárazföldi hadsereg vezetőjét, Badredi tá­bornokot már korábban saját ka­tonái megölték, a katonai ultrák főnöke, Oveisszi tábornok pedig még a forradalom győzelme előtt az Egyesült Államokba menekült — ezt a fordulatot gyorsnak és radikálisnak lehet nyilvánítani. A cél nyilvánvaló: a kormány magát a hadsereget át akarja venni, de lehetetlenné akarja tenni egy restaurációs katonai puccs megszervezését. Nehéz konszolidáció Az új hatalom első két hetének második és a helyzetet lényege­sen bonyolító jelensége a régóta létező két fegyveres gerillaszer­vezet erőteljesebb fellépése, leg­alább is Teheránban. A magát „marxista—leninistának” neve­ző, de erőteljes anarchista és maóista jellegű és elsősorban az egyetemi diákságra támaszkodó Fedajjin, valamint a siita moz­galom ultrabal fegyveres szár­nyát alkotó ^ludzshid-csoport nem szolgáltatta be fegyvereit, így jelenleg (mindenekelőtt a fő­városban) a kormánnyal nem tel­jesen tisztázott kapcsolatban álló két fegyveres csoport is műkö­dik. Feltehető, hogy a kormányhata­lomnak még néhány hétre lesz szüksége a konszolidáció legköz­vetlenebb elemi feladatainak végrehajtására. Az abszolút mo­narchia helyébe lépő új rendszer mélyebb gazdasági-társadalmi és politikai problémái csak ezután kerülnek majd napirendre. —i —e FELÚJÍTÁS ÉS A KORSZERŰSÍTÉS Tizenöt év alatt; 1,2 millió új lakás A párt Központi Bizottsága már korábban javasolta, a Miniszter- tanács pedig csütörtöki ülésén jóváhagyta azt a 15 éves progra­mot, amelynek alapján 1990-ig hazánkban újabb 1,2 millió la­kás épül, több mint 300 ezer la­kást felújítanak, több tízezret korszerűsítenek. Ezúttal a második 15 éves la­kásépítési programról van szó; az első nagyszabású tervet 1961 és 75 között hajtottuk végre. Más­fél évtized alatt a tervezett 1 millió helyet 1 millió 50 ezer la­kás épül, 63-ról 35 százalékra csökkent az egyszobás, 80-ról 53 százalékra a komfort nélküli la­kások, ugyanakkor 37-ről 65 szá­zalékra emelkedett a kettő- és több szobás, 13-ról 35 százalékra a komfortos lakások aránya. An­nak ellenére, hogy időközben csaknem negyedmillió elavult, korszerűtlen lakást megszüntet­tek, csökkent a lakások zsúfolt­sága. Az új 15 éves program a ko- íábban megkezdett lakásépítési politika folytatása, a korábbinál azonban átfogóbban, sokoldalúb­ban intézkedik a lakásépítésről és -gazdálkodásról, s fontos új elemekét is tartalmaz. Nagy nyo­matékkai hangsúlyozza, a lakás­építéssel azonos fontosságú fel­adatként határozza meg a meg­levő lakások felújításának és kor­szerűsítésének gyorsítását, rá­mutat az alapfokú oktatási, egész­ségügyi, kereskedelmi és egyéb, a lakosság ellátását szolgáló léte­sítmények létrehozásának, a la­káscserék fokozásának jelentő­ségére. A program szerint 1976 és 1990 Között 1,2 millió új lakás épül, így 1990-re a lakásállomány el­éri a 4—4,1 milliót. A program teljesítése nyomán lényegesen ke­vesebb család kényszerül majd együttlakni, mint jelenleg. A komfortos lakások aiánya meg­kétszereződik és megközelíti az összes lakások háromnegyedét. Növelik az állami lakások alapte- riiletét, az idősek és egyedülállók számára nagyobb arányban épí­tenek kis alapterületű, nyugdíjas házakat, bérlő- és garzonházakat, hoteljellegű otthonokat, ame­lyeknek lakói különféle szolgál­tatásokban is részesülhetnek. A 15 éves lakásépítési és -gaz­dálkodási program első harmadá­nak feladatait már az V. ötéves népgazdasági terv megszabta. 1976 és 80 között várhatóan 440—450 ezer új lakás épül, a VI. és a VII. ötéves tervidőszak-! ban további 750—760 ezer lakást kell építeni. A lakáskorszerűsítés 1990-ig mintegy 120 ezer városi, kom­fort nélküli kis alapterületű álla­mi lakást érint. ‘Ezek használati értékét olyan módon is növelik, hogy több kis alapterületű lakás összevonásával jól felszerelt, na­gyobb lakásokat alakítanak ki. így a 120 ezer komfort nélküli lakásból mintegy 50—60 ezer, mi­nőségileg megfelelő lakás jön létre. A tömeges lakásépítéshez az elmúlt másfél évtizedben lé­nyegében megteremtődött a hát­téripar. Létrejöttek a házgyárak, rendelkezésre állnak a különféle szerelvények, építőanyagok. Nem alakult ki még az iskolák, óvo­dák. bölcsődék, áruházak, üzle­tek, egészségügyi létesítmények építését szolgáló megfelelő építő­ipari bázis és technológia. Mind­ez szükségessé teszi a magas- és mélyépítőipari, a szak- és szere­lőipari kapacitások összehangolt fejlesztését. A lakásfelújítások és -korszerű­sítések gyorsuló üteme is új fel­adatokat jelent. Ezért a kapacitá­sokban tartós területátrendezést kell végrehajtani, főként Buda­pest és azon körzetek javára, ahol a legnagyobbak a feladatok. A tanácsi lakások elosztásánál az eddiginél is következetesebben kell érvényesülniük a szociálpo­litikai, rétegpolitikai elveknek. A lakáselosztással összefüggő támo­gatási rendszert ennek megfele­lően oly módon szükséges tovább­fejleszteni, hogy több esélyük le­gyen a lakáshoz jutáshoz a sze­rényebb jövedelmű rétegeknek. Sokat segíthet a lakáshelyzeten a lakáscserék intézményes támo­gatása is. Pénzügyi ösztönzéssel, a lakáscserealap fokozatos növe­lésével, szolgáltató jellegű szer­vezetek létrehozásával is segíti majd a kormányzat a lakáscserét. A Minisztertanács utasította az illetékes szerveket, gondoskodja­nak a lakásépítés, s -gazdálko­dás 15 éves terve végrehajtásá­hoz szükséges feltételek széles körű megteremtéséhez. (MTI) LAPZÁRTAKOR ÉRKEZFTT • Hazaérkezett Indiából a magyar parlamenti delegáció Csütörtökön hazaérkezett a magyar országgyűlés küldöttsége, amely Péter János alelnök vezetésével hivatalos látogatáson járt Indiában. A delegáció tagja volt Komócsin Mihály, Vadkerti Miklósné, Magyar Sándor és Radnóti László képviselő. (MTI) • Chnoupek hazautazott Moszkvából Befejezte hivatalos látogatását Bohuslav Chnoupek csehszlovák külügyminiszter, aki a szovjet kormány meghívására járt Moszkvá­ban. Bohuslav Chnoupek megbeszéléseket folytatott Andrej Gromiko külügyminiszterrel. A látogatásról közleményt adtak ki, melyben megállapítják, hogy a két ország kapcsolatai sikeresen fejlődnek. Ál­lást foglalnak a szocialista közösség országainak egysége, a fegyver­kezési verseny haladéktalan megszüntetése mellett. Határozottan el­ítélik Kínának a szocialista Vietnam ellen végrehajtott agresszióját. (MTI) GYORSLISTA az 1979. február 21-én megtartott nemzetközi olimpiai sport­lottó jutalomsorsolásról. A gyorslistában az alábbi rö­vidítéseket használtuk: a Harkov borotva (495 Ft) b Moszkvics 1500 tip. személy- gépkocsira utalvány, c Lada 1200 tip. személygépko­csira utalvány. d Utazás az 1980. évi moszkvai e Vásárlási utalv. (10 000 Ft) f Minszk—10 hűtőgép (5300 Ft) g Junoszty—420 tv (4350 Ft) h Riga mosógép (1500 Ft) i Rakéta—7 porszívó (1260 Ft) j Vásárlási utalv. (5000 Ft) k Vásárlási utalv. (2000 Ft) olimpiára (15 000 Ft) , í Vásárlási utaJv. (1000 Ft) 2 153 349 1 2 336 933 f z 715 575 1 3 140 113 1 3 558 914 e 2 159 086 1 2 342 670 h Z 721 312 k • 3 151 587 1 3 576 125 1 2 164 823 1 2 348 407 h 2 727 049 1 3 157 324 J 3 581 862 1 2 176 297 1 2 354 144 j 2 732 786 k 3 163 061 1 3 604 810 h 2 187 771 j 2 509 043 j 2 738 523 1 3 168 798 1 3 622 021 1 2 193 508 1 2 514 780 k 2 744 280 1 3 174 535 k 3 633 495 1 2 204 982 1 2 520 517 f 2 755 7Í4 1 3 191 746 1 3 639 232 1 2 216 456 1 2 526 254 ß 3 019 636 1 3 197 483 1 3 650 706 k 2 227 930 1 2 537 728 le 3 025 373 1 3 208 957 1 3 656 443 e 2 233 667 1 2 572 150 1 3 031 110 1 3 214 694 1 3 662 180 1 2 239 404 1 2 577 887 1 3 036 847 1 3 415 489 1 3 673 654 h 2 245 141 1 2 600 835 1 3 042 584 1 3 432 700 1 3 679 391 1 2 250 878 i 2 606 572 1 3 048 321 1 3 438 437 1 3 685 128 J 2 268 089 k 2 612 309 k 3 054 058 1 3 461 385 j 3 696 602 k 2 273 826 k 2 635 257 1 3 065 532 1 3 467 122 1 3 719 550 1 2 285 300 k 2 640 994 k 3 071 269 1 3 472 859 1 3 731 024 1 2 291 037 1 2 646 731 k 3 077 006 k 3 490 070 1 3 759 709 1 2 296 774 1 2 652 468 j 3 094 217 g 3 507 281 1 3 765 446 k 2 302 511 k 2 663 942 k 3 099 954 g 3 518 755 1 3 776 920 1 2 308 248 l 2 669 679 1 3 105 691 k 3 524 492 1 o noo 004 i_ 2 313 985 J 2 675 716 1 3 111 428 1 3 530 229 1 3 788 394 k 2 319 722 1 2 686 890 1 3 117 165 1 3 535 966 1 3 799 868 1 2 325 459 k 2 698 364 g 3 122 902 1 3 547 440 1 3 822 816 1 2 331 196 e 2 704 101 1 3 128 639 k 3 553 177 1 3 862 975 f Listánk a szegedi és a pécsi postaigazgatóság területén vásá­rolt szelvények számát tartalmaz­za. A nyertes szelvényeket 1979. március 20-ig kell a totó—lottó kirendeltségek, az OTP-fiókok, vagy posta útján a Sportfogadá­si és Lottó Igazgatóság címére (1875 Budapest, V., Münnich Fe­renc u. 15.) eljuttatni. A gyorslista közvetlenül a sorsolás után készült, az esetle­ges nyomdai hibákért felelősséget nem vállalunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom