Petőfi Népe, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-17 / 40. szám

1 1979. február 17. • PETŐFI NÉPE • 3 Az állampolgárok, a gazdálkodó szervek, az állam és a bankok kapcsolata a modern élet természetes velejárója. Ma már szinte nincs olyan család Bács-Kiskunban, amely ilyen vagy olyan módon, kisebb vagy nagyobb mértékben, rövi- debb vagy hosszabb időre elkötelezve, ne lenne kapcsolatban a lakosság bankjával, az Országos Takarékpénztárral. Az OTP feladatai köztudottan sokrétűek: a legkülönbözőbb ta­karékbetét-formákat gyűjti, fogyasztási és beruházási hite­leket ad, saját beruházású lakásokat épít és értékesít, to­tót-lottót hoz forgalomba, valutát vesz és ad el, ellátja a ta­nácsok banki feladatait. Munkájában nemcsak tizenkilenc saját fiókja, hanem a takarékszövetkezetek, a postahivatalok, az üzemi KST-k is részt vesznek. Eredményeikről, felada­taikról, lehetőségeikről, hagyományos és új szolgáltatásaik­ról; a bank megváltozott szerepéről beszélgettünk az Orszá­gos Takarékpénztár Bács-Kiskun megyei igazgatójával. Du­dás Ede első munkahelye az OTP — immáron huszonnyolc esztendeje dolgozik a szakmában. Az állampolgár és az OTP kaPCSOlata Beszélgetés Dudás Edével Tavaly több mint egymil- liárd forinttal nőtt a megyé­ben a betétállomány. Talán illetlen kérdés: miért éppen az OTP büszke erre? — A betétállomány alakulása természetesen nemcsak rajtunk múlik, -hanem — akár a jövedel­met növelő, akár a felhasználá­sát szabályozó döntésről van szó — a politikai, állami intézkedé­seken is. Meghatározó a szere­pünk abban, hogy az ideiglenesen szabad pénzeszközök ne a szal­mazsákban legyenek, azaz fel lehessen őket használni. A betét tehát mindenkor népgazdasági jelentőségű és gondos elemzése alapján fontos információhoz jut a pénzügyi-fálilami vezetés. Nem lebecsülendő a betét lélektani szerepe sem: az emberek jobban meggondolják, hogy mire költik a bankiban őrzött pénzüket. A pénz mozgása politikai szeizmog­ráf, a betét nagysága fennálló társadalmi rendünk bizalomtük­re. Volt arra példa az elmúlt harminc évben, amikor a betétek nyolcvan-ki'lenoven százalékát kivették az emberek a bankiból. Az államnak természetesen min­den országban van takarékosság­ra nevelő feladata is. A hitel­források megteremtése érdekében már az iskoláskorban megkezdő­dik a pénztakarékosságra való ösztönzés, azzal a .céllal, hogy az állampolgár és a bank kapcsola­ta olyan természetes legyen, mintha a fűszereshez menne az ember. Bács-Kiskunt általában a gazdag megyék közé sorol­ják. Egyetért ezzel a minősí­téssel? — Akinek sok pénze van, az gazdag. Nekünk sok pénzünk van, már több, mint hétmilliárd forint. Annak idején Bács-Kis- kun érte el először az országban az • egy-, a két-, a három-, a négy-, az öt-, a hat-milliárdos betétállományt. Tehát kijelent­hető, hogy gazdagok . vagyunk. Bács-Kiskun azonban a nagyará­nyú iparosítás ellenére is mező- gazdasági megye, s a jövedelme­ket is az ebből származó bevéte­lek határozzák meg. Ennek olyan következménye is van, hogy a lakosság egy kis hányada nem igényel hitelt, viszont beteszi a pénzét a bankba, lehetőséget nyújtva arra, hogy gazdálkod­hassunk forintjaival: hitelt nyújt­sunk, lakást építsünk, hogy csak e két legfontosabbat említsem. Olyan betétkönyv azonban, ame- lyikban mondjuk egymillió fo­rint lenne, nincs, amivel persze nem akarom azt mondani, hogy nincsenek milliomosok. Ám sem a milliomosok, sem a millió nem „millió”... A közgazdászok időnként annak a véleményüknek ad­nak hangot, hogy a betétál­lomány rohamos növekedése lényegében kényszertakaré­kosság. Azaz pusztán azért kerül a bankba a pénz, mert az igényelt árut lehetetlen megszerezni. — Talán meglepi, amit mon­dok : bizonyos kényszertakaré­kosság a szocialista rendünkből következik. ‘ Abból az elvből, hogy a meglevő pénztőkét ne lehessen működő tőkévé változ­tatni. De repülőgépet és helikop­tert sem engedünk megvásárol­ni, mert még nem tartunk az ilyen szükségletek kielégítésénél, és azt hiszem akkor lenne na­gyobb a födhiáborodás, ha lehet­nének magánheliikopterek. Min­den egyenlőtlenség felszámolása még nem történhetett meg, bár az ingatlanszerzési korlátozás, az új gépkocsirendelet is épp en­nek az érdekében született (s okoz ismét bizonyos kényszerta­karékosságot), de azt gondolom, mindenki belátja, hogy a „kény­szertakarékosság” nem az átlag- jövedelmű állampolgárra jellem­ző. A megyében az országos átlagnál kétszerié többen várnak új kocsira. Sőt, Kis­kőrösön és környékén az át­lagnál három-négyszerte is többen! Várható-e, hogy csökken ez a szám? — Szerintem igen. December­ben ötvenmillió forintot fizettek be gépkocsielőlegként, ráadásul a döntő többség nem másik be­tétből- áthelyezett összeg, hanem új — készpénz — befizetés volt. Hogy tudjon mihez viszonyítani: az 50 millió forintos eredmény éppen ötszöröse az 1977 decem­berinek. Máris vannak, akik visszaváltják a pénzüket, mind több — s nem ritkaság! — az olyan, aki két-három befizetést bont föl. A rendelet helyességét, időszerűségét úgy gondolom, ez is bizonyítja. Bács-Kiskunban a beté­teknek évek óta körülbelül hatvan százaléka van hitel­ként kihelyezve a lakosság­hoz. Ez a 60—40 százalék az úgynevezett hitel-betét arány. Van ennek jelentősége? — A megyében nem sok, mi­vel g jogos hiteligényeket min­denkor ki tudjuk elégíteni. Or­szágosan azonban fontos az arány szabályozása. A Magyar Nemzeti Bank és a Hitelpolitikai Tanács minden évben fnegszabja, hogy a betét hány százalékáig lehet hitelt folyósítani, ez szak­nyelven a likviditási arány, ami országosan hetven-hetvenöt szá­zalék. S mivel ez Bács-Kiskun­ban kevesebb, fogalmazha­tunk úgy is, hogy hozzájáru­lunk a központi hitelforrá­sokhoz? — Pontosan így van. Tavaly például több mint egymilliárd forintot „adtunk”. De a hitelek fölhasználása megyén belül sem ott a legnagyobb, ahol a legma­gasabb a betét. A bank klasszikus felada­ta a betétgyűjtés és a hitel- nyújtás. A szocialista bank is ezt teszi? — Azok a célok, amelyeket a takarékpénztár segítségével kíván elérni az állampolgár, az egyéni érdekén túl közösségi, népgazda­sági célokat is szolgálnak: gon­doljunk például a lakásépítésre, -vásárlásra stb. Erre mi hitelt adunk, nem is keveset. Ugyan­akkor viszont alig ismert az a tény, hogy a hitelforrásnak is van önköltsége: száz forintnak hét-nyolc forint. Ezzel szemben pedig — különösen a hosszú le­járatú hitelek, s ez a legtöbb!, amelyek egyébként is nagy ösz- szegűek — kamata nem ilyen magas, hanem nulla-hat száza­lék közötti. Ez a negatív előjelű különbözet állami teher, az is­mert szociálpolitikai, muhkásla- kás-építési kedvezményekkel együtt. — A szocialista bankrendszer­ben egyetlen .bank — így az OTP sem — lehet a politika passzív végrehajtója. Munkatár­sainktól mi aktív magatartást várunk. Ismerniük kell a pénz­ügypolitikái intézkedések politi- kai-gazdasági-pénzügyi okait, a célokat és az összefüggéseket. Ugyanakkor eleget kell tenniük a kulturált és korrekt munka szigorú követelményének is. A korrektség különösen fontos, hi­szen mi intézzük az állampolgár legbizalmasabb — pénz — ügyeit. Az aktivitás társadalmi _ szerepe népgazdasági jelentőségű, gon­doljunk arra, hogy évente hány ezer Saját beruházású lakást építtet az OTP, s hogy hány épí­tését kezdeményezi. Ám az akti­vitás alkalmanként apróságokon is bebizonyítható. Tegyük fel, hogy Pista bácsi mezőgazdasági kölcsönt kér, tehenet akar ven­ni. Rossz tisztviselő az, aki csak kitölti a papírt és elintézi az ügyet. A jó az, aki megkérdezi, hogy az istállóban nem ferne-e el két tehén is — és javasol, ajánl; egyszóval, ismervén gaz­dasági céljainkat, a társadalom érdekeit tartja szem előtt: felvi­lágosít, agitál, meggyőz. De a betétgyűjtésre ugyanez az aktivi­tás kell, hogy jellemző legyen: a betét forrása a. hitelnek! , A statisztikákból tudjuk, hogy száz lakás közül mint­egy kilencvennek az építé­sében vesz részt valamilyen módon az Országos Takarék- pénztár. Ez hatalmas társa­dalmi rangot adott az OTP- nek, Az is dicsérendő, hogy a fiatal házasok döntő több­sége OTP-lakást vásárol, vi­szont épp ez a fajta lakás a legdrágább ... — A lakásépítésben való köz­reműködés nemcsak rangot adott, érezzük a felelősségét is. — Változnak az idők, a szo­kások. Régen törülközőt, párna­huzatot adtak hozományba, ma a „lakásbeugró” egy hányada a stafíruing. És amíg korábban a férfiak csak diplomát, szakmát, földet vitték a házasásgba, az egyenjogúság kiteljesedésével együtt ma már az a jellemző, hogy mindkét fél takarékosko­dik. Véleményem szerint a la­kásvásárlásnál a fiatalok felét segíti a rokonság, viszont az is biztos, hogy az átlagos jövedel­műeknek nincs egyszerre mond­juk százezer forintjuk. Megvan azonban a lehetőségük, hogy összegyűjtsék, különösen kiváló ebből a szempontból az ifjúsági takarékbetét. Ha például hAvi nyolcszáz forintot tesz félre a fiatal pár, akkor öt év után, a kedvezményes plusz kamattal együtt ötvenhatezer forintja gyűlik össze. Ennyi tehát a kész­pénze. Ehhez ugyanennyi külön- kölcsönt adunk, tehát 112 ezer forinttal indulhat. A törlesztés el­ső öt évében, függetlenül attól, hogy van-e ifjúsági takarékbetét­je — kérheti, hogy a megszabott­nál kevesebbet törlesszen, azon­ban ez az összeg nem lehet ala­csonyabb háromszáz forintnál. Ha tényleges katonai szolgálatra vonul be, akár szüneteltetni is lehet — a leszerelésig — a fize­tést. Családalapításkor persze nemcsak lakás kell, hiányzik a bútor is. Lehetőség van arra, hogy a házaspár előtörlesztés nélküli kölcsönt kapjon — tehát gyakor­latilag egy fillér nélkül vehet például bútorgarnitúrát — rá­adásul ennek a fajta hitelnek a szokásosnál hosszabb a lejárati ideje és alacsonyabb a kamata. E rendelkezéseket — nem ha­szontalan megjegyezni — az if­júsági parlamenteken elhangzott kérések, javaslatok alapján hoz­ta a pénzügyi kormányzat. Visz- szatérve még arra, hogy a fia­talok többségének nincs pénze: ez igaz. A cél azonban az, hogy ne csak az állam, a takarékpénz­tár, de a lakosok is vállaljanak részt a közös érdekű célok meg­valósításából. Amikor a takarékosságról beszélünk, arra gondolunk, hogy ez mindenkinek jól fel­fogott érdeke. Az OTP rek­lámjai mégis mindennap bombázzák az újságolvasót, a rádióhallgatót, a tévénézőt. Egy takarékosságra nevelő cégtől nem nyilvánvaló pa­zarlás ez? — Az előbbiekben már szó volt arról, hogy a hitelforrás — a betét — megteremtése fontos feladat: csak abból lehet adni, ami van. A reklámmal ébren tart­juk a figyelmet. Ugyanakkor nagy gondot fordítunk arra is, hogy a legkedvezőbb betételhe­lyezési, hitelezési feltételekről a lakosság széles körét tájékoztas­suk. Ez végső soron nemcsak a mi érdekünk, hanem az állam­polgároké, sőt, a társadalomé is: tehát közügy. A legvégén egy személyes jellegű kérdés: önnek mi­lyen a kapcsolata az OTP- vel? — Rám is ugyanaz vonatkozik, mint minden más állampolgárra: a bankkal való kapcsolatom szükségszerű. Hitel nélkül én sem tudtam volna lakást venni; van tehát kölcsönöm. Elfoglalt­ságom miatt egyszerűbben intéz­hetem a befizetéseimet, ha át­utalási betétet nyitok; így ez is van. A fiam számára ifjúsági betétet nyitottam. Ha külföldre utazom, „nálunk” veszem a va­lutát. Ha pedig olyan célt tűzök magam elé, amelynek eléréséért több évig is spórolnom kell, vagy egy évig lekötött öt, vagy három évig lekötött hatszázalé­kos kamatú takarékbetét, illetve -levelet váltok. Sokkal megnyug­tatóbb az OTP-nek tartozni, mint magánkölesönt venni igény­be — nekem elhiheti. Köszönjük a beszélgetést. Ballal József Az év manekenje Az „Ez a divat” című divatlap az ol­vasók szavazatai alapján minden év­ben megválasztja az „év manekenjét”. A választás ezúttal egy hús] éves diáklányra, Sütő Enikő joghallgatóra esett. • A mama főztjének nem lehet ellenállni. 9 A szépsé­gért küzdeni kell! Sütő Enikő naponta felkeresi a tornatermet, hogy megőrizze karcsúságát. (MTI-fotó — Danis Barna felvételei — KS.) MUNKAHELYI ÉTKEZTETÉS Mit főztek 1978-ban? Bevallom, amikor feltettem a címbeli kérdést, nemcsak á fel­szolgált ételekre vonatkozóan váltam választ, hanem arra is, hogy milyen eredménnyel zár­ták a tavalyi esztendőt a Duna- vidéki Vendéglátó Vállalat kecs­keméti igazgatóságán? S hogy elégedettek-e ezekkel az ered­ményekkel? Magyarán: hogy íz­lett-e a saját főztjük? Hány nap? mintegy hét százalékkal emelték a bé­reket. Ryen okokból külö­nösen a büfék­nél nagy a fluktuáció. A jelentkezők azt hiszik, hogy egy-egy ilyen büfé valóságos aranybánya. Hamar rájön­nek persze, hogy a pénz sokkal kevesebb, a munka pedig sokkal több, mint ahogy ők azt kép­zelték. Hogyan? A vendégeknek bizonyára íz­lik, mert a számuk évről évre nö­vekszik — ezt magam is tapasz­taltam. Alig foglaltam ugyanis helyet Mészáros Ilonának, az igazgatóság vezetőjének az iro­dájában, máris csöngött a tele­fon : a hetényegyházi tanácselnök érdeklődött, hQgy nem vállal­nák-e a községbeli iskolások ét­keztetését — ők az éttermet és a tálalót berendezik, a vállalat­nak csak az étel megfőzéséről és kiszállításáról kell gondoskodni. Mészáros Ilona igenlő választ adott, ami annyit jelent, hogy né­hány száz gyermekkel ismét nőtt az a 25 ezres létszám, akik a kecskeméti igazgatóság üzemi konyháinak főztjét eszik. Többségük — mintegy tízezer gyermek és ugyanennyi felnőtt — kecskeméti, a többi ötezret pedig a megye más városainak iskolásai, munkásai teszik ki. A munkakörülmények bizony változatlanul nehezek; annak el­lenére, hogy a vállalat konyhái­nak többsége korszerű, jól felsze­relt. A Bács-Kiskun megyei Épí­tőipari Vállallatnál például — ahol a konyhán csaknem három­ezer dolgozóra főznek —, a már említett mosogatógépen kívül egy több sebességes, univerzális kony­hagép is segíti a munkát, ami­vel a hússzeleteléstől kezdve, a habverésig egy sereg munkát el lehet végeztetni. Sajnos, nem mindegyik konyha rendelkezik még ilyen korszerű berendezésekkel. A megyei ta­nács hajdani székházában mű­ködő üzemi konyhában például olyan pici a mosogatóhelyiség, hogy el sem férne benne egy mo­sogatógép. A helyhiány az oka egyébként annak is, hogy a má­sutt szokásos három helyett itt még csak kétféle ételből válogat­hatnak a vendégek: több étel tá­rolására egyszerűen nincsen ele­gendő hely. Mit? Hányán? „Természetesen vállaljuk, az­zal a feltétellel, hogy sikerül gépkocsivezetőt szereznünk” — idézem a telefonon zajló beszél­getésből; amiből fény derül egy­ben arra is, hogy a nagyobb fel­adatok nagyobb gondok elé állít­ják az üzemi vendéglátás dolgo­zóit. Seres Imre, az 53-as konyha vezetője elmondta például, hogy nyáron, amikor a huszonöt dol­gozó helyett csupán húszán dol­goztak, bizony gyakran előfor­dult, hogy ő maga állt a moso­gatógép mellé! Az pedig szinte mindennapos jelenség, hogy — mert kevés a konyhai segéd- személyzet — a szakácsnők is beállnak burgonyát darabolni, lábasokat sikálni. Nem segített ezen az áldatlan állapoton az sem, hogy 1978-ban Ennek ellenére az étrend vál­tozatos. Bár ha jobban megnézi az ember, hamar észreveszi, hogy inkább a hagyományos ételek túlsúlya a jellemző. Mint Skulté- ti Ferencné betanított szakácsnő elmondja, készítenek ugyan új­szerű ételeket is, dz elmúlt év­ben bevezetett különlegességek közül nagy sikere volt például a sajtlevesnek, ám a legtöbb dicsé­retet mégis akkor kapják, amikor a hagyományos magyar ételeket tálalják föl. Legutóbb a hamis töltött pap­rikát dicsérték többen. Az újszerű törekvéseknek és a hagyományos ízeknek az ilyen arányú egyensúlyban tartása bi­zonyára kedvére való a kecske­métieknek. Valószínűleg ennek is szerepe lehet abban, hogy a Dunavidéki Vendéglátó Vállalat kecskeméti igazgatóságának 450 dolgozója, 1978-ban a tervezett 123 millió forint helyett 127 mil­lió forintot forgalmazott. Káposztás János TA PA SZTA L A TCSER ÉK, TANULMÁN YUTA K Agrártudományi egyesület a mezőgazdasági célokért A Magyar Agrártudományi ■Egyesület Bács-Kiskun megyei szervezete a múlt évben is arra ösztönözte tágjait, a mezőgazda- sági üzemekben, dolgozó szak­embereket, hogy jobb munka- szervezéssel, új munkamódszerek kialakításával, a gépek és esz­közök, berendezések célszerűbb kihasználásával és a munkafe­gyelem javításával a mezőgazda­ság teljesítse az MSZMP Bács- Kiskun megyei Bizottságának 1977. december 8-i határozatá­ban megfogalmazott célokat. A mezőgazdasági termelés konkrét feladataihoz kapcsolód­va, sajátos eszközeivel segítette a MAE a tervek valóra váltá­sát. A kutatási és termelési eredmények megismertetésére és elterjesztésére az üzemekkel, az oktatási és kutatási intézmé­nyekkel közösen, tavaly 280 szak­mai megmozdulást szerveztek. Ezeken több mint 18 ezren vet­tek részt. Volt vitaülés, tapasz­talatcsere, hazai és külföldi ta­nulmányút, filmvetítés, sőt falu­si téli estéken tartott közműve­lődési előadás is. A MAE Bács-Kiskun megyei szervezete több országos rendez­vénynek házigazdája, társrende­zője volt, így többek közt augusz­tusban Kecskemét egyik legna­gyobb tavalyi eseményének, a Hírős napoknak is. A megyei rendezvények segítették a szak­embereket, hogy munkájuk so­rán minél inkább hasznosíthas­sák a tudomány és más gazda­ságok eredményeit. A felgyorsu­ló fejlődés azonban még -na­gyobb követelmények elé állítja a mezőgazdaságban dolgozókat, ezért a szakismeretek továbbadá­sában nagyobb feladatai lesznek az agrártudományi egyesületnek. A MAE megyei szervezete a termelési rendszerekkel, intézmé­nyekkel, KISZ-szervezetekkel kö­zösen vetélkedőket is szervezett a mezőgazdaságban dolgozó fia­talok részére. A szakmai és poli­tikai vetélkedőkön harminc fia­tal mérnök és körülbelül ugyan­ennyi szakmunkás vett részt. Városföldön és Hartán szántóver­senyre került sor. Bekapcsolód­tak a Hazafias Népfront kert­barát mozgalmába, közreműköd­tek a kiskerttulajdonosok és kis­állattenyésztők oktatásában,, elő­adókról gondoskodtak a szak- és betanított munkásokat képző tan­folyamokon. A megyei szervezetnek ma 2291 tagja van. Közülük 420-nál többen tavaly kérték felvételü­ket az egyesületbe. A szerveze­tet pártoló üzemek száma pedig 42-ről 73-ra nőtt. A mezőgazdasági üzemekkel kialakítható szervezettebb kap­csolat érdekében az idei első ne­gyedévben kiépítik a MAE-ösz- S7ekötők hálózatát, melynek se­gítségével lehetővé válik az üze­mekben dolgozó tagok jobb tá­jékoztatása. A megyei szervezet úgy tervezi, többek közt, hogy a „falusi téli esték” keretében az eddiginél nagyobb számban mű­ködnek közre az egyesület tag­jai, a munkások, a szövetkezeti tagok, a háztáji és kisegítő gaz­daságokban dolgozók közreműkö­désének fejlesztésében. A járási és> az üzemi szerve­zetek és a szakosztályok felada­tául tűzték ki, hogy a fiatal me­zőgazdasági mérnökök és techni­kusok mellett fokozatosan be­vonják az egyesületi munkába a szocialista brigádok vezetőit és a szakmunkásokat is. Az önálló agrárértelmiségi szocialista bri­gádok létrehozásában a tervek szét int szintén segédkezet nyúj­tanak majd az egyesület tagjai. C. *"

Next

/
Oldalképek
Tartalom