Petőfi Népe, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-17 / 40. szám

»V-:' " 2 m PETŐFI NÉPE • 1979. február 17. események sorokban tel avív ___________________ H arold Brown amerikai had­ügyminiszter pénteken reggel háromnapos izraeli látogatását befejezve Kairóba utazott. A nyugati hírügynökségek értesülé­sei szerint a Pentagon elfogadta Izrael új fegyverkérelmeit: a kö­vetkező öt évre szóló szállítások értékét -hét és fél milliárd dollár­ra becsülik. Washington abba is beleegyezett, hogy fedezi a Sinai- félszigeti izraeli légitámaszpontok Izraelbe történő áthelyezésével járó költségek nagy részét. (AFP* Reuter, UPI) NDJEMENA __________________ A Csád Köztársaságban négy napig tartott heves harcok után csütörtökön, francia közvetítés­sel, tűzszünetet kötöttek a szem­benálló erők: Felix Malloum ál­lamfő és Hissen Habre minisz­terelnök, egykori gerillavezér fegyveres csoportjai. A főváros­ban pénteken délelőtt szüneteltek az ellenségeskedések. Ügy tűnik, hogy az eddigi harcokban Habre került fölénybe Malloummal szemben. Az összecsapásokban több százan életüket vesztették. (AFP, AP) KINSHASA__________________ A gostinho Neto angolai köz- társasági elnök pénteken reggel több miniszter kíséretében Kin- shasába érkezett. A zaire-i fővá­rosban Mobutu Sese Seko állam­fő fogadta. Neto Kinahasában háromoldalú — angolai, zaire-i és zambiai — tanácskozáson vesz részt. (AFN, ADN) NICOSIA____________________ Ü j politikai párt létrehozását jelentette be a ciprusi török kö­zösség. A „demokratikus néüi párt” néven bejegyzett új párt vezetője Nejat Kanuk, a Ciprusi Török Szövetségi Állam egykori minisztere. Szavai szerint az új párt célkitűzése egy kétnemzeti­ségű, kétövezetű, el nem kötele­zett föderatív Ciprusi Köztársa­ság létrehozása. (AFP) NEW YORK__________________ Az Egyesült Államok Kommu­nista Pártja nyilatkozatot tett közzé a Vietnami Szocialista Köztársaság elleni kínai fenye­getésről. A dokumentum követe­li, hogy Kína szüntesse be kato­nai akcióit Délkelet-Ázsiában, tá­volítsa el csapatait a vietnami határtól, és hagyjon fel a bukott kambodzsai rezsim támogatásá­val. (TASZSZ1 HANOI______________________ Nyolc súlyos határincidenst provokáltak február 10-® és 15-e között kínai fegyveres egységek a vietnami határon. Cao Bang tartományban a kínai határpro­vokátorok két polgári lakost és két katonát meggyilkoltak, to­vábbá öt személyt, zömmel nem­zetiségi lakosokat elraboltak. Jó néhány lakóépületet és gazdasági létesítményt megrongáltak. Lang Son tartományban a kínai ható­ságok továbbra is nagyszámú ka­tonai alakulatot állomásoztatnak, súlyosan veszélyeztetve a helyi lakosság életét, nyugalmát. A kí­nai alakulatok több falut ágyú- és géppuskatűz alá vettek feb­ruár 15-én. (MTI) PÁRIZS _____________________ E lfoglalt pályaudvarok, lezárt utak, elnémult acélművek, bezárt iskolák és tüntető felvonulások jelezték péntek délelőtt a vala­mennyi francia acélipari szak- szervezet által meghirdetett har­ci napon az elbocsátások által fenyegetett francia kohászati vi­dékek lakosságának „elkeseredé­sét és dühét”. Több vonatot le­állítottak a tüntetők. Számos or­szágúton a pálya teljes szélessé­gében vonultak fel a dolgozók, lezárva a forgalmat, hogy ezek­kel a látványos akciókkal is til­takozzanak az idén tavasszal és ősszel esedékes 20 ezer elbocsá­tás ellen. (MTI) A DÍVSZ távirata az ENSZ-hez A DÍVSZ mélységes aggodal­mának adott kifejezést az Egye­sült Nemzetek Szervezetéhez in­tézett táviratában a kínai—viet­nami határon, a kínai csapatösz- szevonások következtében kiala­kult rendkívül súlyos helyzet mi­att. A DÍVSZ távirata hangsú­lyozza, hogy a sorozatos kínai provokációk és a feszültség ki­éleződése a térségben beláthatat­lan és veszedelmes következmé­nyekkel fenyegeti nemcsak Dél- kelet-Ázsia, hanem az egész vi­lág békéjét. A vitás kérdések bé­kés úton történő rendezése érde­kében, a béke és a biztonságvé­delmében, a DÍVSZ a világszer­vezet hatékony intézkedéseit kéri. (MTI) Unnepi megemlékezés • Harmincegy évvel ezelőtt, 1918. február 18-án írták alá a Szovjetunió és a Magyar Népköztársa­ság barátsági, együttműködési és kölcsönös segít­ségnyújtási szerződését. Az évforduló alkalmából pénteken a Magyar—Szovjet Baráti Társaság szék­házában megemlékezést tartottak, amelyen RapaP Gyula, az MSZMP KB tagja, az MSZBT alelnöke, a Kossuth Könyvkiadó Igazgatója mondott ünnepi beszédet. (MTI) SIKERTELEN TÁRGYALÁS RÓMÁBAN • Nem értek el előrehaladást azon a tárgyaláson, amelyet Andreotti csütörtökön Berllnguerrel folytatott. Képünkön: az Olasz Kommu­nista Párt főtitkára a találkozó után az újságíróknak nyilatkozik. (Telefoto — MTI — KS.) CARTER—PORTILLO Mexikói tárgyalások, nézeteltéréssel Másodízben is tárgyalt csütör­tökön Mexikóvárosban Carter amerikai és Portillo mexikói el­nök. Háromórás megbeszélésü­kön szó volt az Egyesült Álla­mokba irányuló mexikói olaj- és földgázszállítások kérdéséről is és Carter később azt mondotta, hogy a tárgyalások „igen jól ha­ladtak”. Megvitatták az Egyesült Államokban jogellenesen dolgozó mexikói munkások problémáját, valamint a kereskedelem, a kábí­tószer-csempészet elleni harc és az atomenergia fejlesztésének kérdéseit. Mexikói és amerikai hivatalos személyek szerint „szí­vélyes és pozitív volt a légkör”, bár mindkét államfő elismerte, hogy az illegális mexikói beván­dorlók ügyében „mélyek a kéf ország nézeteltérései”. Csütörtökön Carter vacsorát adott Portillo tiszteletére, s ezen elfogadta azt a követelést, hogy helyezzék új alapokra a két or­szág kapcsolatait a különböző kérdésekben, így a mexikói olaj- szállításban való megegyezés elő­feltételeként. AZ IRÁNI VIHAR 3. A Perzsa-öböl csendőre AZ ELŰZÖTT iráni uralkodó­nak a katonai hatalomról szőtt álmai arra épültek, hogy a wa­shingtoni patrónusok rendkívül fontos szerepet szántak orszá­gának a kommunizmus és a ra­dikális nacionalizmus terjedésé­vel szemben. Másfelől a kato­nailag erős Iránnak kellett biz­tosítani Szaúd-Arábia, Kuvait, az emirátusok és természetesen az iráni kutak olajának útvona­lát Japán, az USA és Nyugat- Európa felé. Más szóval, az Egye­sült Államok is arra törekedett, hogy Iránt az amerikai globális stratégia erős láncszemévé építse ki a Japántól a Földközi-tenge­rig terjedő térségben. Az amerikai—iráni szövetség értéke dollárokban és fegyvertí­pusokban is lemérhető volt. Egy­behangzó jfelentések szerint az elmúlt két évtizedben a közép­keleti ország 36 milliárd dollár­ért vásárolt modern haditechni­kai felszerelést, elsősorban az Egyesült Államoktól. Az utóbbi öt évben pedig a teljes amerikai fegyverexport felét Irán kapta. 1972-ben Nixon akkori elnök te- heráni látogatása alkalmával született a megállapodás: Irán bármilyen amerikai fegyvert megkaphat, kivéve az atombom­bát. Meg is kapott. Az amerikai hadiipari részvényesek legna­gyobb örömére Irán a legkorsze­rűbb önjáró lövegeket, harckocsi­kat és repülőgépeket, sőt utóbb egy tengeri hatalomhoz illő meny- nyiségben rendelt hadihajókat is, amelyeket pedig eleve az elavu­lás veszélye fenyegetett, mert mi­re az iráni személyzet megtanul­ta volna kezelésüket, addigra az idő túlhaladta volna a felszere­lés egy részét. HOGY E PARADOX helyzeten enyhítsenek, ezerszámra érkeztek amerikai tanácsadók Iránba. A hivatalos katonai tanácsadók lét­számát hétezerre becsülték, de a „civilekkel” és családtagjaikkal együtt létszámuk elérte a 40—45 ezer főt, legalábbis ennyi ember elszállítására készítettek tervet a Pentagonbah, amikor a múlt év végén forrósodni kezdett a talaj a lábuk alatt. Amerikai szakér­tők működtek Iszfahánban, a vi­lág legnagyobb helikopteriskolá­jában, amerikai specialisták irá­nyításával képezték ki a császári testőrség és az elit ejtőernyős hadosztály katonáit; mindenhol jelen voltak a gombamódra sza­porodó légi és -haditengerészeti bázisokon, nem is beszélve azok­ról az amerikai ellenőrzés alatt álló támaszpontokról, amelyek segítségével az Egyesült Államok polgári és katonai hírszerzése a Szovjetunió ellen kémkedett elektronikus berendezések segít­ségével. Az amerikai kongresszus egyik vizsgálóbizottsága 1976-ban — a vietnami tapasztalatok alapján — arra a következtetésre jutott, hogy „az iráni hadsereg a kö­vetkező tíz évben nem képes ha­dat viselni az amerikai tanács­adók nélkül, s ezzel az Egyesült Államok megkockáztatja, hogy helyi konfliktusokba sodorják”. A hivatalos amerikai magatartást azonban az itt-ott megnyilvánuló különvélemények ellenére tovább­ra is a hatalmi és gazdasági ér­dekek határozták meg. Egyebek között az, hogy az amerikai vál­lalatok összesen hétszázmillió dollárt fektettek be az iráni ipar fejlesztésébe, továbbá, hogy az iráni olajért kiadott minden ame­rikai dollár kettőt fiadzott a fegyverkereskedelem révén. A MILITARIZÁLT Irán szoros kapcsolatokat épített ki a térség reakciós arab rendszereivel, min­denekelőtt Szaúd-Arábiával; ha­tókörébe igyekezett vonni Irakot, Pakisztánt és Afganisztánt, olyan kapcsolatrendszert próbált kiépí­teni, amelynek éle kétségtelenül a haladó arab rendszerek ellen irá­nyult, miközben szoros kapcso­latokat épített ki Izraellel, amely­nek olajszükségletét 60 százalék­ban fedezte. (Cserébe izraeli ka­tonai tanácsadók, sőt titkosszol­gálati emberek működtek Irán­ban.) . A hadseregnek — amelynek 1978-ban már 700 ezer tagja volt — természetesen nemcsak külső funkciói voltak. Az utóbbi idő­ben az ötvenezer főnyi titkos- szolgálattal, a SAVAK-kal együtt egyre inkább belső, elnyomó funkciókat vállalt. S a hadsereg, amelynek tisztjei a legmagasabb fizetési kategóriába tartoztak az országban, egészen az utolsó pil­lanatig kitartott a császár és az általa kinevezett Baktiar-kor- mány mellett. Egészen addig, amíg a fegyveres erők soraiban meg nem indult bomlási folya­mat el nem érte a tisztikart is, addig, amíg a katonák tömege­sen nem álltak át Khomeini ol­dalára. Ezen a ponton összeom­lott a Közép-Kelet legerősebb hadserege, a Pahlavi dinasztia utolsó támasza. Kanyó András (Következik: Ajatollahok, tábornokok, kommunisták) A kambodzsai-vietnami csúcstalálkozó előtt Hun Sen nyilatkozata az MTI tudósítójának PHNOM PENH Hun Sen, a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács külügyminisz­tere Phnom Penhben fogadta Győri Sándort, az MTI tudósító­ját és válaszolt kérdéseire. Az alábbiakban ismertetjük az inter­jút: — Mit vár a kambodzsai és vietnami vezetők csúcstalálkozó­jától? — A Kambodzsai Népi Forra­dalmi Tanács azt reméli, hogy e találkozó hozzájárul majd Kam­bodzsa újjáépítéséhez, a két nép barátságának és szolidaritásának erősítéséhez. Helyre kell állíta­nunk azokat a kapcsolatokat, amelyeket Pol Pót szétrombolt, a tanácskozáson megvitatjuk a kétoldalú kapcsolatok kérdéseit. Szó lesz a határról is. Célunk az, hogy a két ország határa a béke övezete legyen. A korábbi há­ború Kambodzsa és Vietnam kö­zött Pol Pót háborúja volt, és nem a khmer népé. — Mi a véleménye Norodom Szihanuk szerepéről? — Pol Pót és a kínaiak ural­ma idején Szihanuk Pekingnek dolgozott, noha hosszú időn át lényegében fogoly volt. Ha Szi­hanuk felhagy Pol Pót és a kí­naiak kiszolgálásával, örömmel fogadjuk őt Phnom Penhben, másképpen, ha Szihanuk belátja tévedéseit, visszatérhet. — Milyen posztot tölthet be Szihanuk, ha visszatér? — Erről egyelőre nincs szó, annál kevésbé, mivel változatla­nul ellenünk dolgozik. — Mi a véleménye Pol Pót­nak és társainak politikai manő­vereiről? — Pol Pót és a többiek a re­zsim bukása után külföldre men­tek. Mi most arra törekszünk; hogy a sajtó és a diplomácia se­gítségével bemutassuk a világ­nak: a Pol Pot-rezsim nem létezik többé. Minden ellenkező híresztelés a kínaiak koholmá­nya. — Hogyan értékeli Thaiföld magatartását? — Kína arra ösztönzi Bangko­kot, hogy velünk szemben lépjen fel. A mi véleményünk az, hogy ez csak Kína álláspontja és érde­ke, s nem a thai népé. Thaiföld és Kambodzsa népe két baráti nép. Ennélfogva diplomáciai úton jó kapcsolatokat akarunk terem­teni Bangkokkal. Megjegyzem, hogy diplomáciai kapcsolatokra törekszünk Délkelet-Ázsia min­den államával. Olyan független Kambodzsát akarunk, amely a térség és a világ minden orszá­gával jó viszonyt tart fenn. — Pekingi hírek szerint a bu­kott rezsim még harcol a népi forradalmi tanács ellen. Mi az igazság erről? — Pol Pót hadseregének gerin­cét szétvertük. Igazi harc nincs. Jórészt propagandaháború folyik ellenünk. — Milyen lehetőséget lát a magyar—kambodzsai kapcsola­tok fejlesztésére? — Nagyon köszönjük a magyar kormány álláspontját, szolidari­tását. Az önök testvéri országá­val a legszélesebb, legbarátibb kapcsolatokra törekszünk, forró üdvözletünket küldjük az MSZMP és a magyar kormány vezetőinek, jó egészséget és nagy eredményeket kívánunk a ma­gyar népnek. (MTI) Különleges bizottság vizsgálja a varsói robbanás körülményeit VARSÓ Péntekre virradóra újabb holt­testeket találtak a Varsó közép­pontjában álló banképület rom­jai között. A reggelig kiadott je­lentések szerint az épületben ed­dig ismeretlen okból bekövetke­zett csütörtöki robbanás 41 .ha­lálos áldozatot követelt. A holt­testek egy részét még nem sike­rült azonosítani; 38 személyt ré­szesítettek elsősegélyben és 77-et kórházban ápolnak. Mivel a rom­eltakarítási munkák még mindig folynak, ezek az adatok sem te­kinthetők véglegesnek. A robbanás csütörtökön, nem sokkal déli 12 óra után történt. A köralakú épületet acélkeretek­be foglalt üvegtáblák borították. A robbanás pillanatában az üveg­táblák kirepültek, ami a város egyik legforgalmasabb útkeresz­teződésében növelte a sebesültek számát. A katasztrófa bekövetkezte után perceken belül a helyszínen vol­tak a tűzoltók, a mentők, a rend­őrség, s kivonultak a néphadsereg alakulatai is. A mentést rendkí­vül megnehezítették a leszakadt mennyezetdarabok, az össze-visz- sza görbült vasgerendák és ab­lakkeretek, az összezúzott búto­rok roncsai. A mentőknek pedig sietniük kellett, hiszen a sebe­sültek életben maradásának esé­lyeit minden percnyi késés csök­kentette a mínusz 10—15 fokos hidegben, amelyet viharos erejű szél és meg-megújuló hófúvás tett szinte elviselhetetlenné. Példás gyorsasággal szervezték meg a mentőakciót. Az épület egész környékét lezárták. Építő­ipari óriás gépek és szakemberek küzdöttek az áldozatok kimenté­séért, és még a késő esti órákban is újabb és újabb mentőautók in­dultak a kórházakba. Több, mint ezren jelentkeztek önkéntes vér­adásra. Valamennyi orvos és ápolónő önként helyén maradt munkaideje leteltével és szolgá­latra jelentkeztek kórházaikban a szabadnapos orvosok is. A varsói főpolgármester, Jerzy Majewski által felállított külön­leges bizottság vizsgálja a ka­tasztrófa okait. A fővárosi tanács úgy döntött, hogy a város lakosait mélyen megrázó szerencsétlenség miatt pénteken nem tartottak a fővárosban és megyéjében szóra­koztató rendezvényeket és zárva- tartottak a színházak és a mozik. (MTI) LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT • Végső búcsú Haynal Imre Kossuth-díjas akadémikustól A Magyar Tudományos Akadémia vezetői, tudóstársak, tanítványok, családtagok vettek végső búcsút Haynal Imre Kossuth-díjas akadé­mikustól, az endokrinológia és kardiológia nemzetközi hírű kutatójá­tól pénteken az óbudai temetőben. A koszorúkkal övezett ravatal­nál a Magyar Tudományos Akadémia és az orvosi tudományok osz­tálya nevében Pálos Á. László akadémikus méltatta a magyar tudo­mányt számtalan eredménnyel gazdagító Haynal Imre pályáját. (MTI) • Eltemették Thurzó Gábort Mély részvéttel kísérték utolsó útjára Thurzó Gábor József Attila- díjas írót pénteken az óbudai temetőben. A díszravatalozónál a csa­ládtagok, írótársak, tisztelők jelenlétében Sőtér István akadémikus a Magyar írók Szövetsége és a pályatársak nevében búcsúzott Thur­zó Gábortól. (MTI) • Péter János Indiában Az indiai parlament alsóháza elnökének meghívására Péter Já­nosnak, az országgyűlés alelnökének vezetésével magyar parlamenti küldöttség érkezett Indiába. Az új-delhi repülőtéren fogadásukra megjelentek az indiai parlament vezetői. Hivatalos programjuk megkez­désekor lerótták tiszteletüket Mahatma Gandhi síremlékénél, majd az indiai gépipari kiállítást tekintették meg. A küldöttséget fogadta K. Sz. Hegde az alsóház elnöke, majd Morardzsi Deszai miniszter- elnök. Este az alsóház elnöke fogadást adott a delegáció tiszteletére. (MTI) • Népi hadsereg felállítását követelik Iránban • Pénteken mintegy 10 ezer emberből álló békés tüntetőmenet kö­vetelte Khomeini teheráni főhadiszállása előtt a sah hadseregének feloszlatását és népi hadsereg felállítását. A tüntetők javasolták, hogy hozzanak létre „forradalmi bizottságokat, azokból a katonákból, akik a nép javára munkálkodtak”. Ugyanakkor a monarchia hadserege parancsnokának kivégzését követelték. Pénteken Teheránban kivé­geztek négy iráni tábornokot. A kivégzésről szóló rádiójelentés sze­rint a tábornokokat — köztük a hírhedt titkosrendőrség, a SAVAK vezetőjét — „kínzások, tömeggyilkosság, hazaárulás és korrupció vád­jával ítélték halálra, s az ítéletet az iszlám fegyveres erői azonnal végrehajtották”. A jelentés beszámolt arról is, hogy a kivégzett tisz­tek vagyonát kisajátították. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom