Petőfi Népe, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-09 / 6. szám
4 © PETŐFI NÉPE © 1979. január 9. SZOCIALISTA EGYÜTTMŰKÖDÉS Juhtenyésztés Kecelen és Pálmonostorán Reaktorfizikai kutatások közös erővel Még csak épülőben van a Paksi Atomerőmű, de a magyar reaktorfizikai kutatásokat máris „jegyzik” a nemzetközi tudományos élétben. Az elért eredmények között van néhány olyan, amelynek jelentőségét még a laikus is képes értékelni. A ZR-6 és akik kutatnak vele A magyar fizikusok kutatásainak nagy részét a többi KGST- ország, elsősorban a Szovjetunió fizikusaival együttműködve végzik. A legszélesebb körű együttműködés, amelyben részt vesznek, az úgynevezett Ideiglenes Nemzetközi Kutató Kollektíva munkája. Ezt az 1972-ben kezdett és legalább 1980-ig folytatódó együttműködést Magyarország koordinálja. A Magyar Tudományos Akadémia Központi Fizikai Kutatóintézetében — KFKI — készült el és működik a kollektíva legfontosabb kísérleti berendezése, a ZR—6 reaktor. Ez a berendezés lényeges vonásaiban megegyezik az energiatermelő reaktorral, de benne a hasadó anyag elhasználódása nélkül idézik elő az atomerőmű reaktorában lejátszódó folyamatokat. A nemzetközi kollektíva feladata az, hogy tovább finomítsa az úgynevezett nyomottvizes — WER — típusú atomreaktorok 440 megawattos blokkjainak aktív zónájában lejátszódó folyamatok számítási modelljeit, sőt ilyen jellegű modelleket dolgozzon ki a Szovjetunióban rövidesen üzembe helyezendő ezer megawattos blokkokhoz is. Sebességmérés hőmérsékletméréssel A reaktorok biztonságos működésének egyik alapfeltétele, hogy állandóan figyelemmel kísérjék, milyen sebességgel áramlik a hűtővíz a reaktorban. Csakhogy a reaktor aktív zónájában — az ott uralkodó különleges körülmények miatt — sebességmérő műszereket nem lehet elhelyezni. A KFKI kutatói azonban kidolgoztak egy olyan berendezést, amely ezt a feladatot a hőmérséklet ingadozásának a mérésével oldja meg. Hőmérsékletmérő műszer ugyanis bőven van a reaktorban. Mivel a Paksi Atomerőmű még nem működik, a módszer kipróbálására a Szovjetunió segítségét kellett igénybe venni. így az elképzelés a legkülönbözőbb típusú szovjet reaktoroban vizsgázott le sikeresen, s kilátás van arra, hogy a jövőben az eljárást rendszeresítik a szovjet atomerőművekben. Felhasználható például a vezetéken szállított olaj áramlási sebességének mérésére is. A magyar fizikusok ma már a módszer olyan továbbfejlesztésén dolgoznak, hogy egyidejűleg több helyütt lehessen mérni az áramlási sebességet. A nagynyomású vizes hurok A reaktorban zajló folyamatok modellezését szolgálja a nagy nyomású vizes hurok — az NVH —, az a hatalmas berendezés, amelyet a KFKI-ban építettek fel. Létrehozásában a magyar fizikusok a tervezésül egészen az üzembe helyezésig szorosan együttműködtek szovjet partnereikkel. Ez a berendezés hőtechnikailag modellezi, miképpen viselkedik a hűtővíz — az úgynevezett primérkör — a reaktor aktív zónájában. Erre a ZR—6 nem alkalmas, mert ott a folyamatok szobahőmérsékleten, egy légköri nyomáson játszódnak le, míg az energiatermelő reaktorban a hőmérséklet 28 C-fok, a nyomás pedig. 125 atmoszféra. Az NVH kísérleti terében viszont formailag ugyanolyan berendezések között áramlik a víz, mint az eróművi zónában, ugyanolyan pálcák körül, amilyenek az uránru- dak, de itt a pálcáknak nem nukleáris, hanem elektromos fűtésével hozzák létre az aktív zónára jellemző hőmérsékleti és nyomás- viszonyokat. Ezzel a berendezéssel tanulmányozni lehet az olyan elképzelhető legnagyobb üzemzavarokkal összefüggő kérdéseket is, amilyenek csupán elméletileg jöhetnek létre — a valóságban soha még elő nem fordultak —, de amelyekre mégis gondolni kell, hogy káros hatásaik elháríthatok legyenek. Az ilyen kutatásokat munka- megosztásban végzik a magyar és a szovjet fizikusok a magyar, illetve hasonló célú szovjet berendezéssel. Az R-10 a „vezénylő pultnál’* A számítógépes reaktorirányítás terén a magyar fizikusok kifejlesztették azt a módszert, amely alkalmas arra, hogy a reaktor működését számítógép irányítsa mindaddig, amíg ez a működés normálisnak tekinthető. Az esetleg jelentkező zavarokat is a számítógép igyekszik elhárítani, és csak akkor riasztja az operátort Épül a Lenin Kohászati Művek új acélműve • Diósgyőrben, a Lenin Kohászati Művekben épfii az új acélmű. Jelenleg alapozási, vasbetonszerelési munkákat és a főcsarnok acélszerkezetének szerelését végzik. Az építkezés első üteme 1980 végén fejeződik be. Akkor hétszázezer tonna acélt gyárt majd az új acélmű. A teljes kiépítés után kllenszázhúszezer tonnára emelkedik majd a termelés. (MTI-fotó — Manek Attila felvétele — KS.) — egyidejűleg visszaadva a vezérlést a hagyományos szabályozó rendszernek —, ha saját erejéből nem boldogul. A módszert sikerrel próbálták ki a KFKI reaktorán, és a jelek arra mutatnak, hogy elóbb-utóbb számítógépre — például a VIDEOTON R—10-es gépére — bízhatják a reaktor üzemének irányítását. Ezt a kutatást a magyar fizikusok az OMFB anyagi támogatásával önállóan végezték, de a sikerben nagy szerepük volt azoknak a tapasztalatoknak, amelyeket a korábbi magyar— szovjet együttműködés során szereztek, A „százszemű ellenőr” Készt vesznek a magyar fizikusok egy igen sok „tünet” diagnosztizálására alkalmas műszer- együttes nemzetközi kifejlesztésében is. Ilyen ..százszemű ellenőrre” nagy szükség van. Az atomerőművek ugyanis erősen igénybe vett konstrukciók, amelyeknek teljesítményét a biztonsági követelmények által megengedett legszélső határig kell fokozni. Ehhez sokféle üzemzavari helyzet kialakulását kell megelőzni. Ha például valamelyik alkatrész rezgésbe jön és rendellenes rezonancia lép fel, olyan törés lehet belőle, amely miatt a berendezés működését le kell állítani. Ha a hűtővíz felforr, az üzemanyag túlmelegszik és valamilyen alkatrész megolvad, a csere idejére az egész energiatermelést meg kell szüntetni, ami szintén súlyos veszteséget okoz a népgazdaságnak. Kell tehát egy olyan rendszer, amely- lyel a veszély közeledtét idejében fel lehet ismerni és így bekövetkezését meg lehet akadályozni. E rendszer kifejlesztéséhez a kísérletek színhelyéül az NDK egy kis atomerőművét ajánlotta fel, s a műszerek kialakítását célzó együttműködés keretéül az Ideiglenes Nemzetközi Kutató Kollektívát javasolta. A közös munka nyomán várakozás szerint fel lehet majd tárni azokat a tényezőket. amelyek különféle üzemzavarokat okozhatnak. Dr. Török Zoltán Egyre több Bács-Kiskun megyei gazdaságban határozták el a juhászati ágazat fejlesztését. Kettős hasznú — hús- és gyapjútermelő — állományt tartanak, s a keresztezésekkel igyekeznek min'dkét irányba javítani a minőséget. Jelentős a gyepterület a keceli Szőlőfürt Szakszövetkezetben. Tavaly megkezdték az anyaállomány minőségi javítását, ami azt jelentette, hogy sok fiatal jerkét vettek tenyésztésbe, amelyek termelése — minőségi és mennyiségi szempontból is — megfelelő. Az állományt 1980-ra kétezerre növelik, s az állatokat az év nagyobb részében a legelőkön tartják. A VI. ötéves terv végén már háromezer anyajuh lesz a szak- szövetkezetben. Kialakulóban van a juhászati telep, amelyet az idén bővítenék, ugyanis ötszáz férőhelyes juhhodályt, valamint bárányhizlaldát építenek. E beruházásokkal a pecsenyebárány-export növeléséhez akarnak hozzájárulni. A pálmonostori Ke’leti Fény területének is egyharmada gyep. s ennek hasznosítását a szarvas- marha- és juhállomány legeltetésével oldják meg. A múlt év elején 2400 anyajuh volt a gazdaságban. de számukat fokozatosan növelték nemésak a szaporulatból, hanem anyaállat-vásárlással is. Az idén ötezer anyajuhot és utódait tartják a szövetkezetben. Jövedelmező és népgazdasági • Pálmonostorán a Keleti Fény Tsz-ben jelenleg még kevés a juh- hodály, s a bárányhizlaláshoz szükséges épületek is hiányoznak. • A termelőszövetkezetben régen épített hodályokban teleltetik az állományt. (Pásztor Zoltán felvételei.) szemponthói is hasznos a juhtar- tás. A r-irányok nagy részét exportálják. Az állatállomány további növelésének, valamint a pecse- nyebárány-hizlalásnak is szeretnék megteremteni a feltételeket a következő években. Terveik szerint mintegy öt esztendőn belül tízezer anyajuh lesz a szövetkezetben, s ezek utódainak hizlalásához épületekre is szükség van. Már most is gondot okoz az állatok elhelyezése. Fontosnak tartják ugyanis, hogy télen jó körülmények között tartsák az anyákat, egyebek között azért is, hogy gyapjútermelésük megfelelő és jó minőségű legyen. Az elmúlt esztendőben figyelmet érdemlő eredményt értek el: az anyaállatokról átlagosan Í0 kilogramm gyapjút nyírtak. Bérfeszültség és egyenlősdi A MINAP hallottam, baráti társaságban, egy kisebb, alig negyven embert foglalkoztató munkahely vezetőjének keserű kifakadá- sát: „Most mondjátok meg, mit tegyek?! Kaptam összesen 4000. azaz négyezer forintot, negyven emberre, jutalmazásra. Hát pénz ez? Mit kezdjek ezzel az összeggel? Adjak mindenkinek egy százast, vagy százötvenet?! Imádom, amikor a differenciálásról beszélnek, csak azt nem értem, miért nem adnak hozzá pénzt is?!” Eddig a kesergés, amit a többiek — maguk is munkahelyi vezetők — helyeslő fejbólogatással nyugtáztak, s ki-ki hozzá is toldta a saját történetét, aminek csattanója lényegében ugyanaz volt: csak beszélnek a differenciálásról, de pénzt nem adnak hozzá. Aztán úgy adódott, hogy vélet- lenségből megtudtam: az a bizonyos 4000 forint, csak az igazgatói alapból kihasított plusz pénz volt; kiegészítése a munkahely dolgozóinak jutalmazására megszavazott 24 ezer forintnak, igaz viszont, hogy az alapösszegről a főnök később szerzett tudomást, mint a pótlékról. Ezek után nem állhattam meg, hogy meg ne kérdezzem: hogy osztották szét az összesen 28 ezer forintot? Kiderült: a több gyermekesek kaptak 2—3 ezret, válogatás és differenciálás nélkül, a maradékot nagyjából egyenlő arányban osztották szét a többiek között. Kérdezem a főnököt, aki olyan nagy nekike- seredésel panaszkodott: hát a 28 ezer forint is kevés, alig nagyven embernek? Mire a válasz: „Mit tehettem? Akinek alacsony a bére. azt azért kell jutalmaznom, akinek nagy a családja, azt ezért, s a maradékot testvériesen kell elosztanom, ha nem akarok hetekig haragba lenni a munkatársaimmal ...” S ebből a válaszból kiderült, hogy alkalmanként nem is annyira a pénz kevés, hanem a bátorság és a józan ész. Nem arról van szó, hogy nincs miből differenciálni, hanem arról, hogy nem merünk differenciálni, s az ebbéli magatartást még a rosszul és lorzan értelmezett politikai megfontolások is erősítik. Hogy tudniillik: annak adjunk, akinek amúgyis kevés van ... Meg annak, akinek nagy a családja... és annak, aki a legutóbbi béremeléskor valami miatt kevesebbet kapott. Nyugati közgazdászok, amikor a magyar gazdaságot vizsgálják, elemzik, mindig és feltétlen elismeréssel beszélnek a bérek és jövedelmek szabályozásának rendjéről. Az angol Wiles például, „The controll of inflation in Hungary” című munkájában kereken kijelenti, hogy eredményes gazdasági fejlődésünk „technikai” titkát éppen a bérszabályozásban a bérezési gyakorlatban látja. Szerinte ez a fajta szabályozás „rendkívül ügyes eszköz, mert az állam ily módon kikapcsol egy jelentős költséginflációs forrást”. Szegény Wiles, ha tudná — meglehet: nagyon jól tudja —, hogy miközben éberen figyelünk és vigyázzuk a vásárlóerő kiáramlását, egyre inkább megfeledkezünk egyéb szempontokról. Például arról, hogy a kiemelkedő teljesítményeket kiemelkedően magas fizetséggel kellene honorálni, hacsak nem akarunk lemondani a gazdaságfejlesztés egyik lényeges hajtóerejéről. Megfeledkezünk erről olyannyira, hogy riasztó mumusként kezeljük a bérfeszültséget, mindenekelőtti követelményként hangoztatjuk a szociális megfontolásokat, s hovatovább az egész bérezési és jutalmazási rendszert valamiféle karitatív intézményként kezeljük (vajon nem ez fedezhető fel a prémiumösszegek tömeges alapbéresítése mögött?) Mi több: fennen hangoztatjuk, hogy a társadalmi közhangulat ellene van az erőteljes differenciálásnak, az emberek egyszerűen nem tűrik el, ha a másik lényegesen többet keres. Minden magas fizetés, minden kiugró jövedelem eleve gyanús; a nagy összegek mögött elsőként soha nem a nagy teljesítményt, hanem a manipulációkat, a szabálytalanságot keressük. ALIGHA KELL hosszan bizonygatni. hogy a helyzet megváltoztatásának kulcsa nem a „még több pénzt!” követelésének érvényesítésében rejlik. Nem is a bér- és jövedelemszabályozás rendjének gyökeres megváltoztatásában. Sokkal inkább néhány tévhit, — ha szabad így fogalmazni: néhány társadalompolitikai babona — felszámolásában. Például abban, hogy az életszínvonal növelésével kapcsolatban meghatározott átlagszámok nem azt jelentik, hogy mindenkinek, minden körülmények között, s minden feltétel nélkül ilyen és ilyen mértékben kell, hogy növekedjék az életszínvonala. Nem kell! S legfőképpen nem a meghatározott feltételek teljesítése nélkül. Tudomásul kell venni azt is, hogy más dolog az állami, vagy vállalati szociálpolitika és szociális gyakorlat, és egészen más a bérpolitika és bérezési gyakorlat. Az előbbi a társadalom segítőakciója, a másik pedig a végzett munkáért járó fizetség. A kettő ösz- szekeveréséből csak nehezen kibogozható — napjainkban már- már kibogozhatatlan — társadalmi bonyodalmak származnak. S persze azt is tudomásul kell venni, hogy a munkahelyek vezetőit nem azért nevezik ki és nem azért fizetik, hogy a lehetőség szerinti csendes-békés hangulat megteremtői és ápolói legyenek a munkahelyükön, hanem többek között azért is. hogy a reálisan megszabott teljesítményeket végrehajtassák, és beosztottaikat a valóságos teljesítmények szerint fizessék és jutalmazzák. PERSZE LEHET másfajta magatartás is. Lehet azt is, hogy az erőteljesen differenciált anyagi ösztönzés helyett a kockázatmentes nivellálást szorgalmazzuk. Ily esetben pillanatnyilag nyugodtab- ban élhetünk és több időnk és energiánk marad egyébre. Például kollektív bölcselkedésekre, vég nélküli vitákra arról, hogy ugyan miért hajszolják az emberek a pénzt abban a bizonyos második gazdaságban, miért vállalnak erejükön felül is munkát némi mellékkereset reményében, vagy hogy ugyan mi az oka annak, hogy tehetséges emberek tíz- és százezreiből nem sikerül kicsiholni azt a teljesítményt, amire egyébként képesek lennének. S ebbéli töprengéseik közben csak nagyon kevesen jutnak el a kérdéshez: vajon mi történne, ha az igazán tehetségeseket, az átlagnál lényegesen többet produkálókat tehetségük, teljesítményük szerint fizetnénk? V. Cs. 460 tonna méz a Duna menti méhészetekből A természet adta gyógy- és szépítő anyagok között a mézet a legrégebbi idők óta számon tartják. Az utóbbi időkben a méhek mézelő munkáján kívül egyre többször beszélnek a szakemberek arról, hogy e rovarok léte, mozgása mennyire fontos a növények megporzása szempontjából. Hazánkban a Hungaronektár vásárolja fel a szakcsoportokba,1 áfész-ekbe tömörült méhészektől az értékes akác- és virágmézet, évente mintegy 10 ezer tonnát. E mennyiségnek 12 százalékát Bács- Kiskun megyében gyűjtik, többek között a bajai' áfész 800 tagú méhész szakcsoportjának méhészetei. ök egy-egy jól sikerült évben 460 tonna jó minőségű mézet szállítanak a Hungaronektárhoz. Ez a szakcsoport fogja össze, és segíti a bajai, a kunbajai, a mélykúti, a hercegszántói, a jánoshalmi. a császártöltési, a kalocsai, a foktői, sőt az öcsényi és a decsi méhészek munkáját. A vidék különösen kedvez az apró mézelő rovaroknak, hiszen ott szinte egész évben terített asztal várja őket. Február végén a Duna ártéri füzesekben, majd a kiválóan mézelő repceterületeken, aztán az akácosokban, később pedig a napraforgótáblákon gyűjthetik a nektárt. Tavaly a mézpergetőknek sem kedvezett az időjárás, mert az akácosok virágzását ugyancsak gátolta a hűvös, csapadékos tavasz. Szerencsére a többi, a jó méhlegelőnek számító növény pótolta a kiesést, így a megyéből 1150 tonna mézet vásárolhatott fel a Hungaronektár. Támogatja a vállalat a méhészkedőket a fuvarozási költségek térítésével, valamint a méhészeti eszközök, gyógyszerek és a méh-etető cukor beszerzésével. A bajai áfész más módon Is segíti a méhészeket. Évek óta gyártanak itt kaptárakat és mű- lépet. Ez utóbbit a megyében egyedül ők készítik. Tavaly 170 mázsa lépet bocsátottak a megyében. valamint az ország más vidékein foglalatoskodó méhészek rendelkezésére. G. E.
