Petőfi Népe, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-03 / 1. szám

1979. január 3. • PETŐFI NÉPE • 3 A népgazdaság januárja AHHOZ, hogy a népgazdaság januárja jó le­gyen — azaz egybeessék a tervcélokkal is, a tár­sadalmi szükségletekkel is — vállalati jó januárok tömege kell. Ez utóbbiakhoz viszont elengedhetet­len ... s itt hosszú lista következhetnék, de hiszen a termelőhelyeken jól tudják, mi minden a fel­tétele a folyamatos munkának, hogy a január olyan legyen, mint a többi hónap. Hosszú évek óta ugyanis nem olyan. Egészen pontosan: az iparágaik, iparcsoportok tekintélyes részénél nem olyan. Előttünk 1978 hónapjainak ipari termelési ada­tai. A statisztika tizenkét hónap átlagából alakít ki egy mutatót, s ehhez méri a havi időszakokat. Hegyek és völgyek, olykor már-már szirtek és szakadékok váltakozása ez, s e változatosság az, ami nem gyönyörködtet, sokkal inkább elgondol­kodtat. Hiszen elgondolkodtató, mi több, meghök­kentő, hogy 1978 januárjában a tizenkét hónap átlagának mindössze 71,5 százalékát érte el a ter­melés a műszeriparban, 84 százalékát a gyógyszer- iparban, ahogy a fafeldolgozásban, a textilruházati iparban is jócskán elmaradt az átlagtól. A szocia­lista ipar egésze 1978 januárjában kereken kilenc százalékkal teljesített kevesebbet, mint a havi át­lag, s azért, mert iparágaink többsége akkor fújta ki magát... De csak a többség, s nem az iparágak mindegyike! Amivel kimondtuk: lehet egyenlete­sen, szervezetten, nagy eltérések nélkül is dolgoz­ni.­KÉZENFEKVŐ: néhány iparterülettől balgaság lenne ugyanazt várni januárban, mint májusban vagy szeptemberben. A tégla- és cserépgyártás, a sörtermelés, a mész- és cementkibocsátás például okkal kötődik az úgynevezett szezonális ingadozá­sokhoz. Igen ám, de másfajta tények is előttünk sorakoznak olyanok, ahol a kényszer csikarja ki a folyamatosságot, a nagy teljesítménykülönbségek elkerülését. Így van ez a vülamosenergia-iparban, a kőolaj- és földgázkitermelésben, a szerves és szervetlen vegyiparban, a papírgyártásban. A kényszer megjelenési formája persze sokféle: hol a technológia, a termelőberendezések működ­tetésének technikai hogyanja ez a kényszer — pél­dául a folyamatos üzemű kőolaj-feldolgozásban —, hol pedig a fogyasztás, felihasználás diktátuma. A lényeg azonban most nem az ok, hanem az oko­zat, a folyamatos, mennyiségében is nagyjából egyenletes termelés, árukibocsátás. Ami bizonyí­ték a szirtek és szakadékok elkerülhetősége mel­lett, a hajrák és a sétálások időszakának váltako­zásával szemben. ILLENÉK az első munkanapon úgy dolgozni, mint a hetvenkilencediken vagy a háromszázadi­kon; 1978-ban 306 munkanap volt. Az illemnél azonban fontosabb az érdek: nagyon nehéz, oly­kor szinte lehetetlen novemberben és decemberben pótolni azt, ami a januári, februári „kiengedés, leeresztés” adóssága. S ha sikerül is, a költségek, a fajlagos ráfordítások tetemes emelkedése mel­lett — amit vizsgálatok igazolnak — megy ez végbe, csökkentve a vállalati nyereséget éppúgy, mint a népgazdasági tiszta jövedelmet. Hallani most olyan vélekedéseket, hogy az 1979. évi terv visszafogottabb, szerényebb célokat meg­fogalmazó, azaz — ezt sugallja a veszélyes okos­kodás — teljesítése könnyebb, egyszerűbb, mint a korábbi feladatoké volt. Amit akár el is hihetnék, ha vállalnánk a régi cipőben való járást, a szá­zalékok mechanikus összevetését, hiszen igaz, az ipari termelés négy-, az építési-szerelési teljesít­mény egyszázalékos növekedése 1979-ben kisebb emelkedőnek látszik, mint amit megtettünk 1978- ban. Végzetes hiba lenne, ha a termelőhelyek a puszta százalékok latolgatásával jelölnék ki lépteik ritmusát. A mennyiség szerényebb tömege a minő­ség- és hatékonyságjavítás feladatainak árnyéká­ban állhat csupán, s nem a fő helyen! Pontosan a célok átsorolása az, ami megköveteli az ésszerű tempót, az araszolgatás és a rohanás száműzését a műhelyekből. Amihez gondolkodás- és szemléletmódunk sokféle elemét is újra kell rang­sorolni, észrevenni: az idő alapvető termelési té­nyező! A szocialista ipar 1978 januárjában, egy munkanapra vetítve 1,9 milliárd forintot kitevő árut értékesített, októberben viszont 2,8 milliárd- nak megfelelőt. NEM ARRÓL van szó, hogy mindenáron és mindenütt sikerhónapot csináljanak a januárból, hiszen ahol baj van a gazdaságossággal, ott nem okvetlen a nagy árutömeg a megfelelő bizonyít­vány a közösség igyekezetéről. Arról van szó, hogy az évet átfogó feladatok időarányos részét január­ban kell végrehajtani, s nem júniusban vagy de­cemberben. Arról van szó, hogy minden munka­napnak megvan a jelentősége, szerepe, súlya, azok­nak a januári napoknak is, melyeket némely he­lyen úgy töltenek, na lássuk, mit csinálunk — majd februárban. Az év január másodikén kez­dődik, minden munkahelyen, minden foglalkozta­tottnak. Ennyi az egész. Ez az ennyi azonban meghatározója lehet annak, milyen lesz munkánk közege, a munkavégzők közérzete október táján, s milyen lesz a népgazdaság decembere, mindany- nyiunk esztendei mérlege. V. T. Ellenőrzik a takarmányadagolást Űjabib intézkedésekkel igyekez­nek javítani, gazdaságosabbá ten­ni a taka rmányozást, tekintettel arra, hogy a költségek túlságo­san magasak. A gazdaságok gyak­ran az optimálisnál lényegesen nagyobb takarmányadagoikkal érik el a kívánt súlygyarapodást Az országos adatok szerint a ta­karmányozás költségeinek 5—10 százalékát lehetnie megtakarítani akkor, ha a nagyüzemi hizlaldák­ban, lállattelepeken, az eddiginél szigorúbban betartanák a tartá­si, .takarmányozási technológia előírásait. A MÉM tavaly két ízben, mér­te fel, milyen takarmány ada gok - kai érik el az egységnyi súlygya­rapodást a nagyüzemi állattele­pieken. Bebizonyosodott, hogy az országos átlag ugyan lassan ja­vulást mutat, de még mindig kedvezőtlenül alakuL Ennél is figyelmeztetőbb: a nagyüzemek között olyan nagymértékű a dif­ferenciálódás, hogy gyakran másfél-kétszeres különbségek mutatkoznak a takaxmányada- gőkhan. A MÉM közleményt adott ki a gazdaságos taikarmány- felhasználásról. Közölték a ter­melőkkel, hogy milyen értéket tekinthetnek az abrakfelhaszná­lás még elfogadható határának: a sertésh'izlalásnál például a sza­kosított telepeken legfeljebb 4,3, a valamivel kedvezőtlenebb kö­rülmények között üzemelő ha­gyományos telepeken pedig nem jóbb mint 4,8 kg takarmánnyal kell előállítani az egy kilányi súlygyarapodást. Pontosan meg­szabták a kérődzők takarmányo­zásának értékhatárait is. Az állattenyésztők természete­sen eddig is tisztában voltaik az­zal, hogy milyen mennyiségű ta­karmánnyal gazdaságos az állat­tartás. Viszont nem kérték min­den esetben számon megfelelő következetességgé! az erre vonat­kozó technológiai előírások be­tartását, más esetben pedig a hiányos műszaki eszközök miatt ment veszendőbe az értékes ta­karmány. A MÉM felhatalmazza az Országos Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőséget arra, hogy a gazdaságokban el­lenőrizze a takarmányfelhaszná­lást, és ahol feltűnően nagy kü­lönbségek mutatkoznak a most előírt számokhoz képest, ott szá­monkérést, felelősségrevonást kezdeményezzen. (MTI) Megrendeléses, előjegyzéses vásárlások A vásárlói biztonság érdekében, a jogosulatlan előnyszerzés meg­akadályozására a nehezen, vagy az azonnal be nem szerezhető cikkek kiszolgálását még 1972- ben rendéletben szabályozta a bel­kereskedelmi miniszter. A megrendeléses, előjegyzéses vásárlási rendszert azonban a kis­kereskedelmi vállalatok, a bolt­hálózat többsége nem alkalmazza megfelelően. Ez az értékesítési forma kívánatosnál szűkebb kör­ben terjedt el, inkább csak a bolt­vezetők egyéni kezdeményezései tapasztalhatók. A minisztérium ellenőrzéséi megálllapították, hogy bár van raktáron a vásárlók áltgl kere­sett cikkekből, azokat azonban különböző okok miatt visszatart­ják. Ez megengedett, teljesen sza­bályos akkor, ha az árut az OTP- hitelLevél elintézésének idejére, minőségi cserék esetére tartalé­kolják, vagy azért tették félre, mert előleggel lefoglalta a vevő. Nem mondható általánosnak de gyakori, hogy az áru visszatartá­sa kizárólag a bolti dolgozók jo­gosulatlan előnyszerzését szol­gálja: „csúszópénz” reményében tartalékolnak különféle cikkeket. A visszaélések megakadályozá­sára a Belkereskedelmi Miniszté­rium irányelvet adott ki, amely szerint a kereskedelmi vállala­toknak március 31-ig ki .kell je­lölniük azokat az üzleteket, ame­lyekben bevezetik az élőjegyzé- ses, megrendeléses értékesítést, meg kell határo/.niok az ily mó­don forgalomba kerülő cikkeket, gondoskodni ok kell a hozzá szük­séges technikai feltételekről, pél­dául „hivatalos” előjegyzési nap­lóról, értesítő levélrőL A szabá­lyozás közönséget érintő lényege: a vevőnek — ha nem tudják szá­mára azonnal kiszolgálni a kere­sett árut — joga van előjegyzést kérni, előleggel megrendelni: ezt az előjegyzési naplóban rögzítik — a napló első példányát a vevő kapja —, s amikor az áru a bolt­ba érkezik, a vásárlót levelezőla­pon azonnal értesítik. A minisztérium szerint a meg­rendeléses, előjegyzéses rend­szert főleg a tartós -fogyasztási cikkeket — bútort és lakásfélsze- relési, vas-műszaki cikkeket — árusító üzletekben indokolt beve­zetni, alkalmazása azonban cél­szerű egyéb, keresett termékek, például ruházati cikkek forgal­mazásánál is. A kijelölt cikkek között csupán olyan áruk nem lehetnek, amelyek beszerzésére hosszabb távon sincs kilátás. A minisztérium irányelve vé­gül figyélmezteti a vállalatokat, a szövetkezeteket arra az általá­nos, valamennyi üzletre érvényes régi kereskedelmi eLvre — ame­lyet a boltokban mintha elfelej­tettek volna —, hogy minden raktáron- levő árut az eladótér­ben, a kirakatban is be kell mu­tatni, s ezeket a cikkeket a bol­tok kötelesek a vásárlónak ki­szolgálni. Az áru jogtalan vissza­tartásáért,:, a- kiszolgálási indoko­latlan megtagadásáért az érintett eladót és a -bolt vezetőjét egya­ránt felelősségre vonják. (MTI) wmmrn mmmmmmmmmmmmmá A puszta télen „Mint befagyott tenger, olyan sík a határ, alant repül a nap, mint a fáradt madár...” — Petőfi sorai a magyar puszta téli hangulatát idézik. A róna kihaltságát, ahol „most uralkodnak a szelek, a viRa- rok”. Százharminc éve íródott ez a szép költemény, mely hű képet fest az Alföld akkori világáról. Azóta sokat változott a tanyasi élet: a havas bugaci pusztán kinn járatják a racka juhokat, ott van a gulya „méla kolompjával", s kinn telel a ménes is — ökrösfogat hordja a takarmányt. A tanya sem csendes, a gémeskút körül egy csapat baromfi kárál, vigyázza őket a jó öreg puli, fél szeme rajtuk. (MTI-fotó — Fehérváry Ferenc — KS.) • A Városföldi AlUmi Gazdaság szürke-magyar gulyája. • A kiskunfélegyházi Lenin Tsz bugaci ménese. Elhunyt Honthy Hanna Hosszas szenvedés után 86. életévében, szombaton elhunyt Honthy Hanna Kossuth-dí jas, kiváló művész. Temetéséről később intézkednek. A magyar színházművészet nagy alakjától, az operettműfaj nemzetközi hírű primadonnájától búcsúzik az ország. Nincs, aki ne ismerte volna; több évtizedes, páratlan színházi pályafutásának egy-egy emlékezetes alakítása, több - száz televízió-, film- és hanglemezgyári felvétele min­denkihez eljuthatott és el is ju­tott. INemcsak itthon volt ő az operettműfaj meghatározó egyé­nisége, külföldet is megnyerte sokszínű jellemábrázoló készsége, kifejező hangja, játékának utol­érhetetlen bája és eleganciája. Színészi pályájának egyik emlé­kezetes állomását a Szovjetunió­ban ünnepelte, és sok más ran­gos külföldi színpad közönségét is meghódította személyes vará­zsával. Budapesten született 1893-ban. Az Operettszínház balettintézeté­ben. majd Rákosi Szidi színiis­kolájában tanult. Első jelentő­sebb szerepét 1907-ben Bayer „Babatündér”-ében kapta. 1912- ben a Népopera színpadán szub- rettként lépett a közönség elé. 1916-ban a Vígszínházhoz szer­ződött, majd vidéken játszott. 1925-ben került a iFővárosi Ope­rettszínházhoz. 1927-ben a Bel­városi Színházban mint prózai színésznő mutatkozott be szép si­kerrel. Művészi pályájának több ehhez hasonló emlékezetes sike­rű kitérője volt, de közben újra meg újra a Fővárosi Operettszín­ház előadásain, parádés bemuta­tóin remekelt. A Fővárosi Ope­rettszínházhoz a felszabadulás után végérvényesen leszerződött. Mint primadonna az operett­repertoár minden főszerepét el­játszotta. Ismertebb szerepei: Sylvia, Cecilia a Csárdáskirály­nőben, a nagyhercegnő Jacobi Sybilljében, és Offenbach: a Ge- rolsteini nagyhercegnőjében. Fe­ledhetetlen alakításai voltak a Lili, a Víg özvegy, a Luxemburg grófja, a Maya című operettek­ben és a Nagymama címszere­pében. Viszonylag keveset fil­mezett; 1951-ben a Déryné, 1955- ben pedig a Díszelőadás című filmben láthatta őt a közönség. Művészetét páratlan népszerű­ség övezte. A Kossuth-dij, a ki­váló művész, és a Magyar Nép- köztársaság Zászlórendje kitünte­tések — ez utóbbit tavaly, 85. születésnapján, februárban vette át —, voltak hivatalos elismerései alkotóművészi életének, művé­szetének. (MTI) KÉPERNYŐ Szilveszteri staféta Se holt, se eleven nem voltam az elmúlt hét utolsó hajnalán. Százezrekkel együtt kerestem — álmomban — fél éjszaka egy bá­dogdobozt. Űzött a kétségbeesés, hajtott a nagy tét. Fölajánlotta a tévé, hogy a nyomravezetők ingyen nézhetik a Játék a be­tűkkel, a Tévébörze és a Cicaví­zió műsorokat. Az eredményte­len nyomozás láttán még a Rek­lámújsággal és a Közönségszol­gálat jelenti-vel is megtoldották az ajánlatot. Mindhiába, egyetlen érdemle­ges bejelentés sem érkezett, no­ha már az egész ország szimatolt az előző esti tévéhíradóban még magabiztosan bemutatkozó kazet­ta után. A pincérekre terelődött a gya­nú, nyilván arra számítanak, ha nem a... előtt cövekelnek az emberek, akkor növekszik a be­vételük. Mások a mozikra, szín­házakra néztek sandán, pedig ré­gen feladták a versenyt. Évek óta nem tartanak előadásokat az év utolsó óráiban. A műsorból k im a r ad tak bosszú j ára gondol­tak a lélektan tudományában jártasok. Ha minket nem láthat a tisztelt publikum, mert mi nem vagyunk senkinek a ..., mert nem köszöntünk előre az igazga­tónak, a főrendező feleségének, a szakszervezeti elnöknek (a fe­lesleges törlendő), mert az ille­tékeseknek halvány gőzük sincs a közönség ízléséről, mert az il­letékesek kiszolgálják a közön­ségízlést, mert irigykednek tava­lyi sikeremre, mert egy perc alatt nem dobtam fel a közönsé­get. A józanabbak ezt a felte­vést is megcáfolták: bíznak ab­ban a mellőzöttek, hogy legkö­zelebb őket szidja-dieséri új év első napján az ország apraja- nagyja. A legtöbben a kritikusokat vél­ték a Tett elkövetőjének. Egy­szerűen nem tudnak már mit ír­ni a szilveszteri műsorról, ezért tüntették el — a következmé­nyekkel rájuk jellemző _ módon mit sem törődve — a műsort tar­talmazó tekercset. Ha nincs ze­nés vidám est, nyugodtan kezdő­dik számukra az új esztendő, nem szereznek újabb haragoso­kat, mivel nekik tetszett, mivel nekik nem tetszett, vagy nem azért tetszett, netán nem azért nem tetszett a műsor, mint a szomszédasszonynak, presszós kislánynak, a kollégának. Már-már úgy lászott, hogy szilveszter nélkül marad az or­szág (tévéműsor nélkül nincs szilveszter, mint ahogy Centrum nélkül hétfő se), amikor várat­lanul elrendeződött minden. Ki­derült, műsorrabló kezébe került a tekercs! Mondani se kell, hogy azonnal teljesítették követeléseit és így 1979-ben több győztes vá­logatott mérkőzést közvetítenek, mint veszteset, nem léptetik fel Antal Imrét a Güsztáv sorozat ban (az összes többiben már ér­dekelt), még egyszer megpróbál­ják Kojakot rávenni arra, hogy nyomozza ki a magyar labdarú­gás bajait (egyszer már megkí­sérelték, de akkor visszautasítot­ta, mondván lehetetlenre nem vállalkozik). Így indulhatott a szilveszteri staféta. * * • Következetességüket, céltuda­tosságukat nemcsak az álombéli nyomozásban bizonyították a fő- és alilletékesek. 1978 hátralevő óráiban tartották magukat a Szuper,bolában 17.15 és 17.35 kö­zött meghirdetett elvhez: Szil­veszterkor mindent szabad. Be­jelentésekor már sejtettem, hogy komolyan veendő ez a közlés, mert sok fontos információt ed­dig is árkuspapír helyett képso­rok között hozták nyilvánosság­ra. Ügy döntöttek tehát, hogy szilveszterkor nem akarnak sem­mi különlegeset. Azért se bizo­nyítják, hogy tudnának színes, össznépi, tévészerű év végi kaba­rét is, mert akkor — nem is sejtve írtam egyszer, ennyire időtálló mondatokra is képes va­gyok — a következő évben jön­nék a bezzegek, meg a „ha ak­kor lehetett”. Az elillant napokra visszate­kintve az is megállapítható, hogy a mi nagyszerű intézményünket is megfertőzte az egyenlősdi. Igazságtalanság lenne, ha az év utolsó napi műsora sokkal jobb, rosszabb — nem foglalok állást — lenne a többinél. Ezért is pakolták át a Ki fog gólt lőni? remeklést szombatra. Mielőtt valaki a műsorszövet elszabására gondolna, elapaszt- hatatlan büszkeséggel ismét a már dicsért következetességre utalók. Hajdanán azért is vártuk a szilvesztert, mert akkor tud­tuk meg, lesz-e árrendezés — hogy ennél a bejáratott kifeje­zésnél maradjak —, kinek, miért olvasnak be, mert akkor min­dent szabad. Mostanában? Hóna­pok óta arról csicseregnek a ve­rebek is, hogy mit szabtunk el, mit nem. Következetes volt a szilveszte­ri staféta abban is, hogy (pénz)- keret hiányában látványos külső­ségek helyett, olcsó, túlbonyolí­tott keret (játékba) ágyazták a látni- és hallanivalókat. Gondol­tak a Fortunára, esküvőkre, meg a tudomány megszállottjaira; sorsolás formájában a véletlen és egy patkó alakú villogó „mű­szer” képében a technika is sze­repet kapott a műsor alakításá­ban. •Nekem leginkább Alfonzé, ki­tűnő, a képernyőn nagyszerűen, érvényesülő zenekara, a nehéz­súlyú, jóhangulatú operettbemu­tató, Agárdi gyilkos iróniájú nyi­latkozata, Haumann Péter, Hacky Tamás teljesítménye és Angyal János portrésorozata tetszett. Mi tagadás, mulattam Pásztor Erzsi és Harsányi Gábor jelene­tén, de azért mégis amondó va­gyok, hogy a malackodás szil­veszterkor az éttermekbe és nem a tévébe való. Ügy látszik, hogy nemcsak tévé. nélkül nincs szil­veszter, hanem — mint említet­tem — foci, meg posta nélkül se. Bodrogi is következetes volt műsorvezetőként, nem adott töb­bet, mint amit megszoktunk tőle, kevesebbet se. *«• Milyen is volt a szilveszteri staféta? Kíméletes, nem fárasz­tott ki senkit sem szüntelen ka- cagtatással. de unatkozni sem hagyott bennünket. Volt jobb i», rosszabb is. Jó. hogy előkerült a Kalmár András irányításával készült te­lrpr/«a Heltai Nándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom