Petőfi Népe, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-16 / 12. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1979. Január 16. A Biztonsági Tanács vitája ellentmond a kambodzsai nép önrendelkezési jogának események sorokban BUDAPEST A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására hétfőn Budapestre érkezett Milos Jakes Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnökségének póttagja, a Központi Bizottság titkára. Kíséretében van Zbynek Soják, a KB osztályvezető-helyettese. A vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Borbély Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának titkára fogadta. Jelen volt Stefán Bodnár, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. (MTI) SZÓFIA A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására vasárnap este küldöttség élén hivatalos látogatásra Szófiába érkezett Nicolas Saui, a Libanoni Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára. (MTI) WASHINGTON Vasárnap nagy sikerű hangversenyt adott Washingtonban a Magyar Rádió szimfonikus zenekara. Az amerikai főváros legnagyobb koncerttermét a Kennedy-centerben csaknem teljesen megtöltötte a közönség, bár a hangversenyre a kora délutáni órákban került sor. Washington után déli államokban folytatódik a február derekáig tartó vendég- szereplés. (MTI) BERLIN Százezres tömegfelvonulással és koszorúzási ünnepséggel emlékeztek meg vasárnap Berlinben Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg, a Német Kommunista Párt megalapítói meggyilkolásának 60. évfordulójáról. (MTI) A Biztonsági Tanács egy politikailag halott rendszernek biztosított fórumot a Pol Pót—leng Sary rezsim „képviselőjének” meghallgatásával — állapítja meg a Kambodzsai Népköztársaság külügyminisztériumának vasárnap közzétett nyilatkozata. A Biztonsági Tanács Kambodzsáról folytatott vitáját kommentálva a nyilatkozat rámutat: miként a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács már korábban is tájékoztatta az ENSZ Biztonsági Tanácsának elnökét, a Pol Pót— leng Sary rezsimet megdöntötte a kambodzsai nép, az nem létezik többé. A Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács az ország egész területét ellenőrzi már, és így a Biztonsági Tanács vitája ebben a kérdésben ellentmond a kambodzsai nép önrendelkezési jogának, az ENSZ alapokmányának és durva beavatkozás az ország belügyeibe. A Biztonsági Tanács — a kambodzsai vitával — egy politikailag nem létező rendszernek, továbbá a kambodzsai néppel szemben ellenséges országoknak adott szószéket. Ezek hangjukat a Pol Pót—leng Sary csoport bűneinek védelmezésében emelik fel és eltorzítják a Kambodzsai Nemzeti Egységfront, a Népi Forradalmi Tanács szerepét. A kambodzsai külügyminisztérium nyilatkozata újólag emlékeztet arra a közismert tényre, hogy a bukott rezsim a történelem egyik legvéresebb diktatúrája volt. Ilyen brutális kormányzat nein maradhat fenn — hangoztatja a kambodzsai állásfoglalás. A Kambodzsai Népköztársaság külügyminisztériuma nyilatkozatában a leghatározottabban visszautasítja a Biztonsági Tanács előtt elhangzott valamennyi olyan kijelentést, amely az igazság eltorzítására, a kambodzsai és a vietnami nép gyalázására irányul. Ugyancsak vasárnap tette közzé a kambodzsai hírügynökség, az SPK, a Népi Forradalmi Tanács külügyminiszterének Hun Sen-nek, a Mekong-bizottság elnökéhez intézett üzenetét. A kambodzsai külügyminiszter táviratában sajnálkozását fejezi ki, hogy a Mekong-bizottság közelgő hanoi tanácskozásán országa nem tudja képviseltetni magát. A népi Kambodzsa mint ismeretes, csatlakozott a Mekong folyó közös kiaknázását célzó indokínai bizottsághoz. Miként Hun Sen üzenete hangoztatja, az ország a minap szabadult csak fel, és így egyelőre nem képes részt venni a szervezet munkájában. Az új kambodzsai népi rendszer nemzetközi kapcsolatai megszilárdulásának fontos fejleménye, hogy a szomszédos Laosz kinevezte Phnom Penh-be akkreditált nagykövetét. A laoszi államminiszter üzenete rámutat, Vientiane célja a döntéssel az volt, hogy hozzájáruljon a laoszi és a kambodzsai nép hagyományos barátságának és harci szolidaritásának továbbfejlesztéséhez, a térség békéjének és stabilitásának megszilárdításához. * HANOI A vietnami fővárosban vasárnap baráti találkozóra került sor a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Kambodzsai Nemzeti Egységfront küldöttsége között. A Molnár Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára vezette magyar, és a Ros Samay, a KNEF főtitkára vezette kambodzsai küldöttség a megbeszélésen tájékoztatta egymást frontjaik tevékenységéről. A megbeszélésen készségüket fejezték ki a felek a további együttműködésre. Ros Samay tolmácsolta a KNEF, a Népi Forradalmi Tanács és a kambodzsai nép őszinte köszönetét a Magyar Népköztársaság nyújtotta gyors támogatásért. A magyar ENSZ-társaság Intéző Bizottsága a következő üzenetet intézte a Kambodzsai Nemzeti Egységfront elnökéhez. — A magyar ENSZ-társaság Intéző Bizottsága, amely a széles magyar néptömegek véleményét képviseli, nagy örömmel értesült arról, hogy a kambodzsai hazafias erők elsöprő győzelmet arattak a népelnyomó, fasiszta, militarista Pol Pot-rendszer felett, és sikerre vitték a demokratikus nemzeti erők harcát. Győzelmük újabb bizonyítéka annak, hogy a nép igazi képviselői, akik valóban hazájuk függetlenségéért, szuverenitásáért, népük szebb, boldogabb jövőjéért küzdenek, sikerrel vehetik fel a harcot a külső és a belső reakció ellen. Biztosak vagyunk abban, hogy a kambodzsai néptömegek támogatják a Nemzeti Egységfront céljait, az állampolgárok politikai, gazdasági és szociális jogainak egyenlőségét — ideértve az állampolgárok azon jogát, hogy letelepedésüket saját akaratuknak megfelelően döntsék el — a népi önkormányzati szervek megalakítását, a nemzeti kisebbségek jogainak védelmét, a teljes vallásszabadságot. A Nemzeti Egységfront által megvalósítandó feladatok teljes összhangban állnak az ENSZ alapokmányában, az emberi jogok egyetemes deklarációjában foglaltakkal, s ezért meggyőződésünk, hogy mindenütt, ahol az emberi jogok tiszteletben tartása valóban alapvető cél, a kambodzsai nép ügye támogatásra fog találni. Tudatában vagyunk annak, hogy a Nemzeti Egységfront vezette Kambodzsai Nép- köztársaság az indokínai, s a kelet-ázsiai békének és biztonságnak jelentős tényezője. Szívből kívánunk sok sikert a békés építőmunkához, a nép fel- emelkedéséért, a békés, független, demokratikus Kambodzsa megvalósításáért folytatott harcukhoz. (MTI) Mennyitér a munkaidő? Statisztikával kimutatható, mennyit kell egyik vagy másik országban dolgozni, ha valaki ezt vagy azt vásárolni akar magának. Ezt a statisztikai módszert leginkább az amerikai közgazdászok alkalmazzák annak bizonyítására, milyen magas az Egyesült Államokban a munka értéke, s egységnyi munkaidőre mennyi anyagi javat lehet megszerezni. E számítások eredménye valóban tekintélyes. Egy átlagos amerikai munkás alig néhány hónapi keresetéből vehet gépkocsit, nem egészen egy hónapéból színes tv-készüléket, néhány óra munkájával vásárolhat egy jó minőségű öltönyt. Az élelmiszerek néhány perc munkával megvásárolhatók. Való igaz, hogy az amerikai munkás fizetése magasabb, mint a szovjet munkásé, de mindkettőjüket valójában nem a munkabér összege érdekli, hanem az, mennyi jut belőle igényeik kielé- _ gítésére. Hasonlítsuk össze ily' módon az amerikai és a szovjet munkás bérét. Adók A washingtoni Parade című folyóirat szerint az átlag-amerikai 124 napi bérét fizeti be egy évre szövetségi, helyi és városi adó gyanánt. Ha számításba vesszük, hogy egy évben alig van több 250 munkanapnál, kiderül, hogy az amerikai munkás csaknem fél éven át adóra keres. A Szovjetunióban ezeket a kiadásokat negyedannyi idő alatt ki lehet egyenlíteni. Az emberek csak jövedelemadót fizetnek, s ez a munkabérnek legfeljebb 13 százalékát teszi ki. A parasztoknál ilyen adóforma nincs, csak a háztáji után fizetnek úgynevezett mezőgazdasági adót a terület nagyságától függően. Az Oroszországi Föderáció nem fekete földű övezetében 0,5 hektár után ez 1,50—2 rubel, amit mindössze 2—3 órás munkával megkeres a földműves. Lakás Az átlag amerikai család költségvetésében a lakbér és a kommunális díjak átlag 30 százalékot jelentenek, egy dolgozóra számítva 80 nap keresetét. A Szovjetunióban, mint köztudomású, az állam építteti a lakásokat, a kiutalás ingyenes, s a lakbér a kommunális díjakkal egy átlagos család jövedelmének 4—5 százalékát teszi ki, vagyis kétszobás lakásra számítva az összeg havi 2—2,5 napi munkabért. Nem olcsóbb-e a családi ház az Egyesült Államokban? A Newsweek adatai szerint ma egy átlagos családi ház 19 ezer dollárba kerül. Vegyük számításba, hogy a statisztika szerint egy átlag amerikai évente 10—12 ezer dollárt keres. Ha ebből levonjuk az adót, az élelmezési költségeket és más szükségletek kielégítését, legalább 20 év kell egy ház megvételéhez, különösen, ha a magas, általában évi 8 százalékos kamatot is tekintetbe vesszük. A Szovjetunióban családi házat elsősorban falun építenek vagy vásárolnak. Egy jó állapotban levő ház 10—12 ezer rubelbe kerül. Az a parasztember, aki házat épít, vagy vásárol, kedvező feltételekkel kap állami hitelt a ház értékének 80 százalékára, évi 1 százalékos kamattal. A parasztember így 3—4 évi munkával ki tudja fizetni a házát, s ebbe nem számítottuk bele a háztájiból adódó jövedelmet. Orvosi ellátás A legegészségesebb család is éveffte 3—4 alkalommal orvosra szorul. Hogyan lehet ezt a munkaidővel kifejezni? A Szovjetunióban sehogy, mert az orvosi ellátás — a legbonyolultabb műtéteket is beleértve — ingyenes. Az Egyesült Államokban egy vizit körülbelül 15 dollár, a kórházi ápolás még sokkal drágább. Egy hét kórházi költsége egy munkásnak csaknem a félhavi fizetését elviszi. A nem árucikkekre költött kiadások terhei összezsugorítják az amerikai munkás fizetését. Vagyis devalválódik egy munkában eltöltött óra vásárlóképessége, hiá. ba magas a nominális érték. A Szovjetunióban ezzel ellentétes folyamat érvényesül. Az alacsony adók és lakbér, az ingyenes orvosi ellátás, az oktatás minden formájának térítésmentessége, a kedvezményes szanatóriumi és üdülőbeutalók növelik a társadalmi termelésben foglalkoztatott emberek munkaidejének értékét. • A moszkvai 2. sz. Aragryár Üzemi orvosi rendelője. • Moldáviai parasztház. Ötven éve született Martin Luther King Tegnap lett volna ötvenéves Martin Luther King. Több mint tíz esztendővel ezelőtt, a mem- phisi Lorrain Hotel teraszán dördült el a lövés, amely kioltotta iaz amerikai néger polgárjogi mozgalom Nobel-békedíjjal kitüntetett vezetőjének életét. A lelkészcsaládból származó és Bostonban filozófiai doktorátust szerzett King lelkészi — majd politikai — pályáját az Alabama állambeli Montgomeryben kezdte, ahol ötvenezer jogfosztott néger élt. Lépések a szabadság felé című könyvében King lelkész leírta: miképpen harcoltak ki Montgomery néger lakosai — nem egy fehér támogatásával — bizonyos jogokat. 1955-ben írott könyvét a következő szavakkal fejezte be: „Szinte mindennap figyelmeztet valaki, hogy hallotta, el akarnak tenni láb alól. Minden este bizonytalanul térek nyugovóra, megérem-e a holnapot?” 1964. december 10-én Oslóban átadták a Nobel-békedíjat Martin Luther Kingnek, aki a díj összegét, ötvenezer dollárt a polgárjogi mozgalom, „22 millió amerikai néger nagy harcának” céljaira bocsátotta. Sokan mondták róla, hogy ő Amerika Gandhija. King így válaszolt erre: „Bár nagyon tisztelem Gandhit, nem veszem át változtatás nélkül a nézeteit és módszereit, hanem az amerikai valóságra alkalmazom azokat.” S valóban, King szükségesnek tartotta, hogy az 1963-as „forró nyár” által felhevített „néger tömegindulatok lecsillapodjanak, mert a jelenlegi körülmények között ez öngyilkos harcra vezet”. Ugyanakkor úgy vélte, hogy „az amerikai négerkérdés sokkal bonyolultabb, semhogy liberális reformok megoldhatnák. Ez a probléma összefügg az egész amerikai társadalom struktúrá- jóvsT’.'Mint ahogy Martin Luther King meggyilkolása is csak egy volt a terrorcselekmények között, amelyekhez előbb John, majd később Robert Kennedy meggyilkolása is szervesen hozzátartozik. Több mint 10 éve halott King. És egy évtizede már annak is, hogy a Kerner-jelentés — egy Johnson elnök által életre hívott bizottság beszámolója — azzal a diagnózissal ijesztette meg Amerikát, hogy az ország kétvkülön-i álló, egy fekete és egy fehér, egymástól,, „elszigetelt és egyenlőtlen” társadalom irányában halad. Ha Amerika nem akarja kockáztatni az önpusztítást, akkor haladéktalanul fel kell karolnia „legfontosabb elintézetlen ügyét”. Napjainkban az ügy még mindig elintézetlen, bár a nemzet lelkiismerete megnyugodott. Vajon nem értek el a színesbőrűek 1968 óta tagadhatatlan haladást? A törvényes jogokat, amelyekért a polgárjogi mozgalom a hatvanas években az utcára vonult, ma már mind lefektették; az ország megbolydult lelkiismeretétől a felvonulások, az ülősztrájkok és a tiltakozó megmozdulások kicsikarták a törvényeket. Ma feketék és fehérek együtt ülnek az iskolapadban. Az 1965. évi választási törvény, amely a polgárjogi törvények közül talán a legmesszebbható, megváltoztatta a politikai életet, legalább is Délen. Ahol 10 évvel ezelőtt csak 250 választott néger tisztségviselő volt, ott ma 2200-an töltenek be kisebb-nagyobb posztokat. Ma 164 fekete polgármester tevékenykedik, közülük 40 olyan városban, amelynek a lakossága túlnyomórészt fehér. De ezeknek, a 25 millióhoz viszonyítva mégis keveseknek, a sikere nem sokat nyújt a szegények tömegének. Ahogyan Langston Hughes, a költő, Ralph Bunche vonatkozásában hangsúlyozottan szlengben megírta: „Az étel, amit ők esznek, engem nem laktat.” A színesbőrűek 14 százaléka ma munkanélküli, a fiatalok körében ez a szám 40—50 százalék. „Valós számokban” a fekete lakosság egynegyede munkanélküli. Ez annyit jelent, hogy a feketék és a fehérek közötti szakadék az elmúlt években nemhogy nem szűkült, de még szélesedett is. A fehér munkanélküliek arányszáma 6—7 százalék, tehát fele a munkanélküli feketék arányának. A hatvanas években bezárták a feketék előtt a bisztrók, a vendéglők, az iskolák és az egyetemek kapuit, kitiltották őket az autóbuszok első üléseiről. Ezek voltak az elvett jogok, amelyekért a polgárjogi harcosok csatasorba álltak. A jogokat kivívták, most viszont az egykori diszkrimináció áldozatainak nincs any- nyi pénzük, hogy megfizessék a buszt, a bisztrót és a vendéglőt. Űj, kifinomultabb diszkrimináció jelentkezik, amelyet sokkal nehezebb leküzdeni, mert nem ütközik írott törvénybe, hanem hagyományon és magatartáson alapul. Martin Luthér’ Kihgr”kiölt'ótt* élete tehát ma is figyelmeztető. „Társadalmi dinámlton! üílüirk” lemondja Jordan, King céljainak egyik örököse. „Ha a józan vezetők semmit sem tudnak elérni, bármikor következhet a tűz”. S. A. Carter államközi szerződésként kezeli a SALT-ot ATLANTA Carter elnök vasárnap bejelentette, hogy a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról kötendő megállapodást SALT—2 államközi szerződésként terjeszti a kongresszus elé ratifikálás végett:- így a megállapodás jóváhagyásához kétharmados többségre lesz majd szükség. Carter egyben figyelmeztetett arra, hogy a SALT—2 szenátusi elutasítása „súlyos csapást mérne a nemzetközi béke-erősítését célzó törekvésekre”, ugyanakkor „lerombolná a világban az Egyesült Államokról alkotott képet”. Az elnök Atlantában egy baptista gyülekezet előtt fejtette ki a SALT-tárgyalásokkal kapcsolatos, egyébként derűlátó véleményét, abból az alkalomból, hogy átvette a Martin Luther King- békedíjat. A néger polgárjogi harcos születésének ötvenedik évfordulójáról hétfőn emlékeztek meg az Egyesült Államok nagyvárosaiban és az egész világon. Carter egyébként beszédében röviden kitért a közel-keleti helyzet értékelésére is. Ezzel összefüggésben közölte: ha a fejlemények úgy kívánják, a maga részéről nem habozna újabb. találkozóra az Egyesült Államokba hívni Szadatot és Begint. (AP) LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETI • Diplomáciai képviseletek találkozója Berlinben „Ma inkább, mint valaha, meg kell szilárdítani az eddig elért pozitív eredményeket, s vissza kell utasítani mindenfajta próbálkozást, hogy új feszültségekkel terheljék a nemzetközi kapcsolatokat, és veszélyeztessék a békét” — jelentette ki Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke, a Német Demokratikus Köztársaságban működő diplomáciai képviseletek vezetőivel Berlinben tartott hétfői találkozóján. A találkozón részt vett Kádár József, magyar nagykövet is. Erich Honecker síkraszállt a Varsói Szerződés Tagállamai Politikai Tanácskozó Testületé által előterjesztett legutóbbi, a béke biztosítását szolgáló javaslatok megvalósítása mellett. (MTI) • Lavinaszerencsétlenség az osztrák Alpokban Súlyos lavinaszerencsétlenség történt hétfőn az osztrák Alpokban Innsbruck közelében. Egy, a síelés számára kijelölt, mindeddig lavinamentesnek minősített hegyoldalon lezúduló hótömeg elsodort több személyt, zömükben egy sítanfolyam résztvevőit, egy sítanárt, valamint egy műszerekkel felszerelt lavinaszakértőt. Egyelőre nem tudni, hogy a közel három méter vastag hótömeg pontosan hány embert temetett maga alá. A mentési munkálatok azonnal megindul-; tak. (MTI) * Meghalt Sztolper Szovjet párt- és állami vezetők, a szovjet filmművészet és kulturális élet ismert személyiségei írták alá azt a nekrológot, amelyet hétfőn tettek közzé Moszkvában a kiváló szovjet filmrendező, Alek- szandr Sztolper haláláról. Sztolper 72 éves korában hunyt el.
