Petőfi Népe, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-13 / 10. szám
A PE'k'Cri NÉPE # 1979. január 13. Nem játsszák el a bizalmat Először jártam a Panyova dunavecsei új gyárában, amikor még a bivalynál is erősebb autódaruk s még robosztusabb toronydaruk emelték, rakosgatták helyükre a betonpanelokat. Hogy majd belőlük üzem épüljön. Azóta rég áll a kívül-belül modern gyár. Termelési eredményeiről közölt tudósításainkkal, felvételeinkkel éppúgy besorakoztattuk a megye olvasói közvéleményének tudatába, mint a patinásabb cégeket. Már saját történetében is megélt fordulatokat. Kezdetben a Textilfestő Gyár részlegeként működött, a múlt év január 1-től pedig már önálló. A neve most: Dunavecsei Konfekciógyár. Részemről tehát ismerkedő látogatás ez az 1979-es esztendő első hetében. • Szabó Tamás főmérnök és Boros Ilona, a Május 1. szocialista brigád vezetője. Az igazgatói szobában Szabó Tamás főmérnöktől kérek egész vázlatos képet a gyárról. Évkezdet, ünnepnapok utórezgései élnek még mindannyiunkban. Vigyázok rá, nehogy valami számonkérést érezzen ki a kérdéseimből, affélére, hogy tehát si- került-e zökkenőmentesen elkezdeni az idei termelést, mik az első néhány nap eredményei? Tudom, mint máshol, itt is bejöttek az év első munkanapján, s folytatták, amire már tavaly év végén felkészültek. Az első napok elteltével nyilvánvalóan bele is jöttek már. — Mi a fő termék ebben az új üzemben? — Alapvetően ágyneműgyártás folyik. Garnitúrákat készítünk — dunnát, párnahuzatot, lepedőt, fixlepedőt, ami egyszerűen csak ráerősíthető például matracra. Emellett háztartási cikkféléket is előállítunk — abroszt, törlőt, zsebkendőt, fejkendőt — ilyeneket. — Sok megy exportra? — Az ágyneműfélék, tehát a fő gyártmányok háromnegyed része. — Kiterjedt piacuk van? — Ausztria, NSZK, Svédország, Finnország, Svájc, Anglia, Belgium — csak így hirtelenjében. Belgiumtól például bérmunkánk is van. — Hogyan sikerült ennyire felfutni? Sokáig tartott? — Mióta önállóak vagyunk, majdnem megduplázódott a termelés. — Azaz főként a múlt évben változott ez ennyire? — Igen — 1977-hez képest emelkedett ilyen mértékben. — Lehetne garnitúra- vagy darabszámmal érzékeltetni, hogy mennyit termeltek tavaly? — Négyzetméterben szoktuk kifejezni a mi szakmánkban. 1978-ban 9,4 millió négyzetméter volt az eredmény. — Idénre mi a terv? — Tíz és fél millió négyzet7 méter. — A helye megvan már? — Hát... az első negyedévre már fix. Jólesik közben egy dupla fekete a kinti hideg után. Talán ez is hozzájárul, hogy a szociális ellátottságról is szót ejtsünk. — Mit jelentett e téren az önállóság? — Lényeges javulást, akár fürdőre, öltözőre, akár a munkakörülményekre, munkavédelmi feltételekre gondolunk. Étkeztetésre a községbeli Platán étterembe szállítjuk dolgozóinkat. Apostagról, Dunaegyházáról, Soltról, Tassról 2 saját autóbuszunk hozza-viszi az embereket, emellett a Volánnal is kötöttünk szerződést. Körülbelül 300 itt a fizikaiak létszáma. Elsősorban betanított munkások. — Annak ellenére, hogy automata, félautomata gépeink mellett ők jól megállják helyüket — azok nem igényelnek nagyobb szakképzettséget — azért több szakmunkás elkelne nálunk, mint # Kovács Istvánné művezető Buda Mihálynéval a szegést vizsgálja. (Straszer András felvételei.) amennyi van — ismeri el Szabó Tamás. — Mégis — mennyien vannak? — Kevesen ... kevesen. — Mint említette, tavaly alaposan rá kellett verni, hiszen másképp aligha sikerült volna csaknem megkétszerezni az előző évi termelést. Hogy tudták...? — Bizony — tetemes túlórával :.. Jöttek a megrendelések év közben is, visszautasítani csak nem akartuk, hiszen fontos, hogy ezzel is megnyerjük a vásárló partnerek bizalmát. A további megrendelésekért, a jövő kapcsolataiért is. Dolgozóink is így gondolkoztak ... — No és a minőség? Nem sínylette meg? — Azzal is tisztában vagyunk, hogy addig lesz becsületünk, amit jót adunk a pénzükért. És a szerződés szerinti határidőre, mert erre is rendkívül kényesek. Odakint igen pontosan kiszámítják, betervezik, hogy ezzel vagy azzal az árucikkel, mint divatos portékával mikoí lepjék meg a közönséget, mert akkor lesz bombaüzlet. Ügy melegíti már be a reklám, propaganda is a vásárlókat. S ha mi csak — mondjuk — 2 nap múlva küldenénk az árut... Egy szót se szólhatnánk, ha nem is vennék át... A sok túlórával azt is biztosítottuk, hogy ne maradjon a nyakunkon, amiért megdolgoztunk ... Persze, rajta vannak, hogy kellő előrelátással, még nagyobb rugalmassággal szervezzék majd a munkát — a túlóráztatás jelentős mérsékléséért. Biztos, hogy ebben is olyan következetesek lesznek, mint a jó minőségű áruhoz szükséges alapanyag-minőség biztosításában. Előfordult, hogy a Dunavecsei Konfekció- gyárnak szállított termékek minősége nem volt kielégítő. Gyári és központi intézkedésekkel tesznek eleget annak az alapelvnek, hogy — a konfekcionálás feltétele: a jó minőségű áru. Az exportpiac megtartása, bővítésé létkérdés. A minőséggel s a szerződés szerinti határidővel játszani nem lehet. • Kelet s Nyugat minden virágának színében pompáznak a zömükben exportra menő ágyneműk. Tóth István HOL ÉPÜL A POSTAKÖZPONT, S HOL KÉPEZIK SZAKEMBEREIT? Pályaválasztási kínálat Kecskeméten és Baján A következő hetekben számos család beszélgetésének témája lesz: mit tegyen a gyermek a nyolcadik osztályos bizonyítvány megszerzése után? Középiskolába menjen, avagy szakmunkásképzőbe? Hol éljen: kollégiumban, vagy odahaza? A vacsorái asztalok körül népgazdasági érdekek, egyéni szempontok, szabad választások és kényszerű döntések csapnak össze, míg végül is kikerekedik a majdani összkép, amely — három—négy év múlva — ismét meghatároz valamit: azoknak a szakembereknek a körét, összetételét, akik közül a munkahelyi vezetők válogathatnak majd. Másszóval, a közeljövő munkaerő- helyzete alakul mostanában. Nem mindegy tehát az, hogy mi az iskolák jelenlegi kínálata. Szakmában, kollégiumban, távlatokban: elhelyezkedésben és jövedelmekben. Megyénk két legnagyobb városa: Kecskemét és Baja. Érthető módon a legtöbb középiskolást is e két település számlálja. Jelentős a települések vonzáskörzete is. Sok szülő elsősorban e két városban szeretné taníttatni gyermekét középiskolás fokon. Kecskeméten három gimnázium és egy negyedik, az ének-zenei várja azokat, akik az egyetemi tanulmányok felé kacsingatnak. Nem kevés viszont azoknak a száma sem, akik az érettségi mellett szívesen tanulnának szakmát is. Nos, nézzük meg, mi a szakközép- iskolák kínálata? A diákok választhatnak közgazdasági, kereskedelmi és egészségügyi szakmai tanulmányok között. És ezzel aztán vége is a választéknak. A csaknem százezer lakosú megyeszékhellyel szemben Baja a maga harmincezer lélekszámúval bizonj már a kisebb városok sorába tartozik. Ám ami a középiskolák változatosságát, illetve „kínálatát” illeti, jócskán megelőzi Kecskemétet. Tavaly a három gimnázium — ezek közül egy nemzetiségi nyelvi tagozatú intézmény — mellett a szakközépiskolák a következő ágazatokban képeztek szakembereket. Közgazdasági, kereskedelmi, vízügyi, postaforgalmi és kertészeti gépész. E két utóbbi, szakmunkásbizonyítványt is adó iskola tavaly indította első osztályait. Idén szeptemberben pedig egy újabb szakmát, nevezetesen az építőgépszerelést is elsajátíthatják a Ba-. ján, illetve a környéken lakó fiatalok. A két város szakközépiskolai összképének egybevetése bizony elgondolkodásra készteti az embert. Különösen a valóság ismeretében. Köztudott ugyanis, hogy a megyeszékhelyen új, korszerű postaközpont épül. Természetes tehát, hogy nagyon várt átadásával együtt megnövekszik majd a kereslet a postaforgalmi képzettségű szakemberek iránt. Hol kér pezik tehát őket? ... Baján. Hol van az építőipar központja a megyében, hol dolgozik házgyár? ... Kecskeméten. Ám enneki ellenére az építőgép-szerelő szakma középiskolai szintű oktatására mégsem itt, hanem ismét a Sugo- vica partján vállalkoznak ez év őszétől. Ez már csak „logikus”? Mi történhet tehát? Azok a kecskeméti, illetve környékbeli szülők, akik hajlamosak lennének ezekre a keresett pályákra irányítani gyermekeiket, száz kilométernél is messzebbre külde- nék el őket a családi otthontól. Ha egyáltalán rászánják magukat, vagy e döntésük Baján kollégiumi vagy albérleti elhelyezési igényeket támaszt. Jórészt feleslegesen terhelve a szülők, illetve az állami költségvetés pénztárcáját. Ha egyáltalán rászánják magukat. Ám az az igazság, hogy igen kevés az ennyire eltökélt szülő, illetve gyerek. Inkább mást választanak — a kecskeméti kínálat szerinti nem termelő ágazatokban. S adják csemetéiket kereskedelmi, vendéglátóipari, vagy irodai ismeretek tanulására ... Mintha az ország jelenlegi gazdasági problémáinak megoldásában elsősorban bolti eladók, szakácsok, könyvelők, s nem termelő ágazatok működnének hathatósan közre. Lehet, hogy bonyolult okok játszanak szerepet abban, hogy a megyeszékhelyi szakközépiskolákban sem mezőgazdasági, sem ipari pályák ismereteit nem sajátíthatják el a diákok. De afelől is biztosak lehetünk, hogy ez bizony nincsen rendjén. Pavlovits Miklós Á fejlődés számadatai A Német Demokratikus Köztársaság nemzeti jövedelme az elmúlt évben újabb öt százalékkal, 155,25 milliárd márkával nőtt. Hasonló arányú a fejlődés az iparban is. A hetvenes években különösen előretört az elektronika, az elektrotechnikai ágazat, a vegyipar, a kohászat és az építőanyag-ipar. A termeléshez hasonlóan növekszik az életszínvonal. A termelésben dolgozók átlagos havi jövedelme ma 939 márka, szemben az évtized kezdetén megkeresett 748 márkával. Várhatóan 19í!0-ig megoldják a lakáskérdést! A stabil árak, az olcsó szolgáltatások, az ingyenes oktatás és egészségügyi ellátás ugyanakkor természetes dolog. Egy-egy átlagos mai háztartásban a jövedelem 36,9 százalékát élelmiszerekre, élvezeti cikkekre, 35,9 százalékát iparcikkekre, 12,2 százalékát pedig szolgáltatásokra költik. (BUDAPRESS—PANORÁMA) (26.) És mindannyian körbe sürög- ték, körbe udvarolták az apát, Paula és Félix kivételével. Burján Péter gyengéd meneküléssel keresett utat magának a sok szerető kar között. A saját fái alatt bujkáló, ágakat ide-oda hajlítga- tó kertész igyekezetével húzódott ki a szobából. — Kedvesek vagytok... De most jobb lesz nekem egyedül. Az ajtóban még megállt, s bizalmat ébresztő mosollyal visszaszólt Paulának. — Csak számold nyugodtan azt a rengeteg pénzt. Én meg kigondolom, hogy mit is felelhetnék arra a régi közmondásra. . Aztán elment. Senki nem értette, miért csukta be maga után az ajtót, méghozzá oly nagy vigyázattal, mintha szökni készülne. Edit határozottan érezte, hogy utána kellene szaladnia. De csak egy-két pillanatig. Maradt, mert részt kellett vennie a rengeteg pénz számolásában. Majd az érzés után, hogy követnie kellett volna apját, sokkal erősebben kerekedett felül benne az öröm. Szívóssága minden akadályt elhárított tervei útjából, férje és apja ellenállását ő törte meg, akarattal és szeretettel. Kimerítette, elcsigázta a küzdelem, de megérte. A bizonyíték ott volt az asztalon. Csak rá kellett néznie, s már nem is gondolt az apjára. 33. Valami okból mégsem rohantak vissza a pénzhez. Hirtelen győzelmük megzavarta őket. Dezső adott a tekintélyére, érzékeltetni akarta, hogy ő végezte el a faltörő kos nehéz munkáját. Büszkén kidül- lesztette ezüstcsíkos nyakkendővel díszített mellét. — Nem akarok dicsekedni, de ezt a fordulatot az állhatatos jellem diadalának is nevezhetnénk. Hiába érezte át Edit, hogy méltatlan hozzá és a helyzethez a hencegés, nem volt képes elhallgatni a maga szerepét. — Attól függ, kié az a jellem. — Teljesen mindegy — vélte Paula immár nagyasszonyi öntudattal. — Ennek így kellett történni. Mihez kezdene nélkülünk? Leszámítva a semlegesen háttérbe húzódó Félixet, ez a kijelentés senkinek sem tetszett, de Zoltán volt az egyedüli, aki hangosan is tiltakozott ellene. — Hetykélkedni azért nem muszáj. Kár volt annyira meghoi;- zsolnod az öreget. Mivel Paulát bántotta a bűntudat, drámaibban kelt a maga védelmére, mintha ártatlan lett volna. Sebzetten kiabált: — A végén még én leszek a gonosz! Ez a köszönet a kiállásomért?! Teljes lágyságával remegett a szőke Rózsi. Hangja csupa ri- mánkodás volt. — Ne marjátok egymást..: Gyűlölöm a veszekedést... Most meg ellene fordult Paula csúfondárosan, áriázó rikácsolással. — Gyűlöli a veszekedést! A pénzt bezzeg nem gyűlöli, amit kiharcoltam! Valósággal rájuk ejtette Dezső hatalmas hangját:— Legyen elég a ricsajból! Félix Elek eközben hozzájuk settenkedett a háttérből. Sűrű, apró ráncok közt csillogó szemén valósággal vibrált az esdek- lés. — Ha szabadna szólnom.?? — Tessék, Félix úr — bátorította Edit magára kényszerített nyugalommal. Mihelyt szóhoz juthatott a fémdftzműves, elővette intézkedő tudományát, amelyet a jóakaró szelídségével alkalmazott. A borzolt hangulatban gyógyítón hatott sima, egészséges életvidámságról tanúskodó hanghordozása. — Tiszteletteljes propozícióm a következő. Tekintsük úgy, hogy foglalóm az egész ingatlanra vonatkozik. Üdvös lenne ilyen értelmű megállapítást tenni az előlegről szóló nyugta szövegében. Ami a nyugtát illeti, természetesen csak ideiglenes érvényű. Már tanúkról is gondoskodtam, utólagos engedelmükkel. Nálunk várakoznak. Holnap intézkednék azügyben, hogy elkészítsük a végleges adás-vételi szerződést, közjegyzői segédlettel. Dezső a fejébe vette, hogy mostantól ő lesz a családi érdekek képviselője. Komolyra fordult a dolog, ehhez mérten ő is iparkodott minél komolyabban viselkedni. Már-már hivatalos hangot ütött meg. — Félix úr, elgondolását az utolsó betűig helyeslem. Már csak két dolgot kell tisztáznunk. — Mégpedig? — Az egyik, hogy mikor adjuk át az ingatlant. A másik, hogy mikor fizeti ki a teljes vételárat. — Helyes — biccentett energikusan a fémdíszműves és fény villant kopasz fejebúbjárf. — Ajánlatom épp oly korrekt, mint amilyen logikus. A szerződés megkötésével egyidőben letétbe helyezzük a vételár fennmaradó részét. Önök kötelezik magukat, hogy a szerződés dátumától számított húsz napon belül átadják nekem az üres ház kulcsait. Ennek megtörténte után kézhez kapják a közjegyzőnél letétbe helyezett összeget, vagyis egy- millió-százötvenezer 'forintot. Elfogadható? Ünnepélyesen, s a megillető- déstől kissé fátyolos hangon nyilatkozott Dezső: — Áldásom reá. Mit szól a többi érdekelt? Zoltán is méltó kívánt lenni a nagy horderejű pillanatokhoz. A milliós összeghez illő tekintély tudatában szegte le kövér állát. — El van intézve. Én se tudtam volna jobban kigondolni. Hibátlanul meg kellett adni a módját, Dezső tehát a húgára szegezte kérdő tekintetét. — Részemről rendben van — nyugtatta meg a mérnöknő olyképpen, mintha szórakozottságból ocsúdott volna. A kőfaragót bezzeg nem környékezte szórakozottság. Inkább azt is feledte, hogy az imént még fátyolosra ' vált a hangja. Mozgékony lett, mintha rámoláshoz készült volna, s visszazökkent megszokott stílusába. — Akkor hát, Félix úr, önre vár a költői munka. Foglaljon helyet ott, ahol a legboldogabbnak képes érezni magát, és támaszkodjon a híres szókincsére, önre hárul a foglalóról szóló nyugta megszövegezése. Mellékes jel árulta el, hogy a bizsust sem kímélte meg az izgalom. Szükségtelenül összegombolta pocakján sallangos bőrkabátját. — Igenis, rögtön hozzálátok. Papírt,. tollat, indigót kaphatnék? Önök pedig méltóztassanak addig megszámolni az előleg összegét. Az egészből most ezt vélte a legfontosabbnak Dezső. Széles önbizalommal nevetett az asztal közepén tornyosuló pénzre.’ — Nekem aztán menni fog a számolás, Félix úr! Elhiheti, nedves szivacs nélkül is menni fog. Hát akkor ne lopjuk tovább a napot. Végezze ki-ki a maga kötelességét! Edit feltűnés nélkül cselekedett A középső szobában lerámolta a kerek asztalkáról a sörös palackokat és a poharakat, szárazra törölte a hólyagos lapot, papírt, indigót, golyóstollat készített rá, a nyűtt fotelek egyikét is közelebb igazította. — Talán itt — kínált helyet Félixnek. A bizsus tisztelettudó hajlon- gással fogadta az előzékenységet. — Köszönöm ... Nagyon köszönöm ... Ezután a mérnöknő is átment a bal oldali szobába, helyet foglalt az ormótlan ebédlőasztalnál, amelyet a többiek már körbeültek. Mintha imádkoztak volna, szótlanul, magukba mélyedve számolták a pénzt. Elvett az asztal közepéről egy köteg ötszáz forintost, lehúzta róla a szürkéslila szalagocskát, maga is számolni kezdett. (Folytatása következik.)
