Petőfi Népe, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-12 / 9. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. január 12. • A Papíripari Vállalat csepeli gyárában tavaly százezer tonna csomagoló-, hullám- és zsákpaplrt gyártottak. A képen: naponta száztíz—százharminc tonna hullámalappapirt gyárt ez a berendezés. (MTI- fotó — Manek Attila (elvétele — KS.) SZÁZEZER TONNA PAPÍR CSEPELRŐL „AZ A FÉLÓRA SE MENJEN VESZENDŐBE” Egy fémmunkás brigád terveiből • Tóth Jánosné: A brigádban az okos szó győz. té István az „E” üzem művezetője. — Tetemes összeget érne az a kisegítő tevékenység, amelyet tavaly végzett a kollektíva műszakon kívül. Tóth Jánosné elmondja, hogy a brigád tagjai 1978-ban minden hónapban teljesítették a havi tervüket. Határidőcsúszásuk volt, anyaghiány miatt, de amikor az anyag megérkezett a gyárba, nagy tempót diktálva igyekeztek a lehető legkisebbre mérsékelni a csúszást. Persze azért a minőségre vigyáztak, hiszen termékeik házgyári épületrészek elemeit fogják össze, ezért szigorú meó- zóson mennek át. „Átmentek” tavaly is, minőségi reklamáció nem érkezett a Kossuth brigád „cí- ' mére”. Átlagosan havi 112—115 százalék volt a brigádtagok teljesítménye. Van azért olyan területe is a múlt évi brigádmunkának, amely- lyel nem egészen elégedett Tóthné. — Tizenkét újítást adtunk be kollektiven, és négyet fogadtak el hasznosításra. Ez önmagában nem rossz eredmény. A díjakból kétnapos kirándulást tettünk Sopronba és környékére. Úgy gondolom, és a többi brigádtag is, hogy az idén jobban ki kell dolgoznunk az ötleteinket. Még több normaidőt is megtakaríthatunk. A Kossuth brigád vezetője önkritikusan bevallja, hogy közössége tagjai nem mindig dolgozzák végig a nyolc órát. A brigádtagok olyan jól begyakorolták már a munkamozzanatokat — a gyártmányok sokfélék, de viszonylag állandóak —, hogy egyesek már a műszak vége előtt fél órával készen vannak a normájukkal. Igaz, tesznek, vesznek, takarítanak, de még termelni is lehetne, hogy az a fél óra se menjen veszendőbe. Ez nekik kétszeresen érdekük: darabbérben dolgoznak, tehát többet kereshetnek, és a munkaidő jobb kihasználásával segíthetik a gyár gazdálkodását, amiből közvetve származik hasznuk, i — Nemsokára összegyűlünk, hogy megbeszéljük az idei versenyvállalásokat — tájékoztat Tóthné. — Eddig még sosem volt, hogy a brigádban ne az okos szó győzzön. Egészen biztos, hogy mindenki megérti: minden percet ki kell használni. Ez lesz majd az egyik versenyvállalásunk. A. T. 8. A házat átépíteni, korszerűsíteni anélkül, hogy a lakók kiköltöznének belőle — körülbelül ez az, ami a Fémmunkás Vállalat kiskunhalasi gyárának helyzetét jellemzi, amióta a FIELOD köny- nyűszerkezetek gyártásához szükséges beruházást tavaly ilyenkor megkezdték. S ha „háztulajdonosoknak” úgy kellett és kell termelni, mintha mi sem történne. Sőt, a feladatok túlnőttek az előző évin, és az idén még tovább. Nagyon sok múlik ilyen körülmények közt a jó szervezésen, az irányításon. Ám az utolsó szó mindig azoké, akik a tervet a műhelyekben megvalósítják: a munkásoké, a brigádoké. Nem volt hiány akaratban, lelkesedésben az elmúlt esztendőben a halasi gyár brigádjai körében. A versenyvállalások teljesítése jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a gyár eleget tudott tenni termelési kötelezettségeinek. Ezt hallom Szigetvári Miklós termelési főmérnöktől. A közös célért legszorgalmasabban dolgozó kis közösségek sorában elsőként a Kossuth Lajos szocialista brigádot említi. □ □ □ Égett vas szagával van teli a levegő, ívhegesztők szolgáltatják a hangulatvilágítást, s én mégsem szabadulok a hasonlattól: olyan a halasi gyár „E” üzeme, mint egy intim eszpresszó. Nem azért, mintha a dolgozók Coca- Colát szürcsölgetve társalognának, hiszen szorgos munka folyik. Az egymás mellett sorban álló hegesztő boxok okozzák a Jhasonlatosságot, amelyekben a munkások — egymás szemébe nem villantva a hegesztővel — házgyári szerelvényeket készítenek. Ezeket a gyártmányokat betonba öntve építik be a lakóházakba. Az „E” üzemben dolgozik a Kossuth Lajos bronzkoszorús brigád is. Vezetője két év óta Tóth Jánosné munkásnő. Panasszal kezdi a beszélgetést: gyenge egészségi állapota miatt kénytelen volt egy időre könnyebb munkát kérni. Amikor a családját említi, büszkeség tölti el. — Itt dolgozik a gyárban a férjem, a lányom és a vejem is — mondja. — A férjem targoncavezető, a vöm, Magyar Miklós és a kislányom hegesztő szakmunkások. A fiatalok a Kossuth brigád tagjai. Most nincsenek műszakban, otthon búcsúzkodnak, mert Miklósnak be kell vonulni katonai szolgálatra. Tóth Jánosné a nagyobb családjáról, a tizenöt tagú Kossuth brigádról sem tud büszkeség nélkül beszélni: — Szorgalmas és ügyes emberekkel dolgozom együtt. Olyan jó hegesztőkkel, mint Nemes Jánosné, Tóth Sándorné, Mészáros József és a többiek. Sebők Miklósáé kiváló dolgozó, de egyébként már majdnem mindenki kapott a brigádban Kiváló Dolgozó kitüntetést. Lakatosok is dolgoznak velünk, Rékási József bri- gádvezető-helyettes és Mihók János. Ha társadalmi munkáról van szó, a Kossuth brigád egy emberként vesz benne részt. Tavaly csupán a halasi alsóvárosi, iskolában 370 órát dolgoztak társadalmi munkában. Az iskolákat előszeretettel patronálja a kis közösség, most, az első negyedévben a' cigányiskolának adnak majd maguk készítette díszítő eszközöket. — Ha a gyár érdekében kell társadalmi munkát vállalni, mondhatni, hogy még aktívabb a Kossuth brigád — állítja Md• Hárman a Kossuth brigádból: Balogh Jánosné, Mészáros József és Nemes Jánosné. HÁZUNK TÁJA Uborkatermesztés fütött üvegházban és fólia alatt Az állami dotációk és a fogyasztó A Szovjetunióban a közszükségleti cikkek egy részét — húst, bizonyos halfajtákat, tejet, gyermekruházatot meg cipőt, játékokat — önköltségi áron alul árusítják. 1978-ban például csupán a hús- és tejtermékek elöállitása mintegy 22 milliárd rubel ártámogatásban részesült. Az alapvető közszükségleti cikkek kiskereskedelmi ára hosszú évek óta változatlan. A hús és a tej ára 17 éve, a sütőipari termékek, a data, a cukor és más élelmiszerek ára negyedszázada változatlan. Az általános árindex gyakorlatilag 1955 óta stabil. A lakossági szolgáltatások számos fajtáját is ártámogatásban részesítik. A lakbér ~1928 óta, több mint fél évszázada egyszer sem változott, s jelenleg az átlag munkáscsalád költségvetésének körülbelül 3 százaléka. A Szovjetunióban a lakóházak többségét az állami költségvetés összegéből építik. A lakóik ingyenesen, sorrend alapján kapnak otthont. A közszolgáltatások fő fajtáinak díjszabásai évtizedek óta vem változtak. A gáz, az áram, a telefon, a fűtés díjszabása 1948 óta egyszer sem emelkedett. A nagyvárosokban a gáz személyenként havonta mindössze 0,16 rubelbe kerül, a fogyasztott tüzelőanyag mennyiségétől függetlenül. A telefonért havonta két és fél rubelt kell fizetni, függetlenül a beszélgetések számától és időtartamától. A tömegközlekedési vitcldíjak (a taxi kivételével) már több mint 30 esztendeje ugyancsak ■ nem változtak. A viteldij a metrón és az autóbuszon, függetlenül a távolságtól. 0,05 rubel, trolibuszon 0,04, villamoson 0.03 rubel. A Szovjetunióban teljes mértékben az állam fizeti a közoktatási. egészségügyi, társadalombiztosítási kiadásokat, a testkultúra és a sport fejlesztésére fordított összegeket. Erre több mint 100 milliárd rubelt költ. A fentebb említett célokra fordított kiadások együttesen mintegy 150 milliárd rubelre rúgnak. Az adó alig több mint 20 milliárd rubelt tesz ki ezekből az összegekből. Az állami költségvetés természetesen nem állhat csupán kiadásokból. Sőt. a Szovjetunióban az állami költségvetés deficitmentes. A költségvetési bevételek fő forrását az állami vállalatoktól és a mezőgazdasági, szállító, hírközlő stb. vállalatoktól befolyó nyereségétvonások képezik. Gennagyij Piszaredszkij (BUDAPRESS — ~A PN) Az uborka gondos, odaadó munkával fűtött üvegházban és fólia alatt hajtatható. Ha nem kíméljük a fáradtságot, és. támrendszert készítünk, úgy jelentősen növelhetjük a terméshozamot. A tómrend- szeres termesztésnél a hosszú, nagy termésű uborkafajtákai kell előnyben részesíteni. A kígyó típusú uborkák közül kiemelkedik a Nordscher Präsident, mert fény- és hőigénye valamivel kisebb, mint más hasonló fajtáké. Ugyancsak jó tulajdonságokkal rendelkezik a BELAIR F—I. hibrid org. R, S. félhosszú uborka is, mert bár levelei kicsik, növekedése erőteljes és tetszetős zöld termést ad. Vetés és ültetés A gondosan előkészített magvakat szaporítóládába öntött nedves homokba 3 cm sor- és tőtávolságra 1 cm mélyen laposan elfektetjük, majd szakszerűen lenyomkodjuk. Kelést követően a sziklevelek megzöldülése után megkezdhetjük a tűzdelést. A cserépben levő négyleveles növényeket fél méter hosszúságú léchez kötözzük. Az ültetéskor 20 cm magas és 50 cm széles trágyabak- hátat készíthetünk. (70 kg istálló- trágya szükséges egy folyóméter bakhát elkészítéséhez.) A bakhátak elkészülte után, azt két cm vastagságban földdel betakarjuk. Az ültetés helyéhez földet készítünk ki (mintegy 10 liternyit). Az uborkát földlabdával együtt kivesszük a cserépből és a bakhátra állítjuk. Majd gondosan az odakészített föld egy részével a növényt körülvesszük. Az uborka gyökérzetét nem takarjuk be vastagon, mert így a vékonyabb réteg gyorsabban fölmelegszik. Ezt követően a töveket beöntözzük. (A támrendszer előkészítése az ültetés előtt történik.) Hő- és vízigény A növények tőtávolsága 60—80 cm között változhat. Ültetés után, ha gyökerek a talaj felszínén megjelennek, ismét 2 cm vastag földtakarót fétegzünk rájuk. A termesztés során a gyökértakarást szükség szerint többször meg kell ismételni. Az uborka vízigényes növény, hiszen egyetlen növény napi víz- szükséglete a 3—4, esetleg az 5 litert is elérheti. A fóliasátor levegőjének hőmérséklete magas, ennek következtében a relatív páratartalom a 80—85 százalékot la elérheti. A dunsztos meleg kedvezően hat az uborka baktériumos szegletes foltosságának (Pseudomonas lachrymans) fellépéséhez. A kórokozó a leveleken az erek által határoltan, szögletes, vizenyős foltokat okoz. A levélnyélen és a száron hosszanti berepedések képződnek, majd fénylő réteg formájában baktériumos nyál- kacseppek válnak láthatóvá. A termésen megjelenő foltok kerekek, puha, vizenyős állományúak.' Később ezek a foltok kiszáradnak, berepedeznek. A baktérium támadása nyomán másodlagosan fellépő rothasztó szervezetek is megjelennek. Védekezés a baktériumos foltosság ellen Az uborka baktériumos szegletes foltosságát csak következetes védekezéssel tudjuk visszaszorítani. A rendelkezésre álló réztartalmú növényvédő szerek közül a bordói lének van a legjobb hatása. A permetezést 0,5—1,0 százalékos bordói lével célszerű elvégezni. Egyéb réz-készítmények közül a 0,5 százalékos réz- oxidklorid WP, vagy a 0,5 százalékos Vitigrán ad kielégítő eredményt. Az uborkát akkor szedhetjük, ha a termés a hosszanti növekedést befejezte. De nem szabad figyelmen kíirül hagyni a réztartalmú növényvédő szerekkel végzett permetezések humántoxikológiai vonatkozásait sem! A vegyszeres kezeléseket a szedés előtt három héttel be kell fejezni, mert e készítmények élelmezés-egészségügyi várakozási ideje 21 nap! Tavaly ősszel még fácánoztam • Deák Pali bácsi és a legjobb puska. — Deák Pali bácsi? Igen ismerem, valószínű otthon van. Nyugdíjas. — Dunavecsén szinte bárki útbaigazíthatott volna, ha éppen tőle érdeklődöm. A kegyetlenül őrjöngő szél majdnem bevág a konyhába, surrogna is utánam, de a szobából hallatszó csendes hang és a becsukódó ajtó kívülre parancsolja. — Jöjjön, kerüljön beljebb! — Jó, hogy most jön, mert az orvost is várom, aztán talán bevisznek Kecskemétre. — A karosszék takarói" alól kibúvó kéz szorítása meglepően erős. — Szólítson nyugodtan maga is Pali bácsinak, mindenki így hív. — Úgy tudom, hogy Pali bácsi a megyében az egyik idősebb vadász. Meséljen nekünk! — Ó, kislányom, hosszú sora van annak. Tudja, valamikor rendőr voltam, hivatalosan nem vadászhattam. De azért legtöbbször meghívtak körvadászatokra. Ezeket évente—-^kétévente tartották. Egyszer egy álltó helyemben 62 nyulat lőttem. Az volt életem legeredményesebb vadászata. Igaz, nagyon jó helyen álltam, meg szerencsém is volt. Ne mosolyogjon, kedves! Valóban, messziről jött ember azt mond, amit akar, de nekem igazán elhiheti ezt. Mit gondol, mennyi idős vagyok? — Ügy látszik, szerepet cserélünk, hisz’ én akartam kérdezni. Nem merem mondani, hogy hetven körülinek néztem. Sose íúd- ni, hátha „öregítem” ezzel. — Na, ne gondolkozzon annyit! Nyolcvanat töltöttem a nyáron. De ugye nem erre kíváncsi. Szóval, a felszabadulás után Jánoshalmán, az ottani vadásztársaságnak lettem fővadászmestere, majd 1950- ben Dunavecsére kerültem, és itt csináltam ugyanazt Emellett a fegyelmi bizottság elnöke és politikai előadó is voltam. Hajjaj, szombattól hétfőig kint jártam szinte mindig. Azonkívül oktattam is, a tölténygyártástól a vadászetikáig, a fegyvertartástól az állattani ismeretekig nagyon sok mindent. A fiatalokkal szerettem lenni legjobban. Nekik megmutogatni, mit, hogy kell és hogy szabad a vadászatokon. 1951-ben polgári emberré lettem, és pénzügyi előadóként mentém nyugdíjba. Szóval megint másról beszélek? A dunavecsei vadásztársaságnak akkortájt olyan száz körüli tagja volt. Apróvadra, nyúlra, fácánra, fogolyra vadásztunk. Előfordult, hogy előadásra mentem Dunapa- tajról Géderlakra, persze gyalog. Az a társaság aztán feloszlott. A mostani Kossuth Vadásztársaságban dunavecseiek, apostagiak, dunaegyháziak vagyunk, összesen több mint negyvenen. De az egyik legszebb és legjobb puska az enyém. Persze, mindig is jó fegyvereim voltak. Nem akarja megnézni? Ez egy régi belga gyártmányú puska, a legköny- nyebbnek számítónál is egy egész kilóval kevesebbet nyom. Valaha egy orvvadászé volt, így aztán itt-ott nyomot hagyott rajta az idő. Nézzen csak bele, próbáljon célozni! Ugye, milyen szép? — szinte simítva igazítja a vállához a valóban nagyon szép művű vadászszerszámot. De közben észre veszi a fényképezőgéppel való mesterkedésemet. Rám szól: — Várjon, leveszem ezt a köpenyt, milyen vadász az, aki fürdőköpenyben fényképezkedik! — Igencsak hűvös a szoba, mégis közelharcot kell szinte vívni, hogy ne tegye. Azért gyorsan visszakerül a puska a helyére. Pali bácsi pedig a meleg takarók alá. — Hol is jártunk? Ja, igen. Ugye tudja, hogy nemcsak a puska segít a vadásznak, hanem talán még inkább a kutyája. Beleestem abba a vadásztévhitbe, hogy csak a hímkutya a jó. Mindig kölyköt vettem, magam neveltem olyanná, hogy megfeleljen. Jó kutyák voltak. Aztán utoljára, ki tudja, miért, egy nőstény magyar vizslára esett a választásom. Akkor Jöttem rá, hogy mekkorát tévedtem. Az a nagyon szép sárga, kedves Duck döbbentett rá, hogy sokkal megbízhatóbb, szorgalmasabb, hűségesebb. Ha száz évig vadászhatnék, csak nőstényt tanítanék be vadászkutyának — újra elkomolyodik —, csakhát el kellett adnom, mert itt most csak kín lett volna az élete. Majd ha meggyógyulok! — szinte vígasztal. — De azért, bírom ám még, tavaly ősszel kétszer voltam fá- cánozni. Jövőre meg maga is eljön velem. Jó? Gál Eszter
