Petőfi Népe, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-12 / 9. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1979. január 12. események sorokban VARSÓ ________________________ E dward Gierek, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára szerdán fo­gadta Giancarlo Pajettát, az Olasz Kommunista Párt Közpon­ti Bizottságának titkárát, aki a LEMP KB meghívására érkezett Varsóba. (PAP) MOSZKVA _____________________ A rsztanbek Dusejevet választot­ták meg szerdán a Kirgiz Legfel­sőbb Tanács Elnökségének elnö­kévé a közép-ázsiai szovjet köz­társaság legfelsőbb tanácsának ülésszakán. Dusejev pásztorcsa­ládból származik, mezőgazdasági főiskolát végzett. A jelenleg 46 éves politikus Kirgizia Kommu­nista Pártja Központi Bizottságá­nak titkára volt. BÉCS Parlamenti választásokat tarta­nak május 6-án, öt hónappal a jelenlegi törvényhozási időszak le­járta előtt Ausztriában — közöl­te szerdán Bruno Kreisky osztrák szövetségi kancellár. A kor­mányfő sajtóértekezletén azzal in­dokolta a választások időpontjá­nak előbbre hozását, ho^v meg akarja kímélni az ország lakossá­gát „a csaknem egy évig tartó választási hadjárattól”. LIMA Szerda este felfüggesztették a perui dolgozók kedden kezdődött és eredetileg három napra terve­zett országos sztrájkját. Miként a Perui Dolgozók Általános Szövet­sége, a CGTP közölte, a lépés­nek az a célja, hogy „a kormány megtorló intézkedései láttán a harcot kedvezőbb körülmények között folytathassák és megvéd- hessék a szakszervezeti mozga­lom épségét”. MANAGUA Több mint 50 ezren vonultak fel szerdán Nicaragua fővárosának utcáin, hogy gyászmeneten emlé­kezzenek meg Joaquin Chamorró- ról, akit Somoza diktátor egy év­vel ezelőtt gyilkoltatott meg és követeljék Somoza államelnök távozását. Kedd este Managuában, a nyílt utcán több lövéssel meg­gyilkolták Luis Alberto Medrano Florezt, Nicaragua harmadik leg­nagyobb szakszervezetének főtit­kárát. LONDON Kiterjedt havazás után a brit szigetek nagyobbik felét újra vas­tag hótakaró, borítja. Manchester­től északra minden repülőtéren órákra leáll a forgalom naponta, amíg újra szabaddá tudják tenni a kifutópályákat. Az alacsonyabb rendű utak jó része járhatatlan, a hóekék órákig veszteglő, elakadt gépkocsikat szabadítanak ki a hó fogságából. „SZOCIÁLDEMOKRATA JELLEGŰ” PROGRAM Bemutatta kormányát az iráni miniszterelnök Sapur Baktiar, Irán új minisz­terelnöke csütörtökön a teheráni parlament alsóházában bemutat­ta kormányát. Beszédében ígéretet tett arra, hogy Iránban tiszteletben tartják az emberi jogokat, s országát „a szociáldemokrácia felé” fogja ve­zetni. Kilátásba helyezte, hogy — amennyiben a parlamenttől meg­kapja a kormányzáshoz szükséges bizalmat — feloszlatja a SAVAK nevű titkosrendőrséget, útjára en­gedi azokat a külföldieket, akik­nek „munkájára nincs szükségé, szabadon bocsátja a „kizárólag politikai okok miatt” börtönben tartott foglyokat, eljárást indíttat az emberi jogok megsértői ellen, és jóvátételben részesíti mindazo­kat, akik igazságtalanul kerültek börtönbe. Míg Iránban növekszik a fe­szültség és az amerikai beavat­kozással szembeni elégedetlenség, az amerikai titkosszolgálat hami­sításokhoz folyamodik, hogy azok­kal bizonyítsa a Szovjetunió ..sze­repét” a jelenlegi iráni esemé­nyekben. E valótlan hírek szerint a szov­jet-iráni határon szovjet csapat­összevonásokra került sor, s a szovjet haderők bevonulásának megkönnyítésére állítólag már le is szerelték a határvédelmi beren­dezéseket. Egy bizonyos, hazájá­ban is kétes múltúnak ismert sze­mélyiség, Farzi Sahedi, az Ahan­ge Szijaszi című lap hasábjain azt állította, hogy Iránban „szovjet kémhálózatot hoztak létre”. Több ehhez hasonló koholmány olvas­ható más iráni lapokban is. E „híranyagok” teljes mérték­ben ellentmondanak a Szovjet­unió világosan leszögezett állás­pontjának, hogy semmilyen for­mában sem avatkozik be Irán bel- ügyeibe. A hamisítványok célja világos: az Egyesült Államok ezekkel saját, katonai jellegű be­avatkozását kívánja igazolni. Az amerikai beavatkozás pedig egyre nyíltabb: a Perzsa-öböl térségé­ben amerikai hadihajók tartóz­kodnak, és mind több harci repü­lőgépet irányítanak át az Egyesült Államokból az Irán közelében le­vő amerikai támaszpontokra. E tények meggyőzően tanúskodnak arról, hogy az Egyesült Államok nem mondott le a közép-ázsiai ország belügyeibe való beavatko­zásról. NAPI KOMMENTÁR *\^í\U • í V: j S VÄ* |í s: * í: llv-VÁV-vÁ: • í ijír r: í : í(i|íC\ÍÍU^VÍ^ t* 1* ^ Az ellenállás folytatódik Mar jó ideje folyik a vér Ni­caraguában. ahol a gyűlölt dik­tátor, Anastasio Somoza irtóhá­borút folytat saját népe ellen. Szerdán azonban a közép-ame­rikai ország fővárosában, Mana­guában több mint félszázezren vonultak fel, hogy gyászmenet­ben megemlékezzenek Joaquin Chamorro ellenzéki politikusról, akit a diktátor egy évvel ezelőtt gyilkoltatott meg. Ez egyben al­kalom volt arra is, hogy a tö­meg ismét kifejezésre juttassa követelését: Somoza és „dinasz­tiájának” valamennyi tagja tá­vozzék az országból. A Nemzeti Gárda, amely nem más, mint a diktátor zsoldos­serege, sortüzet adott le a tün­tetőkre. Az áldozatok számáról még nincsenek pontos adatok, de az már ismeretes, hogy a nyílt utcán több lövéssel meggyilkol­ták Luis Albert Medrano Florezt, Nicaragua egyik legnagyobb szakszervezetének főtitkárát. Közben az ország északi részé­ben a rezsim légiereje újra bom­bázza a polgári településeket, León városa közelében pedig a gerillák összecsaptak a kormány­csapatokkal. Hiába a véres terror, amit a korszerű amerikai fegyverekkel felszerelt nicaraguai hadsereg immár nyolc hónapja alkalmaz a lakosság ellen, az ellenállás lángja tovább ég, mert a töme­gek elkeseredése táplálja. Döntő katonai akcióra még nem képe­sek a rendszerellenes gerillák, de arra sincs kilátás, hogy be­látható időn belül megbékél az ország, ami ez esetben a dikta­túrába való beletörődést jelen­tené. Somoza és családja gyakor­latilag magánbirtokává változtat­ta az egész országot, már nem reménykedhet abban, hogy ismét békés jobbágyok felett uralkod­hat. A diktátor azért tudja még magát tartani, mert — miként előtte apja és nagybátyja is — az Egyesült Államok támogatá­sát élvezi. Az ő példáján [njiéQ hető le a legjobban az amerikai politika kétszínűsége. Carter el­nök, aki az emberi jogok baj­nokaként lép fel a világ közvé­leménye előtt, s ezen a címen jogot vindikál magának, hogy szuverén államok belügyeibe avatkozzon, szemet huny, ami­kor e jogokat lábbal tiporják Közép-Amerikában. Az ok: a Panama-csatorna szomszédságá­ban levő Nicaragua stratégiai je­lentősége nagy, Somozánál pedig senki sem szolgálná ki készsége­sebben az USA imperialista ér­dekeit. P. V. Sztrájkolnak a spanyol vasutasok Csütörtökön 24 órás sztrájkba léptek a spanyol vasutasok. Reg­gel 8 óra után teljesen megbé­nult a vasúti forgalom az or­szágban. A vasutasok a folya­matban levő kollektív szerződési tárgyalások kapcsán a bérek emelését és munkafeltételeik ja­vítását kérik és ezért léptek sztrájkba. Csütörtökön sztrájkba léptek a Vasipari dolgozók is Madridban, Alava és La Coruna tartományban és ugyancsak a fővárosban az építőipari dolgo­zók. Becslések szerint csütörtö­kön több mint félmillió ember sztrájkolt 'Spanyolországban. •mm nosa :ijjáJjjjiáq e j„ Elutazott Moszkvából az amerikai szenátusi küldöttség Csütörtökön elutazott Moszk­vából az Egyesült Államok sze­nátusi küldöttsége, amely Ho­ward Baker szenátorral az élén január 7-e óta tartózkodott a Szovjetunióban. Baker és több szenátortársa állást foglalt a most befejeződő látogatáshoz hasonló típusú par­lamenti találkozók folytatása mellett. (TASZSZ) •VMVtr»Y*”• VV MV«V*Y»V«Vr«V«VtViV« • V*V*V.V*V»V«Vt>V»V«V»V.V»V.» .•.VAV.VAV.V.V.VAV.V.'^.V.V.V.V.VtV.V.V.V/.V.VtV/.V.V.V.V.V.V.NV.V.V.V.VtV.V.V.* KwIv.wX'avwIwWí/JawIvaOIv.wO.v.wav.v'vXv.mXwIvW Hatalmi harcok Kínában Peking nemzetközi politikai lépései, mindenekelőtt az Egyesült Ál­lamokkal való diplomáciai kapcsolatfelvétel háttérbe szorította a bel­politikai történéseket. Pedig a kínai belpolitika 1979 első napjaiban sem eseménytelen. Az idő mindjobban igazolja azokat, akik szerint a Mao halála előtt megkezdődött hatalmi harc korántsem ért véget, sőt látványos fordulatokra is el lehetünk készülve. Vang Tung-hszing leváltása Nyilván nem az elsőrendű fon­tosságú, legfeljebb az érdekes események közé kell torolni a döntést, amely új átírási módot állapít meg a latinbetűs írást használó nyugat-európai és ame­rikai lapok, meg az oda címzett pekingi kiadványok számára a kínai személy- és helyneveknél. Éppen az átírással foglalkozó közlemény utolsó sorainak egyi­ke keltett különleges figyelm'et január első hetében a Kínával foglalkozó kommentátorok köré­ben. Wang Dongxingről van szó az említett közleményrészben, ar­ról a férfiúról, akit mindeddig Vang Tung-hszing néven ismer­tünk. Vang Tung-hszing, akit ed­dig mint a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága egyik alelnökét, a politikai bizottság állandó bizottságának tagját kel­lett számon tartanunk, igen fon­tos megbízatásainak egy részét hirtelen elvesztette. Felmentet­ték a legmagasabb rangú veze­tők védelmére rendelt biztonsági egység parancsnoki tisztéből. El­mozdították a párt központi bi­zottsága irodája vezetői posztjá­ról. Visszahívták abból a bizott­ságból is, amelynek Mao műve! szerkesztése és kiadása a dolga. A legfelső vezetés első garni­túrájába tartozó Vang távozása­kor (vagy még csak hatalma megnyirbálásakor?) emlékeze­tünkbe kell idézni, milyen szere­pe is volt a múltban ennek a viszonylag fiatal (hatvanegy éves), a biztonsági rendőrség leg­magasabb posztját elért férfiú­nak. Még tavaly novemberben, amikor Zsenmin Zsibaóban egy szokatlanul éles hangú cikk jelent meg „bizonyos vezető sze­mélyiségek” ellen, akik „bár so­hasem támogatták a négyek ban­dáját, mégsem tudják módosítani az elmúlt évtizedben kialakult gondolkodásmódjukat, viszolyog- nak minden igazán új dologtól, és „várakozási álláspontra” he­lyezkednek fontos kérdésekben” — a Pekingben dolgozó újság­írók azt írták: Vangról van szó. Arról a Vang Tung-hszingről, akit nagyon nehéz lenne a „né­gyek bandája” támogatójának bé­lyegezni. Állítólag Vang volt ugyanis a „négyek” letartóztatá­sát végrehajtó különítmény ve­zetője. Időben állt tehát oda a Hua és Teng vezetése alatt kialakult csór porthoz, amely egy ügyes és gyors akcióval átvette a hatalmat. Új főtitkár A találgatásoknak többé nincs értelme: Vang helyét a hierar­chiában most már más tölti be. Január első napjaiban ugyanis nyilvánosságra került, hogy a KKP Központi Bizottságának de­cember közepén tartott ülésén egyszerre három igen jelentős tisztséget ruháztak Teng Hsziao- ping egyik legközelebbi barátjá­ra és munkatársára, a 63 éves Hu Jao-pangra. Hu Jao-pang a KKP Központi Bizottsága főtit­kára lett és egyúttal átvette a pártközpont agitációs és propa­gandaosztályának vezetését. Meg­bízták egy új pártszerv, a Köz­ponti Fegyelmi Bizottság veze­tésével is. Egy másik Teng-barát, Csen Jün ugyanekkor a KKP Központi Bizottságának egyik al- elnöke lett — ez az a tisztség, amelyet a most egyszerre három funkciójából felmentett Vang Tung-hszing is megkapott annak idején. Azok a Kína-szakértők, akik a pekingi hatalmi küzdelem előbbi fordulóiban is mindig arra hív­ták fel a figyelmet, hogy Teng Hsziao-ping híveinek száma és súlya állandóan növekszik a ve­zetésben, most a régi, sokáig be­töltetlen és most újra betöltött tisztség fontosságára hívják fel a figyelmet. Annak idején, ami­kor Mao Ce-tung pártelnökként teyékenykedett, az államtanács elnöke Csou En-laj volt, az ál­lamelnöki székben pedig Liu Sao- csi ült, a mindennapi pártügyeket a központi bizottság főtitkára in­tézte. A főtitkár Teng Hsziao- ping volt. Tenget, együtt Liuval a kulturális forradalom kezdetén távolították el, s azóta nem is volt főtitkára a pártnak. Ám most, amikor Teng a KKP egyik alelnökeként, az államtanács rangelső elnökhelyettesként és a vezérkar főnökeként egysze- mélyben három igen magas funk­ciót tölt be, mindenképpen je­lentős dolog, hogy a két új ki­nevezett, Hu Jao-pang és Csen Jün mellett még legalább három más feltétlen híve és barátja van a legfelső vezetésben. Újabb forduló S mivel közöttük van a köz­ponti bizottság főtitkára, aki egy­úttal a Központi Fegyelmi Bi­zottság titkára is, Teng most már határozott előnnyel indul a ha­talmi harc- következő fordulójá­ban. A pekingi irányzatokat figye­lők a „kíméletlenül pragmati­kusnak” jellemzett Teng Hsziao- ping hangjára ismertek a Zsen­min Zsibao újévi vezércikkében is. Szemben Hua Kuo-feng és mások optimistább, a jelenlegi helyzetet többre értékelő állás­pontjával, a KKP központi lapja első januári vezércikkében le­szögezte: műszaki és tudományos téren Kina 15—20 évvel maradt le a többi ország mögött, ám miközben megpróbálja utőlérni őket, azok is haladnak”. A cikk szerint egy amerikai farmer tíz­szer annyi élelmiszert állít elő, mint egy kínai, a kohászatban egy japán munkás évi 300 tonnás termelésével szemben a kínai 10 tonna áll. Most tempófokozás kö­vetkezik — mondják a Kína- szakértők. Minél erőteljesebb, an­nál bizonyosabb, hogy Teng sú­lya újra növekedőben van. G. M. HÁROM ÉV KRÓNIKÁJA Mi történt Kambodzsában? JANUÁR 7-ÉN a Kambodzsai Nemzeti Egységfront erői elfog­lalták a kambodzsai fővárost, Phnom Penh-t, január 0-ára fel­szabadították az indokínai or­szág égész területét. Ezzel lezá­rult a Pol pót—leng Sary-féle rezsim csaknem négyéves ural­ma az indokínai országban. A bukott rendszer képvisele­tét az ENSZ-ben, s általában a nemzetközi politikai küzdőtéren Norodom Szihanuk vállalta. 'No- rooom Szihanuk vezetésével öt­éves harc után 1975. április 17-én került hatalomra Kambodzsában a Királyi Nemzeti Egységkor­mány. Az amerikaiak állal támo­gatott Lom Nol-rezsim 1970. már­cius 18-i államcsínyét követően Pekingben Szihanuk vezetésével létrejött a Kambodzsai Nemzeti Egységfront (nem azonos a de­cemberben létrejött Kambodzsai Nemzeti Felemelkedés Egység­frontjával, melyet a világsajtó ugyanezen a néven emleget). Az új vezetés demokratikus, függet­len, el nem kötelezett politikát ígért az ország sokat szenvedett lakosságának, s az első lépések után úgy tűnt, hogy ez az ígéret valóban politikai gyakorlattá vá­lik. 1076. január 5-én a nemzet­gyűlés elfogadta az ország új al­kotmányát, amelynek értelmében az állam hivatalos elnevezése Demokratikus Kambodzsa lett. Nem sokkal ezután Norodom Szi- banuk lemondott trónjáról, s áp­rilis 6-tól Khieu Samphan. addi­gi miniszterelnök-helyettes volt az ország államfője. A kormány élére Pol Pot, a Kambodzsai Kommunista Párt Központi Bi­zottságának titkára került, a kül­ügyi kkel megbízott, első minisz­terelnök-helyettes tisztét leng Sin y töltötte be. A VÁRAKOZÁS ellenére a monarchikus államrend megdön­tését nem követte demokratizáló­dási folyamat. A kambodzsai ve­zetés bel- és külpolitikája egyre inkább Peking befolyása alá ke­rült. Az ultrabalos jelszavakkal végrehajtott politikai kampányo­kat tömeges kivégzések kísérték, rendszeressé vált az országban a népirtás. Gazdasági téren a kam­bodzsai vezetés a Kínában is­mert gazdaságpolitikai koncepció legradikálisabb változatát tet­te magáévá. A parasztság és más rétegek teljes helyhezkötöttsége mellett, megszüntették a pénzt, és „egyenlősdin” alapuló elosztá­si rendszeri vezettek be. Az ér­telmiségieket „átnevelés” céljá­ból internálták, és bezárták a közép- és főiskolákat. Phnom Penh kapcsolatai a kizárólagos pekingi orientáció folytán nem­csak a szocializmus útját járó Vietnammal és Laosszal romlot­tak meg, hanem más indokínai országokkal, így Thaifölddel is. t\ vietnami—kambodzsai határ­incidensekről először egy bang­koki forrás számolt be 1977 augusztusában. Kambodzsa 1977. december 31-én állítólagos viet­nami agresszióra hivatkozva ..ideiglenesen” megszakította dip­lomáciai kapcsolatait Vietnam­mal. EZT KÖVETŐEN a vietnami kormány nyilatkozatban fogal­mazta meg a két ország közötti, Kambodzsa által provokált né­zeteltéréseket. A dokumentumból kitűnik: Kambodzsa már 1975-től kezdve határincidenseket provo­kált szomszédja ellen és 1977 áp­rilisától nagy katonai erőkkel támadta Vietnam határmenti te- rületeit. A Vietnami Szocialista Köztársaság kormánya mindent elkövetett, hogy szomszédját a konfliktus békés tárgyalások út­ján történő rendezésére bírjá. Vietnam kifejezésre juttatta: bár­milyen szinten, bármikor hajlan­dó megkezdeni a tárgyalásokat a kambodzsai vezetéssel. Az 1978. február 5-én, június 2-án és jú­lius 6-án közzétett vietnami ja­vaslatok és jegyzékek is a békés rendezésre irányuló törekvés szel­lemében fogantak. A KAMBODZSAI ellenállási mozgalom 1978. november 16-án hallatott először magáról, s fel­hívásában a világ elé tárta a kambodzsai belső helyzetet és felkelésre szólította fel a lakos­ságot, a Pol Pot-rezsim ellen. 1978. december 3-án megalakult a békeszerető, független, demok­ratikus és szocialista Kambod­zsáért küzdő Nemzeti Felemelke­dés Egységfrontja, vezetője Heng Samrin lett, aki korábban — 197C óta — maga is magas tiszt­séget töltött be a Pol Pot-rezsim hadseregében: a keleti országrész helyettes vezérkari főnöke volt, A szervezet létrehozta saját hír- ügynökségét, a Saporamean Karn- pucheát. A kambodzsai hazafiak gyors sikereket értek el, s 1979 január­jának első hetében végleg fel­számolták a Peking által támo­gatott klikket. Január 8-án meg­alakult Kambodzsa új kormánya, a Népi Forradalmi Tanács, amelynek elnöke Heng Samrin, alelnöke Pen Sovan. K. M. SPANYOLORSZÁG Azonosították a két terroristát A spanyol rendőrség hivatalos közleménye szerint sikerült azo­nosítani Miguel Cruz Cuenca leg­felsőbb bírósági tanácselnök gyil­kosát. Szemtanúk ugyanis, fény­képről, határozottan felismerték azt a Grapo-terroristát, aki ked­den délelőtt egy forgalmas mad­ridi utcán két lövéssel megölte a bírót. Kézírása alapján ugyan­csak azonosították a terrorszer­vezetnek azt a tagját, aki írásos üzenetben jelentette be a . Grapo nevében, hogy ők követték el a merényletet. A rendőrség azt ígéri, hogy rövidesen nyilvános­ságra hozzák a két terrorista ne­vét és adatait. Csütörtökön délelőtt Adolfo Suarez elnökletével összeült a spanyol minisztertanács. Az egy nappal előbbrehozott ülés fő na­pirendi pontja a terrorista akciók nyomán megromlott közbiztonsá­gi helyzet megvizsgálása. ÖTVEN SZÁZALÉK ELŐLEGET KELL FIZETNI Minisztertanácsi határozat a személygépkocsik értékesítéséről A Minisztertanács csütörtöki ülésén a belkereskedelmi mi­niszter előterjesztésére határoza­tot hozott a személygépkocsi-ér­tékesítés egyes kérdéseiről. Ennek megfelelően az új sze­mélygépkocsi megrendelésekor az eddigi 20 százalék helyett 50 szá­zalék előleget kell fizetni. Ez az előírás — azok kivételével, akik­nek a Merkur 1979-re igazolta vissza a kocsi kiadását — vonat­kozik mindenkire, azokra is, akik a rendelkezés hatályba lé­pése előtt rendelték meg az au­tót. Ezeknek a vásárlóknak 1979. november 30-ig kell kiegészíte­niük az előleget a vételár 50 szá­zalékára. Természetesen, aki ezt nem kívánja, visszavonhatja megrendelését, az esetben a Merkur a már befizetett előle­get visszatéríti és a szerződést felbontja. A Minisztertanács rendelkezése előírja azt is, hogy a Merkúr­tól vásárolt új személygépkocsi három éven belül csak az arra kijelölt vállalatoknak, szövetke­zeteknek, vagy azok közvetítésé­vel adható el, magánforgalom­ban tehát nem értékesíthető. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a közeli hozzátartozók — például a házastársak, egyeneságbeli ro­konok és testvérek — közötti gépkocsik értékesítésére vagy ajándékozásra. Intézkedéseit a Minisztertanács a kereslet és a kínálat egyensú­lyának javítása, a reálisabb igé­nyek kialakulása, nem utolsó­sorban a spekuláció visszaszorí­tása és az ezzel kapcsolatos jog­talan jövedelemszerzés megszün­tetése érdekében hozta meg. Ugyanis az autópiacon az utóbbi időben erősödtek a spekulációs jelenségek, a magánforgalomban a használt autók ára irreálisan emelkedett, nemegyszer meg­haladta az új autó értékét. Ismeretes, hogy az utóbbi években az életszínvonal növeke­dése nyomán a lakosság sze­mélygépkocsi iránti kereslete jelentősen megnőtt, az igények jóval meghaladják az import be­szerzés lehetőségeit. A Merkur jelenleg már több mint félmillió megrendelőt tart nyilván, s a kocsikra — a típustól függően — három—hat évig kell várakoz­ni. Az előjegyzések jelenlegi nagy száma azonban nem a va­lós keresletet tükrözi. Emögött sok esetben a számítás, a spe­kulációból eredő jövedelemszer­zési szándék is meghúzódik. Be­fizették az előleget például olya­nok is, akiknek egyébként nincs, vagy nem lenne kocsira szüksé­gük. így azoknak is hosszú ide­ig kell várakozniuk a személy- gépkocsira, akik — bár kedve­zőtlenebb az anyagi helyzetük — tényleges szükségletüknek meg­felelően, nem pedig spekulációs céllal kívánnak autót vásárolni. Mindezek joggal keltettek visz- szatetszést a lakosság körében. (MTI) • Dr. Sapur Baktiar. Irán új miniszterelnöke bemutatta kormányát a teheráni parlamentben. (Telefoto — AP — MTI — KS.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom