Petőfi Népe, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-06 / 4. szám

4 ■-El NÉPE • 1919. január 6. BAROMFIFELDOLGOZÓ, ZIM, AGROBER, PETŐFI NYOMDA Jó példák az elmúlt évről A lakóterületi pártszervezetek és a tanács együttműködése Baján Évtizedek óta járok ritkábban- sűrűbben, ilyen-olyan céllal üze­mi kulturális rendezvényekre. Tapasztalhattam, hogy milyen nehéz munka előzi meg a kis eredményeket, tapasztalhattam, hogy mennyi a formalizmus, a látszateredmény. Elszomorító és lelkesítő élményeimnek tulajdo­nítható, hogy mind nagyobb erő­feszítéssel tudom átrágni maga­mat a vállalati kulturális tevé­kenységet rögzítő jelentéseken. Még a legalaposabbakból, leg- őszintébbekből is csak halvány képünk lesz a valóságról. Ki ad­hatja vissza azt az érzést, ami­kor az állítólag nagyon várt ven­dégelőadó rájön, hogy csak né­hány kivezényelt ember kíván­csi mondandójára. Kicsit előbb érkezett, hogy körülnézhessen, helyi példákat gyűjthessen és szembe találta magát a mű­szakról kihömpölygő dolgozók­kal. A sikerült rendezvény örömét is csak nyomokban közvetíti a papír. A beszámolók aligha tük­rözik azt az örömet, amivel — például — a Kecskeméti Kon­zervgyár énekkarának tagjai részt vesznek a próbákon. A különféle szempontok (most ép­pen a „tudományosság” a sikk) gyakran elmossák az igazi, csüg- gesztő, vagy felemelő, minden­képpen tettekre ösztönző élmé­nyeket. Mintaszerű kiállítás A most zárult évben jó néhány­szor meggyőződhettem arról, hogy a jól előkészített, körülte­kintően tervezett, színvonalas kulturális összejövetelek milyen sokat jelentenek egy-egy üzem, vállalat életében. A Kecskeméti Baromfifeldol­gozó Gyárban tapasztalhattam a legérzékletesebben a munkahelyi képzőművészeti kiállítások hasz­nát. Zimányi Alajos, a többféle kifejezési eszközzel kísérletező, tehetségét tanúsító grafikus első kecskeméti tárlatát több százan nézték meg. Igen, megnézték és nem csak elsétáltak a képek előtt, hanem szemlélődtek, fi­gyeltek, elgondolkodtak. Láttam az eredeti hangulatú metszetek­ről, a drámai feszültségű soroza­tokról vitatkozókat, hallottam a korábbi kiállításokra való hivat­kozást. Ennél a vállalatnál rájöttek arra, hogy egy-egy tárlatmeg­rendezés több a képek falra akasztásánál, több a megnyitó előkészítésénél, több a munka­tervben elhelyezett strigulánál, ezért keltett érdeklődést a me­gyeszékhelyen működő képzőmű­vészek körében is. Vetélkedők: valahogy így A tervszerű előkészítésnek tu­lajdonítható elsősorban az AG­ROBER Vállalatnál és a LAM- PART ZIM kecskeméti gyárá­ban rendezett vetélkedő sikere. Mindkét helyen idejében meg­kapták az ajánlott forrásmunká­kat a vetélkedő szocialista bri­gádok. A kiírás készítői vigyáz­tak arra, hogy lehetőleg fontos, hasznos dolgokat tanuljanak, a verseny erőfeszítésre késztesse a résztvevőket, de senkit se riasz- szon az ilyen alkalmakkor elő­előforduló maximalizmus. Azt kellett megtanulniuk, ami segít • Az AGROBER győztes brigádja: Baracsi Istvánná, Násfai Istvánná, Zelei Mária, Sudár Dánesné. • A ZIM-ben a Radnóti szocialista brigád bizonyult a legjobbnak. (Tavaszi Andrásná, Sövegjártó Zoltánná, Vörös Péterná, Zöldi Ko­vács Zoltánná, Cser Ildikó.) (Straszer András (elv.) az eligazodásban. Az AGROBER- nél és a ZIM-ben vetélkedők figyelmét közvetlen környezetük, a megyeszékhely alaposabb meg­ismerésére irányították. Mindkét helyen arra töreked­tek, hogy a résztvevők, szurko­lók jól szórakozzanak a vetélke­dőn. Hol van már az az idő, amikor adatok felsorolásával, igennel vagy nemmel, netán mű­veltségi totószelvény helyes ki­töltésével szerezhettek pontokat. Az AGROBER brigádjai azt a feladatot kapták, hogy rádióri­porterként mutassanak be egy- egy kecskeméti városrészt. Olyan leleményesen kalauzolták a kép­zeletbeli hallgatókat, hogy hiva­tásosok is megirigyelték volna ötletességüket. A ZIM-nél rende­zett vetélkedő döntőjébe került legjobb kilenc brigád egy-egy képzőművész munkásságának is­mertetésére vállalkozott. Mind­egyik más-más alkotót keresett fel, hogy a beszélgetések során szerzett ismereteket is hasznosít­hassák a műsorban. Tartós ba­rátságok alakultak ki a látogatá­sokból, képzőművészeti szak­könyvekben lapoztak olyanok, akiket máskor a legügyesebb szervező sem csalt el valamilyen tárlatra. Megható volt az a sze­retet, amellyel mindegyik brigád igyekezett népszerűsíteni „mű­vészét”. Az izgalmas versengések lepi­pálták a tévé hasonló kezdemé­nyezéseit. Bárhogyan is töröm a fejemet, nem emlékszem arra, hogy a képernyőn látottak közül szóváltás, vita nélkül egyetlen is befejeződött volna. Itt egyetér­A körzeti pártalapszervezetek és Baja város Tanácsának együttműködése évről évre segíti, erősíti a párt befolyását a közigazgatási munkában. Jelentős mértékben ennek az együttműködésnek köszönhető a városfejlesztési törekvések végrehajtása. Baján öt körzeti pártalapszervezetre hárul a lakóterületi pártmunka. Az I-es és a Il-es körzethez tartozó párttagság a városközponton, az V-ös körzeti pártszervezet Kiscsávolyon, a VIII-as az Alsóvárosban, a X-es pedig a szentistváni város­részben fejti ki politikai tevékenységét. A körzeti pártalap­szervezetek tevékenysége tehát a város egész területére ki­terjed, szervezői és irányítói a lakóterületek politikai és tár­sadalmi életének. tettek a pontozással, a barátsá­got, az összetartozást erősítette a vetélkedő, noha itt se babra ment a játék. Rózsa Imre, a ZIM-ben mű­ködő zsűri elnöke, joggal állapí­totta meg, hogy az ilyen alkal­mak élesztik a tanulási kedvet, nagy energiákat terelnek jó irányba: a brigádvetélkedő a művelődésre serkentés leghaté­konyabb közművelődési módsze­re. Klubest, klub nélkül Saját klub nélkül is „össjeho?-,,,, hatja” közös szórakozásra egy vállalat a fiataljait, akkor is, -.i ha nincs saját klubhelyisége. Aki nem hiszi, menjen el egyszer a Petőfi Nyomda vasárnapi tánc­délutánjaira. A Zrínyi Ilona Általános Isko­la pinceklubjában már a délutá­ni órákban megkezdődik a vi­dámság, felhangzik a zene. Ré­gebben kéthetenként találkoztak, mostanában már minden hét vé­gén összejönnek. Persze, itt sem bíztak semmit a véletlenre. Köz­ponti fekvése miatt választották a Zrínyit, könnyen megközelít­hető még a városkörnyéki köz­ségekből is. Számításba vették, hogy több helyiség áll itt rendel­kezésükre és nyugodtan beszél­gethet, akinek nincs kedve tán­colni. Gondoskodnak arról is, hogy időnként egy-egy szellemi fejtörővel, érdekes előadással fű­szerezzék a táncestet. Bízom abban, hogy 1979-ben sok hasonló élményről számolha­tok be. Helt&i Nándor A város lakossága különösen az 1970-es évektől kezdve, fokozódó érdeklődést tanúsít a városfejlesz­tés tennivalói iránt. Egyre széle­sebb tömegek kívánják megismer­ni a városfejlesztési elgondoláso­kat, igénylik a tervezésben és a végrehajtásban való közreműkö­dést. E célok szolgálatára a köz­ponti szervek is lehetővé tették a társadalmi erők gazdasági közre­működését. Élő kapcsolat, mindennapi politikai munka A lakosság véleményét, az igé­nyeket az adott területeken köz­vetlen kapcsolataik révén elsősor­ban a körzeti pártszervezetek, a tanácstagok, s a népfrontmozga­lom aktivistái ismerik. Ez ösztö­nözte a Hazafias Népfront helyi bizottságát arra, hogy területi szervként lakó- és utcabizottságo­kat hozzon létre. Egyidejűleg a városi pártbizottság és a tanács Iránymutatásának megfelelően erőteljesebbé vált a körzeti párt- szervezeteknek a városfejlesztés­sel összefüggő politikai munkája, illetve a tanácstagok kisebb cso­portjaival való, közös célú együtt­működése. Nem mellékes körülmény az sem, hogy a körzeti pártszerveze­tek otthont tudnak adni a tanács­tagi csoportoknak. E körzetekhez kapcsolódnak a népfront lakóterü­leti aktivistái is. Ily módon lehet­ségessé vált, hogy a népfront szervezésében, a körzeti pártszer­vezetek közreműködésével rend­szeresek a tanácstagi csoportok "félévenkénti megbeszéléséi. Eze- „HßP, gg,elvégzett munka. Áttekin­tése, értékelése mellett a további feladatokat beszélik meg. Részvétel a tervezésben A pénzügyi tervet és a költség- vetési tárgyalásokat megelőző ta­nácstagi csoportmegbeszélésen el­sősorban az adott tanácstagi kör­zetek lakosságát érintő gondokat, tennivalókat vitatják meg. így a tanácsüléseken a városfejlesztést átfogóan vizsgálva, a legfontosabb kérdésekre Összpontosíthatjuk a figyelmet. Nagyon hasznosak ezek az előkészítő jellegű tanácstagi csportmegbeszélések azért is, mert a terv és a költségvetés irányel­vei ismertetésekor még lehetőség van a tanácstagok által felvetett észrevételek, javaslatok figyelem- bevételére, illetve azoknak a vá­rosfejlesztési tervbe és a költség- vetésbe való beépítésére. Természetesen szó esik a cso­portmegbeszéléseken a tervezés kérdéseiről, megvitatják egy-egy feladat végrehajtásának lehetsé­ges változatait az adott anyagi lehetőségek határain belül. Ta­pasztalataink bizonyítják, hogy az előkészítő megbeszéléseket kö­vető tervezéskor a különböző el­gondolások közül a legelőnyö­sebbnek ígérkezők mellett dönt a testület, és évenként azok végre­hajtására összpontosítjuk az erő­ket. Az így előkészített, majd meg­határozott feladatainkat rögzítette a „piros füzet”, a városfejlesztés 1978. évi programja, amelyet tel­jesítettünk. Az imént ismertetett módszer bevezetése óta a tanácsüléseken csökkent az interpellációk száma. Azok viszont, amelyek elhangza­nak, nagyon megalapozottak, va­lóban lényeges, közérdekű prob­lémákat vetnek fel. A körzeti pártszervezetek tevékenyen részt vesznek a tanácstagi beszámolók elkészítésében, hasznosan segítve ezzel is a lakóterületi munkát. Nagy érdeklődést vonzó fórumok Ugyancsak jól bevált formája a körzeti uartszervezetek és a ta­nács együttműködésének az im­már hagyományos fórumrendszer. Kezdeményezője az I-es körzeti pártszervezet volt, s a jó példa a többi lakóterületi alapszervezet­ben is követésre talált. Az I-es körzeti pártszervezet rendszerint decemberben szervezi meg a fó­rumot,. ahol a városi tanács, tiszt- ségviselői, szakigazgatási' osztá­lyainak vezetői válaszolnak <e la- * kosságot érdeklő, foglalkoztató kérdésekre. A fórumokon általá­ban több mint százan vesznek részt, s mintegy 60—70 kérdést tesznek fel Baja szinte minden nagy ügye, a városi élet minden területe iránt érdeklődőn. Épp így felvetődnek azonban a kisebb kö­zösségeket érintő problémák, de egyéni gondok is. Minthogy a vá­ros életének legkülönbözőbb terü­leteivel összefüggő kérdések sok­oldalúan vetődnek fel, a válasz­adás jó alkalom az összefüggések megvilágítására. Olykor azonban a város tisztségviselői, s a szak- igazgatási szervek vezetői is fel­figyelhetnek a kérdésekben meg­fogalmazódó új mozzanatokra, amelyeket hasznosítani tudnak munkájukban. A tanács- és a körzeti pártszer- vez.etek együttműködésének to­vábbi bevált módszere a pártszer­vezetek taggyűlésein való beszá­molás, vagy egy-egy napirendi témában való közreműködés, il­letve annak előterjesztése. Ilyen alkalmakkor szintén sok kérdés felvetődik, de itt vélemények is elhangzanak a városfejlesztésről. Hangot kap tehát az elismerés csakúgy, mint az okulásul szol­gáló kritika. Nem egy probléma megoldása érdekében a körzeti pártszerve­zetek vezetői többször felkeresik a városi tanácsot. A közérdektől indíttatva például olyan ügyekkel fordulnak a tanácsi tisztségvise­lőkhöz, amelyekről úgy érzik, hogy megoldásukban segíteni tud­nak a pártszervezetek. Ilyen igé­nyek főleg az V-ös és a Il-es kör­zeti pártszervezet részéről jelent­keztek az elmúlt időszakban. A felvilágosító szó erejével Nagy jelentőséget tulajdonítunk a lakóterületi pártszervezetek ági-, tációs tevékenységének, amely egyebek között a vízműtársulás megszervezését is elősegítette. A tanácstagok mellett elsősorban a körzeti pártszervezeteknek kö­szönhető a vízműtársulás létrejöt­te, a vezetékes vízhálózat kiépülé­se Baján. A körzeti pártszerveze­tek vezetőségei a párttagság in­formálása céljából rendszeresen ’ megkapják a tanácsülések anya­gait, amelyeket jól hasznosítanak az agitációs, felvilágosító munká­ban. Tevékeny részesei a körzeti pártalapszervezetek a település­fejlesztésnek. A népfront aktivis­táival és a tanácstagokkal együtt szervezik a lakóterület szépítését, vagy éppen a gyermekintézmé­nyeket segítik. Különösen jó a kapcsolat a körzeti pártszerveze­tek és az iskolák között. Bízvást állítható, hogy a pártszervezetek segítsége nélkül nagy gondot je­lentene ezeknek az oktatási intéz­ményeknek a fenntartása. Jó segítői a szóban forgó párt- szervezetek a körzetük kulturális életének. Például otthont adnak a kulturális rendezvényeknek. A VIII-as és a X-es körzeti párt- szervezet egyben szervező ereje a városban élő nemzetiségiek kultu­rális életének. Megjegyzem, hogy némely pártszervezetben az adottságokat jobban ki kellene használni, ilyen vonatkozásban - kínálkozik még tennivaló. összegezésként csak megismé­telhető: a körzeti pártszervezetek és a város tanácsának együttmű­ködése sokféleképpen gyümölcsö­zik. Baja város Tanácsa az ered­ményes várospolitikai munkáért, a városfejlesztés elősegítéséért a körzeti pártszervezetek nem egy vezető képviselőjét, tagját találta méltónak a Baja városért kitün­tetés odaítélésére. így kapta meg az elismerést Dombi Istvánná, az I-es, Katz Józsefné, az V-ös kör­zet párttitkára, Gilyán Lajosné, az I-es körzet pártmunkása, Wbz- deczki Anna pártmunkás, vala­mint Simity István körzeti párt- titkár. Dr. Kincses Ferenc Baja város tanácselnöke Gerencsér Miklós: 1YIIIVIUS. FERDtHÁz (!J0.) Kísértésbe ésett. Éledni kez­dett benne a vágy, hogy mégis úgy éljenek, ahogy Károly tanácsolta. Nem is kellett volna hozzá egyéb, csak az elhatározás. Azonnal be­léphetnének abba az általa leszólt világba. Igen, de hol a kapuja? Károly .tudja, ö nem fél, ha él-' hetetlennek, ha naivnak, ha kü­löncnek nevezik. Károly komo­lyan etette a hangyákat a bako­nyi tölgy évgyűrűin és akkor sem bolond, amikor fölemel egy kavi­csot a Duna-parton és leolvassa róla, hogy mi történt a legutóbbi jégkorszak óta az Alpoktól kelet­re. Hol hát a kapu? Talán ott, hogy nem velünk kezdődik az időszámítás, és nem velünk ér véget. A mérnöknő gyeplőtlen gondolatai, ezek a fátyolos tudat­foszlányok leoldozták a fájdalmat a homlokáról. Frissítő örvény hoz­ta eléje a képet: néhány éve Pan­nonhalmán jártak, ahol a kated­rába északi fülkéit mutogatták ne­kik. Leghosszabban a cseppkő- Iboltozatos fülkében időztek, a légbe épített bonyolult bordaíve­ket bámulták, teihetetlenül cso­dálva a csipkekönnyű szerkezet tökélyét. Megtudták, hogy a bor­daívek felső szélét sűrű bimbó- diszek borítják. Akkoriban fedez­ték fel a rejtett díszeket. Maguk a bencés szerzetesek sem tudták, hogy félezer éve léteznek azok a díszek. Miért, és kinek cizellálta a láthatatlan magasba ékes farag­ványait a gótikus idők mestere? A bimBÓdíszeket vastag koromré­teg borította, fekete pernye rakó­dott rá oly sok évszázad mécs- és gyertyafüstjétől. Lehetséges, hogy az a kőfaragó különb ember volt, mint a szintén kőfaragó Dezső, noha nem akart magának Csopakon villát építeni? Ha nincsen Károly, ő soha el nem megy Pannonhalmára, pedig építész, mérnökhallgató korában gótikus ívéket is rajzolt tanulmá­nyi feladatként. De tovább nem törődött a gótikával. Illendőségből egyszer bebarangolta a budai Má­tyás-templomot, s ezzel letudta ilyen irányú kötelességét. Hol le­het Károly? Talán a Gitár esz­presszóban üldögél megszokott he­lyén, ahonnan átlátni a szemközti cipőbolt kirakatára, és azt vitatja barátaival, hogy miért oly sivár a város szellemi élete. Talán a neutronbomba mibenlétéről tana­kodnak, hiszen ért a fizikához. Az sincs kizárva, hogy egyedül ment el a gobelinkiállításra, meg­nézni Ferenczy Noémi tanítvá­nyainak munkáit. Észbe kapott, hogy túl messzi­re ment. De a férjére sugárzott gyengédségéért hálás volt magá­nak. őrizni akarta ezt a gyen­gédséget, gyengeség nélkül. Érez­te, sok erő van még benne. Bár­mennyire kifárasztotta a napok óta tartó és az utóbbi órákban végsőkig korbácsolt idegesség,, az énje mélyén feltámadtak a tarta­lékok. Nem férhetett hozzá két­ség, hogy véghez viszi az akaratát. Hitte, neki van és neki lesz igaza, mert helyes és önérzetes céllal munkál benne az akarat. Mégpe­dig a férje által védelmezett táv­latok érdekében. Nagy utazás a jövő, épp annyira költséges, mint amennyire bizonytalan. Ekkora útra pénz nélkül csak bohémek, csavargók, vagy tehetetlenek in­dulhatnak el. <5, Burján Edit nem tartozik közéjük. Sóvárogta a napot, amikor Ká­roly majd ezt mondja neki: kö­szönöm, amit értem tettél. Köszö­nöm szerelmesem, ahogy illik — büszke embernek soha nem esik nehezére a hála, amit a szerelmes asszony tékozlón viszonoz. Csak ennyit akart Edit. Felül­múlhatatlan lenni a jóságban. 27. Lótás-futás dobogó hangjaival telt meg a lépcsőház. Szaporább női és lomhább, súlyosabb férfi- léptektől visszhangzottak a falak. Ajtó csapódott a szomszéd lakás­ban. — Egy kocsi állt meg a ház előtt! — hallotta Edit a szőke Rózsi izgatott híradását. Felpattant a heverőről, kinézett az ablakon. Valóban, ot állt az útszegély mellett egy ezüstszürke Vauxhall. Nikkel díszei a mér­nöknő szemébe tükrözték a fényt. Paula láthatóan elfogultan invi­tálta be a házba a vendéget. De­zső viszont meglepő fesztelenség­gel forgolódott körülötte. Szavai­ból világosan értette Edit, hogy az ő lakásába készülődnek. Először Paula lépett be, utána a látogató. Érdekes krémszagot ho­zott magával a gyertyaegyenes, spanyolosán keskeny arcú úr. Ele­gánsan meghajolt a feléje lépdelő Edit előtt. — Jó napot kívánok. Doktor Velem! Edgár vagyok. A mérnöknő, aki munkakörében megszokta a legkülönfélébb em­berekkel való hivatalos érintke­zést, gyakorlottan nyújtott kezet a vendégnek. — Danka Károlyné, egyúttal en­nek a lakásnak a tulajdonosa. Szíveskedjék helyét foglalni, vá­logathat. minden hely szabad. — Köszönöm — mondta a fess Velemi, de állva maradt. — Nos, ha nem haragszanak, én elhagy­nám a bevezetőt és azonnal a lé­nyegre térnék. Mielőtt idejöttem volna, ma délelőtt alaposan meg­néztem a környéket. Mert szá­momra nem csupán a lakás fon­tos. de a topográfiai miliő is. Olyan elegáns jelenségtől, mint amilyen doktor Velemi Edgár volt, könnyedebb fogalmazást re­mélt Edit. Túl vasaltnak, kiszá­mítottnak bizonyult. — Akár jogász a doktor úr, akár orvos, mindenképpen jó be­nyomást szerezhetett, akár tény­állásnak, akár diagnózisnak peve­zi a megállapítását. A spanyol arcú férfi igazi kö­zép-európaiként esett ki előkelős- ködő szerepéből. Emberibben kö­zölte : — Természetesen, orvos vagyok. Mégpedig a megyei kórház új szülészfőorvosa. Paula ettől elpirult. Ámulattal forgatta békaszemét. — ó. Gratulálunk. — Köszönöm — mondta a fő­orvos leheletnyi hálával, majd célszerű közvetlenséggel folytat­ta. — Épp azért óhajtok lakást vásárolni, mert minél előbb sze­retném a városba költöztetni a családomat. Kellemkedőn dicsérte Paula a maga lovát: — A környék igazán előnyös. Mondhatnám villanegyed. — Nem tagadom, jó benyomást tett rám a környék. Nem azért, mert villanegyed, hanem mert kellemesen falusias. Éppen ez tetszik benne. És ha pontosan emlékszem, úgy szól az apróhir­detés, hogy két szoba halloa öröklakások igényesnek eladók. Tehát igényesnek. Az ilyen fo­galmazás határozottan felső ka­tegória az ár tekinfetében. — Határozottan — helyeselt Dezső. — Szeretném tudni, több la­kás eladásáról van-e szó. — Olyannyira, hogy az egész ház eladó, mind a négy lakás­sal. Akár együtt, akár egyenként — Az egész házra persze nine* szüksége az öttagú családomnak, de két lakást el tudnék képzel­ni, Lehetőleg az emeleten. Repesve világosította fel Pau­la a főorvost: — Részünkről semmi akadálya.' — Szó se róla, számomra ro­konszenves az ingatlan. Egyelőre persze csak a külsejéről nyilat­kozhatok bizonyosan. Módot ad­nának arra, hogy tüzetesebben megtekintsem az emelet helyisé­geit? Velemi doktor egyformán ud­varias viselkedése arra bátorítot­ta a kőfaragót, hogy fokozatosan fölébe próbáljon kerekedni. (Folytatása következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom