Petőfi Népe, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-28 / 23. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1979. január 28.

,A legrégibb lárs és ellenség'

Fény az egykori

árnyék helyen

• Az utolsó ..szúnyogsziget” eleje Még közel van az új kórházhoz.

(Tóth Sándor é* Straaser András felvétele)

Nem győzi az ember „dokumentációval” alátámasztani, milyen tüzes hévvel — szinte már játékos derűvel — feleselget múltjával Kiskunhalas városának társadalma. Anélkül, hogy rangsort tartanánk a mind magávalragadóbb változás tényeinek felmutatásában, hirtelenjében két „terület” példáján gondolkodjunk el.

Erdei Ferenc — 1938-ban megjelent, „Futóhomok” című könyvében, annak is a „Halas székváros” című fejezetében többek között ezeket írta: „Kiskunhalas életében nem központi gond és lendítő erő a kerti kultúra, mint pl. Kecskeméten £s Nagykörösön, Halas nem töri magát.”

Hogy „válaszolt” e múltbeli portréra a város népe már tízegynéhány évvel ezelőttre is? A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1966-os — „Magyar Városok” című kötetéből idézzünk: „Az ösz- szes terület 5,6 százaléka szőlő, az országos arányt jóval meghaladó, az árugyümölcsösök területaránya is az új telepítések során 4,5 százalék. Abszolút kiterjedésük is kiemelkedő az összes városok közül, mert szőlőterületét (3000 kh) csak a kecskeméti és az egri, árugyümölcsöseinek területét (1600 kh) csak a nyíregyházi és debreceni múlja felül.

Jellemző, hogy Kiskunhalas azon csekély számú városok közé tartozik (Nagykőrösön kívül csak Szentendre ilyen még), ahol az 1000 lakosra jutó gyümölcsfák száma az országos átlag kétszeresét éri el. Az árugyülmölcsösön kívül ugyanis a szőlő közti, továbbá a kertekben és egyéb szórványokban elhelyezkedő gyümölcsfaállomány is igen tekintélyes. A gyümölcsfák összes száma félmillió körül van.” — Tehát már a hatvanas évek közepén is mesz- sze, messze „lehagyta” 1938-as önmagát Halas városa.

De nézzük meg a „város-portré” másik, egykori vonását ugyancsak Erdei Ferenc „Futóhomok”-jában. Eszerint: „Mint az árnyék, úgy húzódik egészen a templom alá a legrégibb társ és ellenség, a szikes tó és mocsár. Kétszáz lépésre a város közepétől már kun pusztaság van, szik és nádas, békák és szúnyogok, mintha valamilyen zabolátlan elem mindig fenyegetné ennek az ízes régi városnak az életét.”

— tgy volt ez nemcsak 1938- ban, hanem még 10 évvel ezelőtt is, míg a megyei tanács segítségével 1962-ben, miután a mocsár lecsapolása megtörtént, 3 és fél milliós költséggel hozzáfogtunk a mocsár feltöltéséhez az előbb körülírt területen. — Ekképp számolhatott be már 1969 májusában Vincze Ferenc, a város akkori tanácselnöke Orosházán, a mezőgazdasági kisvárosok fejlesztési problémáiról tárgyaló konferencián.

Elmondotta, hogy addig 150 új lakás épült és a város egyik legnagyobb, legszebb parkja terül el ott, s abban az esztendőben indult azon a részen Halas legnagyobb beruházásának, az 500 ágyas, 11 szintes új kórháznak az alapozása.

De milyen átalakulás történt a szóban forgó terepen azóta is! A Felszabadulási emlékpark — impozáns hatású szobrával, esztétikus miliőjével a valamikori „árnyék” helyén a sugárzó „fényt” jelenti, s bizony alaposan kitolódott az a „200 lépés határ” a város közepétől.

Mert azért ott az új kórházon túli részen, jelképesen az erdeis mértékkel mért távolságra, van még egy darab „a legrégibb társból és ellenségből”. — Az utolsó

„szúnyogfészek”, így titulálják a halasiak azt a területet, amelynek a mai civilizáció számára való meghódításáért — folytatódik az a nagy társadalmi összefogás, amilyen a Felszabadulási emlékparkot és környezetét az új lakóházakkal — létrehozta. Készül a társadalmi munka stratégiájában a részletes „elosztási terv”, hogy kiktől milyen közreműködést vár

— az ősi szülőföld, az újjászülető város.

Forduljunk immár harmadszor a „Futóhomok"-hoz. A már egyszer szavakba öntött gondolatot máshol így fogalmazta meg Erdei Ferenc: „... Halas nem siet...”

— Nem ám, — mert már jó ideje rohan... Hadd ne soroljuk most az ismert bizonyítékokat...

— De én azért egy kis darabot meghagynék ... emlékül... abból a nádasból. Onnan a legtávolabbi sarkából... Hogy egy kis tenyérnyi hely emlékeztetné az utókort a „legrégibb társra és ellenségre”

— mutatott ki lakása ablakán arra a kórházon túlra Vincze Ferenc.

S hangjából annak a hűségnek a melegét éreztem ki, amely a legyőzött múltat sem tagadja meg. Hiszen diadalmaskodott fölötte.

Tóth István

Teljesítették a feladatot

Beszélgetés a kecskeméti Fémmunkás dolgozóinak helytállásáról

A kívülállónak ijesztően magas a szám, pontosabban a 640 millió forint termelési érték, amit az elmúlt évben a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárának dolgozóitól vártak. De igazuk volt azoknak a több évtizede ott dolgozó munkásoknak, akik nem tartották teljesíthetetlennek a kétségkívül igen nagy feladatot. A gyár nemhogy eleget tett az elvárásoknak, de túlteljesítette az éves tervét.

Erről a jelentős eredményről, az idei feladatokról Horváth János igazgatóval, Szűcs Bélával, a pártvezetőség tagjával és Tóth Józseffel, a szakszervezeti bizottság titkárával beszélgettünk.

Időben és jó minőségben

— Az egyik legfontosabb feladatunk az volt, hogy a kormány által kiemelt nagyberuházásokhoz időben és jó minőségben szállítsuk a termékeinket — magyarázta Horváth János. — A belföldi megrendeléseink közül csupán néhányat említek meg: a gyulai, a szekszárdi és a székesfehérvári húskombináthoz, a bélapátfalvi cementműhöz, a salgótarjáni síküveggyárhoz, a paksi atomerőműhöz, lakásépítkezésekhez, s nem utolsósorban a kecskeméti kórházhoz szállítottunk vasszerkezetet.

Szűcs Béla elmondta, hogy a másik lényeges feladatuk a magyar-szovjet kormányközi megállapodásban foglaltak teljesítése volt. A múlt évben komplett épületeket exportáltak a Szovjetunióba. A szovjet megrendelők a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak a termékeikről. Ötödik éve folyamatosan szállítanak csarnokszerkezeteket a Szovjetunióba, s reklamációt még egyetlen alkalommal sem kaptak.

Ami segít, ami hátráltat

— Munkánk ütemét az is segítette, hogy az alapanyag-ellátás megfelelő volt — vette vissza a szót Horváth János. — Nagyon jó a kapcsolatunk egyebek között a kerekegyházi Kossuth Termelő- szövetkezettel, a kunszállási Alkotmány Termelőszövetkezettel, a MEZŐGÉP mosonmagyaróvári gyárával, a Kéziszerszámgyár kecskeméti gyárával. Sajnos, a segédanyag-ellátás az elmúlt évben is gyakran akadozott, több felszólítás, kérés után sem kaptuk meg a munkánkhoz nagyon szükséges kisebb anyagokat, például_a tömí- tőt. Hátráltatta munkánkat, hogy a Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat rákospalotai gyára sorozatosan késve szállította a megrendelt anyagot.

Egy másik jelentős prohlémát is említett az igazgató: a kecskeméti Fémmunkásnak évente 200 tonna elektródára van szüksége. Eddig bizonyos típusú elektródákat a Csepeli Acélmű és Csőgyár készített, de a gyártással leálltak. A tervek szerint Salgótarján vagy a Móron most létesülő elektróda- gyár készíti majd ezt a fontos segédanyagot, de addig importból kell beszerezni.

Pontosan ismerik feladataikat

— A szocialista munkaversenyben részt vevő brigádok jó eredménye, a már harmadik alkalommal elnyert Kiváló gyár megtisztelő kitüntetés egyik jó bizonyítéka annak, hogy a kollektíva lendületesen. nagy aktivitással oldja meg évről évre növekvő feladatát — jegyezte meg Tóth József. — Az egész gyár kollektívája, mindenekelőtt a szocialista brigádokban dolgozó fizikai munkások szorgalmával, aktivitásával érhettük el azt, hogy éves tervünket túlteljesítettük. Lényegesnek tartom azt a tavaly bevezetett módszerünket, hogy a teljesítmény alapján kapják dolgozóink a fizetést. Az anyagi ösztönzésnek e formájával magyarázható, hogy az elmúlt évben erősen csökkent a gyárban a fluktuáció.

Óvoda az Árpádvárosnak

Napi munkájuk mellett a Fémmunkás dolgozói rendszeresen társadalmi munkát is vállalnak. Elsősorban a gyermekintézményeket patronálják. Kecskeméten, s a környező községekben játszótéri felszereléseket készítenek, karbantartják, felújítják a bölcsődéket, óvodákat. A megyeszékhely összefogásával épül a 150 személyes árpádvárosi óvoda. A kecskeméti Fémmunkás dolgozói vállalták, hogy kedvezményes áron az óvoda acélszerkezetét elkészítik. A megyében ez lesz az első könnyű- szerkezetes gyermekbirodalom.

Napi dolguk végzése, társadalmi munkavállalásuk mellett a dolgozók szabad idejének megfelelő, hasznos eltöltésére elsősorban a gyár szakszervezeti bizottsága fordít nagy figyelmet. Az ország különböző részein négy helyütt bérelnek üdülőt, s évente több alkalommal kirándulást szerveznek. Tavaly a Fémmunkás növelte a lakástámogatás összegét. Ugyancsak az elmúlt évben adták át az 59 személyes új munkásszállást.

Az idei feladataikkal kapcsolatban az igazgató elmondta, hogy a kedvező feltételek már az év elején megvannak ahhoz, hogy az elvárásoknak a gyár dolgozói az idén is maradéktalanul eleget tegyenek. Tárnál L4sil6

Az igazgatónő

— Nagyon meglepődtem a múlt év októberében, amikor a vállalat központjában megkértek, hogy vegyem át a nyugdíjba vonuló igazgató beosztását — mondja , elgondolkodva Farkas Jenöné, a Habselyem Kötöttárugyár kiskunfélegyházi gyárá- nffl.\‘itífáödtjftfője^ Amikor 1962-ben az ,ákkpf- alakult vegyesipari vállalat — gyárunk jogelődje — kapuját először átléptem, bizony, eszembe sem jutott, hogy valaha igazgató lesz belőlem ...

A kecskeméti közgazdasági technikumban tanultam s a vállalatnál mint elökalkulátor láttam munkához. Két év múlva műszaki csoportvezető, majd újabb két év múlva műszaki osztályvezető lettem. Ebben a beosztásban négy évig dolgoztam, majd az igazgatói megbízásig a kereskedelmi osztályvezetői munkakört láttam el. Január 1-től mint kinevezett igazgató dolgozom munkatársaimmal az egyre növekvő feladatok megvalósításán.

Azért mertem elvállalni ezt a felelősségteljes munkakört, mert alaposan ismerem a környezetemet. A vállalat központjában is megígérték a fokozott segítséget — azóta már többször volt lenn személyesen a vezérigazgatónő is. Takács Miklós főmérnökkel, Dongó József né főkönyvelővel, Térjék Istvánné párttitkárral és a többiekkel hosszú évek óta együtt dolgozom, s mind mellettem állnak. Három hónap még viszonylag rövid időnek mondható, de úgy érzem, a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a jövőben is eredményesen tudunk együtt dolgozni.

Mert van ám munkánk bőven. A múlt évi árbevételi tervünket 1 millió forinttal túlteljesítettük. A 88 millió forint értékű termékből 36 millió forint a tőkés, 25 millió pedig a szovjet export értéke. Az idén tovább bővül a tőkés megrendelők köre. Az NSZK, Anglia és más államok után eljutnak az idén termékeink Hollandiába, az Egyesült Államokba, Irakba és Jordániába is.

Csak röviden ismertettem idei feladatainkat, amelyek sikeres megoldása megköveteli a jól szervezett közös munkát. A jövőben, illetve az idén is sokat várunk a 23 szocialista brigádtól, amelyek vállalásaikat teljesítve részt vállalnak közös céljaink elérésében. O. L.

Jerzy Edigey

MacAreck

FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY

(13.) A sebesültért később a frontszakaszuk mellett levő angol hadseregből jöttek a társai, és elvitték.

Néhány hónappal később az indiai, aki csaknerrí csodával határos módon menekült meg a'halál karmai közül, megtalálta meg- mentőjét. Hosszan és keresett szavakkal mondott köszönetét Henry apjának, élete megmentéséért. Biztosította, hogy minden vagyona, a fiatal amerikai tiszt rendelkezésére áll, aki nem félt kockáztatni életét, hogy segítségére siessen az ismeretlen embernek. Az indiai emlékül az idősebb MacAreck úrnak adta a zöldköves gyűrűt, természetesen egyszerű üvegkővel. Hiszen szegény indiainak mi lehetett volna még más vagyona? A megmentett katona

biztosította, hogy a gyűrűnek különleges tulajdonsága van titokzatos erővel rendelkező talizmán, tulajdonosának anyagi sikerei lesznek, szerencsés lesz a szerelemben és megvédi minden veszedelem ellen. Az amerikai tiszt megköszönte az ajándékot és mert nem akarta megsérteni az indiait, a gyűrűt ujjára húzta.

Somma mellett történt ez. Néhány nappal később az eddigi nyugalmas szakaszon rettenetes harc kezdődött. Senior MacAreck hadosztályából alig kétszáz ember maradt, s ebből mindössze hét, aki nem sebesült meg. Közöttük volt a zöldköves gyűrű tulajdono; sa is. Ami még érdekesebb: ettől kezdve mindig siker kísérte a talizmán tulajdonosát. Még az 1929-es nagy tőzsdei katasztrófa

idején is. Senior MacAreck egy centet sem vesztett. Különös sugallatra, három nappal a nagy válság előtt eladta az összes részvényét és kivette a pénzét a bankból. Maga sem tudta, hogy miért tette ezt akkor.

Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy amikor az egyetlen gyerekét a második világháborúban behívták katonának, apja ujjára húzta a zöldköves gyűrűt. A talizmán segített a fiának is. A legkisebb sebesülés nélkül megjárta a frontokat, számos kitüntetést kapott, pedig nagyon nehéz szolgálatban volt: a Málta szigetén állomásozó egyik hadihajó parancsnoka volt.

— A szerelemben is szerencsét hoz önnek ez a talizmán? — kérdezte az egyik hölgy.

Mister MacAreck elmosolyodott:

— Nagyon bátortalan vagyok és félek a hölgyektől, így hát nem volt alkalmam kipróbálni a talizmán erejét.

A hölgyek nevettek. Nem egyikőjük hajlandó lett volna kigyógyítani bátortalanságából a csinos gentlemant. Némelyikük talán el is határozta, hogy kigyógyítja. A hosszú hajókirándulás alatt biztosan terem arra alkalom.

Az általános beszélgetés az ékszer körül folyt. A hölgyek dicsekedtek ékszereikkel. Az uráli a gyémánt világpiaci áráról, és a világ leghíresebb köveinek történetéről beszélgettek. A laikusok azt hiszik, hogy minden gyémánt

színtelen. Szó sincs róla! Ezeknek a köveknek különböző árnyalatuk van. A legolcsóbb a sárga. A legnépszerűbb az egyszerű fehér. De a kékes-fehér már drágább a színtelennél. Ezt követik a drágábbak, a világoskékek, a rózsaszínűek és a zöldek. Az ilyen színű gyémántok nagyon ritkák és nagyon drágák. Egy kis rózsaszínű briliáns, amely alig három karátos, sokkal drágább, mint a tízszer nagyobb sárga óriás. Legdrágábbak a zöld briliánsok. Ezeknek szinte áruk sincs. Ritkaságok. Legutóbb egy nyakéket díszítő, alig két és fél karátos zöld briliánsért Du Pont asszony 115 ezer dollárt fizetett.

— Talán ez szintén zöld bri- liánh — kiáltott fel Polnik asz- szony. — Mutassa meg, kérem.

— Ugyan kérem, egyszerű üveg. Az indiai biztosan Kairóban vette a bazárban. De kérem, ürömmel megmutatom önnek, asszonyom. — MacAreck úr levette ujjáról a gyűrűt_ és átnyújtotta a fegyverkereskedő feleségének.

A gyűrű körbejárt az asztal mellett ülők kezén. Az elég nagy, zöld kő, széles, ma már nem divatos ékszer volt. Súlya több mint négy karát. Vörös arany- kei etbe volt foglalva. Az egész gyűrűt beborította a furcsa hieroglifa. az ábrák között még lótusz is volt. Kétségtelenül nagyon eredeti munka.

Legtovább Dufay úr. nézegette érdeklődéssel a művészi aranymunkát. A társaságban egyedül

6 volt briliánsszakértő, csak ő tudta, hogy mennyit ér. Hiszen a gyémánt az ő üzlete. Dufay úr így hát a szakértő szemével nézegette az átadott ékszert. Kipróbálta a fényjátékát, majd azt vizsgálta, hogyan van keretbe foglalva a kő. A „gyökér” aránylag elég hosszú volt és nagyobb veszteség nélkül lehetett az ékszert átköszörülni, új formát adni neki. Mindezt röptében értékelte Dufay úr, de nem szólt. A gyűrűt visszaadta tulajdonosának. Az hanyagul ujjára húzta és felnevetett:

— Végül kénytelen leszek lemezre venni az ékszer történetét. Mindenki erről a kőről faggat. Már legalább háromszor meséltem el a történetet. Ugyan, mit beszélek? Legalább ezerszer. Ügy hozzászoktam ehhez a gyűrűhöz, hogy végül magam is hinni kezdtem titokzatos erejében. Ilyen ostoba vagyok.

— Nem mutatta ön soha. egyetlen ékszerésznek sem? — kérdezte Dufay úr.

— Soha. Minek? Emlékszem, amikor még egészen fiatal ember voltam, a farmunkat meglátogatta néha egy idős ember. A hátán egy önjátszó gépet cipelt. A zeneszekrényeink ősét, csak akkor még kurblizni lehetett A gépen egy papagáj ült. Ha adtunk neki ötven centet, akkor a papagáj egy dobozból kihúzott egy borítékot. A borítékon jóslás

volt, és egy hasonló gyűrű. A farmon dolgozó nők mindegyike megvásárolta a jövőjét rejtő borítékot egy fél dollárért. A nővéremnek még nem is olyan régen volt egy ilyen kis kék-köves gyűrűje. Ügy látszik, Indiában a férfiak vásárolnak gyűrűt a kintornástól.

Dufay úr ezúttal serrí szólt semmit. )

Másnap a tenger jelt adott azoknak, akik nem voltak hozzászokva a tengeri, vagy a repülőúthoz. Az asztalokon megjelent a tengeribetegség elleni gyógyszer. Sokan nem jelentek meg az ebédlőben. Ellenben mások jól szórakoztak. Az úszómedencében versenyt rendeztek, a fedélzeten sétálók pedig sokari napfürdőztek. Kialakultak az első flörtök. Nagy sikernek örvendett a néhány óránként kiadott hajó-bulletin is. Közölte a nagy tőzsdék eseményeit. Az urak minden megjelent szám után rohantak a hajópostára, hogy táviratot adjanak fel a tőzsdei ügynöknek. MacAreck úr, aki a Wheeler és a Dufay házaspár foteljei közé helyezett nyugágyon napozott, hanyagul belepillantott az egyik úr kezében levő újságba. Felnevetett:

— Ez igazán nagyszerű. Hajózom. nagyszerűen szórakozom, remek a társaságom — itt a két úr felé meghajolt —. és ugyanakkor keresek is.

(Folytatása következik.)

>