Petőfi Népe, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-27 / 22. szám

1979. január 27. 0 PETŐFI NÉPE • 3 A MINŐSÉG ÉS HATÉKONYSÁG TERVE 5. Mérlegjavítást a külkereskedelemben > A külkereskedelmi mérleg mindenkori állapota fontos út­baigazításul szolgál — így van ez most is. Mint sorozatunk megjelent írásaiban utaltunk rá — a külgazdasági kapcsola­tok fejlődése több tekintetben eltérően alakult az V. ötéves tervben meghatározottnál. Fontos cél volt az egyensúlyi hely­zet javítása — ez nem valósult meg. Fölvillantottuk ennek okait — a túlfűtött beruházási tevékenységet, a termelés ha­tékonyságának nem kellő javulását. Leszögezhetjük: külgaz­dasági feladatokról, célokról és eredményekről nem is lehet beszélni a belső gazdasági folyamatok, a termelés nélkül. Ez­úttal, szükségképpen célszerűségi okokból kifejezetten a kül­kereskedelemmel kapcsolatos tervet ismertetjük. E SZERINT: 1979. az évi terv utóbbi esztendők legnehezebb, leg­bonyolultabb feladatrendszerét ír­ja a népgazdaság elé. Fő cél a külkereskedelemben, hogy a ru­bel elszámolású forgalom a szer­ződéseknek megfelelően bővüljön, s a nem rubel elszámolású kivi­tel, az 1978. évi megtorpanás után újból gyorsan emelkedjen — a nem rubel elszámolású behozatal túlzottan magas szintje viszont mérséklődjön. Mindebből egyértelmű a külke­reskedelemre háruló feladat: to­vábbi pozíciókat kell szereznie a magyar áruknak, meg kell javíta­ni az értékesítés esélyeit. A körül­mények ennek nem kedveznek — a világpiac továbbra sem az eladó­ké, hanem a vevőké. Á kilátások sem ígérnek lényeges változást — az elhúzódó dekonjunktúra, a tőkés munkanélküliség, a pénzügyi vál­ság továbbra is nehézzé, szigorú­vá teszi az értékesítés feltételeit. Különösen azokon a területeken, ahol a magyar külkereskedelem a nem rubel elszámolású export jelentős hányadát bonyolítja: Nyugat-Európában, illetve egyes fizetőképes fejlődő országokban. Minden minőségi kifogásnak, szál­lítási pontatlanságnak súlyos kö­vetkezménye van, nem ritkán piacvesztés. Az értékesítést — túl a növekvő konkurrenciaharcon, a dekonjunktúrán — a tőkés orszá­gok protekcionizmusa, beviteli korlátozása is nehezíti. E hátrá­nyokat már az 1970-es esztendők elejétől érezzük, és arra kell szá­mítanunk, hogy e kereskedelmet egyoldalúan fékező intézkedések az idén és jövőre sem veszítenek erejükből. A JELENLEGI helyzettel is számolva — a terv dinamikus ki­vitelt kíván meg. Ehhez szükség van a külkereskedelmi és ipari. ^ mezőgazdasági termelővállalatok jobb együttműködésére, s a piaci — külkereskedelmi — szervezet fejlesztésére. Előrelépésre van szükség a közös érdekeltség fo­kozásában, illetve az értékesítési tevékenységben. Az 1978—79-es szabályozóváltozások javították — javítják a feltételeket. Több új intézkedés is napvilágot látott már, amely közelebb hozza a ter­melőket és a külkereskedőket, újabb vállalatok kaptak export­jogot, illetve lehetőségét külkeres­kedelmi iroáa létrehozására. A szervezeti, jogi korszerűsítés min­denképpen előnyösen hat, ám ezek önmagukban csak a lehetőséget teremtik meg. VÁZLATOSAN tekintsük át az 1979. évi külgazdasági teendőket a forgalom területei szerint. A legfontosabb partnereinkkel, a szocialista országokkal, elsősor­ban a Szovjetunióval dinamiku­san bővítjük gazdasági kapcsola­tainkat, az áruforgalom 7—8 szá­zalékkal nő, szocialista kötelezett­ségeinket, exportunkat, államközi szerződéseinket, pontosan kell tel­jesíteni. A nem rubel elszámolá­sú áruforgalomban fő feladat — mint ezt többször hangsúlyoztuk — a mérleghiány csökkentése. A terv a kivitel mintegy 9—10 szá­zalékos emelkedésével számol, a behozatal csökkenése mellett. Az utóbbi előirányzat teljesítését se­gíti az ipari termelés ütemének mérséklése, illetve a beruházások visszafogása. Ám emellett arra is szükség van, hogy az importtal — s természetesen nemcsak a tőkés behozatallal — minden eddiginél jobban takarékoskodjunk. Tartha­tatlan és ésszerűtlen az a készle­tezési gyakorlat is, amely az im­portot duzzasztva jelentős terhe­ket ró a népgazdaságra. Ä terv azzal számol, hogy az átlagosnál gyorsabban emelkedik a gépipar és a mezőgazdasági, élelmiszeripari termékek kivitele — az eddiginél magasabb műsza­ki színvonalon, jobb minőségben. Ugyanis az export-gazdaságosság javítása legalább olyan , fontos, mint az export mennyiségének nö­velése. Sőt, esetenként a mennyi­ség csökkentése árán is hozzá kell látni az alacsony devizahozamú, gazdaságosan nem exportálható termékek kiváltásához, illetve mennyiségük csökkentéséhez. M. I. (Következik: Az életszínvonal pályája.) Vesztes: a gyermek A felbomlott házasság egy süly- lyedő hajóhoz hasonlítható. Az ilyen hajónak áldozatai vannak. A „hajótörött” szinte mindig a gyermek. Ha ilyen gyermek sor­sát előbbre viszem, akkor érde­mes e tények leírása. Nagyon aktuális e téma. Min­denki tudja, hogy az ENSZ nem­zetközi gyermekévvé nyilvánítot­ta 1979-et. Ez évben a gyermek- védelem központi helyre kerül az egész világon. Különböző szer­vek, szervezetek vizsgálják, ve­szik szemügyre a gyermekek, a család helyzetét. Az is előtérbe kerül, hogy a családi —, a házassági kötelékek felelőtlen, vagy nem kellően meg­gondolt felbontása sokszor súlyo­san kihat a családban élő kisko­rúakra. Mi az érzelmi károsodá­sokat nem tudjuk mérni. Ismer­jük azonban azokat a törvény- nyél összeütközésbe került „árvá­kat”, akikért a szülők közül sen­ki sem vállal felelősséget. Is­merjük az ilyen okból környeze­tükből kikerült gyermekek sorsát. Válnak anyuék Sajnálatos, hogy a házasságok zátonyra futásának egyik leggya­koribb oka a mértéktelen italo­zás. Ez a családban élő gyermek­re nagyon kihat. A rendezetlen család nem nevéli, nem ellenőrzi az ott élő gyermekeket, így gyor­sabban kialakul a veszélyeztetett­ség és következik a kriminalitás. Nem véletlen, hogy az állami gon­dozottak 33,9 százaléka a fiatalkorú elítéltek 27,9 százaléka elvált, vagy különélő szülők gyermeke. Elgondolkoztató, hogy naponta több ügyünkben tapasztaljuk e tényt, hogy „szülei elváltak”, az „apa a családtól különél”, az anya élettársa nem „szívleli” a gyermeket. 1978-ban megyénkben mintegy 2400 házassági bontóper volt. (1968-ban „csak” 1700). Ez mintegy 1300 kiskorút érintett. A gyermekről, mint a „legdrá­gább kincsünkről” beszélünk. Azonban a válófélben levő szü­lőknél ez nem így van. A korábbi „szemük fénye”, sajnos, sokszor akadályt jelent a személyes „bol­dogságuk” útjában. így lesz esz­köz a „jövő generációja”. Harc in­dul a gyermekért, hogy ki kapja a lakást, ki fizessen tartásdíjat, és lehetne tovább sorolni. Ilyenkor „kitálalnak” a rájuk felnéző, őket szerető gyermekek előtt. Nem egyszer észlelik a peda­gógusok, hogy az egyébként jól tanuló, jó magatartásé gyermek kisírt szemmel jött ,,az ..iskolába.*. Elmereng, figyelmetlen, szorgal­ma nem a régi. A pedagógus lát­ja hogy a családi környezetben valami nincs rendben. A fagga­tásra elmondja: „válnak anyuék”. A pedagógus megdöbben, mert tudja, milyen káros következ­ménnyel jár a rendezetlen családi élet a gyermek fejlődésére. Ez a rendellenes helyzet gyakran ka­tasztrófát jelent. „ Nagyszülő, intézet A válás előtt álló szülők több­ségükben arra törekszenek, hogy a gyermeket „megnyerjék” ma­guknak. Sajnos, nem válogatnak a módszerekben. Előfordul, hogy mindennel elhalmozzák a gyer­meket, elkényeztetik. Olykor pe­dig igyekszenek mindent elkövet­ni, hogy meggyűlöltessék a másik szülőt, elidegenítsék tőle a gyér? meket. , Legtöbb esetben a gyermek ma­rad vesztes, mert a szülők nem tudnak megegyezni, és így a vét­len gyermeket „ideiglenesen” valamelyik nagyszülőhöz adják, de nem egy esetben intézetben helyezik el. Tény, hogy egy há­zasság olyan lesz, amilyenné azt két ember formálja. A rossz há­zasságra pedig senki sem kény­szeríthető. Az ilyen házasságot fel kell bontani. Sajnos, azonban a felbontásig vezető út a családban élő gyermeknek szinte minden szempontból rossz. Sok szülői fe­lelőtlenség ártatlan áldozatai a gyermekek. A gyermek- és ifjúságvédelmi szakemberek körében ismert tény, hogy a felbomló család, a válás a gyermekek számára veszélyez­tető körülmény. Sajnos, a válások magas száma összefüggésben van a veszélyeztetettek, az állami gon­dozottak, és a fiatalkorú bűnel­követők sokszor emelkedő számá­val. Persze az is előfordul, hogy a válás jó, vagy jobb a gyermek ré­szére, mert nem kell bőtrányos, sokszor veszélyeztetettnek nevez­hető viszonyok között élnie. Leg­főbb tragédia azonban a gyermek számára, hogy az együk szülőtől el kell szakadnia. Legalább is sok esetben. Egy gyámhatósági ügyből tu­dom, hogy a válófélben levő szü­lők uszították egymás ellen a 12 éves gyermeküket. Mindegyik meg akarta gyűlöltetni a másik szülőt. A kiszolgáltatott gyermek mindkét szülőjét szerette, de nyil­ván mindig arra hallgat, aki a közelében van. Normális esetben várhatunk-e mást egy romlatlan gyermektől? A végül is állami gondozásba került kislány meg- hasonlott, teljesen tanácstalanná vált, a szülők egymás elleni ha­ragja, gyűlölködése miatt. Veszé­lyes lelki zavar alakult ki nála, mindkét szülőtől elidegenedett. Lelkiismeretlenség a válást csu­pán jogilag előkészíteni. Ha ide jutnak a szülők, arra kell töre­kedniük, hogy az új helyzet a gyermek számára minél kisebb lelki megrázkódtatással járjon. El kell fogadni és meg kell szívlel­ni azt a tanácsot, hogy még a meglevő hibákat is inkább hall­gassuk el, mintsem a gyermekünk előtt ócsároljuk házastársunkat, a gyermek apját Vagy anyját. Az egyes szülők hibáival kapcsolatos kérdések a későbbiek során fel­színre kerülnek és ha a gyermek elég érett már a házasság szétesé­se okainak megértésére, őszintén meg kell beszélni vele. Visszaadni a hitüket Nemrég tárgyalt egy ügyet a fiatalkorúak bírósága. A szülei válása miatt intézetbe került 15 éves fiú többször megszökött és lopásokat követett el. A tárgya­láson jelenlevő pedagógus kérdé­sére: „Kit szeretsz, ki áll hozzád legközelebb?” — az egyébként ci­nikusnak mutatkozó fiú elsírta .magát és azt válaszolta: „senkit 'sem”. A bűncselekményekkel — ahogy később elmondta — a szü­leit akarta felrázni. Hátha vala­melyik kiveszi az intézetből. Lehet, hogy e gyermekek csak egy jó szóra, simogatásra vártak, ami csak nekik szól —, de szü­leiknek nem volt „idejük” sem szívük erre. E fiatalok sajnos, olyan lelki megrázkódtatáson mennek általában keresztül a szü­lők elidegenítő „módszerei” és „gondoskodása” folytán, hogy lel­ki egyensúlyuk helyreállítása ér­dekében más környezetbe kell vinni őket. Így kerültek sokan ál­lami gondozásba, intézetekbe. Nagyon érthető, hogy a gyer­mekeket súlyosan érinti szüleik­nek válása, a válást megelőző események és izgalmak. Nem tud­ják. könnyen megérteni, hogy nincs mellette édesanya és édes­apja, nincs vele a megszokott család. Pszichológusok, pedagó­gusok próbálják visszaadni nekik az emberekbe vetett hitüket. Sajnos, azonban a szüleiket már nem tudják visszaadni számukra. Dr. Babay Imre, a fiatalkorúak ügyésze | HATVAN ÉV TÁVLATÁBÓL A forradalom előestéjén A kecskeméti agrárproletárnak, törpebirto- • kosnak az őszirózsás forradalom földet ígért. Ez azonban csak ígéret maradt, mert a tényle­ges kivitelezés körül nagy huzavona alakult ki, a polgári kormány nem tudott megbirkózni ezzel a feladattal. Kecskeméten még november végén meg­alakult a földművelő tanács. Felhívásában szinte előre jelzi, hogy a földosztás végrehajtása nem megy egykönnyen. Azt írja: „A népkormány lá­zas munkával dolgozik, hogy földet adhasson mind­azoknak, akik azt megmunkálni akarják. A föld­osztás eltart egy évig, sőt tovább is, és ti itt áll­tok éhesen, rongyosan a tél fagya dermeszti tes­teteket. Gyertek bizalommal a földművelő tanács munkaközvetítőjébe, biztosítsátok magatoknak és gyermekeiteknek a mindennapit és a meleg ott­hont.” A KECSKEMÉTI POLGÁR március 5-én Földet kaptok című cikkében így ír: „Évezredes igazságtalanság rettenetes bűneit tesszük ezáltal egycsapásra jóvá. Évezredes elnyo­mását a földet túró magyarságnak változtatjuk át máról holnapra szabadsággá. Nem lesz többé föl­det túró jobbágy, de megszületik az új magyar kisgazda-társadalom, mely nem akar, de nem is tudna a földműves nép kizsákmányolója lenni”. Másnap, március 6-ra a földbirtokok felosztá­sával kapcsolatban előkészítő értekezlet jött lét­re. Ez azonban gyorsan feloszlott, mert a szoci­áldemokrata párt és a keresztányszocialista párt között olyan politikai ellentétek keletkeztek, ame­lyek a további tárgyalást lehetetlenné tették. A földhözjuttatásról szóló néptörvény alapján a kecs­keméti földosztó bizottság március 10-én kezdte meg a jogosult igények összeírását. A helyi saj­tóban a következő felhívás jelent meg: „Nincstelenek! Proletárok! Hadirokkantak! Ha­diözvegyek és leszerelt katonák! A földosztás már megkezdődik, de földjét nem mindenki tudja meg­művelni, mert részint messze esik, részint más dolga van, evégből gazdasági és termelőszövetke­zetet akarunk alakítani, gyertek, lépjetek be a szövetkezetekbe. A szövetkezet fog helyettetek ka­páltaim, munkáltatni, s mégis lesz földbirtokotok. Kedden délután 3 órakor megalakítjuk az első kecskeméti gazdasági termelő-, fogyasztó és érté­kesítő szövetkezetét a rokkantak irodájában.” A VÁROSBAN nőtt a munkanélküliek száma. A polgármester azt jelenti felettes szervének, hogy „ezrekre menő földműves van munka nélkül ... A helyzet sürgető, mert ma közel ezer ilyen mun­kás csoportosult, s mintegy 50—60-tagú küldött­ségük izgatottan követelte nálam a munkaalkal­mat és Segélyt. A hazatérő hadifoglyokkal még csak rosszabbodik a helyzet, munkaalkalom na­gyon kevés van és nagyon sok munkáskéz tétlen­kedik. E kielégítetlen munkásság a közrendre néz­ve bármely percben veszélyessé válhatik.” A Nemzeti Tanács 1919. január 10-i ülésén Fodor János, a népjóléti bizottság elnöke bejelenti, hogy a kecskeméti malommunkások 200 százalékos mun­kabéremelést kérnek. Márciusban a kecskeméti cipőmunkások is sztrájkba léptek, hogy a cipő­tűzőnők részére a heti 180 korona fizetést kihar­col! ják. A polgármester közmunkákat javasol a minisz­teriális szerveknek. 1. Meg kell építeni az új pos­tát. 2. Ki kell bővíteni a főpályaudvart. 3. A Kecskemét—Kiskunhalas közutat műúttá kell ki­építeni. 4. Helyes lenne megkezdeni a Duna—Tisza csatornát. 5. A város környékén a földgáz-terüle­tek feltárását sürgősen meg kellene kezdeni. A követelések sorsa azonban közismert, sem­mihez sem kezdtek hozzá, semmi sem valósult meg belőlük. A TOVÁBBI BA^RATOLÓDÁST, a helyzet éle­ződését jellemzi az is, amiről a Kecskeméti Polgár ad hírt február 2-i. számában, amely szerint a szociáldemokrata párt és a munkástanács küldött- ségileg kereste fel a városi tanácsot és követelé­seket terjesztettek elő. Követelték Barna Tibor rendőrparancsnok azonnali eltávolítását, mert meg­akadályozta a rendőrség beszervezését a szocialis­ta mozgalomba és illegitim úton jutott gaboná­hoz. Követelték, hogy pártszervezés céljaira és adandó esetben, ha a külterületen rendzavarás tör­ténne, a tanács bocsásson városi fogatokat és auto­mobilokat a karhatalmi osztagok és a párt ki­küldött embereinek rendelkezésére. A követelé­seket a tanács elutasította, amivel természetesen a Kecskeméti Polgár teljes egészében egyetért. A szociáldemokrata párt február hónapban egyre nagyobb aktivitást tanúsít. A városháza előtti té­ren nagy népgyűlést tartottak, amedyen igen sok ember vett részt és a 18 szakszervezet táblák alatt vonult fel. Szabó Lajos nyitotta meg a gyűlést, majd jegyzőnek Fejős Bélát és Tóth Lászlót vá­lasztották meg. Az első szónok, Simon István tá­madta a polgári pártokat és a keresztényszocia­listákat és ezzel fejezte be: „Kecskemét polgárai egyesüljetek!” Bódy János után Goldschmidt Sári budapesti kiküldött szólalt fel az iskolahiányról, az anya- és csecsemővédelem szükségességéről. Os­tyán György, a 30-as honvédek bizalmi férfija til­takozott az ellen, hogy a katonaságot ellenforra­dalmi célokra akarják felhasználni. IDŐKÖZBEN sor került a kecskeméti szociál­demokrata párt évi rendes közgyűlésére, amelyet a városháza nagytermében tartottak meg. A köz­gyűlést Lugossy István vezette le. Bódy János tar­tott beszámolót az egy éve végzett munkáról, hang­súlyozva, hogy 1918 óta a párt munkája felélén­kült és azt, hogy a Függetlenségi Párttal való együttműködésre nagy szükség van. A felszólalá­sok közül különösen kitűnt Imre Gábor, Baracsi László és a budapesti katonatanács küldöttének beszéde. Az új pártvezetőségnek a következők let­tek tagjai: Bódy János, Csialik László, Dudás And­rás, Hajma József, Kosa István, Zeri Pál, Lugossy István, Soós Albert, Szegedi Lajos, Váczi János, Villám István. Az ellenőrző bizottság tagjai let­tek: Soós Pál, Sarlós Ágoston, Tóth László, Tóth Károly és Vincze Lajos. A szociáldemokratákkal szövetkezett polgári kor­mány, hogy megakadályozza a kommunista párt szervezkedését és elgáncsolja nagy népszerűségét, arra az álláspontra helyezkedett, hogy vezetőit le­tartóztatja. Ekkor érkezett a hír Kecskemétre, hogy a városból származó Vágó Béla is a gyűjtőfogházba került. De az események menetét már semmi sem állíthatta meg. A pillanatból élek... Valóban, a pillanatból él. Ez a címe Friedmann Endre, az MTI Balázs Béla-díjas fotóriportere nagyszerű kiállításának, amelyet a Műcsarnokban február 4-ig lát­hat a közönség. A fotóriporter villanásnyi idő­ben igyekszik megragadni a tel­jességet. Ez a munka tétovázás nélküli cselekvést követel. Az al­kotó, a tudósító, kötelező felada­tainak politikai, társadalmi éle­tünk aktuális eseményeinek meg­örökítése közben, a korra legjel­lemzőbb érzéseket, pillanatnyi cselekvéseket, történéseket igye­kezett megragadni. Tényeket rög­zít, s szituációi örökérv ényűek. Az ellesett látvány gyakran más, mint a klasszikus szépségű kom­pozíció, az esemény drámai, vagy örömteli, nyugodtan mondhatjuk, egyremegy. Mint ahogy Fried­mann Endre több száz képén mindkét stílusmegoldás jelen van. Vietnam felszabadításáról szóló képriportja World Press nagydí­jat nyert. A Pablo Neruda-díj és még számos egyéb kitűnő cím sem véletlen műve. A képeket látva a nézők meggyőződhetnek erről. Friedmartn Endre a hazai fotóriporter-gárda sajátos és egyé­ni hatású egyénisége, hittel és elkötelezettséggel járja kamerá­jával a tájakat itthon és külföl­dön. ahova éppen feladata szó­lítja. • A NEFB magyar tagozatának munkája Saigonban. Téli üdülés Budapesten. Találkozás. X. Világifjúsági Találkozó — Berlin.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom