Petőfi Népe, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-23 / 18. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1919. január 23. KHOMEINI PÉNTEKEN HAZATÉR Meggyengült a Baktiar-kormány helyzete Elutazott hazánkból a kubai kulturális küldöttség Armando Hart Dávalos kulturális miniszter nyilatkozata események sorokban BERLIN Berlinben vasárnap bejelentet­ték, hogy egy magas rangú NATO- tiszt — aki éveken keresztül a NATO különböző hírszerző szol­gálati helyeinek vezető törzseiben tevékenykedett — fontos doku­mentumokkal a Német Demokra­tikus Köztársaságba érkezett, és menedékjogot kért. Az NDK ille­tékes szervei tanulmányozzák a tengerész százados menedékjogra előterjesztett kérését. (MTI) ALGÍR A Polisario Front csapatai a múlt hét első felében jelentős csa­pást mértek a Szaharai Arab De­mokratikus Köztársaság területét megszállva tartó marokkói erőkre — jelentették be vasárnap az al­gériai fővárosban. A közlemény szerint 625 marokkói katona el­esett, 250 megsebesült, 53 pedig fogságba került. A Polisario Front csapatai megsemmisítették az el­lenség egy repülőgépét, négy he­likopterét és sok páncélozott jár­művét is. (AFP) BEJRÚT Ismeretlen tettesek szombaton meggyilkolták Zahle libanoni vá­rosban az arabközi békefenntar­tó erők helyi egységeinek Szí­riái parancsnokát. Mahmud Dzsa- mil őrnagyot szolgálati helyén holtan találták — jelentette a li­banoni falangisták rádióadója. Szíriái csapatok azonnal útzára­kat létesítettek a városban, és megkezdték a merénylet része­seinek felkutatását. (DPA, UPI) NEW YORK Mose Dajan izraeli külügymi­niszter az Egyesült Államok ki­iktatásával megkezdte egy kétol­dalú izraeli—egyiptomi csúcsta­lálkozó szervezését — jelentette hírforrás megjelölése nélkül a Newsweek mazagin legfrissebb száma. Az izraeli diplomácia ve­zetője szerint Carter elnök „Egyiptom-barát érzelmeket táp­lál”, s így nem lehet elfogulatlan közvetítő. (AFP) ROMA Jelenleg a világon több mint 50 millió teljes munkanélkülit tar­tanak nyilván, mintegy 300 millió embernek pedig csak átmenetileg, időlegesen nincs munkája. Ezdket az adatokat a Stampa nevű olasz lap közölte. A foglalkoztatottság területén a közös piaci országok­ban a legsúlyosabb a helyzet Ott több mint hatmillió a munkanél­küliek száma, s javulásra 1985-ig nemigen lehet számítani. (TASZSZ) Vasárnap lemondott tisztségé­ről Szajed Dzsalal Eddin Tehra- ni, az iráni régenstanács elnöke, akit Sapur Baktiar kormányfő Pá­rizsba küldött, hogy tárgyaljon Khomeini ajatollah-val. Lemondó nyilatkozatát Tehrani egy közve­títőn keresztül eljuttatta Khomei- nihez is. Az iráni ellenzék veze­tője mindeddig elzárkózott a „tör­vénytelen” régenstanács elnökével való tárgyalástól. Tehrani állító­lag „magánemberként” szeretne találkozni Khomeinivel, bár egyes jelentések szerint nem kizárt, hogy a politikus éppen lemondá­sa révén akar eleget tenni Bak- tiartól kapott megbízatásának. Teheránban lemondott az Iráni kormányzó régenstanács két tag­ja. Mohammed Varaszteh volt mi­niszter és Ali Abadi, a legfelsőbb bíróság volt elnöke döntésének okai nem ismeretesek. Khomeini ajatollah péntekre tervezett hazautazásának közeled­tével egyre gyöngül Sapur Baktiar Iráni miniszterelnök kormányá­nak helyzete. A sah által kineve­zett kormányfő vasárnapi rádió- és televíziós nyilatkozatában még­is kijelentette, hogy „minden­képp hivatalában, marad”. A mi­niszterelnök — kormányhoz közel­álló körök szerint — összehívta a Damaszkuszban értekezett a palesztin nemzeti tanács tizen­negyedik ülésszaka. Ez a szerv a kényszerű szétszórtságban élő pa­lesztin nép legmagasabb fóru­ma, nemzetgyűlése. Az évenként összeülő tanácskozás e pillanat­ban különösen nehéz körülmé­nyek között vitatta meg a pa­lesztin sorskérdéseket. A dolog lényege, hogy a Camp David-ben elért — igaz, egyelőre enyhén szólva csak elméleti — megálla­podás megvalósulás esetén ala­posan megnehezíti a palesztin probléma bármilyen elfogadható megoldását. Természetes, hogy ilyen körül­mények között — bár a nemzeti tanács nyilvánvalóan belső, szer­vezeti és személyi kérdésekről is tárgyalt — a legfontosabb téma a hazához való jog követelésé­nek megújítása, illetve fenntar­tása volt. A dilemma magja éppen az, hogy a Camp David-i megálla­podás egyes szorgalmazói nem teszik félre nyíltan a palesztin problémát, hanem a legkülönbö­zőbb ködösítésekkel és félmeg­oldásokkal kísérleteznek. A szi­rénhangok két leggyakoribb vál­tozata a következő: egyrészt kor­nemzetbiztonsági tanácsot, s tag­jaival — a belügyminiszterrel, a fegyveres erők vezetőivel és az államrendőrség főnökével — meg­vitatta a vallási vezető hazaérke­zésével kapcsolatos teendőket. Baktiar parlamenti képviselők­kel is tárgyalt, eközben_ munka­társai igyekeznek meggyőzni a régenstanács két lemondott tag­ját, hogy változtassák meg dönté­süket. Khomeini lemondásra fel­szólító felhívásának eddig 20 kép­viselő tett eleget, de a 268 tagú képviselőház 138 törvényhozója egyelőre még Baktiar oldalán áll: vasárnap is azt ígérték, hogy he­lyükön maradnak. A hadsereg sem egységes Baktiar támogatá­sában: illetékes katonai források nem cáfolták, hogy különböző lé­gitámaszpontokon mintegy hat­ezer fiatal tiszt és pilóta, Khomei- nit támogatva, éhségsztrájkot foly­tat. A lázadók közölték, hogy nem támogatnak semmilyen katonai hatalomátvételt, s nem teljesíte­nek semmilyen népellenes paran­csot. Az éhségsztráj kólók szóvi­vője közölte, hogy mindazokkal szembeszállnak, akik Ilyen pa­rancsot adnának. A lázadó kato­nák ezenkívül követelik az összes amerikai katona és CIA-ügynök azonnali távozását az országból. látozott, csak helyi részkérdé­sekre vonatkozó önkormányzattal kecsegtetik a palesztinokat való­ban független, önálló döntésekre képes kormányzat helyett, más­részt határkijelölési mutatvá­nyokkal valamiféle póthazát pró­bálnak rátukmálni a palesztin nép egyetlen képviselőjeként el­ismert PFSZ-re. Ilyen helyzetben érthető, hogy a damaszkuszi tanácskozás min­denekelőtt álláspontja folyama­tosságát tisztázta saját népével és az egész világgal: változatla­nul ragaszkodik a teljes állam- alapítás jogához. A változatlan cél eleve meg­határozza a jelenlegi körülmé­nyek között legidőszerűbb ' fél-" adatot, amelyet a szír fővárosban elfogadott program így fogalmaz meg: „Az arab tömegek, a nem­zeti és haladó erők, valamint a szilárdság frontja kötelessége szembehelyezkedni a Camp Da­vid-i megállapodásokkal.” A következetesség máris ho­zott bizonyos politikai osztaléko­kat. Fahd herceg, Szaúd-Arábia trónörököse és „erős embere” például Washingtonban kijelen­tette: országa támogatja a pa­lesztin követeléseket. H. E. A sahellenes erők egyre nyil­vánvalóbb ellentéteiről tanúsko­dik, hogy a Khomeini hazatérté­nek hírére utcára vonuló tünte­tők között összecsapások robban­tak ki. A teheráni műszaki egye­temen mintegy kétezer fiatal rá­támadt Khomeini híveire. A népi gerillaszervezet elnevezésű balos csoport levélben figyelmeztette Khomeinit, hogy az iszlám moz­galom nem vezethet sikerre, ha közben más szervezeteket meg­próbál elnyomni. * Mohammad Reza Pahlavi iráni sah tegnap az egyiptomi Asszuán­ból Marokkóba utazott, hogy II. Hasszán marokkói királlyal tár­gyaljon. Mint ismeretes, több íz­ben tanácskozott Anvar Szadat egyiptomi elnökkel, és megbe­szélést folytatott Gerald Ford volt amerikai elnökkel is. A Newsweek című amerikai lap arról ír, hogy az uralkodó elha­lasztotta amerikai utazását, eset­leg végképp lemond arról, hogy az Egyesült Államokba utazzék. A sahot felháborította Carter el­nök Khomeini ajatollahhoz inté­zett felhívása, és attól tart, hogy „Iránban elfelejtenék”, ha az amerikai luxus-elszigeteltséget választja. Harcok Dél-Libanonban BEJRŰT Az izraeli haderő tavaly már­ciusi behatolása óta a legheve­sebb harcok dúltak vasárnap Dél-Libanonban. Egyrészt Izrael és a vele szövetséges jobboldali keresztény milíciák, másrészt a palesztin és libanoni baloldali erők között. Az összecsapások röviddel azután robbantak ki, hogy az ENSZ-ben elítélték Iz­raelt a világszervezet dél-libano­ni békefenntartó erőivel (UNI- FIL) kapcsolatos magatartása miatt. Ezeknek az erőknek a megbízatását a napokban hosz- szabbították meg. A jelentések beszámolnak ar­ról, hogy az izraeli tüzérség va- • sárnap-lőtte Nabatieh; • -dél-liba­noni várost. A támadásnak 14 áldozata volt. Izraeli támadás érte Aishijeh várost is. A palesztinai felszabadítási szervezet bejrúti főparancsnok­ságának vasárnapi közleménye szerint a szervezet egyik dél-li­banoni rakétaegysége — az iz­raeli támadásokra válaszul — „ellenséges célpontokat semmisí­tett meg” Izrael területén. Ugyancsak bejelentették, hogy a Litani folyó északi partján fel­robbantottak egy „ellenséges harckocsit”. Vasárnap elutazott Budapestről Armando Hart Dávalos, a Kubai Kommunista Párt Politikai Bi­zottságának és a Kubai Köztár­saság Államtanácsának tagja, kul­turális miniszter, aki a kubai kulturális napok eseménysorozata alkalmából küldöttség élén tar­tózkodott hazánkban. Armando Hart Dávalos magyarországi tar­tózkodása során tárgyalásokat folytatott Pozsgay Imre kulturá­lis miniszterrel kulturális életünk időszerű kérdéseiről, a magyar— kubai kulturális együttműködés további fejlesztésének lehetőségei­ről. Találkozott művészeti és kul­turális életünk kimagasló szemé­lyiségeivel, és meglátogatott több fővárosi és vidéki kulturális in­tézményt. Fogadta őt Németh Ká­roly és óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkárai, valamint Aczél György, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. A Ferihegyi repülőtéren a kül­döttség búcsúztatására megjelent Pozsgay Imre, Jósé Antonio Ta- bares, a Kubai Köztársaság ma­gyarországi nagykövete, valamint Feliksz Bogdanov, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének ideig­lenes ügyvivője. * — A kubai kulturális napok magyarországi megrendezése új szakaszt nyitott a két nép kultu­rális kapcsolatainak fejlődésében. Művészeink budapesti és vidéki vendégszereplése, előadásaik kö­zönségsikere érzelmileg is megte­remtette a feltételeit annak, hogy minőségi ugrás történjen a ma­gyar-kubai kulturális együttmű­ködésben — mondotta Armando Hart Dávalos kubai kulturális mi­niszter elutazása előtt az MTI munkatársának adott nyilatkoza­tában. — Kuba népe most ünnepelte a forradalom győzelmének 20. év­fordulóját, s a Magyarországon közösen megrendezett kulturális eseménysorozat méltó hozzájáru­lás volt nagy ünnepünkhöz. A január 9. és 17. között lezajlott program, amely csaknem félszáz rendezvényt foglalt magában, a kubai művészet eddigi legna­gyobb szabású bemutatkozása volt Magyarországon. A program kere­tében — Budapesten és számos vidéki városban — több mint kétszáz kubai művész lépett a kö­zönség elé, ízelítőt adva népünk sajátos kultúrájából. Képzőművé­szeti tárlatok, könyvkiállítások, filmbemutatók is gazdagították a műsort. — Kulturális miniszter vagyok, tehát szakmai érdeklődéssel fi­gyeltem művészeink fogadtatását. Különösen jól esett látnunk a magyar fiatalok érdeklődését kul­túránk iránt.' — Magyarországi látogatásunk, ha szabad így kifejeznem magam; szakmailag is eredményesnek bi­zonyult, Budapesten a Kulturá­lis Minisztériumban jegyzőköny­vet irtunk alá kapcsolataink to­vábbfejlesztéséről. Noha ez a do­kumentum az idei és a jövő évre vonatkozóan már tartalmaz meg­állapodást, kulturális együttmű­ködésünk kiteljesedése az 1981— 1985 közötti időszakban várható. — Arra törekszünk, hogy sok­oldalú kulturális kapcsolatok kös­senek össze berniünket a szocia­lista közösség országaival. Ma­gyarországgal való együttműkö­désünk lényeges része ennek a kapcsolatrendszernek. (MTI) LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETI 9 Tüntetések Pekingben Pekingi jelentések szerint újabb tüntetésekre került sor a kínai fő­városban.. .A résztvevők a hatalmi.önkény ellen tiltakoztak és köve-. tejték, hogy Kínában is biztosítsák az alapvető emberi jogokat. A feldühödött, rongyos parasztok — írja az AFP tudósítója — Csu Nan-haja kerületben, a kínai vezetés székhelyén gyűltek össze, hogy a legmagasabb köröknek adhassák elő panaszaikat. „Minden feltétel hiányzik ahhoz, hogy emberi módon tudjunk élni. Sehol és semmit nem tudunk elérni” — jelentette ki az egyik Belső-Mongóliából ér­kezett tüntető. (TASZSZ) * Tájékoztató a népfront tevékenységéről Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára hétfőn a HNF OT székházá­ban baráti találkozón tájékoztatta a szocialista országok Budapesten akkreditált nagyköveteit, illetve misszió-vezetőit a Hazafias Népfront VI. kongresszusa óta végzett munkáról és a következő időszak leg­fontosabb feladatairól. (MTI) NAPI KOMMENTÁR Palesztiiipariament :/‘V A SÍRÓ HARMADIK Tajvani dilemmák A világpolitika színpadán sűrűn előfordul, hogy két ország között történt eseményekből, változásokból valaki más, egy nevető harma­dik húzzon hasznot. De előfordul ennek ellenkezője is — amint ezt Tajvan példája bizonyítja. Hiszen a szigetnek az 1979. január 1-1 kínai—amerikai diplomáciai kapcsolatfelvétel nem egyszerűen diplo­máciai presztízsveszteséget jelent, hanem politikai jövőjének és sze­repének alkonyát is. Irreális szerep Tajvan szigete (amelyet a por­tugál hajósok először Formosának kereszteltek) a század elejétől a második világháború végéig japán megszállás alatt állt. A kínai pol­gárháborúban legyőzött reakciós Kuomintang-hadsereg 1949-ben szállta meg a Kínától 200 kilo­méterre sem levő, Belgium-nagy- ságú szigetet. Így lett Tajvan a maga mindössze 16 millió lakosá­val „Kínai Köztársaság”. Csang Kaj-sek diktátor a „kommunista lázadók kormányát” törvényte­lennek ítélve Tajvannak követel­te a jogot Kína egyedüli képvise­letére, s politikájának alapjává tette a szárazföldi Kína vissza­foglalásának meghirdetését. Ez az irreális politika kizárólag erőtel­jes nyugati segítséggel volt el­képzelhető: a tajpeji rendszer bő­kezű gazdasági segítséget kapott a tőkés országoktól; az Egyesült Államok pedig az 1954-ben meg­kötött katonai szerződéssel a szi­getek védelmére és fegyverszállí­tásokra tett ígéretet. Tajvant ma is önkényuralmi rendszerben kormányozzák, a kezdettől fogva fennálló rendkí­vüli állapot törvényei alapján. A vezetésben — amelynek ideoló­giai alapja változatlanul a vak antikommunizmus — mindössze annyai változás történt, hogy az 1975-ben elhunyt Csang Kaj-sek posztjára fia, a most 68 éves Csang Csing-kuo lépett. Pillanat­nyilag ő Tajvan elnöke, államfő­je, a Kuomintang vezetője és a hadsereg főparancsnoka egysze- mélyben. Képviselők tolószékben Sajátos feszültséget jelent a „szárazföldiek” és a helybeliek ellentéte: a Kínából érkezettek és utódaik változatlanul Igyekeznek maguknak fenntartani a hatalom kulcspozícióit. Az utóbbi években több intézkedést kellett hozni az ellentétek korlátozására, mivel csak a hatalom fokozott megosz­tása bírhatja az ipart és a keres­kedelmet kezében tartó helyi bur­zsoáziát arra, hogy ne okozzon belpolitikai katasztrófát a nem­zetközi tekintélyétől már amúgy is megfosztott kormányzatnak. Froblémát okoz a hatalmi szer­kezet fenr^artása más szempont­ból is: az eredetileg Kínáról jött és névleg most is azt képviselő politikusok zöme kiöregedett; a „nemzetgyűlésben” az átlagos életkor 70 év körül jár. Mivel az anyaország „lázadása” tartósnak bizonyult, országos választások helyett az akkori mandátumokat hosszabbították meg. Ennek kö­vetkezménye, hogy egy szavazásra vagy gyűlésre megjelenj képvise­lők aggok gyülekezetének hatnak, akik sokszor tolókocsival, vagy kísérőktől támogatva érkeznek. Diplomáciai vereségek A nemzetközi helyzet változásai Tajvan elszigetelődéséhez vezet­tek: 1971-ben kizárták az ENSZ- ből és napjainkba^ mindössze 21 állammal áll diplomáciai kapcso­latban. Nixon 1972-es kínai láto­gatása már jelezte: Tajvan leghű­ségesebb szövetségese is a Kínai Népköztársasághoz való közele­désre hajlik. Az USA akkori el­nöke ugyan még azt ígérte} „Kapcsolataink Kínával nem fog­nak barátaink rovására tisztázód­ni”, — s a közeledési folyamatot valóban lassította a tajvani kér­dés megoldatlansága — mostanra a jelek szerint elegendőnek ítél­ték Washingtonban a Kína által nyújtott biztosítékokat. S teljes joggal: számos diplomáciai nyilat­kozat alapján biztosra vehető, hogy Peking nem fog erőszakot alkalmazni Tajvannal szemben, sőt a közeledés módozatait keresi. Gazdasági és politikai gesztusok sorát teszi, hogy kifejezze: min­denképp fc>ékés úton akarja a sziget integrálását elérni. (Pe­king megszüntette a partjai köze­lében levő szigetek ágyúzását, s • Katonai parádé Tajpejb’en nyugati hírszerző jelentések sze­rint a Tajvanhoz közeli területek­ről a szovjet és vietnami határ­hoz vezényelte csapatait.) Túlélési esélyek Tajvan nem tekinthető védte- lennnek: félmilliós hadsereggel, s korszerű felszereléssel rendelke­zik, Washington pedig az elkövet­kező években Is folytatni akarja hadianyag- és fegyverszállításait. Gyors ütemben fejlődik Tajvan saját hadiipara és szakértők egy­behangzó állítása szerint 1980-ra atombomba előállítására is képe­sek lesznek! A költségvetés majd felét katonai célokra fordítják. A valódi támpontot mégsem a fegyverek jelentik; a gazdaság helyzete az az alap, amelyre tá­maszkodva a sziget reméli sajá­tos helyzetének mgőrzését. A gazdasági segélyek, a munkaerő olcsósága, a következetes iparfej­lesztés valóban gyors fejlődési ütemet eredményezett. Az Egyesült Államok ugyan­csak sietett kijelenteni: a diplo­máciai kötelék felbontása semmi­képp n'iem jelent teljes szakítást; továbbra is széles körű kereske­delmi, kulturális és egyéb kap­csolatokat akarnak fenntartani Tajvannal. A jelenlegi helyzetben a tajvani fő kérdés: meddig lehetséges a mostani státus quo megőrzése? Mennyire őszirfte és mennyire in- .dokolt Csang Csing-kuo részéről mindenféle tárgyalás merev visz- szautasítása? Kibontakozhat-e az eddig teljes hallgatásra kénysze- rített „Tajvan függetlenségéért” mozgalom? Mit ért Peking békés rendezésen»? Az ugyanis bizonyos, hogy hosz- szú távon nem képzelhető el olyan kompromisszum, amelynek feltételeit Tajvanról diktálhat­nák. Rövid távon viszont úgy tű­nik, hogy a jelenlegi törékeny egyensúly az, amelynek fennma­radása valószínű és ami belátha­tó ideig az érintett feleknek leg­inkább érdekében áll. Sz. G. • Apa és fiú: Csang Csing-kuo el­nök Csang Kaj-sek képmása alatt

Next

/
Oldalképek
Tartalom