Petőfi Népe, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-23 / 18. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1919. január 23. KHOMEINI PÉNTEKEN HAZATÉR Meggyengült a Baktiar-kormány helyzete Elutazott hazánkból a kubai kulturális küldöttség Armando Hart Dávalos kulturális miniszter nyilatkozata események sorokban BERLIN Berlinben vasárnap bejelentették, hogy egy magas rangú NATO- tiszt — aki éveken keresztül a NATO különböző hírszerző szolgálati helyeinek vezető törzseiben tevékenykedett — fontos dokumentumokkal a Német Demokratikus Köztársaságba érkezett, és menedékjogot kért. Az NDK illetékes szervei tanulmányozzák a tengerész százados menedékjogra előterjesztett kérését. (MTI) ALGÍR A Polisario Front csapatai a múlt hét első felében jelentős csapást mértek a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság területét megszállva tartó marokkói erőkre — jelentették be vasárnap az algériai fővárosban. A közlemény szerint 625 marokkói katona elesett, 250 megsebesült, 53 pedig fogságba került. A Polisario Front csapatai megsemmisítették az ellenség egy repülőgépét, négy helikopterét és sok páncélozott járművét is. (AFP) BEJRÚT Ismeretlen tettesek szombaton meggyilkolták Zahle libanoni városban az arabközi békefenntartó erők helyi egységeinek Szíriái parancsnokát. Mahmud Dzsa- mil őrnagyot szolgálati helyén holtan találták — jelentette a libanoni falangisták rádióadója. Szíriái csapatok azonnal útzárakat létesítettek a városban, és megkezdték a merénylet részeseinek felkutatását. (DPA, UPI) NEW YORK Mose Dajan izraeli külügyminiszter az Egyesült Államok kiiktatásával megkezdte egy kétoldalú izraeli—egyiptomi csúcstalálkozó szervezését — jelentette hírforrás megjelölése nélkül a Newsweek mazagin legfrissebb száma. Az izraeli diplomácia vezetője szerint Carter elnök „Egyiptom-barát érzelmeket táplál”, s így nem lehet elfogulatlan közvetítő. (AFP) ROMA Jelenleg a világon több mint 50 millió teljes munkanélkülit tartanak nyilván, mintegy 300 millió embernek pedig csak átmenetileg, időlegesen nincs munkája. Ezdket az adatokat a Stampa nevű olasz lap közölte. A foglalkoztatottság területén a közös piaci országokban a legsúlyosabb a helyzet Ott több mint hatmillió a munkanélküliek száma, s javulásra 1985-ig nemigen lehet számítani. (TASZSZ) Vasárnap lemondott tisztségéről Szajed Dzsalal Eddin Tehra- ni, az iráni régenstanács elnöke, akit Sapur Baktiar kormányfő Párizsba küldött, hogy tárgyaljon Khomeini ajatollah-val. Lemondó nyilatkozatát Tehrani egy közvetítőn keresztül eljuttatta Khomei- nihez is. Az iráni ellenzék vezetője mindeddig elzárkózott a „törvénytelen” régenstanács elnökével való tárgyalástól. Tehrani állítólag „magánemberként” szeretne találkozni Khomeinivel, bár egyes jelentések szerint nem kizárt, hogy a politikus éppen lemondása révén akar eleget tenni Bak- tiartól kapott megbízatásának. Teheránban lemondott az Iráni kormányzó régenstanács két tagja. Mohammed Varaszteh volt miniszter és Ali Abadi, a legfelsőbb bíróság volt elnöke döntésének okai nem ismeretesek. Khomeini ajatollah péntekre tervezett hazautazásának közeledtével egyre gyöngül Sapur Baktiar Iráni miniszterelnök kormányának helyzete. A sah által kinevezett kormányfő vasárnapi rádió- és televíziós nyilatkozatában mégis kijelentette, hogy „mindenképp hivatalában, marad”. A miniszterelnök — kormányhoz közelálló körök szerint — összehívta a Damaszkuszban értekezett a palesztin nemzeti tanács tizennegyedik ülésszaka. Ez a szerv a kényszerű szétszórtságban élő palesztin nép legmagasabb fóruma, nemzetgyűlése. Az évenként összeülő tanácskozás e pillanatban különösen nehéz körülmények között vitatta meg a palesztin sorskérdéseket. A dolog lényege, hogy a Camp David-ben elért — igaz, egyelőre enyhén szólva csak elméleti — megállapodás megvalósulás esetén alaposan megnehezíti a palesztin probléma bármilyen elfogadható megoldását. Természetes, hogy ilyen körülmények között — bár a nemzeti tanács nyilvánvalóan belső, szervezeti és személyi kérdésekről is tárgyalt — a legfontosabb téma a hazához való jog követelésének megújítása, illetve fenntartása volt. A dilemma magja éppen az, hogy a Camp David-i megállapodás egyes szorgalmazói nem teszik félre nyíltan a palesztin problémát, hanem a legkülönbözőbb ködösítésekkel és félmegoldásokkal kísérleteznek. A szirénhangok két leggyakoribb változata a következő: egyrészt kornemzetbiztonsági tanácsot, s tagjaival — a belügyminiszterrel, a fegyveres erők vezetőivel és az államrendőrség főnökével — megvitatta a vallási vezető hazaérkezésével kapcsolatos teendőket. Baktiar parlamenti képviselőkkel is tárgyalt, eközben_ munkatársai igyekeznek meggyőzni a régenstanács két lemondott tagját, hogy változtassák meg döntésüket. Khomeini lemondásra felszólító felhívásának eddig 20 képviselő tett eleget, de a 268 tagú képviselőház 138 törvényhozója egyelőre még Baktiar oldalán áll: vasárnap is azt ígérték, hogy helyükön maradnak. A hadsereg sem egységes Baktiar támogatásában: illetékes katonai források nem cáfolták, hogy különböző légitámaszpontokon mintegy hatezer fiatal tiszt és pilóta, Khomei- nit támogatva, éhségsztrájkot folytat. A lázadók közölték, hogy nem támogatnak semmilyen katonai hatalomátvételt, s nem teljesítenek semmilyen népellenes parancsot. Az éhségsztráj kólók szóvivője közölte, hogy mindazokkal szembeszállnak, akik Ilyen parancsot adnának. A lázadó katonák ezenkívül követelik az összes amerikai katona és CIA-ügynök azonnali távozását az országból. látozott, csak helyi részkérdésekre vonatkozó önkormányzattal kecsegtetik a palesztinokat valóban független, önálló döntésekre képes kormányzat helyett, másrészt határkijelölési mutatványokkal valamiféle póthazát próbálnak rátukmálni a palesztin nép egyetlen képviselőjeként elismert PFSZ-re. Ilyen helyzetben érthető, hogy a damaszkuszi tanácskozás mindenekelőtt álláspontja folyamatosságát tisztázta saját népével és az egész világgal: változatlanul ragaszkodik a teljes állam- alapítás jogához. A változatlan cél eleve meghatározza a jelenlegi körülmények között legidőszerűbb ' fél-" adatot, amelyet a szír fővárosban elfogadott program így fogalmaz meg: „Az arab tömegek, a nemzeti és haladó erők, valamint a szilárdság frontja kötelessége szembehelyezkedni a Camp David-i megállapodásokkal.” A következetesség máris hozott bizonyos politikai osztalékokat. Fahd herceg, Szaúd-Arábia trónörököse és „erős embere” például Washingtonban kijelentette: országa támogatja a palesztin követeléseket. H. E. A sahellenes erők egyre nyilvánvalóbb ellentéteiről tanúskodik, hogy a Khomeini hazatértének hírére utcára vonuló tüntetők között összecsapások robbantak ki. A teheráni műszaki egyetemen mintegy kétezer fiatal rátámadt Khomeini híveire. A népi gerillaszervezet elnevezésű balos csoport levélben figyelmeztette Khomeinit, hogy az iszlám mozgalom nem vezethet sikerre, ha közben más szervezeteket megpróbál elnyomni. * Mohammad Reza Pahlavi iráni sah tegnap az egyiptomi Asszuánból Marokkóba utazott, hogy II. Hasszán marokkói királlyal tárgyaljon. Mint ismeretes, több ízben tanácskozott Anvar Szadat egyiptomi elnökkel, és megbeszélést folytatott Gerald Ford volt amerikai elnökkel is. A Newsweek című amerikai lap arról ír, hogy az uralkodó elhalasztotta amerikai utazását, esetleg végképp lemond arról, hogy az Egyesült Államokba utazzék. A sahot felháborította Carter elnök Khomeini ajatollahhoz intézett felhívása, és attól tart, hogy „Iránban elfelejtenék”, ha az amerikai luxus-elszigeteltséget választja. Harcok Dél-Libanonban BEJRŰT Az izraeli haderő tavaly márciusi behatolása óta a leghevesebb harcok dúltak vasárnap Dél-Libanonban. Egyrészt Izrael és a vele szövetséges jobboldali keresztény milíciák, másrészt a palesztin és libanoni baloldali erők között. Az összecsapások röviddel azután robbantak ki, hogy az ENSZ-ben elítélték Izraelt a világszervezet dél-libanoni békefenntartó erőivel (UNI- FIL) kapcsolatos magatartása miatt. Ezeknek az erőknek a megbízatását a napokban hosz- szabbították meg. A jelentések beszámolnak arról, hogy az izraeli tüzérség va- • sárnap-lőtte Nabatieh; • -dél-libanoni várost. A támadásnak 14 áldozata volt. Izraeli támadás érte Aishijeh várost is. A palesztinai felszabadítási szervezet bejrúti főparancsnokságának vasárnapi közleménye szerint a szervezet egyik dél-libanoni rakétaegysége — az izraeli támadásokra válaszul — „ellenséges célpontokat semmisített meg” Izrael területén. Ugyancsak bejelentették, hogy a Litani folyó északi partján felrobbantottak egy „ellenséges harckocsit”. Vasárnap elutazott Budapestről Armando Hart Dávalos, a Kubai Kommunista Párt Politikai Bizottságának és a Kubai Köztársaság Államtanácsának tagja, kulturális miniszter, aki a kubai kulturális napok eseménysorozata alkalmából küldöttség élén tartózkodott hazánkban. Armando Hart Dávalos magyarországi tartózkodása során tárgyalásokat folytatott Pozsgay Imre kulturális miniszterrel kulturális életünk időszerű kérdéseiről, a magyar— kubai kulturális együttműködés további fejlesztésének lehetőségeiről. Találkozott művészeti és kulturális életünk kimagasló személyiségeivel, és meglátogatott több fővárosi és vidéki kulturális intézményt. Fogadta őt Németh Károly és óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkárai, valamint Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. A Ferihegyi repülőtéren a küldöttség búcsúztatására megjelent Pozsgay Imre, Jósé Antonio Ta- bares, a Kubai Köztársaság magyarországi nagykövete, valamint Feliksz Bogdanov, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. * — A kubai kulturális napok magyarországi megrendezése új szakaszt nyitott a két nép kulturális kapcsolatainak fejlődésében. Művészeink budapesti és vidéki vendégszereplése, előadásaik közönségsikere érzelmileg is megteremtette a feltételeit annak, hogy minőségi ugrás történjen a magyar-kubai kulturális együttműködésben — mondotta Armando Hart Dávalos kubai kulturális miniszter elutazása előtt az MTI munkatársának adott nyilatkozatában. — Kuba népe most ünnepelte a forradalom győzelmének 20. évfordulóját, s a Magyarországon közösen megrendezett kulturális eseménysorozat méltó hozzájárulás volt nagy ünnepünkhöz. A január 9. és 17. között lezajlott program, amely csaknem félszáz rendezvényt foglalt magában, a kubai művészet eddigi legnagyobb szabású bemutatkozása volt Magyarországon. A program keretében — Budapesten és számos vidéki városban — több mint kétszáz kubai művész lépett a közönség elé, ízelítőt adva népünk sajátos kultúrájából. Képzőművészeti tárlatok, könyvkiállítások, filmbemutatók is gazdagították a műsort. — Kulturális miniszter vagyok, tehát szakmai érdeklődéssel figyeltem művészeink fogadtatását. Különösen jól esett látnunk a magyar fiatalok érdeklődését kultúránk iránt.' — Magyarországi látogatásunk, ha szabad így kifejeznem magam; szakmailag is eredményesnek bizonyult, Budapesten a Kulturális Minisztériumban jegyzőkönyvet irtunk alá kapcsolataink továbbfejlesztéséről. Noha ez a dokumentum az idei és a jövő évre vonatkozóan már tartalmaz megállapodást, kulturális együttműködésünk kiteljesedése az 1981— 1985 közötti időszakban várható. — Arra törekszünk, hogy sokoldalú kulturális kapcsolatok kössenek össze berniünket a szocialista közösség országaival. Magyarországgal való együttműködésünk lényeges része ennek a kapcsolatrendszernek. (MTI) LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETI 9 Tüntetések Pekingben Pekingi jelentések szerint újabb tüntetésekre került sor a kínai fővárosban.. .A résztvevők a hatalmi.önkény ellen tiltakoztak és köve-. tejték, hogy Kínában is biztosítsák az alapvető emberi jogokat. A feldühödött, rongyos parasztok — írja az AFP tudósítója — Csu Nan-haja kerületben, a kínai vezetés székhelyén gyűltek össze, hogy a legmagasabb köröknek adhassák elő panaszaikat. „Minden feltétel hiányzik ahhoz, hogy emberi módon tudjunk élni. Sehol és semmit nem tudunk elérni” — jelentette ki az egyik Belső-Mongóliából érkezett tüntető. (TASZSZ) * Tájékoztató a népfront tevékenységéről Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára hétfőn a HNF OT székházában baráti találkozón tájékoztatta a szocialista országok Budapesten akkreditált nagyköveteit, illetve misszió-vezetőit a Hazafias Népfront VI. kongresszusa óta végzett munkáról és a következő időszak legfontosabb feladatairól. (MTI) NAPI KOMMENTÁR Palesztiiipariament :/‘V A SÍRÓ HARMADIK Tajvani dilemmák A világpolitika színpadán sűrűn előfordul, hogy két ország között történt eseményekből, változásokból valaki más, egy nevető harmadik húzzon hasznot. De előfordul ennek ellenkezője is — amint ezt Tajvan példája bizonyítja. Hiszen a szigetnek az 1979. január 1-1 kínai—amerikai diplomáciai kapcsolatfelvétel nem egyszerűen diplomáciai presztízsveszteséget jelent, hanem politikai jövőjének és szerepének alkonyát is. Irreális szerep Tajvan szigete (amelyet a portugál hajósok először Formosának kereszteltek) a század elejétől a második világháború végéig japán megszállás alatt állt. A kínai polgárháborúban legyőzött reakciós Kuomintang-hadsereg 1949-ben szállta meg a Kínától 200 kilométerre sem levő, Belgium-nagy- ságú szigetet. Így lett Tajvan a maga mindössze 16 millió lakosával „Kínai Köztársaság”. Csang Kaj-sek diktátor a „kommunista lázadók kormányát” törvénytelennek ítélve Tajvannak követelte a jogot Kína egyedüli képviseletére, s politikájának alapjává tette a szárazföldi Kína visszafoglalásának meghirdetését. Ez az irreális politika kizárólag erőteljes nyugati segítséggel volt elképzelhető: a tajpeji rendszer bőkezű gazdasági segítséget kapott a tőkés országoktól; az Egyesült Államok pedig az 1954-ben megkötött katonai szerződéssel a szigetek védelmére és fegyverszállításokra tett ígéretet. Tajvant ma is önkényuralmi rendszerben kormányozzák, a kezdettől fogva fennálló rendkívüli állapot törvényei alapján. A vezetésben — amelynek ideológiai alapja változatlanul a vak antikommunizmus — mindössze annyai változás történt, hogy az 1975-ben elhunyt Csang Kaj-sek posztjára fia, a most 68 éves Csang Csing-kuo lépett. Pillanatnyilag ő Tajvan elnöke, államfője, a Kuomintang vezetője és a hadsereg főparancsnoka egysze- mélyben. Képviselők tolószékben Sajátos feszültséget jelent a „szárazföldiek” és a helybeliek ellentéte: a Kínából érkezettek és utódaik változatlanul Igyekeznek maguknak fenntartani a hatalom kulcspozícióit. Az utóbbi években több intézkedést kellett hozni az ellentétek korlátozására, mivel csak a hatalom fokozott megosztása bírhatja az ipart és a kereskedelmet kezében tartó helyi burzsoáziát arra, hogy ne okozzon belpolitikai katasztrófát a nemzetközi tekintélyétől már amúgy is megfosztott kormányzatnak. Froblémát okoz a hatalmi szerkezet fenr^artása más szempontból is: az eredetileg Kínáról jött és névleg most is azt képviselő politikusok zöme kiöregedett; a „nemzetgyűlésben” az átlagos életkor 70 év körül jár. Mivel az anyaország „lázadása” tartósnak bizonyult, országos választások helyett az akkori mandátumokat hosszabbították meg. Ennek következménye, hogy egy szavazásra vagy gyűlésre megjelenj képviselők aggok gyülekezetének hatnak, akik sokszor tolókocsival, vagy kísérőktől támogatva érkeznek. Diplomáciai vereségek A nemzetközi helyzet változásai Tajvan elszigetelődéséhez vezettek: 1971-ben kizárták az ENSZ- ből és napjainkba^ mindössze 21 állammal áll diplomáciai kapcsolatban. Nixon 1972-es kínai látogatása már jelezte: Tajvan leghűségesebb szövetségese is a Kínai Népköztársasághoz való közeledésre hajlik. Az USA akkori elnöke ugyan még azt ígérte} „Kapcsolataink Kínával nem fognak barátaink rovására tisztázódni”, — s a közeledési folyamatot valóban lassította a tajvani kérdés megoldatlansága — mostanra a jelek szerint elegendőnek ítélték Washingtonban a Kína által nyújtott biztosítékokat. S teljes joggal: számos diplomáciai nyilatkozat alapján biztosra vehető, hogy Peking nem fog erőszakot alkalmazni Tajvannal szemben, sőt a közeledés módozatait keresi. Gazdasági és politikai gesztusok sorát teszi, hogy kifejezze: mindenképp fc>ékés úton akarja a sziget integrálását elérni. (Peking megszüntette a partjai közelében levő szigetek ágyúzását, s • Katonai parádé Tajpejb’en nyugati hírszerző jelentések szerint a Tajvanhoz közeli területekről a szovjet és vietnami határhoz vezényelte csapatait.) Túlélési esélyek Tajvan nem tekinthető védte- lennnek: félmilliós hadsereggel, s korszerű felszereléssel rendelkezik, Washington pedig az elkövetkező években Is folytatni akarja hadianyag- és fegyverszállításait. Gyors ütemben fejlődik Tajvan saját hadiipara és szakértők egybehangzó állítása szerint 1980-ra atombomba előállítására is képesek lesznek! A költségvetés majd felét katonai célokra fordítják. A valódi támpontot mégsem a fegyverek jelentik; a gazdaság helyzete az az alap, amelyre támaszkodva a sziget reméli sajátos helyzetének mgőrzését. A gazdasági segélyek, a munkaerő olcsósága, a következetes iparfejlesztés valóban gyors fejlődési ütemet eredményezett. Az Egyesült Államok ugyancsak sietett kijelenteni: a diplomáciai kötelék felbontása semmiképp n'iem jelent teljes szakítást; továbbra is széles körű kereskedelmi, kulturális és egyéb kapcsolatokat akarnak fenntartani Tajvannal. A jelenlegi helyzetben a tajvani fő kérdés: meddig lehetséges a mostani státus quo megőrzése? Mennyire őszirfte és mennyire in- .dokolt Csang Csing-kuo részéről mindenféle tárgyalás merev visz- szautasítása? Kibontakozhat-e az eddig teljes hallgatásra kénysze- rített „Tajvan függetlenségéért” mozgalom? Mit ért Peking békés rendezésen»? Az ugyanis bizonyos, hogy hosz- szú távon nem képzelhető el olyan kompromisszum, amelynek feltételeit Tajvanról diktálhatnák. Rövid távon viszont úgy tűnik, hogy a jelenlegi törékeny egyensúly az, amelynek fennmaradása valószínű és ami belátható ideig az érintett feleknek leginkább érdekében áll. Sz. G. • Apa és fiú: Csang Csing-kuo elnök Csang Kaj-sek képmása alatt
