Petőfi Népe, 1978. december (33. évfolyam, 283-308. szám)

1978-12-15 / 295. szám

4 • PETŐFI NEPE • 1978. december 15. KALÁKA ÉS NYITOTT HÁZ Ipari szolgáltatások Hajóson Minden vonal FOGLALT Külön legendája van már a kecskeméti telefonoknak. A távbeszélés helyébe — a legtöbb ember szerint — a helyi- és távdü­höngés lépett: nincs vonal, ha van, nem le­het eltárcsázni, ha ellehet, foglalt a szám, ha nem foglalt kiderül, hogy már régen meg­változott: ekképpen egyetlen hívás lebonyo­lítása tíz-tizenöt percbe telik. Szó nélkül, vagy elemi hangerejű bosszankodással vesz- szük tudomásul, ha az „azonnalra”, tízszeres díjért kért beszélgetést is csak másfél óra múlva hozzák be; idegcsillapítókat szedünk marokszámra, ha a bejelentő jelentkezésére várunk. Azaz: szidjuk a kecskeméti telefon- viszonyokat — és a postát — mint a bokrot. Nem akarom magánügyeimmel traktálni az olvasót, de hadd említsem meg: amíg létre­jött a randevú a megyei postahivatal veze­tőjével, kerek negyven percig vártam vo­nalra. • Egymástól egy kőt centire ülnek csupán az interközpontosok. A hangzavar vülállónak elviselhetetlen. ké Amikor szóba hozom ezt, Bar- dóczky Simon nevetve a saját telefonjaira mutat — Tegyünk egy próbát — ajánlja. — Fogadjunk, hogy én sem kapok azonnal vonalat. Nos, a hivatalvezető nyert (bár hogy örül-e ennek, azt erő­sen kétlem), minthogy a aöld készüléken öt a fehéren kilenc perc múlva érkezett vonal.' — A jelenlegi központ nemcsak kicsi Kecskemétnek, de rémsége- sen elavult is — adja meg be­szélgetésünk alaphangját Bar- dóczky Simon. — Ez a szerkezet elég lenne Kiskörösnek, Kalocsa ; nak, de semmiképpen sem egy majdnem százezer lakosú város­nak. — Hogy miért nem lehet tele­fonálni? — töpreng pár pillana­tig a kérdésen Dakó János, a távbeszélő főközpont vezetője. — Nem olyan nehéz megmagyaráz­ni. Kinőttük, mint gyerek a ci­pőt — Ha valakinek, neki hin­ni lehet: harmincöt éve áll a posta szol gálát áiba.n, ott volt a jelenlegi berendezés születésekor is. — A háború előtt kézi kap­csolású központ vortit Kecskemé­ten, 1949-ben kapott nyolcszáz vonalas automata berendezést ezt 1952-ben 1500 vonalasra bő­vítették. Négy év múlva újabb 500 vonal született, aztán tizen­öt óv múlva, 1970—71-ben lett háromezer vonalas. Közben — 1967-ben — belépett 284 állo­mással a leninvárosi mellékköz­pont is, tehát összesen valami­vel több mint háromezer vona­lunk van. — Az új központ hétezres lesz. Hisz abban, hogy minden jóra fordul, ha 1981-ben átadják? — Hiszek, hiszen a hétezer magában is sokat mond. Azt azonban nem tudom, hogy akkor hányán kérnek majd telefont: a be sem jelentett igényléseket fel­becsülni sem lehet — Egyet tudni kell — szö­gezi le Iványosi Szabó Tibor a távközlési osztály vezetője —, mégpedig azt, hogy Kecskeméten jóval több a vállalati, intézmé­nyi, hivatali telefonok száma, mint a magánosoké, következés­képp a központra és a hálózatra egyaránt még a pestinél is na­~~ Megérkezett az igazi tél, ilyen­kor nehezen szánja rá magát az ember hosszabb utazásra, a hő­mérő higanyszála már gyakran fagypont alatt van. Most válik el, hogy a MÁV elég alaposan, kö­rültekintően készült-e fel a télre. Ez az évszak a vasúti közlekedés­ben különlegesen nehéz feltétele­ket jelent: nehezebb a váltók ál­lítása, lassul a rendezőpályaud­varok munkája, több energia kell a vonatok vontatásához. Az uta­sok számára is sok kellemetlen­séget okoz, ha rossz a vasúti ko­csi fűtése, a síkos peron pedig a • Bardóczky Simon: „Fogad­junk...!” Nyert. gyobb megterhelés jut. Mind­emeillet a mi központunk orszá­gosan a 'legjobb hatásfokkal dol­gozik: teljes kapacitással. Egy bekötött százas egységben — hadd ne használjam most a szakmai megnevezéseket — opti­málisan 35—40 közületi vonal lehetne, de itt nem ritka az sem, amelyikben hatvan van.! — Vegyük ehhez hozzá a kö- zületek mellékállomásait, ame­lyek többsége szintén, alkalmas városi beszélgetésre. Ügy gondo­lom, ez tovább súlyosbítja gond­jainkat. — Az biztos — állapítja meg Dakó János —, hogy az, alköz­pontokba bekapcsolt mellékek száma jóval meghaladja a fő­központ kapacitását. Ám még ez sem okozna gondot, ha mindenki csak fontos ügyiben emelné fel a kagylót Véleményem szerint azonban kevés ügyben tapasztal­ható akkora fegyelmezetlenség, mint a telefon-kérdésiben. A vál­lalatoknak meg sem kottyan a mégoly nagy összegű telefonszám­la, és gyakorlatilag nem akadá­lyozzák meg a magánbeszélgeté­seket a hivatali készülékeken, pedig a vonalak emiatt foglal­tak legtöbbször. A másik ide tartozó segítség a telex bátrabb fel- és leszállásnál számtalan bal­eset okozója volt már... A vasutasok nagy körültekin­téssel készültek a télre, a meg­növekedett feladatok mellett ilyenkor munkakörülményeik is mostohákká válnak. Az ország csaknem 9 ezer kilométeres vas­úti vonalhálózatából mindössze 498 kilométert fenyeget az a ve­szély, hogy a hóviharok a pályá­kon akadályt képezve eltorlaszol­ják a szerelvények útját. A ve­szélyeztetett szakaszon hóvédő sövényeket emeltek a pályák mentén. • Dakó János vonalat ellenőriz. A váltók hó- és jégmentesítésé­re 9 hőlégsügaras hóolvasztó gép áll készenlétben. Ezek a gépek vasúti pályakocsira szerelt hőlég- sugaras repülógépmotorok, me­lyek bár hatalmas zajjal, de gyorsan és biztosan olvasztják le a legvastagabb jégpáncélt is a váltókról. A munkaerőhelyzetről a MÁV vezérigazgatóságán elmondották, hogy az idén 170 fővel ismét csökkent a pólyamunkások szá­ma, ezért nagyobb havazás, hófú­vás esetén szükség lehet a hon­védség segítségére. Bevetésre ké­• A tárcsák rendületlenül fo­rognak: minden vonalon beszél­nek. szén állnak a hóekével ellátott kétéltű — közúti—vasúti jármű­vek, melyek szükség esetén az or­szágúton közelítik meg a vasúti hóakadály helyét, majd az alváz­ról leeresztik a vasúti kerekeket és attól kezdve a síneken^ érik el az akadályokat. Nagy teljesít­ményű hómarógépek és hóekék is üzemkészen állnak a nagyobb vasúti csomópontokon. Személy­zetük éjjel-nappal készenlétben van, hiszen bármikor indulniuk kell, ha elakad egy vonat a hó­fúvásban ... Megszervezték azt is, hogy az utasokat az Utasellátó éttermei és büféi meleg étellel, forró itallal látják el, ha hófúvás miatt meg­bénulna a forgalom. B. I. Az élet kényelmi kellékeinek, a mindennapi használati tárgyak­nak a karbantartása, javíttatá­sa a községekben általában több gonddal jár, mint a városokban. Ennek az az oka, hogy egyes szakmákban csak egy bizonyos népességi határ felett nem vesz­teséges szövetkezeti szolgáltató műhely, vagy magániparosi üz­let fenntartása. A községek ve­zető szervei igyekeznek elhárí­tani az objektív és szubjektív akadályokat a szolgáltatások fej­lődése útjából. — Itt Hajóson is szeretnénk elérni, hogy a szolgáltató szak­mák teljes választéka a lakos­ság rendelkezésiére álljon, s a kapacitás ne legyen kisebb a keresletnél — mondta Horváth Mihály, a nagyközségi tanács Végrehajtó bizottságának titkára. — Az átlagosnál rosszabb a hely­zet nálunk a külterületen, Ér­sekhalmán és környékén, ahol körülbelül nyolcszáz ember él. A többségük a Hosszúhegyi Állami Gazdaság dolgozója. A bórfűré- szelőn kívül semmiféle szolgál­tató szakember nem áll ott kinn rendelkezésükre. Szépítkezni, a különféle háztartási eszközöket javíttatni bejárnak Hajósra, ti­zenegy kilométerről. Megjegyzem, hogy a közlekedés jó, de termé­szetesen ennék ellenére változ­ta tnli akarunk ezen az állapoton. A Végrehajtó bizottság határoza­tot hozott, amely szerint Érsek­halmára bármilyen szakmában soron kívül adunk ki kisipari működési engedélyt. A kisiparosokon kívül Hajóson a Kalocsai Asztalos, Építő és Villamosiipari, valamint a bajai Duna menti Szolgáltatóipari Szö­vetkezet részlegei végeznek la­kossági szolgáltatást. Az előbbinek egy-egy férfi-, illetve női fodrá­sza', egy női szabója, egy cipé­sze és egy gumijavítója áll a helybeliek rendelkezésére. A ba­jai központú szövetkezetnek női és férfifodrásza, valamint koz­metikusa dolgozik a településen, — A művelődési ház „nyitott ház” elképzelései alapján, a Du­na menti Szolgáltatóipari Szövet­kezet szakembereinek az ott ké­szülő üzletben adunlk majd he­lyet — tájékoztatott Horváth Mi­hály. — Azt gondoljuk, hogy aki bejön a nyitott házba a külse­jét rendbehozatni, az szakít egy kis időt például tárlatnéz,ésre, vagy más művelődési lehetőség kihasználására. A nagyközségben évente 50—60 családi házat építenek föl, fele­részben többszintest. Elég sok lakóépületet átalakítanak, korsze­rűsítenek. Az építőipari kacapi- tás kevés ezekhez a munkákhoz, bár az utóbbi időben több kőmű­ves működési engedélyt adtak ki. Jelenleg a tizenegy kőműves kis­iparos közül öt főfoglalkozású, a többi mellékfoglalkozásként űzi mesterségét. — A tanácsnak is van költség- vetési üzeme, a helyi termelőszö­vetkezetben és az állami gazda­ságban szintén található saját építőipari csoport — vette sorra az erőket a vb-titkár. — Az ipa­ri szövetkezet ugyancsak rendel­kezik egy kis létszámú építőrész­leggel, de ezek együttvéve sem képesek a saját építkezések mel­lett a lakossági igények teljes ki­elégítésére. Az emberek kaláká­ban dolgoznak, én segítek neked, te segítesz nekem alapon. Találhatók Hajóson teknővajo, köszörűs, bérfűrészelő, tűzifa­fűrészelő, szobafestő, villanysze­relő, lakatos, asztalos, férfisza­bó, női szabó, szekérfuvarozó, fényképész, valamint női és férfi- fodrász kisiparosok is. Az egyet­len rádió- és televíziószereiő be­adta az engedélyét, s így most helyben nincs kivel javíttatni a készülékeket. A nagyközségben körülbelül 360 személygépkocsi fut, s mindössze egyetlen, mellékfoglalkozású ja­vító kisiparos van. A jól felsze­relt tsz-műhelyben nem fogadhat­nak kívülállókat, mert nagy a sa­ját géppark. Kalocsára, Bajára vagy Kiskőrösre kell javításra vinni a járműveket. Gondokat okoz a vízvezeték- és a központi­fűtés-szerelő hiánya a községben. Az asztalosok sem győznek eleget tenni a megrendeléseknek. Elkel­ne még néhány vasas szakem­ber is. — A kontárokat, amilyen mér­tékben lehetséges, „legalizáljuk” — ismertetett velem egy helyi megoldást Horváth Mihály vb- titkár. — Az új házak lakhatási engedélyének kiadásakor elszá­moltatjuk a tulajdonost, melyik munkát kivel végeztette és meny­nyiért. Büntetni nem büntetjük meg a kontárkodáson kapott sze­mélyeket, de a napfényre kerülő jövedelmük után megadóztatjuk őket. Ez az eljárás talán enyhé­nek tűnik, de nekem az a vélemé­nyem, hogy ha ők sem dolgozná­nak, akkor a lakossági igényeket még kisebb mértékben lehetne csak kielégíteni. A. T. S. Hogyan neveljünk citromfát ? A citromfa — még akkor is, ha termésre nem számíthatunk — igen szép és mutatós szobai nö­vény. Nagyon távolról érkezett hozzánk —, de lassan már kezd meghonosodni, őshazája: India, Kína, Japán, Burma, Vietnam, ,Fülöp-Sizilg€itek, Ausztrália. Na­gyon régtől fogva termesztik a spanyol, az olasz, a görög terüle­teken. Nálunk is igen hamar megked­velték — és bár éghajlati viszo­nyaink nem a legkedvezőbbek számára, szobai dísznövényként nagyon sokan termesztik. Nevelé­sét csakis magoncok nevelésével tudjuk megoldani. Az érett cit­rom magjait egv-két napig lan­gyos vízzel kell áztatni, azután cserépbe — jó tápdús földbe — 2 centiméter mélységbe elvetni. A cserepet napos, meleg, világos helyre tegyük. Nagyon fontos na­ponta állott vízzel megöntöznünk, hogy a talaj állandóan nedves le­gyen. Időnként a talajt óvatosan lazítsuk fel. A kis mag körülbe­lül egy hónap múlva kicsírázik. 'Amikor a magoncok kikeltek, egyenként ültessük cserépbe. Le­hetőleg mély pálmacserepet ve­gyünk. mert hosszúra növő karó- gyökereinek nagy hely keill. A citrom fény- és meleigigénves nö­vény. Igényli továbbá azt is, a relatív páratartalom legalább 75 százalékos legyen, Kicsírázás után az első évben gyorsan fejlődik, Amikor a kis magoncok már 8—10 milliméter átmérőjűek. akkor — tavasszal — kell beoltani. Mindig termőfáról kell szerezni az oltóvesszőt, ami­vel az oltást vagy szemzést vé­gezzük. Oltás többféle módon le­hetséges: összeforrasztásos, héj alá oltás és kecskeláboltással. A szemzést úgy végezzük el, hogy — nagyon éles, fertőtlenített késsel (denaturált szesz -f- fungi- eid hatású szer) a korona alatt egy T-alakú vágást készítsünk. A kéregrészt felnyitjuk és a szemet belehelyezzük. A szemzés helyén helyezzünk el egy vattacsomót; melyet gyakran kell majd meg­nedvesíteni. Azután av. egészet lazán, ritka szövésű anyaggal, gézzel kössük át. Körülbelül 10— 14 nap múlva ered meg. Ekkor szem fölött — levágjuk az alanyt. Szaporítani szokták még búj­tassál — erre a tavasz vége, nyár eleje a legalkalmasabb időpont. A bújtást úgy kell végezni, hogy a vízszintesen fejlődő ágakatt — fokozatosan és finoman — meg­hajlítjuk és tőzeges vagy lomb- föíddel telített ládába, cserépbe fektetjük. (Fontos, hogy a földbe kerülő részt a rügy alatt kissé megmetszszük.) A földből az ág csúcsának legalább 2—3 centimé­terre kell kiállnia. Jól öntözzük meg állott vízzel, azután egy na­gyobb földrögöt tegyünk rá ne­hezéknek. A rendszeres öntözést is mindig állott vízzel végezzük, öntözések után a földnehezéket mindig tegyük vissza. Dugványozás. A szaporításnak szintén egyik ismert módja. Ne­mes, oltott, már termő növényről kell a dugványt szedni. A korona külső, érett hajtásaiból a legal­kalmasabb 4—5 leveles, érett haj­tást kell mindig szedni. A meg- gyökeresedés természetesen nem megy egyik napról a másikra. Átültetéshez a tavasz vége a legalkalmasabb Időszak. A fiatal növényeket évente, az idősebbe­ket 2—3 évenként ültessük át. Minden alkalommal csak 3—4 centiméterrel nagyobb átmérőjű cserépbe és gyökérlabdával együtt ültessük át a citromot. A kiegé­szítő földet a cserépbe jól kell tömöríteni, és alaposan beöntözni. Legelőnyösebb, ha az ültetéshez használt föld: homok, érett kom­poszt és jó minőségű föld azonos arányú keveréke. A citromnövényt májustól szep­temberig tarthatjuk a szabadban is, kissé árnyékos helyen. Az idő alatt, míg a növény a szabadban van. kéthavonta tápsós oldattal is öntözzük meg. Amennyiben gombás megbete­gedés tünetéit észlelnénk, akkor Bordóilé 1 százalékos oldatával permetezzük. Kz 1,3 százalék fe­letti töménység már perzseli a leveleit. Állati kártevői ellen Foszfitiont használjunk. Időnként igényli a műtrágyázást. A nitrogén, foszfor, kálium kombináció Citromfoska néven vásárolható a szaküzletek­ben. (Egy liter vízhez 2—3 gramm • Kökény Gyuláné és SzijJ Zoltán naponta száz hibajelentést rögzít. használattá lenne, ám a legtöbb cégnél idegenkednek tőle, holott a telexhálózat világszínvonalú hazánkban,. — Szinte lehetetlen megkapni a bejelentőt, arról nem is be­szélve, hogy „közönségesként” reménytelen a beszélgetésre vár­ni... Iványosi Szabó Tibor nagyot sóhajt, — Ha van egy csatornái, akkor az csak bizonyos mennyiségű vizet ereszt át, ha több víz jöin, áirtvíz lesz. Képtelenség a jelen­legi helyzetben ennyi intenhívást lebonyolítani. Aszerint rangsoro­lunk, hogy ki mennyit fizet, de így sem győzzük. Ennek oka másodsorban az, hogy kevés a kezelőszemélyzet. A szakmáinak szinte semmi vonzó oldala nincs, a műszakpótlékkal is alacsony a fizetés, és karácsonyi, szilveszte­ri szolgálatot is kell adni. Annyi a munkájuk, hogy háromórán­ként öt perc pihenőt tarthatnak csak! Arról, hogy az utóbbi idő­ben miféle válogatott sértéseket vágnak hozzájuk az előfizetők, szólni sem érdemes, annyi azon­ban bizonyos, hogy kiét becsü­letsértési kódex kitelne már a hallottakból. Higgyék el pedig: nekünk az az érdekünk, hisz ak­kor szerzünk bevételt, ha sikerül megteremteni az összeköttetést. Naponta kétezer érkező és két­ezer kimenő hívásunk van, va­rázslók nem vagyunk, ennél töb­bet képtelenek vagyunk lebonyo­lítani. — Oda fut be a tudakozók hí­vása. Magam is sokszor kérde­zek egy-egy telefonszámot, hisz a könyv igen elavult. — A könyv! — a távközlési osztály vezetője csak legyint. — A benne szereplő számok het­ven százaléka megváltozott! — Akkor miért nem adnak ki újat? — Mire megjelenne, kezdhet­nénk elölről. Hamarosan belép a széchenyivárosi központ, egy se­reg szám ismét megváltozik. Az új központ átadásáig nem szá­míthatunk új listára. Beszélgetésünk záróakkordja­ként végigjártuk a központot. A hibabejelentőben ketten is ül­IliCitV ------ DuLOX, I liUcf b a z átlag — válaszolnak, kérdez­nek, vizsgálnak. Cseppet sem látszanak nyugodtnak, gyorsan, tétovázás nélkül teszik a dolgu­kat. Ha központberendezés lennék, hamar elszédülnék: megállás nélkül forognak a tárcsák, várják mikor akaszkodhatnak egymásba: mikor adhatják a búgó hangot, mikor teremthetnek összekötte­tést. 430—480 ezer beszélgetést bonyolítanak le havonta, és leg­alább kétszázezer a sikertelen hívások száma, azt hiszem, hogy csak az idősebb szerelők emlé­keznek még arra, amikor a sí­ri csöndet csak óránként-félórán­ként törte meg egy-egy tárcsa- fondiulat. Üzemelnek itt még 1949-ben telepített berendezések is, van munkája tehát a szolgá­latos műszerészeknek. Az interközipontban egymástól pár centire ülnek a kezelők, fe­jükön halLgató, szájuk előtt mik­rofon; a „Szekszárdi tizenegy - négyszázkettő, jegyeztem!”, „Saj­tó? Várj, adom a hívót!” „Bu­daipest százhúszon négy -ütszázti­zenkiilenc? Maradjon, kapcsolom a hívómat!” szavak bábeli za­varrá olvadnak össze; pillanatnyi megállás nélkül folyik a kapcso­latkeresés és -teremtési, tíz perc múlva már én vagyok ideges a monotonná egybefolyó hangára­dattól. Az interjegyek szünet nél­kül érkeznek a gyorsan forgó futószalagon; figyelem a kezelő­ket, van, aki öt vonalon dolgozik egyszerre. Időnként megrándul egyikü'k-másikuk arca, gondolom ekkor sértik őket vérig azok, akik reggél nyolckor kértek Pes­tet, s- most, negyed tizenkettőkor kapják meg. Egy-két adat hiányozván, le­rakom a kagylót, vonalra várok. Eltelik tíz perc, sehol semmi, eszembe jut, hogy ennyi idő alatt gyalog is odaértem volna dühös leszek. Aztán azt gondoLom: ha lenne kalapom, megemelném a központosok előtt 1981-ig, az új berendezés elké­szültéig ez a leghumánusabb cse­lekedet. Ballal József I KÉSZENLÉTBEN AZ EMBER ÉS A GÉP Felkészült a vasút a télre

Next

/
Oldalképek
Tartalom