Petőfi Népe, 1978. december (33. évfolyam, 283-308. szám)

1978-12-13 / 293. szám

IDŐJÁRÁS Várható időjárás ma estig: Időnként felszakadozó felhőzet, szórványosan eső, záporeső. Több helyen megélén­külő, helyenként megerősödő déli. délnyugati szél. Néhány helyen köd. Legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: mínusz 1—plusz t, legma* gasabb nappali hőmérséklet: általában 8—13 tok között, néhány tartó­san ködös helyen 5 fok közelében. (MTI) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIII. évi. 293. szám Ára: 90 fillér 1978. december 13. szerda KARÁCSONYI BAROMFIEXPORT Ötven vagon szárnyas az ünnepekre Zavartalan a lakosság ba­romfihús- és tojáséi látása, a termelők, s a feldolgozó ipar igény szerinti mennyiségiben kínálja áruját a fogyasztók­nak. A bőséges felhozatalnak is része van abban, hogy nő az étvágyunk a könnyebben emészthető szárnyashús iránt: baromfi­húsból 16 kilo­gramm, tojás­ból pedig 270 az egy főre ju­tó hazai fo­gyasztás. Ez a fejlett országok szúwona lávail megegyezik, a világon is csak az Egyesült Ál­lamok és Ka­nada előz meg bennünket e te­kintetben. A hazai ipari baromfihús-ter­melés 25 százalékát adó Kecs­keméti Baromfifeldolgozó Vállalat gyáraiban, áhol az idén 50 ezer tonna baromfit vágtak, az év végi ünnepekre készítik a pe­csenyeszállítmányokat. Külföldi megrendelésre naponta átlagosan mintegy 11 vagonnyit indítanak a vállalat 80-féle termékéből, s a karácsonyi pulykánál is kere­settebb az egésze illetve a dara­bolt kövérliba, s belsősége, a máj. Ez utóbbit a franciák fo­gadják, a libahúst pedig az osztrák és az NSZK vevők vásá­rolják. Piaca van újdonságuknak, a griill-libának is, ami sütésihez előkészítve, 3,5—4 kilogrammos súlyban jut el a megrendelők­höz. Ebből a termékből az idén 10# ezret exportáltak, s a ke­resletnek megfelelően növelik majd jövőre termeltetését, fel­dolgozását Az exportlehetőségek kihaszná­lása mellett az eddiginél nagyobb gondot fordít a hazai ellátásra, a választék bővítésére a válla­lat Csak decemberben, az év vé­gi ünnepekre, 50 vagonnyi sü­­tésre-főzésre előkészített szár­nyast ad a kereskedelemnek a kecskeméti és a kiskunhalasi • Darabolt pecsenyének való, tálcán. gyár. A korábbinál több darabolt árut forgalmaznak, gondolva az egyedülállóikra, a kisebb csalá­dok igényére is. Az ünnepek előtti napokban korlátlan meny­­nyiségű friss vágású, bontott csikkét kapnak az üáletak; s a nagytestűék sem hiányoznak majd a pultokról. Az év utolsó hónapjának ter­melési, értékesítési finisében a gyár irányítói a következő gaz­dasági érvre készülnek. Az 1979. évi termelésüket az értékesítési lehetőségiek határozzák meg s a gazdaságosság és minőségi áru­termelés kerül előtérbe. Ennek megfelelően egyeztetik a partner­gazdaságokkal a termeltetés üte­mét és arányát. A piackutatások szerint a jelenlegi baromfihús­­kínátatnál nincs többre szükség, elegendő az exportigények kielé­gítésére, a hazai fogyasztói ellá­tásra. Szükséges azonban a fel­dolgozás korszerűsítése, a tenyész­tés modernizálása és a fajták piaci igény szerinti megválasz­tása. Jelenleg ugyanis túlságosan ingadozik a vágásra kerülő ba­romfi egyöntetűsége, ami rontja feldolgozhatóságát, értékesíthető­ségét. V. E. • Sütésre készítik a karácsonyi pulykát. ÉPÜL AZ ÖNTÖZŐMŰ KALOCSA TÉRSÉGÉBEN A Duna mellék nagy beruházása • Tóth József főző-ftnonító mes­ter a 20 hektoliteres főzőüstöt készíti elő töltésre. A Duna—Tisza közén elég mostohák a ter­mészeti adottságok. Gyakori a gyengén ter­mő homok-, vagy sziktalaj, a vízjárta, sem­mire sem használható terület. A Tiszántúl fekete földjeihez képest jóval költségesebb itt a mezőgazdasági termelés. E helyzet meg­változását segíti elő a talajjavítás, a terep­­rendezés, a víz szabályozása, más szóval a melioráció, amelyre minden évben jelentős összeget fordítanak Bács-Kiskun megyében, hiszen ez a munka a gazdaságosabb terme­lést mozdítja elő. Népgazdasági jelentőségét hang­súlyozza az, hogy állami költség­­vetésből anyagilag is támogatják a meliorációt, s az állami hozzá­járulás mértéke a beruházási költség 70 százalékát is elérheti. A szőlő-, gyümölcs- és zöldség­­termesztő Bács-Kiskun megyében oly fontos öntözéses gazdálkodást előkészítő beruházásnak része a talajjavítás, a tereprendezés, táb­­lásítás, amelyet a gazdaságoknak az öntözőtelep építésével együtt, vagy azt megelőzően kell elvé­gezniük. Ez a munka indokolt, mivel a következő években to­vább csökken a mezőgazdasági­lag hasznosítható földterület, a települések növekedése, a kör­nyezetvédelem és egyéb okok miatt. A belterjes, öntözéses gaz­dálkodás fejlesztése az egyik mód a területcsökkenés okozta veszte­ség ellensúlyozására. Az MSZMP Központi Bizottsága ez év már­ciusi határozata, a meglevő öntö­zőtelepek jobb kihasználásával együtt, ezért sürgette többek kö­zött az öntözéses gazdálkodás to­vábbfejlesztését. Kalocsától délre az 1960-as években épült egy 4 ezer hektá­ros öntözőmű, amelynek vizét Bátya, Fájsz, Miske és Dusnok mezőgazdasága hasznosítja a fű­szer-, zöldség-, valamint a takar­mánynövény-termesztésben. Az akkoriban több tízmillió forintba került létesítmény kivitelezését egész szerény mértékű meliorá­ció előzte meg, és ez az öntözőmű kihasználására jelenleg is kihat. Egy évtizeddel később Kalocsá­tól északra, Foktő, Úszód, Duna­­szentbenedek, Géderlak, Ordas és Dunapataj határában kezdődött el a tereprendezés, talajjavítás, táblásítás, üzemi útépítés, amely 13,6 ezer hektár, túlnyomórészt szántó, szakszerűbb hasznosítását tette lehetővé, és a melioráció 2400 hektáron öntözőmö építését készítette elő. A dunaszentbene­­deki Űj Hajnal Tsz kezdeménye­zésére, egyszerű társulást alakí­tottak a hat község mezőgazda­­sági szövetkezetei, hogy közös erőből végezzék el a 37 milliós be­ruházást, amelynek kivitelezését az állam 70 százalékos anyagi tá­mogatással segítette. Itt az utóbbi években önkéntes földcserével, talajjavítással, a te­• Ebből a csa­tornából a nyá­ron már öntöz­te a fűszerpap­rikát a közös gazdaság. Nagy Pál az öntöző­fürt társulás műszaki veze­tője mutatja az új műtárgyat. repadottságtól függően 960x960 méteres földtáblákra osztották fel a 13 676 hektárt, szegélyükre 163 kilométer hosszúságban üzemi földutakat építettek, amelyek ko­ra tavasztól az ősz végi esők be­álltáig járhatók. Rendkívül meg­gyorsult és olcsóbbá vált a mező­­gazdasági áruszállítás az érde­kelt szövetkezetekben. A föld­utak később majd tartós burko­lattal megerősíthetők, de jelenle­gi állapotukban is biztonságosan járhatók. Műszaki átadásuk óta nem fordult elő, hogy traktor, kombájn, vagy más jármű el­akadt volna e földutakon. A tereprendezés következtében a pár hektáros parcellák, vízjár­ta mélyedések kiegyenlítődtek, és a nagyüzemi terület szerves ré­szévé váltak. Ily módon mintegy 6 százalékkal gyarapodott a hat község határában a művelhető te­rület. A táblásításkor elvégzett talajvizsgálat már 1975-ben olyan adatok birtokába juttatta az érde­kelt szövetkezeteket, amelyekkel új alapokra helyezhették a táp­anyag-utánpótlást: a talaj, a nö­vényzet szükségletének megfele­lő szerves és műtrágyázást. A melioráció a mai követelmény­nek megfelelő üzem- és munka­­szervezésre serkentette a gazda­ságokat, lehetővé tette a korszerű termelés- és vetésszerkezet kiala­kítását, a nagy teljesítményű gé­pek alkalmazását. Ez a termés­­eredmény alakulásában már érez­tette hatását, a jövőben pedig még inkább. Az idén ugyanis megkezdődtek a 2400 hektáron öntözőmű létesí­tésének munkálatai. Az első sza­kaszban Foktő és Úszód határá­ban a Dunaszentbenedeki Öntöző­fürt Társulás és a Duna menti, Kiskunsági Vízgazdálkodási Tár­• A tápcsatorna helyéről kiemelt földet teríti szét Bóna Antal keceli traktoros a foktői Béke Tsz területén. (Straszer András felvételei) Értelmes versenyt! Egy évvel ezelőtt, tavaly decemberben látott napvilágot a Szakszervezetek Országos Tanácsának, valamint a KISZ Központi Bizottságának a munkaverseny továbbfejlesz­téséről szóló közös állásfogla­lása. Ennek lényege az, hogy a munkaverseny-mozgalom minél inkább szolgálja főbb gazdaságpolitikai céljaink megvalósítását, segítse a munka hatékonyságának nö­velését, a termelékenység ja­vítását, a vállalati belső tar­talékok feltárását és az ex­port fokozását. A munkaverseny fejlődésé­ben tapasztalható kedvező je­lenségek — amelyek ugyan nem újak, de csak az utób­bi egy-két évben kezdtek igazán meghonosodni — azt bizonyítják, hogy ezek a kö­vetelmények nem maradtak csupán jelszavak. Az újságok nap nap után adnak hírt az új kezdeményezések elterje­déséről. A szolgáltató vállala­tok brigádjai indították el a „munkád mellé add a ne­ved” mozgalmat, amelyet más közösségek is átvettek. Az építő- és szerelőipari válla­latok brigádjai közül egyre több ad garancialevelet el­végzett munkája mellé. A könnyűiparban a „ne adj to­vább hibás terméket" mozga­lom terjed és még hosszan sorolhatnánk a változatos el­nevezésű kezdeményezéseket, amelyeknek azonban egyetlen közös célja van: a munka minőségének javítása. Egyre több üzemi kollek­tíva kapcsolódik be az anyag- és energiatakarékosság jegyé­ben indított mozgalmakba is. A kohó- és gépiparban dol­gozó szocialista brigádok pél­dául ez évre több mint 2 milliárd forint értékű anyag- és 300 millió forintnyi ener­gia megtakarítását vállalták, s az évközi eredmények ar­ról tanúskodnak, hogy várha­tóan sikerül is teljesíteni fel­ajánlásaikat. A felsoroltakon kívül szá­mos helyi kezdeményezés tö­rekszik a munkaidó, a gépek kapacitásának jobb kihaszná­lására, a munkafegyelem ja­vítására. A jó példával elöl járók nevével, kezdeményezéseivel gyakran találkozunk, s igaz az is, hogy egyre többen kö­vetik őket. De az egész mun­kaverseny-mozgalomra még­sem ők a jellemzők, az átla­got, a derékhadat még nem ók képviselik. Az idei válla­lások és teljesítések között tallózva még most is találni olyan felajánlásokat, ame­lyekről már messziről lerí, hogy formálisak, nem lényeg­re törők. Es vannak olyan munkaverseny-szervezők, gaz­dasági vezetők, akik nemcsak elfogadják, hanem értékelik is ezeket. Még dívik a meny­­nyiségi szemlélet is, amelyen az ismert kivételektől elte­kintve, túlhaladt az idő. Az élenjárók példája azt bizonyítja, hogy a munkaver­seny, a szocialista brigádok lelkesedése, tenniakarása ma is hasznosan járulhat hozzá a korábbiaknál jóval bonyolul­tabb gazdasági feladatok meg­oldásához. Am még ma is akadnak Olyan közösségek, amelyek képtelenek szabadul­ni a régi beidegződésektől. De a legnagyobb gond mégsem ez. A nehézségek fő oka az, hogy hiába a lelkesedés, a tenniakarás, mert gyakorta nincsenek meg a helyi felté­telek a tartalmasabb, haszno­sabb válalások megtételére és végrehajtására. Az utóbbi hetek, hónapok szocialista brigádvezetői ta­nácskozásain nemegyszer ne­hezményezték a résztvevők, hogy az anyag- és alkatrész­­ellátás, a munkaszervezés hiá­nyosságai, az egyértelműen a mennyiség fokozására ösztön­ző anyagi érdekeltség és más tényezők nagyban hátráltatják őket vállalásaik végrehajtásá­ban. Elvárjuk és szorgalmazzuk a munkahelyi közösségek kez­deményezését, azt, hogy jár­janak elöl az önművelésben, a tudatformálásban, s utóbb már azt is, hogy mindezzel elsősorban a munka és a ter­mékek minőségének javítását, a hatékonyság növelését szol­gálják. De még mindig van­nak olyan munkahelyek, ahol csak szavakban élnek ezek az elvárások, ahol a hely szelle­me nem igényli ténylegesen a mozgalom minőségi változása­it. A munkaverseny nem jár­hat külön utakon, céljai nem szakadhatnak el az üzemi környezettől. A mennyiségi szemlélet például nem a munkaversenyre jellemző el­sősorban, nem a mozgalom hi­bája, hanem a vállalati veze­tésé. A vásár persze kettőn áll. A brigádoknak kritikai észrevételeikkel, kezdeménye­zéseikkel segíteniük kell a gazdasági vezetőket a belső tartalékok meglátásában, fel­tárásában. A vezetésnek pe­dig olyan értelmes, hasznos célokat kell állítaniuk a bri­gádok, a versenyzők elé, ame­lyek arra inspirálják a kol­lektívákat, hogy megtegyék a magukét a minőség, a haté­konyság javítására. K. L. sulat közös munkájával 735 hek­táros öntözőtelep épül. A íajszi öntözőfürt üzemeltetési tapasz­talatait felhasználva, itt már kor­szerű műanyag csöves vezeték­­hálózatot fektettek le, ami a mű­szaki hibákat a legalacsonyabb szintre csökkenti le. Több kilométer hosszú csator­na is épült, amely a Foktő és Úszód határmezsgyéjén létesülő szivattyúállomáshoz vezeti a Du­na vizét. Az Ideiglenesen működó tápcsatornából nyáron fűszerpap­rikát öntözött a foktői Béke Tsz. Az egész öntözőmű a Kalocsától északra fekvő kertészeti gazdasá­gok fűszerpaprika- és zöldségnö­­vény-termesztését teszi biztonsá­gosabbá a korszerű öntözött tele­pen. K. A. Kecskemétről Kanadába A Budapesti Likőripari Válla­lat 130 dolgozót foglalkoztató kecskeméti üzemében tettünk: rövid látogatást a minap. Beren­­de László üzemvezető tájékozta­tóját idézzük: — Üzemünknek három fő te­vékenysége van — mondta a többi között. — Az értékesítés, a gyümölcsszeszfőzés, valamint a palackozás. A szeszfőzést a Vasút utcai te­lepünkön végezzük, ahol a kis­termelőiktől és nagyüzemi gaz­daságoktól átvett különféle gyü­mölcsökből — főleg barackból — főzünk pálinkáit. Az idei 260 ezer literes tervünket várhatóan 300 ezer literre teljesítjük. Jó volt az alapanyag-ellátásunk az idén, és így sikerül a többlettermelési amelynek jó része exportra ke­rül. A kecskeméti barackpálin­ka igen keresett áru a tőkés ál­lamokban. A palackozással foglalkozó dol­gozóink a jórészt tartálykocsik­ban érkező különféle likőröket és pálinkákat töltik formapalac­­kokba. Inmen kerül a bel- és kül­földi vásárlókhoz — főleg Ka­nadába — a többi között az Umicum, a Fütyülős barack, a Pecsétes barack, a Császárkörtei a 'kancsós Hubertus, összesen mintegy 10—12 féle ital Ez a tevékenységünk igen mun­kaigényes, hiszen a palackokra több címkét kell ragasztani és ezeknek a különböző méretű és formájú palackoknak a gépi töl­tése egyelőre nem valósítható meg. Dolgozóink gyakorlati tu­dását bizonyítja, hogy a 800 ezer palackos tervüríket várhatóan 50 ezerrel túlteljesítjük. Vállalatunk Unicum likőrgyára részére is végzünk palackozást, e termékek 80 százaléka Kana­dába, húsz százaléka pedig Olaszországba kerül. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom