Petőfi Népe, 1978. december (33. évfolyam, 283-308. szám)

1978-12-15 / 295. szám

1978. december 15. • PETŐFI NÉPE • 3 NAPKÖZBEN: Mordályt vegyenek! Célszerű, ötletes, hathatós újdonsággal lepte meg a Bizo­mányi Aruház Vállalat a kecs­keméti nyájas vevőket, biztos­ra veszem, hogy nem kímélte erejét és valutakeretét, amikor indiai puskákat szerzett be, s dobott piacra, alig valamivel több mint ezerkétszáz forin­tért. Megvallom, az első perc­ben (eldühödtem a dörrenő gyiiok láttán, s azon gondol­koztam, miféle „hasznos cél" érdekében árusíttatik (azt a „hasznot" figyelmen kívül hagyva, amelyet a vállalat ér el), de aztán némi töprengés után rájöttem, hogy nagyon is okos az ok. Bár erre való pén­zem nincsen, mégis ajánlom mindenkinek a fegyver meg­vásárlását; azazhogy mégsem mindenkinek. A legnagyobb haszonnal szerintem azok forgathatják, akik tövig járták már le a lá­bukat a karácsony előtti hiány­cikkek utáni futkosásban. így tehát az, aki eleddig remény­telenül keresett zselés szalon­cukrot, hurkába való rizst, te­levíziót. baby-elemet, sztereo lemezjátszót, automata mosó­gépet, magnókazettát, az egé­szen jól teszi, ha indiai pus­kát akaszt a vállára, s úgy tér be — nem minden komolyság nélkül — valamely kereske­désbe. A könnyen elsülhető fustély láttán majdcsak lesz olyan árus, ki fülbe súg egy címet: „Uram, ott próbálja meg", amely közlés után dör­gő léotekkel lehet távozni az árudából. Ámbár a módszernek hiva­talos körökben is akadhat el­lenzője (nem beszélve azok érthető viszolygásáról, akik­nek nem kevés közük van az említett cikkek hiányához), hiszen nem egészen tisztázott, hogy kell-e fegyverviselési en­gedély a rézveretes durranó­­hoz; másrészt egyéni bosszú­vágy is vezérelhet egy-egy ke­reskedőt, hogy nem szívlelt kollégájához irányítsa a fel­fegyverkezett árura-vadászót; harmadsorban pedig az ön­gyilkosság-ellenzők is felhábo­rodhatnak: mi történik, ha, ekképpen sem érve el sikert, a hiánycikkek keresésében meg­tébolyult vevő saját fejének fordítja a puska csövét. Megnyugtatásul közlöm, hogy szerencsére töltényt nem árulnak a pukkantóhoz, így életveszély esete „nem forog­hat fenn”. A határozott fel­lépés azonban sikerhez vezet­het, hiszen köztudott: ha isten akarja, a kapanyél is elsül. S ez esetben márkás, bár golyó­nélküli indiai mordályról van s^ó! Nem utolsó szempontként ajánlom annak megfontolását, hogy a remekmívű fegyver — ha másra nem is — szobadísz­nek használható. Lemezjátszó, automata mosógép, televízió, s a többi hiánycikk — he­lyett. B. J. Öt világrészbe -150 útvonalon indít csoportokat jövőre az IBUSZ panoráma! ••■"•»*•,4*,-ÉÉ,É*‘—M«*■■>*,,—iI****timm^***** A nyár, az utazások főidénye még messze van, de sokan szeretnék tudni, hogy milyen ajánlatokat kínál az ország legnagyobb idegenforgalmi vállala­ta, az IBUSZ. A nyári programokat tartalmazó füzet elkészült és bőséges választékot kínál. Jövőre 150 útvonalon indítanak csoportokat — és 5 világrészbe. Sokakat érintő örömhír, hogy ezentúl a korábbi­nál kényelmesebben — fekvőhelyes kocsin — utaz­hatnak majd a turisták a román és a jugoszláv tengerpartra, valamint Prágába és az NDK-ba. Új­donság, hogy a változatlanul népszerű spanyol tú­rákat Marokkóval kombinálták. Kevésbé lelkesítő, hogy a rendkívül kedvelt kubai utakat iamaicai látogatással kötötték össze, természetesen dupla áron. A kínálat gazdag és árban is eltérő. Kínálnak ol­csó tengerparti és hegyvidéki üdüléseket — különös tekintettel a családosokra és a nyugdíjasokra —, de szerveznek brazil, és mexikó—perui túrákat is, azok­nak, akiknek erre is futja. Nagyon kelendőek a több országot érintő körutazások. Ezek közül is kiemel­nénk a Csehszlovákia—^Lengyelország—Szovjetunió, a Szovjetunió—Finnország, Szovjetunió—Japán, Ausztria—Lichenstei n—Svájc, Románia—Törökor­szág, valamint a Szovjetunió—Korea utakat. Tovább bővül a Szovjetunióba szervezett túrák köre. Az érdeklődők 24 útvonal között választhat­nak, eljuthatnak a Kaukázuson túli köztársaságok­ba, Közép-Ázsiába és Szibériába is. Érdemes fellapozni a belföldi programfüzetet is. Jövőre 143-féle túrát és több mint 500 időpontot ajánlanak a közönség figyelmébe. A vízparti üdülé­sek között először szerepel Kunfehértó. A sikeres irodalmi kirándulások közül kettő — az Arany— Katona—Móra-, valamint a Petőfi-emléktúra — me­gyénket is érinti. A természeti értékeinkre kíván­csiaknak lehetőségük nyílik a Kiskunsági Nemzeti Park szervezett megtekintésére. A növényritkaságok kedvelői pedig felkereshetik a Tőserdőt és egyide­jűleg a szabadkígyósi tájvédelmi körzetet. Rendeznek gyalogtúrával egybekötött kiránduláso­kat a hegyek közé, ínyenctúrákat, továbbá gyerme­kek részére nyelvtanulással egybekötött üdülést Vépen, és úszótanfolyamot Sóstón. Mivel 1979 a gye­rekek éve lesz, különös gondot fordítanak a családi turizmus kibontakoztatására. A családos üdülések­re kedvezményeket kínálnak, bel- és külföldön egy-Olajszállitás léghajón Kijevben egyedülálló szállító­­rendszert hoztak létre léggömbök­ből és kormányozható léghajók­ból. A léggömbök és a léghajó sajátos légi vonatot képez. A 2 millió köbméter teljes térfogatú léghajó hét teherszállító léggöm­böt vontat, míg egy másik légha­jó hátulról biztosítja a másfél ki­lométer hosszú légiszerelvény egyensúlyát. E furcsa szállító­­rendszer kőolaj, földgáz és gáz­­kondenzátum légi úton való to­vábbítására szolgál. A nagyméretű rendszerek ko­moly problémák elé állítják a szakembereket. Ilyen például a hőmérsékret-különbségek hatása az útvonal mentén. Hosszantar­tó repülés során ugyanis — kü­lönösen, ha a hosszúsági körök­kel egybeeső irányban halad a lé­gi szerelvény — a hőmérséklet­különbség elérheti a néhányszor tíz fokot. Ez a felhajtóerő észre­vehető megváltozásához vezet — pedig ezt állandó szinten kell tar­tani. A tervezőiroda az Ukrán Tu­dományos Akadémia, a kijevi pol­gári légi közlekedési intézet és egy csővezetékek építésével fog­lalkozó kutatóintézet munkatár­sait is bevonta a munkába. A csővezeték-építés szakemberei ta­lán mindenkinél jobban érdekel­tek e probléma sikeres megoldá­sában. A szibériai földgáz Euró­pába juttatására szolgáló hosszú csővezetékek ■ fektetése ugyanis igen bonyolult, hatalmas beruhá­zásokat és nagy mennyiségű fé­met igénylő feladat. Pedig a gáz­­felhaszpálók elszórtan helyezked­nek el. Természetes tehát, hogy e szakemberek a csővezetékek ter­vezése mellett, Észak fűtőanyagá­nak továbbítására rentábilisabb megoldások után is ' kutatnak. Ilyen megoldás a „légivonat”. Az elképzelés szerint a léggöm­bök burkát földgázzal töltik fel, így a levegőnél 1,8-szor könnyebb gáz maga emeli a levegőbe a ter­het. Ezen kívül a földgáz, kőolaj és gázkondenzátum szállítása ese­tén növeli a felhajtóerőt is. A légi szerelvények célpontjain tárolókat kell építeni, hogy azok repülésre alkalmatlan időjárás esetén is fedezni tudják a felhasz­nálók szükségleteit. Kijevi kuta­tók szerint kimerült természetes lelőhelyek is szolgálhatnak tá­rolóhelyül. Vonzó a berendezések rendkívüli olcsósága is. Kiszámí­tották, hogy a léggömbökben való szállítás költségei 12-szer ki­sebbek, mint a csővezetékes szál­lításé. Viktor Zsarov APN—KS • Kolumbusz szobra Havannában aránt. A személygépkocsival rendelkező vendégek­nek 21-féle autós túrát állítottak össze. Figyelemre méltó újdonság, a Tanácsköztársasági Emléktúra, amelyet a 60. évforduló tiszteletére „Forradalmi elődeink nyomában” címmel indítanak. V. Zs. Vérszopó denevérek irtása Kevés a szakember a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetekben A műszaki egyetem új képzési rendszere a népgazdaság igényeihez igazodik Az elmúlt években tovább ja­vult a mezőgazdasági nagyüze­mek^ felsőfokú* végzettsérgűnszak*-! ember-ellátása. Az egyetemet, fő­­> iskolát 'végzőtt és* ke'Itő‘-tapasztaaj-* lattal is rendelkező szakemberek azonban még mindig kisebb arányban állnak a kedvezőtlen adottságú tsz-ek rendelkezésére, mint ahogyan az kívánatos lenne — ezt állapította meg az a MÉM- elemzés, amely a két évvel ezelőtt hozott rendelkezés fogadtatását mérte fel. Korábban a gyengébb adottsá­gú és az átlagosnál rosszabbul fi­zető termelőszövetkezeteket elke­rülték a mezőgazdászok. Több közös gazdaságnak nem volt egyetlen felsőfokú végzettségű szakembere sem. A MÉM 1977 elején kiadott rendelete alapján a három-, ötéves szakmai gyakor­lattal rendelkező mérnökök, állat­orvosok, gépészmérnökök olyan mértékű állami támogatásban ré­szesülnek, amely keresetüknek akár 50 százalékát is elérheti. Ily módon a gyakorlattal rendelkező szakemberek anyagilag is megta­lálják számításukat ezekben az A Budapesti Műszaki Egyetem történetében első ízben kezdődik szakmérnökképzés víz- és szenny­iffi8ffies^s®Aas§i désekor — összesen 20 szakon — mintegy 600 okleveles mérnök kezdi meg tanulmányait. Változatlanul nagy az érdeklő­dés a hegesztő szak és a környe­zetvédelem iránt. Az első környe­zetvédelmi szakmérnökök — töb­bek között a vízminőségi, a leve­gőtisztasági és a zajvédelmi ága­zaton — 1976-ban végeztek. Pár évi megszakítás után ismét ké­peznek szakembereket ilyen spe­ciális területeken, mint például a fűtés- és távfűtési, geodéziai, automatizálási, közúti forgalom­szervezési és atomerőmű szak. Az ország legnagyobb felsőok­tatási intézménye szakmérnök­képzésben is az élen van: évente 600—700 szakmérnököt bocsát ki, az igényektől függően 20—25 szakmában. A szakmák évenkénti meghatározásánál az egyetem a népgazdaság igényeihez igazodik, és figyelembe veszi a műszaki tudományágak fejlődését is. ÍMTI) üzemekben, amelyek, egyebek kö­zött, éppen hiányos szakember­­ellátásuk miatt Rgfúútg^,, nehfij zebb helyzetbe. léá* Az elemzés szerint a kedvezőt­len adottságú tsz-ek szakember­ellátása javulóban van. De van­nak még tartalékok, hiszen orszá­gosan jelenleg' 1500 mezőgazdasá­gi mérnök nem a képzettségének megfelelő beosztásban dolgozik a gazdaságokban, elsősorban azért, mert nem akarja elhagyni a vá­rosi környezetet. Nehezíti a rendelet érvényre jutását, hogy a gazdaságok nem szívesen engedik el begyakorlott szakembereiket a kedvezőtlen adottságú tsz-ekbe, ezért sokan maradnak a kényelmesebb meg­oldásnál. Az elemzés szerint bár sikerült javítani az üzemi veze­tők képzettségi színvonalát a gyenge adottságú gazdaságokban, további erőfeszítésekre van szük­ség a még üres állások betölté­sére. (MTI) Közép- és Dél-Amerikában min­den évben kb. egymillió marha pusztul el a vérszopó denevérek marása következtében. Az áldo­zat nem érzi a denevér marását, s a néhány csepp vér elvesztése is lényegtelen. E denevére)* azzal okoznak óriási kárt, hogy mará­sukkal mindenféle betegséget — száj- és körömfájást, veszettsé­get, a venezuelai lovakat pusztító agyvelőgyulladást és különféle trópusi betegségeket — visznek át, amelybe a marha belepusztul. E denevérek milliószámra lepik el u marhacsordákat, és az elle­nük alkalmazott módszerek mindeddig többé-kevésbé hatás­talanok voltak. Amerikai kutatók legújabban új módszert dolgoztak ki a vér­szopó denevérek pusztítására, mi­után kísqriet^kfcet» megállapítot­ták. hogtf'.éiíjíwte' iUlPtPk TCkK. kívül érzékenyek az alvadasgátló szerek iránt, s hogy alvóhelyeiken szomszédaikat nyalogatják. Ezt a kísérleti eredményt felhasználva véralvadásgátlóval kevert zselé­vel bekentek elfogott denevére­ket, majd szabadon engedték, őket. A hatás meglepő volt. Már két hét múlva 96—100 százalék­kal csökkent a vizsgált csordák­ban a denevérmarások száma A vizsgálatok azt mutatták, hogy egyetlen bekent denevér 2—3 tu­cat alvótársa halálát okozta. A további kísérletekből kide­rült, hogy a denevérek már ak­kor is elpusztulnak, ha olyan marhát marnak meg, amelyek ta­karmányába előzőleg kevés alva­­dásgátlót kevertek. A marha sza­mára ártalmatlan mennyiségű szer megöli a vérét szívó vámput. E módszer annyira hatásos,, hogy, ejég, hú. héhány évenként. - egyszer-egyszei alkalmazzák. A ^ vámpírok elleni hadjárat mintegy 800 ezer dollárba került; ez azon­ban csupán töredéke a denevérek által évente okozott kárnak. Találkozásaim a bányával A komlói temetőben szerdán délután mely részvéttel kísérték utolsó útjára a múlt héten, pénteken a Zobák-bá­­nyában bekövetkezett tragikus kime­netelű gázkitörés három áldozatát. Lent, a föld alatt, a mélyben ... Aknák, tárnák, nagyszelvényű vágatok. Frontfejtés, vágathajtás, jövesztés. Lejtősakna, altáró, kas. népes. Vakondokvilág. Aknászok, vájárok, csillések — jó szeren­csét! Folyvást életveszélyben, szi­likózisártalomban — öröklött hit­tel. reménnyel, elszánt akarással, feszülő inakkal. Évszázadok óta. generációs váltásban. Zobák. Magas kalóriaérték, csillogó fekete gyémánt. A Mecsek. Szo­cialista bányavárosunk: Komló. Széncsaták névtelen katonái, sztáhanov isták, gy őrsvágat ha i tók. (Gázkitörés, bányatűz, omlások, sújtólég. Hírek a rádióból: megint Zobák .. . Döbbent csend, mentők, áldozatok, gyászjelentés, részvét. „Tisztelet Komlónak.” TISZTE­LET. Fogalmaim még bizonytalanok, tisztázásra, ellenőrzésre szorul­nak ... Kölyökkoromban a buta kérdés­re — oszt’ mi leszel, ha nagy leszel, öcskös? — a rokonság tel­jes elképedésére mindig ezeket mondtam: bányász, vagy pilóta, vagy mozdonyvezető. Mindegy, csak erős, bátor ember. Egy hős, akire mindenki fölnéz, közben meg féltem, iszonyúan féltem. At­tól is: ha felnövök, számonkérik majd szavaimat. .. Aztán — van ennek már húsz éve is — két játszadozó gyereket maga alá te­metett a városszéli homokbánya. A barátaim voltak, túl a • nyo­máson nap mint nap együtt ker­gettük a lasztit. . ö, mennyire gyűlöltem akkor ez; a piszkos, kegyetlen mester­séget! temben először testközelbe, s tette igazán emberivé számomra a há­ny ászsorsat, de az egész látványt is: a múlt mostoha körülményeit, a kezdetleges szerszámokat pri­mitív biztonsági berendezéseket, az áporodott, nyirkos szagokat, és ijesztő sötét zugokat. Emlékszem: a tanulságos séta után, már a napsütésben hunyo­­íogva, csak egy kézfogásra tellett erőmből, benne lélekemésztő, szo­lidáris érzéseim sűrítményével... Egyszer — már huszonéves fej­jel — kisebb kompánia kíséreté­ben Salgótarjánba vitt utam. Az ország, sőt, talán Közép-Európa egyetlen bányatörténeti múzeu­mának lejárója ott van a város közepén. Vagy négyszáz méter hosszú alagútlabirintt kimerült, el­hagyott járatok; ma is kiképző, s gyakorló terepe a nógrádi szén­medence bányamentőinek. Három forintért jegyet váltottunk P. bá­csi, az idős, nyugdíjas főváiár lel­kesítő, ízes „tárlatvezetésére” is. Lebilincselő előadása hozta éle-Nemrég ismét alkalmam nyílt a bányászkodással ismerkedni. Egy csoport tagjaként, mint amolyan félhivatalos vendég. Komlóra ké­szülődtem. a hírhedt Zobák-bá­­nyába. Mi tagadás, sokat vártam e találkozástól... Az irodaépület egyik tanács­termében, néhány száz méterre az aknanyílástól, annak rendje, s módja szerint, az üzem vezetői fogadtak, s tartottak szóval ben­nünket. Beszéltek a hazai ener­giaigényekről és -gondokról, az energiaszerkezet és -‘koncepció változásairól, a Mecseki Szénbá­nyák ragyogó termelési eredmé­nyeiről. tervfeladatairól, elkövet­kező beruházásairól, továbbá a ti­zennégy és fél ezres munkáskol­lektíva anyagi megbecsüléséről, szociális ellátásáról. Megtudtuk, egyebek közötti, hogy tíz évvel ezelőtt kezdődött a szi­lárd energiahordozók „temetése”, a szénbányászat sorvasztása, az 1974-es „rehabilitáció” után kidol­gozott nagyszabású fejlesztési programok — eocén, lignit, koksz stb. — viszont már újabb feltárásokról és bányanyitásokról, a termelékenység fokozásáról, erő­művek építéséről szólnak. Hogy 1984-ig évi 2,6 millió tonnáról 3,1-re kell növelni a Mecsekben a mélyművelések összhozamát, a Dunai Vasműnek pedig 670 ezer tonna kokszolható szénkoncentrá­­tumot kell szállítani Hogy — bár sok a kedvezmény, és jelenleg nincs létszámhiány — baj van az utánpótással; 41 év az átlagélet­kor (a nyugdíjasoké 47), elégtelen a fizetség, s az ifjúság számáré sem vonzó már a szakma. Szóval, rengeteg mindenről — kedvező és lehangoló dolgokról — értesültünk, csupán egyvala­mit feledtünk el, amit én, az al­földi gyerek, a Kiskunság szülötte azóta is fájlalok, de nagyon. Meg kellett volna tudakolni, de nem az irodaházban, hanem ott. alant, a szénporban izzadva-főve, állan­dó légszomjjal küszködve görnye­­dezőktcl: végtére is ellensége, gyilkosa, avagy jóakarója, éltető­je az embernek ez az átkozott, s olyannyira szeretett bánya...? Kutas! Ferenc Kísérleti történelem Thor Heyer­dahl a máso­dik világhábo­rú utáni évek legismertebb útleírásszerző­je. Világszerte feltűnést kel­tettek azok a merész vállal­kozásai, kez­detleges jármű­vekkel meglett tengeri útjai, amelyekkel azt igyekezett bi­zonyítani, hogy Amerika a Ko­lumbusz előtti időszakban sem volt elszigetelt kontinens, ha­nem indián ha­jósai eljutottak Polinéziába, míg Amerikát a Földközi-ten­ger vidékének a lakosai ke­reshették fel a természet által adott tengeri, utakon. E ten­geri utazások, expedíciók Thor Heyer­dahl számára azonban csak egy nagyszabású cepció bizonyító láncolatának je­lentették egyik fontos, de még­sem egyedüli döntő láncszemét. Thor Heyerdahl 1914. októberé­ben született a norvégiai Larvik­­ban. Az oslói egyetemen állatta­ni és földrajzi tanulmányokat folytatott. 1937—38-ban indult el­ső expedíciójára az óceániai Marquises-sz.igetekre, ahol zooló­giái gyűjtéseket végzett. Ekkor merült fel benne először a gon­dolat, hogy a szigetek első tele­pesei a szél és az áramlatok se­gítségével Amerikából érkeztek ide. Elmélete szerint a bevándor­lók két, egymást követő hullám­ban jutottak el Polinéziába: az első csoport i. e. 500 táján Dél- Amerikúból érkezett balsafa tu­tajokon, a második több mint 500 esztendővel később, kettős csóna­kokon Ázsiából. 1947-ben meg­szervezte a Kon-Tiki expedíciót, öt társával 101 nap alatt 4300 mérföldet vitorlázott balsafa tu­tajon Peruból a Tuomotu-sz.iget­­csoport egyik szigetére, hogy meg-V. s' 'toB 90% # Primitív hajóval a hullámok hátán. (MTI Kül­földi Képszolgálat — KS.) elméleti kon­cáfolta azt az elfogadott tudomá nyos tézist, amely szerint dél­amerikai népek balsafa tutajain ember élve nem juthatott el Po­linéziába. 1955-ben megszervezte azt a. norvég expedíciót, amely a Hús­­vétszigetekre indult, és amely el­ső ízben végzett itt módszeres ré­gészeti ásatásokat. Később az a kérdés foglalkoztatta, hogy mivel magyarázhatók a polinéziai, az. amerikai és a kelet-mediterráni kultúrák közötti egyezések. E két utóbbi terület közötti tengeri kap­csolatot bizonyította azzal, hogy a Ra—I. expedíció során az egyiptomiak által az ókorban használt papiruszcsónakkal 1969- ben a marokkói Safi kikötőből indulva 2662 tengeri mérföldet tett meg, majd az 1970-beri”~induló Ra—II. expedícióval 57 napi ha­józás és 3270 mérföld megtétele után partot ért a Kis-Antillákhoz tartozó Barbados-szigeten. A bátor norvég kutató most a kelet-mediterráni népek indiai­óceáni útjaival foglalkozik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom