Petőfi Népe, 1978. december (33. évfolyam, 283-308. szám)

1978-12-09 / 290. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1918. december 9.

Tartós fogyasztási cikkek tartós problémái

Szeptemberben 24»1 milliárd forintot fizettek ki a Lakosságnak; január és szeptember kozott a lakosság készpénzbevételei a tavalyi hasonló időszakhoz képest 9,2 százalékkal növekedtek. Ugyancsak szeptemberben 10 743-an vehették át új személygépkocsijukat, eLkeK több, mint hétszázmillió forint értékű bútor; az árufőcsoportok között változatlamjil tartotta első helyét a forgalmi adatok at apján a tartós Togyaszitási cikkek dladása.

Állandóság és változás

Parányi metszet a forgalmazás, értékesítés szövevényéből, de mint minden met. -ít, ez is fölmutatja a jellemzőket. Az# például; hogy évek óta folyamatosan és a legegyenletesebben ezeknek az áruiknak a keresete és eladása növekszik, s a nemzetközi tapasztalat is a hazait erősíti. Ez utóbbi szerint még az úgynevezett dekonjunkturális helyzetben is, amikor általában csökkennek a lakossági vásárlások, a tartás fogyasztási cikkek utáni érdeklődés élénk marad

Hosszú távú folyamatról van szó tehát — a lakosság egyre nagyobb tömegei szokják meg, veszik természetesként az ilyesfajta áruk kínálta kényelmet, könnyebbséget —, amivel mint állandó tényezővel lehet számolni. Az állandóság azonban a változással ölelkezik; az átlagosnál gyorsabban növekszik a 'kereslet a jó minőségű, szolgáltatásaiban magasabb színvonalú termékek, cikkek iránt, még ha azok drágábbak is a korábbi, hasonló árúknál. A termelőknek, s nem kevésbé a kereskedőknek ehhez a kettőséghez kell — kellene — igazodniuk.

Meredek emelkedőn

Tavaly minden száz forintból, amit a kiskereskedelemben elköltöttünk, átlagosan tíz forintot tartós fogyasztási cikkekért fizettünk ki. Azaz összesen 25,2 milliárdért vettünk ezekből az árukból, s hogy érzékeljük a váiltoaás ritmusát, 'leírjuk; 1970 és 1977 között négyről nyolc milliárd forintra nőtt például a bútorok egy.esztendei forgalma. A kiskereskedelemben egyetlen hónap alatt 19 750 hűtőszekrényt adtak el, a villamos vízmelegítők értékesítése a hetvenes években több mint háromszorosára bővült, havonta tízezer darab talál gazdára, de csak azért ennyi, mert több nincsen, hiánycikk. Egy-egy nyitvatartási napon átlagosan 1110 kerékpárt adnak el az üzletekben, s míg 1960-ban varrógépből 15 ezer darabot vásároltak, 1970-ben 39, 1977- ben 65 ezret. A tartós csoportba sorolt áruk forgailma tehát meredek emelkedőn kaptat felfelé hosszú évek óta, s ez örvendetes. Az már kevésbé, hogy a problémák is tartósnak, mi több, makacsnak bizonyulnak.

Homályos hátország

Említettük a bútorokat. Nos, mindmáig megoldatlan a teljes választékot bemutató forgalmazás, s bár a mennyiségi igények nagyobb részét az ipar már kielégíti, kisbútorokból, egyedi darabokból tartós-a hiány. Az sem megnyugtató, hogy e fő lakberendezési tárgyaknak a negyede — mint egy tárcaközi vizsgálódás megállapította — sérülten, hibásan jut él a vásárlóhoz, gyakori a magasabb minőségi osztályba sorolás, nehézkes a garanciális javítási jogok érvényesítése. S itit csupán a bútorokról szóltunk, holott tartós fogyasztási cikkeink csoportjának ez csak egyik alkotóeleme.

Ilyen és hasonló tapasztalatok birtokában fogalmazhatunk úgy, hogy bár a szóbanforgó árucikkek kínálata, mennyiségben, választékban sokat fejlődött, a hátország, a termékek használati értékének növelésétől a javítás, karbantartás megnyugtató rendezéséig, meglehetősen homályban maradt. Napjainkban, ezer 'lakosra például 246 mosógép, 69 személygépkocsi jut, telítettségről tehát korai lenne beszélni; mégis, mosógépből alig van választék, a gépjárműjavítás az alkatrész-utánpótlás rendezetlensége miatt akadozik.

Kétségtelen, sokat mond az életszínvonal emelkedéséről, az életkörülmények változásáról, hogy tavály csupán tv-készülékekért 2,2 milliárd forintot hagyott az üzletekben a 'Lakosság, s tízszer annyi magnetofont vettek meg, mint 1960-ban. Azt azonban saját bőrünkön érezzük, hogy vajmi keveset ér a 'korszerű készülék, ha egyetlen kisebb alkatrész hibája miatt hetekig vár a javításrak avagy még szerelőt sem tudunk keríteni, aki a hibát megállapítaná

Késedelem, következményekkel

Valójában arról van szó, hogy a tartós fogyasztási cikkek termelésében, forgalmazásában folyamatos de szelektív fejlesztés szükséges*, ezt azonban nagy időbeni késedelemmel érzékelték az érintetlek. Igaz. vannak jó példák, így a villamos hűtőszekrényeké, s negatívok is: a mosógépeké, bojlereké. Előbbiek lépést tartottak az igények változásával utóbbiak messze elmaradtak attól. Ennek következtében azután furcsa helyzet alakul ki. Bizonyos áruknál — automata mosógép háztartási kazán, 'bojler stb. — jó ideje a mennyiségi szükségleteket sem sikerül kielégíteni, más termékeknél Viszont az lassítja az értékesítést, hogy gyatra a kínálat, az új termékek használati értéke semmivel sem nagyobb, mint a régebbieké. S végül vannak olyan cikkék, ahol a vevő már választékot talál, megfelelő kiszolgálást, javítást kap; az árut biztonságosan használhatja.

Természetes, hogy a viszonylag szűk belső piac miatt nem elégíthetjük ki mindenféle tartós fogyasztási cikkből a keresletet hazai árukkal. Lassú azonban a KGST-országok közötti munkamegosztás fejlődése, ellentmondásos a beszerzési lehetőségek feltárása, s a kooperáción alapuló műszaki fejlesztések vontatottak.

Jogos követelmény

Az MSZMP XI. kongresszusának határozata kimondja: „A lakosságot a jövedelmekkel arányosan több, jobb, választékosabb közszükségleti cikkel kell ellátni”. Jogos követelmény ez, ám teljesítéséhez — mind az iparban, mind a kül- és belkereskedelmi tevékenységben — más sebességre kell kapcsolni. Csupán ki ragadott példaként említjük: a munkásosztályhoz tartozó családok 58.1 százaléka saját tulajdonú családi házban él, ennek ellátási, árukínálati követelményeit, következményeit is föl kellene mérni, s tükrözni a termelésben, az értékesítésben.

Igaz, fokozatosan megszűnik a hazai porszívógyártás, ment nem állja a versenyt, s végre rozsdamentes acéllemezekből készítik a bojlereket, azaz nem lyukadnak ki egy-két esztendő alatt, tehát a frontvonalak — ahogy mondani szokás — mozgásban vannak. A mozgás irányának, sebességének azonban sóikkal nagyobb figyelmet kell kapnia, mint eddig, s nem kevésbé annak, hogy a frontvonalak mögött miként alakul a hátország helyzete. Mert joggal elvárjuk, hogy tartós fogyasztási cikkeink valóban tartósak legyenek. S éppen ezért használatuk tartós problémáinak megoldása most már legalább annyira fontos, mint az, hogy megfelelő mennyiségű áru kínálja magát az üzletekben.

M. O.

Azerbajdzsán

alkotók

Azerbajdzsán újítók munkáiból rendezett kiállítás nyílt a budapesti Technika Házában. Az öszszeállitás felvillantja — a hazánknál valamivel kisebb — Kaukázuson túli szovjet köztársaság fejlődését, s gazdasági helyzetét.

□ □ □

Azerbajdzsán fejlett iparral rendelkezik —> bár gyapot- és szőlőtermesztése is jelentős. A legfontosabb gazdasági ág a kőolajhoz, illetve a kőolajfeldolgozáshoz kötődik. A majd kétmilliós főváros, Baku neve sokakban olajkutak, kígyózó vezetékek képét ébreszti. így érthető, hogy a bemutatott kiállítás magyobb része is ezzel az iparággal van kapcsolatban: biztonsági szelepeket, nyomásmérőket, szűrőberendezéseket láthatunk. Más készülékek pedig — bolyhozógépek, kopásmérők — a textilipar szakértőinek érdeklődésére tarthatnak számot.

□ □ □

A műszaki fejlesztést rendkívül fontos tevékenységnek tekintik- Azerbajdzsánban. A több tízezer újító és feltaláló munkáját üzemi tanácsok és kollektiv szabadalmi irodák fogják össze. Az ő munkájuk is hozzájárult ahhoz, hogy a szovjet köztársaság ipara jelenleg 6 nap alatt készít aniiyí terméket, amennyinek az előállításához a forradalom előtt egy év kellett.

(sz)

• Képeink a kiállítás egy-egy részletét mutatják. (Fotó: Hauer Lajos — KS.)

A TÁRGYALÓTEREMBŐL:

Egy emberölés és környéke

Február 12-én, vasárnap reggel a járókelők Kiskunfélegyházán a Kossuth utcán levő parkban egy meztelen női holttestet találtak. Azonnal értesítették a rendőrséget. s a nyomozás során még aznap elfogták és őrizetbe vették Juhász Péter 'huszonegy éves, Csongrád, Tanya 420. szám alatti lakos, büntetlen előéletű fiatalembert.

Elindultak a Fasor vendéglőbe, d« útközben megálltak, csókolóztak. Az asszony közben ittassága miatt elesett. A vendéglőbe egyedül Juhász Péter ment be, s onnan egy fél liter pálinkával és két deci hubertusszal jött ki. Az üvegeket a nő egyik szatyorjába tették. Ezután visszamentek a váróterembe, ahol egy pádon az aszszony elaludt.

Az állomáson szolgálatot teljesítő kapusnak feltűnt a nő ittassága, szólt a rendőröknek, hogy igazoltassák a két embert. Juhász Pétert igazoltatás után elengedték, aki ekkor megváltotta Gsongrádra a jegyet, mert a 11 órás vonattal haza akart utazni. A rendőrök igazoltatás után az aszszonyt is elengedték, aki a váróteremben azonnal Juhász Péter mellé ült le, s újra azt indítványozta, menjenek ki a levegőre, a parkba. Juhász megkérdezte az asszonyt, mát akar a parkban? Azt a választ kapta: „elég-e neked, ha azt mondom, hogy szeretem a szexet?” A fiatalember ment Feketénével, mert azt remélte, hátha most sikerül a közösülés.

A parkban a padoknak csak a betonlábai voltak. A fiatalember leült az egyikre, az asszony azonnal az ölébe. Beszélgettek, ittak, csókolóztak. Feketémé egyszerre felállt, levetette a nadrágját, kabátját és pillanatokon belül meztelenül ült vissza, csupán a _ csizmája volt a lábán. Csókolóztak, de a férfi továbbra sem volt képes közösülni, s azt jaivasolía Feketénének, öltözzön fel és menjenek vissza a váróterembe. Az aszszony felállt, de ittassága miatt elesett, s miközben a fiatalember felsegitétte, az ittas nő erősen sértő kijelentést tett.

Juhász Pétert nagyon bántotta az újabb szexuális kudarc, és az asszony gúnyos, sértő megjegyzése. Indulatától tudata átmenetileg beszűkült, és ütött, már nem volt képes józan mérlegelésre. Az asszony azonban tovább gúnyolta, s a fokozódó indulat újabb ütésekre serkentette a férfit, aki nem nézte hová és hányszor üt. Már eszméletlen volt a földön fekvő, meztelen asszony, amikor Juhász Péter felkapta az egyik üveget és ,ja^zal ütötte Feketénél..közben az üveg eltört, s így csapkodta az asszonyt. Végül eldobta a^ üveg^ csonkot és otthagyta Fékére Györgynét, visszament az állomásra. Arra gondolt, hogy az aszszony majd felkel és elmegy. Az asszony azonban a bántalmazások után éjjel egy és négy óra között meghalt. Juhász Péter elaludt a váróteremben, és csak reggel hétkor ment haza. Amint, említettük, még aznap elfogták.

A tárgyaláson a vádlott beismerte a cselekmény elkövetését magát bűnösnek érezte. Enyhítő tényezőként vette figyelembe a bíróság a vádlott fiatalabb korát, őszinte beismerését, és azt, hogy cselekményét- nem előre megfontolt szándékkal követte el. Súlyosbító tényező volt viszont ittas állapota. Juhász Pétert erős felindulásban elkövetett emberölés miatt a megyei bíróság hatévi szigorított börtönre ítélte, további négy évre eltiltotta a közügyektől és elrendelte a kényszerelvonókezelést.

G. S,

A további nyomozás, majd az ügy bírósági tárgyalása számtalan apró mozzanatot, részletet derített fel, amelyekből végül is öszszeállt az ilyenkor felmerülő kérdésre a válasz: miért és hogyan került össze a két ember, miért és hogyan ölte meg Juhász Péter a parkban holtan talált asszonyt, Fekete Györgyné 27 éves, többszörösen büntetett előéletű szegedi lakost, aki közveszélyes munkakerülés, üzletszerű kéjelgés miatt is volt már börtönben, s aki legutolsó büntetésének letöltése után, 1977. októberében szabadult.

Mielőtt válaszolnánk a kérdésekre, nézzük meg, ki ez a Juhász Péter? A fiatalember szüleivel lakott egy Csongrádtól 10 kilométerre levő tanyán és a Tisza—Kunsági Vízgazdálkodási Társulatnál dolgozott, mint nehézgépkezelő. Gyerekkorában súlyos betegségeken esett át. gyakran állt orvosi, kórházi kezelés alatt, s később, körülbelül 18 éves korában meggyőződött arról, hogy közösülésre képtelen. Szexuális kudarcai nagy mértékben foglalkoztatták, emiatt kisebbségi érzés alakult ki benne, nem érezte magát teljes értékű embernek. Elkeseredésében többször leittasodott. rászokott az italra.

Az eset előtti napon, február 11-én Juhász Péter szabad szombatos volt. Csongrádon. a nagyszüleinél délelőtt gázpalackot cserélt, majd megebédelt, délután olvasott, segített megetetni a jószágokat. beszélgettek, elment gázolajért. aztán úgy döntött, hogy megnézi a fél hatos mozielőadást. Útközben azonban látta, hogy már nem ér oda időben, ezért elhatározta: Kiskunfélegyházára

utazik, ahol ismerősökkel találkozhat, s velük táncolni, szórakozni megy. Este fél hétkor ért a félegyházi vasútállomásra,,,, ahod a restiben valóban talált ismerősieket, Azok asztalukhoz vhfvfáfo'.Jíi tak, beszélgettek, majd eltávoztak. Juhász Péter egyedül maradt. fizetett és az egyik várótermi padra ült azzal a szándékkal, hogy a kilenc órakor induló vonattal hazautazik Csongrádra.

A mellette levő piádon foglalt helyet a már erősen ittas állapotban levő Fekete Györgyné, aki nem sokkal azelőtt érkezett. Szegedről otthagyva élettársát, s magával hozva minden holmiját három reklámszatyorban. Az aszszony annyira ittas volt, hogy leesett a pádról, úgy segítették vissza. Amikor meglátta a magányosan üldögélő Juhász Pétert, megkérdezte tőle, hogy odaülhet-e mellé? A férfi azt válaszolta, üljön nyugodtan. Juhász segített a nő csomagjait is áthozni az ő padjához. A nő kérte, hogy menjenek ki egy kicsit a friss levegőre Ki is mentek és az állomástól 200—300 méterre levő parkban egy padra ültek.

Feketéné elmondta, hogy hamarosan visszamegy Szegedre, és azért ivott sokat, mert csalódott.

Kaktuszlevél

A lentebb következő észrevételeket felszólalásokból mazsoláztuk ki. Hogy akkor miért nem „szőlőlevél" a karcolatsor címe? Egyszerűen a tartalma miatt. Hiszen a véleményfoszlányok nem annyira édes mazsolaszemekre emlékeztetnek, hanem inkább a szúrós természetű kaktusz finom tüskéire. Annál is inkább., mert habár elismerjük a kaktusznak mint egész növénynek a sajátos értékét, szépségét, — a húsos levelet „díszítő” tövisekkel nem tudunk megbarátkozni. Saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy azok milyen makacs gorombasággal szúrnak, sőt maró fájdalmat okoznak, mihelyst közvetlenül érintkezésbe kerülünk velük.

Olyanok szinte, mint problémáink.

Tehát járjunk körül egy kaktuszlevelet.

Miért kell egyedi terv minden iskolaépítéshez? Annyira mégsem különbözik a bennük folyó oktató-nevelő munka, hogy azokhoz feltétlenül más-más, „ilyen még nem volt”-tervet kellene szerkeszteni. Ha egy-egy sikerültebb, máshol már (iskola) testet öltött tervet adaptálnánk esetenként, mennyivel gyorsabban felépülnének ezek az intézmények. (A tervadaptációnak nem kell feltétlenül sematikus kivitelezéssel párosulnia.) A különleges, egyedi tervek miatt némely helyen annyira elhúzódik a beruházás megvalósítása, az iskola tető alá hozása, hogy az adott helységben lassan már 3 műszakban sem képes a tantestület feladatát ellátni... Gondoljunk csak bele: sorra elnéptelenednek, megszűnnek tanyai, külterületi Iskolák. A nagyközségekbe, városokba húzódó családok gyerekeinek új lakhelyükön kell tanterem, iskolapad, napközi. A beáramlás oly mérvű, hogy annak tempójával — a meglevő iskolák adottságait tekintve

— egyre nehezebb lépést tartani. Helyenként mármár „kicsordulnak” telítettségük miatt — egyes tanintézetek... Miközben — és ráadásul — a bővítések, új beruházások megvalósítása is sorra elés áthúzódik. Miután a „rétestészta” már az „alapozásnál”, tervezésnél, „túlnyúlott az asztalon”.

Rendben van, nosza, ösztönözzük az állampolgárokat családi házak építésére is. Habár lakásállományunk szaporításában az oroszlánrész ma már a panelos, házgyári, tehát szinte szalagrendszerű technológiáké, — minden önerős lakásteremtés könnyít valamit az állam, a tanácsok nem irigylendő gondjain. Bizonyos tehermentesítést jelentenek.

Csak hát — ezek a családi házak hagyományos módon készülnek, s a hozzávalókat — téglától a tetőcserépig, víz- és vlllanyszerelékektől az ablakrámákig — az építkező ..magánosnak” kell beszereznie. S ebből a szempontból bizony támadnak bökkenők szép számmal. Hol ez nincs, hol arra kell várni hetekig, s akkor megáll a tudomány. Nem is annyira olyan alapanyagokról van szó leggyakrabban, mint mondjuk a tégla, hanem a szakipari, tehát a befejező munkálatokhoz kapcsolódó szerelékekről, cikkekről. Nemegyszer olyan „semmiségek” hiányáról, mint,.. mint a diópánt. S hogy ezek a valóban „semmiségek” — mert nincsenek

— mennyivel szaporítják az ősz hajszálakat, azok tudják megmondani, akik családlház-építésbe fogtak. (Egyik városunkban 25—30 százalékos visszaesés tapasztalható az utóbbi pár évben.)

Nem lehetne efféle — sokszor hiányzó — alkatrészek, szerelvény-elemek, eszközök gyártására „profilírozni” például kátéeszeket? — tette fel 'önmagának is a kérdést a felszólaló. S folytatta a gondolatot azzal, hogy természetesen ezt központilag kellene koordinálni... Van benne valami. Ámbár — mintha ez a téma is hosszú esztendők óta — visszaköszönne...

Hála kormányzatunk okosan ösztönző gazdaságpolitikájának, oly örvendetes mértékben „felfiadzott” megyénk sertésállománya, hogy minden okunk megvan a büszkeségre. Eljutnánk végre oda, hogy minálunk megfordult ama közmondás érvénye is, amely szerint: sok májliba disznót győz. Próbáljuk csak meg! Legalább is egyelőre.

Mert azért az ágazat egyik széles látókörű szakembere figyelmeztetőleg tartotta fel mutatóujját. Mintegy józanságra intve, — derűs optimizmusunk közepette a sertésállomány további alakulására irányítva a figyelmet. Mindent szabad, csak holmi hurrá-hangulatba esve elbizakodni nem tanácsos. Mert a sertéstartó gazdák szerződéskötési kedve, eddig legalább is, kissé csappanni látszik „a múlt év... képest...” Ez pedig nem lenne egészséges tendencia, ha így folytatódnék, hiszen a magas sertésszám szép zömét pont a háztájik adják.

Mi lehet a kedvhanyatlás oka? Ha nem is egy ilyen akadhat, egy ok mégis a „főbűnösök” közül való. Mégpedig a tápellátás rendszertelensége. A kelleténél sűrűbben fordul elő, hogy amikor van táp, akkor is kevés a szükséglethez képest. Az említett szakember mindjárt olvasta is a jegyzetébe került legutolsó értesülését. Az egyik területi forgalmazó szövetkezet legutóbb 140 vagon tápot rendelt, és csupán 40 vagonnal kapott... Szóval: jó lesz vigyázni a most még joggal indokolt derűlátással ...

Egyik dicséret a másik után hangzik el az értelmiségiek egyre gyarapodó táboráról, akik közéleti szereplést vállalnak, s a TIT vagy a MTESZ tagjaiként lelkesen kiveszik részüket az ismeretek átadásából. terjesztéséből is Minthogy szervezés dolga is, hogy az ilyen irányban tevékeny értelmiségieket minél célszerűbben foglalkoztassák, nem kis derültséget kelt egy „ellenpélda”. Egyik városunkba a megyeszékhelyről küldtek orvos-el őad ót, aki a

dohányzás ártalmairól volt hivatott felvilágosítani a nagyszámú hallgatóságot.

— Ott — abban a városban, ahol egyik nagy kórházunk működik nevesebbnél nevesebb szakemberekkel — nem akadt volna orvos, aki hozzáértően tudott volna beszélni erről a fontos egészségügyi kérdésről? — Kérdezte joggal az értelmiségieket tömörítő megyei szervezet vezetője.

Erre aztán innen is, onnan is röpködtek a kedélyes megjegyzések: „Senki sem próféta a saját...” — „Biztosan nem volt antinikotinista orvosuk, s a dohányos kolléga nem tartotta volna etikusnak, hogy pont ő prédikáljon a ddhányzás ellen.” — „Ha ez az általános helyzet, úgy kell intézni, hogy ki-ki a másik városba menjen előadónak. Ott nem tudják, cigarettázik-e vagy sem, aki lebeszélni igyekszik őket.” — „Már amennyiben megállja, hogy nem gyújt rá önkéntelenül is.”

Nos — ezt már csak a tréfa kedvéért hoztuk elő. (Ami egy icipicit azt is pedzeni látszik, hogy magunk se mindig vesszük komolyan a dohányzás elleni küzdelem hatását.) S végül — arra kérve az orvosokat, hogy a világért meg ne sértődjenek, hiszen... emberek vagyunk no... Szintén csak az incselkedés kedvéért idézünk egy újsághírt (ne mondják, hogy mi találtuk ki): „Kik tanácsolják, hogy minél kevesebben dohányozzunk? Természetesen az orvosok. És kik dohányoznak a legtöbbet? Természetesen az orvosok. Egy orvos átlag húsz cigarettát szív el naponta. Erre az eredményre jutott egy nemzetközi társaság, amelynek tagjai a dohányzás ellen küzdenek. (Le Point)" — Miért ne jutnának eszünkbe azok a pedagógusok is, akik — miután grafikonokkal, színes és elriasztó képekkel, diavetítéssel kísért előadást tartottak tanítványaiknak —, a folyosóra kilépve alig várják, hogy rágyújtsanak ... Nem is beszélve az újságíróról, aki már a dohányzás elleni cikk írása közben is...

Tóth István