Petőfi Népe, 1978. december (33. évfolyam, 283-308. szám)

1978-12-03 / 285. szám

MŰVELŐDÉS .IRODALOM . MŰVÉSZET

Elvi politikánk tükre

Kádár János beszédeinek és cikkeinek gyűjteményes kötete

HAT ESZTENDŐT fog át Kádár János beszédeinek és cikkeinek legújabb gyűjteményes kötete, amelyet moist jelentetett meg — az idei politikai könyvnapok alkalmából — a Kossuth Könyvkiadó. E beszédek és cikkék túlnyomó többsége nem ismeretlen az olvasó számára, mivel azok annak idején a sajtóban, tévében és rádióban napvilágot láttak; csupán néhány olyan beszéd található a kötetben, amely most kerül első ízben a nyilvánosság elé. Ám együttesen, összefüggéseikben a korábban már olvasott, hallott beszédek és írások egy töretlen folyamat tükreként más dimenzióba kerülnek. A kötetet forgatva átfogó képet kaphat az olvasó arról, miként gazdagodott és vált valóra a gyakorlatban a párt politikai irányvonala. Láthatjuk, miként észlelte 3 felvetődő új kérdéseket a párt, hogyan rajzolódtak ki a megoldás körvonalai, milyen tapasztalatok alapján, milyen gondolati folyamatok eredményeként alakult ki egyegy állásfoglalás, hogyan fogalmazódták meg a konkrét célok és törekvések az utóbbi hat esztendőben.

Pártunkban a politikai állásfoglalások és döntések kollektív munka nyomán, testületek együttes elhatározásaiként születnek. Nem titok azonban — s miért is kellene titkolni? —, hogy a politikai irányvonal kidolgozásában és érvényesítésében jelentős személyes szerepe volt és van a Központi Bizottság első titkárának. Beszédeiben, írásaiban a kollektív vezető testületek állásfoglalása tükröződik, de kiolvasható belőlük személyes hozzájárulása is a közös elhatározások megszületéséhez. Ilyen módon nyújt képet ez. a kötet a párt egészének politikai törekvéseiről és tetteiről.

E POLITIKAI tevékenység fő irányvonala több, mint két évtizede változatlan, töretlen. Kádár János több alkalommal is hangsúlyozta, hogy ezt a politikai irányvonalat, amelyet több pártkongresszus is megerősített, a gyakorlat folyamatosan igazolta. Ez a politika élvezi a nép bizalmát, támogatását. „A mi politikánk igazát, erejét, tényleges befolyását legjobban az bizonyítja — mondotta 1974 tavaszán a v nyíregyházi pártáktíván —, hogy nálunk az emberek a nemzetközi helyzet feszültebb periódusaiban vagy bizonyos szempontból nehezebb hazai helyzetben akikor nyugodtak mag, amikor meggyőződtek) róla, hogy elveinkhez, politikánkhoz hűek vagyunk, a követett irányvonalon nem változtatunk, kijelölt utunkon haladunk tovább.”

Ugyanakkor Kádár János rámutatott arra is: a párt és az ország fejlődése nemcsak azért egyenes vonalú, mert ,,a párt a kongresszusok által kijelölt fő irányvonalat megtartotta, hanem azért is, mert sohasem tért ki a gyakorlat által felvetett kérdések marxistar—leninista megválaszolása elől”. Ezért nemcsak a XI. kongresszus előkészítése idején (amikor az Idézett saavák elhangzottak), hanem minden szakaszban helytálló, általános érvényű gondolat, hogy „a párt fő politikai irányvonalát... a gyakorlat által felvetett kérdések megválaszolásával, újítva, gazdagítva kell tovább erősíteni és folytatni”.

ENNEK A MEGÚJÍTÁSNAK és gazdagításnak lényeges eleme, hogy a párt egyaránt figyelmet fordít az aktuális napi és a távlati problémákra, feladatokra. Az egymást követő beszédekben és cikkekben végighúzódik a kommunista forradalmi Ságnak ez a felfogása, amit pártunk első titkára a KISZ KB ülésén mondott felszólalásában így fogalmazott meg; „A forradalmárnak a napi és a távlati dolgokat mindig együtt leéli néznie. Mert oki a napi érde( keket nem nézi, csak a távlatiakat, az nem forradalmár, hanem holdkóros. Az sem lehet forradalmár, aki csak a napi érdeket nézi, mert nem látja a folyamatot.”

Egv másik lényegi eleme a párt által alkalmazott megközelítési módnak, hogy „munkánkban érvényesítjük a szocializmus építésének nemzetközileg közös, fő törvényszerűségeit, és ugyanakkor figyelembe vesszük a nemzeti tönténelemből és az ország konkrét helyzetéből adódó sajátosságokat". Bármelyiket hanyagolnánk el, a marxizmus—leninizmus alkotó alkalmazásának e két fő kritériuma közül — figyelmeztet a Politikai Főiskolán elhangzott beszéd —, lehetetlenné válna a szocializmus további eredményes építése, veszélybe kerülnének eddigi vívmányaink.

A MARXIZMUS—LENIMZMUS ilyen módon felfogott alkotó alkalmazása akkor lehet eredményes, ha szüntelenül törekszünk a valóság alapos megismerésére, ha a párt a tények ismeretére és elemzésére alapozza politikáját. A kötetben 'közölt valamennyi beszédet és írást ez a higgadt, mértéktartó, szélsőségektől mentes vaióságlátás jellemzi „A pártnak, a munkásosztálynak és a népnek nem dicsekvő és nem ön marcangoló értékelésre van szüksége, hanem az eredmények súlyának, jelentőségének megfelelő számvetésre és a hibák önkritikus elemzésére” — hangsúlyozta a KB 1972 novemberi ülésén elhangzott előadói beszéd. Ebben a szellemben húzza alá a pozitív és optimista hangvétel indokoltságát, amikor munkánk egészét tesszük mérlegre, amikor az élet minden területén érzékelhető, nagy jelentőségű eredményeinket vesszük számba. De figyelmeztet arra is: „akkor védjük helyesen a párt, a kommunisták becsületét, ha nem próbáljuk elhitetni a közvéleménnyel, hogy a kommunisták sohasem hibáznak.” A munka gyönge pontjainak felvázolása természetesen nem valamiféle öncélú dolog; arra szolgál, hogy a párt „kellő időben és csírájában felismerje, korrigálja, illetve megszüntesse a fejlődés egészségtelen tendenciáit — amelyek akkor még nem okoznak nagy bajt, de ha a párt úgy hagyná évekig, okozhatnának”.

A PÁRT EBBEN a szellemiben vette szemügyre és elemezte az utóbbi hat esztendőben is a 'társadalom életének valamennyi szféráját, a bel- és külpolitika minden kérdését. Akár nemzetközi kérdésekről, akár gazdasági helyzetünkről, akár a közgondolkodás alakulásáról szólott pártunk első titkára, mindig az előbbiekben vázolt felfogás jegyében értékelte a végzett munkát, jelölte meg a tennivalókat. A felelős politikumként vizsgálva az eseményeket, vagyis szüntelenül azt kutatva, mit kell cselekednünk. milyen terveket kell végrehajtanunk az előrehaladás érdekében. Annak a tudatában, amit a kötetben utolsóként közzétett — a Hajdú-Bihar megyei pártaktívaü lésen elhangzott — beszéd fcárógondolataként emelt ki: „Szavunk hitelét azok a sikerek adják, amelyeket a haz.ai építőmunkában elértünk. Akinek eredményei vannak, annak a szavára odafigyelnek.”

TÖRTÉNELMI fejlődésünk egyik legfontosabb eredménye, hogy a társadalmi viszonyok mélyreható átalakítása következtében ma a cselekvés össztársadalmi mértékben egyirányú lehet —. az alapvető politikai kérdésekben kialakult egység alapul szolgál az egységes cselekvésre. Kádár János szinte minden beszédében és írásában kiemeli a különböző osztályok és rétegek összefogásának, az e célt szolgáló szövetségi politikának fontosságát. a párt és a dolgozó nép naponta megújuló egységének nélkülözhetetlenségét. Amint ezt több alkalommal hangsúlyozta: „Az új társadalom az egész népnek épül, s a párt vezetésével a kommunistáknak és a pártonkívülleiknek, a népnek, a történelmet formáló tömegeknek együtt kell megvalósítaniuk.”

<KS)

Denkö Mihály ötvenéves teru melószövetkezeti állatgondozó, falumbéli lakás annak rend- Je-módja szerint kitagadta a lányát. Zordon szivű grófok szoktak így elégtételt venni a család becsületének megcsúfolásáért, ha a szende gróf kisasszony megszököt t a kopottas zongorabangóiéval. Mihály ereiben nem csordogált kék vér; apja gátőr volt, 6 maga pedig az elemi iskola öreg padjait farigcsálta csontnyelű bicskával és tompa érdektelenséggel, míg csak kisbéresnek nem adták. Később szem elől tévesztettük egymást, s jó harminc esztendő után most talál koztunk ismét, szeptember első napjaiban. A kisvendéglő bejáratánál támasztotta az ajtófélfát. Kezében söröskorsó, bajuszán habfo.sz. lányok.

— Megős/.ültél — fogadott elégedetten —, de azért messziről megismertelek.

— Te sem lettél fiatalabb.

— Szenügaz, — bólogatott némi megfontolás után. — Család van?

— Kettő. Hát neked?

— Nekem egy sincs — hördült feL váratlan indulattal —, hallani sem akarok róla többé Nekem olyan, mintha meg sem született volna

— Megszökött valakivel?

— Megszégyenített, Elkergettem, kitagadtam a becstelent. Az én küszöbömet át nem lépi többé...

Várta, hogy kérdezzek. Hallgattunk mindketten. Az járt eszemben, hogy Benkő Miska az egyszeregyet is csak egyféleképpen tudta felmondani az iskolában. Az ötször hét után hiába kérdezték tőle a hétszer ötöt, belezavarod ott, leszegte busa fejét, s várta az ütleget. Hangját akkor sem hallottuk volna, ha rjyiúzzák elevenen. Negyedszer ismételt rr^ár osztályt.

Most megszólalt újra, lapos pillantással:

< — Az autó sajátod?

— Sajátom. Sokfelé kell járnom, tudod — tettem hozzá mentegetőzve. Visszanémlett valahonnan* amint ketten felkapaszkodtunk egy nyargaló parasztsaakér saroglyájába, s a gazda amúgy vissza kézből Miska arcába csap az, ostorral.

— Én öregfejszével verném szét, ahány csak szaladgál ezen a ribainc világon.

Megint hallgattunk egy verset, s lassan mégiscsak' kikerekedett a történet. Egyszerű, mint az Iskolában közösen kántált egyszeregy, amelynek néha még most is hallom álmosító, monoton dallamát

Ágira úgy nőtt rá a jómód, mint apró csigára a kunkori házacska; ruganyosán, testre szabottan, hogy majd csak akkor csontosodjék meg, ha már elnyerte végső alakját, legcélszerűbb méretét Mindig akadt szempár, hogy lesse az étvágytalan, véznácska kislány óhaját

míg az nyafogva turkálta az ételt. Maciját „igazi” babakocsiban tologatta* lépegetős babája beszélni Ls tudott, télre pedig ugyanolyan bundácskába öltöztették, mint Ágikátr Benkő Mihály a téesz-majorban tlzerthatórázott felesége otthon hajszolta magát a hízómarhák, disznók, nyulak körül, s a nagymama halála után Ági egyre Inkább magára maradt'. Elolvasta naponként a háaiáldást, hogy , Hol hit, ott szeretet — hói szeretet, ott béke — hol béke, ott áldás — hol áldás, ott isten — hol isten, ott szükség nincsen”. A falvédőket, méginkább szerette olvasni, kivált amelyikre ezt hímezték: „Fehér galamb száll a falu felett”. Le is volt rajzolva a galamb, a

ősszel Ági megkapta a meggypiros Ladát.

Harmadik nekirugaszkodásra megszerezte a jogosítványt Is. Ekkor már a városban lakott, rokonoknál, akiknek úri bőkezűséggel fizetett a szállásértko9ztért az apja. Délutánonként az utcákat rótta kocsijával, vagy a környékbeli falucskákban barangolt, mindig egymagában. Karácsonyra sem kívánkozott haza. Anyjának, mikor elbátortalankodott érte, csak ennyit mondott lepittyesztett szájjal:

— Értsd meg, mama. otthon mindennek disznószaga van. Neked is, most is.

Az asszony hazabotorkált, elsírta bánatát az urának, de az, most nem akarta tíz körömnépi leendőjét Kapta magara, s meg sem állt a plébániáig. Az öreg esperes figyelmesen böngészte Ági verébfej-betűit, aztán megnyugtatóan csillantotta pápaszemét az asszony felé:

— Hát, ami megtörtént, megtörtént. Ami ezt a Jean-Plerre-t illeti, igen, így kell mondani, hogy zsánpier, valóban előkelő francia név. A francia előkelőségek pedig többnyire buzgó katolikusok. Kívánom, hogy éljenek egymással istennek tetsző életei...

A levél csakhamar végigjárta a szomszédságot is, terjedt Ági házasságának híre, s általános volt a vélemény, hogy miért is penészednék falusi állatorvos lakásában egy tanult kislány, akire Párizsban vár fényes jövő.

— Az én fajtám — dörmögte ekkor már Benkő Mihály is —, megvan a magához való esze.

István király napjára disznót vágott, s megtizedelte alaposan a csirkék, kacsák, tálborát. A kamrában csodálatos torták hűsöltek, a boroshordót már kigurították a levélszín alá az udvarra, öt faluból gyűlt össze a rokonság a búcsúi meghívásra, s most az asztalok mellertt várták a bevezető húslevest, de azt nem lehetett feltálalni, míg az ifjú pár meg nem érkezik.

pontosak voltak. Éppen ha* rang ózni kezdték a delelt, amikor feLtűnt az uitca végén a piros Lada. Szédületes iramban rohant a házak között, porfátylat húzva maga után, majd nagy fékcsLkorgással megállt a nyitott kapu előtt. Ági ugrott ki elsőnek, virágmintás nyári ruhában, majd talpig fehérben a férje, ölvén szempár meredt rájuk kíváncsian

— Szüleim, rokonaim — mutatott körbe széles gesztussal Ági. — ö pedig Jean-Fierre, a

férjem.

Egyetlen hang sem hallatszott, szempilla sem rezdült Mindenki a fiúra bámult. Jean-Pierre ott magasodott hatalmas termetével, hófehér ruhájában, sugárzó férfifejével a vézna, jelentéktelen asszonyka mellett. Szép volt, mint egy öserdei isten. Mint az éjszaka istene. Bőre olyan fekete volt, mint a kőszén. Igen, Jean-Pierre néger vott, valahonnan Közép-AfrikábóL

Tett volna egy tétova lépést előre, de senki sem biztatta, senki sem állt fel, senki sem nyújtott kezet Zavart kisfiús mosollyal álldogált hosszú másodpercén át; míg Ági dühödt szlszegéssel meg nem rántotta a karját:

— Menjünk innen valahova, ebédelni. Itt még mindig, mindennek disznószaga van.

A meggypiros Lada szikrát vetve far olt a kavícssaőnyegen, aztán kilőtte magát az országút irányába. Olyan rövid idő alatt történt az egész, hogy még el sem ült közben az előbbi porfelhő.

KULCSÁR JÁNOS:

Meggypiros Lada

falu patakkal, hidacskával, ringó búzatáblával. A szebbik szobában a világitós rekamié felett függött még bekeretezve egy „Magyar Hiszekegy”. Egyéb olvasnivaló nem is akadt a lakásban.

hóikor gimnáziumba íratták, új szobát toldottak a házhoz: hadd tanuljon a gyerek zavartalanul. Júniusban — ment nem bukott meg — zongorát kapott. Ági utá'lta a zongorát* utált mindenféle hangszert, így a koros kántornő, aki kezdetben tantógatni próbálta, elmaradt a háztól. Benkő Mihály káromkodott, felesége térítőt horgolt a háromlábú szörnyeteg hátára, a térítőre pedig váza került, örök életű művirág csokorral. Igazán csinos lett tőle a szoba.

Amiben csak titkon reménykedtek* megtörtént: a lány, ha nem is minden szökkenő nélkül, átment az érettségin. Miután pedig Benkő Mihály hetekig járta akkortájt a várost, Ági bekerült a főiskolára is, a jóég a megmondhatója, hogy milyen keret terhére.. Apja, nem is titkolta, hogy a fiatal állatorvossal szeretné,, összeboronálni», aki a nyálon került a faluba, s nőtlen volt az istenadta. Hát ezért nem ártana a kislánynak a diploma.

— Hát ti igazán nem látjátok, hogy én mennyire csúnya vagyok? — öntötték el Ági szeplős arcocskáját a könnyéig mikor egy este szóba került a dolog. Szobájába rohant, bevágta maga után az ajtót. Benkő Mihály csak ennyit dörmögőtt:

— Nincs olyan baj, amelyikre patika ne volna.

mel leszedni a szenteket az ég-* bői. Újévre francia konyakkal kívánt szerencsét az állatorvosnak, Ági zsebpénzét megduplázta* s ment minden a régi csapáson.

Jött a nyár, elmúlt a vizsgák Ideje, de a meggypiros Lada csak nem akart feltűnni az utcában Levelezőlap érkezett helyette, melyben a lány tudatta, hogy a Balatonra utazott pár hétre a „fiúval, akivel együtt járunk".

— Nem neveltem kurvát senkinek — vicsorított Benkő Mihály, aztán kilátásba helyezte feleségének, hogy kettéhasítja elevenen, ha bárki megtud valamit a dologról. Vitt az állatorvosnak egy kosár ropogós cseresznyét, aztán eszméletlenre itta magát a kocsmában.

Aratás vége felé levelet kaptak a bolgár tengerpartról. „Férjhez mentem, és most nászúbon vagyunk” — írta Ági. „Talán szólhattam volna előbb is, de megérthetitek, hogy ez a dolog kettőnk magánügye, nem tartozik senki másra.” Röviden megemlítette még, hogy a férje külföldi mérnökhallgató, előkelő család sarja éS igen jó fej. Aztán befejezésül: „Búcsúra hazalátogatunk. Jean-Pierre még úgysem látott magyar búcsút..."

Denkö Mihály nem feküdt le

u aznap éjjel, s munkába sem ment másnap, harmadnap sem. Ült az asztalnál, busa fejét két öklére hajtva. Nem evett, nem ivott, nem szólt, nem káromkodott. Felesége egy Ideig ott táblából* körülötte, de nem merte megszólítani. Fogta a levelet, ün-Gudiasvili, a festő

A grúz képzőművészet nagy alakja Lado Gudiasvili festőművésiz. Hazáján kívül művészetét Párizs, London, Madrid és New York művészetszerető közönsége is jól ismeri. Gudiasvili a grúz művészet hagyományait saját festői világába szervesen beépíti, ettől eredeti, egyéni és nemzeti a festészete.

• Képeink: MTI Külföldi Képszolgálat — TASZSZ — KS.

• A művész JevgenyiJ Jevtusenko (jobbról) társaságában.

• Grúz Irán?.

• Bakurjani sziklái (részlet).

• Georg! Staikilu — krétára*