Petőfi Népe, 1978. december (33. évfolyam, 283-308. szám)

1978-12-30 / 307. szám

ón NÉPE • 1978. december 30. HÉTMILLIÓS TÚLTELJESÍTÉS A KECSKEMÉTI FÉMIPARI SZÖVETKEZETNÉL Jól sikerült az esztendő A Kecskeméti Fémipari Szövet­kezet, megyénk egyik legnagyobb alumíniumfeldolgozó munkahelye, jelentős túlteljesítéssel fejezte be az idei esztendőt. — A tervezett 212 millió forint helyett elértük a 219 milliót — mondja Sándor József elnök.; — Figyelemre méltó ez a teljesít­mény annál is inkább, mert azo­nos létszámmal, a termelékenység növelésével értük el. Minden ter­melő területre részletesen kiter­jedő intézkedési tervet készítet­tünk, amely meghatározta a rész­feladatókat, s ezek teljesítése meg­hozta a kívánt eredményt. Egyik fő .termékünk az alumí­nium fóliavázszerkezet, mellyel jelentős segítséget nyújtunk a zöldségtermelőknek úgy bel-, mint külföldön. Termelésünk nagysá­gára jellemző, hogy az idén gyár­tott vázszerkezet mintegy 21 eaer négyzetméter befedésére elegendő. Immár hagyományos termék­nek számítanak nálunk az alu­mínium kiskonténerek, amelyek iránt egyre növekszik az érdeklő­dés és igény az NSZK és osztrák • Hajdú Jánosné. új típusú antennaalkatrész megmunkálásán dolgo­zik. (Opauszky László felvételei) • A háztartási létrák gyártását jelentősen segítik a szövetkezet mű­szaki gárdája által szerkesztett célgépek. Képünkön: Sándor József né fúró-célgéppel dolgozik. piacokon is. Alumínium öntvé­nyeink a többi között a nagy­üzemi sertésprogram megvalósí­tását is segítik. A jövő évben az idei árbevéte­lünket szeretnénk legalább 4 szá­zalékkal növelni. Űj termétoosalád gyártását is megkezdjük, a Buda­pesti Híradástechnikai Vállalattól átvesszük az 1—2—3 sávos tető­antennák gyártását. Ezzel hozzá­járulunk a hazai antennaigények jobb kielégítéséhez, de az átvétel arra is lehetőséget nyújt — és ez népgazdasági érdek —. hogy a Híradástechnikai Vállalat felsza­baduló kapacitását tőkés export gyártására használja fel. Az új termékkel antennatermelésünk megháromszorozódik. A gyártmányfejlesztést részben saját erőből, részben az Anyag­­mozgatási és Csomagolási Inté­zettel együttműködve hajtjuk végre. Most például olyan kiskon­­ténercsalád kifejlesztésén mun­kálkodunk, amelyek tipizált ele­mekből gyárthatók. A létragyár­tást is továbbfejlesztjük, alumí­niumból készítjük a kétágú, tá­masztó és f es tőlétrák 5T, s ezzel jelentős importmegtakarítást érünk el a népgazdaságnak. A so­rozatgyártás jövőre kezdődik. Igen jelentős a csőhúzó részleg tevékenysége, jövőre a Magyar • A különböző szerszámok és célgépek készítésében jelentős szerepe van a tmk-nak. Képün­kön Szokolal János a szerszám­készítők brigádvezetője munka közben. Alumíniumipari Tröszt székesfe­hérvári gyárával karöltve a köz­vetett tőkés exportot az ideinek négyszeresére növeljük. O. L. Aki mesterséget cserélt... Borszagot lehelnek a kiskőrösi szakszövetkezet palackozóüzemé­nek fénylő csempékkel burkolt falai. Elég egyet-kettőt szippan­tani, és az ember máris rózsa­színben látja a világot. Ebből a mámorító rózsaszínűségből hirte­len kibontakozik egy sötétzöld kötény. Viselője csendben és nagy szakértelemmel mustrálgatja a férfivendégek öltönyeit. Borász így nem néz soha, csak szabó, aki ujjai közt érzi az anyagot és az elrontott szabásvonalat legszí­vesebben helyreigazítaná. — Jól sejtette, tényleg szabó az eredeti mesterségem — mondja Tim Mihály, aki 6 éve a palac­kozó üzem raktárosa. Kiadja a borászati anyagokat, és mindent csinál a borfejtéstől a palackozá­sig. Szabó létére univerzális pin­­cészeti szakemberré képezte ki magát. Hogyan lehet ez? — Akasztón születtem, a csa­ládom Hartáról származik, pa­raszt emberek gyereke vágyók, az lenne a furcsa, ha nem értenék a bothoz. Naponta tíz órát tölt 42 ezer liter bor társaságában. Ráadásul évente háromszor-négyszer is meg kell fordítani ezt a tengernyi ne­dűt. Meg lehet állni józanon? — őszinte leszek, ha egy mű­szak alatt 3—4 decit elfogyasztok, már sokat mondtam. Szeretem a bort, de nem itt. Nekem is van 2 hold szőlőm, a szabad időmben megművelem, egy részét a szövet­kezetnél értékesítem. — Miből fogy a legtöbb? — Kelendő a fehér asztali bor és a Homokgyöngye, ezt mi állít­juk össze. A kadarka menne a legjobban, de mostanában olyan napszegényes éveink voltak, hogy nem tudtak a szőlők rendesen be­érni. Nem adják a kívánt színt. Meg az is közrejátszik, hogy na­gyon rá 'kell hajtani a mennyi­ségre, és így nehéz a megfelelő minőséget előállítani, A kettő nem megy. Régen egy hold 15—20 hek­tót termett, volt is aromája. Most ugyanakkora területről 100 hektót is nyerünk, ami mennyiségre szép, minősépre kevésbé. Ez az igazság. — Nem bánta meg, hogy mes­terséget cserélt? — Szabni, varrni is szerettem, de a konfekcióüzemben nem be­csültek meg és elment tőle a kedvem. Itt elismernek, a mun­kámmal is elégedett vagyok. Al­kotni itt is lehet. Ilyen gyöngyöző, kristályos anyagot varázsolni ab­ból a csúnya folyadékból. Szóval szép munka ez. Élvezettel beszél róla. Megvan ennek is a fortélya, és a sorrend­je. Kezdődik azzal, hogy ledarál­ják a szőlőt, hordókba rakják, ér­lelik. Naponta vizsgálják a borok minőségét, házasítják a jobbat, a gyengébbel. Károsodás nem ér­heti az italt, ezt a laboratórium dolgozói is állandóan ellenőrzik. Naponta 100 hektoliter bort ad­nak ki palackozva az üzemből, karácsony és szilveszter előtt a duplája fogy. — Hol tölti a szivesztert? — Odahaza. Ügy néz ki, hogy egyedül. A gyerekeim megnőttek, a saját lábukra álltak. Felesé­gem szakácsnő a szövetkezet csár­dájában, és szilveszterkor éppen szolgálatban lész. Azt mondják, aki a jó bort sze­reti, rossz ember nem lehet. Tim Mihályiról csak elismerően szólt mindenki. De azoknak sem lehet rá egyetlen rossz szavuk sem, akik a közreműködésével készült borokkal öntözik meg az ünne­pek táján kiváltképp szomjazó torkukat. Vadas Zsuzsa A naperőműveké a jövő? Hogy miért és mennyire érdemes a Földünkre érkező napsugárzást energiaforrásként számításba ven­ni, jól érzékelteti egy egyszerű fi­zikai mennyiség, az ún. napállan­dó. Ez a Földünk légkörén kívül, annak külső „határán” az egy­ségnyi felületre bizonyos idő alatt merőlegesen érkező napsugárzás összenergiáját jelenti. A napál­landók átlagos értéke 2 kalória négy zetcentiméter énként és per­cenként, ami 0,14 watt teljesít­ménynek felel meg. Az egész Földünkre ily módon eljutó energiamennyiség szinte el­képzelhetetlenül nagy, de a sze­repe is rendkívüli (légköri folya­matok, tengeráramlások, párolgás, növényi életfolyamatok stb.) A földfelszínt egy perc alatt elérő napenergia elég volna egy egész évi kőszénnel, kőolajjal, földgáz­zal és egyéb energiahordozókkal (víz-, szél-, magenergia) fedezett földi szükségletek kielégítésére. Csakhogy a napenergiát össze kell gyűjteni és el is kell raktá­rozni, mégpedig a lehető leghaté­konyabban. A kutatások világ­szerte egyre nagyobb lendülettel folynak. A napenergia felhaszná­lása rendkívül csábító lenne, mert ez az energiaforrás mindenütt je­len van és hasznosításához nincs szükség olvasztóhálózatra. Ha a naperőmű már elkészült, a „tü­zelőanyag” ingyen áll rendelke­zésre. Ezenkívül a napenergia kis egységekben is hasznosítható: egy-egy család vagy kisebb közös­ségek energiaszükségletének a ki­elégítésére ■ is alkalmas, még az egyéb energiaforrásoktól távol eső területeken is. Végül a napenergia felhasználása nem jár szennyezési és hulladéktárolási problémákkal. A napenergia összegyűjtésének egyik hagyományos módja az arkhimédészi megoldás. A hagyo­mány szerint az idős tudós Szüra­­kuza városának ostromakor nap­­gyűjtő tükrök összpontosított fé­nyével gyújtotta fel az ellenség hadihajóit. Ezt az elvet haszno­sítják a különféle napfőzőedé­nyek, napmelegítök és napkohók. A fejlett tőkés országok gépipa­rának egyik leggyorsabban fej­lődő ágazata a mezőgépgyártás. Jóllehet a műszáki fejlesztés a speciális és sokoldalú gépek egész seregével látja el a mező­­gazdaságot, a gépesítésben a ve­zető szerepet még mindig a traktorok játsszák. Pedig olyan jóslatok hangzottak el, hogy el­vesztik vezető 'helyükét az ön­járó munkagépekkel szemben.. A traktor életképessége abban rej­lik, hogy a vontatott munkaesz­közök és munkagépek garmadá­jával egészíthető ki, ezért mi­nimális ráfordítással a legkü­lönbözőbb területek gépesítési problémáit oldja meg. A traktorgyártásban az egyes tőkés országok közt határozott speciaiizáció figyelhető meg. A legnagyobb teljesítményű erőgé­péket az Egyesült Államok, a kis- és közepes méretűeket a nyugat-európai országok gyárt­ják. Japán gyors ütemben fej­leszti a kis teljesítményű trak­torok gyártását, s évente mint­egy 300 ezer darabot állít elő belőlük, Japán egyébként a da­rabszámot tekintve messze meg­előzi az amerikai, olasz, angol és nyugatnémet gyártókat, az eltérő teljesítményék miatt azon­ban a darabszám szerinti össze­hasonlítás aligha nyújthat reális képet. A mezőgazdasági gépek fej­lesztésének egyik jellemzője a teljesítmények állandó növeke­dése. A talaj megmunkáló gépek­től (ekék, boronák stb.) vetőgé­­pöktől, betakarító gépektől egy­re nagyobb munkaszélesiséget és munkasebességet követelnék meg; ennek arányában persze a von­tatásukhoz mind nagyohb telje­sítményű erőgépek szükségesek. Az USA-ban gyártott traktorok­nak egy évtizede még csak 3 százaléka volt 100 lóerőinél na­gyobb teljesítményű, most pe­dig közel 50 százalékúk tartozik: ebbe a kategóriába. Újabban már a 140—300 lóerős traktorok is mindennapossá válnak. (15 ) _ Ne feledd, hogy mit kiabál­tál az előbb. Nem hagyom ma­gam érzelmileg zsarolni! Hát en sem vagyok befolyásolhatóbb. Nincs más hátra. ki-ki marad a maga elhatározásánál. Én csupán annyit teszek, hogy elhárítom az utadból a legnagyobb akadályt Eléggé jámbor volt a beszéd ahhoz, hogy Edit bátorságra kap­jon tőle. Megmarkolta a bőrönd fogantyúját. __ Milyen lenne az az ut nél­küled?... Csókolj meg... Danka nem engedte el a bőrön­döt, pedig felesége erre akarta kényszeríteni keze könyörgő moz­dulatával. Így ketten fogták a bő­röndöt, amikor a tanár szájon csó­kolta Editet. Többé nem udvari askodott. Ta­pintattal bár, de próbált szabaddá lenni az asszony tartóztató ke­­zeitől. Edit feladta a csatát. Menekü­lésképpen a férje karjába ka­paszkodott. __ Belátom, veszítettem. Marad­jon meg a lakás. Nem adók neked igazat, nem fogadom el az érvei­det, de miattam ne menjen tönk­re a házasságunk. Nélküled a pénzre sincs szükségem. Megint a bőröndért nyúlt, s ezúttal ellenállás nélkül birtokba vehette. A szekrényhez ment ve­le, kinyitotta, tartalmát sietség és beszéd nélkül visszanakosgatta a helyére. Nem érezte magát legyő­­zöttnek. Sőt bizakodó várakozás feszült benne. Danika viszont úgy lézengett a szobában, mint a hajától meg­fosztott Sámson. Önmagát keres­ve járkált, próbálta rendezni fel­borult gondolatait. Fellesége már az öltönyt is visszaakasztotta a szekrénybe. — Azt mondtad, hogy nem foga­dod el az érveimet. — Most is azt mondom. Soha nem fogok mást mondani. De kér­lek ... felejtsük el. Zuhanó repülőből szokás olyan hirtelen toiugrani, amilyen gyor­san átnyilallt a tanáron a gondo­lat: — Értem pedig ne hozz $ldo­­zatot. Éppen azért ne Ijozz, mert hajlandó vagy rá.' Ösztöne fcözöfllte az asszony­nyal, hogy elérkezett a fordulat. Feszültsége jólesőn kiengedett. — Hogy értsem ezt? ... Úgy társalgóit a tanár, mintha jelentéktelen dologról beszélt vol­na. — Számomra is elfogadhatatla­nok az érveid. Soha nem fogom belátni, miért kellene megválni az otthonomtól a nagyobb pénz kedvéért. De legyen meg az aka­ratod. Semmi másra, csakis erre szá­mított Edit, mégsem hilbt a fülé­nek. — Jól hialldk?!... — Ne legyen okod arra, hogy veszteségről beszélj. Veszteség árán hozzám senki ne ragaszkod­jon. Legkevésbé az, akit a legjob­ban szeretek. Bolond szertelenség robbant Editben, repült Danka nyakába. — Te drága ... Most győztél le igazán... De ezt a vereséget boldogan vállalom. Büszke vagy és nagyszerű... Nagyszerűd ... Inogva tartotta Danka zabo­látlanul ficánkoló asszonyát. Az­tán derékon ragadta, a relkamiéra lendítette. Csókolták, harapták egymást, összegabalyodtak komi­kusán és fenségesen. 21. Dezső motorhoz értő embernek képzelte magát. Fürdőnadrágra vetkőzve, hasán és combján ola­jos kéznyomokkal dekoráltan szerelt a diófa alatt Jószerével csak a váza maradt egyben a zöld Pannóniának, Többi alkat­részéből valódi kirakodóvásárt rendezett a kőfaragó. Indián csíkokkal díszített képe felra­gyogott, amikor megpillantotta az udvarra lépő Editet, aki Dan­­káiba csimpaszkodva le sem ta­gadhatta voll na, hogy jól tartot­ták öleléssel. Harsányan és tapintatlanul bömbölte a kőfaragó: — Mindenütt szerelem! A lá­nyom randevúra rohan, a húgom meg a férjét zabálja. Micsoda íz­lés!... A tündöklőén tiszta és egész­séges Edit nevetve kiáltotta a diófa alá a fontos újságot: — Jöhetnek a vevők! Dezső meglepett csodálkozással lépett ki a lombok árnyékából. Elismerő fölénnyel fürkészte a tanárt. — Nocsak. Félreismertelek, sógor? — Biztos vagyok benne — hagyta rá a tanár, és elnéző mo­sollyal viszonozta a kőfaragó képzelt fölényét. Dezső megbocsátó kedvében volt. — Semmi baj. Az a fő, hogy megjött az eszed. — Eddig tehát eljutottunk — próbált úgy viselkedni Danka, mintha nem tűnne fel neki De­zső faragatlansága. — A többit rátok bízóim. És még valamit: az új ház építésénél számíthat­tok az izomerőmre. — Feleségé­hez fordult, arcon csókolta. — Sok szerencsét... Estére megjö­vök. Ne csodálkozz, ha spicces leszek. Ígéretében benne volt, hogy úgysem váltja valóra. De a re­ményt is kifejezte, hátha elma­rad a vásár. Editet valósággal megemelte a hála. Alig lépett ki Danka a hallási távból, komo­lyan kérte bátyját: — Légy vele tisztelettudóbb. Megérdemli. Elnézően sandított húgára a kőfaragó. Beleegyezése jeléül Edit orra hegyéhez érintette ola­jos ujját. — Jól van, na. Tőlem napon­ta leporolhatod toliseprővel. — Beleegyezése sokkal többet jelent számomra, mint gondol­nád. — Egyéb közölnivalód nincs? Mert nékem van, — Tehát? — sürgette Edit. — Először a ti lakásotokra ta­láljunk vevőt. Így akarta Edit is, de azért meglepte a kívánság. — Mit jelentsen ez a kikötés? — Hogy aztán ne legyen sem­mi curikk — adta meg a kőfa­ragó a tiszta magyarázatot. — Jó, de Zoliék hol fognak lakni? — Zoliék állnak a legjobban. Mennek Rózsi anyjához. Eszes öcsém e pillanatban az anyásá­nál vendégeskedik. Nyert ügye van, mert vitt az öreglánynak egy kis köménymagós likőrt. Már Edit sem törődött a mo­torkerékpár szétszórt alkatrészei­vel. Nehéz aggodalom zajdult meg benne. — Köménymagós likőr... mi ez ahhoz képest, hogy apánkat az angol koronagyémántokkal sem lehet megvesztegetni... Fölment a lakásba, kedvetle­nebből, mint ahogy a biztató kö­rülmények indokolták. 22. Kariikó Imre eltervelte, hogy csónakázni viszi Mártit, hadd ler gyen minél szebb a vasárnapjuk. De a lány hallani sem akart a Dunáról. Ehelyett a Sárga Csi­kóban dédelgette a nagyapját, udvaroltatott magának a nyug­díjasokkal, sört ivott és cigaret­tázott. Egyáltalán, bolondul vi­selkedett, amire semmi magyará­zatot nem talált a szerszámlaka­tos legény. Amikor pedig aján­lották a nyugdíjasok, hogy jó lenne végre meginni az áldomást az egész Burján családdal a ház elkészülténjeik örömére, Márti még furcsább lett. Ideges élénk­séggel megragadta Kalikó kezét: — Gyere... Most haza kell mennünk — és vonszolta maiga után az udvarlóját. Meg sem állt vele Editék la­kásáig. A szögletes fejű, kerek­szemű legény mit sem értve he­begett köszönésképpen. — Csókolom, Editke... Jó na­pot, Dezső bácsi... Türelmetlenül, követelő élénk­séggel kérdezte a lány: — Hát Károly? Hova lett Ká­roly? * Edit belülről is elhalkult a meglepettségtől. — Jó napot, Imre..'. Márti annál hangosabban kö­vetelte a tanárt: — Hol van Károly?! (Folytatása következik.) A vezető szerep a traktoroké

Next

/
Oldalképek
Tartalom