Petőfi Népe, 1978. december (33. évfolyam, 283-308. szám)

1978-12-30 / 307. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1978. december 30. Ünnepi ülést tartott a KISZ Központi Bizottsága (Folytatás az 1. oldalról.) Legyenek szilárdak szocialista meggyőződésükben, igaz hazafiak módjára éljenek és cselekedjenek. Tekintsék megtisztelő kötelessé­güknek elért eredményeink védel­mét és gyarapítását, az elődök ta­pasztalatainak hasznosítását; egész ifjúságunkat összefogva, kö­zös akarattal építsék a jövőt. In­ternacionalista egységben halad­janak együtt a testvéri szocialista országok ifjúságával, erősítsék, fejlesszék együttműködésüket mindazokkal, akik világszerte a társadalmi haladásért, a népek szabadságáért, a békéért küzde­nek. Pártunk Központi Bizottsága az évforduló alkalmából szívből min­den jót, sikereket kíván a Ma­gyar Kommunista Ifjúsági Szövet­ség Központi Bizottságának, egész tagságának, hazánk dolgo­zó és tanuló ifjúságának. * A jubileum alkalmából a KISZ több testvérszervezete levélben, illetve táviratban küldte el üdvöz­letét. Fejti György megemlékezett a Lenini Komszomol december 25-én tartott ünnepi üléséről, amelyen Borisz Pasztuhov, a Kom­szomol első titkára méltatta a ma­gyar és a szovjet ifjúkommunis­ták 60 éves együttműködését. Az ünnepi ülés résztvevőihez számos hazai pártszervezet, szocialista brigád, felnőtt és ifjúsági kollek­tíva is eljuttatta köszöntését. Ezután Maróthy László, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Poli­tikai Bizottságának tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titká­ra mondott ünnepi beszédet. Maróthy László beszéde — Központi Bizottságunk mai kibővített ülésén az első marxis­ta—leninista ifjúsági szervezet, a kommunista párt politikáját kö­vető ifjúmunkások országos szö­vetsége létrejöttének 60. évfor­dulójára emlékezünk — mondot­ta bevezetőjében Maróthy Lász­ló. — A tisztelgés az ifjúsági mozgalom mai tagjainak felada­ta, azoké, akik már az ötödik vagy a hatodik osztagot képvi­selik az i'fjúkommunisták sorai­ban. őszinte öröm számunkra, hogy ünnepségünkön részt vesz­nek pártunk képviselői, a kom­munisták más-más nemzedékei­hez tartozó elvtársaink is. Meg­tiszteltetésnek tartjuk, hogy együtt ünnepelhetünk azokkal, akik a 60 év egy-egy szakaszá­ban cselekvő részesei, aktív har­cosai, vezetői voltak a kommu­nista ifjúságnak. Ünnepi meg­emlékezésünk első szava hozzá­juk szól. Megbecsüléssel, tiszte­lettel gondolunk munkájukra, harcukra. A megemlékezést, a munkát, az egész életet csak úgy tartjuk teljesnek, ha együtt va­gyunk velük ünnepen és hétköz­napon egyaránt. Kérjük, fogad­ják jó szívvel a KISZ Központi Bizottságának és tagságának szívből jövő üdvözletét, őszinte köszöntését és nagyrabecsülését. A KISZ KB első titkára ezt követően felidézte a magyar kommunista ifjúsági mozgalom létrejöttének politikai és társa­dalmi körülményeit, történelmi előzményeit. Majd így folytatta: — Az Ifjúmunkások Országos Szövetségének 1918. december 30-i összvezetőségi ülésén hozott történelmi határozattal a részt­vevők kinyilvánították a szövet­ség függetlenségét. Megtartották az Ifjúmunkások Országos Szö­vetsége nevet, de — amint azt a Vörös Üjság munkatársainak közreműködésével 8 nap múlva kiadott központi lapjuk, az Ifjú Proletár nyíltan is közhírré tet­te — céljában és tevékenységé­ben kommunista ifjúsági szerve­zetté alakultak át. Ezzel Magyarországon létrejött a kommunista ifjúsági mozgalom és a tömegszervezetek közül az IOSZ elsőiként csatlakozott a Kommunisták Magyarországi Pártjához. Vállalta a párt esz­méit és politikáját, a közös har­cot a proletárforradalom győzel­méért, határozott szervezeti ke­retet adva az idősebb és fiata­labb kommunisták természetes szövetségének. Az ifjúság a mun­kásosztály küzdelmeiben edző­dött vezetőre talált a pártban, s a párt egv önálló politikai erővé szerveződött kommunista ifjúság­gal gyarapodott. Örökre szóló hű szövetség született azon a 69 év előtti, decemberi napon. Kom­munista ifjúsági mozgalmunk ott állt a párt mellett a magyar történelem legfényesebb és leg­sötétebb korszakaiban egyaránt. Osztozott az örömökben és a bá­natokban, a munkában és a küz­delemben. az üldöztetésben és a véráldozatokban, s töretlenül megőrizte a győzelembe vetett hitét. Maróthy László a továbbiak­ban megemlékezett a kommunis­ta fiataloknak a Tanácsköztársa­ság napjaiban kifejtett tevékeny­ségéről. a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjainak a feudálka­­pitalista, ellenforradalmi Rend­szer elleni küzdelméről és az antifasiszta harcról. A kommu­nista ifjúsági mozgalom történe­tében Magyarország történelmi sorsfordulója, a felszabadulás je­lentős változást hozott. A KISZ KB első titkára ez­után elmondta, hogy a kommu­nista fiatalok vezetésével hívták életre a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetséget, majd 1948- ban a kommunista és a baloldali szociáldemokrata fiatalok egye­sülésével jött létre a Magyar Ifjúság Népi Szövetsége, amely a marxizmus—leninizmus szelle­mében a szocializmus építésére mozgósított. 1959-től az ifjúkom­munisták a párthoz tartozó dol­gozó ifjúsági szövetségben tevé­kenykedtek, majd az ellenforra­dalmat követően a Magyar Szo­cialista Munkáspárt vezetésével újjászervezték az ifjúsági moz­galmat. 1957. március 21-én lét­rehozták a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetséget. — A KISZ születése pillanatá­tól a párt politikájának szolgá­latában állt. céljait a munkás­­osztály hatalmának helyreállítá­sában. a szocializmus felépítésé­ben jelölte meg — húzta alá az ünnepi ülés szónoka. — Ma a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség képviseli az ifjúságun­kat, és tagságát arra mozgósítja, hogy legjobb képességei szerint vegye ki részét a szocialista épí­­tőmunkálból, a tanulásból, a ha­za védelméből, a békéért és a társadalmi haladásért vívott vi­lágméretű küzdelemből. A párt példáját követve és vezetését, tá­mogatását élvezve a KISZ töibb mint két évtizede betölti hivatá­sát a magyar társadalomban — mondotta. Ezt követően Maróthy László az ifjúsági mozgalom hat évtize­des történetének tapasztalatait összegezve leszögezte: — Első és legfontosabb tanul­ságul az szolgál számunkra, hogy mozgalmunkban végérvényesen egymásra talált a forradalmi if­júság és a marxista—leninista elmélet. Ahhoz, hogy napjaink­ban is egymásra találjon az ifjú­ság minden korosztálya és a marxista—leninista elmélet, jó feltételeket biztosít az MSZMP politikai gyakorlata. A magyar kommunisták pártja immár több mint két évtizede a marxizmus —leninizmus általános érvényű tanításainak alkotó alkalmazásá­val oldja meg a szocializmus építése során felmerült problé­mákat és eLlentmondásokat. Ez­zel példát mutat az ifjúságnak, önálló gondolkodásra, vitákra, választásra és döntésre serkenti, számít a fiataloikra a politika ki­alakításában és végrehajtásában egyaránt Mindent egybevetve jó érzés­sel állapíthatjuk meg, hogy ifjú­sági mozgalmunk hat évtizede belső meggyőződésből követi a magyar kommunisták pártját. Igényli és elfogadja vezető sze­repét, képviseli és hirdeti politi­káját, s annak megvalósítására mozgósítja a fiatalokat. Ezzel á tevékenységével vált a KISZ is a magyar társadalom megbecsült, aktív tényezőjévé. Ez a mi moz­galmunk másik nagy tanulsága, öröksége és egyben ígérete. Moz­galmunk harmadik nagy tanul­sága, hogy a magyar kommunis­ták és ifjúkommunisták jóban és rosszban, a legvadabb terror éveiben is magyar hazafinak és proletár-internacionalistának val­lották magukat, s ennek megfe­lelő forradalmi gyakorlatot foly­tattak. Tudták, hogy csak a sza­bad és független munikásállam adhat jogot a kisemmizett nép­nek: magyarságot a magyarnak, egyenjogúságot a nemzetiségek­nek, emberséget minden ember­nek. Az ifjúsági szövetség mai tevé­kenységéről szólva Maróthy László elmondotta: az ifjúsági mozgalom egészét áttekintve meg­állapíthatjuk, hogy tervszerűen folyik a KISZ IX. kongresszusán hozott határozatok végrehajtása. Alig néhány hónap választ el ben­nünket attól, hogy számot adjunk a KISZ IX. kongresszusán ma­gunk elé tűzött feladatok időará­nyos végrehajtásáról. A Kommu­nista Ifjúsági Szövetség országos értekezletén elmondhatjuk majd, hogy társadalmunk fejlődése ki­egyensúlyozott, ifjúságunk béké­ben él és dolgozik. Biztosan — ha nem is mindig könnyen — a párt programnyilatkozatában felvázolt nagy célunk, a fejlett szocialista társadalom felépítése útján hala­dunk. Szövetségünk nemcsak a KISZ-tagjaiért érez felelősséget, hanem mindazokért, akik együtt gondolkodnak, cselekszenek ve­lünk. Azért dolgozunk, hogy pár­tunk programját, politikáját ma­gáénak vallja és vállalja minden magyar fiatal. , Hatévtizedes kommunista ifjú­sági mozgalmunk legfontosabb ta­pasztalatait érezzük sűrűsödni ab­ban a jelszóban, amely a párttól kapott zászlónkon lobog, és amely a további évtizedekben is megha­tározza tevékenységünket: „Hűség a néphez, hűség a párthoz!” — zárta beszédét Maróthy László. * A nagy tapssal fogadott beszéd után Nemes Dezső, a Kommunis­ta Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségének egykori titkára emelkedett szólásra, s az MSZMP Központi Bizottsága nevében üd­vözölte az ülés résztvevőit. Az ünnepség első részét a DlVSZ-induló zárta, majd műsor következett. A KISZ KB kibőví­tett ünnepi ülése az Internacio­­nálé hangjaival ért véget. (MTI) • Koszorúzási ünnepséget tartottak Budapesten a magyar kommunis­ta ifjúsági mozgalom létrejöttének 60. évfordulója alkalmából. Ké­pünkön: az ünnepség résztvevői az Eötvös utcai emléktáblánál. (MTI —totó) NÉMETORSZÁG KOMMUNISTA PÁRTJA MEGALAKULÁSÁNAK ÉVFORDULÓJÁRA „Programunk uralkodni fog” A történelminek bizonyult esemény színhelye, a porosz kép­viselőház díszterme ma múzeum: 1918. december 30-án itt ültek össze a Spartacus Szövetség és az úgynevezett Független Szocia­listák baloldali képviselői, és alakították meg Németország Kommunista Pártját. Az esemé­nyek úgy hozták, hogy a párt­alakítás annak a teremnek a szomszédságában történt, ahol harmincegy esztendővel később bejelentették a Német Demokra­tikus Köztársaság megalakítását, megteremtve a német munkás­­államot. Németország Kommunista Pártja, a KPD az 1918-as no­vemberi forradalom füzében szü­letett meg. A forradalom elsö­pörte már a monarchiát, de a reakciós erők és a haladás tö­megei közötti harc még nem dőlt el. A német munkásmozgalom forradalmi lendületét fékezte, hogy abban az országban, amely Marxot és Engelst, a tudomá­nyos szocializmus megalapítóit adta a jogaikat, igazi érdekeiket egyre inkább felismerő tömegek­nek, élőtérbe kerültek a szociál­demokrata opportunisták, akik a forradalom lecsillapításán, lesze­relésén fáradoztak. Az igazi for­radalmárok, köztük Karl Liebk­necht, Rosa Luxemburg, Paul Levi, Leo Jogiches és mások, akik már a hadihitelek melletti elvtelen kiállás ellen is harcol­tak, tisztában voltak vele, hogy csak következetes, valóban for­radalmi párt vezetésével jöhet létre a munkások állama. Felis­merésükben természetesen döntő szerepet játszott a Nagy Októ­beri Forradalom. (Ez ösztönözte az 1918 végén, 1919 elején Euró­­pa-szerte a ‘ kommunista pártok létrehozását.) Rosa Luxemburg a pártalakító kongresszuson jog­gal állapíthatta meg: „Ismét visszatértünk Marxhoz, ismét az ő zászlaja alatt állunk.” Két hét telt el a január else­jén befejeződött alapító kong­resszus után, s a fiatal párt már első mártírjait gyászolta: ellen­­forradalmár különítmények — a későbbi SA és SS elődei — meg­gyilkolták Karl Liebknechtet és Rosa Luxemburgot, a német munkások világszerte tekintélyes vezetőit. A reakció, miután le­verte, így áll bosszút a munká­sok berlini felkeléséért. Liebk­necht utolsó cikkében azt írta: „ .,. Vannak vereségek, amelyek győzelmekkel érnek fel, és győ­zelmek, amelyek végzetesebbek, mint a vereség... A mai vesz­tesek a holnap győztesei lesz-; nek... Mert a Spartacus szocia­lizmust és világforradalmat je­lent. .. És függetlenül attól, hogy a cél elérésekor élünk-e vagy. nem, programunk élni és ural­kodni fog a megváltozott embe­riség világán...” Véres és más népek számára is végzetes kitérőt tett a német történelem. A német kommun ia. táik, akik egyre fokozták erőfe­szítéseiket a munkást ömegete megnyeréséért, minden áldozat­­készségük ellenére sem kerültek abba a helyzetbe, hogy megaka­dályozhatták volna a nácizmus hatalomra kerülését. A KPD —, amely 1933-ban, a hitleristák ha­­talomrajutásakor tízmilliók tá­mogatását élvezte — háromszáz­ezer tagjának legaláhb fele szen­vedett a koncentrációs táborok­ban, d Gestapo kínzókaimráiban.' Tízezreknek a sorsa, .akárcsak Liebkneohtnek és Luxemburg­nak, a mártírhalál lett. A párt azonban illegalitásban harcolt tovább, 1945-lbein pedig az új körülmények között látott hozzá az új élet létrehozásához. A szovjet zónában megszülethe­tett az egységes, marxista—leni­nista párt, a KPD harcának örö­köse, amelynek vezetésével az NDK népe már a fejlett szocia­lizmus építését tűzte ki céljáuL A nyugati zónákban előbb a pártegyesülést akadályozták meg, majd az NSZK-ban törvényen kívül helyezték a KPD-t. A nyu­gatnémet kommunistáknak ké­sőbb módjuk nyílt rá, hogy lét­rehozzák az NKP-t, a Német Kommunista Pártot, amely az egykori KPD örököseinek vallja magát, és bár rendkívül nehéz körülmények között, de követ­kezetesen harcol a régi célokért. A Német Szocialista Egység­párt és a Német Kommunista Párt folytatja Németország Kom­munista Pártja megalakítóinak útját. Megváltozott viszonyok és új körülmények közepette, de a régi forradalmi lendülettel, kö­vetkezetes internacionalista ma­gatartással egyszerre szolgálják a nemzetiközi munkásosztály és saját dolgozóik ügyét. A NSZEP vezette első német munkásállam — a világbéke erősödésének fon­tos tényezője. A pártalapítók em­léke él, eszméik hatásosabbak, mint valaha. Hatvanadik évfor­dulójukon a KMP megalapítói­nak, a Magyar Tanácsköztársa­ság megteremtőinek harcostársai­ra emlékezve mai barátainkat köszöntjük. P. I. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETI • Kádár János üdvözlő táviratai az NKP jubileumán Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­gának első titkára, Németország Kommunista Pártja megalakulásá­nak 60. évfordulója alkalmából táviratban fejezte ki a magyar kom­munisták jókívánságait Erich Honeckernek, a Német Szocialista Egy­ségpárt Központi Bizottsága főtitkárának. Az évforduló alkalmából ugyancsak táviratban köszöntötte a Né­met Kommunista Párt és a Nyugat-berlini Szocialista Egységpárt ve­zetőségét. (MTI) Afrika-dosszié ’78 ESEMÉNYNAPTÁR JANUAR 2.: Angolában több mint száz mezőgazdasági vállalkozást, ül­tetvényt, Mozambikban csaknem minden külföldi és helyi magánban­kot államosítottak FEBRUAR 15.: Rhodesiában lan Smith miniszterelnök és a vele együttműködni kész helyi afrikai po­litikusok megállapodtak a „belső rendezésről” MÁRCIUS 11.: Etiópia csapatai ki­űzték Ogaden tartományból az ag­­resszor Szomália alakulatait MÁJUS 12.: ŰJabb kormányellenes felkelés tört ki Zaire Shaba tartomá­nyában. Belgium és Franciaország közvetlenül, az USA közvetetten részt vett a felkelés kegyetlen elfojtásá­ban JÜNIUS 3.: Huang Hua kínai kül­ügyminiszter Kinshasában országa támogatásáról biztosította Mobutu zalrei elnököt és a nyugati hatalmak beavatkozását a shabal eseményekbe JÜLIUS 27.: Az ENSZ Biztonsági Tanácsa Jóváhagyta a namfblai ren­dezési tervet, amelyről az „érdekelt” tőkés országok és a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet, a SWAPO képviselői 15 napja az angolai fővárosban meg­állapodtak AUGUSZTUS II.: Ian Smith rho­­deslai miniszterelnök és Joshua Nkomo. a Zimbabwe Hazafias Front társelnöke titokban találkozott a zambiai fővárosban SZEPTEMBER 20.: A dél-afrikai fajüldöző rezsim vezetője, Balthazar Johannes Vorster bejelentette vissza­vonulási szándékát. Nyolc nap múl­va az addigi hadügyminisztert, Pie­ter Willem Bothát nevezték ki kor­mányfővé OKTOBER 17.: Luandában kétnapos tárgyalás után Agostlnho Neto an­golai és Mobutu zalrei elnök meg­állapodott a két ország kapcsolatai­nak normalizálásáról OKTOBER 19.: Rhodesiái csapatok barbár támadást Intéztek a Zimbab­we Afrikai Népi Unió (ZAPU) zam­biai menekülttábora ellen. A mé­szárlás 1700 ember életét oltotta ki NOVEMBER 20.: Szovjet—etióp ba­rátsági és együttműködési szerződést írtak alá Moszkvában a két ország vezetői DECEMBER 4.: A dél-afrikai faj­üldöző rezsim által törvénytelenül kiírt „választások” Namíbiában A most záruló esztendőben ez a földrész szinte minden nap szerepelt a hírekben. Vannak, ak.i,k meggyőződéssel vallják: 1978 Afrika éveként vonul majd be a történelembe. S hogy nem járnak messze az igazságtól, bi­zonyíték az információáradat, amely azt is Jelzi: ez a koráb­ban világpölitikailag látszólag másodlagos kontinens egyszerre a nemzetközi események közép­pontjába került. Érvnek oka a sajátos történelmi adottságokon, örökölt feszültségforrásokon túl elsődlegesen az, hogy a két vi­lágrendszer harca egyre inkább Afrikáira terelődik át, ott éle­ződik tovább. 1. Miért éppen Angola és Mo­sambik szerepe az egyik megha­tározó tényező a kontinensen? — kérdezik sokan, ha Afrika újabb forrongására kívánnak vá­laszt kapni. A volt portugál gyarmatok felszabadulása három éve fordulatot hozott a földrész életébe is. Nemcsak egyszerűen legyőzték a NATO által támo­gatott „anyaországot”, hanem a szocialista orientációjú államok helyzetét is erősítették a kon­tinensen. Szaharától délre 12 ország több mint 77 millió la­kosával és 6,2 millió négyzetki­lométernyi területével ma ezt a politikai-gazdasági-társadalmi fejlődési utat követi. Őket tá­madják legtöbbször a . reakció erői, nem riadva vissza a leg­­brutálisabb eszközök alkalmazá­sától sem. Angolában és Mozambikban mégis megőrizték. sőt megszilárdították a forradalom vívmányait. Ez a magyarázata az év egyik legfontosabb afrikai eseményének: ősszel oly hosszú ellenségeskedés után Angola és Zaire rendezte kapcsolatait. Zaire hirtelen „békülékenységében” persze szerepet játszott az is, hogy két síhabai felkelés után a szétzilált gazdaság helyreállítása már létkérdéssé vált Mobutu számára. De békülésre „kénysze­rítették” a zairei ásványkincseket kiaknázó nyugati hatalmak is: a feltárt nyersanyagok olcsó el­szállítása csakis az angolai terü­leten átvezető Benguela-vasútvo­­nal újbóli megnyitásával volt lehetséges. Ez természetesen je­lentős bevételhez juttatja majd a luandai kormányt is. A_ fő haszon Angola számára elsősor­ban mégis az, hogy Zaire szer­ződéses kötelezettséget vállalt az agresszív cselekmények beszün­tetésére, a szakádár angolai szer­vezetek és "a zsoldosok eltávolí­tására a határmenti övezetek­ből ... 2. Afrika nemcsak Földünk má­sodik legnagyobb, de minden bi­zonnyal a leggazdagabb konti­nense is. „Aki uralja — vallotta be egy alkalommaL a nyugatné­met Der Spiegel —, annak ke­zében van a világ krómérc-tar­­talékának 95, uránkészletének 18 és aranyának 53 százaléka”. A nemzetközi reakció, a volt gyar­matosítók és az önjelölt újak ezért aztán valóságos kihívás­ként fogják fel azt, hogy mind több afrikai ország önállóan kí­vánja megválasztani fejlődési útját és barátait A nyugati hatalmak most új, finomabb módszerekkel próbál­ják megtartani a leggazdagabb területet, Afrika déli részét. A még 1975 végén is „fehér öt­szögként” emlegetett térség An­gola és Mozambi.k haladó rend­szerének megszilárdulásával há­romszögre zsugorodott: Rhode­siára, Namíbiára és a Dél-afri­kai Köztársaságra. S most újabb „veszély” fenyeget: Zimbabwe és Délnyugat-Afrika független­ségének kikiáltását minden ko­rábbi, nál határozottabban követe­lik az ENSZ és az Afrikai Egy­ségszervezet tagállamai. Optimis­ta megfigyelők úgy is gondolták, hogy erre még 1978-bain sor ke­rülhet, s ötvenegyre nőhet a független afrikai államok száma velük. Nem így történt. A többségi uralom bevezetéséről Namíbiában az érdekeltek részvételével egyezmény, biztonsági tanácsi határozat ezúttal is .született. Az Egyesült Államok, Franciaor­szág, Kanada, Nagy-Britannia, az NSZK és a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet, a SWAPO kép­viselői az ütemtervben is meg­állapodtak. Eszerint ötezer kék­sisakos és ezer-má,sfélezer pol­gári ENSZ-etlemőr felügyelete mellett alkotmányozó nemzet­­gyűlési választásokat tartanak jövő márciusiban, áprilisban ki­dolgoznák az alkotmányt és Namíbia 1979 júliusában-augusz­tusában nyerné el függetlensé­gét. Az eredeti terv már az év végére függetlenséget ígért, de a dél-afrikai fajüldöző rezsim kü­lönböző manőverekkel, többek között a törvénytelen választá­sok kierőszakolásával december­ben keresztülhúzta — keresztül­húzhatta! — a számításokat. Az imént felsorolt nyugati hatal­mak mindenesetre „közvetítők­­' ként” mossák kezeiket... Nem különb a helyzet Rhode­siában sem, ahol Smith minisz­terelnök belső rendezési tervé­nek kudarca után egy látványos huszárvágással Joshua Nkomót, a Zimbabwe Hazafias Front egyik társelnökét próbálta levá­lasztani a haladó erők oldalá­ról. A nyári titkos találkozó azonban nem azzal az ered­ménnyel zárult, amire Smith számított. Néhány nappal utána Nkomo kijelentette: amennyiben Smith nem adja át önként a hatalmat a frontnak, úgy fegy­veres harc útján kényszerítik ki a többségi hatalom bevezetését Rhodesiában... 3. Afrika Földünk leggazdagabb kontinense — mondtuk az imént, de nemcsak az, hanem a legsze­gényebb is: a szó fizikai és pszi­chológiai értelmében egyaránt. Az éhínség, a betegségek legalább olyan ellenségei ma még a kon­tinensnek, mint a reakciós, neo­­kolonialista erők. Különösen ak­kor, ha ezek is, azok is, egyszer­re támadnak. Ez történt Észak­­kelet-Afrikában is. „Nagy Szomá­lia" illúzióját táplálva a moga­­dishui kormány tavaly az akkor már ígéretes úton járó szomszédja, Etiópia ellen fordult — olyan erő­vel, hogy az Addisz Abeba-i kor­mány csapatai csak idén tavasz­­szal tudták kiűzni az országból az agresszorokat. A haladó etióp katonai kor­mányzat helyzetét a Szomáliái ag­resszió idején, s utána egy „tesl­­vérháború” is súlyosbította: az eritreai mozgalmak elszakadási törekvései. Ez a harc tulajdonkép­pen még tart — annak ellenére, hogy Addisz Abebából több alka­lommal is méltányos rendezést ajánlottak fel a szakadároknak. (Ebben az ügyben talán a legszo­morúbb, hogy az eritreai háború jó tíz évvel ezelőtt a reakciós etióp feudális rend ellen indult, s napjainkban egy haladó, anti­­faudális kormányzat ellen foly­tatódik.) • Az ilyen, s hozzá hasonló hely­zetek, vallási és törzsi ellentétek, a gyakran helyi háborúkba tor­kolló határviták ma még fel-fel­­törhetnek Afrikában. A kontinens 400 milliós népessége csaknem háromezer törzsre és altörzsre osz­lik, s ahány törzs, annyi veszély­­• forrás, annyi különakarat, amely már eddig is sok áldozatot köve­telt a kontinens lakóitól... A földrész 49 független orszá­ga valamilyen módon mégis a jö­vőt formálja. Afrika az ENSZ tagállamainak egyharmadát, az el nem kötelezettek mozgalmának pedig felét adja, 49 állama tagja az Afrikai Egységszervezetnek. A kép ma még róluk kusza, ellent­mondásos, de hogy jól értsük őket, látni kell: 365 nap nem elég, s a sokszorosa is kevés lehet az arculatát, jövőjét most alakító Af­rikának, országainak. K. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom