Petőfi Népe, 1978. december (33. évfolyam, 283-308. szám)
1978-12-30 / 307. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1978. december 30. Ünnepi ülést tartott a KISZ Központi Bizottsága (Folytatás az 1. oldalról.) Legyenek szilárdak szocialista meggyőződésükben, igaz hazafiak módjára éljenek és cselekedjenek. Tekintsék megtisztelő kötelességüknek elért eredményeink védelmét és gyarapítását, az elődök tapasztalatainak hasznosítását; egész ifjúságunkat összefogva, közös akarattal építsék a jövőt. Internacionalista egységben haladjanak együtt a testvéri szocialista országok ifjúságával, erősítsék, fejlesszék együttműködésüket mindazokkal, akik világszerte a társadalmi haladásért, a népek szabadságáért, a békéért küzdenek. Pártunk Központi Bizottsága az évforduló alkalmából szívből minden jót, sikereket kíván a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának, egész tagságának, hazánk dolgozó és tanuló ifjúságának. * A jubileum alkalmából a KISZ több testvérszervezete levélben, illetve táviratban küldte el üdvözletét. Fejti György megemlékezett a Lenini Komszomol december 25-én tartott ünnepi üléséről, amelyen Borisz Pasztuhov, a Komszomol első titkára méltatta a magyar és a szovjet ifjúkommunisták 60 éves együttműködését. Az ünnepi ülés résztvevőihez számos hazai pártszervezet, szocialista brigád, felnőtt és ifjúsági kollektíva is eljuttatta köszöntését. Ezután Maróthy László, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára mondott ünnepi beszédet. Maróthy László beszéde — Központi Bizottságunk mai kibővített ülésén az első marxista—leninista ifjúsági szervezet, a kommunista párt politikáját követő ifjúmunkások országos szövetsége létrejöttének 60. évfordulójára emlékezünk — mondotta bevezetőjében Maróthy László. — A tisztelgés az ifjúsági mozgalom mai tagjainak feladata, azoké, akik már az ötödik vagy a hatodik osztagot képviselik az i'fjúkommunisták soraiban. őszinte öröm számunkra, hogy ünnepségünkön részt vesznek pártunk képviselői, a kommunisták más-más nemzedékeihez tartozó elvtársaink is. Megtiszteltetésnek tartjuk, hogy együtt ünnepelhetünk azokkal, akik a 60 év egy-egy szakaszában cselekvő részesei, aktív harcosai, vezetői voltak a kommunista ifjúságnak. Ünnepi megemlékezésünk első szava hozzájuk szól. Megbecsüléssel, tisztelettel gondolunk munkájukra, harcukra. A megemlékezést, a munkát, az egész életet csak úgy tartjuk teljesnek, ha együtt vagyunk velük ünnepen és hétköznapon egyaránt. Kérjük, fogadják jó szívvel a KISZ Központi Bizottságának és tagságának szívből jövő üdvözletét, őszinte köszöntését és nagyrabecsülését. A KISZ KB első titkára ezt követően felidézte a magyar kommunista ifjúsági mozgalom létrejöttének politikai és társadalmi körülményeit, történelmi előzményeit. Majd így folytatta: — Az Ifjúmunkások Országos Szövetségének 1918. december 30-i összvezetőségi ülésén hozott történelmi határozattal a résztvevők kinyilvánították a szövetség függetlenségét. Megtartották az Ifjúmunkások Országos Szövetsége nevet, de — amint azt a Vörös Üjság munkatársainak közreműködésével 8 nap múlva kiadott központi lapjuk, az Ifjú Proletár nyíltan is közhírré tette — céljában és tevékenységében kommunista ifjúsági szervezetté alakultak át. Ezzel Magyarországon létrejött a kommunista ifjúsági mozgalom és a tömegszervezetek közül az IOSZ elsőiként csatlakozott a Kommunisták Magyarországi Pártjához. Vállalta a párt eszméit és politikáját, a közös harcot a proletárforradalom győzelméért, határozott szervezeti keretet adva az idősebb és fiatalabb kommunisták természetes szövetségének. Az ifjúság a munkásosztály küzdelmeiben edződött vezetőre talált a pártban, s a párt egv önálló politikai erővé szerveződött kommunista ifjúsággal gyarapodott. Örökre szóló hű szövetség született azon a 69 év előtti, decemberi napon. Kommunista ifjúsági mozgalmunk ott állt a párt mellett a magyar történelem legfényesebb és legsötétebb korszakaiban egyaránt. Osztozott az örömökben és a bánatokban, a munkában és a küzdelemben. az üldöztetésben és a véráldozatokban, s töretlenül megőrizte a győzelembe vetett hitét. Maróthy László a továbbiakban megemlékezett a kommunista fiataloknak a Tanácsköztársaság napjaiban kifejtett tevékenységéről. a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjainak a feudálkapitalista, ellenforradalmi Rendszer elleni küzdelméről és az antifasiszta harcról. A kommunista ifjúsági mozgalom történetében Magyarország történelmi sorsfordulója, a felszabadulás jelentős változást hozott. A KISZ KB első titkára ezután elmondta, hogy a kommunista fiatalok vezetésével hívták életre a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetséget, majd 1948- ban a kommunista és a baloldali szociáldemokrata fiatalok egyesülésével jött létre a Magyar Ifjúság Népi Szövetsége, amely a marxizmus—leninizmus szellemében a szocializmus építésére mozgósított. 1959-től az ifjúkommunisták a párthoz tartozó dolgozó ifjúsági szövetségben tevékenykedtek, majd az ellenforradalmat követően a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével újjászervezték az ifjúsági mozgalmat. 1957. március 21-én létrehozták a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetséget. — A KISZ születése pillanatától a párt politikájának szolgálatában állt. céljait a munkásosztály hatalmának helyreállításában. a szocializmus felépítésében jelölte meg — húzta alá az ünnepi ülés szónoka. — Ma a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség képviseli az ifjúságunkat, és tagságát arra mozgósítja, hogy legjobb képességei szerint vegye ki részét a szocialista építőmunkálból, a tanulásból, a haza védelméből, a békéért és a társadalmi haladásért vívott világméretű küzdelemből. A párt példáját követve és vezetését, támogatását élvezve a KISZ töibb mint két évtizede betölti hivatását a magyar társadalomban — mondotta. Ezt követően Maróthy László az ifjúsági mozgalom hat évtizedes történetének tapasztalatait összegezve leszögezte: — Első és legfontosabb tanulságul az szolgál számunkra, hogy mozgalmunkban végérvényesen egymásra talált a forradalmi ifjúság és a marxista—leninista elmélet. Ahhoz, hogy napjainkban is egymásra találjon az ifjúság minden korosztálya és a marxista—leninista elmélet, jó feltételeket biztosít az MSZMP politikai gyakorlata. A magyar kommunisták pártja immár több mint két évtizede a marxizmus —leninizmus általános érvényű tanításainak alkotó alkalmazásával oldja meg a szocializmus építése során felmerült problémákat és eLlentmondásokat. Ezzel példát mutat az ifjúságnak, önálló gondolkodásra, vitákra, választásra és döntésre serkenti, számít a fiataloikra a politika kialakításában és végrehajtásában egyaránt Mindent egybevetve jó érzéssel állapíthatjuk meg, hogy ifjúsági mozgalmunk hat évtizede belső meggyőződésből követi a magyar kommunisták pártját. Igényli és elfogadja vezető szerepét, képviseli és hirdeti politikáját, s annak megvalósítására mozgósítja a fiatalokat. Ezzel á tevékenységével vált a KISZ is a magyar társadalom megbecsült, aktív tényezőjévé. Ez a mi mozgalmunk másik nagy tanulsága, öröksége és egyben ígérete. Mozgalmunk harmadik nagy tanulsága, hogy a magyar kommunisták és ifjúkommunisták jóban és rosszban, a legvadabb terror éveiben is magyar hazafinak és proletár-internacionalistának vallották magukat, s ennek megfelelő forradalmi gyakorlatot folytattak. Tudták, hogy csak a szabad és független munikásállam adhat jogot a kisemmizett népnek: magyarságot a magyarnak, egyenjogúságot a nemzetiségeknek, emberséget minden embernek. Az ifjúsági szövetség mai tevékenységéről szólva Maróthy László elmondotta: az ifjúsági mozgalom egészét áttekintve megállapíthatjuk, hogy tervszerűen folyik a KISZ IX. kongresszusán hozott határozatok végrehajtása. Alig néhány hónap választ el bennünket attól, hogy számot adjunk a KISZ IX. kongresszusán magunk elé tűzött feladatok időarányos végrehajtásáról. A Kommunista Ifjúsági Szövetség országos értekezletén elmondhatjuk majd, hogy társadalmunk fejlődése kiegyensúlyozott, ifjúságunk békében él és dolgozik. Biztosan — ha nem is mindig könnyen — a párt programnyilatkozatában felvázolt nagy célunk, a fejlett szocialista társadalom felépítése útján haladunk. Szövetségünk nemcsak a KISZ-tagjaiért érez felelősséget, hanem mindazokért, akik együtt gondolkodnak, cselekszenek velünk. Azért dolgozunk, hogy pártunk programját, politikáját magáénak vallja és vállalja minden magyar fiatal. , Hatévtizedes kommunista ifjúsági mozgalmunk legfontosabb tapasztalatait érezzük sűrűsödni abban a jelszóban, amely a párttól kapott zászlónkon lobog, és amely a további évtizedekben is meghatározza tevékenységünket: „Hűség a néphez, hűség a párthoz!” — zárta beszédét Maróthy László. * A nagy tapssal fogadott beszéd után Nemes Dezső, a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségének egykori titkára emelkedett szólásra, s az MSZMP Központi Bizottsága nevében üdvözölte az ülés résztvevőit. Az ünnepség első részét a DlVSZ-induló zárta, majd műsor következett. A KISZ KB kibővített ünnepi ülése az Internacionálé hangjaival ért véget. (MTI) • Koszorúzási ünnepséget tartottak Budapesten a magyar kommunista ifjúsági mozgalom létrejöttének 60. évfordulója alkalmából. Képünkön: az ünnepség résztvevői az Eötvös utcai emléktáblánál. (MTI —totó) NÉMETORSZÁG KOMMUNISTA PÁRTJA MEGALAKULÁSÁNAK ÉVFORDULÓJÁRA „Programunk uralkodni fog” A történelminek bizonyult esemény színhelye, a porosz képviselőház díszterme ma múzeum: 1918. december 30-án itt ültek össze a Spartacus Szövetség és az úgynevezett Független Szocialisták baloldali képviselői, és alakították meg Németország Kommunista Pártját. Az események úgy hozták, hogy a pártalakítás annak a teremnek a szomszédságában történt, ahol harmincegy esztendővel később bejelentették a Német Demokratikus Köztársaság megalakítását, megteremtve a német munkásállamot. Németország Kommunista Pártja, a KPD az 1918-as novemberi forradalom füzében született meg. A forradalom elsöpörte már a monarchiát, de a reakciós erők és a haladás tömegei közötti harc még nem dőlt el. A német munkásmozgalom forradalmi lendületét fékezte, hogy abban az országban, amely Marxot és Engelst, a tudományos szocializmus megalapítóit adta a jogaikat, igazi érdekeiket egyre inkább felismerő tömegeknek, élőtérbe kerültek a szociáldemokrata opportunisták, akik a forradalom lecsillapításán, leszerelésén fáradoztak. Az igazi forradalmárok, köztük Karl Liebknecht, Rosa Luxemburg, Paul Levi, Leo Jogiches és mások, akik már a hadihitelek melletti elvtelen kiállás ellen is harcoltak, tisztában voltak vele, hogy csak következetes, valóban forradalmi párt vezetésével jöhet létre a munkások állama. Felismerésükben természetesen döntő szerepet játszott a Nagy Októberi Forradalom. (Ez ösztönözte az 1918 végén, 1919 elején Európa-szerte a ‘ kommunista pártok létrehozását.) Rosa Luxemburg a pártalakító kongresszuson joggal állapíthatta meg: „Ismét visszatértünk Marxhoz, ismét az ő zászlaja alatt állunk.” Két hét telt el a január elsején befejeződött alapító kongresszus után, s a fiatal párt már első mártírjait gyászolta: ellenforradalmár különítmények — a későbbi SA és SS elődei — meggyilkolták Karl Liebknechtet és Rosa Luxemburgot, a német munkások világszerte tekintélyes vezetőit. A reakció, miután leverte, így áll bosszút a munkások berlini felkeléséért. Liebknecht utolsó cikkében azt írta: „ .,. Vannak vereségek, amelyek győzelmekkel érnek fel, és győzelmek, amelyek végzetesebbek, mint a vereség... A mai vesztesek a holnap győztesei lesz-; nek... Mert a Spartacus szocializmust és világforradalmat jelent. .. És függetlenül attól, hogy a cél elérésekor élünk-e vagy. nem, programunk élni és uralkodni fog a megváltozott emberiség világán...” Véres és más népek számára is végzetes kitérőt tett a német történelem. A német kommun ia. táik, akik egyre fokozták erőfeszítéseiket a munkást ömegete megnyeréséért, minden áldozatkészségük ellenére sem kerültek abba a helyzetbe, hogy megakadályozhatták volna a nácizmus hatalomra kerülését. A KPD —, amely 1933-ban, a hitleristák hatalomrajutásakor tízmilliók támogatását élvezte — háromszázezer tagjának legaláhb fele szenvedett a koncentrációs táborokban, d Gestapo kínzókaimráiban.' Tízezreknek a sorsa, .akárcsak Liebkneohtnek és Luxemburgnak, a mártírhalál lett. A párt azonban illegalitásban harcolt tovább, 1945-lbein pedig az új körülmények között látott hozzá az új élet létrehozásához. A szovjet zónában megszülethetett az egységes, marxista—leninista párt, a KPD harcának örököse, amelynek vezetésével az NDK népe már a fejlett szocializmus építését tűzte ki céljáuL A nyugati zónákban előbb a pártegyesülést akadályozták meg, majd az NSZK-ban törvényen kívül helyezték a KPD-t. A nyugatnémet kommunistáknak később módjuk nyílt rá, hogy létrehozzák az NKP-t, a Német Kommunista Pártot, amely az egykori KPD örököseinek vallja magát, és bár rendkívül nehéz körülmények között, de következetesen harcol a régi célokért. A Német Szocialista Egységpárt és a Német Kommunista Párt folytatja Németország Kommunista Pártja megalakítóinak útját. Megváltozott viszonyok és új körülmények közepette, de a régi forradalmi lendülettel, következetes internacionalista magatartással egyszerre szolgálják a nemzetiközi munkásosztály és saját dolgozóik ügyét. A NSZEP vezette első német munkásállam — a világbéke erősödésének fontos tényezője. A pártalapítók emléke él, eszméik hatásosabbak, mint valaha. Hatvanadik évfordulójukon a KMP megalapítóinak, a Magyar Tanácsköztársaság megteremtőinek harcostársaira emlékezve mai barátainkat köszöntjük. P. I. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETI • Kádár János üdvözlő táviratai az NKP jubileumán Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Németország Kommunista Pártja megalakulásának 60. évfordulója alkalmából táviratban fejezte ki a magyar kommunisták jókívánságait Erich Honeckernek, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága főtitkárának. Az évforduló alkalmából ugyancsak táviratban köszöntötte a Német Kommunista Párt és a Nyugat-berlini Szocialista Egységpárt vezetőségét. (MTI) Afrika-dosszié ’78 ESEMÉNYNAPTÁR JANUAR 2.: Angolában több mint száz mezőgazdasági vállalkozást, ültetvényt, Mozambikban csaknem minden külföldi és helyi magánbankot államosítottak FEBRUAR 15.: Rhodesiában lan Smith miniszterelnök és a vele együttműködni kész helyi afrikai politikusok megállapodtak a „belső rendezésről” MÁRCIUS 11.: Etiópia csapatai kiűzték Ogaden tartományból az agresszor Szomália alakulatait MÁJUS 12.: ŰJabb kormányellenes felkelés tört ki Zaire Shaba tartományában. Belgium és Franciaország közvetlenül, az USA közvetetten részt vett a felkelés kegyetlen elfojtásában JÜNIUS 3.: Huang Hua kínai külügyminiszter Kinshasában országa támogatásáról biztosította Mobutu zalrei elnököt és a nyugati hatalmak beavatkozását a shabal eseményekbe JÜLIUS 27.: Az ENSZ Biztonsági Tanácsa Jóváhagyta a namfblai rendezési tervet, amelyről az „érdekelt” tőkés országok és a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet, a SWAPO képviselői 15 napja az angolai fővárosban megállapodtak AUGUSZTUS II.: Ian Smith rhodeslai miniszterelnök és Joshua Nkomo. a Zimbabwe Hazafias Front társelnöke titokban találkozott a zambiai fővárosban SZEPTEMBER 20.: A dél-afrikai fajüldöző rezsim vezetője, Balthazar Johannes Vorster bejelentette visszavonulási szándékát. Nyolc nap múlva az addigi hadügyminisztert, Pieter Willem Bothát nevezték ki kormányfővé OKTOBER 17.: Luandában kétnapos tárgyalás után Agostlnho Neto angolai és Mobutu zalrei elnök megállapodott a két ország kapcsolatainak normalizálásáról OKTOBER 19.: Rhodesiái csapatok barbár támadást Intéztek a Zimbabwe Afrikai Népi Unió (ZAPU) zambiai menekülttábora ellen. A mészárlás 1700 ember életét oltotta ki NOVEMBER 20.: Szovjet—etióp barátsági és együttműködési szerződést írtak alá Moszkvában a két ország vezetői DECEMBER 4.: A dél-afrikai fajüldöző rezsim által törvénytelenül kiírt „választások” Namíbiában A most záruló esztendőben ez a földrész szinte minden nap szerepelt a hírekben. Vannak, ak.i,k meggyőződéssel vallják: 1978 Afrika éveként vonul majd be a történelembe. S hogy nem járnak messze az igazságtól, bizonyíték az információáradat, amely azt is Jelzi: ez a korábban világpölitikailag látszólag másodlagos kontinens egyszerre a nemzetközi események középpontjába került. Érvnek oka a sajátos történelmi adottságokon, örökölt feszültségforrásokon túl elsődlegesen az, hogy a két világrendszer harca egyre inkább Afrikáira terelődik át, ott éleződik tovább. 1. Miért éppen Angola és Mosambik szerepe az egyik meghatározó tényező a kontinensen? — kérdezik sokan, ha Afrika újabb forrongására kívánnak választ kapni. A volt portugál gyarmatok felszabadulása három éve fordulatot hozott a földrész életébe is. Nemcsak egyszerűen legyőzték a NATO által támogatott „anyaországot”, hanem a szocialista orientációjú államok helyzetét is erősítették a kontinensen. Szaharától délre 12 ország több mint 77 millió lakosával és 6,2 millió négyzetkilométernyi területével ma ezt a politikai-gazdasági-társadalmi fejlődési utat követi. Őket támadják legtöbbször a . reakció erői, nem riadva vissza a legbrutálisabb eszközök alkalmazásától sem. Angolában és Mozambikban mégis megőrizték. sőt megszilárdították a forradalom vívmányait. Ez a magyarázata az év egyik legfontosabb afrikai eseményének: ősszel oly hosszú ellenségeskedés után Angola és Zaire rendezte kapcsolatait. Zaire hirtelen „békülékenységében” persze szerepet játszott az is, hogy két síhabai felkelés után a szétzilált gazdaság helyreállítása már létkérdéssé vált Mobutu számára. De békülésre „kényszerítették” a zairei ásványkincseket kiaknázó nyugati hatalmak is: a feltárt nyersanyagok olcsó elszállítása csakis az angolai területen átvezető Benguela-vasútvonal újbóli megnyitásával volt lehetséges. Ez természetesen jelentős bevételhez juttatja majd a luandai kormányt is. A_ fő haszon Angola számára elsősorban mégis az, hogy Zaire szerződéses kötelezettséget vállalt az agresszív cselekmények beszüntetésére, a szakádár angolai szervezetek és "a zsoldosok eltávolítására a határmenti övezetekből ... 2. Afrika nemcsak Földünk második legnagyobb, de minden bizonnyal a leggazdagabb kontinense is. „Aki uralja — vallotta be egy alkalommaL a nyugatnémet Der Spiegel —, annak kezében van a világ krómérc-tartalékának 95, uránkészletének 18 és aranyának 53 százaléka”. A nemzetközi reakció, a volt gyarmatosítók és az önjelölt újak ezért aztán valóságos kihívásként fogják fel azt, hogy mind több afrikai ország önállóan kívánja megválasztani fejlődési útját és barátait A nyugati hatalmak most új, finomabb módszerekkel próbálják megtartani a leggazdagabb területet, Afrika déli részét. A még 1975 végén is „fehér ötszögként” emlegetett térség Angola és Mozambi.k haladó rendszerének megszilárdulásával háromszögre zsugorodott: Rhodesiára, Namíbiára és a Dél-afrikai Köztársaságra. S most újabb „veszély” fenyeget: Zimbabwe és Délnyugat-Afrika függetlenségének kikiáltását minden korábbi, nál határozottabban követelik az ENSZ és az Afrikai Egységszervezet tagállamai. Optimista megfigyelők úgy is gondolták, hogy erre még 1978-bain sor kerülhet, s ötvenegyre nőhet a független afrikai államok száma velük. Nem így történt. A többségi uralom bevezetéséről Namíbiában az érdekeltek részvételével egyezmény, biztonsági tanácsi határozat ezúttal is .született. Az Egyesült Államok, Franciaország, Kanada, Nagy-Britannia, az NSZK és a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet, a SWAPO képviselői az ütemtervben is megállapodtak. Eszerint ötezer kéksisakos és ezer-má,sfélezer polgári ENSZ-etlemőr felügyelete mellett alkotmányozó nemzetgyűlési választásokat tartanak jövő márciusiban, áprilisban kidolgoznák az alkotmányt és Namíbia 1979 júliusában-augusztusában nyerné el függetlenségét. Az eredeti terv már az év végére függetlenséget ígért, de a dél-afrikai fajüldöző rezsim különböző manőverekkel, többek között a törvénytelen választások kierőszakolásával decemberben keresztülhúzta — keresztülhúzhatta! — a számításokat. Az imént felsorolt nyugati hatalmak mindenesetre „közvetítők' ként” mossák kezeiket... Nem különb a helyzet Rhodesiában sem, ahol Smith miniszterelnök belső rendezési tervének kudarca után egy látványos huszárvágással Joshua Nkomót, a Zimbabwe Hazafias Front egyik társelnökét próbálta leválasztani a haladó erők oldaláról. A nyári titkos találkozó azonban nem azzal az eredménnyel zárult, amire Smith számított. Néhány nappal utána Nkomo kijelentette: amennyiben Smith nem adja át önként a hatalmat a frontnak, úgy fegyveres harc útján kényszerítik ki a többségi hatalom bevezetését Rhodesiában... 3. Afrika Földünk leggazdagabb kontinense — mondtuk az imént, de nemcsak az, hanem a legszegényebb is: a szó fizikai és pszichológiai értelmében egyaránt. Az éhínség, a betegségek legalább olyan ellenségei ma még a kontinensnek, mint a reakciós, neokolonialista erők. Különösen akkor, ha ezek is, azok is, egyszerre támadnak. Ez történt Északkelet-Afrikában is. „Nagy Szomália" illúzióját táplálva a mogadishui kormány tavaly az akkor már ígéretes úton járó szomszédja, Etiópia ellen fordult — olyan erővel, hogy az Addisz Abeba-i kormány csapatai csak idén tavaszszal tudták kiűzni az országból az agresszorokat. A haladó etióp katonai kormányzat helyzetét a Szomáliái agresszió idején, s utána egy „teslvérháború” is súlyosbította: az eritreai mozgalmak elszakadási törekvései. Ez a harc tulajdonképpen még tart — annak ellenére, hogy Addisz Abebából több alkalommal is méltányos rendezést ajánlottak fel a szakadároknak. (Ebben az ügyben talán a legszomorúbb, hogy az eritreai háború jó tíz évvel ezelőtt a reakciós etióp feudális rend ellen indult, s napjainkban egy haladó, antifaudális kormányzat ellen folytatódik.) • Az ilyen, s hozzá hasonló helyzetek, vallási és törzsi ellentétek, a gyakran helyi háborúkba torkolló határviták ma még fel-feltörhetnek Afrikában. A kontinens 400 milliós népessége csaknem háromezer törzsre és altörzsre oszlik, s ahány törzs, annyi veszély• forrás, annyi különakarat, amely már eddig is sok áldozatot követelt a kontinens lakóitól... A földrész 49 független országa valamilyen módon mégis a jövőt formálja. Afrika az ENSZ tagállamainak egyharmadát, az el nem kötelezettek mozgalmának pedig felét adja, 49 állama tagja az Afrikai Egységszervezetnek. A kép ma még róluk kusza, ellentmondásos, de hogy jól értsük őket, látni kell: 365 nap nem elég, s a sokszorosa is kevés lehet az arculatát, jövőjét most alakító Afrikának, országainak. K. M.
