Petőfi Népe, 1978. december (33. évfolyam, 283-308. szám)

1978-12-24 / 303. szám

I 1978. december 24 # PETŐFI NÉPE • 11 SPORT-SPORT • SPORT Eredményes évet zárt a megye versenysportja Eseményekben gazdag volt az •idén is megyénk sportmozgalma. Az ismert három kiemelkedő fel­adat, az Országos Sportnapok, az Edzett ifjúságért mozgalom követelményeinek a teljesítése és a IV. Fogathajtó Világbajnokság alapvetően meghatározta a ten­nivalókat. E célok mellett várt megvalósításra az a törekvés, hogy Bács-Kiskun megye 1978- ban is őrizze meg előkelő helyét a megyék közötti rangsorban. — Hogyan valósultak meg az elképzelések, milyen évet zár megyénk versenysportja? — kér­deztük Borszéki Lajostól, a me­gyei Testnevelési és Sporthivatal elnökétől. — Egy eseményekben, s nyu­godtan mondhatom: eredmé­nyekben is igen gazdag esztendő áll mögöttünk — tájékoztatott ben­nünket az MTSH elnöke. — A megye élsportolói ötszáznegyven­­két olimpiai pontot szereztek és ez arra jogosítja Bács-Klskun megyét, hogy az előkelő negye­dik helyet foglalja el a megyék közötti országos rangsorban. Ti­zenhárom egyesület versenyzői szereztek pontokat. A KSC két­százhetvenhét, a BSK pedig száz­­huszonkét ponttal zárhatja az évet. Ez az egyesületi rangsor­ban a 15., illetve a 27. hely . el­érésére elegendő. A pontok meg­oszlása — 109-et felnőtték. 125-öt juniorok, 152-t ifjúságiak. 156- ot serdülők szereztek — azt mu­tatja, hogy változatlanul utánpót­•lás-nevelő megye vagyunk. Ti­zenöt sportágban negyvenegy NB-s csapattal rendelkezünk. Tíznek van NB I-es. egynek NB I. B-s, huszonháromnak NB li­es és hétnek NB III-as minősí­tése. A minősített versenyzőink száma: ezernegyvenhét. Húsz sportágban ötvenkét válogatott versenyzőt ad a megye a magyar élsportnak, öten érték el a nem­zetközi minősítést, negyvenen I. osztályúak, kétszázhánman II., száznyolcvanhatan III. és százki­­lencvenhatan IV. osztályúak. Az ifjúsági aranyjelvényes szintet hetvenketten, az ezüstjelvényest száztizenheten, a bronzjelvényes minősítést kétszáztízen érték el. — Amint az adatok is bizo­nyítják, megyénk rendkívül sokat tesz az utánpótlás nevelése érde­kében. Kevesebbet a tehetséges fiatalok megtartásáért, nagy egyesületeinkbe való tervszerű irányításáért. Miben látja ennek okát? — Sajnos tény, hogy nagyon sokan elmennék tőlünk, hiszen rendkívül erős a budapesti felső­fokú tanintézmények, tehetős fő­városi és vidéki sportegyesületek vönzó hatása. Egyetlen vigaszunk, hogy a tőlünk eltáyozók a ma­gyar sport számára megmarad­nak. Jövőnk, fejlődésünk érdeké­ben azonban fontosnak tartom, hogy ebben a kérdésben lépjünk. Városaink még lehetőségeiknél kevesebbet tesznek a sportolók egzisztenciális feltételeinek a biz­tosításáért. Megyén belül az egyesületek közötti kapcsolat sem megfelelő. Egyféle áramlás meg­indult a nagyobb egyesületek fe­lé, de igen nagy harc árán. Ez nehezíti a helyzetünket. — Többször is szó esett már arról, hogy nagy egyesületeink kevesebb sportágban, de tervsze­rűen képezzék a minőséget. En­nek a célnak a gyakorlati meg­valósítása azonbáp vontatottan halad és lassítja a megye ver­senysportjának továbbfejlődését. Miért? — Közismert, hogy a megye nagy egyesületei sok kis klubból alakultak, amelyek magukkal hozták a sportágaikat. A szemé­lyi, érzelmi kötődések miatt min­den sportágért folyik a harc. A növekvő követelmények kétség­telenül sürget ik a döntést. A me­gyei sportvezetés elképzelései sze­rint Baján az atlétika és a férfi kosárlabda, Kiskunhalason a fiú torna, Kecskeméten a cselgáncs feltételeit kell úgy alakítani, hogy tartósan nemzetközi szinten le­hessen. — Az elmúlt években néhány sportágban központi állásfoglalás született a fejlesztésükre. Hol tartunk az elképzelések megvaló­sításában a mi megyénkben? — Tornában Kiskunhalason, atlétikában Baján és Kiskunha­lason vannak megvalósulóban az elképzelések. Labdarúgásban az egész megyében magunkévá tet­tük a párthatározatot, a harma­dik vonalig bezárólag. Három­százhuszonegy csapat működik a megyében. Százihat felnőtt, het­vennyolc ifjúsági, huszonhét ser­dülő és száztíz középiskolai. Or­szágos viszonylatban a m.i me­gyénkben van a legtöbb labda­rúgócsapat. Sajnos mégsincs csúcs. Az alapokhoz viszonyítva a mi piramisunk a legcsonikább. Úszásban és atlétikában Kecske­méten elmaradtak a várt ered­mények. Bár atlétikában az is­kolák segítsége, az úttörőolimpia, a Petőfi Népe, Kupa elmozdította a holtpontról ezt a sportágat. Társszerveink — a KISZ, az út­törőszövetség, a népfront, a szak­­szervezet — jelentős segítséget nyújtottak. Az edzők torzsalko­dása, egyet nem értése azonban — különösen Kecskeméten — le­fékezte a fejlődést. Meggyőződé­sem, hogy ebben a kérdésben ha­tározottabb cselekvésre lesz szük­ség — mondta Borszéki Lajos, az MTSH elnöke. Álomhatáron innen és túl... P gy meg­­lepő adat: Bács-Kiskun megye képviseletében a felszabadulás óta senki sem nyert felnőtt atlétikai baj­nokságot. 1978- ig • .. 1978.- június 7—8., Budapest Nemzetközi Bajnokság, ge­relyhajításban a Pálfy Kata­lin vándor­díjért: 1. Janák Mária (Bajai SK, edzője: Márity János) 58.50. július 21—22.: országos felnőtt bajnokság, gerelyhaj Hasban: 1. Janák Mária (Bajai SK, edzője: Márity János) 57.60. — 1971-ig kézilabdáztam az általános iskolában — emlékezik. — A városi úttörőolimpián figyelt fel rám Szatmári János, az akkori edző. 1971. május 6-án mentem el az első atlétikai edzésre. Egy kis­­labdát adott a kezembe. Eldobtam messzire... A ge­rely volt a következő. Azóta tart a küzdelmem a centiméterekkel. — 1975-ben az iskolai kötelezettség ismét a kézi­labdacsapatba szólított, Kecskeméten egy kapura­­törés alkalmával lövés közben meglöktek. Amint föl­det értem, a jobb térdemről levált a porc. Két hét múlva megműtötték... Márity János, az edzőm na­gyon kétségbe volt esve velem együtt. Egyikőnk sem mondta ki, de tudtuk: kérdés, hogy folytathatom-e, ahol abbahagytam? — 1976 megadta a választ. A reményt, hogy még lehet belőlem valami. Ifi csúcsot dobtam a magyar bajnokságon, ezüstérmet szereztem. És a cseh—ma­gyaron szerepeltem a válogatottban. Nagyon boldog voltam. — 1977-ben egyéni csúcsot, utánpótláscsúcsot dobtam. Ezüstérmes lettem a magyar bajnokságon. Kulcsár Gergely, a válogatott edzője biztatott: még komolyabb munkával folytassam . .. — 1978-ban komoly elvárásaim voltak önmagám­mal szemben. Sikerem, hogy megnyertem a magyar bajnokságot, 57.60 méterrel lettem első. De az egyé­ni legjobbam 58,88. Csalódásom, hogy nem vittek ki az Európa-bajnokságra. Egy héttel az EB előtt az egyik edzésen mellettem esett le a gerely, és bele­pattant a lábamba. Üjabb kényszerpihenő követ­kezett. De nem ezért maradtam itthon, hanem mert nem teljesítettem a kiküldetési szintet. A bajai do­­bóversenyen 58.34-gyel zártam az évet. — Magyar bajnokság, válogatottság . . . Nem va­gyok maradéktalanul boldog. Gyenge a lábam, las­sú vagyok. Nagyon egyedül érzem magam. Mindig úgy megyek le a pályára, hogy most nagyon' kemé­nyen edzek, aztán amikor se edző, se vetélytárs ... (Márity János mellékállásban látja el az edzői teen­dőket. Munkahelyi elfoglaltsága miatt csak kevés időt tud versenyzőjével tölteni, akinek ezen a szin­ten főállású edzői segítség kellene. A szerk. meg­jegyzése.) Pedig érzem, hogy még sok van bennem. Még nem sikerült egy igazi dobásom, amikor érez­tem volna, hogy úgy igazából minden benne volt... De talán majd jövőre. Azt a bűvös 60 métert sze­retném túldobni, legalább 115 centivel. A magyar csúcs 61,14, s 1972 óta él Vágóné Ku­­cserka Mária jóvoltából. Álomhatár, amelyen sok­sok munka árán lehet csak átlépni. Reméljük, hogy Janák Mária ebben a szándékában nem marad se­gítség nélkül. „Már megint ettél Gyuláikéin!?” Négy évvel ezelőtt küldte Óvári Frigyes testneve­lő cselgáncsozni. Azóta Gyulai László berobbant az élvonalba. Az. idén. az 5,7. kilogrammos, súly.csöpórtbah or'szá­­gos bajnokságot nyert. Az Ifjúsági Barátság verse­nyen ezüstérmes lett, az ifjúsági Európa-bajnoksá­­gon ötödik helyen végzett. A cselgáncsszakosztály kilenc nemzetközi pontjából hetet Gyulai László szerzett, s ezzel a szakosztály legeredményesebb ver­senyzője 1978-ban. — Örülök és mégis csalódott vagyok — mondja. — Az Európa-bajnokságon dobogós helyezést szeret­tem volna elérni. Nagyon jó volt a sorsolásom is. A döntőbe jutásért egy angollal mérkőztem. Dob­tam egy belső combot, csináltam egy jukót érő ak­ciót. A vezetőbíró egyiket sem adta meg. Meccs után derült ki. hogy angol volt... — Milyen tanulságot vont le idei szerepléséből? — Nem szabad arra várni, hogy a bíró döntse el a meccset. — Miben kell még fejlődnie? — Állóstechnikában, földharcban. Fizikailag meg kell erősödnöm. Jövőre első éves junior leszek és súlycsoportváltás előtt állok. — Gyulai egy rejtély — mondja Varga András ve­zetőedző. — Olyan rohamos fejlődésnek indult, hogy „örökös” súlyproblémák vannak vele az utób­bi időben. Szinte minden edzésen azzal fogadom, hgy „Gyulaikám már megint ettél, mit ettél, miért ettél?” Szegény gyerek néha csak tíz dekákat evett naponta, mégis hízott. Az 57 kg-os súlycsoport idei magyar bajnoka je­lenleg 68 kg-ot nyom. Ki tudja, hol áll meg? Egye­lőre csupán találgatni lehet, hogy jövőre a 65 vagy a 71 kg-os súlycsoportban indul-e. A sportolás mellett nagy gondot fordít a jövője alakítására. A 623-as Szakmunkásképző Intézet ta­nulója, az ÉPSZER Vállalat asztalosa. Mondják; nemcsak a tatamin, de a tanulásban és a gyalupad mellett is megállja a helyét. j A sportban szív-lélek gyerek. Küzdő típus. Talán ezért lett a válogatott vezetőedzőjének is az egyik Kedvence. De. amint a KSC-ben mondják róla, szak­osztályon belül is ő az a példakép, aki komolyan dolgozik, és hozza az eredményt. i Jövőre ismét nagy feladatok várnak rá. A hazai versenyeken kell beleerősödnie valamelyik súlycso­portba, hogy ősszel a Glasgow-i Európa-bajnokságon a magyar válogatott egyik éremszerzője lehessen ... A Szélmalomcsárda előtt jobb­ra fordulok az E—5-ösről. Pár száz méter után balra visz az út a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz központja felé. Az útkereszteződésben a baloldalról kifordulni szándékozó autóból elővillan egy ismerős kalap... Jót nevettünk Fülöp Sándorral a váratlan találkozáson. Mi más lehetett volna az örökzöld téma, mint az. ami a világbajnokság előtt is összehozott bennünket: a fogathajtás. Alig kezdődik el az emlékek felmelegítése Fülöp Sánj dór új kecskeméti otthonában, máris csengettek. A következő pillanatban Muity Feri, a világ­­bajnokság bronzérmese lépett be széles mosollyal. — Nagy esemény előtt állunk — mondta titokzatosan. — Na, akkor hozom a szoká­sos szivart — mondta Fülöpné. Muity rejtélyesen mosolygott, simított egyet bajuszán, s csak kisvártatva mondta ki: „Holnap költözünk ...” — Hát az asszony!? — kérde­zett rá hirtelen Fülöpné. Muity mintha elfelejtett volna valamit, megtorpant egy pilla­natra. — Ja. hát ő kint maradt a ko­csiban ... De mennénk is Bács­almásra csomagolni — szabad­kozott. — Hívd be gyorsan! — ripako­­dott rá Fülöpné. A csomagolás meg estére ma­rad, mert a fontossági sorrend­ben — ezúttal is — a fogathaj­tás volt előnyben. Amikor a csapat még nem volt igazi — Tudjátok-e, hogy tulajdon­képpen én az utóbbi időben nem nagyon dicsekedhettem — mond­ta Fülöp Sanyi, önkritikusan. — 1976-ban Podebradyban nyertem utoljára... Aztán az idei évet úgy kezdtem, hogy valamit már csinálni kellene... És milyen is a sors? Amikor nagyon akar va­lamit az ember, az biztosan nem sikerül... Pakson, az országos bajnokság I. fordulójában a díj­hajtást megnyertem, de a tere­pet nem bírták a lovak. Egy ki­vételével mind új volt. mert a többi belázasodott. Külön mind jó ló. de csapatban nem volt iga­zi. Nem sokkal később mégis iga­zi lett Fülöp fogata. Erre bi­zonyság. hogy Hamburgban 14 hazai versenyző előtt ő nyerte a derbyt. — A hamburgi verseny előtt keresett meg a jelenlegi főnököm, hogy volna-e kedvem Kecskemét­re jönni? Az igazat megvallva volt, de nem bíztam benne, hogy olyan gyorsan lebonyolódik, amint történt. Július 8-tól már kecskeméti színekben készült az országos bajnokság II. fordulójára. — Pakson megnyertem a díj­­hajtást, de a terepen nem értem be időben, akadályon meg kettőt ütöttem . .. A következő állomás Üllő volt, az edzőtábor. Megkezdődött a visszaszámlálás. — összeszoktam a lovakkal. Mindennap dolgoztunk. Még va­sárnap is. A világbajnokság előtt Irány lésántult, de sikerült hely­rehozni. „Te leszel a világbajnok” Fülöp 1969 óta válogatott, 1971 óta állandó csapattag. — A terepverseny után — Bár­dossal ketten voltunk egy szo­bában — éppen fürödni készül­tem. Gyuri meg ledőlt az ágyra és vészesen keresgélt a szabály­­könyvben. Mikor kijöttem a für­dőszobából. még mindig lapozott. Kérdem tőle. ..Gyuri megmond­jam. hogy mit keresel?” Muity felnevetett. — El tudom képzelni, milyen „pofát” vágott. . . — Tudjátok — így Fülöp — Gyurinak szokása, hogy néha olyan bambán tud az emberre nézni. Én meg csak törülköztem tovább és mondom neki, hogy „te vagy a világbajnok — ha holnap hibátlant hajtasz...” Mert addig mindkettőnknek azo­nos pontja volt. S Fülöpnek igaza volt. Azonos pontszám mellett — erre még világversenyen nem volt példa! — oszlott meg az első és máso­dik hely. A díjhajtásban Bárdos 39, Fülöp pedig 41 hibapontot kapott. Ez döntött... — Hogy boldogtalan voltam-e? (Kedélyesen felnevetett.) A csa­patarany esetleges elvesztése kel­lemetlenül érintett volna, mert számomra az a nagyobbik érem. Többre értékelem. Hogy egyéni­ben ki nyer: másodlagos kérdés volt. Meg különben is ! Az ez évi viszontagságos körülmények, bal­jós rajt után nem sokan gondol­tak arra, hogy ez a fogat világ­bajnok lesz. Alig fejeződött be a világbaj­nokság, küszöbön volt a legran­gosabb hazai verseny, a magyar bajnokság befejező, III. forduló­ja, a magyar hajtóderby. Gazfic­kó. Kardoskút. Irány, Páncél. Fá­cán és hajtójuk új feladat előtt állt. — 1973-ban nyertem utoljára fordulót, azóta nem sikerült. Na­gyon örültem ennek 'a győzelem­nek. Szép élmény volt. Kevés a mi versenyünk, ami van, azon meg minden idegszálával nyerni akar az ember... Ez a győzelem bizonyság volt arra, hogy a világ­­bajnoki arany- és ezüstérem meg­szerzése nem lehetett véletlen . .-. Bottal az országos bajnokságra Miként az sem volt az, hogy Muity Ferenc birtokába került a \ világbajnoki bronzérem. Pedig kedvezőtlen előjelekkel kezdte az évet... ; — Megmondom őszintén — idé­zi a kellemetlen napokat —,' szakmailag nem értettünk egyet Mélykúton. Úgy döntöttem: eljö­vök. Kisknfélegyházán kaptam ajánlatot, megkerestem a Lenin Tsz-t. A kecskeméti lovasiskolá­ban vezetőhelyettesi beosztást kaptam. Február 8-án kezdtem a munkát a kiskunfélegyházi szí­nekben. — Az volt a célom, hogy össze­szedjem a megfelelő lovakat és •jól felkészüljek a világbajnokság­ra. A régi munkahelyemről négy lovat, kocsit hoztam át. Sajnos, az egyik ló lésántult, a másik meg használhatatlanná vált. Maradt kettő ... Akkor vetődött fel, hogy Abonyi Imre fogatából fogjuk be Fajankót meg Rezgőt. Ezenkívül még két sárgát' is kipróbáltam. Három hetet hajtottam őket. — Márciusban Tótkomlóson voltunk lovat próbálni. Földről < nézegettem, hogyan mozog. Aztán amikor fel akartam ugrani a moz­­gó kocsira, a kerék közé került a , lábam, s eltört. A lovat megvet- < tem, de nem vált be ... _ A paksi I. fordulóra bottal mentem, begipszelt lábbal . . Az­tán június végén a hortobágyi versenyen már ott voltam. A díj­hajtásban jól mutattak, de a terep behegedült'' . . . Egyik sárga meg­maradt, a többit felszámoltam. Ehhez szedegettem össze a többit. Egyet kaptam Apájról is, a Fülöp Sanyi régi fogatából. Négy lóval kezdtem meg végül is az üllői edzőtáborozást. _ Ügy éreztem, jól sikerult__a világbajnoki felkészülésem. Az volt a célom, hogy csapatba ke­rüljek. Egyszer dr. Várady Jenő szakfelügyelő megjelent és azt mondta: „Itt vannak a cédulák, szavazzatok, kik legyenek a csa­pattagok?” Fülöp 7. Bárdos 6, Papp és én 3—3 szavazatot kap- i tunk, de engem háromból ketten másodikként. Pappot pedig har­madikként jelölték a csapatba. — A VB előtti napokban. Kecs­keméten lésántult az egyik lo­vam. Papp lett a csapattag. Akkor született bennem egy olyan elha­tározás. hogy az egyéniben nagyon odafigyelek. Díjhajtásban 51 ni-jj bupontot szedtem össze, de a te- , repet és az akadályt hibátlanul .* teljesítettem. Hogy a folytatás sem legyen zökkenőmentes, az országos baj- • nokság befejező fordulója előtt Lepkének csontkinövése keletke­zett az ina mellett. — Ismét egy új lovat kellett beépíteni. Az újonc a terepennem akart belemenni a vízbe, ezért sok időt vesztettem. így az össze­tettben csak hatodik lettem. A ..csak” hűen kifejezi Muity j Feri önmagával szemben támasz­tott elvárásait. Többet, jobbat akart, s ezt a szándékát tartja jövőre is. Fülöp Sanyival együtt, akinek nem kevesebb a tét, mint a világranglista vezető helyének megőrzése. Ezért fogadtam örömmel meg­hívásukat. Az 1979. évi Európa­­bajnokság után feltétlenül elme­gyek. Megnézem az érmeket... A cél: megvédeni az Európa-bajnoki ezüstöt Tóth Árpád, az ÉBKM Vízmű búvárúszója.' A szocialista orszá­gok nemzetközi versenyén 100 és 200 m-es uszonyos úszásban szer­zett bronzérmet. A hannoveri nemzetközi meghívásos vetélke­dőn 200-on és 400-on ért elsőként célba. A magyar bajnokságon a 100 m-es, 200 m-es és 400 m-es uszonyos úszásban állhatott a do­bogó legmagasabb fokára. 200 m-es uszonyos úszásban 1:39,3- mal új országos csúcstartó. Az OTSH értékelése alapján nemzet­közi szintű versenyzőnek minősí­tették. — Elégedett? — A célba érés pillanatában úgy érzem, hogy a maximumot nyújtottam. Később szoktam arra gondolni, hogy talán még volt bennem valami . . . — Minek q függvénye, hogy mindig a legjobb teljesítményt nyújtsa? — A felkészültségé. Ha verseny előtt két héttel mélyponton va­gyok, akkor van remény a forma­­időzítésre. A verseny előtti na­pokban már általában könnyedén úszók. Ilyen esetben jó lesz a ver­seny. — Mióta válogatott? — 1973-ban szerepeltem először a nagy válogatottban ifiként, de folyamatosan 1976-tól vagyok a keret tagja. — önmagával szemben milyen követelményeket támaszt? — Az IGV-nél dolgozom. Esz­tergályos vagyok. Négy órát tel­jesítményben dolgozom, négyet pedig átlagbérben fizetnek. A na­pom reggel fél 6-Kor az uszodá­ban kezdődik. Gimnasztikával, súlyzózással, futással. Utána 800 méter úszás, hogy ne merevedje­nek le az izmaim. 8—9 órától 14-ig dolgozom a munkahelye­men, s a délutánt ismét az uszo­dában töltöm. Szeretem a mun­kámat, az úszást is. Igyekszem mindkettőben megfelelni. — Milyen erkölcsi sikert érez, ha egyik vagy másik területen jó teljesítményt nyújt? — Természetesen örülök, ha egy jó munkát adok ki a kezem­ből. Más azonban az, amikor a dobogón nekem játsszák a him­nuszt. Azt az érzést nem lehet el­mondani . .. — Milyen esíélye van arra, hogy jövőre is játsszák magának a himnuszt? — Esély? Egy verseny előtt mindenki esélye" Én is az szeret­nék lenni. Jövőre különösen nagy események előtt állok. Kijevben lesz a szocialista országok felké­szítő nemzetközi versenye, aztán Európa-bajnokság következik Franciaországban ... — Akkor idejében elő kell ven­ni az uszonyokat . . . — El akarom tenni őket... A kral uszonyokat szeretném felcse­rélni delfin uszonyokra. — Mi a különbség köztük? — A kral uszony mindkét lá­bon külön-külön mozog, míg a delfin egybe van. Nagyobb víz­felületet fog. és ezért eredménye­sebb is. A világ élvonalába tar­tozó szovjet versenyzők már évek óta ezt használják. — Milyen éremmel lenne elé­gedett az Európa-bajnokságon? — Tavaly Dunaújvárosban a 4x100-as uszonyos váltónk EB- ezüstérmes lett. ezt mindenkép­pen meg kellene védeni. Ezen kí­vül ?()0 m-C' uszonyos úszásban is szeretnék dobogós lenni. — Milyen éremmel lehet meg­hosszabbítani a nemzetközi szintű v ersen.v/ői m i nős ít ését ? — Legalább az Európa-bajnoki ezüst kell hozzá, a bronz, már ke­vés ... Irta és fényképezte: Banczik István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom