Petőfi Népe, 1978. december (33. évfolyam, 283-308. szám)
1978-12-21 / 300. szám
1978. december 21. © PE1ÖFI NÉPE © í Az értelmiségi nők vidéken A falvak asszonyai, a családanyák között ma éppúgy megtaláljuk a fizikai dolgozót, mint az értelmiségi nőt. A termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban, vagy a tanácsokban mindenütt ott vannak a lányok, asszonyok. A mezőgazdaság ágazataiban az értelmiségi nők helye és szerepe általában megegyezik a hasonló képzettségű férfiakéval. Helyzetüket, az őket megillető beosztásokat már mind több helyen kísérik figyelemmel. Igaz, érdemes is felfigyelni arra, hogy a falusi értelmiség munkájába milyen jól, a feladatoknak megfelelően illeszkednek be a magasabb iskolai végzettséggel rendelkező nők. Régen mi lehetett egy falusi értelmiségi nő? A kör könnyen behatárolható: tanítónő, óvónő és patikus- vagy postáslkisasszony. Több szakmában aligha lelték fel őket. Ma minden területen jelen vannak. A bíróságon jogi végzettségű leányok, asszonyok, a mezőgazdászok között is méltó társ, orvosok, állatorvosok (régen nőket nem is képeztek e területre), pedagógusok, tanácselnökök, s elvétve még tsz-elnökök is. Az ügyvitel egyre bonyolultabb, nagy felkészültséget igénylő berkeiben döntően nők dolgoznak. A vezetői beosztásban már kevésbé találjuk ott őket. Az ország több mint 1200 tsz-elnöke közül talán heten viselnék szoknyát. A szövetkezeti mozgalom egyik jeles vezetője, egy ízben azt mondotta: „Lehet, hogy azért csak ilyen kevesen, mert mi férfiak félünk, hogy a nők bizonyítanak?” A tréfás megjegyzés mélységes előítéleteket takar, de korántsem ez az egyetlen oka, hogy a falvakban élő diplomás nők képzettségét és képességét nem használjuk ki a népgazdaság javára kellően. Már az első lépésnél, a férjhezmenés idején tapasztaljuk, hogy a helyválasztásnál a nő alkalmazkodik a férj munkahelyéhez. Ha ott, abban a helységben képesítésének megfelélő beosztás nem áll rendelkezésére, — a nő alkalmazkodik. Vállalja azt a munkát, amiért nem azon a főiskolán, vagy egyetemen kellett volna 4— 5 évet eltöltenie. Munkájára, szaktudására ugyanakkor más helyen nagy szükség lenne, s a férj letélepedését is biztosítanák. Sajnos a szokásjogok még úgy írják elő: a férfi által választott helyen maradjanak. Igazságtalanok lennénk azonban, ha ezt a körülményt csupán a férfiak nyakába varrnánk. A nők saját maguk sem mindig igénylik a végzettségük, a gyakorlatuk szerinti esetleges vezetői beosztásokat. A MEDOSZ végzett egy felmérést a mezőgazdaságban dolgozó értelmiségi nők helyzetéről. A széles körű tapasztalatszerzés során megállapították, hogy bár igen sokan alkalmasak lennének vezetői munkakörbe, ők maguk sem igénylik azt. Kisebb felelősséggel járó beosztást szívesebben vállalnak. Kialakult számukra a ..megfelelő”, de szaktudásukat korántsem kiaknázó munkakör. Érdemes ennek is a mélyére nézni. Azók a nők, akik vezető beosztást vállalnak, már a társadalmi megmozdulásokban is szívesen részt vesznek, sőt el is várják tőlük. Ám a család ellátása, az otthon megszervezése vidéken úgy tűnik, még inkábba nők kizárólagos „joga”, mint a városokban. S emellett á vidéki szolgáltató- és gyermekintézményi hálózat, még nem könnyít annyit a nőkön, mint a városi, holott a nagy helyeken is elégedetlenek vagyunk azzal. Jelenleg felsőbb beosztásban a néhány említett tanácsi, vagy tsz-elnöknőt kivéve, álig találunk vidéken nőket. Az állami gazdaságokban például vezető beosztású nő nincs. Olyan, aki már közelíti ezt a szintet, az mindössze 3,2 százalék. Középvezetők közül 8,1 nő. A termelőszövetkezetekben főmezőgazdász 17, főkertész 12, főállattenyésztő 14 volt az elmúlt évben összesen. Az iskolákban úgy tűnik, nincs különbség. A tantestület zöme nő, s ha van egy szem férfi, az az igazgató. Egyesek a vidékre települést sem vállalják szívesen. Nagyon sokan még az egyetemi évek alatt igyekeznek férjhez menni — különösen az úgynevezett női pályákon, mert, ha bekerülnek egy testületbe, onnan már kevésbé találnak férjet maguknak. A beszélgetések során hallottam olyan véleményt is, hogy a tudományos fokozatok elérésére nem szívesen törekednek a nők. Ez nem igaz. Az esélyek, lehetőségek egyenlőek. És sok nő sikeresen szerzett újabb tudásanyagot, megdolgozott azért. A nők rátermettségét senki nem vitatja. (Legalábbis nyilvánosan.) De egy érdekes eset bujkáló féltékenységre utal. Vidéki értelmiségi házaspár olyan munkakörben dolgozott, hogy mind a ketten jelentkezhettek aspirantúrára. Diplomaterveiket elfogadták és megkezdődött a kandidátusi fokozat megszerzésének időszaka. A vizsgáknál a nő volt a sikeresebb, bár a férfi sem maradt el egyetlen szigorlatával sem. Egyszer azonban a nő halasztást kért, de elfogadható magyarázatot nemigen tudott adni. Csak nagyon nehezen és jóval később tudta meg az aspirantúra vezetője, hogy a férj valósággal kisebbségi érzéseket táplált, mivel felesége eredményeit többször hangoztatták. Ezért az asszony a családi békesség érdekében előnyt adott számára. Megvárta, míg a férje kandidátus lett. s ö csak később szerezte meg a tudományos fokozatot. <*■ H3ASK/JJ *.&\su> t<v • * «■* " Lehet, hogy az eset egyedi, de figyelemre méltó az bizonyos... Igaz, hogy ilyen történetek a fővárosban is lehetnének, de ez Vidéken történt. Ma vidéken több tízezer értelmiségi dolgozik. köztük sok nő is. Olyan szakmák jelentek meg vidéken, amelyekről régen nem is tudtak. A fejlődés hozta változásban a nők megtalálják a helyüket, az országnak szüksége is van a nagy anyagi, szellemi ráfordításokkal kiképzett emberek tudásának hasznosítására. Az értelmiségi nők, többségükben gyökeret eresztettek vállalatuknál, s potenciálisan is alkalmasak hivatásuk betöltésére. Több segítséget kell nyújtani számukra, hogy azon a helyen kamatoztathassák szakmai tudásukat, ahol szükség van rájuk. L. A. SZÜLŐK, TANTERVEK, TANULÓK A borotai általános iskolában Tekervényes udvara van Borotan az áltálános iskolának. A tantermeket több, hosszan elnyúlt földszintes épület rejti, s két vagy három gyerek is útbaigazított, mire végre megleltem az igazgatói irodát. Amíg á tanintézet vezetőjére vártam, az ajtón egy fiatalasszony nyitott be, s aggódva érdeklődött az ott gépelő titkárnőtől: hangosak voltak-e a gyerekek?... és hozzátette: amennyire lehetett, igyekezett csendesíteni őket. Magamban pedig azt gondolta az egykori diák: remélem nem akart teljes, 'halálos csendet a testnevelési órán, mert bizony az kellemetlen lehet. □ □ □ Bisztriczki Ferenc, a tanintézet fiatal igazgatója megelégedett ember benyomását kelti. Azt mondja, hogy az iskola ideális létesítmény a község kétszáz gyereke számára. Osztálytermenként tizennyolc-huszomhat tanuló ül a padokban, zsúfoltságra nem panaszkodnak. Kilenc tanterem, tornaszolba, egy ebédlő és egy, az úttörők számára berendezett helyiség a „birodalmuk”. Délelőtt és délután váltakozó tanításra nincsen szükség. A két napközis csoportot viszont csak az osztálytermekben tudják elhelyezni. A tizenhárom pedagógusból álló tantestületben képesítés nélküli nevelő nem dolgozik, a tanítók és a tanárok az elmúlt évek során jól összeszokott közösséggé váltak. □ □ □ Az igazgatótól arról érdeklődtem, hogy az új 'tantervek, azelső osztályban megváltozott tananyag, illetve az új nevelési célkitűzések okoztak-e nehézségeket az iskola életében? — Az első osztályos gyerekek az idén már új tankönyvek és elvek szerint tanulják a matematikát és a többi tantárgyat — magyarázza az igazgató. A legjelentősebb feladatúink az átállás megszervezése volt. Az alsótagozatos tanítók megyei szervezésű tanfolyamokon sajátították el az új matematika oktatásának módszereit A szeptemberi szülői értekezleteken pedig a felnőtteket készítettük fel az újdonságokra. Elmondtuk, miben kérjük és várjuk a szülők segítségét. — Volt-e ellenérzés az új matematikával szemben? — Nem mondhatom. Elmagyaráztuk nekik, hogy az iskola azért van, hogy a gyerekek itt tanulják meg a szükséges ismereteket. Otthoni tanulással lehetőség szerint nem terheljük őket. Legfeljebb arról lehet szó, hogy az elsősök, másodikosok a számolási készséget; a fejben való összeadást, kivonást, osztást és szorzást gyakorólgassák odahaza... □ □ □ Az általános iskola .első osztályába belépő logikai matematika egy kicsit „misztikusi” dolog sok szülő számára. Ezt azonban felvilágosító munkával meg lehet változtatni. Borotán az elsős szülők számára rendezett értekezleten egy rögtönzött ismeretterjesztő előadást is tartottak a logikai matematika tárgykörében. A pedagógus a táblára néhány egyszerű példát írt föl, s elmagyarázta a legfontosabb alapfogalmakat. A felnőttek hamar megértették, hogy a halmazok, csoportok, az egyenlőtlenség és a többi újszerűnek ható kifejezés viszonylag • A borotai általános iskola tekervényes udvara. — A tanulóknak lényegében mindegy, milyen új fogalmakkal ismerkednek meg, amikor egy tárgy .tanulásálhoz hozzákezdenek — magyarázta az igazgató, -t- Így van ez a hatodikos fizikáival is. A gyerekek számára lényegében közömbös az, hogy a mágneses tér, vagy a mágneses mező kifejezést használják-e. Az a fontos, hogy értsék miiről Van szó. Csupán nekem, a fizika szakos tanárnak tűnik szokatlannak az új szóhasználat, hiszen annyi 1 éven át használtam a régit... Ami a kísérletezésihez szükséges anyagokat, felszerelési .tárgyakat illeti, nyolcvanszáza lékos arányú az ellátottságunk fizikából. Az elsős matematika oktatásához pedig mindenünk megvan, már amit a gyerekek használnák A tanári kézikönyvek ugyanis 'késnek, a ebből származik némi nehézség. Mindent összevéve én azt hiszem, hogy itt, a borotai általános iskolában nem okozott különösebb gondot, nehézséget az új tantervek bevezetése. Abban is biztos vagyok, hogy a korszerűbb oktatási elvek és módszerek a gyermekek hatékonyabb ismeretszerzését szolgálják. Pavlovlts Miklós • „A szülői értekezleteken a felnőtteket is felkészítettük az újdonságokra.” egyszerű és megérthető fogalmat takar. Ugyanezt a célt szolgálják az első és második, illetve ötödik osztályokban rendezett nyílt tanítási napok. Kodály-hangverseny Kecskeméten és Dunapatajon A Kodály Zoltán születésének évfordulója alkalmából rendet-, zett kecskeméti hangversenyen több együttes is szerepelt a református 'templomban. A műsor nagyjából arányosan mutatta be a Ikórusművek és a hangszeres alkotások szerzőjét. Egészében inkább a lírai, mint az erőteljesebb drámai fogalmazású művek határozták meg az est hangulatát: s a kicsit hosszúra nyúlt műsor miatt talán nem is egészen kedvezően. Mégis hálásak lehetünk, hisz néhány igazán ritkán hallható darab is elhangzott. A hangverseny vendége Kistótényi Melinda orgonaművész volt, aki néhány Epigramma kíséretén és a Panga lingua című kórusciklus orgonaszólamán kívül az Organoedia-t játszotta. Játékával jól segítette a hangszeres, illetve az énekes szólamokat. A nagyszabású szólódarab előadása azonban kissé1 alatta maradt a művésznőtől megszokott magas színvonalnak. A Nyári este című szimfonikus költeményt a Kecskeméti Szimfonikus Zenakar adta elő, Kemény Endre vezényletével. A mű elmélázó és derűs témái lényegében jó felfogásban hangzottak fel, ám bizonyára a szokatlan és kedvezőtlen ülésrend miatt — a tempóváltásokat nem sikerült minden esetben kellően folyamatossá, illetve meggyőzővé tennie a karmesternek. A műsor első és utolsó számai Rozgonyi Éva vezényletével szólaltak meg. Az Ének-Zenei Iskola lánykara a rá mindig jellemző szép hangon, muzikális felépítéssel értekeit három klasszikus értékű kórusművet. Köztük a remekmívű Hegyi éjszakák I. című darab is illúziót 'keltőén szólalt meg: csupán a darab szuggesztív drámai ívét hiányoltuk. A Városi Vegyeskar a Panga linguával zárta a hangversenyt. Kiegyenlített kamarahangzást hallottunk; a karnagy a mű áhitotos, költői hangulatait állította előtérbe A Kodály-intézet hallgatóit Susan West (fuvola, Ausztrália) és Torben Kohler-Johansen (hegedű, Dánia) képviselte, öt epigramma színvonalas megszólaltatásával. Az intézet hallgatóinak együttese Erdei Péter vezetésével alig több mint két 'hónap alatt érlelődött énekkarrá, ami igen szép teljesítmény. Hisz igen sok országból érkeztek a tagok. Műsorukból a kevéssé ismert angol szövegű gyász-kórus és a méltán népszerű Adventi ének emelkedett ki. A szülőváros mellett Dunapatajhoz is szoros szálaik fűzték Kodály Zoltánt. Az itt megalakult első falusi ének-zenei tagozatos általános iskola volt a művelődési házban megtartott hangverseny első számú gazdája. A műsorban — a jó együttműködés jeleként — közreműködtek az Állami Zeneiskola hangszeres növendékei és tanárai. A változatos — Kodály darabjai mellett más magyar szerzőket (Bartók, Farkas, Ránki, stb.) is felvonultató — műsor kedvező képet adott a jó irányban fejlődő iskolai kórusokról, a muzsikáló gyermekek és tanáraik odaadó munkájáról. A további fejlődés záloga éppen a most tapasztalt gondosság és ügyszeretet lehet. Az énekkarokat Füzesi Báláné és Gavenda Jánosné vezeti szeretettel, s úgy látszik, jó pedagógiai érzékkel. Ügy véljük, hogy Dunapataj rövidesen gazdája lehet egy szakmai és kórustalálkozónak, amely szerte az országban, falvakban kisebb városokban működő éneik-zenei iskolának is fóruma lehetne. r Az ünnepi hangverseny előtt megkoszorúzták a Kodály Zoltán dunapataji látogatását megörökítő emléktáblát. A .megemlékezést iflrdei Péter, a Kodály-intézet igazgatója, a Magyar Kodály“ Társaság társelnöke tartotta. A koszorúzáson és hangversenyen is| közreműködött a Zeneművészeti Főiskola Kodály Tudományos piákköre. Alkalmi kamarakórusuk muzikálisan, hangulatosan érdekelte néhány reneszánsz szerkő és Kodály műveit. Közreműködésük bizonyára távlatokat mutatott a helybeli iskola (növendékeinek is. A diákkör együttesét és a közös énekkari számokat Arany János főiskolai hallgató tehetségesem, kitűnő karvezetői rátermettséggel vezette. A minden mozzanatában «gondoltán megszervezett, 'külsőségeiben is impozáns, ugyanakkor szinte családiasán barátságos ünnepség megrendezése az ének- és zenetanárok mellett az isik óla és a dunapataji kulturális élet irányítóit dicséri. —s —y (9.) — Való igaz, a kislányom már nehezen bír magával. Kora őszszel akarnak összeházasodni. De hogy úgy mondjam, erős dilemmában van. Ragaszkodik az önálló otthonhoz, ugyanakkor a szülői oltalom közelében akar maradni. Mit tehet ilyenkor egy felvilágosult apa? Harsány lett Dezső a büszkeségtől, hogy gondolkodás nélkül kitalálta a feleletet: — Lakást vesz neki! Modern, üde lakást! Amilyen méltó a zsenge szerelemhez. Lehetőleg a szomszédban. Méghozzá úgy, hogy valósággal rátukmálják a papára azt a lakást. iNaiv huncutságot próbált mímelni szűzies mosolyával a fémdíszműves. — Bevallom, már alig tudom •Leplezni a zavarom ... — Látom — helyeselt nyugodtan, kedvesen Edit. — Tehát, akar venni lakást, vagy nem alkar? Mintegy irgalomért könyörögve rimánkodott Félix Elek: — Editke, magácska olyan szigorú, mint a leghatározottabb vizsgáztató professzor. Az csak nem vétek, hogy játszadozom olyan gondolattal, amely önök számára is kedves? — Nem szabad ennyire naivnak néznie a szomszédait. Félix a kiszolgáltatott ember helyzetéből panaszolta: — Ünnepélyesen ibiztosítom, drága Editke, hogy önökkel szemben csakis én lehetek a naiv. Az erőviszonyok lesújtóak rám nézve. iDezső hanyagul elsöpörte a szomszéd taktikázását. — Éppen ezért egy naiv embert semmire sem akarunk rábeszélni. Nekünk nem fontos. Ebből következően nem is sürgős. Ijedten módosított Paula: — Ez nem tárgyalási stílus. Vegyük komolyabban a dolgot. Kapva-kapott Félix a felkínált segítségen. — Paulácska, ön rezoná! az én vágyaimmal. Valóban komoly ajánlatot tennék. Szükségem van az egyik lakásra. — Mikor? — érdeklődött az unottan pipázgató Dezső. — Akár azonnal! Dezső még uraottabban pöfékelte a pipafüstöt. — Tessék leszámolni a négyszázezer forintot. — Szemrebbenés nélkül? — akadt fenn a szeme Félixnek. — Tőlem pisloghat 'hozzá. Nem nézek oda, mivel tudom, hogy hajlamos a zavarra. Félix Elek bánatba esve panaszkodott: — Istenem, istenem ... Nem is merek összeget mondani az aszszonynato... Együttérzőn diüllesztette rá békaszemét Paula. — Ennyire talán mégsem tragikus, Félix úr. — Önök előtt nincsen titkom. Bevallom, 'hogy otthon alig-alig van némi szavam. De ha például ötvenezerrel kevesebbet mondhatnék— Dezső mély szívással készült valami gorombát mondani, de meggondolta magát. így könnyen hihették, hogy nagy nekikészülődése -nem volt egyéb, mint a pipa iránti móhóság. — Ellenkezőleg. A maga helyében én százezerrel többet mondanék és a nagybecsű hitves kivirulna a gyönyörtől, ihogy egy vagyont sikerült lealkudnia. Félix gyorsan válogatott a kifejezések között, hogy talpraesett és mégis hízelgő választ adjon, amikor lárma támadt odakint. Zajosan döngették a lépcsőt, beszélgettek. — Megjöttek a szurkolók — nézett Dezső az ajtó felé. A következő pillanatban már be is tódultak. Elsőnek Danka Károly, Edit férje lépett a szobába, pilled, ten, de jókedvűen. Mögötte Rózsi, a lágy szőke aszszony, a másik meny. Végül Zoltán, a kőműves: súlyra és termetre méltó a feleségéhez, csak éppen nem a szőke lágyak, hanem a barna kövérek fajtájához tartozott, — Végre itthon! — kiáltott sóhajtva Danka Károly, még * jobban megnyújtva karcsúságát. Zakója elrepült lendülő karjától a legközelebbi szék felé. — Szervusztok, rokonok. Jónapot, Félix úr! Félix Elek graciőz könnyedséggel hajlongott. — Üdvözlet és tisztelet a siportbarátoknak. Hajrá, Vasutas! Zoltán, a barna óriás, akinek a hátához tapadt a sárga ing az izzadástól, rögtön a maradék sörre vetette magát. Előbb ivott, azután zsörtölődött: — A disznók... A lajhárok. Elrontották a vasárnapomat. — Legközelebb feltétlenül győzünk — biztosította kétségbe nem vonható jóiért esültséggel Félix Elek. — Győzünk, méghozzá idegenben. Most azonban tisztelettel eltávoznék, hogy ne zavarjam tovább az önök tiszteletreméltó családi társaságát. Ajánlom magamat ... Tisztelettel... Kézcsókom ... — az ajtóból még egyszer meghajolt, kezét sporttársi köszöntésre lendítette és nagyon szeretetreméltóan nevetett viszsza: — Hajrá, Vasutas! 13. Zoltán még mindig a meccs miatt bosszankodott. — Legalább az a bődületes löket talált volna be, amit Medve szúrt a pipára. — Mert mindegyik bombagólt akar lőni — csúfondároskodott Danka a csalódást okozó futballistákon. — Mintha az apró kis gólokat nem adná meg a bíró. ■Paula felismerte a pillanatot Óvatosan átállította a váltót. — Itthon mindenesetre százszor érdekesebb volt. — Kivételesen! — toldotta meg titokzatosan Dezső. Majdnem irigykedett a (fiatal tanár, hogy valami kellemesről maradt le. Hálás derűvel helyeselt a kőfaragó-sógornak. — Igazatok van. Fene vigye azt a rossz meccset Minden ballábas átadásánál azzal vigasztaltam magam, hogy nincs semmi báj. Kész a házunk! A mérnöknő sugározva gyönyörködött nyurga, csupa lendület férjében. Szerelme® kedvességgel felet a büszke kijelentésre. — Ahogy vesszük. Hökkenten fülelt feléje Danka. — Ahogy vesszük... — igen. Mert hátha nem kész — bizonygatta neki mókázva Edit Paula sietett a folytatással. — Például a központi fűtés. Meg a járdabeton az udvaron. Dezső újabb ütőhangszert kapcsolt a zenekarba: — Meg az alapozás. Sőt. Esetleg a telken Is lehet még vitatkozni. Hagyta Danka Károly, hogy elernyessze a nevetés. Valami alattomos balsejtelem azonban útját állta a nevetésnek. Ezt az ágaskodást nyugtató rábeszéléssel kísérelte meg lecsendesíteni Paula, akinek sehogy nem állt jól az édesded beszéd. — Nézd, Károly. Kínálkozik egy szerencsés lehetőség. Használjuk ki. A mi családunk sokra képes. Bebizonyítottuk. Muszáj nekünk lerongyolódva örülni az új házunknak? Ezt eladjuk szépen, és építünk helyette másikat. így azttán házunk is lesz, meg pénzünk is. Hát nem nagyszerű? ... Düledezve fordult körbe Danka, aztán tekintetével megkapaszkodott a mázsás Burján Zoltánban. — Ez igen. Amíg meccsen van az ember, addig itthon rúgnak gólt neki. A feltétlen odaadástól ajzott Paula lelkesen magyarázta neki: — Bármikor megkapunk lakásonként négyszázezer forintot. Ebből visszafizetjük a kölcsönt, és ha új telket veszünk, a törlesztés és a vásárlás után is marad mindegyikünknek legalább háromszázezer forintja. Ennyi pénzért érdemes még nyolc hónapot közösen dolgozni. Végre beszerezhetünk mindent, ami kell. Kocsit is, akár Peugeot-t, ha úgy tetszik, Modern ruhákat veszünk, utazunk, szórakozunk. Csak az találhat ebben kivetnivalót, aki fél a munkától. — Akkor én nagyon-nagyon félek — mondta elutasítón Danka. — De hát másnak is van véleménye. Hagyjátok már nyilatkozni Zoliékat. Elvégre, lakástulajdonosok. (Folytatása következik.)
