Petőfi Népe, 1978. december (33. évfolyam, 283-308. szám)

1978-12-21 / 300. szám

fl «tre. & 1978. december 21. IMlliMM Számítástechnika - felsőfokon A számítástechnika fejlődése egyike azoknak az alapvető té­nyezőknek, amelyek meghatároz­zák a tudomány és technika fej­lődését, sőt annak ütemét is. Ma már nyilván valló, hogy számító­gépek nélkül nem lehetne meg­oldani egy sor mérnöki, műszaki, tudományos, közgazdasági és irá­nyítási feladatot. Ezért természe­tesen szüntelenül fejleszteni kell magát a számítástechnikát és magas szinten kell tartani a szakemberképzést. Hat szocialista ország — Bul­gária, Csehszlovákia, Lengyelor­szág. Magyarország, az NDK és a Szovjetunió — 1969-ben meg­állapodást kötött, hogy egyesítik erőfeszítéseiket a számítástechni­ka fejlesztésében (később Kuba és Románia is csatlakozott a munkához). Már kezdetben több mint 20 ezer mérnököt és tudóst, valamint 300 ezer munkást fog­lalkoztató nemzetközi kollektíva dolgozott az Egységes Számítás- technikai Rendszer (ESZR) kifej­lesztésén. Azóta az ESZR-hez tartozó gépek ezreit állították elő, • Képünkön: a bulgáriai számí­tástechnikai oktatóközpontban a hallgatók, sokoldalú kiképzésük során az „Analóg—III” számító­géppel ismerkednek. (MTI Kül­földi Képszolgálat — KS.) ezekkel több ezer automatikus irányítórendszert és töibb száz számítóközpontot szereltek fel. A számítástechnikai ipar 1976- ban megkezdte az átállást az ESZR-gépek második csoportjá­nak a sorozatgyártására. Ezek a gépek jóval nagyabb teljesítmé­nyűek, megbízhatóbbak, mint elődeik. Memóriaegységük nagy befogadóképességű, úgynevezett virtuális memória. Az e csoport­hoz tartozó gépek egyik első modellje, például az ESZ—1060- as, másodpercenként 1,3 millió műveletet végez. Rajta kívül még hat kerül sorozatgyártásra. A legnagyobb teljesítményű gép másodpercenként ötmillió műve­let sebességű lesz, s mégis ki­sebb helyet foglal el majd, mint a mai gépek. Három hűtőtorony helyett egy Az atomerőművek hatásfoka nagyjából megegyezik a hagyo­mányos erőművekével, mintegy 35 százalékos. Eszerint a reak­torban termelt hőnek kb. egy- harmad része alakul át elektro­mos energiává, a kétharmad részt valamiféleképpen el kell vezet­ni. Az atomerőművek tulajdon­képpen nagyobb mértékben ve­szik igénybe a hűtőközeget, mint a hagyományos fosszilis tüzelő­anyagokkal működő hőerőmű­vek. ez utóbbiak hővészteségének 10—15 százaléka ugyanis a füst hőtartalmaként közvetlenül a lég­körbe távozik. A hűtés legkézenfekvőbb köze­ge a víz, amit hőleadás céljából hatalínas, jellegzetes formájú hű­tőtornyokon áramoltatnak át. A kondenzátorból kikerülő és a turbina hulladékgőze által fel­melegített hűtővizet a torony al­só részén kb. 10—15 méteres magassá ban fúvókákkal felsze­relt csőhálózat segítségével szét- porlasztják. Az így keletkezett vízcseppfatyol ellentétes irány­ban mozog a felfelé szálló lég­áramlattal', miköaben lehűl és résziben lecsapódva a fenékme­dencében gyűlik össze, ahonnan azután visszakerül a körfolya­matba. Ami az ilyen természetes huzatú hűtőtornyok méreteit il­leti, egy 400 megawattos atom­erőműhöz kib. 90 méter átmérő­jű és mintegy 115 méter magas­ságú hűtőtoronyra van szükség. E méretek kisebbítése, a hűtő­tornyok számának csökkentése érdekében a hűtőtornyok lég­mozgását ventillációs úton segí­tik elő. • Képünk ez utóbbi esetre példa: egy 8,5 méter átmérőjű ventillá­tort mutat, amely a 35 hasonló ventillátorból álló hűtőrendszernek tagja. Az egészet egy 1000 megawatt teljesítményű angliai erőműbe építik be, amelynek így a szokásos három helyett csupán egyetlen kényszeráramlású hűtőtornya lesz. ami kb. 2.3 millió köbméter vizet hűt naponta. Ha nem kényszeráramlásúra akarnák megépíteni a tor­nyot, 200 méter alapátmérőjünek és 200 méter magasnak kell lennie! (KS) Emberi tényezők Mostanában nemegyszer esik szó a szubjektív tényezők megnö­vekedett szerepéről. Alapvető népgazdasági kérdéseket tárgyaló pánthatározatok hangsúlyozzák, hogy a termelés legfontosabb té­nyezője: a dolgozó ember. Mér­tékadó megnyilatkozások emelik ki a tudati, akarati, szemléleti té­nyezők fontosságát a fejlődés elő- remozdításában, gondjaink leküz­désében. S habár elméleti meg­közelítésben az említett fogalmak tartalmúkban nem teljesen azono­sak, az összefüggések láncolatát tekintve lényegében ugyanarról a problémakörről, ugyanarról a fel­ismerésről van szó. Ez a felismerés igen nagy fon­tosságú a pártpolitikai munka mindennapi gyakorlata szempont­jából, Hiszen a pártmunkának lé­nyege, lelke az emberrel való foglalkozás. A politikai munka középpontjában az ember áll: kö­rülményei, törekvései, szemlélete, cselekvése, mindezek alakítása, formálása. Az emberi tényezők r íegnövekedett fontossága ezért közvetlenül és erőteljesen érinti a pártmunka tartalmát, módsze­reit. S ezt nem utolsósorban azért érdemes és szükséges hangsúlyoz­ni, ment olykor mintha ennek nem lennénk- eléggé tudatában. „Némelyik pártszervezet cselek­vési programjaiban, munkater­veiben, határozataiban képletesen szólva minden szög a helyén van, de az emberről jóformán egyetilen szó sem esik. Órákon át vitatkoz­nak pártfórumokon anyagról, be­szerzésről, technikáról, de alig- alig az emberről, aki .mindezekkel dolgozik” — summázta az alap- szervezeti munkát; vizsgáló fel­mérés tapasztalatait egy párt­munkás. De hasonló következmé­nyekre vezet az a gyakorlat is, amiről egy közlekedési területen működő pártbizottság titkárától hallottam: „Olykor úgy próbál­ják a pártszervezetekben magas elvi szintre emelni egy téma meg­tárgyalását, hogy eközben az egyes ember eltűnik a látószö­gükből. Olyannyira általános mó­don közelítik meg a témákat, hogy abból már nem érződnek ki ma­gának a cselekvő embernek az erőfeszítései, törekvései.” S hadd tegyem hozzá, más területeken dolgozó pártmunkások éppúgy ta­pasztalnak. tapasztalhatnak ilyen és hasonló jelenségeket. Természetesen a legkevésbé sem arról van szó, mintha fel kel­lene adni a pártmunkában a szak- szerűségre való törekvést, vagy vissza kellene fejleszteni az átfo­gó tendenciák, a sok szálú össze­függések elemzésének készségét és képességét. Olyan vívmányai ezek az utóbbi időszaknak, amelyek tartós, megőrzendő értékei a párt- munka stílusában végbement fej­lődésnek. Nem arról van szó, hogy a pártszervezet a lényegi össze­függések helyett figyeljen jobban az egyedi jelenségekre. S nem is arról, hogy ne törekedjen precíz pontossággal, hozzáértően felmér­ni az elvégzendő feladatokat. Ha­nem arról, hogy a szakszerű és elemző számbavétel soha ne hagy­ja figyelmen kívül az emberrel közvetlenül összefüggő tényezőket. S amikor az általános tendenciá­kat keresi, ezeket ne a személyes erőfeszítésektől elvonatkoztatva, hanem azok eredőjeként fogja fel. A pártmunka mindennapos gya­korlatában az emberi tényezők a tudati, akartaid, szemléleti össze­tevők figyelembevétele sohasem önmagában jelenik meg. Hanem úgy, mint kádermunka, a vezetők és utánpótlásuk nevelése, felké­szítése; mint párttaggá nevelő te­vékenység; mint személyes agi­táció; mint a pártmegbízatások kiadása, teljesítésük segítése és ellenőrzése; mint a munkahelyi vezetés és a tömegszervezetek orientálása a dolgozók élet- és munkakörülményeinek 'fejleszté­sére; mint a gondos ügyintézés szorgalmazása, és még sorolhat­nánk tovább. Látható: a párt- munka mindennapos, alapvető feladatairól van ez esetben szó. Ilyen értelemben nyugodtan mondhatjuk, hogy a pártmunká­ban tulajdonképpen nem is lehet figyelmen kívül hagyni az emberi tényezőket. Ám mégsem mind« egy, hogy számbavételük és a rá­juk történő hatás mennyire tu­datos. Mert — mint az előbbiek­ben felsorakoztatott tapasztalatok is jelzik — ezeket a feladatokat lehet így is, de úgy is végezni. A szubjektív tényezők megnö­vekedett szerepe tovább növeli a politikai munka súlyát, s ezzel együtt ^felelősségét is. A legke­vésbé sem jelenti persze az ob­jektív feltételek és meghatározók lebecsülését, hiszen ezek nyilván­való maghatározói tevékenysé­günk tartalmának. önkényes megsértésük, figyelmen kívül ha­gyásuk megengedhetetlen vakság lenne. Ám, hogy miképpen tu­dunk élni az általuk nyújtott- le­hetőségekkel, hasznosítani, való­sággá változtatni ezeket, az jó­részt rajtunk múlik. Rajtunk, vagyis az egyes kollektívák, az egyes emberek magatartásán, cse­lekvésén, s ezen belül a párt szer­vezeteinek, tagjainak céltudatos, a valóságos összefüggéseket jól felismerő és hasznosító politikai tevékenységén. Gy. L. Epületkarbantartás, tatarozás *78 j Leomló vakolat, sérült párkányfal, elhasználódott bádogo­zás, potyogó burkolat, lepergő festék. A felsorolt hibák első­sorban — és ez természetes is — a régen épült házaknál je­lentkeznek. A mostanában felhúzott épületek — ide számít­hatjuk a 15 évvel ezelőtt megépült házakat is — jóval keve­sebb tennivalót igényelnek. Azaz, ma még gyakorlatilag ugyanúgy lakhatók, mint a beköltözéskor. ül v Kecskemét sem kivétel Ám mint minden használati tárgy, úgy a lakóépületek is időn­ként karbantartásra szorulnak. Ezeknek az épületeknek a meg­óvása, gondozása — legyenek akár állami, akár szövetkezeti, vagy társasházak — túl a lakók egyéni érdekén, népgazdasági ér­dek. Foglalkozott e kérdéssel a párt Központi Bizottsága is, és megállapította, hogy a lakás- és épületkarbantartás színvonala elmarad a várttól. Éppen ezért a következő év feladatai között kü­lön kiemelte eme szolgáltatás fejlesztését. Ráfér a fejlesztés a megye- székhelyen és a megye más hely­ségeiben működő karbantartó szervezetekre is. Tanczer Ottó, a MÉSZÖV szövetkezetpolitikai osztályának vezetője így sum­mázta véleményét: — Kecskeméten a lakáskar- bantartás nincs megoldva. Az IKV-nlak saját munkáira is alig van kapacitása, a lakásszövetke­zeti társulás bővítésre szorul, az ÉPSZISZ meg alig győzi az így reá háruló feladatokat. Az ÉPSZISZ mindent vállal Az Épületkarbantartó és Szol­gáltató Ipari Szövetkezet külön önálló építésvezetőséget létesített, amelyik csak a lakossági szolgál­tatásokkal foglalkoaik. Elvégez­nek minden külső és belső fel­újítási munkát, így fürdőszoba­építést, festést, mázolást, de vál­lalnak üvegezést és homlokzat- felújítást is. A saját szakembe­reik mellett a hiányszakmákban kisiparosokat is foglalkoztatnak. A munkákat előzetes megrende­lés, felmérés és költségbecslés alapján, lehetőség szerint a meg­rendelő kívánságának megfelelő időpontban végzik. Ezenkívül van még egy nagy kedvezmé­nyük. Az OTP-vel kötött szerző­dés alapján a szövetkezet az el­végzett munka értékének csak 20 százalékát kéri előre, a többit pedig ugyanúgy havi részletekben törleszthet! a megrendelő, mint­ha mondjuk bútort vett volna. Eddig még igazán nagyszabású épületfelújítást a társasházi kö­zösségek nem igényeltek (lehet, hogy már kellett volna?), de aa ÉPSZISZ ezt a munkát is el­vállalja. A társasházak felújítá­sához jelentős összeget — a munka értékéig 75 százalékáig; de lakónként legfeljebb 70 ezer forintig — ad kölcsönt az OTP, általában 15 évi visszafizetésre. A maradék 25 százalékot termé­szetesen a kötelező lakóház-fel­újítási alapból kell a közössé­geknek kifizetni. Lakásszövetkezetek társulása A lakásfenntartó szövetkezetek összefogásával létrejött szervezet elsősorban a szövetkezeti laká­sok, házak karbantartását végzi, de szabad 'kapacitását mások is igényibe vehetik. Különösen ak­kor lesz hasznos a társulás tevé­kenysége, ha a jelenlegi 14—20 szakembernél többet foglalkoztat­nak, ugyanis ezzel a létszámmal és felszereléssel nem képesek a feladatok ellátására. Ugyancsak javítani kell munkájuk szerve­zettségén, ütemezésén, s ebbem elsősorban a lakásszövetkezeteik vezetői segíthetnek, azzal, hogy idejében jelzik, hol, mikor, mi­lyen munkát akarnák elvégeztet­ni. A lakótelepi házak karbantar­tása, felújítása, a lakossági szol­gáltatás ilyen formája még fej­lesztésre, támogatásra szorul, szerencsére láthatunk mar jó kezdeményezéseket is. De ha a csúnya, lassaóként már feketedő kecskeméti lenimvárosi házakat végre felújítanák, a csilléritelep omló vakolatú épületeit megszé­pítenék, és az új lakótelepeken még jobban vigyáznának a nem­rég épült házakra — idejekorán kijavítanák a kis hibákat —, aa lenne az igazán követendő pél­da. , Váczi Tamas immmsm «V.V.V* «*»•• • • • • * • • •Vi Munkavédelem A Csehszlovák Szocialista Köz­társaság területén a munkahelyi baleseték száma, a foglalkozási megbetegedések aránya évről évre csökken. Az eredményekben je­lentős szerepük van a munkavé­delmi felügyelőségeknek. A szak- szervezet munkavédelmi bizottsá­gai mellett ez az állami szakfel­ügyeleti szerv ügyel a munkavé­delmi előírások betartására. A fel­ügyelőség munkáját segíti a prá­gai és a brnói Munkavédelmi In­tézet, ahol a munkavédelmi szak­embereket is képzik. A munka- védelmi felügyelőségnek az or­szág mind a tíz megyéjében mű­ködik kirendeltsége. A balesetvé­delmi felügyelők jól képzett szak­emberek. A megelőzés mellett sze­repük van a balesetek okainak kivizsgálásában és módjuk van megfelelő büntetések kiszabásá­ra is. Ha egy szervezet, illetve üzem. vállalat a munkavédelmi előírásokat nem tartja be, anyagi felelős1'éggel is tartozik, amely­nek a legalacsonyabb összege 100, a legmagasabb pedig 200 000 cseh korona. Ha egyéni felelőtlenség állapíhaltó meg akkor a vétkes havi jövedelme átlagos összegé­nek háromszorosa erejéig büntet­hető. Szerepük van a munkavé­delmi felügyelőknek ia munka közben balesetet szenvedett em­berék kártalanítását megállapító eljárás során is. A felügyelőség gondos munká- jánák, ellenőrzésének köszönhető többek között, hogy néhány fog­lalkozási betegség jelentősen visz- szaszorult. Ez mondható el pél­dául a szilikózisról, amely az utóbbi tíz évben lényegesen ke­vesebb áldozatot szed. A munkavédelmi felügyelőség célja az is, hogy vizsgálja a mun­kahelyen kívüli balesetek előfor­dulásának az okait és elősegítse megelőzésüket. Kezdeményezésük­re az elmúlt évben kormánybi­zottság alakult ezeknek a problé­máknak a vizsgálatára. (BUDA- PRESS — ORBIS) AZ USZÓDIAK HASZNOS MESTERSÉGE Egymillió szénporos tégla Úszódon nagy a keletje a szénporos téglának, amelyet az Egyetértés Termelőszövetkezet kiegé­szítő üzemében formáznak és égetnek. Évekkel ez­előtt a kalocsai járás, Dunához közeli szövetkeze­teiben másutt is készítettek szénporos téglát, de munkaerőhiány miatt megszüntették ezt az ágaza­tot. Az uszódi közös gazdaság azonban piáig sem hagyta abba a hasznos tevékenységet. Az iszapszénnel elkevert agyagból, amelyet az uszódi agyagbányában termelnek ki, megszokott méretű kistéglát formáznak, és egész éven át fo­lyamatosan kiégetnek az Egyetértés Tsz dolgozói. Mivel e készterméket nem terheli a hosszú szállí­• Az uszódi szövetkezet téglaverő telepe és szénporostcgla-égető boksája. (Straszer András felvétele.) a tás költsége, a gyári téglánál valamivel gyengébb minősége ellenére is versenyképes, a földszintes házak építésénél jól felhasználható, olcsó építő­anyag. Sajnos, a szénporostégla-gyártás munkafolyama­tait szinte nem is lehet gépesíteni. Így erre a ne­héz munkára, az anyag összekeverésére és a tégla­verésre, alig akad már vállalkozó személy. AZ uszódi szövetkezetben évente egymillió szénporos téglát égetnek, de ennek a sokszorosát el tudnák adni, ha volna több. Annyira keresik a családiház­építők. K. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom