Petőfi Népe, 1978. december (33. évfolyam, 283-308. szám)
1978-12-21 / 300. szám
fl «tre. & 1978. december 21. IMlliMM Számítástechnika - felsőfokon A számítástechnika fejlődése egyike azoknak az alapvető tényezőknek, amelyek meghatározzák a tudomány és technika fejlődését, sőt annak ütemét is. Ma már nyilván valló, hogy számítógépek nélkül nem lehetne megoldani egy sor mérnöki, műszaki, tudományos, közgazdasági és irányítási feladatot. Ezért természetesen szüntelenül fejleszteni kell magát a számítástechnikát és magas szinten kell tartani a szakemberképzést. Hat szocialista ország — Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország. Magyarország, az NDK és a Szovjetunió — 1969-ben megállapodást kötött, hogy egyesítik erőfeszítéseiket a számítástechnika fejlesztésében (később Kuba és Románia is csatlakozott a munkához). Már kezdetben több mint 20 ezer mérnököt és tudóst, valamint 300 ezer munkást foglalkoztató nemzetközi kollektíva dolgozott az Egységes Számítás- technikai Rendszer (ESZR) kifejlesztésén. Azóta az ESZR-hez tartozó gépek ezreit állították elő, • Képünkön: a bulgáriai számítástechnikai oktatóközpontban a hallgatók, sokoldalú kiképzésük során az „Analóg—III” számítógéppel ismerkednek. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS.) ezekkel több ezer automatikus irányítórendszert és töibb száz számítóközpontot szereltek fel. A számítástechnikai ipar 1976- ban megkezdte az átállást az ESZR-gépek második csoportjának a sorozatgyártására. Ezek a gépek jóval nagyabb teljesítményűek, megbízhatóbbak, mint elődeik. Memóriaegységük nagy befogadóképességű, úgynevezett virtuális memória. Az e csoporthoz tartozó gépek egyik első modellje, például az ESZ—1060- as, másodpercenként 1,3 millió műveletet végez. Rajta kívül még hat kerül sorozatgyártásra. A legnagyobb teljesítményű gép másodpercenként ötmillió művelet sebességű lesz, s mégis kisebb helyet foglal el majd, mint a mai gépek. Három hűtőtorony helyett egy Az atomerőművek hatásfoka nagyjából megegyezik a hagyományos erőművekével, mintegy 35 százalékos. Eszerint a reaktorban termelt hőnek kb. egy- harmad része alakul át elektromos energiává, a kétharmad részt valamiféleképpen el kell vezetni. Az atomerőművek tulajdonképpen nagyobb mértékben veszik igénybe a hűtőközeget, mint a hagyományos fosszilis tüzelőanyagokkal működő hőerőművek. ez utóbbiak hővészteségének 10—15 százaléka ugyanis a füst hőtartalmaként közvetlenül a légkörbe távozik. A hűtés legkézenfekvőbb közege a víz, amit hőleadás céljából hatalínas, jellegzetes formájú hűtőtornyokon áramoltatnak át. A kondenzátorból kikerülő és a turbina hulladékgőze által felmelegített hűtővizet a torony alsó részén kb. 10—15 méteres magassá ban fúvókákkal felszerelt csőhálózat segítségével szét- porlasztják. Az így keletkezett vízcseppfatyol ellentétes irányban mozog a felfelé szálló légáramlattal', miköaben lehűl és résziben lecsapódva a fenékmedencében gyűlik össze, ahonnan azután visszakerül a körfolyamatba. Ami az ilyen természetes huzatú hűtőtornyok méreteit illeti, egy 400 megawattos atomerőműhöz kib. 90 méter átmérőjű és mintegy 115 méter magasságú hűtőtoronyra van szükség. E méretek kisebbítése, a hűtőtornyok számának csökkentése érdekében a hűtőtornyok légmozgását ventillációs úton segítik elő. • Képünk ez utóbbi esetre példa: egy 8,5 méter átmérőjű ventillátort mutat, amely a 35 hasonló ventillátorból álló hűtőrendszernek tagja. Az egészet egy 1000 megawatt teljesítményű angliai erőműbe építik be, amelynek így a szokásos három helyett csupán egyetlen kényszeráramlású hűtőtornya lesz. ami kb. 2.3 millió köbméter vizet hűt naponta. Ha nem kényszeráramlásúra akarnák megépíteni a tornyot, 200 méter alapátmérőjünek és 200 méter magasnak kell lennie! (KS) Emberi tényezők Mostanában nemegyszer esik szó a szubjektív tényezők megnövekedett szerepéről. Alapvető népgazdasági kérdéseket tárgyaló pánthatározatok hangsúlyozzák, hogy a termelés legfontosabb tényezője: a dolgozó ember. Mértékadó megnyilatkozások emelik ki a tudati, akarati, szemléleti tényezők fontosságát a fejlődés elő- remozdításában, gondjaink leküzdésében. S habár elméleti megközelítésben az említett fogalmak tartalmúkban nem teljesen azonosak, az összefüggések láncolatát tekintve lényegében ugyanarról a problémakörről, ugyanarról a felismerésről van szó. Ez a felismerés igen nagy fontosságú a pártpolitikai munka mindennapi gyakorlata szempontjából, Hiszen a pártmunkának lényege, lelke az emberrel való foglalkozás. A politikai munka középpontjában az ember áll: körülményei, törekvései, szemlélete, cselekvése, mindezek alakítása, formálása. Az emberi tényezők r íegnövekedett fontossága ezért közvetlenül és erőteljesen érinti a pártmunka tartalmát, módszereit. S ezt nem utolsósorban azért érdemes és szükséges hangsúlyozni, ment olykor mintha ennek nem lennénk- eléggé tudatában. „Némelyik pártszervezet cselekvési programjaiban, munkaterveiben, határozataiban képletesen szólva minden szög a helyén van, de az emberről jóformán egyetilen szó sem esik. Órákon át vitatkoznak pártfórumokon anyagról, beszerzésről, technikáról, de alig- alig az emberről, aki .mindezekkel dolgozik” — summázta az alap- szervezeti munkát; vizsgáló felmérés tapasztalatait egy pártmunkás. De hasonló következményekre vezet az a gyakorlat is, amiről egy közlekedési területen működő pártbizottság titkárától hallottam: „Olykor úgy próbálják a pártszervezetekben magas elvi szintre emelni egy téma megtárgyalását, hogy eközben az egyes ember eltűnik a látószögükből. Olyannyira általános módon közelítik meg a témákat, hogy abból már nem érződnek ki magának a cselekvő embernek az erőfeszítései, törekvései.” S hadd tegyem hozzá, más területeken dolgozó pártmunkások éppúgy tapasztalnak. tapasztalhatnak ilyen és hasonló jelenségeket. Természetesen a legkevésbé sem arról van szó, mintha fel kellene adni a pártmunkában a szak- szerűségre való törekvést, vagy vissza kellene fejleszteni az átfogó tendenciák, a sok szálú összefüggések elemzésének készségét és képességét. Olyan vívmányai ezek az utóbbi időszaknak, amelyek tartós, megőrzendő értékei a párt- munka stílusában végbement fejlődésnek. Nem arról van szó, hogy a pártszervezet a lényegi összefüggések helyett figyeljen jobban az egyedi jelenségekre. S nem is arról, hogy ne törekedjen precíz pontossággal, hozzáértően felmérni az elvégzendő feladatokat. Hanem arról, hogy a szakszerű és elemző számbavétel soha ne hagyja figyelmen kívül az emberrel közvetlenül összefüggő tényezőket. S amikor az általános tendenciákat keresi, ezeket ne a személyes erőfeszítésektől elvonatkoztatva, hanem azok eredőjeként fogja fel. A pártmunka mindennapos gyakorlatában az emberi tényezők a tudati, akartaid, szemléleti összetevők figyelembevétele sohasem önmagában jelenik meg. Hanem úgy, mint kádermunka, a vezetők és utánpótlásuk nevelése, felkészítése; mint párttaggá nevelő tevékenység; mint személyes agitáció; mint a pártmegbízatások kiadása, teljesítésük segítése és ellenőrzése; mint a munkahelyi vezetés és a tömegszervezetek orientálása a dolgozók élet- és munkakörülményeinek 'fejlesztésére; mint a gondos ügyintézés szorgalmazása, és még sorolhatnánk tovább. Látható: a párt- munka mindennapos, alapvető feladatairól van ez esetben szó. Ilyen értelemben nyugodtan mondhatjuk, hogy a pártmunkában tulajdonképpen nem is lehet figyelmen kívül hagyni az emberi tényezőket. Ám mégsem mind« egy, hogy számbavételük és a rájuk történő hatás mennyire tudatos. Mert — mint az előbbiekben felsorakoztatott tapasztalatok is jelzik — ezeket a feladatokat lehet így is, de úgy is végezni. A szubjektív tényezők megnövekedett szerepe tovább növeli a politikai munka súlyát, s ezzel együtt ^felelősségét is. A legkevésbé sem jelenti persze az objektív feltételek és meghatározók lebecsülését, hiszen ezek nyilvánvaló maghatározói tevékenységünk tartalmának. önkényes megsértésük, figyelmen kívül hagyásuk megengedhetetlen vakság lenne. Ám, hogy miképpen tudunk élni az általuk nyújtott- lehetőségekkel, hasznosítani, valósággá változtatni ezeket, az jórészt rajtunk múlik. Rajtunk, vagyis az egyes kollektívák, az egyes emberek magatartásán, cselekvésén, s ezen belül a párt szervezeteinek, tagjainak céltudatos, a valóságos összefüggéseket jól felismerő és hasznosító politikai tevékenységén. Gy. L. Epületkarbantartás, tatarozás *78 j Leomló vakolat, sérült párkányfal, elhasználódott bádogozás, potyogó burkolat, lepergő festék. A felsorolt hibák elsősorban — és ez természetes is — a régen épült házaknál jelentkeznek. A mostanában felhúzott épületek — ide számíthatjuk a 15 évvel ezelőtt megépült házakat is — jóval kevesebb tennivalót igényelnek. Azaz, ma még gyakorlatilag ugyanúgy lakhatók, mint a beköltözéskor. ül v Kecskemét sem kivétel Ám mint minden használati tárgy, úgy a lakóépületek is időnként karbantartásra szorulnak. Ezeknek az épületeknek a megóvása, gondozása — legyenek akár állami, akár szövetkezeti, vagy társasházak — túl a lakók egyéni érdekén, népgazdasági érdek. Foglalkozott e kérdéssel a párt Központi Bizottsága is, és megállapította, hogy a lakás- és épületkarbantartás színvonala elmarad a várttól. Éppen ezért a következő év feladatai között külön kiemelte eme szolgáltatás fejlesztését. Ráfér a fejlesztés a megye- székhelyen és a megye más helységeiben működő karbantartó szervezetekre is. Tanczer Ottó, a MÉSZÖV szövetkezetpolitikai osztályának vezetője így summázta véleményét: — Kecskeméten a lakáskar- bantartás nincs megoldva. Az IKV-nlak saját munkáira is alig van kapacitása, a lakásszövetkezeti társulás bővítésre szorul, az ÉPSZISZ meg alig győzi az így reá háruló feladatokat. Az ÉPSZISZ mindent vállal Az Épületkarbantartó és Szolgáltató Ipari Szövetkezet külön önálló építésvezetőséget létesített, amelyik csak a lakossági szolgáltatásokkal foglalkoaik. Elvégeznek minden külső és belső felújítási munkát, így fürdőszobaépítést, festést, mázolást, de vállalnak üvegezést és homlokzat- felújítást is. A saját szakembereik mellett a hiányszakmákban kisiparosokat is foglalkoztatnak. A munkákat előzetes megrendelés, felmérés és költségbecslés alapján, lehetőség szerint a megrendelő kívánságának megfelelő időpontban végzik. Ezenkívül van még egy nagy kedvezményük. Az OTP-vel kötött szerződés alapján a szövetkezet az elvégzett munka értékének csak 20 százalékát kéri előre, a többit pedig ugyanúgy havi részletekben törleszthet! a megrendelő, mintha mondjuk bútort vett volna. Eddig még igazán nagyszabású épületfelújítást a társasházi közösségek nem igényeltek (lehet, hogy már kellett volna?), de aa ÉPSZISZ ezt a munkát is elvállalja. A társasházak felújításához jelentős összeget — a munka értékéig 75 százalékáig; de lakónként legfeljebb 70 ezer forintig — ad kölcsönt az OTP, általában 15 évi visszafizetésre. A maradék 25 százalékot természetesen a kötelező lakóház-felújítási alapból kell a közösségeknek kifizetni. Lakásszövetkezetek társulása A lakásfenntartó szövetkezetek összefogásával létrejött szervezet elsősorban a szövetkezeti lakások, házak karbantartását végzi, de szabad 'kapacitását mások is igényibe vehetik. Különösen akkor lesz hasznos a társulás tevékenysége, ha a jelenlegi 14—20 szakembernél többet foglalkoztatnak, ugyanis ezzel a létszámmal és felszereléssel nem képesek a feladatok ellátására. Ugyancsak javítani kell munkájuk szervezettségén, ütemezésén, s ebbem elsősorban a lakásszövetkezeteik vezetői segíthetnek, azzal, hogy idejében jelzik, hol, mikor, milyen munkát akarnák elvégeztetni. A lakótelepi házak karbantartása, felújítása, a lakossági szolgáltatás ilyen formája még fejlesztésre, támogatásra szorul, szerencsére láthatunk mar jó kezdeményezéseket is. De ha a csúnya, lassaóként már feketedő kecskeméti lenimvárosi házakat végre felújítanák, a csilléritelep omló vakolatú épületeit megszépítenék, és az új lakótelepeken még jobban vigyáznának a nemrég épült házakra — idejekorán kijavítanák a kis hibákat —, aa lenne az igazán követendő példa. , Váczi Tamas immmsm «V.V.V* «*»•• • • • • * • • •Vi Munkavédelem A Csehszlovák Szocialista Köztársaság területén a munkahelyi baleseték száma, a foglalkozási megbetegedések aránya évről évre csökken. Az eredményekben jelentős szerepük van a munkavédelmi felügyelőségeknek. A szak- szervezet munkavédelmi bizottságai mellett ez az állami szakfelügyeleti szerv ügyel a munkavédelmi előírások betartására. A felügyelőség munkáját segíti a prágai és a brnói Munkavédelmi Intézet, ahol a munkavédelmi szakembereket is képzik. A munka- védelmi felügyelőségnek az ország mind a tíz megyéjében működik kirendeltsége. A balesetvédelmi felügyelők jól képzett szakemberek. A megelőzés mellett szerepük van a balesetek okainak kivizsgálásában és módjuk van megfelelő büntetések kiszabására is. Ha egy szervezet, illetve üzem. vállalat a munkavédelmi előírásokat nem tartja be, anyagi felelős1'éggel is tartozik, amelynek a legalacsonyabb összege 100, a legmagasabb pedig 200 000 cseh korona. Ha egyéni felelőtlenség állapíhaltó meg akkor a vétkes havi jövedelme átlagos összegének háromszorosa erejéig büntethető. Szerepük van a munkavédelmi felügyelőknek ia munka közben balesetet szenvedett emberék kártalanítását megállapító eljárás során is. A felügyelőség gondos munká- jánák, ellenőrzésének köszönhető többek között, hogy néhány foglalkozási betegség jelentősen visz- szaszorult. Ez mondható el például a szilikózisról, amely az utóbbi tíz évben lényegesen kevesebb áldozatot szed. A munkavédelmi felügyelőség célja az is, hogy vizsgálja a munkahelyen kívüli balesetek előfordulásának az okait és elősegítse megelőzésüket. Kezdeményezésükre az elmúlt évben kormánybizottság alakult ezeknek a problémáknak a vizsgálatára. (BUDA- PRESS — ORBIS) AZ USZÓDIAK HASZNOS MESTERSÉGE Egymillió szénporos tégla Úszódon nagy a keletje a szénporos téglának, amelyet az Egyetértés Termelőszövetkezet kiegészítő üzemében formáznak és égetnek. Évekkel ezelőtt a kalocsai járás, Dunához közeli szövetkezeteiben másutt is készítettek szénporos téglát, de munkaerőhiány miatt megszüntették ezt az ágazatot. Az uszódi közös gazdaság azonban piáig sem hagyta abba a hasznos tevékenységet. Az iszapszénnel elkevert agyagból, amelyet az uszódi agyagbányában termelnek ki, megszokott méretű kistéglát formáznak, és egész éven át folyamatosan kiégetnek az Egyetértés Tsz dolgozói. Mivel e készterméket nem terheli a hosszú szállí• Az uszódi szövetkezet téglaverő telepe és szénporostcgla-égető boksája. (Straszer András felvétele.) a tás költsége, a gyári téglánál valamivel gyengébb minősége ellenére is versenyképes, a földszintes házak építésénél jól felhasználható, olcsó építőanyag. Sajnos, a szénporostégla-gyártás munkafolyamatait szinte nem is lehet gépesíteni. Így erre a nehéz munkára, az anyag összekeverésére és a téglaverésre, alig akad már vállalkozó személy. AZ uszódi szövetkezetben évente egymillió szénporos téglát égetnek, de ennek a sokszorosát el tudnák adni, ha volna több. Annyira keresik a családiházépítők. K. A.