Petőfi Népe, 1978. december (33. évfolyam, 283-308. szám)
1978-12-21 / 300. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIII. évi. 300. szám Ára! 90 fillér 1978. december 21. csütörtök AZ MSZMP BACS-K1SKVN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA SEGÍTIK A HÁZTÁJI ÉS KISTERMELÉST Fejlesztik a szolgáltatást az áfész-ek • Könnyűszerkezetes építési megoldással viszonylag olcsón, négyzetméterenként 6—7 ezer forintos költséggel létesítettek kereskedelmi egységeket a megyei áfész ek. Képünkön a keceli élelmiszer-áruház. Bács-Kiskun megyében huszonnégy általános fogyasztási értékesítő szövetkezet működik. Kiskereskedelmi munkájuk színvonala meghatározó jellegű, hiszen a falvak lakosságát majdnem teljesen, a tanyai körzetekét pedig kizárólag az áfész-ek látják el közszükségleti és egyéb cikkekkel. Mezőgazdasági jellegéből adódóan Bács-Kiskun elég ritkán lakott. Népsűrűsége a tizennyolcadik helyre sorolja a megyék között. Lakásállományának 26 százaléka a külterületen van, s ott él népességének 22 százaléka, vagyis megközelítőleg 125 ezer ember. Bács-Kiskun általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetei tevékenységének a vizsgálatakor mindezeket a külső körülményeket ajánlatos figyelembe venni, hiszen azok befolyásolják gazdasági; költséggazdálkodási helyzetüket. Az áfész-eknek 120 ezer tagjuk van, az alap- és célrészjegyek értéke a tagság által nyújtott kölcsönökkel együtt 70 millió forintot, a saját vagyonuk pedig egymilliárd forintnál nagyobb összeget tesz ki. A kétezernél több üzletben, vendéglátóhelyen, felvásárlótelepen és ipari üzemben, valamint az általuk alakított Alföld Kereskedelmi Vállalattal együtt 7.1 milliárd forint árbevételt értek el, nyereségük a múlt esztendőben 245 millió forint volt. Bevételük, nyereségük szövetkezetenként azonban nem éri el az országos átlagot. Az áfész-ek töltik be a legjelentősebb szerepet a háztáji és kisgazdaságok termelésének segítésében. áruik átvételében, értékesítésében. Az elmúlt években tizenkét mezőgazdasági szakboltot, mezőgazdasági áruházat létesítettek. s további háromszáz boltban árusítanak termeléshez szükséges anyagokat, eszközöket. Négy fűtött fóliaházban palántát nevelnek a háztáji termeLők számára, a csonthéjas gyümölcsök elterjesztésére, a korszerű művelésmódok ismertetésére mintakerteket létesítettek. Évenként 32—35 ezer facsemetét, 2— 2.2 millió naposba rom fit, 35—40 ezer tonna tápot és szemestakarmányt értékesítenek a kistermelőknek. A 24 áfész keretében 131 mezőgazdásági szakcsoport működik a megyében, 20 ezer taggal. E kisgazdaságok termékeinek közös értékesítése 420 millió forintot tesz tol. Az átészek termelésszervezési és anyagi támogatásának, eredményeként a kisgazdaságoktól tavaly 47 ezer tonna burgonyát, zöldségfélét és gyümölcsöt, valamint 52 ezer tonna vegyeseiteket vásároltak fel. Az árbevételként el nem számolható 124 ezer mázsa vágósertés, továbbá az élelmiszeripari üzemek számára megvásárolt nyersanyag, pritaminpaprika, uborka, cefregyümölcs stb. ellenértékével együtt, a 24 fogyasztási szövetkezet a múlt esztendőben 900 millió forintot fizetett ki mezőgazdasági terményekért, termékekért, a kisgazdaságoknak. Az áfész-ek ipari ágazatának termelési értéke Bács-Kiskun nagy élelmiszeripori termeléséhez viszonyítva nem számottevő. A választék bővítésében betöltött szerepre azonban jelentős. Az UNIVER szövetkezet ételízesítői országszerte kedveltek, s exportra is egyre több jut belőlük. A Kiskunfélegyházi ÁFÉSZ libamájtermeléssel járul hozzá a belföldi árualaR, valamint a megye élelmiszerexportjának növeléséhez. Az áfész-szeszfőzdék évente 18 ezer hektoliter pálinkát főznek a más célra nem hasznosítható gyümölcsből. A helyi ellátás szempontjából legjelentősebb a fogyasztási szövetkezetek sertésvágó és húsfeldolgozó tevékenysége. A hat áfész feldolgozó évente négyezer mázsa töltelékárut és egyéb húskészítményt gyárt. A szövetkezeti mozgalom és a népgazdaság számára sem közömbös, hogy a megye fogyasztási szövetkezetei feladataikat milyen eszközállománnyal, szervezettséggel. létszámmal, anyagi és munkaráfordítással oldják meg. Munkájuk hatásfokának további javítását mozdítja elő a fogyasztási értékesítő és beszerző szövetkezetek Bács-Kiskun megyei választmányának ülése, amelyet kedden délelőtt tartottak Kecskeméten a MÉSZÖV székhazában. Bordós Lajos választmányi elnök bevezető szavai után Hrebik Ferenc, a fogyasztási szövetkezetek megyei szövetségének elnökhelyettese elemezte az áfészek gazdálkodása hatékonyságának alakulását, a fogyasztási szövetkezetek VIII. országos kongresszusa, és a következő évi tennivalókat az MSZMP Központi Bizottsága 1978. december 6-i ülésének határozata alapján. A vitában felszólalók számos részlet kéi-déssel egészítették ki a megoldandó feladatokat, a lakosság áruellátása javításának, valamint a szolgáltató tevékenység fejlesztésének a módját. K. A. Megkezdte munkáját az országgyűlés téli ülésszaka Szerdán délelőtt Il-kor a Parlamentben megnyílt az országgyűlés téli ülésszaka. A tanácskozáson részt vett Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Apró Antal, Biszku Béla, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Huszár István, Németh Károly és Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Jelen voltak a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. Az emeleti páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Az ülést Apró Antal, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Megemlékezett dr. Orbán Lászlóról, az őszi ülésszak óta elhunyt országgyűlési képviselőről, akinek élete már ifjú korától összeforrt a szocializmusért, az emberek boldogulásáért vívott küzdelemmel. Orbán László a tudatos, a mindig tettrekész kommunista harcosok közé tartozott. Bátor kiállása a fasizmus elleni harc éveiben, odaadó munkássága a felszabadulás utáni esztendőkben példa mindannyiunk számára. Munkássága mindenekelőtt hazánk kulturális életének kibontakoztatásában, népünk, ifjúságunk műveltségének emelésében játszott meghatározó, a jövőre is kiható szerepet. Számos fontos munkája mellett tagja volt az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek, majd haláláig az országgyűlésnek. Törvényhozói tisztjében is sokat vállalt, sokat tett és hűséggel szolgálta megbízóit, a népet, a hazát, a pártot, megkülönböztetett figyelmet, tiszteletet és szeretetet kivfva magának — hangsúlyozta Apró Antal, majd — javaslatára — az országgyűlés néma felállással adózott dr. Orbán László emlékének, érdemeit pedig jegyzőkönyvben örökítették meg. Apró Antal ezt követően bejelentette, hogy az Elnöki Tanács — az Alkotmány rendelkezésének megfelelően — bemutatta az országgyűlésnek a legutóbbi ülésszak óta alkotott törvényerejű rendeletéiről szóló jelentést. A jelentést az országgyűlés egyhangúlag tudomásul vette. Törvényhozásunk elnöke arról Is tájékoztatta a képviselőket, hogy a Minisztertanács megbízásából Faluvégi Lajos pénzügyminiszter benyújtotta a Magyar Népköztársaság 1979. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatot, dr. Markója Imre igazságügy-miniszter pedig a Büntető Törvényről szóló törvényjavaslatot. Az országgyűlés ezt követően elfogadta az ülésszak tárgysorozatát. 1. A Magyar Népköztársaság 1979. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat; 2. A Büntető Törvénykönyvről szóló törvényjavaslat; 3. Interpellációk. Ezután, a napirendnek megfelelően, megkezdődött a jövő évi költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Elsőként Faluvégi Lajos pénzügyminiszter emelkedett szólásra. Faluvégi Lajos expozéja Tisztelt országgyűlés! t » Az 1979. évi állami költségvetés benyújtása előtt részletesen és kritikusan, megvizsgáltuk gazdaságunk helyzetét, az V. ötéves tervidőszak már eltelt három évében lezajlott gazdasági folyamatokat. Ebben a munkában és feladataink kijelölésében mindenekelőtt az MSZMP Központi Bizottságának ez év december 6-i és korábbi határozataira támaszkodhattunk. Gondosan mérlegeltük azokat az ajánlásokat, amelyeket az országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága tett. Megállapításaink és költségvetési előirányzataink összhangban vannak ezekkel és természetesen a jövő évre vonatkozó népgazdasági tervvel is. Gazdasági helyzetünkről a képviselő elvtárSak külön, részletes írásbeli tájékoztatást kaptak. Ennek most csak a lényegét emelem ki! Az elmúlt években fenntartottuk gazdaságunk dinamikus fejlődését. Bár a nemzeti jövedelem kisebb mértékben nőtt a tervezettnél, a lakosság fogyasztása mégis majdnem az előirányzott ütemben, növekedett. Gyarapodtak és korszerűsödtek a népgazdaság termelőalapjai, s felhalmozásra jóval többet költöttünk az elgondoitnál. A tervezettnek megfelelően javult a munka termelékenysége, s bővült a külkereskedelmi forgalom. De erőfeszítéseink ellenére sem bontakoztak még ki eléggé a népgazdaság hatékonyabb fejlődését tartósan segítő folyamatok. A fejlődés minőségi követelményei nem érvényesülnek eléggé. A beruházások és az eszközök hatékonysága, a termelés és az értékesítés jövedelmezősége, s az anyag- és energiatakarékosság nem kielégítő. Célunk a népgazdaság egyensúlyának javítása A létrehozott nemzeti jövedelem az elmúlt három évben — akárcsak 1978-ban — ,nem fedezte teljesen a belső felhasználást, azaz a fogyasztást és a felhalmozást. Ezért — hogy céljainkat megvalósíthassuk — a hiányt behozatali többlettel, hitellel kellett pótolni. A gazdálkodás tényein kívül átgondoltuk a tervezésnek, a szabályozásnak és az intézményrendszer működésének a színvonalát és hatásfokát, Be kell látnunk, hogy a gazdasági fejlődés megváltozott feltételeinek sürgető kényszerét alábecsültük, belső alkalmazkodóképességünket pedig némileg túlértékeltük. Feladatainkat a következő évre és évekre ebből a — könynyűnek és egyszerűnek korántsem mondható — helyzetből kiindulva kelleU meghatározni! Az 1979. évi' népgazdasági terv fő célja a népgazdaság egyensúlyának javítása. A gazdasági egyensúly fokozatos elérésének útjára csakis úgy léphetünk, ha mérséklődik a növekedés üteme, mindamellett erőteljesebben 'kibontakoznak az intenzív gazdasági fejlődés jegyei; ha a hatékonyság és a növekedési ütem új. kölcsönös egymásra hatása alakul ki. A termelésnek és a nemzeti jövedelemnek az 1978. évinél mérsékeltebb, 3—4 százalékos — ezen belül az ipar termelésének mintegy 4, a mezőgazdaságénak 3— 3,5, az építési-szerelési teljesítményinek pedig 1 százalékos — növekedésével számolunk. A gazdasági egyensúly akkor javulhat, ha a mérsékeltebb növekedés mellett a gazdaságos kivitel erősen bővül, egyszersmind a behozatal növekedésének üteme csökken, vagyis kevesebb külső forrást veszünk igénybe. E/,en belül a KGST-országokkal folytatott külkereskedelmi forgalmat a hosszú távú államközi szerződésekben foglaltaknak megfelelően irányoztuk elő úgy, hogy a kivitel a behozatal növelésének lehetőségeihez igazodjon. A belföldi felhasználásnak erőnkön felüli fokozását nem folytathatjuk. Ezért a jövő évben a fogyasztás csak kevéssel növekedhet, s a felhalmozásnak csökkennie kell. A lakosság fogyasztása 2.5—3 százalékkal bővülhet, az életszínvonal emelésében tehát a folyamatosság — ha szerényen is, és nem minden réteg számára, de megvalósítható. Az egy lakosra jutó nomináljövedelem átlagosan 7 százalékkal, a fogyasztói árszínvonal 4,7—4,9 százalékkal lesz magasabb. A fogyasztói árszínvonal emelkedésében — mint a korábbi években — hatósági áremeléseknek és piaci tényezőknek egyaránt szerepe lesz. Az egy főre jutó reáljövedelem végül is mintegy 2 százalékkal nő. Az életkörülményekben mindinkább meghatározó a jó áruellátás, a szélesebb áruválaszték lőhet. Nemcsak a kereskedelemnek, hanem a termelővállalatoknak is sok a tennivalójuk abban, hogy az áruellátásban az elért Színvonal fennmaradjon, s ahol mód van rá, javuljon is. Föltesszük: társadalmunk minden rétegének egyetértésével találkozik az a költségvetési előirányzat; amely lehetővé .teszi, hogy fölemeljük a régen megállapított alacsony nyugdíjakat, s ezáltal enyhítsük egy társadalmi gondunkat. A Szakszervezetek Országos Tanácsának javaslatait is figyelembe véve, január elsejétől havi 400 forinttal emeljük az 1954. előtt, 300 forinttal az 1954 és 1959 között, valamint 100 forinttal az 1960—1971 között megállapított — 1700 forint alatti — saját jogú 'nyugidíjakat. Kiegészítjük az özvegyi eLlátást is. Száz forinttal emeljük a nyugdíjak alsó határát, a mezőgazdasági termelőszövetkezeti járadékot és a szociális ellátást. Havi 500 forintra egészítjük ki a házastársi pótlékot. Eze“k az intézkedések 1 millió 300 ezer nyugdíjasnak a jövedelmét növelik, együttesen 1 milliárd 800 millió forinttal. Ezenkívül ebben az évben is emeljük a szokásos-arányban. de legalább 70 forinttal mindenkinek a ínyugdíját, az előbbiekben már említettekét is. Ez átlagosan 4,8 százalékos emelést jelent, és további 1 milliárd 700 millió forintot. Meggyőződésünk, hogy az e célra fordítható eszközöket jól használjuk fel hiszen nyugdíjasaink erre a gondoskodásra, megbecsülésre munkájukkal már rászolgáltak és azt megalapozták. A végső felhasználás másik tág köre, a felhalmozás, az elmúlt években .gyorsan bővült, jócskán túllépve az V. ötéves terv első három évére számítottat. A növekedést átmenetileg meg kell állítani. Beruházásra ilyenformán összesen 204—206 milliárd forintot fordíthatunk. Beruházásunk 1979-ben — bár az ez évinél alig nagyobb — így is kereken 20 milliárd forinttal meghaladja a középtávú terv időarányos előirányzatát. Ez pénzügyi szempontból lehetővé teszi, hogy a már megkezdett beruházások tervszerűen megvalósuljanak. Az új kezdések elé azonban korlátokat állít. A felhalmozás egésze akkor csökkenhet, ha a készletnövékedés az ez évinél sokkal kisebb lesz Míg 1978-ba,n a nettó nemzeti termelés minden 100 forintjaihoz 6—7 forint készletfelhalmozás tartozott, jövőre ennek 3—4 forintra kell csökkennie. Ez a tervnek egyik kényes pontja, és kemény feladat^-'amelynek a megvalósításáért hitelezési gyakorlatunkban és a vállalati gazdálkodásban folyamatos intézkedések és erőfeszítések teendők! A népgazdasági tervben és az előterjesztett állami költségvetésben arra törekedtünk, hogy az irányítás elsősorban közgazdasági eszközökkel befolyásolja, de ahol szükséges, ott határozott és egyértelmű fellépéssel kiigazítsa a gazdasági folyamatokat. Azt tartottuk szem előtt, hogy a felügyeleti szerveknek a vállalati munkába való gyakori, aprólékos beavatkozása sokat ronthat; a vállalati stratégia konzultatív jellegű megerősítése viszont sokat segíthet abban, hogy a vállalatok és felügyeleti szerveik kapcsolata a gazdasági és társadalmi követelményeknek megfelelő tartalmat kapjon. A vállalati és szövetkezeti gazdálkodás Amellett, hogy módosítottuk a vállalati tevékenységet befolyásoló gazdasági, szabályozó eszközöket, a közvetlen állami döntéseket is szigorítottuk. Ezeknek a változtatásoknak általános céljai a következők: — A vásárlóerőt úgy szabályozzuk, hogy a felhalmozás és a fogyasztás tervszerűen alakuljon, a vállalati jövedelmek kerüljenek jobban összhangba a valóságos eredményekkel és teljesítményekkel és az befolyásolja a vállalati bérpolitikát. — a megváltozott gazdasági feltételeket, az erőforrások valóságos költségeit a vállalatok jobban érzékeljék, mint eddig; — végül: a nem gazdaságos tevékenységet határozottabban szorítsuk vissza, hogy azáltal — és ez a lényeg —, a jól dolgozó vállalatok gyorsabb fejlesztéséhez erőforrások szabaduljanak fel. A fenti célok eléréséhez szükséges változások módosítják a vállalati gazdálkodás pénzügyi feltételeit u kővetkezők szerint: — A vállalatoknak több adót kell fizetniük; az általános nyereségadó kulcsa, amely eddig 36 százalék volt, ezután 40 százalékra emelkedik. Így a vállalatok az elért nyereségből az eddiginél kevesebbet helyezhetnek saját érdekeltségi alapjaikba. Ennek az intézkedésnek az alapokat csökkentő hatása csak 1980-tól válik érzékelhetővé, hiszen a nagyobb adókulcs az, 1979-ben képződő nyereséget terheli. Elengedhetetlen azonban, hogy ez a vállalatokat már jövőre maggondoltabb döntésekre késztesse. — Az 1978. évi adózott nyereségből az eddigi 15 százalék helyett 25 százalékot kell a kötelező tartalékalaipba tenni. A tartalékalapoknak már jövőre érvényes növelése — jóllehet csökkenti a pillanatnyi vásárlóerőt — nagyobb biztonságot ad a későbbi években. — A felhalmozás szabályozására irányuló intézkedéseink együttes hatására, számításaink szerint, 1979-ben a vállalati fejlesztési alapok nagysága nem haladja meg az ez évit. A vállalatoknak persze továbbra is eleget kell tenniük a vállalt törlesztési kötelezettségeiknek, sőt a fejlesztési alapjukból többet 'kell a forgóalap feltöltésére fordítani ok, mint eddig A vállalatok kiegészítő beruházási forrásként a tervben megjelölt célokra összesen az ez évivel megegyező mértékű állami támogatást vehetnek igénybe, de a jövőben, az erre szánt összegeket szigorúbb gazdaságossági követelményekkel kívánjuk kihelyezni. A mezőgazdaságban is szükség van a beruházási vásárlóerő mérséklésére, mind az állami gazdaságokban. mind a termelőszövetkezetekben. Itt is növekedik a kötelező tartalék és a forgóalapnak saját eszközökből való képzése. A támogatásokat összpontosítjuk. Továbbra is támogatjuk az ültetvénytelepítést és a sertés- és juhférőhelyek bővítését, de csak akkor, ha az üzemek az eddiginél nagyobb arányban járulnak hozzá saját forrásaikkal. A kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági szövetkezetek a jövőben is számíthatnak az eddigi támogatásokra. Termelővállalatoknak elsősorban olyan beruházásokhoz ad új hiteleket a bank, amelyekkel bővül a korszerű, versenyképes, exportálható termékek gyártásának a kapacitása. Az elmúlt évek kedvező tapasztalatai alapján a kormány fölemelte az V. ötéves tervben erre előirányzott hitelkeretet. Az ilyen jellegű beruházásokhoz, aiz átlagosnál nagyobb arányú gépbeszerzés kapcsolódik, nagyrészt behozatal formájában. Külföldi hitelfelvételelnk — amelyeke C’ay. VnYllilt évek gyakorlatához hasonlóan a jövőben is folytatni kívánunk — mindenekelőtt ezt a célt szolgálják. (Folytatás a 2. oldalon.)
