Petőfi Népe, 1978. december (33. évfolyam, 283-308. szám)

1978-12-19 / 298. szám

\ 2 • PETŐFI NÉPE • 1978. december 19. események sorokban BUDAPEST______________________ Az Óvári Miiklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára által vezetett pártkül­döttség, amely a Béke és Szocia­lizmus című folyóirat s a Bolgár Kommunista Párt Központi Bi­zottsága által rendezett nemzet­közi konferencián vett részt, szombaton este hazaérkezett Szó­fiából. (MTI) ABU DHABI Az USA és Nyugat-Európa csa­lódással fogadta a kőolaj árának jövő évre tervezett 15 százalékos emelését. Képünkön: Jamuni Szaúd-Arábia olajipari minisztere kommentálja az OPEC Abu Dha­­biban tartott konferenciájának döntését. (AP—MTI—KS) BRÜSSZEL______________________ Nagy János külügyminiszter­helyettes látogatást tett Belgium­ban és Luxemburgban. Eszme­cserét folytatott Raoul Schouma­­kerrel, a belga külügyminisztéri­um főigazgatójával, illetve Charles Reichlinggel, a luxem­burgi külügyminisztérium főtit­kárával, a kétoldalú kapcsolatok­ról és nemzetközi kérdésekről. Nagy Jánost fogadta Henri Si­monét belga külügyminiszter, va­lamint Jean Hamilius luxembur­gi ügyvezető külügyminiszter. (MTI) RÓMA_______________________ Újabb provokációt követtek el újfasiszta elemek vasárnap este a dél-olaszországi Cosenzában: pisztolyokkal lőttek az. Olasz Kommunista Pártnak a város­­központban levő helyiségére. (TASZSZ) TOKIO______________________ Hétfőn megtartották Nguyen Duy Trinh vietnami és Szonoda Szunao japán külügyminiszter hi­vatalos tárgyalásainak befejező fordulóját. A megbeszéléseken Szonoda arról tájékoztatta Trinh-t, hogy Japán hozzájárult az amerikai—kínai kapcsolatok normalizálásáról létrejött egyez­ményhez. A vietnami delegáció szerdán utazik haza. (MTI) SZOVJET—AMERIKAI KAPCSOLATOK Lehetőségek és nehézségek a SALT-II körül Andrej Gromiko szovjet és Cyrus Vance amerikai külügymi­niszter e heti találkozója előtt a szovjet sajtó az elmúlt napokban számos cikkben elemezte a szov­jet—amerikai kapcsolatok helyze­tét, várható alakulását. A szov­jet—amerikai kereskedelmi tár­gyalások kapcsán elhangzott ma­gas szintű megnyilatkozások, el­sősorban Leonyid Brezsnyevnek, az amerikai üzletemberek tiszte­letére adott vacsorán elmondott beszéde ugyancsak bőséges ala­pot adtak a viszony elemzéséhez. Ami a közvetlen feladatot, a hadászati támadó fegyverek kor­látozásáról szóló megállapodást illeti, a szovjet sajtó lehetőséget lát a megegyezésre, de egyúttal figyelmeztet arra is, hogy még mindig vannak nehézségeik, és hogy különösen bizonyos ameri­kai kötök állásfoglalása teszi problematikussá a végleges meg­állapodást A Pravda vasárnapi száméban hangsúlyozta: ez utób­bi időben vannak kedvező fejle­mények, mindenekelőtt a Szov­jetunió fáradhatalan erőfeszítései és a világközvéleménynek a SALT—II. megkötését támogató határozott állásfoglalása eredmé­nyeként. Ezzel egyidőben azon­ban a hidegháborús körök tevé­kenysége is megerősödött és ez veszélyeztet a tárgyalások sike­rét. A lap figyelmeztet az abban rejlő veszélyre is, hogy a SALT—II. ellenfeleit az amerikai kormányzat más fegyverkezési programok ígéretével igyekszik „lecsendesíteni”.-Danyil Kraminov külpolitikai kommentátor a Za Rubezsom cí­mű külpolitikai hetilapban meg­jelent cikkében a többi közötta kapcsolatok perspektíváját érintő amerikai elképzelésekkel foglal­kozik. Kraminov véleménye az, hogy az Egyesült Államok sajá­tos programot szab meg: a szov­jet—amerikai kapcsolatok fej­lesztése előtt más — egyébként a Szovjetunió által is sürgetett — nemzetközi érvényű megállapodá­sokat akar kötni, így a nukleáris fegyverkísérletek eltiltásáról, a fegyverkereskedelem szabályozá­sáról és más kérdésekről és egyúttal mintegy „bizonyságokat” akar .szerezni arról, hogy a Szov­jetunió Afrikában és másutt nem alkalmazza az amerikai kifeje-' zés szerint „konfrontációs poli­tikát”, vagyis nem nyújt támo­gatást a szabadságukért küzdő népeknek. A szovjet újságíró vi­tába száll ezzel az elképzeléssel, hangsúlyozva, hogy az Egyesült Államok által hirdetett „konfron­tációs politika” nem létez,ik —, illetve éppen az imperialista ha­talmak kényszerítenek ki bizo­nyos konfrontációt Afrikában. Szovjet részről igen keményen elítélik azokat, akik a szovjet— amerikai kapcsolatok megrontá­sára, a viszony kiélezésére törek­szenek, és ehhez hazug ürügye­ket keresnek. (MTI) Vietnam békés külpolitikára törekszik TOKIÓ Phan Hien vietnami külügymi­niszter-helyettes, hétfőn nemzet­közi sajtóértekezleten ismertette hazájának békés külpolitikai tö­rekvéseit. Hien, aki a jelenleg hi­vatalos látogatáson Japánban tar­tózkodó Nquyen Duy Trinh kül­ügyminiszter kíséretének tagja, a japán vendéglátókkal folytatott tárgyalásukról szólva közölte: a vietnami küldöttség kifejtette, hogy az indokínai szocialista or­szág változatlanul független és szuverén külpolitikai irányvona­lat követ, és ezen az alapon kí­vánja elmélyíteni együttműködé­sét, békés és baráti kapcsolatait mindazokal az országokkal, ame­lyeket iránta hasonló szándékok vezérelnek. Reményét fejezte ki, hogy Japán is független és szu­verén politikát folytat, és ily módon szintén hozzájárul Áz.sia békéjének és biztonságának meg­szilárdításához. A külügyminiszter-helyettes emlékeztetett Hanoinak arra a javaslatára, hogy a három indo­kínai. valamint az öt. ASEAN- orszá.g és Burma részvételével hozzák létre a térségben a béke és a semlegesség övezetét. Az er­ről a .kérdésről Pham Van Dong kormányfő által megkezdett tár­gyalásokat Vietnam folytatni óhajtja az érdekelt államokkal. Az Egyesült államok és a Kí­nai Népköztársaság kapcsolatai­nak normalizálását bejelentő közleményről szólva a külügymi­niszter-helyettes rámutatott: a viszony rendezése a két ország ügye. A kérdés az, vajon a lépés békés, vagy ezzel ellentétes célo­kat szolgál-e. Phan Hien kijelentette, hogy országa bármikor hajlandó elő­zetes feltételek nélkül rendezni kapcsolatait Washingtonnal. Vietnam megvédi területét a Kína által ösztönzött kambodzsai Pol Pót-rend szer agressz.iós cse­lekményeivel szemben — hangoz­tatta a külgyminiszter-helyettes, majd így folytatta: a most folyó valóságos határháborút a népel­nyomó rezsim robbantotta ki, amelynek semmi köze a szocia­lizmushoz. (MTI) PARLAMENTI VÁLASZTÁSOK BELGIUMBAN Új kormány esetén sem változik a külpolitika • Leo Tindemans volt miniszter­elnök a/, eredmények közlésére várva. (Tclefoto—MTI) BRÜSSZEL Bár a vasárnap lezajlott belga parlamenti választások végered­ményét hivatalosan még nem közölték, a nem hivatalos adatok alapján megállapítható, hogy a parlamenti erőviszonyok szem­pontjából az 1977 áprilisában megtartott legutóbbi választások­hoz képest nem változott lénye­gesen a helyzet. A két nagy párt. a szocialista és a keresztényszocialista (mind­kettő flamand és vallon szárny­ra oszlik), megtartotta kéthar­mados többségét a képviselőház­it rí, ás ez megadja számukra a lehetőséget, hogy egymás között döntsék el Belgium regionális felosztását, amely az alkotmá­­nyozó parlament fő feladata lesz. A vasárnapi választások két fontos tényt mindenesetre vilá­gossá tették. Az egyik: a fla­mand keresztényszocialisták, élü­kön Leo Tindemans volt minisz­terelnökkel, nem érték el azt a sokszor hangoztatott céljukat, hogy abszolút többséget szerezze­nek Flandriában. Tindemans puccsszerű lemondása tehát hiá­bavaló volt. A másik fontos tény: a válasz­tók kedvetlen hangulatban járul­tak az urnákhoz Bár Belgium­ban a szavazás kötelező, mint­egy 10 százalékra tehető azoknak a száma, akik vagy nem szavaz­tak, vagy üres szavazólapot he­lyeztek az urnákba. A Belga Kommunista Párt megduplázta szavazatainak szá­mát és az eddigi két képviselő­vel szemben négy mandátumot nyert. A hivatalos végeredmény ki­hirdetése után a belga király va­lószínűleg megbízottat fog kine­vezni, aki megkezdi a kormány­alakítási tárgyalásokat. A leg­több megfigyelő szerint a kor­mány megalakítása hosszú időt fog igénybe venni. Belgium kül­politikája semmi esetre sem fog változni akárki alakítja is meg az új kormányt. (MTI) Év végi gondok Algériában A z év fordulójának közeled­'*■ tével az arab országok és a harmadik világ szempontjából igen fontos és komoly kérdőjelek rajzolódtak ki Algériában. Fran­ciaország e hajdani „megyéje”, amely hősies felszabadító harccal vívta ki szabadságát és állami függetlenségét — mind az el nem kötelezett országok mozgailmán belül, mind pedig az arab világ­ban a legkövetke/.esebben haladó erők soraiba tartozik. A gondo­kat és nehézségeket nem is az jelenti, mintha bármiféle válto­zás mutatkoznék ebben a poli­tikában. Algériában zavartalanul folyik az országépítés munkája és a kormány a tömegek -széles körű támogatását élvezi. Ami a hely­zetet különlegessé teszi, s ami a jövőben problémákat okozhat, az Huari Bumedien elnök egészségi állapota. Az első hivatalos je­lentést erről november 20-án ad­ták ki, amikor az elnök vissza­tért a Szovjetunióból. A moszk­vai utazás célja néhány politikai megbeszélésen túlmenően az volt, hogy Bumedient orvosi kezelés­ben részesítsék. Visszatérése után az elnök állapota súlyosbodott. Az algíri Musztafa kórházban el­vesztette eszméletét azután rö­vid időre magához tért, majd ál­lapota újból rosszabbodott. Algéria tömegeinek érettségét és a rendszer szilárdságát jelzi, hogy mind politikai, mind gaz­dasági szempontból zavartalanul folytatódik tovább az ország éle­te. Mindamellett a vezetés és a tömegek egyaránt kénytelenek számolni azzal,, hogy Bumedien esetleg nem vehet többé aktívan részt az állam vezetésében. Te­kintettel arra. hogy az algériai elnök igen. nagy mértékben kon­centrálta a döntéshozatal mecha­nizmusát és a politikai elhatáro­zásokat, legszűkebb tanácsadói körének meghalLgatása után. ma­ga hozta meg, Algériának kétség­kívül új döntéshozatali gépezetet kell felállítania ezekben, a hetek­ben. XI aga Bumedien elnök is tisztában volt azzal, hogy erre előbb-utóbb sort kell kerí­teni és be .kell fejezni az állam­szervezet teljes intézményesítésé­nek folyamatát. Ezzel kapcsolatban emlékeztet­ni kell arra, hogy Bumedien ez­redes (pontos életkorát nem tud­ják. a találgatások 48 és 53 év között fozognak), 1965. június 19- én került az ország élére. Ez, a változás katonai puccs eredménye volt. Ezt megelőzően a Francia­­országtól való elszakadást köve­tően Ben Bella, a forradalmi mozgalom egyik másik vezetője állít az ország élén, aki azonban gyengekezűnek bizonyult a fel­­szabadítási mozgalom (FLN) bel­ső frakcióharcainak visszaszorí­tásában. (Ben Bella azóta házi­­őnizetben él.) Gyakorlati politikai szempont­ból megítélve a helyzetet, az az­óta eltelt időszak igazolta Bume­­dien és támogatóinak fellépését. Rendkívüli következetességgel számolták fel a gyarmati függő­ség gazdasági maradványait, ki­egyensúlyozott népgazdaságot te­remtettek. Földreformot hajtottak végre, amely képes volt megva­lósítani az öröklött kisárutermelő gazdálkodás és a korszerű nagy­üzemi szocialista jellegű termelés egymás mellett élését. Az utóbbi 13 év nemzetközi vitáiban Algé­ria következetesen a haladó erők oldalán állott. A gazdasági, társadalmi és po­litikai eredmények természetesen nem tették szükségtelenné a rend­szer intézményeinek megszilár­dítását, különös tekintettel az ál­lamfő kezében összpontosuló rendkívül nagy hatalomra. A ha­talom legfőbb szerve 1965 óta a Forradalmi Tanács. Ennek ere­detileg 26 tagja volt, de a halál­esetek. önkéntes visszavonulások, kizárások és emigrálások követ­keztében 8 tagra zsugorodott. A tagok számának csökkenése is je­lezte az intézményesítés szüksé­gességét, hiszen ez módot nyúj­tott volna a természetszerűen ke­letkező nézetkülönbségek konf­liktusmentes megvitatására. Az eredeti terv az volt, hogy 1979 ele­jén megtartják az FLN kongresz­­szusát. a Forradalmi Tanács megszűnik és átadja helyét egy választott Politikai Bizottságnak. Az új helyzet az,ónban azt a kény­szerű és nyilván ideiglenes meg­oldást diktálja, hogy az ország­vezetés folytonossága ne szakad­jon meg és a Forradalmi Tanács helyén maradjon. Nem hangzott el egyelőre újabb nyilatkozat az­zal kapcsolatban, hogy mi lesz a kongresszus sorsa. Amennyiben Bumedien tovább­ra is tartósan akadályoztatva len-• Huari Bumedien ne államfői teendőinek ellátásá­ban, a, nemzetgyűlésnek formáli­san ki kell nyilvánítania ezt a tényt. Ebben az esetben 45 napig a nemzetgyűlés elnöke ideiglenes államfő lehet. Ezt követően qz FLN rendkívüli kongresszusának kell javaslatot tennie az elnök személyére. A jelöltet országosan egy népszavazás-jellegű közvet­len szavazás erősíti meg. E pil­lanatban (amennyiben erre a lé­pésre sor kerül) általában két esélyest tartanak számon. Az egyik Buieflika külügyminiszter, a másik Mohamed Jahjui, az FLN szervezeti vezetője. Oumedien 13 éves tevékeny­" sége jelentős fejezete a modern Algéria megteremtésé­nek. Egyénisége, stílusa és poli­tikai célkitűzései erőteljesen meg­határozták az algériai álLamrend­­szer és külpolitika jellegét. Ép­pen ez teszi a súlyos betegsége által okozott gondokat oly bonyo­lulttá. (—I —e) NAPI KOMMENTÁR Mil je nelő jellel? Mikor Carter, az Egyesült Ál­lamok elnöke ünnepélyesen be­jelentette, hogy országa 1979. január elsejétől felveszi a teljes jogú diplomáciai kapcsolatokat a Kínai Népköztársasággal, sietett hozzátenni: reméli, hogy a Szov­jetunió „jól fogadja” majd a döntést. Nos, az Egyesült Álla­mok mai vezetői is igen jól tud­ják, hogy hosszú évtizedeken ke­resztül éppen a Szovjetunió ál­lott ki teljes nagyhatalmi súlyá­val azért, hogy a Kínai Népköz­társaságot elismerjék és felve­gyék az ENSZ-be. Éppen most aktuális emlékez­tetnünk arra is, hogy ez a szovjet magatartás jottányit sem változott akkor sem. amikor — egyedül és kizárólag Peking hi­bájából — megromlott a szovjet —kínai viszony, sőt akikor sem, amikor a maoista külpolitika alapja a szovjetellenesség lett. Moszkvában a kétoldalú kap­csolatok rohamos hanyatlása el­lenére sem tértek el attól az alapállástól, hogy külpolitikát csak reális alapokon lehet csi­nálni, a realitás pedig az, hogy Kína ügyeit Pekingből és nem a tajvani fővárosból, Tajpejből intézik. A Szovjetunió és a szo­cialista országok mindig is val­lották a diplomáciai kapcsolatok, az államközi érintkezés fontos­ságát és most is azt teszik. ' Egészen más kérdés azonban az, hogy egy-egy ilyen kapcsolat milyen előjellel születik meg és mire kívánják azt felhasználni. Hogy a kérdés mennyire jogos, azt világosan mutatja a kínai— japán kapcsolatfelvétel, amely­nek kapcsán Peking egy pillanat­ra sem csinált titkot abból, hogy a Tokióval létrejött kapcsolatot egy harmadik ország, a Szovjet­unió ellen kívánja „értékesíte­ni”. Az ilyen magatartás ellentétes az ENSZ alapokmányával épp­úgy, mint az elemi diplomáciai gyakorlattal és a nemzetközi szokásjoggal. És ne feledjük: Pék ingben már most, a kapcso­latfelvétel bejelentését közvetle­nül követően magas helyről hal­latszanak olyan hangok, hogy az amerikai—kínai közeledést „a hegemonizmus” (ez a kínai szó­­használat szerint a Szovjetuniót jelenti) elleni harcra kell fel­használni. Ha két ország felveszi egy­mással a diplomáciai kapcsolato­kat., abban önmagában nincs ki­vetnivaló. Ha azonban ezt hi­degháborús, az enyhülést fenye­gető célokra használják fel, ak­kor a helyzet egészen más. Pe­king részéről nyilvánvalóan ez a szándék, hogy valóban így lesz-e, az nagyban Washingtonon mú­lik. H. E. Tiltakozó felvonulások Tajvanban <S) Tajvan cserbenhagyásként értékeli az Egyesült Államok részéről azt a bejelentést, hogy január 1-től az felveszi a diplomáciai kapcso­latokat a Kínai Népköztársasággal. Képünkön: tiltakozó felvonulók Tajvan fővárosában. (Telefoto—AP—MTI—KS) Carillo beszámolója a két párt eszmecseréjéről MADRID Országos konferenciát tartott a hét végén a spanyol kommunista párt. A konferencia vasárnapi ülé­sén felszólalt Santiago Carillo is, és aláhúzta a Spanyol Szocialista Munkáspárt és a Spanyol Kom­munista Párt vezetői között a múlt hét végén lezajlott találko­zó jelentőségét, mindazonáltal rá­mutatott, hogy ezen nem volt szó semmiféle baloldali alterna­tíva kidolgozásáról, sem a nép­front valamilyen formában való felélesztéséről. Carillo újból leszögezte: olyan kormány alakítására van szükség, amelynek széles bázisa van a parlamentben és az országban, és amely képes a legfontosabb fel­adatok megoldására, képes moz­gósítani a népi erőket. A kom­munisták úgy vélik, hogy ezt az új, demokratikus többséget, az új kormányt most kell megala­kítani, anélkül, hogy új általános választásokat várnánk. Ebben azonban nem értenek velünk egyet szocialista elvtársain'k. En­nek ellenére azt mondták, hogy ha Suarez miniszterelnök a hely­zet bonyolult voltára és a jelen­legi nehézségekre hivatkozva fel­hívná őket egy ilyen kormányban való részvételre, igenlő választ adnának. Ez azt jelenti, hogy olyan helyzetbe jutottunk, amely­ben a szó most Suarez miniszter­­elnöké. Majd meglátjuk, vajon Suarez nagy politikus-e, vagy pedig csak a körülmények termé­ke. (MTI) LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT • Magyar gyerekek sikere a nemzetközi gyermekrajz-kiállí­­táson Az 1978 tavaszán Tokióban megrendezett 8. nemzetközi gyermek­­rajz-kiállítás magyar díjait osztották ki hétfőn az Országos Pedagó­giai Intézet dísztermében. A kiállításon különdíjat nyert Csillaghegyi Katalin, a keceli Arany János Általános Iskola tanulója, Szabó Zsu­zsanna, a debreceni Bocskai István Általános Iskola diákja. Darányi Ildikó, a makói Kun Béla Általános Iskola tanulója és a pécsi úttö­rőház rajzszakkörének 13 tagja. A versenyen öt aranyérmet is sze­reztek a pajtások, közöttük Lukács Mária, a kecskeméti Jókai Mór Általános Iskolából vette át. A nemzetközi zsűri 23 pályaművet ju­talmazott ezüstdíjjal. A díjakat Tímár András, az Országos Pedagó­giai Intézet főigazgató-helyettese adta át. A kiállításon 66 ország több mint tízezer rajzzal képviseltette magát. A magyar gyerekek 70 alkotással vettek részt a kiállításon, s összesen 32 díjat nyertek. (MTI) • Szocialista országok békemozgalmainak tanácskozása Szófiában hétfőn délelőtt megkezdődött a szocialista országok békemozgalmainak tanácskozása. A találkozón bolgár, csehszlovák, kubai, lengyel, magyar, mongol, NDK-beli, román, szovjet és viet­nami küldöttség vesz részt. A magyar delegációt dr. Sütő Gyula, az Országos Béketanács titkára vezeti. A nemzetközi békemozgalom idei tevékenységét és jövő évi feladatait Romesh Chandra, a Béke-világ­­tanács elnöke elemezte. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom