Petőfi Népe, 1978. december (33. évfolyam, 283-308. szám)
1978-12-02 / 284. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1978. december 2. Mindig a jó ügyet szolgálva ,,A pártmunka színvonalát és eredményességét nagymértékben az határozza meg, hogy a munka miként halad a végrehajtás első vonalában, az alapszervezetekben.” (Az MSZMP XI. kongresszusa határozatából.) A pártalapszcrvezctek valóban kulcsterületek, éppen ezért fontos, hogy a kommunisták érezzék ezt, nap mint nap ennek szellemében végezzék párt- és gazdasági munkájukat. Hogyan állnak helyt Kecskeméten, a MEZŐGÉP Vállalatnál a párttagok? Miként végzik munkájukat az alapszervezetek? Erről beszélgettünk Döbrentei Károllyal, a vállalat pártvezetősége titkárával. — Sok múlik azon, hogy egyegy közösség, ez esetben az alapszervezetek munkáját, milyen vezető, illetve vezetőség irányítja. Döbrentei elvtárs, mint a pártvezetőség titkára, miben foglalná i. ze a jó vezető tulajdonságait? — Ügy vélem, hogy az a jó vezető, aki felelősséget érezve a rábízott területért, hozzáértéssel szervezi a munkát, jól tájékozott, rendelkezik jó politizáló, agitatív érzékkel, az igazáról meggyőzően tud szólni. Nem torpan meg a nehézségek tapasztalásakor sem. Bízik az emberekben, hisz a nevelhetőségükben. Pártvezetőségünk nagy gonddal, körültekintően foglalkozik a vezetők kiválasztásával. S ez nemcsak az alapszervezetek vezetőire, a gazdasági területre is vonatkozik. Azt akarjuk, hogy különböző területeket, közösségeket valóban rátermett vezetők irányítsák. A cselekvési programunkban ezt így fogalmaztuk meg: „Fontos feladatnak tekintjük az egész vezetés színvonalának javítását. Különös figyelemmel foglalkozunk a közvetlen termelés és az üzemrészek dolgozói szoros kapcsolatának kialakításával. A fő feladatok közé tartozik a hatáskörbe vont gazdasági, társadalmi, politikai vezetők munkájának figyelemmel kísérése, munkájuk értékelése. — Ide kívánkozó kérdés: hogyan érvényesülnek a párt káderpolitikai elvei a vállalatnál? — Rendszeresen foglalkozunk a káder- és személyzeti munkával. A pártalapszervezetek vezetőségeinek véleményezési joga van. Ennek gyakorlása érdemben segíti a párt káderpolitikájának helyi megvalósítását. A véleményezési jogkör kialakításával és gyakorlásával együtt javult, tervszerű a káderekkel való foglalkozás is. Ez különösen az I-es alapszervezetünknél tapasztalható. Egy-egy vezető megbízásakor vagy más alkalommal, igen alaposan megtárgyalják erényeit és gyarlóságait is, aztán meghatározott idő után ismét visszatérnek erre. Egy-egy vezető elbírálásánál nemcsak az Iskolai végzettségét, gazdasági munkáját vizsgáljuk, hanem politikai felkészültségét, elkötelezettségét, a beosztottakkal való törődést, a nevelést és a közéleti tevékenységet is. Nem tévesztjük szem elől a vezetői utánpótlással kapcsolatos teendőket sem. A nők és a fizikai dolgozók vezetővé nevelésére évek óta fokozott figyelmet fordítunk. Hiszen ez az a terület, ahonnan — véleményünk szerint — a jó vezetőket kinevelhetjük. Tudatosan választjuk ki azokat, akik tanulni akarnak, hogy a fizikai munkát végzőket megfelelő előképzettség után vezetői teendők ellátásával bízzunk meg. — A szervezeti szabályzat elsírja a párttag számára, hogy sajátítsa el a marxizmus—leninizmus alapjait, rendszeresen fejlessze elméleti, politikai tudását, gazdagítsa műveltségét. Vajon hogyan alakul az alapszervezetekben a tanulás, a nevelés? — Pártalapszervezeteink kis kö-ŰJ LEHETŐSÉG A HOMOKHASZNOSÍ TÁSBAN Eredményes módszer Császártöltésen Többféle homokhasznosítási módszerről szóltunk már lapunkban. Egyebek között — különösen a IV. ötéves terv időszakában — a racionális földhasználat értelmében az erdősítés került előtérbe, amely jelentős állami támogatással valósult meg. A jobb homokterületek — amelyek humusztartalma megfelelő — szőlő- és gyümölcskultúrák telepítésére alkalmasak, de ez is jelentős beruházás és nem kevés állami támogatást igényel. Az eddigi parlagterületeket az V. ötéves terv időszakában a mezőgazdasági üzemek igyekeznek hasznosítani^ többen közülük legelőnek, illetve olyan gyepet létesítenek ezeken, amelyeket intenzíven tudnak művelni. Sok helyen manapság is azt tartják, hogy a szántóföldi művelésbe vont homokterületeken legeredményesebben rozs termeszthető. Ha a népgazdasági igényeket is figyelembe vesszük, könnyen belátható, hogy ennél „keresettebb”, hasznosabb növény termesztését kell szorgalmazni. Jelenlegi törekvéseinkhez jobban alkalmazkodó művelésiág-változtatássai az alacsony humusztartalmú, gyenge homokterületeken eredményesen termeszthető a lucernamag. Az országban egyedülálló termesztéstechnológiát dolgoztak ki a császártöltési Kossuth Termelőszövetkezetben. Az 5200 hektáros szövetkezetben a jobb földeken búzát és kukoricát termesztenek, az utóbbiból az idén rekordtermést értek el, 50 mázsa volt a hektáronkénti hozam. Mindkét növényt a Szolnoki Gabona- és Iparinövény Termelési Rendszer keretében termesztik. Gyenge homokterületeken vetették a cirkot, az ócsal HYBAR-rendszerhez csatlakozva, az Idén már 26 mázsás hektáronkénti átlagtermést értek el, de Jövőre meg akarják haladni a hektáronkénti 30 mázsás hozamot. A szövetkezet legrosszabb földjein, amelyek hektáronként 2—6 átlag aranykorona értékűek, öt esztendővel ezelőtt kezdték el a lucernatelepítést. Ekkor kezdődött meg a futóhomok gazdaságos hasznosítása. A szövetkezet főmezőgazdászának irányításával olyan technológiát dolgoztak ki, amely lehetővé tette, hogy ezeken a területeken Is nagy biztonsággal, jövedelmezően termesszenek zösségek a vállalati egészben. Mindenki ellátja napi teendőit. Régi igazság, hogy minden tudás próbája a gyakorlat. A gyakorlat pedig a munkahely, s az élet számos területe. A tanultakat van tehát hol alkalmazni, a tudás kipróbálható abban a közösségben, ahol élünk, dolgozunk. A kommunista személyiség kibontakozásának színterei az afapszervezetek, amelyek irányítják, szervezik a nevelést, a tanulást és megkövetelik, hogy a kommunisták tudásukhoz mérten vegyenek részt a közös munkában, s a különböző foglalkozásokon. — Elégedettek-e az egyes oktatási formák hallgatóinak aktivitásával? S egyáltalán, miként mérik a párttagok aktivitását? — Ami az oktatásra vonatkozó kérdést illeti: a párt- és tömegszervezeti oktatásban részt vevő hallgatók többsége véleményt mond, vitatkozik, s ez így természetes. Ha valaki nem ért valamit, kérdezze meg. Hiszen vitatkozva, érvek és ellenérvek ütköztetése nyomán kristályosodik ki a közös állásfoglalás. Az utóbbi időben e téren örvendetes fejlődés tapasztalható. Ez hasznos a hallgatóknak, s a közösségnek egyaránt. A kérdés második felére, arra válaszolva, hogy milyen a párttagság aktivitása, úgy vélem, helytelen csak a pártoktatás tapasztalataira szorítkozni. Ilyen értelemben ugyanis egy alapszervezet párttagsága akkor aktív, ha történetesen minden foglalkozáson minden hallgató kifejti véleményét. Ez így túlságosan leszűkített. Az aktivitáshoz, véleményem szerint, sok minden hozzátartozik. Nevezetesen mindaz, amit a párttag jogainak, kötelességeinek teljesítésében, a megbízatások maradéktalan teljesítésében. a közéleti tevékenységben, az üzemi, vállalati tervfeladatok maradéktalan teljesítéséért való Déldás közreműködésben mutatkozik meg. Tehát, ha ilyen a tagság. akkor aktív a nártalaoszervezet — mondotta végül Döbrentei Károly. B. M. TERVEN FELÜL 5000 TONNA SZÉN! lucernamagot. A legnagyobb gondot a telepítés okozta. Nem „állt meg” a földben a mag, vagyis kezdetben nem találták meg annak módját, miként tudnák elvetni az apró lucernamagokat úgy, hogy a szél a homokkal együtt ne vigye el. A megoldás végső soron egyszerű és a technológia követésre méltó. A telepítés lényege, hogy búza védőnövényre vetik a lucernát, ősszel vetik el a búzát, ózonban a „rendes” termesztéshez képest a hektáronkénti vetéshez szükséges magnak csupán csak felét. Az ősszel megerősödött, télen áttelelt kis búzanövényre tavasszal vetik rá a lucernamagot. Ugyancsak az egyéb esetekben használt magmennyiségnek a felét juttatják a földbe. Azt mondhatjuk, hogy a búza védelme alatt kel ki a talajban a mag, szökken szárba a lucerna. A magot, a homokot nem tudja elsodorni a tavaszi szél. Nyáron a szokásos módon learatják a búzát. Eddigi tapasztalataik szerint e területekről is képesek betakarítani hektáronként 25—30 mázsát. Ekkor már a lucerna mintegy 20—30 centiméteres. Nyilvánvaló, hogy a kombójn ennek felét levágja az aratáskor. A búzabetakarítás után megtisztítják a tarlót, s a nyári csapadék hatására a lucerna intenzíven fejlődik és bokrosodik. ősszel kaszálják, amikoris hektáronként 10—15 mázsa szénatermés nyerhető. A következő esztendőben kezdődik meg végső soron a lucemamag-termesztés. A szövetkezetben eddig kiváló eredményeket értek el, hiszen 250—280 kiló lucernamagot takarítottak be hektáronként, s nagyobb részét elsőfokúként értékesítették. Jövedelmező a homokhasznosításnak ez la módja, ugyanis a mázsánként! termelési költség alig több mint 3 ezer forint, az árbevétel viszont megközelíti a 8 ezer forintot. A császártöltési gazdaságban eddig sokan megnézték a homoki lucernamag-termesztés technológiáját. A megyében azonban még nem szánta rá magát egyetlen gazdaság sem, hogy megvalósítsa. A példa pedig mindenki előtt ott áll, s a Bács-Klskunban levő igen sok gyenge homoktalaj gazdaságos és Jövedelmező hasznosítása nemcsak kötelessége a szövetkezeteknek, hanem egyre inkább , érdeke is. C«. I. • A Nógrádi Szénbányák szorospataki aknattzemében dolgozó szocialista brigádok vállalták, hogy az éves terven felül — amely 260 000 tonna — 5000 tonnával több jó minőségű feketeszenet termelnek ki. A képen: a Gagarin szocialista brigád. A kis zárthelyiktől az államvizsgáig — Mire a tu&toll kezelését megtanultam, nem voltam észnél — avat be a kezdők sorsát megnehezítő részletekbe Bálint Mária. A szegedi lány, a kecskeméti Gépipari és Automatizálás! Műszaki Főiskola első évfolyamának hallgatója. — Azt mondták, hogy ezt a főiskolát könnyen el lehet végezni. Könnyebben, mint az egyetemet. Az ember idejön és tapasztalja, hogy nem így van. Rengeteget kell tanulni. Minden órán kis zéhákat — zárthelyi dolgozatokat — írunk, ezekre alaposan fel kell készülnünk. Ugyanis a kis zéhák értéke dönti majd el, hogy megkapjuk-e vagy sem a gyakorlati jegyet félévkor. Aki nem bírja — csomagol A kezdet mindenütt nehéz, itt különösen. A matematika, az anyagszerkezet, az. orosz külön-külön is sok, hát még együtt. A 243 elsős 30 százaléka máris lemorzsolódott nem tudtak megbirkózni a magas követelményekkel. Aki nem bírja — csomagol. Aki marad — beletemetkezik a jegyzetekbe, tanul és rajzol. A rajzolásokra egyébként többnyire éjjel kerül sor. — Tiszta szerencse, hogy imádok rajzolni — lelkesedik Mari —, csak rá kell jönni, hogyan kezelje az ember a vonalzót és a tustoüat. Utána már élveztem. Szeretem ezeket a pepecsm unkákat. Nagyobb baj, hogy a kollégiumiban hatan lakunk egy szobában, amelyet négy személyre méreteztek. Hat ágyat még csak sikerült beprésel ni, de négy asztalon és négy széken kell megosztoznunk. Akinek rajtolni kell, az rajzol, akinek aludni, az alszik. Kényelmetlen állapot. Nagyon nehéz megszokni. — Sokan vagytok lányok? — Mondják, hogy az idén feltűnően sok lány jelentkezett, lehetünk vagy 40-en, 50-en. Az összlétszámhoz mérten mégis kevesen vagyunk. Nekem szerencsém volt a felvételinél. Azt kérdezték, hogy mi a differenciálmű, mit tudok a fékrendszerről, a motorok gyújtásáról? Gépjavító üzemben dolgoztam!, az autók szerelésénél is sokat segédkeztem, ez most jól jött. A matekkal sem állok hadilábon, a matematika—fizika szakos középiskola jó alapokat adott. Egyedül a család, az otthon hiányzik. A szobatársaimmal jól megértjük egymást, de a zsúfoltságot nehéz elviselni. Meggyúrják itt az embert Marinak minden új és szokatlan még. Üj arcokkal, fogalmakkal ismerkedik, lassan oldódik, olykor elbizonytalanodva keresi a helyét. A harmadévesek már ottihon érzik magukat. Magabiztosan járnak-kelnek az épületben, a kollégiumi kényelmetlenségekbe is belerázódtak. Az államvizsga még előttük áll, a nehezén már túljutottak. — Az első év engem is megpróbált — emlékezik saját indulására Szabó Miklós. — Mi 270-en kezdtük és mindjárt az elején kiestek vagy 90-en. Utána már kevesebben „hulltak el”, megedződtünk. Sok múlik azon, hogy ki milyen iskolából érkezik, milyenek az elképzelései? Állítom, hogy még a felvételi pontszámok sem mérvadóak. Láttam elvérezni 18 pontos srácokat is. Jómagam éppen csak megfeleltem a felvételin. Nem mondom, hogy zseni vagyok, de elboldogultam az anyaggal. Kénytelen voltam azt is megtanulni, amit az általános iskolában kihagytam. Például matekból. Kemény munka volt, de bepótoltam. — Sokan azt hiszik, hogy csak beatkoncertekre és orgonahangversenyekre kell járni. Hogy itt majd osztják a diplomát, csak a kosarat kell tartani. Aztán rájönnek, hogy tévedtek. Nálam az első év, az elmélet volt a nehéz Utána következtek a műszaki ismeretek, van, aki ezektől fél, nekem könynyébbnek tűnt a második és a harmadik év. Még fakultatív tárgyakra is futotta az időmből. Angolul tanultam, most közművelődéssel, kultúrpolitikával foglalkozom, a természetjárók körébe is bekapcsolódtam. — Többször elhangzott, hogy ezen a főiskolán szigorúan fogiják a hallgatókat. Rendjénvalónak érzed? — Jogos a szigorúság Olyan dolgokat követelnek meg, amelyeknek később is hasznát vesszük. A zárthelyi dolgozatoknál sem azt nézik, hogy remekművet alkossunk. Készítünk például rajzot, mondjuk egy fúróról. A feladatot úgy kell megoldanunk, hogy annak alapján a szerszám tökéletesen működőképes legyen. Lehet az bármilyen gyönyörű^ ha használhatatlan, nem fogadják el. Így van rendjén Sőt még fokozhatnák is a követelményeket. Rajzgépek is kellenének nagyon. Felére csökkentenék a rajzolással eltöltött időt. wm • KcszUlnek a kis zéhák. •Tm'CmXm ViV.V.W.Vr.VV.V.V.'.V.'.V.V.V.' • Szabó Miklós sorszámot állít be a gépgyártás* technikai tanszék műhelycsarnokában, Bálint Mária a számítógéppel ismerkedik. (Straszer András felvételei) A diplomafeladatok elvégzéséhez is jó szolgálatot tennének. ígérték, de hogy mikor valósul meg? Égető hiányok nincsenek, az apróságokkal meg nem sietnek. — Sokat változtatott rajtad a főiskola? — Valamennyire meggyúrják itt az embert. Mire végez, egészen más lesz, mint amikor ide került, Komolyabb, okosabb is. Pont az az időszak múlna el 'nyomtalanul, amikor a legfogékonyabbak vagyunk? _ ............................. Bálint Mária számítógéptechnikára szeretne szakosodni. Leendő munkahelyén, a szégedi "Dél-magyarországi Magas- és Mélyépítő Válalatnál számítógépközpont is működik, ott kívánja majd hasznosítani a főiskolán tanultakat. Szabó Miklós a szerszám készítéshez érzett kedvet. — Ehhez jóban értek és a kereslet is itt a legnagyobb. Én már nem vagyok szabad ember, az ajkai Gyár- és Gépszerelő Vállalattal kötöttem kétéves szerződést, de az az 5—6 gyerek, aki még nem foglalt, 150 pályázat közül választhat. Édesapám szintén ennél a vállalatnál dolgozik, hegesztő-géplakatos. Van egy barkácsműhelye, sokat fúrtunkfanagtunk együtt. Tőle lestem el a szakmai fogásokat, kaptam kedvet a szerszámkészítéshez. Nekem éppen kapóra jött, hogy Kecskeméten erre a pályára is képeznek üzemmérnököket. Ha el is megyek innét, nem leszek egyedül. Ketten is dolgoznak már nálunk volt GAMF-osok. Az egyik automatikus, a másik rendszerszervező. Betörtünk oda rtagyon. Néhány éve sokan nem is tudták, hogy Kecskeméten műszaki főiskola létezik. Ma már keresik, az ország minden részében „jegyzik” a Kecskeméten végzett üzemmérnököket. A felkészítés szigorú, teliki'Lsmeretes. A kis zóháktól az államvizsgáig hosszú és nehéz út vezet. Sajnos, ez nem mindig tükröződik a fizetésekben és az üzemmérnökök munkahelyi megbecsülésében. Vadas Zsuzsa v.v.v.v V.V.V.V A Magyar Tudományos Atedémia Budaörsi Úbi kutatóházának harmadik és negyedik emeletén csupán tucatnyi szobát foglal el az MTA jlpargazdaságtani Kutatócsoport-4 ja. 1960-ban kezdte tevékenységét, s az első kutatások középpontjában az állóeszköz-kihasználás és a folyamatos munkarend kérdései álltak. Az első időkben Hevesi Gyula akadémikus irányításával főleg a folyamatos munkarend bevezetésének feltételeit és várható következményeit vizsgálták, akkoriban még igencsak újnak számító, szociológiai és pszichológiai felmérésekkel is alátámasztva. A hetvenes évektől a termelékenység és a hatékonyság problémái kerültek előtérbe. Egyre több Jelenség hívta fel a figyelmet arra, hogy a gazdaságirányítás és a nyereségérdekeltség rendszere önmagában nem biztosítja kielégítően a termetékenyaégnövelés tartalékainak kihasználását. A termelékenység növekedését még a legfejlettebb országokban Is új módszerek, korszerű eljárások Itudatos el terjesztésével, a vállalatok közötti tapaszitalatcserék szervezésével és sok más eszközzel segítik. Különböző empirikus vizsgálatokat kezdtek a vállalatoknál arIparkutatók ra vonatkozóan, hogy melyek a termelékenység növekedését elősegítő és gátló tényezők. Az utóbbiak közül különösen kettő lényeges: a specializáció alacsony foka és a vállalatok 'közötti kooperációban mutatkozó zavarok. A kutatások alapján megállapították, hogy a kooperáció akadályozásának egyik Oka az Ipari szervezet túlzott központosítása. Azt a bizonyos hátteret, amelyet anynylan reklamálnak ma az iparban és a gazdaságban — és amely nagyfokú specializáció mellett, korszerű eljárásokkal gyárt alkatrészeket, nyújt szolgáltatásokat — a fejlett országokban általában kis-, vagy középüzemek látják el. Ezeknek a vállalatoknak ez a fő feladatuk, létük Is attól függ, hogy ezt a feladatot becsülettel, a vevők megelégedésére lássák el. „Ha nem az alacsony termelékenység miatt sokszor feleslegesen felduzzasztott létszámokat, hanem a termelés méreteit nézzük, Ipartelepeink nem Is olyan nagyok” — mondja Román Zoltán, aki 1968 óta áll a kutatócsoport élén. „A termelékenység a fejlett országokban körUlbefülI kétszerese a miénknek, s ez azt Jelenti, hogy amit — mondjuk — nálunk egy ezerfős üzem termel, azt ott egy ötszázfős állítja elő.” A fő probléma tehát nem az, hogy kevés a kis telepek száma, hanem hogy ezek a nagyvállalatok részeként nem eléggé önállóak, fejlődési lehetőségük alig van. Az állami ipar mintegy hétszáz vállalata több mint ötezer teleppel dolgozik. A telepek túlnyomó része nem önálló, hanem egy nagy egységnek része. Ez viszont kapcsolódik az iparirányítás kérdéséhez is; ahhoz a törekvéshez, hogy minden ágazatban kevés számú, nagy egységet kelljen irányítani. Persze ennek is vannak előnyei, mert a nagyobb egység jobban tudja koncentrálni az Erőforrásokat, hatékonyabban léphet fel a világpiacon. De vannak 'hátrányai is: a nagy egységek irányítása bonyolultabb és rugalmasságuk kisebb. A kutatócsoport vizsgálatainak középpontjában jelenleg az Iparpolitika fő kérdései állnak: a termelési struktúra és a vállalati szervezet korszerűsítése. A szervezeti rendszer és az érdekeltség vizsgálatánál abból indultak ki, hogy nemcsak a vállalati és a népgazdasági érdeket kell megkülönböztetni, de az ágazati és területi irányításban is érvényesülnek külön érdekek. Az ösztönzők rendszere sem kielégítő. Erre a legjobb példa: évek óta cél az export pövelése, de ezt egy olyan mutató segítségével mérik, mely nem tükrözi, hogy az exportált termékekhez mennyi importot használtak fel. Ha egy vállalat megkétszerezi exportját, mindenfelől elismerés övezi —, hogy ehhez esetleg háromszor annyi importot használt fel, azt ritkán kérik számon. Gazdaságunk gondjai között emlegetik a munkaerőhiányt, s ezzel kapcsolatban az Ipargazdaságiam Kutatócsoport hívta fel a figyel net arra — és ez ma eléggé elfogadottá vált —, hogy az országban valójában nem munkaerő-, hanem teljesítményhiány van. A vállalatoknak ezért nem a többletmunkaerő, hanem a hatékonyságnövelés lehetőségeit kell keresniük. Húsz kutató dolgozik az Ipargazdaságtanl Kutatócsoportban. Az elmúlt években az ágazati ipargazdasági és szervezési intézetek széles 'hálózata jött létre, ennél sokszorosan nagyobb létszámmal. „A vállalati munkába Közvetlenül ezek az intézetek kapcsolódnak be” — mondja Román Zoltán —, „ml Inkább módszertani segítséget kívánunk adni a vállalatoknak. Megkíséreljük előre jelezni az Ipar fejlődésének tendenciáit és —• amennyire ez lehetséges — a gazdálkodó szervezeteket Időben felkészíteni az új feladatokra”. F. 8. F.